Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Vödörnyi vér, más semmi: Portik számláján az összes megoldatlan gyilkosság?
Szervezett alvilág - Minden megoldatlan gyilkosságnak Portik Tamás lesz a felbujtója?
Eddig hét ember halálával összefüggésben közölte a rendõrség, hogy gyanúja szerint Portik Tamást bujtotta fel a gyilkosokat, azaz ezek szerint ha kivégzés történt, minden esetben õ volt a bérgyilkosok megbízója. Információink szerint azonban a rendõrség még legalább három-négy olyan ügyet vizsgál, amelyeknek összesen öt-hat halálos áldozata lehet.
Azért a feltételes mód, mert az egyik ügy, egy rejtélyes eltûnés, amelyrõl bár valószínûsíteni lehet, hogy gyilkosság történt – hiszen, amint egy, az ügyben egykor eljárt nyomozó fogalmazott lapunknak, „vödörnyi vért találtunk a tetthelyen” –, azt még ma sem lehet tudni, ténylegesen hány emberrel végeztek a gyilkosok.
Az eset még 2002. január 23-án történt a Pest megyei Tárnokon, feltehetõleg a délelõtti órákban. Kora délután Bihon Lászlóné iskolából hazaérkezõ nagyobbik gyermeke, Fanni tárva-nyitva találta házuk összes ajtaját, az emeleten sírt a nyolc hónapos Zsuzsika, senki más nem volt a lakásban. A szomszédok délelõtt látták utoljára Bihonnét, amikor befizette a villanyszámlát a postán.
Késõbb a rendõrség (az akkori közlés szerint kis mennyiségû, a mai források szerint vödörnyi) emberi vért talált a lakásban, és három lövés nyomaira bukkant. Ezekbõl azt feltételezték, hogy a családot elrabolták, ám a környékbeliek nem láttak és hallottak semmit, ami erre utalt volna. A családfõ, az akkor 37 éves, õrzõvédõ céget vezetõ Radics Attila állandó adóssággal küszködött, a pénzzavarát enyhítendõ felvett jelzálogkölcsönét az élettársa testvérének a nevén lévõ házra terhelte, amelyben három gyerekükkel éltek. (Nem zárható ki azonban, hogy nem csak a banknak tartozott.)
A Fenyõ-gyilkosság
Fotó: Velledits Éva Másfél évvel a család három tagjának eltûnése után (Radiccsal és Bihonnéval együtt nyoma veszett ugyanis az asszony hároméves lányának, Sárának is), a rendõrség rövid idõn belül több bejelentést is kapott, amelyek szerint az ország több pontján is látták Radics Attilát.
Körözést adtak ki ellene, abból kiindulva, hogy akár õ is végezhetett élettársával és annak gyermekével, bár ezt a nyomozás irányítói sem hitték. Ha Radics meg akart volna szabadulni élettársától és annak gyerekeitõl, vagy el akart volna velük tûnni, miért hagyta otthon a nyolc hónapos kicsit, és miért nem várta meg, hogy a nagyobbik hazaérjen az iskolából?
Valószínûbb, hogy idegenek törtek rá a családra, és Radics is áldozata s nem elkövetõje a bûncselekménynek. Az emeleti szobában hagyott nyolc hónapos gyermek senkit nem tudott volna azonosítani, a háromévesrõl azonban ez már elképzelhetõ; legalábbis nagy valószínûséggel így gondolkodtak a tettesek.
A gyilkosság, majd az azt követõ legendagyártás, hogy itt is, ott is látták Radics Attilát, azért is érdekes, mert a férfi a 2000-es évek elején nem számított az akkori alvilág (vagy éjszakai élet) befolyásos alakjainak sorába, még csak a „katonák” közt sem említették. Bár, mint azt a Heti Válasz Online is megírta: Radics ismerte és jó kapcsolatban volt azzal a Bíró Lászlóval, akit a napokban vettek õrizetbe és tartóztattak le Seres Zoltán meggyilkolásának gyanújával. Egy körhöz tartoztak.
