Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Élelmiszerválság felé haladunk?
Az agrárpiacokon igen komoly feszültségek alakulhatnak ki a következõ 30-40 évben. A mezõgazdasági termelékenység ugyanis egyre kevésbé tudja tartani a lépést a világ növekvõ népessége és az egyre jelentõsebb húsfogyasztás okozta keresletbõvüléssel, miközben a termelési kilátásokat mind jobban veszélyeztetik a klÃmaváltozás okozta szélsõséges idõjárási viszonyok. Az elmúlt évszázadokban reálértékben folyamatosan olcsóbbá váló agrártermékek az elmúlt évtizedben új korszakba léptek, ez a korszak pedig már egyre inkább a kÃnálati szûkösségrõl és az árak emelkedésérõl szólhat - véli a GMO vezetõ befektetési stratégája, Jeremy Grantham.
Az elmúlt évtizedben új korszakba léptek az agrárpiacok. Az elmúlt száz év - inflációval korrigált árváltozását tekintve - hanyatló idõszaka után ugyanis jelentõs emelkedés volt jellemzõ az utóbbi évtizedben, az emelkedõ trend pedig minden bizonnyal tovább folytatódik. A mezõgazdasági termékek árainak emelkedése azonban súlyos társadalmi feszültségeket és élelmiszer válságokat okozhat egyes elmaradottabb országokban, és eddig nem tapasztalt migrációs hullámot indÃthat el. MÃg ugyanis a fejlett országokban az élelmiszer alig 10-12 százalékát adja a fogyasztásnak, számos szegényebb országban, mint például Egyiptomban akár a háztartások kiadásainak 40 százalékát is élelmiszervásárlásra fordÃtják. Emiatt a fejlett országok az áremelkedésre sokkal kevésbé érzékenyek.
Az élelmiszerek ára az elmúlt évtizedben több mint kétszeresére emelkedett - a FAO élelmiszer árindexe szerint, amennyiben pedig ismét megduplázódna a következõ 20 évben, az már érzékenyen érintené a fejlett országokat is, a szegényebb országokról nem is beszélve. Az élelmiszerárak politikai hatásait tekintve elég az Arab tavaszra gondolnunk, ahol a lázadások kitörésében fontos szerepet töltött be a gabona árak megugrása. A helyzet különösen aggasztó lehet a kÃnai vezetés számára, ahol az amúgy is éles társadalmi feszültségek egy élelmiszer hiány esetén komolyan eszkalálódhatnak.
Élelmiszerválság felé haladunk?
Bár különbözõ becslések léteznek, a leggyakoribbak (például az ENSZ legújabb becslése) szerint 2050-re nagyjából 60-70 százalékkal kellene növelni az élelmiszer termelést a kereslet kielégÃtéséhez (nagyjából 30 százalékkal nõhet a világ népessége, a többit a húsfogyasztás emelkedése magyaráz), más becslések pedig akár élelmiszer termelés duplázását is szükségesnek tartják a következõ 40 évben. A legmérsékeltebb 60 százalékos termelésnövekedés is évi 1,24 százalékos bõvülést jelentene a következõ 38 évben, ami igen komoly kihÃvást jelent. Az egyensúlyt pedig leginkább az árak emelkedése állÃthatja be.
Mik hátráltatják a mezõgazdasági termelés fejlõdését?
VÃzhiány
A folyókért igen komoly viták, sõt harcok dúlnak Afrikában például a NÃlusért, a távol-keleti országokban pedig a Himalája folyóiért. A vÃzhiányra ugyan mennyiségi megoldást jelenthet a sótalanÃtás, ez azonban igen drága, amit mutat Szingapúr példája is, ahol a vÃz ára a világátlag többszörösét éri el.
Talajerózió
Évente 1 százalékkal csökken a használható földterületek nagysága, ami ha ilyen ütemben fogy tovább, 100 év múlva szinte teljesen elfogyhat. A talajerózió megállÃtására megoldást jelenthet a szántás nélküli földmûvelés, kérdés azonban, hogy képesek-e kellõ gyorsasággal (mondjuk a következõ 40 évben) átállni erre a módszerre. Jelenleg a földek 10 százalékát mûvelik szántás nélküli technikával világszerte.
