Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A RAJNAI HALÁLTÁBOROK
Ha már úgyis eleged van a zsidók folyamatos üldözési mániájából üldöztetésébõl, ha te is úgy gondolod, hogy vannak dolgok a történelemben, amiket érdemes megbeszélni, vannak érdekes, eddig eltitkolt részek, melyekrõl le kell rántanunk a leplet, akkor jó helyre jöttél!
Történt pedig, hogy pár lehetõséget kapott, erõsen befolyásolt és erõsen „megvezetett” ország elég ingatag (és meglepõen hazug) szövetségbe lépett, és marha büszkék voltak magukra, hogy hármójuk összes erejét mozgósítva, hihetetlen anyagi és emberi erõforrásokat átcsoportosítva, közel másfél év alatt sikerült legyûrniük egy minden oldalról bekerített, vadnak, embertelennek, civilizálatlannak bemutatott, de bátran harcoló nemzetet.
A történelemben te így tanultad: a szövetségesek legyõzték a náci Németországot.
Én így mondom: valakik újra akarták osztani a világot, uralni a nagy részét, és ehhez el kellett pusztítaniuk azt, aki ezt a szándékot elõre látta, és megpróbálta megakadályozni.
Ugyanarról beszélünk mindketten, és ez a szép a történelemben, hogy lehet itt bátran össze-vissza hazudozni, lehet több méter mélyre ásni bizonyos nem tetszõ dolgokat, olyan feneketlen mûsort „rittyenteni” az utódoknak, a jövõ nemzedékének, hogy az már nem is agymosás, hanem magzatvízcsere (baszod alásan), és lehet folyamatosan, immáron 65 éve arról sikoltozni, hogy mennyire rútak és gonoszak voltak a nácik – mert ha jó a körítés (és miért ne lenne az?), akkor a nép mindent bevesz.
Mindent.
Higgyünk tehát benne, hogy a történelem mindkettõnk szemszögébõl ugyanaz az esemény, de míg te az ostoba nácikat látod, akiket el kellett végre hallgattatni, mert szörnyûségekre készültek a világ összes lakója ellen, addig én ugyanezt hadd lássam így: egy csoport fanatikus õrült, akik ma a világ nagy részét irányítják, összefogott, és brutálisan kivégzett egy álmot.
A térdre kényszerített Németország rajnai vidékére megyünk most. Amerikaiak, angolok és ostoba csigazabálók franciák úgy döntöttek, megfelelõ minõségû hadifogolytáborokat építenek, és ott „tárolják” a fogságba esett katonákat, míg kitör a béke.
A béke. Ami nagyon nehezen jött el.
Csak hogy helyrerakjuk a történelem ezen kicsiny (hazug) szeletét, és tisztábbak legyenek eddigi ködös tanulmányaid, rögtön bele is vágunk.
Elsõ körben nézzük meg, hogyan is szól egyik kedvenc szervezetem, a Nemzetközi Vöröskereszt elnevezésû formáció híres jelszava! „Inter arma caritas”. Fordítom: könyörületesség a fegyverek között. Ugye, milyen szép? Ugye, milyen ördögien megható?
Mesélik, hogy a gaz nácik (mert azok voltak, semmi kétség)(ahogy vannak gaz amerikaiak, gaz perzsák, gaz egyébnemzetségek is) Csehország lerohanása után eldöntötték, hogy elõkészítik a késõbbi táborokat, és építenek egy mintatábort, melyet megmutatnak a világnak – tették mindezt azért, mert hittek benne, hogy az egész földkerekség befolyásolható, ha meglehetõsen hamis képet festenek le birodalmukról. Így történt, hogy mikor a táborba vöröskeresztes küldöttség jött, a nácik felhizlalták a „kirakatrabokat”, muskátlit ültettek az ablakok alá, talán még a tányérok is porcelánból voltak, nem bádogból, és a mendemondák szerint néhány rendesen helybenhagyott, kínzást és erõszakot túlélt foglyot pusztán szeretetbõl átszállították más táborokba (általában Auschwitzba).
Igen, rémes dolgot tett a Nemzetközi Vöröskereszt, mikor a nácikról volt szó: szemet hunyt azon bûnök felett, melyeket a Birodalom elkövetett. Legalábbis ezt tanuljuk, mert ezt kell tanulnunk. A „bûnözõk”, a szervezet tagjai persze rendesen striguláztak, miközben „bûnöztek” és passzívan „segédkeztek” a holokausztnak nevezett érdekesség kivitelezésében – de ezt kedélyesen szóra sem érdemes balgaságnak véljük, elfelejtjük megemlíteni és tanítani a jövõ nemzedékének. Hát persze. Milyen dolog lenne, ha tényleg szembesülnénk vele, hogy nem milliók, csak százezrek haltak meg – ezzel nem csonkítva, nem kisebbítve a veszteséget?
Mikor befejezõdött végre a nagy világégés, mikor már nem volt annyira érdekes és kellemes az a dolog, hogy a Vöröskereszt munkatársai rabokat keresnek fel/táborokat ellenõriznek, hirtelen igen kényes lett a szervezet jogállása. Most már szavakkal, ostorozással nem lehetett támadni, hiszen a demokratikusabb világrész gyõzött, és a demokráciába belefért (volna) a fogolytáborok (és munkatáborok) demokratikus ellenõrzése.
Csakhogy.
A Vöröskereszt embereit a szövetséges erõk nem engedték be a táboraikba, ott nem nézhettek körül, nem jegyezhették fel, milyen körülmények között élnek a hadifoglyok (akiknek a jogállása csak addig hadifogoly, míg harcoló ellenség létezik)(ezt követõen, megfelelõ vizsgálatok után, el kell õket engedni, visszatérhetnek a polgári életbe).
Szóval 1939 és 1945 között keményen odacsaphattunk a Vöröskeresztnek, mondván, hogy nem tett meg mindent a zsidókért begyûjtött foglyokért, ámde 1945 után kényesebb lett a jogállás. A nagy, békés álomba, melyben a legyõzöttek évszázadokig fizetik a hadisarcot, beleköpni látszott a szervezet.
Miért is?
A második világháború alatt (és fõként az utolsó szakaszában) egyre több és több német katona esett fogságba. Az, hogy a végén tömegesen, „százezresen” tették le a fegyvert és adták meg magukat a brit-amerikai csapatokban, nem is csoda: rettegtek a Vörös Horda Hadsereg primitív „katonáitól”, azoktól a kényszerrel katonai pályára állított parasztoktól és elvakult proliktól, akikrõl ma úgy tudjuk, hogy talpig becsületesek, segítõkészek, lovagiasak és rettenetesen elhivatottak voltak. Mert ha német katona a szovjetek fogságába került… nos, annál még az amerikai-angol-francia haláltáborok is jobbak voltak! Így aztán aki csak tehette, jól megadta magát a Normandia felõl érkezõ „nyugati” erõknek, és pár marék véletlenül összegyûjtött csigával is kedveskedett, mikor a csigazabáló kölnigyárosok (visszanyerve elvesztett önbecsülésüket) újra fegyvert tudtak ragadni, hogy visszaadják, ami (szerintük) nekik jár.
