Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tisztogatás?
Új fejezet a bûnözéssel való együttélés történetében.
Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendõrállam. Használhatnám a "totális" kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerü [a baloldali kép szemlélteti], ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelõen helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyezõdik, látszólag...
Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.
Az "olajügyekrõl" sokat írsogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem tulzásba, ha azt állítom, az olajbünözés az állami bûnözés fõpróbája volt és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szél malmokkal harcoltam.
De vegyük sorba a történteket.
Mára a napnál világosabb, mit jelentett a "Rendszerváltás". A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven és alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, "nemzetközi magánvagyonná" kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítõ gyorsasággal váltak demokratákká és tõkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító "társadalmi tulajdonból" kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült!
Hogy zajlott az "ördögi hadjárat"? Hát' csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzõkönyveiben írva vagyon.
Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a "leépítés" a legjellemzõbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak!
A jogrendszer leépítése.
Nagyfejszével estek neki a jogrendszernek, különös tekintettel a gazdasági jogszabályokra. Ezt "deregulációnak" nevezték. Megpróbáltam az Interneten rákeresni, mi történt pontosan. Képzeljék, a deregulációnak nincs nyoma, mint egy tökéletes bûnténynek! Nem akartam hinni a szememnek. Igaz, nem vagyok tökéletes keresgélõ. Otthon pl. semmit sem találok, mindent a kezembe kell adni. Ez meg is történik. A kísérõ szöveget hadd ne idézzem... Ha boltba küldenek, a sört pl. mindíg mindenütt megtalálom. A habtejszínhez viszont asszisztenciára van szükségem. Ám az Interneten menõ vagyok. De tudják kit - mit találtam? Hát Sajó Andrást [ejtsd: "a Shájó"], akirõl aszongya' a Wikipédia "akadémiai tisztségei mellett a rendszerváltás alatt az alkotmány-elõkészítõ és a 'nemzeti deregulációs bizottság' tagja. De mit tudhatunk meg er rõl a bizottságról és tetteirõl, pl. a Wikipédiából? Semmit! Az égvilágon semmit! Itt bizony jókora luk van a "demokrácia" életrajzán...
Az igazságszolgáltatás "reformja".
Mint tudjuk, az igazságszolgáltatást egy négyesfogat gyakorolja: a parlament, a bíróság [államhatalmi szervek], az ügyészség és a rendõrség [államigazgatási szervek]. A valódi demokrácia alapfeltétele [conditio sine qua nonja] a törvényhozó, az ítélkezõ és a végrehajtó hatalom ezen ágainak gondos szétválasztása; tekintettel arra is, hogy e szervek viszonyrendszerében éles ellentétek is felmerülhetnek, lévén alkotmányos feladatuk a kiegyensúlyozás, azaz egymás ellenõrzése, korlátozása.
Nos, amikor a szocializmus méhében megfogant - kifejlõdött a kapitalizmus, majd megkezdõdött a vajúdás, néhány egyáltalán nem szeplõtelen politikai multú, úriember [Solt Pál, Györgyi Kálmán, Boross Péter és Pintér Sándor] látvá nyos véd és dacszövetségbe tömörült, nyiltan fittyet hányva a szétválasztás [szembenállás] alkotmányos parancsá nak. A jogállamiság elleni hadüzenet ódiumát - azaz mit is mondok - dicsõségét a legfõbb bûnüldözõ, a legfõbb ügyész, Dr. Györgyi Kálmán vállalta. 1993 juliusában Pintér Dezsõ az akkor lepedõnyi Magyar Hírlap szombati extra rovatában exkluzív interjut készitett Györgyi Kálmánnal, amelynek keretében a jó úr meghirdette a bûnözéssel való kötelezõ [kell (!)] együttélés doktrináját. [Lásd a mottót.] Ebben a történelmi idõszakban Solt Pál volt a Legfelsõbb Bíróság elnöke, Boross Péter a belügyminiszter és Pintér Sándor az országos rendõrfõkapitány... Amikor a [hülye] nyilatkozat miatt Györgyit megtámadtam, Solt elsõk között sietett a védelmére, a Népszabadság hasábjain. Kifejtette, hogy nem lehet minden állampolgár mellé rendõrt állítani. Szereltessenek inkább rácsokat az ajtókra - ablakokra. Nos a rácsos Magyarország ötlete nem valósulhatott meg, mert a polgá rok szegények, meg nem ülhetnek naphosszat otthon... †Bándy Katát sem otthon ölték meg. Rossz tanulónak bizonyult, nem tanult meg a bûnözéssel együttélni...