Lassuló termelékenység növekedés
MÃg az 1970-es években még 3,5 százalékkal nõtt a gabona termelékenysége, 2010-ben már csak 1,5 százalékkal, a világ népességének szaporodási üteméhez hasonlóan. Csakhogy miközben a világ népessége és a növekvõ középosztály húsfogyasztása miatt az egy fõre jutó gabona igény továbbra is gyors ütemben nõ, a termelékenység növekedése egyre kevésbé tudja tartani a lépést. Ezzel a potenciális termelés, és a jövõbeli kereslet közti puffer nagyjából el is tûnik. A gabona termelékenysége ráadásul nem tud a végtelenségig nõni, létezik egy "üvegtetõ" (amelyet nem lehet elõre látni, csak beleütközve tapasztalni). Ezt a "tetõt" a fejlett országok már talán el is érték, a brit, a francia és a német búza, illetve a japán rizs termelékenysége az elmúlt 10-15 évben már nem tudott javulni, a mûtrágyák ugyanis egy szint után nem tudják tovább fokozni a termelékenységet.
KlÃmaváltozás
A korábbi nyersanyagár modellek (a nyersanyagárak reálértékének csökkenésérõl) és idõjárás modellek már nem mûködnek, amit mi sem mutat jobban, mint az elmúlt években újra és újra pusztÃtó szárazságok, árvizek, és sorra megdõlõ meleg rekordok. A klÃma változását már több iparágban is behatóbban kezdték vizsgálni, Ãgy például a biztosÃtók is. Bár a földmûvesek kifejleszthetnek ellenállóbb növényeket, az IPCC szerint az általános hõmérséklet emelkedés az évszázad végére 20-40 százalékos terméscsökkenést okozhat a hagyományos gabonatermelõ területeken (amit nem kompenzálnak a megmûvelhetõvé váló északi területek sem). A klÃmaváltozás ráadásul szakértõk szerint is meglepõen felgyorsult, az északi-sarki jégtábla például már mostanra akkorára csökkent, mint amekkorát 15 évvel ezelõtt 2050-re prognosztizáltak.
Különleges helyzetben Amerika
Az USA-ban ötször akkora a felszÃni vÃzkészlet és hétszer akkora a termõterületek egy fõre jutó nagysága mint KÃnában, Kanadában pedig még az USA-nál is nagyobb. Kanada ráadásul hatalmas kálisó, Amerika pedig foszfát készletekkel rendelkezik (amelyek a legfontosabb mûtrágya alapanyagok), Ãgy a körülmények továbbra is adottak, hogy Észak-Amerika az egyik legnagyobb exportõre legyen a mezõgazdasági terményeknek. Csakhogy mivel nincs gabona hiány, Ãgy a fejlett országokban nem is törõdnek annyit a szegényebb országokat sújtó élelmiszerhiánnyal, morálisan megkérdõjelezhetõ módon. Ennek jól látható megnyilvánulása például a kukorica alapú etanol állami támogatása (a kukoricatermelés 40 százaléka etanol gyártásra megy el, noha a kukorica nem igazán hatékony alapanyag). A kukorica gyenge hatékonyságát mutatja (például a cukornáddal szemben), hogy egy sportkocsi tankjának etanollal való feltöltéséhez felhasznált kukorica egy amerikai városi lakó számára több mint egy évre elegendõ kalóriát tartalmaz.
A zöld energiáké a jövõ
Az energiát tekintve Jeremy Grantham úgy véli, hosszú távon az elektromos áramtermelést a megújuló technológiákra kell épÃteni, a szénhidrogének ugyanis kifogyóban vannak, azok ára folyamatosan emelkedik, mÃg a megújulóké folyamatosan csökken. Azon országok, amelyek nem tudják áramtermelésüket a következõ évtizedekben átállÃtani megújuló forrásokra, komoly nehézségekkel nézhetnek majd szembe. Az USA-ban a kitermelhetõvé vált palagáz készletek viszont relatÃve olcsó energiaforrást nyújthatnak a következõ évtizedekre. A hatalmas palagáz készletek feltárása Grantham szerint nem csak azért hátrányos, mert hátráltatja a megújuló energiaforrások fejlesztését, hanem azért is, mert a földgáz a széndioxidnál 20-100-szor erõsebb üvegházhatást okoz.
Amerika ezzel a szénhidrogén forrásoknál ragadhat, miközben más országok a megújuló energiatermelést erõltethetik, mint Németország, vagy KÃna. A kÃnaiak például lassan a szél- és napenergia beruházások és kutatások területén az élre kerülnek, a túlzott ingatlanpiaci beruházások után az állami pénzek inkább a jobban megtérülõ, és az energia függõséget is csökkentõ zöld energia beruházások felé áramolhatnak. A zöld energia beruházások ráadásul viszonylag munkaigényesek, Ãgy a munkapiaci feszültségek enyhülését is segÃtik.