Azt persze nem mondhatjuk, hogy a gyõztesek nem voltak emberségesek: végül is elsõ féktelen haragjukban eszükbe sem jutott használatba venni a híres-hírhedt megsemmisítõ táborokat, ahol elõtte a nácik zsidók millióit égették el, hogy homokká avassák õket a szélben. Pedig ha ennek a faszinak, Eisenhower kisdobos úrnak lett volna egy kis történelmi humorérzéke, mindenképpen szólt volna pár szót Hans és Kurt-Jürgen felé, hogy aszongya: „Srácok, ott az az ajtó, na, azon kell bemennetek, de aztán meztelenül ám, és ne jajgassatok, mert nem kaptatok törölközõt a fürdéshez – ez egy különleges és megismételhetetlen alkalom lesz, direkt számotokra!”.
Vajon miért nem használták azokat a táborokat, az ott található gépeket, eszközöket a mindenkit felszabadító katonák? Csak nem azért (istenem, félve kérdezem meg), mert nem is voltak ajtók, zuhanyrózsák, kémények, kemencék és frissen sütött, még ropogós Jónások, Gedeonok, Ádámok és Nyilas Misik? Fene érti ezt.
Amikor a szövetséges haderõk hajót foglaltak le, akkor azt használták. Amikor fegyvereket, pölö gépágyúkat, géppisztolyokat, aknákat, bombákat, akkor azokat is használatba vették. Miért ne tették volna? Talán azért, mert más gyártotta és eddig más hadsereg használta? Ez nem indok. Ám nagyon kérdéses a dolog, hogy ha késõbb Nürnbergben annyira vérszemesek voltak még, akkor elõtte, miközben szabadították fel a sokkéményes táborokat, vajon miért nem használták elsõ fékezhetetlen dühükben az ajtók mögötti, igen szellõsen zárt, de gázzal remekül bélelhetõ és a matematika egy eddig meg nem értett ágát képviselõ helyiséget? Hiszen a háború végére már nem is százezrekben, hanem milliókban mérték a hadifoglyok számát. Magyarok, olaszok, nácik és görögök, berberek és „semleges” spanyol önkéntesek. Mindenféle náció.
Kitértünk. Csak egy percre.
Történt pedig, hogy 1942 körül úgy megteltek a Nagy-Britannia szerte felállított fogolytáborok, hogy az angolok elkezdtek könyörögni mind a kanadaiaknak, mind az ausztráloknak, mind pedig az amerikaiaknak, hogy vegyenek már húst a piacon át néhány tíz- és százezer foglyot, hogy enyhítsék a költségeket. Igen, errõl a mozzanatról nem szívesen beszélünk, mert hogyan venné ki magát, hogy már 1942-ben annyi német hadifogoly volt, hogy az ellátásuk, etetésük komoly anyagi problémát jelentett?
A könyörgés hatására az USA nagy kegyesen átvett 50 ezer olasz és 375 ezer német hadifoglyot, csak a békesség kedvéért. Emlékszel a „Nagy Hazudozások” címû eposzra, amit még kölyökként neked is tanítottak (illetve a mai napig láthatod a hazug propagandafilmekben)? A legendák arról mesélnek, hogy a hõs amerikai férfiemberek (közöttük az engedélyezett négerek is) elmentek a Nagy Víz mindkettõ másik oldalára, hogy ott a csúnya ellennel harcoljanak, és ezért otthon a sok-sok gyár meg a krumpliföldek hanyatlani kezdett, hiszen eltûnt a munkaerõ. Ekkor valakinek az eszébe jutott, hogy a nõ is ember – el tudja végezni azt a munkát, amit elõtte a férfi. Így aztán a gyárakban és krumpliföldeken megjelentek az asszonyok, akik elõtte csak otthon mosogattak meg keverték a lábosban a többi marhából készült sajtburgereket, de egyik pillanatról a másikra hirtelen elszántsággal, közel sem propagandagyanús lépésként megoldották a rájuk nehezedõ feladatot.
Uff. Hazugság. Eddig hazugságokat tanultál.
Egyszóval a 425 ezer átvett olasz és német fogoly mehetett Colorado államba, ott szépen küldték õket a napra, ahol reggeltõl estig ültettek, gondoztak, majd betakarítottak – követ törtek, utakat javítottak, síneket raktak le, satöbbi és satöbbi. Késõbb aztán még több fogoly lett, de már nem kellett a létszám az amerikai gazdaságba, meg hát kezdték elfoglalni Normandiát, késõbb egész Franciaországot, és volt már hely az európai táborok részére. (És ne feledjük el, hogy az összes amerikai japánt táborokba zárták az amerikaiak, valamikor még ’39-ben, amikor nem is álltak háborúban. Ilyenek ezek.)
Így aztán most visszakanyarodunk központi témánkhoz, a rajnai haláltáborokhoz, amiket angol és amerikai „gyõztesek” hoztak létre, kezdetben minden bizonnyal más elgondolással, mint ami lett belõlük. Az úgy esett, hogy fogtak egy-egy belátható, hegyek és dombok, természetes búvóhelyek és fedezékek nélküli területet (általában mezõket), kihúzták a szögesdrót kerítéseket, aztán beterelték a foglyokat, mint valami marhákat. Ennyi. Semmi barakk, semmi mosoda, fürdõhelyiség, latrina vagy orvosi szoba – csak a mezõ, a szögesdrót meg a szögesdrót másik oldalán ácsorgó fegyveres õrök.
Neked ez nem büdös?
Ehhez képest Auschwitz kész szanatórium volt a maga padlóival, falaival, tetõivel, ágyaival és a messze földön rettegett fürdõhelyiségeivel (lenti kép). Ehhez képest még a szibériai GULAG-táborok is holmi megkedvelhetõ wellness-szállók a maguk igénytelen, de legalább lakható alaposságával. Mert ha az ember el is tervezi, hogy csak egy hét, hogy csak egy hónap (vagy valami ehhez hasonló rövid idõszakra) lesz felállítva a tábor, akkor is a minimális, emberi szükségletekhez igazított területet kell(ene) kialakítani. Tudod, mikor egy üres telken elkezdesz dolgozni, elsõ és legfontosabb a terület végében elhelyezett latrinagödör kiásása, majd az árnyékszék összeeszkábálása, hogy a munka majd jobban, könnyebb belekkel (is) haladhasson.