Információink szerint a rendõrség Portik-ügyben eljáró nyomozói egyértelmûen Portik Tamás embereként tartják számon Radics Attilát, akinek az elrablását vagy meggyilkolását Portik Tamás megbosszulta volna, ha valamelyik rivális banda áll mögötte. Mivel azonban semmiféle bosszúhadjárat nem történt, vagy legalábbis senki nem tud ilyenrõl, okkal feltételezhetõ, mondják, hogy a Radics-család „eltûnéséhez” Portiknak köze lehetett.
A rendõrség, mint azt korábban jelezte, a nyomozás érdekeire tekintettel nem nyilatkozik az ügyrõl, arról pedig végképp nem, hogy a jövõben milyen nyomozati lépéseket tesznek, s melyek lesznek azok az újabb bûncselekmények, amelyekkel még meg akarják gyanúsítani Portik Tamást és társait. Más forrásokból azonban azt lehet tudni, hogy „a dolgok jelenlegi állása szerint” jó esély van rá, hogy Portikot összefüggésbe hozzák a Radics család elhurcolása mellett a Cinóber- és a Fenyõ-gyilkossággal, esetleg Döcher György 1999-es lelövetésével saját, XV. kerületi kocsmájában.
Az ifjú Portik Tamás
Bár a Fenyõ-gyilkossággal összefüggésben még állítólag több felbujtó is szóba kerülhet, legalábbis úgy hírlik, a hatóságok több ember érintettségét vizsgálják.
Köztük Portikét is, akirõl állítólag a nyomozók azt tartják, hogy vagy õ maga ölette meg Fenyõt, mert soha semmilyen üzletébe nem akarta bevenni, vagy Fenyõ valamelyik ellenségének a megbízását közvetítette a bérgyilkossággal gyanúsított Josef Roháchoz és embereihez. És ki tudja, még mi jön ezután?
Egyik beszélgetésünk alkalmával Portik védõje, Bánáti Kristóf, aki maga is hallotta a lehetséges további gyanúsításokkal kapcsolatos szóbeszédeket, meg is jegyezte: „nem túlzás már egy kicsit, hogy lassan az elmúlt húsz év összes megoldatlan gyilkosságát védencem nyakába akarják varrni”? Bánáti Kristóf mellett azonban az ügyben eljáró más védõk is elmondták, hogy az eddig közölt egymondatos gyanúsításokból nem derül ki, hogy a rendõrség mire alapozza állításait.
Többnyire csak tényszerûen közlik a gyanúsítottal, „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy …”, és kész. Hogy mire alapozzák a gyanút, arról egy szó sem esik, mint ahogy arról sem, hogy szerintük miért állt volna érdekében a gyanúsítottaknak ezt vagy azt a bûncselekményt elkövetniük. Mindez – így az ügyvédek – ellehetetleníti a védekezésüket. Névtelenséget kérõ rendõrségi források erre reagálva azt hangoztatták, „nyilván nem lehet megalapozatlan” a gyanúsítás, ha az ügyészség indítványára a bíróság valamennyi gyanúsítottjukat letartóztatta, sõt már az elfogásuk után elrendelt kényszerintézkedés határidejét meg is hosszabbították.
„Senki nem gondolhatja komolyan, hogy pusztán pár bûnbánó maffiózó vallomására alapozva indította el az akciósorozatot a Portik-nyomozócsoport! A védõk a törvényben elõírt idõben (a nyomozás lezárása elõtt közvetlenül, az iratismertetéskor) megkapják az ügy összes dokumentumát.” Sokan Mórral példálódznak: az is látványos kommandós akcióval kezdõdött, ám végül csúfos véget ért – legalábbis az ügy elsõ felvonása. Öt évvel késõbb fogták csak el az igazi gyilkosokat, azok pedig, akiket addig annak tartottak, s akik ellen az ügyészség vádat emelt, a bíróság pedig bûnösnek mondott ki, ártatlanok voltak a mészárlásban. A Népszabadság által megkérdezett rendõrségi szakértõk szerint ebben az ügyben „Mór” nem ismétlõdhet meg.
