Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Betreff: Az UGYNOKOK.....
Nyilvánosságra került, hogy kik voltak a besúgók Nagy Imre újratemetésén
Ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án. A 181 fedõnévbõl 110-et sikerült azonosítania az intézetnek, köztük van dr. Bárándy György, Vörös Vince, Tõke Péter, Droppa György is.
Alaposan felkészült az állambiztonsági szolgálat a rendszerváltás egyik legszimbolikusabb eseményévé vált Nagy Imre újratemetésre, akit csak tudtak, bevetettek, nehogy nyílt párt és rendszerellenes tömegtüntetéssé váljon a megemlékezés. Köztük volt számos olyan ismert közéleti szereplõ, akik eddig titkolták kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal - derül ki az 1956-os Intézet csütörtökön bemutatott, az 1989. június 16-i esemény huszadik évforduljára készített honlapján.
Bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott olyan feladatot, hogy ne az elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly a Hõsök terén. Õket már Kenedi János is összegyûjtötte a Kis állambiztonsági olvasókönyv címû alapmûvében, ám csak a fedõnevüket hozta nyilvánosságra, az akkori szabályokat betartva a személyazonosságukat nem fedte fel. Az 1956-os Intézet azonban most fogta a dokumentumokat, és a többi fellelhetõ irat segítségével azonosított annyi hálózati személyt, és a június 16-i állambiztonsági akcióhoz köthetõ szigorúan titkos, illetve nyílt állományú tisztet, amennyit csak lehetséges volt. Utóbbiakat csak igen rossz arányban sikerült beazonosítani, fõleg az õket védõ jogszabályok miatt, és a sok esetben 2030-ig tiktosított iratok miatt. A 181 besúgó közül 110 azonban felkerült az intézet Rainer M. János fõigazgató által bemutatott oldalára.
Változatos területeken, de ugyanaz volt a feladatuk: formálják olyanná a rendezvényt, ami az állambiztonsági szolgálatoknak és politikai vezetõiknek megfelel. Azaz kapcsolataikat vagy éppen pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövõ pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítõ hangú, csendesítõ cikkeket, és diplomáciai vonalon is az állambiztonsággal egyeztetett szempontokat terjesszenek.
Jöjjön mindegyikrõl néhány példa.
Az 1956-os Intézet kutatása szerint a kisgazdapárton belül június 16-án a tekintélyes kisgazda múltra visszatekintõ Vörös Vince feladata volt, hogy kora, múltja és politikai tekintélye bevetésével leszerelje az esetleges szélsõséges megnyilvánulásokat. (Vörös és az állambiztonsági szolgálatok együttmûködése hosszú múltra tekint vissza, megbízói elégedettek voltak a munkájával, de a nevekre kattintva olvashat részletesen a hálózati személyek állambiztonsági múltjáról.) Vörös a rendszerváltás után a parlament alelnöke is volt.
A beazonosított besúgók közül Csongor Balázs feladata volt, hogy Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban erõsítse a demonstráció-ellenes hangulatot a Fideszen belül. Olajos Csabát azzal bízták meg, hogy az MDF választmányán belül hangoztassa, nem szabad, hogy politikai demonstrációvá váljon az újratemetési szertartás. Õ volt amúgy az újratemetés rendezõgárdájának a vezetõje. Az SZDSZ vezetésében is volt egy besúgó, õt azonban az 56-os intézet nem tudta beazonosítani, annyi tudható, hogy a fedõneve Kakukk volt. Rajta van ugyanakkor a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense Kurucz János is. Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívõi Testület üléseit, befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását, hogy az a lehetõ legkevésbé frekventált helyen legyen, az újratemetés napján pedig a külföldi tudósítók terveirõl kellett információt szereznie. Õt korábban hazafias alapon szervezte be a kémelhárítás, most utazási irodát mûködtet.
A Duna Kör több vezetõje is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, õk több párttal is otthonosan mozogtak. Így Droppa György, aki SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, a szintén az SZDSZ-hez kötõdõ Duna körös Hoffman József, akit mindössze két héttel a temetés elõtt szervezeték be. A környezetvédõ szervezet tagjaként vett részt a rendezvényen Páska Csaba, akinek elõzetes feladata volt, hogy az MDF terveit fürkéssze ki a temetéssel kapcsolatban.
Több újságírót is megbíztak azzal, hogy nyugtató hangvételû cikkekkel dolgozzák meg a közvéleményt az újratemetés elõtt. A kor legnépszerûbb (részben a párt tulajdonában álló) bulvárlapja, a Reform fõszerkesztõje, Tõke Péter például az újratemetés operatív elõkészületei kapcsán azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveirõl, és interjút készít a lapba, amihez a megfelelõ háttéranyagokat az állambiztonsági szervek biztosítják.