Nos, az amerikai vezetés szerint ez nem fontos egy több tíz- vagy éppen százezer foglyot magába záró területen. Õk semmit sem tettek azért, hogy emberi körülményeket biztosítsanak a hadifoglyoknak. Vajon ez természetes? Vajon ezt azért tették, mert a nácik elvetemültek voltak, rémes dolgok elkövetõi, akik gyerekeket és asszonyokat erõszakoltak meg, akik élõ embereken folytattak kísérleteket, akik a hadifoglyokkal is úgy bántak, mint valami marhákkal (ha már ezt fröcsögte a jenkik ideológiája)?
Nem, ez nem jellemzõ.
Ezért is érdekes a propaganda, a felesleges népbutítás, az agymosás azon formája, mikor egyes magukat vezetõknek képzelõ szánalmas csürhe (néha olyan, amelyik kétharmados forradalommal érte el célját) igyekszik megmondani, pontosan mit is gondolj, miért és mikor. Annak idején azok a szerencsétlen amerikai és angol srácok, akiket kötelezõen besoroztak a seregbe, csak annyit tudtak, hogy a nácik az egész világot le akarják igázni (akkor miért nem építettek repülõgép-anyahajókat, amikkel könnyedén az USA partjaihoz settenkedhettek volna, hogy onnan repülõk ezreivel bombázzák New York-ot, Washingtont, Boston, Baltimore, és a többi nagyvárost?), hogy embereken végeznek kísérleteket (na, ezt meg honnan?), hogy táborokba zárják a zsidókat, és az utóbbi idõkben nagyon nagy lett a német szappan- és lámpaernyõ export…
Elképesztõ az a hihetetlen ostobaság, ami az ember fejében lakozik. Ez sokszor rád is vonatkozik – bár ne maradjak ki a szórásból: megkövetem magam, hiszen néha még rám is vonatkozhat. Az ember nem figyelhet oda mindenre, nem tudhat és tapasztalhat meg mindent, de azért legyen már egy egészséges világképe! Minden marhaságot elhinni, amit a doboz vagy a rádió beszél… barátom: ez a birkaság, ez az agymosottság legfõbb képe!
Így aztán, mivel minden hülyeséget elhittek a vezetésnek, az amerikai kiskatonák eléggé állati szinten kezelték a szerintük állatok szintjén élõ és harcoló bátor német katonákat. Olyan taknyos kis kölykök álltak szemben a 30-40 éves, több éve harcoló, profin kiképzett német katonákkal, akiknek még segíteni kell felhúzni a sliccet pisi után, nehogy kiröhögjék õket a kardfogú csajok. De a korhoz sosem lehetett kötni a butaságot és a kegyetlenkedéseket.
A rajnai táborokban tehát mindössze egy-egy drótkerítéssel határolt területen több tízezer német hadifoglyot „tároltak” mindenféle idõjárástól való védelem, természetes szükségletekhez való jog, élelmezés, orvosi ellátás nélkül. A táborlakók, akik ugyanolyan emberek voltak, mint a gyõztesek, néha kabát és takaró nélkül, csak egy-egy ingben és nadrágban hevertek a szabad ég alatt, nem áshattak maguknak semmiféle menedéket, vermet a szél és esõ, a jég, hó elõl, nem kaphattak élelmiszert (holott az amerikai raktárak tele voltak étellel és itallal), és ha valamelyik korántsem agymosott, emberi lénynek álcázott amerikai katona esetleg a segítségükre sietett, azt kegyetlen büntetésben részesítették. Már-már hazaáruló szinten kezelték.
Ez volt a szövetségesek táboroztatási technikája. Lehet itt rasszizmust sikoltani, miközben zsidók csoportjait viszik marhavagonokban a táborokba, hogy ott szervezett rendben dolgoztassák õket, miközben bizonyítottan a háború után készültek el egyes részei a „hírhedt égetõknek és különös zuhanyzóknak”, mert nem az a rasszizmus, amikor elõre szólsz, hogy baj lesz (jobban tennéd, ha pucolnál innen), hanem az, amikor ugyanolyan fehér ember vagy, de emberi mivoltában alázod meg a legyõzöttet, fitogtatod erõdet és hatalmadat, melyre egyedül nem voltál, nem vagy és nem is leszel képes soha.
Az Egyesült Államok rasszista háborús politikájának következtében táborokba zárt német nõk ezreit erõszakolták meg, miután iszonyatosan megverték, megalázták õket (még a franciák is jelentették az esetet, mert ezt már az õ kényes gyomruk nem bírta), a férfiakat hagyták betegen szenvedni, elrohadni (egy-egy sebesülést követõen), éhen halni. Fehér ember a fehér ember ellen lépett fel – mindennaposak voltak a kegyetlenkedések, a megaláztatások, erõszakok. Soha még a történelemben ilyen méretû rasszizmus nem fordult elõ, mint ezekben a hónapokban. Többen még azt is megkérdõjelezték, hogy a szovjet fogságba esett német katonák vajon tényleg sokkal rosszabb bánásmódban részesültek-e? És ennek a „táboroztatásnak” a vége az lett, hogy egy jól szétbombázott kis német városban kötél általi halálra ítéltek pár fõkolompost – akiket idejében el tudtak kapni.
A táboroztatásoknak persze megvan a maguk nemzetközi szabálya (ezt jó tudni), ami szabályt még a magát nagynak és legyõzhetetlennek (öröknek?) gondolt Egyesült Államoknak is illett volna betartania. Csipegetünk kicsit a szabályokból (törvényekbõl):
· Béke esetén a hadifoglyokat a lehetõ legrövidebb idõn belül el kell engedni és haza kell szállítani.
· A (gyõztes) hatalom (a fogolytartók) kötelessége a hadifoglyok ellátása. Ezen ellátásnak ugyanolyannak kell lennie, mint az adott hatalom csapatainak ellátása.
· A hadifoglyokkal emberi módon kell bánni.
· A hadifoglyoknak a fegyvereken, lovakon és hadi iratokon kívül minden egyéb tárgyuk a saját tulajdonuk maradhat.
· A foglyokat lehet dolgoztatni, de a munkák nem lehetnek túl nehezek.
Rendben van, ezek a törvények, amiket be kéne tartani – és a másik oldalon a szabályok, amiket Eisenhower meg az ostoba haverjai (közöttük Truman elnök) hozott. Például érdemes tudnunk, hogy a hadifoglyok a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt is állnak, vagyis a fogolytartók (fõként a demokrácia egyik melegágyából) nem mondhatnak nemet, mikor jönnek a karszalagos srácok ellenõrizni, hogy nincs-e valami emberi panasza a németnek.
Dehogynem mondtak nemet!