Felhorgadt a "Györgyi Doktrina" védelmében az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos tanácsa is, Gönczöl Katalin vezényletével, és kimondta Györgyinek [a fõnöknek] van igaza.
Hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem megvénült docensének [plusz dékánjának és párttitká rának] magas volt a kriminalisztika és a kriminológia, ezt megértem, de hogy az Intézetnek is, ez nem fér a fejembe.
Ez a doktrina ugyanis teljességgel megfeledkezik a bûnözés egyik legveszélyesebb fajtájáról a rendõr bûnözésrõl! Ezáltal a kötelezõ (!) együttélés körébe vonja ezt az "üzletágat" is. Képzelõdnék? Nem! A rendõrség mára tényleg szétrohadt és a fertõzést ezek az ágensek vitték be a szervezetbe!
Most pedig egy kis kitérõt kell tennem, hogy az irányt tartani tudjam. 1992. 09.21-23 között fõügyészi fejtágító volt a Legfõbb Ügyészség balatonlellei üdülõjében. Mikor az "egyebek" következtek elõrukkoltam a rendõrség operativ tevékenységének ügyészi ellenõrzésével kapcsolatos problémámmal. Én ugyan nem voltam egyetemi docens, de akkor már 35 év ügyvédi praxis állt mögöttem [többnyire büntetõ ügyek] és magamtól (!) rájöttem, hogy a rendõrség ott és akkor fertõzõdhet, amikor - úgymond - "beépül" a bûnözésbe. Ez már fõügyészi munkaköröm átvételekor is foglalkoztatott és lelépõ elõdömtõl †Dr. Kereszti Csabától kérdeztem, tud e erre vonatkozó jogszabályról, ill. legfõbb ügyészi utasításról. Azt mondta nem tud (?). Nem hagytam annyiban. Dr. Nyíri Sándor volt legfõbb ügyész helyettes a belügyben dolgozott már ekkor. [Azért mentem hozzá, mert a Belügyi Szemlében foglalkozott ezzel a témával.] Tõle és általa sem lettem okosabb. Nos, amikor ezzel elõhozakodtam, Gibicsár Gyula - aki gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozott - úgy reagált, hogy "Nyíri úrnak ez a kedvenc rögeszméje." Ez a beköpés aztán modulálta az eszmecsere további menetét... Fábián János, Györgyi helyettese, lemondóan jelentette ki: "azt tesznek velünk amit akarnak." A baranya megyei fõügyész Tamás András (?) amiatt aggódott, hogyan ellenõrihetõ a valóság, ha egy bûnözó arra hivatkozik, hogy operatív megbízást teljesít... Székely György ezredes budapesti katonai fõügyész "óva intett" attól, hogy az ügyészség "ilyen piszkos ügyekbe keveredjen". Egyedül a Györgyi féle "tisztogatás" által nem érintett (...) Vajda Alajos állt mellém. [E kitünõ kollega Moszkvában tanult. Ügyészi pályáját is ugyanott kezdte. A "megtisztított" ügyészi szevezetben a különleges nyomozások osztályát vezette...] Nos az Alajos azt mondta, hogy az operativ nyomozati anyag ismerete nélkül egy jelentõs bûnügyben nem lehet megalapozottan állást foglalni. Az ügyészség "betekintési jogát" igenis szabályozni kell. Hát persze hogy nem szabályozták.
[Aztán találkoztam, majd összehaverkodtam Jurij Bondarenko vezérõrnaggyal a Kárpátontuli Terület fõügyészével. Tõle kérdeztem, ti ellenõrzitek a rendõrség operatív tevékenységét? Válasza valahogy úgy hangzott, mi a jó francot ellenõriznénk, ha épp ezt nem?]
