A lényeg a LEBUKOTT-ságra van helyezve, a többi akár lehetne sorskérdés is.
Volt, aki öngyilkos lett, miután kiderült, hogy zsidó õsei vannak, de olyan is akadt, aki a nagy felfedezés után ortodox zsidó hitre tért, maga mögött hagyva szkinhead múltját. A világ tele van olyan szélsõjobbos és nemzeti radikális politikusokkal, akik életük egy pontján szembesültek vele: nem férnek bele a saját maguk által hirdetett elvárásokba és ideálképekbe. Összeszedtük, mi történt velük.

Több mint egy hónapja téma a Jobbikban, hogy a párt korábbi alelnöke és jelenlegi EP-képviselõje, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt állítja, hogy nem antiszemita, Szegedi ügyét hétfõn mégis a párt országos elnöksége elé vitték volna, azonban Szegedi még pénteken úgy döntött: lemond minden jobbikos tisztségérõl és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelõzõen azt hajtogatta, hogy nem az számít, "ki a legtisztább fajú magyar", hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt. Az ügy mégis érezhetõ felbolydulást okozott a Jobbikon belül, hiszen a párt számos megnyilvánulása utal arra: a zsidó származást negatív tulajdonságnak tekintik.

A Vona Gábor pártelnök felesége és Szegedi Csanád közös tulajdonában lévõ hetilap, a Barikád június végén olyan interjút közölt Szegedivel, amelynek bevezetõjében a zsidó származásának felfedését "lejáratási kíséretnek" nevezi, és Szegedi Csanád sem rejtette korábban véka alá a zsidókkal szembeni ellenszenvét. Egy 2010-es interjúban a politikus arról beszélt, hogy "mi a probléma a nemzeti radikális oldalon a zsidóság kérdésével", és azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és "kulturális elnyomást" folytattak Magyarországon.

Szegedi Csanád nem az elsõ radikális politikus, aki egy róla szóló, váratlanul nyilvánosságra hozott információ miatt kénytelen újraértelmezni saját identitását és addigi ideológiáját is. A külföldi példák azt mutatják, hogy a nemzeti radikális, szélsõjobboldali és neonáci hangadók mindig is nehezen néztek szembe azzal, ha kiderült, hogy nem férnek bele saját elvárásaikba, ezek az esetek azonban nem csak bukásba torkolhatnak.

Öngyilkos és kirúgott neonácik

Az egyik legtragikusabban végzõdõ antiszemita sors az amerikai Daniel Burros nevéhez fûzõdik, aki a 20. század közepén megszállott neonáciként hirdette az amerikai fasizmus eljövetelét. A férfi, aki az 1960-as években az Amerikai Náci Párt tagja, majd rasszista klánszervezõ volt New York államban, nyíltan és szélsõségesen beszélt a zsidók elleni gyûlöletérõl. Hitlert istenítette, és közben az egész világ elõl rejtegette zsidó származását, valamint azt, hogy gyerekként zsidó iskolába járt, és szülei is zsidó szertartás szerint házasodtak össze. Amikor a New York Times felderítette a férfi múltját, és címlapra vitte a 28 éves neonáci zsidó történetét, Burros képtelen volt elviselni, hogy titka nyilvánosságra került, és egy .32-es kaliberû pisztollyal agyonlõtte magát.

Forrás: AFP/Scott Olson
Neonáci tüntetõ Amerikában

Más múlt századi neonácik nem mentek ilyen messzire, de több politikai karriert is tönkretettek a Burroséhoz hasonló felfedezések. A chicagói Frank Collin, aki az 1970-es években az antiszemita Amerikai Nemzetiszocialista Párt vezetõje volt, szintén belebukott abba, hogy kiderült, zsidó származású apja Cohen néven megjárta a náci koncentrációs táborokat. Az õ bukásához persze az is hozzájárult, hogy rendõrök kapták rajta, amint 10 éves kisfiúkkal fajtalankodott: emiatt 3 év börtönre ítélték, zsidósága miatt pedig kizárták a neonáci mozgalmakból.

Az egyik legismertebb angol neonáci viszont nem származása, hanem szexuális beállítottsága miatt bukott el az 1980-as években. Az angol radikálisok a melegeket és a zsidókat egyaránt az üldözendõ ellenség kategóriájába sorolták, Martin Websterrõl, a bevándorlóellenes, antiszemita és homofób brit Nemzeti Front egyik vezetõjérõl pedig hatalma csúcsán derült ki, hogy meleg, és emiatt ki is zárták a neonáci pártból.