A rajnai haláltáborokba a Vöröskereszt alkalmazottjai be sem tették a lábukat. Tudták jól, hogy a foglyoknak nincs élelmük, latrinájuk, tetõ a fejük fölött, hogy nincsenek gyógyszereik, takaróik, nem tudnak enni és inni, mert nincs mit – de semmit sem tettek! Egyes szemtanúk szerint kinn, a kerítés mögött haverkodtak az amerikaiakkal és angolokkal, ettek és ittak, köpködtek a foglyok felé. Ennyi volt a „segítségük”.
1945-ben, miután Németország befejezte a háborút, a törvények szerint el kellett volna engedni azt a több millió hadifoglyot. Szerinted? Legalább 5-6 millió német rabot zártak össze a rajnai táborokban, hogy hosszú hónapokig kegyetlenkedjenek velük. Mindezt a nemzetközi szervezetek és a többi ország (nem írom, hogy gyõztes ország) szeme láttára követte el az ember, aki késõbb nem egy törvényszék elõtt adott választ rettenetes tetteire (és lett elítélve háborús bûnökért), hanem még az USA elnöke is lehetett.
Az lehunyt hadifoglyok számát végül nagyjából 5 és 10 ezer fõ között regisztrálták. Ez persze hazugság. Még a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben is kerültek elõ mezõgazdasági területekrõl tömegsírok, elhunyt és sebtében föld alá temetett német katonák maradványai, de ezekrõl nem szabad beszélni. Az egész rajnai vidék egy hatalmas „nácitemetõ”, melyet amerikai és angol katonák hoztak létre (elég jelentõs francia segítséggel) – és ha ma errõl beszélünk, akkor mi is fasiszták, nácik, rasszisták és a történelmet nem tisztelõ revizionisták vagyunk. Pedig csak az igazságot szeretnénk elmesélni. Hogy 1944-45-ben több százezer német katona halt meg a rajnai táborokban, hogy még a háború befejezése után sem engedték el õket, hogy hihetetlen tortúrákat kellett átvészelniük, amiért ez a bagázs nyerte meg a háborút.
Nem beszélhetünk amerikai, angol és francia kegyetlenkedésekrõl. Csak és kizárólag a németek, a nácik viselt dolgairól köphetünk ki véleményt. A második világháború arról kell szóljon, hogy a nácik az egész világot le akarták igázni, hogy mindenkit rabszolgává akartak tenni, hogy csak raboltak és öltek, pusztítottak és sosem építettek, nem volt tervük a jövõre nézve, és persze ostobák voltak. A világháború arról kell szóljon, hogy csak a becsületes amerikai katonákon és vezetésen múlott a gyõzelem, hogy a redneck senkiházik pénzt és munkát nem számolva jöttek segíteni az európai népeken, hogy õk büszkén haltak meg, ha kellett… (nem folytatom, mert nem akarom, hogy elhányd magad).
A háború kegyetlen és igazságtalan. Ez tény.
Nincsenek valódi vesztesei és valódi nyertesei. Ideológiák csapnak össze, aztán az egyik ezek közül idõszakosan elõtérbe kerül. De az, hogy hallgatunk a szennyrõl, amit a „gyõztesek” dobtak a világtörténelem színpadára, nem egészséges dolog. Õrült elmékbõl állt a szövetségesek guruló és pöfékelõ, békés nagypapa módra csak bólogató vezetése is. Nem csak Adolf meg a többi kis egyenruhás volt hülye ebben a történetben – és nem õk követték el a legnagyobb bûnöket sem a háború elõtt, sem alatta, sem pedig (naná) utána.
Kiegészítésképpen azért még szólnék egy kicsit.
Amikor az amerikai srácok valamikor kétszáz évvel ezelõtt jól hajba kaptak odaát pár néger meg néhány ezer mérföld határ, elvek és némi pénz (arany), no meg a jóléti társadalom alapítása (hát hogyne) miatt, a konföderációs seregek építettek egy tábort Andersonville (Georgia) mellett. Itt aztán szépen összeterelgették az elkapott északi katonákat, akiknek igen rossz minõségû ételt szolgáltak fel (a hozzá való vörösbort ki is hagyták a menübõl), és gyümölcsök híján érkezett a táborba némi skorbutos vérbaj, senyvesség, horogféreg. Hihetetlen lett a halálozási arány, olyan magas, hogy még a fogolytartók is megrettentek.
A történelem örökkön-örökké ismétli önmagát. A balra látható képen egy északi katonát látsz pár hónap böjtölés után. Egyesek, ha ma nem lenne Internet, nem lenne ennyire összekötve, hírekkel ellátva a Föld, bemagyaráznák nekünk, hogy a kép Auschwitzban készült valamikor ’44 körül… és mi, ostoba, pitiáner senkik ezt el is hinnénk. Ez itt a nagyobb baj.
De mondok jobbat. Olvastam egy fórumot, ahol „békés”, „senkinek sem ártó” zsidók igyekeztek ezen képek erejével meggyõzni a többi fórumozót, hogy a képek a nácik valamelyik táborában készültek. Miért tették ezt? Mert ostobák? Tanulatlanok? Vagy tudták jól, mi a kép keletkezésének idõpontja? Nem tudom a választ…
Amíg az emberek olyan buták, hogy tényként fogadják el azt, amit a média, a „fõnökök”, ország vagy földrész vezetõi mondanak (üzennek) nekik, és nem is akarnak saját maguk gondolkozni, a legkisebb hajlandóság sem lakozik bennük a pontosabb ismeretek elsajátítására, addig igenis gond van a világban.
Az emberiség, maga az ember kegyetlen és erõszakos. Ostoba és egyáltalán nem képes a jövõnek élni – folyamatosan egy hazug világban, álomvilágban ringatja magát. Azok is, akiket legyõztek, de azok is, akik legyõzték az ellenséget, véresek és mocskosak – idõnként még több is a bûnük, mint a leszámolt ellenfélnek. Ezt nem szabad elfelednünk. A rajnai haláltáborokban magukat embereknek hazudott olcsó kis senkik játszották az eszüket, fitogtatták erejüket, melyet egyedül nem is lettek volna képesek megteremteni. Emberek százezrei haltak meg – ahogyan az ember hosszú történelme során sok-sok fogolytáborban sok-sokmillió ember lelte halálát rossz, nem emberséges körülmények és erõszakok sora miatt.
Ezt nem lehet elhallgatni.
A gyõztesek a második világháború után hasonló nagyságrendû pusztítást végeztek, mint maguk a legyõzöttek (németek, olaszok, japánok) az egész háború alatt. Csak ezt ma nem szabad még kimondani és leírni.
Kimondtam és leírtam. Mert nem akarom, hogy agymosottként élj tovább.
