"Magyar" termék? Margiiiiit, nooooooormális?
HÁROM A MAGYAR - ÚJ ÉLELMISZER-JELÖLÉSEK
A szeptembertõl felbukkanó „magyar”, illetve „hazai” élelmiszerlogóktól nem várható ugyan piaci áttörés, uniós feddés annál inkább. Ráadásul a védjegyhelyzet csak tovább bonyolódik.

Árnyalatnyi különbség sincs a hazai agrártermékek védelmét illetõen az egymást követõ kormányok között. Orbán Viktor miniszterelnök a „hulladékot”, az elõzõ kabinet agrárminisztere, Gráf József a „szemetet” akarta kisöpörni a honi élelmiszerpiacról, vagyis voltaképpen importtermékek kiebrudalására törekedtek. A beszállítók áruját megbélyegzõ szóhasználatot leszámítva nincs ebben semmi különös, hiszen valamennyi állam igyekszik saját agrártermékeit reklámozni, illetve a hazai termelõket preferálni, amennyire ezt a jogszabályok megengedik. A hivatalosan az „egyes önkéntes megkülönböztetõ megjelölések élelmiszereken történõ használatáról” szóló, röviden csak magyartermék-rendeletként emlegetett, szeptembertõl életbe lépõ jogszabály éppen ezt célozza: a hazai vásárlók jobb tájékoztatását, illetve a honi termékek kiemelt promócióját. Mindezt annak érdekében tenné, hogy a forgalomból durva becslések szerint jelenleg 65-70 százalékban részesedõ hazai elõállítású élelmiszerek aránya ne csökkenjen tovább.

Az agrártárca hangzatos szólamai ellenére a mostani megoldás enyhébb, mint amilyen az elõzõ kormány által erõltetett, ám elvetélt élelmiszerkódex lett volna, amely 80 százalék magyar terméket parancsolt volna a hipermarketek polcaira. Nagyobb szigort és fenyegetettséget jelent a mostani rendeletnél az Orbán-kormány által bevezetett másodlagos élelmiszer-biztonsági ellenõrzés is. Az új rendszer háromfokozatú skálájának csúcsa a „magyar termék”, amelynek logóját csak a hazai alapanyagból származó, teljes egészében a határokon belül feldolgozott portéka viselheti. Csupán a Magyarországon nem elõállítható, nem megtermelhetõ fûszerek, adalék anyagok, enzimek, aromák használatát engedi meg a rendelet.

A baromfisok máris törik a fejüket, hogyan sorolják be árujukat: a rendeletet úgy értelmezik, hogy amennyiben például a franciaországi szülõpártól származó tojást itthon keltetik ki, akkor magyar csirke lesz belõle, a naposcsibekorukban behozott állatok viszont már importnak számítanak. Egyszerûbb a dolguk a vadászoknak: a határon belül elejtett szarvas mindenképpen magyar, ha nemrég még a Dráva túlpartján legelt is. A májas hurka viszont biztosan kiesett a magyar termékek körébõl, maga Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szortírozta ki, tekintettel annak importrizstartalmára. Ugyanakkor ha a jogszabályt a betûje szerint vesszük, a Coca-Cola az egyik legmagyarabb termék, hiszen alapanyagának több mint 90 százaléka belföldi, az importált koncentrátum csak elenyészõ része.

A második fokozat a „hazai termék”, amely annyiban különbözik a magyartól, hogy az alapanyag több mint felének kell belföldrõl származnia. E kategóriába csúszhat bele még a Pick szalámiról ismert Pick Szeged Zrt. is, hiszen a cég határon túli sertéshúst is feldolgoz, ami általános jelenség a feldolgozóiparban. A hazai alapanyag csak drágán és sokszor bizonytalan feltételekkel szerezhetõ be, emiatt a feldolgozók importra kényszerülnek – szögezi le az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége, ám rögvest hozzáteszi, hogy elkötelezett a hazai készítésû élelmiszerek belföldi piaci részesedésének növelése iránt. A csökkenõ vásárlóerõ miatt a vevõk egyre inkább csak az árakat nézik, csupán töredékük hajlandó néhány forinttal többet fizetni egy-egy magyar termékért. A hazai alapanyaggyártás versenyhelyzetét érdemben nem fogja javítani a rendelet, viszont jelentõs adminisztratív terhet ró a feldolgozókra – vetíti elõre a szövetség. Nekik kell igazolniuk ugyanis, hogy az adott áru teljes termékpályája pontosan megfelel-e a megjelölésnek.

Az ötven százaléknál nagyobb importhányadot tartalmazó termékek a „hazai feldolgozású termék” logót érdemelhetik ki. Ehhez a besoroláshoz a gyártás meghatározó mozzanatainak belföldön kell megtörténniük, nem elegendõ, ha csak a válogatás, az osztályozás, a csomagolás belföldi. Vagyis nagyjából ott végzõdik a magyar szabályozás, ahol az uniós elkezdõdik – lényegében ezen akadt fenn az Európai Bizottság. Az EU-ban az megengedett, hogy a származási helyet bármely tagállam feltüntesse, de ez a szabályozás nem szûkítheti az uniós direktívában foglaltakat. Márpedig a tagállamokra kötelezõ elõírás szerint az számít az adott ország termékének, ahol az utolsó hozzáadottérték-mûveletet elvégezték. Ha tehát a Kínából importált babot Magyarországon csomagolják, az már magyar.