Erõss Lászlót azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens személyeit, gyûjtsön információkat a szándékaikról és szorgalmazzon egy nyugalomra intõ álláspont meghozatalát. Spánn Gábornak az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi forgatócsoportokról és rádióriporterekrõl készítsen listát és gyûjtsön információkat. De még a Szabad Európa Rádiónak az újratemetésrõl tudósító újságírója, Szekeres László is ügynök volt.
Diplomácia vonalon dolgozott az állambiztonsággal együttmûködve dr. Bárándy György, akinek szintén évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerõseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. Õt - több, június 16-án is használt hálózati személlyel együtt - 1989. október 23-a operatív biztosításának elõkészítésekor is feladattal látták el.
Külföldön dolgozott az állambiztonságnak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértõ, aki 1989. május 10.- június 16-a között külföldön tartózkodott. Kiutazása elõtt eligazítást kapott, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselõivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. Hangsúlyoznia kellett, hogy egy ilyen fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv szerint "Raguza" rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA képviselõivel.
És nagyon sokan voltak a téren, akiknek az volt a dolguk, hogy egy-másfél óránként jelentsenek a kapcsolattartójuknak arról, hogy mi a helyzet. Több fotóst pedig azzal bíztak meg, hogy figyeljenek, ha valahol elszabadulnak az indulatok, ott fényképezzenek.
Jellemzõ arra, hogy a szolgálat mindenhol ott volt, hogy még Simon László, az Új köztemetõben orvosi ügyeletet ellátó doktor is feladatul kapta, hogy figyeljen és a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A temetési szertatások befejezése után azonnal találkoznia kellett kapcsolattartójával, hogy írásos jelentést készítsen.
A hálózati személyek, illetve a titkos és nyílt állományban lévõ hivatásosok között többen most is magas funkcióban vannak, Stefán Géza például, aki a budapesti rendõrfõkapitány állambiztonsági helyettese volt, és így a BRFK ÁB-szerveinek minden operatív akciója a tudtával és jóváhagyásával történtek, a Katonai Biztonsági Hivatal fõigazgatója.
Csak néhány nevet emeltünk ki a honlapról, amin amúgy számos videó, fotó is megtalálható Nagy Imréék exhumálásáról, azonosításáról és az újratemetésrõl. Ezek egy része is a BM megbízásából készült. Vannak olyan hangfelvételek is, amelyek a párt belsõ vitátját mutatják be Nagy Imre és társai újratemetésérõl. Ezekre a következõ napokban még visszatérünk.
Szeretet es Kitartas!
Ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án. A 181 fedõnévbõl 110-et sikerült azonosítania az intézetnek, köztük van dr. Bárándy György, Vörös Vince, Tõke Péter, Droppa György is.
Alaposan felkészült az állambiztonsági szolgálat a rendszerváltás egyik legszimbolikusabb eseményévé vált Nagy Imre újratemetésre, akit csak tudtak, bevetettek, nehogy nyílt párt és rendszerellenes tömegtüntetéssé váljon a megemlékezés. Köztük volt számos olyan ismert közéleti szereplõ, akik eddig titkolták kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal - derül ki az 1956-os Intézet csütörtökön bemutatott, az 1989. június 16-i esemény huszadik évforduljára készített honlapján.
Bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott olyan feladatot, hogy ne az elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly a Hõsök terén. Õket már Kenedi János is összegyûjtötte a Kis állambiztonsági olvasókönyv címû alapmûvében, ám csak a fedõnevüket hozta nyilvánosságra, az akkori szabályokat betartva a személyazonosságukat nem fedte fel. Az 1956-os Intézet azonban most fogta a dokumentumokat, és a többi fellelhetõ irat segítségével azonosított annyi hálózati személyt, és a június 16-i állambiztonsági akcióhoz köthetõ szigorúan titkos, illetve nyílt állományú tisztet, amennyit csak lehetséges volt. Utóbbiakat csak igen rossz arányban sikerült beazonosítani, fõleg az õket védõ jogszabályok miatt, és a sok esetben 2030-ig tiktosított iratok miatt. A 181 besúgó közül 110 azonban felkerült az intézet Rainer M. János fõigazgató által bemutatott oldalára.
Változatos területeken, de ugyanaz volt a feladatuk: formálják olyanná a rendezvényt, ami az állambiztonsági szolgálatoknak és politikai vezetõiknek megfelel. Azaz kapcsolataikat vagy éppen pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövõ pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítõ hangú, csendesítõ cikkeket, és diplomáciai vonalon is az állambiztonsággal egyeztetett szempontokat terjesszenek.
Jöjjön mindegyikrõl néhány példa.
Az 1956-os Intézet kutatása szerint a kisgazdapárton belül június 16-án a tekintélyes kisgazda múltra visszatekintõ Vörös Vince feladata volt, hogy kora, múltja és politikai tekintélye bevetésével leszerelje az esetleges szélsõséges megnyilvánulásokat. (Vörös és az állambiztonsági szolgálatok együttmûködése hosszú múltra tekint vissza, megbízói elégedettek voltak a munkájával, de a nevekre kattintva olvashat részletesen a hálózati személyek állambiztonsági múltjáról.) Vörös a rendszerváltás után a parlament alelnöke is volt.