Link
Történt pedig, hogy pár lehetõséget kapott, erõsen befolyásolt és erõsen „megvezetett” ország elég ingatag (és meglepõen hazug) szövetségbe lépett, és marha büszkék voltak magukra, hogy hármójuk összes erejét mozgósítva, hihetetlen anyagi és emberi erõforrásokat átcsoportosítva, közel másfél év alatt sikerült legyûrniük egy minden oldalról bekerített, vadnak, embertelennek, civilizálatlannak bemutatott, de bátran harcoló nemzetet.
A történelemben te így tanultad: a szövetségesek legyõzték a náci Németországot.
Én így mondom: valakik újra akarták osztani a világot, uralni a nagy részét, és ehhez el kellett pusztítaniuk azt, aki ezt a szándékot elõre látta, és megpróbálta megakadályozni.
Ugyanarról beszélünk mindketten, és ez a szép a történelemben, hogy lehet itt bátran össze-vissza hazudozni, lehet több méter mélyre ásni bizonyos nem tetszõ dolgokat, olyan feneketlen mûsort „rittyenteni” az utódoknak, a jövõ nemzedékének, hogy az már nem is agymosás, hanem magzatvízcsere (baszod alásan), és lehet folyamatosan, immáron 65 éve arról sikoltozni, hogy mennyire rútak és gonoszak voltak a nácik – mert ha jó a körítés (és miért ne lenne az?), akkor a nép mindent bevesz.
Mindent.
Higgyünk tehát benne, hogy a történelem mindkettõnk szemszögébõl ugyanaz az esemény, de míg te az ostoba nácikat látod, akiket el kellett végre hallgattatni, mert szörnyûségekre készültek a világ összes lakója ellen, addig én ugyanezt hadd lássam így: egy csoport fanatikus õrült, akik ma a világ nagy részét irányítják, összefogott, és brutálisan kivégzett egy álmot.
A térdre kényszerített Németország rajnai vidékére megyünk most. Amerikaiak, angolok és ostoba csigazabálók franciák úgy döntöttek, megfelelõ minõségû hadifogolytáborokat építenek, és ott „tárolják” a fogságba esett katonákat, míg kitör a béke.
A béke. Ami nagyon nehezen jött el.
Csak hogy helyrerakjuk a történelem ezen kicsiny (hazug) szeletét, és tisztábbak legyenek eddigi ködös tanulmányaid, rögtön bele is vágunk.
Elsõ körben nézzük meg, hogyan is szól egyik kedvenc szervezetem, a Nemzetközi Vöröskereszt elnevezésû formáció híres jelszava! „Inter arma caritas”. Fordítom: könyörületesség a fegyverek között. Ugye, milyen szép? Ugye, milyen ördögien megható?
Mesélik, hogy a gaz nácik (mert azok voltak, semmi kétség)(ahogy vannak gaz amerikaiak, gaz perzsák, gaz egyébnemzetségek is) Csehország lerohanása után eldöntötték, hogy elõkészítik a késõbbi táborokat, és építenek egy mintatábort, melyet megmutatnak a világnak – tették mindezt azért, mert hittek benne, hogy az egész földkerekség befolyásolható, ha meglehetõsen hamis képet festenek le birodalmukról. Így történt, hogy mikor a táborba vöröskeresztes küldöttség jött, a nácik felhizlalták a „kirakatrabokat”, muskátlit ültettek az ablakok alá, talán még a tányérok is porcelánból voltak, nem bádogból, és a mendemondák szerint néhány rendesen helybenhagyott, kínzást és erõszakot túlélt foglyot pusztán szeretetbõl átszállították más táborokba (általában Auschwitzba).
Igen, rémes dolgot tett a Nemzetközi Vöröskereszt, mikor a nácikról volt szó: szemet hunyt azon bûnök felett, melyeket a Birodalom elkövetett. Legalábbis ezt tanuljuk, mert ezt kell tanulnunk. A „bûnözõk”, a szervezet tagjai persze rendesen striguláztak, miközben „bûnöztek” és passzívan „segédkeztek” a holokausztnak nevezett érdekesség kivitelezésében – de ezt kedélyesen szóra sem érdemes balgaságnak véljük, elfelejtjük megemlíteni és tanítani a jövõ nemzedékének. Hát persze. Milyen dolog lenne, ha tényleg szembesülnénk vele, hogy nem milliók, csak százezrek haltak meg – ezzel nem csonkítva, nem kisebbítve a veszteséget?
Mikor befejezõdött végre a nagy világégés, mikor már nem volt annyira érdekes és kellemes az a dolog, hogy a Vöröskereszt munkatársai rabokat keresnek fel/táborokat ellenõriznek, hirtelen igen kényes lett a szervezet jogállása. Most már szavakkal, ostorozással nem lehetett támadni, hiszen a demokratikusabb világrész gyõzött, és a demokráciába belefért (volna) a fogolytáborok (és munkatáborok) demokratikus ellenõrzése.
Csakhogy.
A Vöröskereszt embereit a szövetséges erõk nem engedték be a táboraikba, ott nem nézhettek körül, nem jegyezhették fel, milyen körülmények között élnek a hadifoglyok (akiknek a jogállása csak addig hadifogoly, míg harcoló ellenség létezik)(ezt követõen, megfelelõ vizsgálatok után, el kell õket engedni, visszatérhetnek a polgári életbe).
Szóval 1939 és 1945 között keményen odacsaphattunk a Vöröskeresztnek, mondván, hogy nem tett meg mindent a zsidókért begyûjtött foglyokért, ámde 1945 után kényesebb lett a jogállás. A nagy, békés álomba, melyben a legyõzöttek évszázadokig fizetik a hadisarcot, beleköpni látszott a szervezet.
Miért is?
A második világháború alatt (és fõként az utolsó szakaszában) egyre több és több német katona esett fogságba. Az, hogy a végén tömegesen, „százezresen” tették le a fegyvert és adták meg magukat a brit-amerikai csapatokban, nem is csoda: rettegtek a Vörös Horda Hadsereg primitív „katonáitól”, azoktól a kényszerrel katonai pályára állított parasztoktól és elvakult proliktól, akikrõl ma úgy tudjuk, hogy talpig becsületesek, segítõkészek, lovagiasak és rettenetesen elhivatottak voltak. Mert ha német katona a szovjetek fogságába került… nos, annál még az amerikai-angol-francia haláltáborok is jobbak voltak! Így aztán aki csak tehette, jól megadta magát a Normandia felõl érkezõ „nyugati” erõknek, és pár marék véletlenül összegyûjtött csigával is kedveskedett, mikor a csigazabáló kölnigyárosok (visszanyerve elvesztett önbecsülésüket) újra fegyvert tudtak ragadni, hogy visszaadják, ami (szerintük) nekik jár.