Link
Az elmúlt évtizedben új korszakba léptek az agrárpiacok. Az elmúlt száz év - inflációval korrigált árváltozását tekintve - hanyatló idõszaka után ugyanis jelentõs emelkedés volt jellemzõ az utóbbi évtizedben, az emelkedõ trend pedig minden bizonnyal tovább folytatódik. A mezõgazdasági termékek árainak emelkedése azonban súlyos társadalmi feszültségeket és élelmiszer válságokat okozhat egyes elmaradottabb országokban, és eddig nem tapasztalt migrációs hullámot indÃthat el. MÃg ugyanis a fejlett országokban az élelmiszer alig 10-12 százalékát adja a fogyasztásnak, számos szegényebb országban, mint például Egyiptomban akár a háztartások kiadásainak 40 százalékát is élelmiszervásárlásra fordÃtják. Emiatt a fejlett országok az áremelkedésre sokkal kevésbé érzékenyek.
Az élelmiszerek ára az elmúlt évtizedben több mint kétszeresére emelkedett - a FAO élelmiszer árindexe szerint, amennyiben pedig ismét megduplázódna a következõ 20 évben, az már érzékenyen érintené a fejlett országokat is, a szegényebb országokról nem is beszélve. Az élelmiszerárak politikai hatásait tekintve elég az Arab tavaszra gondolnunk, ahol a lázadások kitörésében fontos szerepet töltött be a gabona árak megugrása. A helyzet különösen aggasztó lehet a kÃnai vezetés számára, ahol az amúgy is éles társadalmi feszültségek egy élelmiszer hiány esetén komolyan eszkalálódhatnak.
Élelmiszerválság felé haladunk?
Bár különbözõ becslések léteznek, a leggyakoribbak (például az ENSZ legújabb becslése) szerint 2050-re nagyjából 60-70 százalékkal kellene növelni az élelmiszer termelést a kereslet kielégÃtéséhez (nagyjából 30 százalékkal nõhet a világ népessége, a többit a húsfogyasztás emelkedése magyaráz), más becslések pedig akár élelmiszer termelés duplázását is szükségesnek tartják a következõ 40 évben. A legmérsékeltebb 60 százalékos termelésnövekedés is évi 1,24 százalékos bõvülést jelentene a következõ 38 évben, ami igen komoly kihÃvást jelent. Az egyensúlyt pedig leginkább az árak emelkedése állÃthatja be.
Mik hátráltatják a mezõgazdasági termelés fejlõdését?
VÃzhiány
A folyókért igen komoly viták, sõt harcok dúlnak Afrikában például a NÃlusért, a távol-keleti országokban pedig a Himalája folyóiért. A vÃzhiányra ugyan mennyiségi megoldást jelenthet a sótalanÃtás, ez azonban igen drága, amit mutat Szingapúr példája is, ahol a vÃz ára a világátlag többszörösét éri el.
Talajerózió
Évente 1 százalékkal csökken a használható földterületek nagysága, ami ha ilyen ütemben fogy tovább, 100 év múlva szinte teljesen elfogyhat. A talajerózió megállÃtására megoldást jelenthet a szántás nélküli földmûvelés, kérdés azonban, hogy képesek-e kellõ gyorsasággal (mondjuk a következõ 40 évben) átállni erre a módszerre. Jelenleg a földek 10 százalékát mûvelik szántás nélküli technikával világszerte.
Lassuló termelékenység növekedés
MÃg az 1970-es években még 3,5 százalékkal nõtt a gabona termelékenysége, 2010-ben már csak 1,5 százalékkal, a világ népességének szaporodási üteméhez hasonlóan. Csakhogy miközben a világ népessége és a növekvõ középosztály húsfogyasztása miatt az egy fõre jutó gabona igény továbbra is gyors ütemben nõ, a termelékenység növekedése egyre kevésbé tudja tartani a lépést. Ezzel a potenciális termelés, és a jövõbeli kereslet közti puffer nagyjából el is tûnik. A gabona termelékenysége ráadásul nem tud a végtelenségig nõni, létezik egy "üvegtetõ" (amelyet nem lehet elõre látni, csak beleütközve tapasztalni). Ezt a "tetõt" a fejlett országok már talán el is érték, a brit, a francia és a német búza, illetve a japán rizs termelékenysége az elmúlt 10-15 évben már nem tudott javulni, a mûtrágyák ugyanis egy szint után nem tudják tovább fokozni a termelékenységet.