Az ügyészi apparátus gyáva közömbössége késõbb csattant Furman Sándor miskolci ügyész ügyében. Egy szép napon megjelent nálam a nyomozás felügyeleti fõosztály egyik ügyésze Györgyi azon üzenetével, hogy Furmant õri zetbe kell venni és indítványozni kell elõzetes letartóztatását, hivatali vesztegetés miatt [cigány-szabadítás]. Mondtam oké, hol a papír? Lent van a kocsiban. Hozd fel légyszi. Nos így kézbe vehettem egy vaskos zöld dossziét, amelyrõl akkor már tudtam, hogy operatív dosszié. Annak semmi nyoma sem volt, hogy a legfõbb ügyészség elõzetesen engedélyezte volna, hogy ügyész ellen (!) "opnyomozzanak". Emiatt nem kötekedtem, mert úgy láttam, emberünket jócskán fogja a fösték. Aztán a nyomozó ügyészek igen furcsa dolgokról számoltak be. A "kollega" igazi bûne nem a hivatali vesztegetés, hanem az "üzletrontás" volt. Az ORFK "illetékesei" ekkor átlag egymillióért szabadítottak. Ezzel az ajánlattal megkínálták a cigányt is. A more sokallotta a pénzt és az ügyészt vesztegette meg - feleannyiért. Az ilyesmik re modta Talleyrand: "több mint bûn - hiba!" Megpróbáltam ebben az irányban is realizálni a dolgot. Fel is vittem Pestre az egyik ügyészt az Ó utcai rendvédelmisekhez, de nem jött össze a dolog. Tonhal alezredes [valahogy így hívták] meg úszta [ezt is].
Az ilyesmik után tulajdonképp nem voltak már illúzióim az ügyészséggel és a legfõbb ügyésszel szemben, de ami ezután következett, arra legvadabb álmaimban sem számítottam. Beleestem az "olajügybe", mint Pilátus a krédóba.
Az elsõ információkat egy országgyülési képviselõtõl, majd a Megyei Rendõrfõkapitányság egyik "operatív" (!) nyomo zójától kaptam. Az utóbbi mellém lépett, miközben a Piac utcán slattyogtam, a fülembe suttogott és a kezembe nyomott egy tenyérnyi papírt... Utólag megértettem az óvatosságát: tulajdon fõkapitányáról volt szó...
Mivel a két információ a lényeget illetõen egyezett, belevágtam. Canossajárásom részleteivel nem untatnám az olvasót. Illetve ha unatkozni akar olvassa el az "Olajdosszié" , ill. "Olaj capricció" c. írásaimat.
A történtek óta mintegy húsz év telt el és különösebb mérgelõdés nélkül konstatálom: igaz a tétel, miszerint aki a jelent uralja, uralja a multat is. Az "olajügyek", mint fogalom, immár "Sándor Papával" indul, jóllehet a Papa 1996-tól kezdett az olajügyekkel foglalkozni.
Ami engem illet:
1993-ban [januárban] írtam az elsõ tényfeltáró olajjelentést a legfõbb ügyésznek,-
1993-ban fogtam olajvonatot,-
1993 évben olajozó rendõrfõkapitányt,-
1993-ban kezdeményeztem, ill. késztettem ki parlamenti vizsgálatot a legfõbb ügyész ellen, stb.
A korrupt rendszer persze megvédte az emberét és élve próbált eltemetni engem. Nem akart sikerülni. 2008.05.08-án az Olajbizottság elõtt nyilatkoztam Györgyi Kálmán és Pintér Sándor olajügyekben játszott szerepérõl. Emiatt megbün tettek rágalmazásért és mintegy hárommillió Ft. ot kellett fizetnem Györgyi Kálmán és Fábián János uraknak a "becsüle tükben" okozott rongálódás miatt.