Azt persze nem mondhatjuk, hogy a gyõztesek nem voltak emberségesek: végül is elsõ féktelen haragjukban eszükbe sem jutott használatba venni a híres-hírhedt megsemmisítõ táborokat, ahol elõtte a nácik zsidók millióit égették el, hogy homokká avassák õket a szélben. Pedig ha ennek a faszinak, Eisenhower kisdobos úrnak lett volna egy kis történelmi humorérzéke, mindenképpen szólt volna pár szót Hans és Kurt-Jürgen felé, hogy aszongya: „Srácok, ott az az ajtó, na, azon kell bemennetek, de aztán meztelenül ám, és ne jajgassatok, mert nem kaptatok törölközõt a fürdéshez – ez egy különleges és megismételhetetlen alkalom lesz, direkt számotokra!”.
Vajon miért nem használták azokat a táborokat, az ott található gépeket, eszközöket a mindenkit felszabadító katonák? Csak nem azért (istenem, félve kérdezem meg), mert nem is voltak ajtók, zuhanyrózsák, kémények, kemencék és frissen sütött, még ropogós Jónások, Gedeonok, Ádámok és Nyilas Misik? Fene érti ezt.
Amikor a szövetséges haderõk hajót foglaltak le, akkor azt használták. Amikor fegyvereket, pölö gépágyúkat, géppisztolyokat, aknákat, bombákat, akkor azokat is használatba vették. Miért ne tették volna? Talán azért, mert más gyártotta és eddig más hadsereg használta? Ez nem indok. Ám nagyon kérdéses a dolog, hogy ha késõbb Nürnbergben annyira vérszemesek voltak még, akkor elõtte, miközben szabadították fel a sokkéményes táborokat, vajon miért nem használták elsõ fékezhetetlen dühükben az ajtók mögötti, igen szellõsen zárt, de gázzal remekül bélelhetõ és a matematika egy eddig meg nem értett ágát képviselõ helyiséget? Hiszen a háború végére már nem is százezrekben, hanem milliókban mérték a hadifoglyok számát. Magyarok, olaszok, nácik és görögök, berberek és „semleges” spanyol önkéntesek. Mindenféle náció.
Kitértünk. Csak egy percre.
Történt pedig, hogy 1942 körül úgy megteltek a Nagy-Britannia szerte felállított fogolytáborok, hogy az angolok elkezdtek könyörögni mind a kanadaiaknak, mind az ausztráloknak, mind pedig az amerikaiaknak, hogy vegyenek már húst a piacon át néhány tíz- és százezer foglyot, hogy enyhítsék a költségeket. Igen, errõl a mozzanatról nem szívesen beszélünk, mert hogyan venné ki magát, hogy már 1942-ben annyi német hadifogoly volt, hogy az ellátásuk, etetésük komoly anyagi problémát jelentett?
A könyörgés hatására az USA nagy kegyesen átvett 50 ezer olasz és 375 ezer német hadifoglyot, csak a békesség kedvéért. Emlékszel a „Nagy Hazudozások” címû eposzra, amit még kölyökként neked is tanítottak (illetve a mai napig láthatod a hazug propagandafilmekben)? A legendák arról mesélnek, hogy a hõs amerikai férfiemberek (közöttük az engedélyezett négerek is) elmentek a Nagy Víz mindkettõ másik oldalára, hogy ott a csúnya ellennel harcoljanak, és ezért otthon a sok-sok gyár meg a krumpliföldek hanyatlani kezdett, hiszen eltûnt a munkaerõ. Ekkor valakinek az eszébe jutott, hogy a nõ is ember – el tudja végezni azt a munkát, amit elõtte a férfi. Így aztán a gyárakban és krumpliföldeken megjelentek az asszonyok, akik elõtte csak otthon mosogattak meg keverték a lábosban a többi marhából készült sajtburgereket, de egyik pillanatról a másikra hirtelen elszántsággal, közel sem propagandagyanús lépésként megoldották a rájuk nehezedõ feladatot.
Uff. Hazugság. Eddig hazugságokat tanultál.
Egyszóval a 425 ezer átvett olasz és német fogoly mehetett Colorado államba, ott szépen küldték õket a napra, ahol reggeltõl estig ültettek, gondoztak, majd betakarítottak – követ törtek, utakat javítottak, síneket raktak le, satöbbi és satöbbi. Késõbb aztán még több fogoly lett, de már nem kellett a létszám az amerikai gazdaságba, meg hát kezdték elfoglalni Normandiát, késõbb egész Franciaországot, és volt már hely az európai táborok részére. (És ne feledjük el, hogy az összes amerikai japánt táborokba zárták az amerikaiak, valamikor még ’39-ben, amikor nem is álltak háborúban. Ilyenek ezek.)
Így aztán most visszakanyarodunk központi témánkhoz, a rajnai haláltáborokhoz, amiket angol és amerikai „gyõztesek” hoztak létre, kezdetben minden bizonnyal más elgondolással, mint ami lett belõlük. Az úgy esett, hogy fogtak egy-egy belátható, hegyek és dombok, természetes búvóhelyek és fedezékek nélküli területet (általában mezõket), kihúzták a szögesdrót kerítéseket, aztán beterelték a foglyokat, mint valami marhákat. Ennyi. Semmi barakk, semmi mosoda, fürdõhelyiség, latrina vagy orvosi szoba – csak a mezõ, a szögesdrót meg a szögesdrót másik oldalán ácsorgó fegyveres õrök.
Neked ez nem büdös?
Ehhez képest Auschwitz kész szanatórium volt a maga padlóival, falaival, tetõivel, ágyaival és a messze földön rettegett fürdõhelyiségeivel (lenti kép). Ehhez képest még a szibériai GULAG-táborok is holmi megkedvelhetõ wellness-szállók a maguk igénytelen, de legalább lakható alaposságával. Mert ha az ember el is tervezi, hogy csak egy hét, hogy csak egy hónap (vagy valami ehhez hasonló rövid idõszakra) lesz felállítva a tábor, akkor is a minimális, emberi szükségletekhez igazított területet kell(ene) kialakítani. Tudod, mikor egy üres telken elkezdesz dolgozni, elsõ és legfontosabb a terület végében elhelyezett latrinagödör kiásása, majd az árnyékszék összeeszkábálása, hogy a munka majd jobban, könnyebb belekkel (is) haladhasson.
Nos, az amerikai vezetés szerint ez nem fontos egy több tíz- vagy éppen százezer foglyot magába záró területen. Õk semmit sem tettek azért, hogy emberi körülményeket biztosítsanak a hadifoglyoknak. Vajon ez természetes? Vajon ezt azért tették, mert a nácik elvetemültek voltak, rémes dolgok elkövetõi, akik gyerekeket és asszonyokat erõszakoltak meg, akik élõ embereken folytattak kísérleteket, akik a hadifoglyokkal is úgy bántak, mint valami marhákkal (ha már ezt fröcsögte a jenkik ideológiája)?