Most sokkal óvatosabbak a hatóságok, több „jó tanújuk is van”, akik egykor együtt követtek el különféle bûncselekményeket a letartóztatottakkal, csak azóta összevesztek, elszámolási vitájuk támadt, vagy – ahogy azt Kovács Lajos, a rendõrség döglött ügyek osztályának alapítója és elsõ vezetõje mondta – megváltozott az érdekrendszerük, és most szembefordulnak egykori barátaikkal, üzlettársaikkal, így tanúskodni is hajlandók ellenük. Szakértõink ennek ellenére némileg aggódnak, hogy nem jut-e a „monstre Portik-ügy” a Tasnádi-ügyek sorsára. Tasnádi Pétert az elmúlt húsz évben többször vádolták bûnszervezet szervezésével, irányításával, bûnszervezet tagjaként elkövetett különbözõ bûncselekmények elkövetésével, a „maffiavádak” azonban nem álltak meg vele szemben – volt, hogy a vádiratban felsorolt bûncselekmények alapján akár 25 évet is kaphatott volna, de még az ötödére sem ítélte a bíróság.
Vannak még rendõrségi körökben is, akik attól tartanak, hogy így járnak majd a Portik-üggyel is. Mert az az esetek többségében ténykérdés, hogy volt valamilyen kapcsolat Portik és az áldozat, Portik és a lehetséges végrehajtók (bérgyilkosok) között. A kérdés az, lesz-e elegendõ bizonyíték arra, hogy Portiknak volt oka megöletni a neki tulajdonított áldozatokat, és hogy õ bízta meg a bérgyilkosokat. Némiképp nehezíti a rendõrök dolgát, hogy a törvény nem ad lehetõséget arra, hogy a hatóságok alkut kössenek gyilkosokkal. Márpedig ha a bûntény végrehajtója nem remélhet enyhébb büntetést annak fejében, hogy feladja megbízóját, nem is fog vallani. Így még bízhat abban, ha a megbízó megússza, gondoskodni fog róla (a börtönben) és a családjáról odakint.
Link
Eddig hét ember halálával összefüggésben közölte a rendõrség, hogy gyanúja szerint Portik Tamást bujtotta fel a gyilkosokat, azaz ezek szerint ha kivégzés történt, minden esetben õ volt a bérgyilkosok megbízója. Információink szerint azonban a rendõrség még legalább három-négy olyan ügyet vizsgál, amelyeknek összesen öt-hat halálos áldozata lehet.
Azért a feltételes mód, mert az egyik ügy, egy rejtélyes eltûnés, amelyrõl bár valószínûsíteni lehet, hogy gyilkosság történt – hiszen, amint egy, az ügyben egykor eljárt nyomozó fogalmazott lapunknak, „vödörnyi vért találtunk a tetthelyen” –, azt még ma sem lehet tudni, ténylegesen hány emberrel végeztek a gyilkosok.
Az eset még 2002. január 23-án történt a Pest megyei Tárnokon, feltehetõleg a délelõtti órákban. Kora délután Bihon Lászlóné iskolából hazaérkezõ nagyobbik gyermeke, Fanni tárva-nyitva találta házuk összes ajtaját, az emeleten sírt a nyolc hónapos Zsuzsika, senki más nem volt a lakásban. A szomszédok délelõtt látták utoljára Bihonnét, amikor befizette a villanyszámlát a postán.
Késõbb a rendõrség (az akkori közlés szerint kis mennyiségû, a mai források szerint vödörnyi) emberi vért talált a lakásban, és három lövés nyomaira bukkant. Ezekbõl azt feltételezték, hogy a családot elrabolták, ám a környékbeliek nem láttak és hallottak semmit, ami erre utalt volna. A családfõ, az akkor 37 éves, õrzõvédõ céget vezetõ Radics Attila állandó adóssággal küszködött, a pénzzavarát enyhítendõ felvett jelzálogkölcsönét az élettársa testvérének a nevén lévõ házra terhelte, amelyben három gyerekükkel éltek. (Nem zárható ki azonban, hogy nem csak a banknak tartozott.)