Az uniós aggályokon az sem segít, hogy a rendeletbe foglalt logók használata önkéntes, sõt a minõsítési rendszert nem is a Vidékfejlesztési Minisztérium mûködteti, hanem megegyezett egy civil céggel, a Magyar Termék Nonprofit Kft.-vel – értelmezte a helyzetet a HVG-nek Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség fõtitkára. Mind a kereskedõk, mind az élelmiszer-feldolgozók úgy vélik, a rendelet el fog bukni Brüsszelben. Az agrártárca és a kormány szerint azonban nem, így meg sem várták a végszót, a múlt héten kihirdették a jogszabályt.

Felmérések sokasága támasztja alá, hogy az utóbbi években divatba jött a magyar termék. Tízbõl hat vevõ tartotta fontosnak, hogy vásárláskor ilyet válasszon, és csak 16 százalék számára lényegtelen a származási hely – derült ki a Nielsen piackutató reprezentatív online felmérésébõl (lásd grafikonunkat). Igaz, olyan statisztika nincs, hogy végül mennyi magyar termék kerül a kosarakba; pedig ezt a vonzalmakon kívül az ár is vastagon befolyásolja. A Nielsen-válaszokból annyi kiderül, hogy a vevõk 74 százaléka nem hajlandó többet fizetni a hazaiért, a Tesco áruházlánc felmérései pedig azt mutatják, hogy az ár és a minõség a legfontosabb, a termék származása csak a harmadik szempont.

Kulcskérdés, hogy a nagy kereskedelmi láncok preferálni fogják-e a „magyar”, illetve a „hazai” megjelölésû élelmiszereket. Az biztosra vehetõ, hogy növekvõ nyomás nehezedik rájuk. Görögdinnyeügyben például az eddig egy személyben elszámoltatási kormánybiztos és agrárállamtitkár Budai Gyula, valamint a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, a fideszes országgyûlési képviselõ Simonka György igyekezett a hazai termelõk megmentésére rábeszélni õket. Bár az érintett üzletláncok határozottan állítják, hogy árról nem esett szó, az MTI által tolmácsolt Budai-szöveg árkartellt sejtet: „olyan megállapodás született, hogy a multinacionális áruházláncok a közösen kialakított áron értékesítik majd a dinnyét”. Mégpedig olyan áron, amely a termelõk önköltsége felett némi profitot is tartalmaz – és ezt a vevõk fizetik meg.

Vitathatatlan, hogy mind a vásárlók, mind a feldolgozók-kereskedõk igényelnék, hogy a jelenlegi logódzsungelben egységes és hiteles jelölési rendszert vezessenek be. A mai kavalkád azonban megmaradhat, a rendelet alapján ugyanis a korábbi jelöléseket, logókat nem kell megszüntetni. Egyelõre nem tudni, praktikusan mit jelent ez az egy évtizede létezõ, az ágazati terméktanács által létrehozott Magyar Baromfi, vagy a vidékfejlesztési tárca fennhatósága alá tartozó Kiváló Magyar Élelmiszer, illetve a Minõségi Magyar Sertés védjegyek esetében. Az utóbbiakat gondozó Agrármarketing Centrum végelszámolás alatt áll, feladatait éppen a Magyar Turizmus Zrt.-hez teleportálják.

Nagy kérdés az is, hitelesnek tekintik-e a vásárlók az új logókat. A Magyar Termék Nonprofit Kft. mindenesetre már két-három hónapja levédette a három logót. Ezt a kockázatot vállaltuk – mondta a HVG-nek Kecskeméti Attila, a kft ügyvezetõje. A több magyar vállalat, köztük a lábatlani Forest-Papír Kft. által létrehozott cég alapította korábban a Magyar Termék védjegyet is, amely 44 cég 700 termékén tûnt fel eddig. A hitelesség a tanúsítási eljáráson múlik, amit az ügyvezetõ elmondása szerint a független szakértõkbõl álló zsûri garantál. A kitüntetett helyzetbe került Magyar Termék Nonprofit Kft. jelenleg termékcsaládonként 75 ezer forint tanúsítási költséget számít fel (azonos gyártó több termékcsaládja esetében csökken az összeg), a védjegyhasználat díja pedig az árbevételtõl függõen változik, 100 millió forint forgalom alatt évi 100 ezer, 10 milliárd felett pedig már évi 2 millió forint. A tervek szerint a díjakat idõvel mérséklik, hogy a kisvállalkozások számára ne legyen megterhelõ. A kft számít a vidékfejlesztési tárca anyagi támogatására is, de nem a védjegyhez közvetlenül, hanem információs és oktatási tevékenységéhez kapcsolódóan. Marketingszakemberek szerint pedig elkelne egy ütõs kampány, úgy becsülik, hogy egy új védjegy országos ismertségének eléréséhez hárommilliárd forintot kell áldozni.

Forrás: Link