Nem, ez nem jellemzõ.
Ezért is érdekes a propaganda, a felesleges népbutítás, az agymosás azon formája, mikor egyes magukat vezetõknek képzelõ szánalmas csürhe (néha olyan, amelyik kétharmados forradalommal érte el célját) igyekszik megmondani, pontosan mit is gondolj, miért és mikor. Annak idején azok a szerencsétlen amerikai és angol srácok, akiket kötelezõen besoroztak a seregbe, csak annyit tudtak, hogy a nácik az egész világot le akarják igázni (akkor miért nem építettek repülõgép-anyahajókat, amikkel könnyedén az USA partjaihoz settenkedhettek volna, hogy onnan repülõk ezreivel bombázzák New York-ot, Washingtont, Boston, Baltimore, és a többi nagyvárost?), hogy embereken végeznek kísérleteket (na, ezt meg honnan?), hogy táborokba zárják a zsidókat, és az utóbbi idõkben nagyon nagy lett a német szappan- és lámpaernyõ export…
Elképesztõ az a hihetetlen ostobaság, ami az ember fejében lakozik. Ez sokszor rád is vonatkozik – bár ne maradjak ki a szórásból: megkövetem magam, hiszen néha még rám is vonatkozhat. Az ember nem figyelhet oda mindenre, nem tudhat és tapasztalhat meg mindent, de azért legyen már egy egészséges világképe! Minden marhaságot elhinni, amit a doboz vagy a rádió beszél… barátom: ez a birkaság, ez az agymosottság legfõbb képe!
Így aztán, mivel minden hülyeséget elhittek a vezetésnek, az amerikai kiskatonák eléggé állati szinten kezelték a szerintük állatok szintjén élõ és harcoló bátor német katonákat. Olyan taknyos kis kölykök álltak szemben a 30-40 éves, több éve harcoló, profin kiképzett német katonákkal, akiknek még segíteni kell felhúzni a sliccet pisi után, nehogy kiröhögjék õket a kardfogú csajok. De a korhoz sosem lehetett kötni a butaságot és a kegyetlenkedéseket.
A rajnai táborokban tehát mindössze egy-egy drótkerítéssel határolt területen több tízezer német hadifoglyot „tároltak” mindenféle idõjárástól való védelem, természetes szükségletekhez való jog, élelmezés, orvosi ellátás nélkül. A táborlakók, akik ugyanolyan emberek voltak, mint a gyõztesek, néha kabát és takaró nélkül, csak egy-egy ingben és nadrágban hevertek a szabad ég alatt, nem áshattak maguknak semmiféle menedéket, vermet a szél és esõ, a jég, hó elõl, nem kaphattak élelmiszert (holott az amerikai raktárak tele voltak étellel és itallal), és ha valamelyik korántsem agymosott, emberi lénynek álcázott amerikai katona esetleg a segítségükre sietett, azt kegyetlen büntetésben részesítették. Már-már hazaáruló szinten kezelték.
Ez volt a szövetségesek táboroztatási technikája. Lehet itt rasszizmust sikoltani, miközben zsidók csoportjait viszik marhavagonokban a táborokba, hogy ott szervezett rendben dolgoztassák õket, miközben bizonyítottan a háború után készültek el egyes részei a „hírhedt égetõknek és különös zuhanyzóknak”, mert nem az a rasszizmus, amikor elõre szólsz, hogy baj lesz (jobban tennéd, ha pucolnál innen), hanem az, amikor ugyanolyan fehér ember vagy, de emberi mivoltában alázod meg a legyõzöttet, fitogtatod erõdet és hatalmadat, melyre egyedül nem voltál, nem vagy és nem is leszel képes soha.
Az Egyesült Államok rasszista háborús politikájának következtében táborokba zárt német nõk ezreit erõszakolták meg, miután iszonyatosan megverték, megalázták õket (még a franciák is jelentették az esetet, mert ezt már az õ kényes gyomruk nem bírta), a férfiakat hagyták betegen szenvedni, elrohadni (egy-egy sebesülést követõen), éhen halni. Fehér ember a fehér ember ellen lépett fel – mindennaposak voltak a kegyetlenkedések, a megaláztatások, erõszakok. Soha még a történelemben ilyen méretû rasszizmus nem fordult elõ, mint ezekben a hónapokban. Többen még azt is megkérdõjelezték, hogy a szovjet fogságba esett német katonák vajon tényleg sokkal rosszabb bánásmódban részesültek-e? És ennek a „táboroztatásnak” a vége az lett, hogy egy jól szétbombázott kis német városban kötél általi halálra ítéltek pár fõkolompost – akiket idejében el tudtak kapni.
A táboroztatásoknak persze megvan a maguk nemzetközi szabálya (ezt jó tudni), ami szabályt még a magát nagynak és legyõzhetetlennek (öröknek?) gondolt Egyesült Államoknak is illett volna betartania. Csipegetünk kicsit a szabályokból (törvényekbõl):
· Béke esetén a hadifoglyokat a lehetõ legrövidebb idõn belül el kell engedni és haza kell szállítani.
· A (gyõztes) hatalom (a fogolytartók) kötelessége a hadifoglyok ellátása. Ezen ellátásnak ugyanolyannak kell lennie, mint az adott hatalom csapatainak ellátása.
· A hadifoglyokkal emberi módon kell bánni.
· A hadifoglyoknak a fegyvereken, lovakon és hadi iratokon kívül minden egyéb tárgyuk a saját tulajdonuk maradhat.
· A foglyokat lehet dolgoztatni, de a munkák nem lehetnek túl nehezek.
Rendben van, ezek a törvények, amiket be kéne tartani – és a másik oldalon a szabályok, amiket Eisenhower meg az ostoba haverjai (közöttük Truman elnök) hozott. Például érdemes tudnunk, hogy a hadifoglyok a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt is állnak, vagyis a fogolytartók (fõként a demokrácia egyik melegágyából) nem mondhatnak nemet, mikor jönnek a karszalagos srácok ellenõrizni, hogy nincs-e valami emberi panasza a németnek.
Dehogynem mondtak nemet!
A rajnai haláltáborokba a Vöröskereszt alkalmazottjai be sem tették a lábukat. Tudták jól, hogy a foglyoknak nincs élelmük, latrinájuk, tetõ a fejük fölött, hogy nincsenek gyógyszereik, takaróik, nem tudnak enni és inni, mert nincs mit – de semmit sem tettek! Egyes szemtanúk szerint kinn, a kerítés mögött haverkodtak az amerikaiakkal és angolokkal, ettek és ittak, köpködtek a foglyok felé. Ennyi volt a „segítségük”.