KlÃmaváltozás
A korábbi nyersanyagár modellek (a nyersanyagárak reálértékének csökkenésérõl) és idõjárás modellek már nem mûködnek, amit mi sem mutat jobban, mint az elmúlt években újra és újra pusztÃtó szárazságok, árvizek, és sorra megdõlõ meleg rekordok. A klÃma változását már több iparágban is behatóbban kezdték vizsgálni, Ãgy például a biztosÃtók is. Bár a földmûvesek kifejleszthetnek ellenállóbb növényeket, az IPCC szerint az általános hõmérséklet emelkedés az évszázad végére 20-40 százalékos terméscsökkenést okozhat a hagyományos gabonatermelõ területeken (amit nem kompenzálnak a megmûvelhetõvé váló északi területek sem). A klÃmaváltozás ráadásul szakértõk szerint is meglepõen felgyorsult, az északi-sarki jégtábla például már mostanra akkorára csökkent, mint amekkorát 15 évvel ezelõtt 2050-re prognosztizáltak.
Különleges helyzetben Amerika
Az USA-ban ötször akkora a felszÃni vÃzkészlet és hétszer akkora a termõterületek egy fõre jutó nagysága mint KÃnában, Kanadában pedig még az USA-nál is nagyobb. Kanada ráadásul hatalmas kálisó, Amerika pedig foszfát készletekkel rendelkezik (amelyek a legfontosabb mûtrágya alapanyagok), Ãgy a körülmények továbbra is adottak, hogy Észak-Amerika az egyik legnagyobb exportõre legyen a mezõgazdasági terményeknek. Csakhogy mivel nincs gabona hiány, Ãgy a fejlett országokban nem is törõdnek annyit a szegényebb országokat sújtó élelmiszerhiánnyal, morálisan megkérdõjelezhetõ módon. Ennek jól látható megnyilvánulása például a kukorica alapú etanol állami támogatása (a kukoricatermelés 40 százaléka etanol gyártásra megy el, noha a kukorica nem igazán hatékony alapanyag). A kukorica gyenge hatékonyságát mutatja (például a cukornáddal szemben), hogy egy sportkocsi tankjának etanollal való feltöltéséhez felhasznált kukorica egy amerikai városi lakó számára több mint egy évre elegendõ kalóriát tartalmaz.
A zöld energiáké a jövõ
Az energiát tekintve Jeremy Grantham úgy véli, hosszú távon az elektromos áramtermelést a megújuló technológiákra kell épÃteni, a szénhidrogének ugyanis kifogyóban vannak, azok ára folyamatosan emelkedik, mÃg a megújulóké folyamatosan csökken. Azon országok, amelyek nem tudják áramtermelésüket a következõ évtizedekben átállÃtani megújuló forrásokra, komoly nehézségekkel nézhetnek majd szembe. Az USA-ban a kitermelhetõvé vált palagáz készletek viszont relatÃve olcsó energiaforrást nyújthatnak a következõ évtizedekre. A hatalmas palagáz készletek feltárása Grantham szerint nem csak azért hátrányos, mert hátráltatja a megújuló energiaforrások fejlesztését, hanem azért is, mert a földgáz a széndioxidnál 20-100-szor erõsebb üvegházhatást okoz.
Amerika ezzel a szénhidrogén forrásoknál ragadhat, miközben más országok a megújuló energiatermelést erõltethetik, mint Németország, vagy KÃna. A kÃnaiak például lassan a szél- és napenergia beruházások és kutatások területén az élre kerülnek, a túlzott ingatlanpiaci beruházások után az állami pénzek inkább a jobban megtérülõ, és az energia függõséget is csökkentõ zöld energia beruházások felé áramolhatnak. A zöld energia beruházások ráadásul viszonylag munkaigényesek, Ãgy a munkapiaci feszültségek enyhülését is segÃtik.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kedvesi
- 2012. August 09. 09:23:55
#2 |
fsavanyu
- 2012. August 09. 11:03:57
#3 |
Kedvesi
- 2012. August 09. 12:51:09
#4 |
kukackac
- 2012. August 09. 13:16:58
#5 |
vesterhagen
- 2012. August 09. 14:17:06
#6 |
fsavanyu
- 2012. August 09. 17:10:23
#7 |
Perje
- 2012. August 10. 16:21:46
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték