Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Döbbenetes változás az országban: Így növekszik a népesség
Egyre többen élnek Svájcban: a cél a tízmillió
A svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal nemrég nyilvánosságra hozott adatai szerint jelenleg nyolcmilliónyian élnek az alpesi országban, és õszre fogja lakosság száma ezt a bûvös számot is túllépni.
Húsz évvel ezelõtt Svájcnak még csak valamivel több, mint hatmillió lakója volt, így - ha a növekedés üteme nem áll meg - a kis ország tíz-húsz éven belül akár a tíz-tizenkétmilliós lélekszámot is elérheti. A növekedés persze nem az állampolgárok számának növekedését jelenti, a svájci állampolgárok között ugyanis alacsony a születési ráta. Az ország azonban kiváló gazdasági adataival egyre több nyugat-európai, akár német bevándorló számára is célállomás lett. A Svájcban élõk több mint húsz százaléka nem svájci állampolgár, számuk egyes nagyvárosok agglomerációs körzetében, így Basel, Genf vagy Zürich környékén akár az harminc, negyven százalékot is meghaladja.
Bár éppen augusztusban alakult Kelet-Svájcban Közvetlen Demokrácia Párt (DDP) néven egy új szélsõjobboldali, idegenellenes mozgalom, a külföldi-ellenesség visszaszorulóban van. Az ország legerõsebb pártja ugyan továbbra is a jobboldali populista Svájci Néppárt (SVP), de mivel a svájci hagyományok szerint a kormányt a populisták, a szocdemek, a kereszténydemokraták és a polgári liberálisok és még néhány centrumpártocska közösen alkotják, az SVP legtöbbször kisebbségben marad bevándorló-ellenes terveivel.
Igaz, még a párt holdudvarában sem egységes a külföldiek elutasítása. Azon bevándorlókat, akik magasan képzettek és elfogadják a svájci jogrendszert, kultúrát, még az SVP-hez közelálló, zürichi Weltwoche napilap is örömmel üdvözli. A svájci nacionalistaként ismert fõszerkesztõ, Roger Köppel e heti vezércikkében külön kiemeli, hogy jöjjenek csak „az indiai informatikusok, dél-afrikai mérnökök", és bárki, aki hozzájárul országa további fejlõdéséhez. Köppel a tíz- vagy tizenkétmilliós Svájcot sem zárja ki.
Tény, hogy a svájci gazdaság töretlenül fejlõdik, a gazdasági válság csak az erõs frankárfolyamon érezhetõ. A munkanélküliség azonban két százalék környékén van, egyes kantonokban akár az egy százalékot sem éri el.
Mindazonáltal vita indult arról, hogy a kis alpesi állam képes-e - már csak területileg is - akár nyolc, tíz, tizenkét millió embert eltartani. A Neue Zürcher Zeitung „Tízmilliós Svájc" címen önálló sorozatot indított, amelyben építészeti, gazdasági, várostervezési, szociális és politikai szempontból vizsgálják, miként lehet megoldani több millió új bevándorló elszállásolását, munkába állítását, politikai részvételét.
Svájc népessége mellett akár a területe is növekedhet: újra és újra megjelennek mozgalmak a szomszédos országokban, amelyek a Svájccal való egyesülést szorgalmazzák. Fõleg az osztrák Vorarlbergben, a német Baden-Württembergben, a francia Elzászban és az olasz Lombardiában hallani ilyen hangokat. A Weltwoche tavaly közvélemény-kutatást is készített ezen tartományokban, hogy jelenlegi országukhoz vagy Svájchoz tartoznának-e szívesebben, s mindenütt a többség Svájcra mondott igent. Ueli Maurer, az SVP egyik minisztere még tavasszal Ticinoban egy helyi napilapnak azt mondta, hogy „Lombardia be tudna tagozódni Svájcba". Ezután indult két olasz tartományban, a Milánó központú Lombardiában és a Torino székhelyû Piemontban aláírásgyûjtés a svájci egyesülés mellett. A felvetés persze inkább ironikus válasz a gazdag Észak-Itália részérõl az olasz válságra.
Ha olasz tartományok még nem is, olaszok már számosan elhagyták országukat, és telepedtek le Svájcban, ahol a németek, a portugálok és a szerbek mellett az olaszok alkották mindig is legnagyobb bevándorló-csoportot. Az új bevándorlók is fõleg ezen országokból várhatóak, igaz, a délkelet-európai államokból, Magyarországról vagy Romániából is növekszik a Svájcba irányuló kivándorlás.
Sajátos módon, míg a neoliberális szélsõjobboldal - mint például az említett Weltwoche - egyértelmûen üdvözli a növekedést, és abban Svájc további gazdagodásának lehetõségét látja, a zöldek és a szocdemek az esetleges környezeti és szociális problémák miatt aggódnak. Jacqueline Badran, szociáldemokrata nemzetgyûlési képviselõ szerint „jelentõs költségtöbblettel" járna a népesség-növekedés, mert nem biztos, hogy a gazdasági eredmények fedeznék a megnövekedett szociális kiadásokat. A zöldekhez közelálló, ökokonzervatív Ecopop mozgalom pedig népszavazást kezdeményezne arról, hogy évente csak 0,2%-os lehet a migráció miatti lakosságnövekedés. A sokak szerint idegenellenes tervet a Svájci Zöldpárt (GPS) vezetõsége hivatalosan nem támogatja, és az aláírások is csak nehézkesen gyûlnek. Mindazonáltal az ilyen kezdeményezések is mutatják, hogy a növekedés, a bevándorlás, a környezeti és szociális problémák tekintetében sajátos politikai koalíciók jöhetnek létre: zöldek és konzervatívok a kevesebb bevándorlásért, míg neoliberálisok és szélsõjobboldaliak a növekvõ Svájcért állnak ki.
A Neue Zürcher Zeitung azonban nem osztja ezeket a félelmeket: a konzervatív napilap szerint „a nyolcmilliomodik svájci" külföldi származású ugyan, de diplomás, magasan képzett, legalább az ország egyik hivatalos nyelvét jól beszéli, és sokkal több adóbevételt jelent az államnak, mint amennyi költséget. Egyes elemzõk szerint azonban éppen attól tartanak a svájciak, hogy a jómódú külföldi bevándorlók veszik át a vezetõ pozíciókat a gazdaságban, és felvásárolják a még szabadon vagy svájci tulajdonban lévõ telkeket. Éppen ezért mind a 20Min, mind a Sonntag újságok internetes szavazásain a kétharmad inkább nem örül a további növekedésnek, amelynek számos negatív következménye van. Egyes városokban például már most is nehéz lakáshoz jutni, és a bérleti árak rohamosan növekednek. Ez persze, hangsúlyozzák a liberálisok, jelentõs esély a lakáspiac számára: sürgõsen új, éspedig magas színvonalú új lakásokra, egész új negyedekre lehet szükség, ez pedig további löketet adhat a svájci építõiparnak. Zürichben már most tervet dolgoztak ki városszéli felhõkarcolók építésére, amelyek közül néhány már meg is épült. A növekedéskritikus zöldek azonban a svájci mini-metropolisz „szingapurizálódásától" tart.
A szélsõbaloldali WOZ hetilap viszont egyértelmûen kijelenti, hogy „van még hely" Svájcban, és szerinte egyszerûen csak újra kéne osztani a vagyonokat. Szerinte például a már megépült felhõkarcolókban nem luxuslakásokat, hanem menekültszállásokat kéne kialakítani.
Link
A svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal nemrég nyilvánosságra hozott adatai szerint jelenleg nyolcmilliónyian élnek az alpesi országban, és õszre fogja lakosság száma ezt a bûvös számot is túllépni.
Húsz évvel ezelõtt Svájcnak még csak valamivel több, mint hatmillió lakója volt, így - ha a növekedés üteme nem áll meg - a kis ország tíz-húsz éven belül akár a tíz-tizenkétmilliós lélekszámot is elérheti. A növekedés persze nem az állampolgárok számának növekedését jelenti, a svájci állampolgárok között ugyanis alacsony a születési ráta. Az ország azonban kiváló gazdasági adataival egyre több nyugat-európai, akár német bevándorló számára is célállomás lett. A Svájcban élõk több mint húsz százaléka nem svájci állampolgár, számuk egyes nagyvárosok agglomerációs körzetében, így Basel, Genf vagy Zürich környékén akár az harminc, negyven százalékot is meghaladja.
Bár éppen augusztusban alakult Kelet-Svájcban Közvetlen Demokrácia Párt (DDP) néven egy új szélsõjobboldali, idegenellenes mozgalom, a külföldi-ellenesség visszaszorulóban van. Az ország legerõsebb pártja ugyan továbbra is a jobboldali populista Svájci Néppárt (SVP), de mivel a svájci hagyományok szerint a kormányt a populisták, a szocdemek, a kereszténydemokraták és a polgári liberálisok és még néhány centrumpártocska közösen alkotják, az SVP legtöbbször kisebbségben marad bevándorló-ellenes terveivel.
Igaz, még a párt holdudvarában sem egységes a külföldiek elutasítása. Azon bevándorlókat, akik magasan képzettek és elfogadják a svájci jogrendszert, kultúrát, még az SVP-hez közelálló, zürichi Weltwoche napilap is örömmel üdvözli. A svájci nacionalistaként ismert fõszerkesztõ, Roger Köppel e heti vezércikkében külön kiemeli, hogy jöjjenek csak „az indiai informatikusok, dél-afrikai mérnökök", és bárki, aki hozzájárul országa további fejlõdéséhez. Köppel a tíz- vagy tizenkétmilliós Svájcot sem zárja ki.
Tény, hogy a svájci gazdaság töretlenül fejlõdik, a gazdasági válság csak az erõs frankárfolyamon érezhetõ. A munkanélküliség azonban két százalék környékén van, egyes kantonokban akár az egy százalékot sem éri el.
Mindazonáltal vita indult arról, hogy a kis alpesi állam képes-e - már csak területileg is - akár nyolc, tíz, tizenkét millió embert eltartani. A Neue Zürcher Zeitung „Tízmilliós Svájc" címen önálló sorozatot indított, amelyben építészeti, gazdasági, várostervezési, szociális és politikai szempontból vizsgálják, miként lehet megoldani több millió új bevándorló elszállásolását, munkába állítását, politikai részvételét.
Svájc népessége mellett akár a területe is növekedhet: újra és újra megjelennek mozgalmak a szomszédos országokban, amelyek a Svájccal való egyesülést szorgalmazzák. Fõleg az osztrák Vorarlbergben, a német Baden-Württembergben, a francia Elzászban és az olasz Lombardiában hallani ilyen hangokat. A Weltwoche tavaly közvélemény-kutatást is készített ezen tartományokban, hogy jelenlegi országukhoz vagy Svájchoz tartoznának-e szívesebben, s mindenütt a többség Svájcra mondott igent. Ueli Maurer, az SVP egyik minisztere még tavasszal Ticinoban egy helyi napilapnak azt mondta, hogy „Lombardia be tudna tagozódni Svájcba". Ezután indult két olasz tartományban, a Milánó központú Lombardiában és a Torino székhelyû Piemontban aláírásgyûjtés a svájci egyesülés mellett. A felvetés persze inkább ironikus válasz a gazdag Észak-Itália részérõl az olasz válságra.
Ha olasz tartományok még nem is, olaszok már számosan elhagyták országukat, és telepedtek le Svájcban, ahol a németek, a portugálok és a szerbek mellett az olaszok alkották mindig is legnagyobb bevándorló-csoportot. Az új bevándorlók is fõleg ezen országokból várhatóak, igaz, a délkelet-európai államokból, Magyarországról vagy Romániából is növekszik a Svájcba irányuló kivándorlás.
Sajátos módon, míg a neoliberális szélsõjobboldal - mint például az említett Weltwoche - egyértelmûen üdvözli a növekedést, és abban Svájc további gazdagodásának lehetõségét látja, a zöldek és a szocdemek az esetleges környezeti és szociális problémák miatt aggódnak. Jacqueline Badran, szociáldemokrata nemzetgyûlési képviselõ szerint „jelentõs költségtöbblettel" járna a népesség-növekedés, mert nem biztos, hogy a gazdasági eredmények fedeznék a megnövekedett szociális kiadásokat. A zöldekhez közelálló, ökokonzervatív Ecopop mozgalom pedig népszavazást kezdeményezne arról, hogy évente csak 0,2%-os lehet a migráció miatti lakosságnövekedés. A sokak szerint idegenellenes tervet a Svájci Zöldpárt (GPS) vezetõsége hivatalosan nem támogatja, és az aláírások is csak nehézkesen gyûlnek. Mindazonáltal az ilyen kezdeményezések is mutatják, hogy a növekedés, a bevándorlás, a környezeti és szociális problémák tekintetében sajátos politikai koalíciók jöhetnek létre: zöldek és konzervatívok a kevesebb bevándorlásért, míg neoliberálisok és szélsõjobboldaliak a növekvõ Svájcért állnak ki.
A Neue Zürcher Zeitung azonban nem osztja ezeket a félelmeket: a konzervatív napilap szerint „a nyolcmilliomodik svájci" külföldi származású ugyan, de diplomás, magasan képzett, legalább az ország egyik hivatalos nyelvét jól beszéli, és sokkal több adóbevételt jelent az államnak, mint amennyi költséget. Egyes elemzõk szerint azonban éppen attól tartanak a svájciak, hogy a jómódú külföldi bevándorlók veszik át a vezetõ pozíciókat a gazdaságban, és felvásárolják a még szabadon vagy svájci tulajdonban lévõ telkeket. Éppen ezért mind a 20Min, mind a Sonntag újságok internetes szavazásain a kétharmad inkább nem örül a további növekedésnek, amelynek számos negatív következménye van. Egyes városokban például már most is nehéz lakáshoz jutni, és a bérleti árak rohamosan növekednek. Ez persze, hangsúlyozzák a liberálisok, jelentõs esély a lakáspiac számára: sürgõsen új, éspedig magas színvonalú új lakásokra, egész új negyedekre lehet szükség, ez pedig további löketet adhat a svájci építõiparnak. Zürichben már most tervet dolgoztak ki városszéli felhõkarcolók építésére, amelyek közül néhány már meg is épült. A növekedéskritikus zöldek azonban a svájci mini-metropolisz „szingapurizálódásától" tart.
A szélsõbaloldali WOZ hetilap viszont egyértelmûen kijelenti, hogy „van még hely" Svájcban, és szerinte egyszerûen csak újra kéne osztani a vagyonokat. Szerinte például a már megépült felhõkarcolókban nem luxuslakásokat, hanem menekültszállásokat kéne kialakítani.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2012. August 15. 10:59:00
#2 |
Perje
- 2012. August 15. 14:40:21
#3 |
GERRY
- 2012. August 16. 04:14:48
#4 |
postaimre
- 2012. August 16. 07:45:35
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.