1945-ben, miután Németország befejezte a háborút, a törvények szerint el kellett volna engedni azt a több millió hadifoglyot. Szerinted? Legalább 5-6 millió német rabot zártak össze a rajnai táborokban, hogy hosszú hónapokig kegyetlenkedjenek velük. Mindezt a nemzetközi szervezetek és a többi ország (nem írom, hogy gyõztes ország) szeme láttára követte el az ember, aki késõbb nem egy törvényszék elõtt adott választ rettenetes tetteire (és lett elítélve háborús bûnökért), hanem még az USA elnöke is lehetett.
Az lehunyt hadifoglyok számát végül nagyjából 5 és 10 ezer fõ között regisztrálták. Ez persze hazugság. Még a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben is kerültek elõ mezõgazdasági területekrõl tömegsírok, elhunyt és sebtében föld alá temetett német katonák maradványai, de ezekrõl nem szabad beszélni. Az egész rajnai vidék egy hatalmas „nácitemetõ”, melyet amerikai és angol katonák hoztak létre (elég jelentõs francia segítséggel) – és ha ma errõl beszélünk, akkor mi is fasiszták, nácik, rasszisták és a történelmet nem tisztelõ revizionisták vagyunk. Pedig csak az igazságot szeretnénk elmesélni. Hogy 1944-45-ben több százezer német katona halt meg a rajnai táborokban, hogy még a háború befejezése után sem engedték el õket, hogy hihetetlen tortúrákat kellett átvészelniük, amiért ez a bagázs nyerte meg a háborút.
Nem beszélhetünk amerikai, angol és francia kegyetlenkedésekrõl. Csak és kizárólag a németek, a nácik viselt dolgairól köphetünk ki véleményt. A második világháború arról kell szóljon, hogy a nácik az egész világot le akarták igázni, hogy mindenkit rabszolgává akartak tenni, hogy csak raboltak és öltek, pusztítottak és sosem építettek, nem volt tervük a jövõre nézve, és persze ostobák voltak. A világháború arról kell szóljon, hogy csak a becsületes amerikai katonákon és vezetésen múlott a gyõzelem, hogy a redneck senkiházik pénzt és munkát nem számolva jöttek segíteni az európai népeken, hogy õk büszkén haltak meg, ha kellett… (nem folytatom, mert nem akarom, hogy elhányd magad).
A háború kegyetlen és igazságtalan. Ez tény.
Nincsenek valódi vesztesei és valódi nyertesei. Ideológiák csapnak össze, aztán az egyik ezek közül idõszakosan elõtérbe kerül. De az, hogy hallgatunk a szennyrõl, amit a „gyõztesek” dobtak a világtörténelem színpadára, nem egészséges dolog. Õrült elmékbõl állt a szövetségesek guruló és pöfékelõ, békés nagypapa módra csak bólogató vezetése is. Nem csak Adolf meg a többi kis egyenruhás volt hülye ebben a történetben – és nem õk követték el a legnagyobb bûnöket sem a háború elõtt, sem alatta, sem pedig (naná) utána.
Kiegészítésképpen azért még szólnék egy kicsit.
Amikor az amerikai srácok valamikor kétszáz évvel ezelõtt jól hajba kaptak odaát pár néger meg néhány ezer mérföld határ, elvek és némi pénz (arany), no meg a jóléti társadalom alapítása (hát hogyne) miatt, a konföderációs seregek építettek egy tábort Andersonville (Georgia) mellett. Itt aztán szépen összeterelgették az elkapott északi katonákat, akiknek igen rossz minõségû ételt szolgáltak fel (a hozzá való vörösbort ki is hagyták a menübõl), és gyümölcsök híján érkezett a táborba némi skorbutos vérbaj, senyvesség, horogféreg. Hihetetlen lett a halálozási arány, olyan magas, hogy még a fogolytartók is megrettentek.
A történelem örökkön-örökké ismétli önmagát. A balra látható képen egy északi katonát látsz pár hónap böjtölés után. Egyesek, ha ma nem lenne Internet, nem lenne ennyire összekötve, hírekkel ellátva a Föld, bemagyaráznák nekünk, hogy a kép Auschwitzban készült valamikor ’44 körül… és mi, ostoba, pitiáner senkik ezt el is hinnénk. Ez itt a nagyobb baj.
De mondok jobbat. Olvastam egy fórumot, ahol „békés”, „senkinek sem ártó” zsidók igyekeztek ezen képek erejével meggyõzni a többi fórumozót, hogy a képek a nácik valamelyik táborában készültek. Miért tették ezt? Mert ostobák? Tanulatlanok? Vagy tudták jól, mi a kép keletkezésének idõpontja? Nem tudom a választ…
Amíg az emberek olyan buták, hogy tényként fogadják el azt, amit a média, a „fõnökök”, ország vagy földrész vezetõi mondanak (üzennek) nekik, és nem is akarnak saját maguk gondolkozni, a legkisebb hajlandóság sem lakozik bennük a pontosabb ismeretek elsajátítására, addig igenis gond van a világban.
Az emberiség, maga az ember kegyetlen és erõszakos. Ostoba és egyáltalán nem képes a jövõnek élni – folyamatosan egy hazug világban, álomvilágban ringatja magát. Azok is, akiket legyõztek, de azok is, akik legyõzték az ellenséget, véresek és mocskosak – idõnként még több is a bûnük, mint a leszámolt ellenfélnek. Ezt nem szabad elfelednünk. A rajnai haláltáborokban magukat embereknek hazudott olcsó kis senkik játszották az eszüket, fitogtatták erejüket, melyet egyedül nem is lettek volna képesek megteremteni. Emberek százezrei haltak meg – ahogyan az ember hosszú történelme során sok-sok fogolytáborban sok-sokmillió ember lelte halálát rossz, nem emberséges körülmények és erõszakok sora miatt.
Ezt nem lehet elhallgatni.
A gyõztesek a második világháború után hasonló nagyságrendû pusztítást végeztek, mint maguk a legyõzöttek (németek, olaszok, japánok) az egész háború alatt. Csak ezt ma nem szabad még kimondani és leírni.
Kimondtam és leírtam. Mert nem akarom, hogy agymosottként élj tovább.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2012. August 12. 14:36:39
#2 |
osmagyar
- 2012. August 12. 15:07:42
#3 |
gladiator07
- 2012. August 12. 17:13:25
#4 |
Zea
- 2012. August 12. 20:09:23
#5 |
Perje
- 2012. August 12. 20:19:58
#6 |
Gutai Zub
- 2012. August 13. 06:10:39
#7 |
gabesz
- 2012. August 13. 13:18:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.