Az International Business Times által felidézett eset még az 1990-es évek legvégén is újabb fordulatot vett, amikor Webster közölte, hogy 4 éven át tartott fenn homoszexuális kapcsolatot Nick Griffinnel, a Brit Nemzeti Párt jelenlegi fõtitkárával, európai parlamenti képviselõvel. Utóbbi azonban nem bukott bele a férfi állításaiba: azt ugyan elismerte, hogy a bukott neonáci megkörnyékezte szexuális ajánlattal, de tagadta, hogy õ maga meleg volna, hiszen pártja is bûnnek tartja a homoszexualitást.

Besározott nevû szenátor és neonáci zsidó képviselõ

Bár nem neonáci, a fentiekhez hasonló ellentmondásba került saját elveivel az a konzervatív amerikai szenátor is, aki idõt nem kímélve fogalmazott a homoszexuálisok ellen irányuló törvényjavaslatokat, de 2007-ben rajta kapták, hogy õ is homoszexuális. Larry Craig szenátor balszerencséjére éppen egy olyan civil ruhás fedett ügynöknek tett szexuális ajánlatot egy repülõtér vécéjében, aki a reptéri zaklatások megszaporodása miatt nyomozott. A rendõr le is tartóztatta a szenátort, és részletes jegyzõkönyvet vett föl az esetrõl, hosszasan ecsetelve, hogy milyen jelzésekkel próbált közeledni felé a szenátor.

Craig egy ideig tagadta az ügyet, de végül bûnösnek vallotta magát a bíróságon. Közölte, hogy le fog mondani, de végül mégsem tette, ügyvédje pedig megpróbálta visszavonni a vallomását. Ugyan tisztségét végül a következõ ciklusig megtarthatta, a becsületén folt esett, és a következõ évben nem is választották újra.

Forrás: AFP/Patrick Pleul
Neonáci tüntetõ Németországban

Léteznek ugyanakkor olyan radikális nacionalista politikusok is, akiknek semmilyen problémát nem jelent, hogy kilógnak a társak ideológiai kereteibõl. A Brit Nemzeti Párt egyik korábbi parlamenti képviselõje, Patricia Richardson például úgy küzd a bevándorlók ellen a nacionalisták oldalán, hogy régóta köztudott zsidó származása, és hogy apai ágon Romániából, anyai ágon pedig Litvániából származik. A politikus az ügyet elintézi azzal, hogy - mint állítja - "pártja nem antiszemita".

Zsidó hitre térõ szkinhedek

A saját identitásukban meghasonló neonácik közül talán mégis az a lengyel történet a legérdekesebb, amely 2010-ben járta be a világsajtót: ebben az esetben ugyanis a zsidó származásukra ráébredõ fiatalok nem megtagadták múltjukat, hanem szkinhed mivoltukat maguk mögött hagyva az ortodox zsidó hit felé fordultak.

Pawel Bromson és felesége, Ola 18 évesen házasodtak össze, és kemény szkinhedek voltak, míg nem a fiatal asszony ki nem derítette, hogy zsidó felmenõi vannak. Mivel nem tudta, hogyan mondja el férjének, inkább az õ családi iratait is ellenõrizte, amibõl kiderült: Pawel szintén zsidó. A lengyel pár azóta számtalan interjút adott errõl a meghasonulásról: Pawel Bromson a CNN-nek azt mondta, hogy elõször elképesztõ dühöt és zavarodottságot érzett, de késõbb, ahogy a sokk alább hagyott, megkeresett egy rabbit, akivel lassan összebarátkozott. A pár azóta rendkívül sajnálja, hogy fiatalon a neonácik sorát szaporította.

Sokszor hasonlottak már meg jobbikosok

A Jobbik által felvázolt ideológiai keretet és a párt szimpatizánsai által vallott értékrendet nem elõször feszegetik a párt tagjai. Szegedi Csanád zsidó származásának nyilvánosságra hozatala elõtt is több tagnak és vezetõnek kellett a nyilvánosság elõtt szembenéznie olyan múltbéli cselekedetekkel, amelyek a párt által kommunikált konzervatív, hazafias és tiszta imidzset erõsen árnyalják. A médiában többek között a pornózó gárdistalány és a kanadai melegfelvonuláson félmeztelen férfiakkal pózoló Jobbik-szóvivõ kapott nagy figyelmet, de kisebb botrány volt az egyik péniszpumpával lefényképezett képviselõbõl ügyébõl is. A 2010-es választások elõtt a párt keszthelyi vezetõjét vették õrizetbe csalás gyanújával, de a párt legfelsõ vezetõinek zavaros, adóhátralékokkal terhelt cégei körül is volt mit rejtegetnie a tisztaságot, a gazdasági visszaélések és az adókerülés elleni harcot hirdetõ Jobbiknak.
Link