A Fenyõ-gyilkosság
Fotó: Velledits Éva Másfél évvel a család három tagjának eltûnése után (Radiccsal és Bihonnéval együtt nyoma veszett ugyanis az asszony hároméves lányának, Sárának is), a rendõrség rövid idõn belül több bejelentést is kapott, amelyek szerint az ország több pontján is látták Radics Attilát.
Körözést adtak ki ellene, abból kiindulva, hogy akár õ is végezhetett élettársával és annak gyermekével, bár ezt a nyomozás irányítói sem hitték. Ha Radics meg akart volna szabadulni élettársától és annak gyerekeitõl, vagy el akart volna velük tûnni, miért hagyta otthon a nyolc hónapos kicsit, és miért nem várta meg, hogy a nagyobbik hazaérjen az iskolából?
Valószínûbb, hogy idegenek törtek rá a családra, és Radics is áldozata s nem elkövetõje a bûncselekménynek. Az emeleti szobában hagyott nyolc hónapos gyermek senkit nem tudott volna azonosítani, a háromévesrõl azonban ez már elképzelhetõ; legalábbis nagy valószínûséggel így gondolkodtak a tettesek.
A gyilkosság, majd az azt követõ legendagyártás, hogy itt is, ott is látták Radics Attilát, azért is érdekes, mert a férfi a 2000-es évek elején nem számított az akkori alvilág (vagy éjszakai élet) befolyásos alakjainak sorába, még csak a „katonák” közt sem említették. Bár, mint azt a Heti Válasz Online is megírta: Radics ismerte és jó kapcsolatban volt azzal a Bíró Lászlóval, akit a napokban vettek õrizetbe és tartóztattak le Seres Zoltán meggyilkolásának gyanújával. Egy körhöz tartoztak.
Információink szerint a rendõrség Portik-ügyben eljáró nyomozói egyértelmûen Portik Tamás embereként tartják számon Radics Attilát, akinek az elrablását vagy meggyilkolását Portik Tamás megbosszulta volna, ha valamelyik rivális banda áll mögötte. Mivel azonban semmiféle bosszúhadjárat nem történt, vagy legalábbis senki nem tud ilyenrõl, okkal feltételezhetõ, mondják, hogy a Radics-család „eltûnéséhez” Portiknak köze lehetett.
A rendõrség, mint azt korábban jelezte, a nyomozás érdekeire tekintettel nem nyilatkozik az ügyrõl, arról pedig végképp nem, hogy a jövõben milyen nyomozati lépéseket tesznek, s melyek lesznek azok az újabb bûncselekmények, amelyekkel még meg akarják gyanúsítani Portik Tamást és társait. Más forrásokból azonban azt lehet tudni, hogy „a dolgok jelenlegi állása szerint” jó esély van rá, hogy Portikot összefüggésbe hozzák a Radics család elhurcolása mellett a Cinóber- és a Fenyõ-gyilkossággal, esetleg Döcher György 1999-es lelövetésével saját, XV. kerületi kocsmájában.
Az ifjú Portik Tamás
Bár a Fenyõ-gyilkossággal összefüggésben még állítólag több felbujtó is szóba kerülhet, legalábbis úgy hírlik, a hatóságok több ember érintettségét vizsgálják.
Köztük Portikét is, akirõl állítólag a nyomozók azt tartják, hogy vagy õ maga ölette meg Fenyõt, mert soha semmilyen üzletébe nem akarta bevenni, vagy Fenyõ valamelyik ellenségének a megbízását közvetítette a bérgyilkossággal gyanúsított Josef Roháchoz és embereihez. És ki tudja, még mi jön ezután?
Egyik beszélgetésünk alkalmával Portik védõje, Bánáti Kristóf, aki maga is hallotta a lehetséges további gyanúsításokkal kapcsolatos szóbeszédeket, meg is jegyezte: „nem túlzás már egy kicsit, hogy lassan az elmúlt húsz év összes megoldatlan gyilkosságát védencem nyakába akarják varrni”? Bánáti Kristóf mellett azonban az ügyben eljáró más védõk is elmondták, hogy az eddig közölt egymondatos gyanúsításokból nem derül ki, hogy a rendõrség mire alapozza állításait.
Többnyire csak tényszerûen közlik a gyanúsítottal, „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy …”, és kész. Hogy mire alapozzák a gyanút, arról egy szó sem esik, mint ahogy arról sem, hogy szerintük miért állt volna érdekében a gyanúsítottaknak ezt vagy azt a bûncselekményt elkövetniük. Mindez – így az ügyvédek – ellehetetleníti a védekezésüket. Névtelenséget kérõ rendõrségi források erre reagálva azt hangoztatták, „nyilván nem lehet megalapozatlan” a gyanúsítás, ha az ügyészség indítványára a bíróság valamennyi gyanúsítottjukat letartóztatta, sõt már az elfogásuk után elrendelt kényszerintézkedés határidejét meg is hosszabbították.
„Senki nem gondolhatja komolyan, hogy pusztán pár bûnbánó maffiózó vallomására alapozva indította el az akciósorozatot a Portik-nyomozócsoport! A védõk a törvényben elõírt idõben (a nyomozás lezárása elõtt közvetlenül, az iratismertetéskor) megkapják az ügy összes dokumentumát.” Sokan Mórral példálódznak: az is látványos kommandós akcióval kezdõdött, ám végül csúfos véget ért – legalábbis az ügy elsõ felvonása. Öt évvel késõbb fogták csak el az igazi gyilkosokat, azok pedig, akiket addig annak tartottak, s akik ellen az ügyészség vádat emelt, a bíróság pedig bûnösnek mondott ki, ártatlanok voltak a mészárlásban. A Népszabadság által megkérdezett rendõrségi szakértõk szerint ebben az ügyben „Mór” nem ismétlõdhet meg.
Most sokkal óvatosabbak a hatóságok, több „jó tanújuk is van”, akik egykor együtt követtek el különféle bûncselekményeket a letartóztatottakkal, csak azóta összevesztek, elszámolási vitájuk támadt, vagy – ahogy azt Kovács Lajos, a rendõrség döglött ügyek osztályának alapítója és elsõ vezetõje mondta – megváltozott az érdekrendszerük, és most szembefordulnak egykori barátaikkal, üzlettársaikkal, így tanúskodni is hajlandók ellenük. Szakértõink ennek ellenére némileg aggódnak, hogy nem jut-e a „monstre Portik-ügy” a Tasnádi-ügyek sorsára. Tasnádi Pétert az elmúlt húsz évben többször vádolták bûnszervezet szervezésével, irányításával, bûnszervezet tagjaként elkövetett különbözõ bûncselekmények elkövetésével, a „maffiavádak” azonban nem álltak meg vele szemben – volt, hogy a vádiratban felsorolt bûncselekmények alapján akár 25 évet is kaphatott volna, de még az ötödére sem ítélte a bíróság.
Vannak még rendõrségi körökben is, akik attól tartanak, hogy így járnak majd a Portik-üggyel is. Mert az az esetek többségében ténykérdés, hogy volt valamilyen kapcsolat Portik és az áldozat, Portik és a lehetséges végrehajtók (bérgyilkosok) között. A kérdés az, lesz-e elegendõ bizonyíték arra, hogy Portiknak volt oka megöletni a neki tulajdonított áldozatokat, és hogy õ bízta meg a bérgyilkosokat. Némiképp nehezíti a rendõrök dolgát, hogy a törvény nem ad lehetõséget arra, hogy a hatóságok alkut kössenek gyilkosokkal. Márpedig ha a bûntény végrehajtója nem remélhet enyhébb büntetést annak fejében, hogy feladja megbízóját, nem is fog vallani. Így még bízhat abban, ha a megbízó megússza, gondoskodni fog róla (a börtönben) és a családjáról odakint.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.