Szerencsésebb voltam Dr. Papp Imrével az ártatlan rendõrfõkapitánnyal szemben. Feljelentett õ is, de ezt elpuskázta. Már kevesen emlékeznek rá, hogy Papp Imre és Dr. Ferenczi Flóra polgári pert indítottak a Legfõbb Ügyészség ellen azon a "jogalapon", hogy a tõlem elszenvedett "üldöztetés" miatt huszonnégymillió Ft. összegû vagyoni káruk keletkezett. A Legfõbb Ügyészség persze szavatosként perbehívott, hogy pervesztés esetén rám hárítsa a kárt...
És ekkorí történt a csoda! Pappék elálltak a pertõl. Ennek magyarázatát az oknyomozó történészek abban látják, hogy Pintér úr saját szakállára, de a közvagyon rovására rehabilitálta az ártatlanokat; kifizettette elmaradt illetményeiket és még fájdalomdíjban is részesítette õket, mindezt kb. a fentinek megfelelõ összegben. Ezt talán jól tette, mert a mai bíráskodási mentalitás mellett ma nem a Simonyi útról járnék a Nagyerdõre biciklizni, hanem egy nagyerdei pad lenne a hajléktalan szállásom...
Aztán volt még egy kis közjáték. Neszét vettem, hogy Györgyi Kálmánné Dr. Kardos Éva ügyvéd nagy, azaz jól fizetõ, büntetõ védelmeket vállal. Ez eleve nem volt rendben, hisz a Családjogi Törvénynek a házastársi közszerzésre vonat kozó rendelkezései szerint a házastársak közös vagyona mindaz amit együtt, vagy külön - külön szereznek. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a legfõbb ügyész vagyonát adózott [vagy nem adózott] bûnözõi jövedelmek is gyara pítják. Ilyenkor persze óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a nagy-pénzes megbízás az ügyvédnek, vagy a legfõbb ügyész feleségének szól. Ez a kérdés egy ügyben egyértemü választ kapott azáltal, hogy gazdasági vezetõk ügyében és érdekében az ügyvédnõ többször megkereste utódomat - a legfõbb ügyész feltétlen bizamát élvezõ megyei fõügyészt - hasson oda, hogy a vádat képviselõ ügyész mérsékelje ügybuzgalmát. A ráhatás meg is történt a városi vezetõ ügyész közbeiktatásával, de nem volt igazán eredményes. Engem persze feljelentettek amiért ezt megírtam, de nem jártak szerencsével. Felmentettek. Tartja magát a hír, hogy Györgyinek a felesége miatt kellett lemondania és ebben az említett ügy szolgáltatta az apropót. Így van - nem így van, nem tudhatom. Mindenesetre örülnék, ha...
Miközben ezek történtek zakatolt a politika. Nem vitás, hogy Györgyi Kálmán az Antall Kormány idején Göncz Árpád és Antall József közös liblingje volt. Árpi bácsi különösen hálás lehetett neki, hisz Györgyi ötlötte ki, hogy a taxisblokád erõ szakoskodóit amnesztiában lehet részesíteni. Antallt aztán elvitte a négy fekete ló és a miniszterelnöki székbe Boross Péter telepedett. Ez a változás újra aranyozta a legfõbb ügyész nimbuszát. Aztán jött a bukás: a szocialisták 1994 évi választási gyõzelme. És mi történt? Maga meséli "Már az elsõ ciklus végén úgy éreztem, hogy elég volt, ideje abba hagyni.Csakhogy az ember gyenge. Horn miniszterelnök egy személyes beszélgetésen azt mondta: szívesen látna továbbra is ebben a székben. Antall után Horn: ez is azt bizonyította számomra: sikerült elérni, hogy az ügyészség, a politikán felülemelkedve, nagy tekintélyt szerezzen magának." Hát' ez is egy magyarázat. A szerénység mindenesetre irígylésre méltó... De nem errõl van szó, hanem arról, hogy a bûnözéssel való együttélés valóban kivül, illetve felül van a pártpolitikán. A társadalmon való élõsködés nem politikai program, hanem "demokratikus" létforma. Ebben semmi különbség nincs a pártok között. Ennek a patentnek a védnökét tisztelik Györgyi Kálmánban.