A beazonosított besúgók közül Csongor Balázs feladata volt, hogy Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban erõsítse a demonstráció-ellenes hangulatot a Fideszen belül. Olajos Csabát azzal bízták meg, hogy az MDF választmányán belül hangoztassa, nem szabad, hogy politikai demonstrációvá váljon az újratemetési szertartás. Õ volt amúgy az újratemetés rendezõgárdájának a vezetõje. Az SZDSZ vezetésében is volt egy besúgó, õt azonban az 56-os intézet nem tudta beazonosítani, annyi tudható, hogy a fedõneve Kakukk volt. Rajta van ugyanakkor a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense Kurucz János is. Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívõi Testület üléseit, befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását, hogy az a lehetõ legkevésbé frekventált helyen legyen, az újratemetés napján pedig a külföldi tudósítók terveirõl kellett információt szereznie. Õt korábban hazafias alapon szervezte be a kémelhárítás, most utazási irodát mûködtet.
A Duna Kör több vezetõje is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, õk több párttal is otthonosan mozogtak. Így Droppa György, aki SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, a szintén az SZDSZ-hez kötõdõ Duna körös Hoffman József, akit mindössze két héttel a temetés elõtt szervezeték be. A környezetvédõ szervezet tagjaként vett részt a rendezvényen Páska Csaba, akinek elõzetes feladata volt, hogy az MDF terveit fürkéssze ki a temetéssel kapcsolatban.
Több újságírót is megbíztak azzal, hogy nyugtató hangvételû cikkekkel dolgozzák meg a közvéleményt az újratemetés elõtt. A kor legnépszerûbb (részben a párt tulajdonában álló) bulvárlapja, a Reform fõszerkesztõje, Tõke Péter például az újratemetés operatív elõkészületei kapcsán azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveirõl, és interjút készít a lapba, amihez a megfelelõ háttéranyagokat az állambiztonsági szervek biztosítják.
Erõss Lászlót azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens személyeit, gyûjtsön információkat a szándékaikról és szorgalmazzon egy nyugalomra intõ álláspont meghozatalát. Spánn Gábornak az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi forgatócsoportokról és rádióriporterekrõl készítsen listát és gyûjtsön információkat. De még a Szabad Európa Rádiónak az újratemetésrõl tudósító újságírója, Szekeres László is ügynök volt.
Diplomácia vonalon dolgozott az állambiztonsággal együttmûködve dr. Bárándy György, akinek szintén évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerõseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. Õt - több, június 16-án is használt hálózati személlyel együtt - 1989. október 23-a operatív biztosításának elõkészítésekor is feladattal látták el.
Külföldön dolgozott az állambiztonságnak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértõ, aki 1989. május 10.- június 16-a között külföldön tartózkodott. Kiutazása elõtt eligazítást kapott, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselõivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. Hangsúlyoznia kellett, hogy egy ilyen fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv szerint "Raguza" rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA képviselõivel.
És nagyon sokan voltak a téren, akiknek az volt a dolguk, hogy egy-másfél óránként jelentsenek a kapcsolattartójuknak arról, hogy mi a helyzet. Több fotóst pedig azzal bíztak meg, hogy figyeljenek, ha valahol elszabadulnak az indulatok, ott fényképezzenek.
Jellemzõ arra, hogy a szolgálat mindenhol ott volt, hogy még Simon László, az Új köztemetõben orvosi ügyeletet ellátó doktor is feladatul kapta, hogy figyeljen és a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A temetési szertatások befejezése után azonnal találkoznia kellett kapcsolattartójával, hogy írásos jelentést készítsen.
A hálózati személyek, illetve a titkos és nyílt állományban lévõ hivatásosok között többen most is magas funkcióban vannak, Stefán Géza például, aki a budapesti rendõrfõkapitány állambiztonsági helyettese volt, és így a BRFK ÁB-szerveinek minden operatív akciója a tudtával és jóváhagyásával történtek, a Katonai Biztonsági Hivatal fõigazgatója.
Csak néhány nevet emeltünk ki a honlapról, amin amúgy számos videó, fotó is megtalálható Nagy Imréék exhumálásáról, azonosításáról és az újratemetésrõl. Ezek egy része is a BM megbízásából készült. Vannak olyan hangfelvételek is, amelyek a párt belsõ vitátját mutatják be Nagy Imre és társai újratemetésérõl. Ezekre a következõ napokban még visszatérünk.
Szeretet es Kitartas!
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
postaimre
- 2012. August 08. 15:48:09
#22 |
hathor
- 2012. August 08. 18:55:03
#23 |
postaimre
- 2012. August 09. 05:48:42
#24 |
hathor
- 2012. August 10. 11:36:32
#25 |
postaimre
- 2012. August 10. 11:44:20
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.