1998 a szüret éve a Fidesz történetében. Mint párt veszítettek, mint összetákolt koalíció gyõzedelmeskedtek az MSZP vel szemben. Kétségtelen, hogy ezen a bolton Pintér Sándor nyert a legtöbbet. A választások idején ugyanis épp a vádlottak padján ült a Zemplényi hazacsempészési ügyével kapcsolatos okirathamisítás miatt, de kimászott belõle, mint sokminden másból. De közvádolás ide, cévizsga oda, Orbánnak Pintér kellett. Megszerezte. Köteteket írtak, de akár könyvtárakat is lehetne írni ennek a két embernek a kapcsolatáról, amely eltéphetetlen. Szilárdabb az egypetéjû ikrek összetartozásánál, az anya és a gyermek ragaszkodásánál, a különnemü szerelmesek egymáshoz vágyódásánál, a melegek össze bújásánál. Persze ez nem természetellenes kapcsolat. Reális oka van, csak eddig "perrend szerüen" nem sikerült bizonyítani. Sebaj, ami késik, nem múlik! Addig jár a korsó a kútra, amig eltörik... Mások!
Orbánnak eleinte nem volt kifogása Györgyi ellen, nem is lehetett, hisz Györgyi hõsiesen helytállt - az Olajbizottság elleni csatában, buzgón tolva Orbán és Pintér szekerét. Aztán elmúlt a veszély. Lejárt Pallagék mandátuma. Szézavarták a testületet, szétcincálták az íratokat, titkosították az ügyet és Györgyinek észre kellett venni, hogy õ már csak egy mór, aki megtette kötelességét.
Tulajdonképp nem is neki kellett mennie, inkább Polt Péternek kellett jönnie... Lehet, Lenin sokmindenben tévedett, de abban fején találta a szöget, hogy "minden a kádereken múlik!" Poltra sokan mondják, hogy a Fidesz pártkatonája. Jó jó, de milyen beosztásban? Ennek az embernek egyszerüen nincs karak tere. Nincsenek érzelmei. Az IQ-ját érthetõen nem mérik. Ha erre "jogi szókincsébõl" következte tünk, amely nem több száz szónál, lesujtó eredményre jutunk. Mint autonóm személyiség szóba sem jöhet. Az a tény, hogy a legfõbb ügyészi székben ül, egymagában alkotmánysértõ állapot, mivel mint alkotmányos "ellensúlynak" nincs semmiféle súlya. Schmitt Pálra sokan mondták, nem több, nem más mint nemzeti töltõtoll, azaz Orbán töltõtolla. Hát Polt Péter micsoda? Inkább hagyjuk.
Amikor Schmitt Pál dicstelenül távozott, azt hittük nála nincs lejjebb. Nos alaposan tévedtünk. Nem õ volt a gumigerinc igazi akrobatája. Áder János máris lekörözte, lásd Canossajárás c. írásomat.
A rendõrség szétesése.
A jelenlegi állapotot minõsíthetnénk mély morális válságnak, de nem tehetjük, mert a romlás funkcionális! A bûnmegelõzés, felderítés és üldözés legbonyolultabb, mondhatni "legfinomabb" struktúráit semmisítette meg - a totális züllés. A pintéri söprés ehhez képest csupán romeltakaritásnak, kukázásnak tekinthetõ. Pintér az állomány feje fölött függö "Damoklesz kardról" beszél. Nevetséges kissé.
De mire megy ki az egész, mire lesz jó az egész? Ki tudja ezt ma megmondani?
Ami engem illet - grácia fejemnek - Pintér Sándor személyét, illetve tevékenységét nem tudom semmi olyan programmal társítani, ahol a szó gyökében a "tiszt" betûkombináció elõfordul. Elesik tehát a tisztogatás, megtisztítás, tisztázás, tisztába tevés, stb.
Ebbõl következik, hogy ami most a rendörségen belül, a rendõrséggel történik, csupán leszámolásnak tudom tekinteni, ahol a Pintér érdekcsoport leszámol a konkurens, (rivális) csoporttal (csoportokkal), hogy a "banda" szót ne említsem. Ez az egész nem tisztogatásra, hanem a klasszikus bandaháborúra hasonlít.
Miért gondolom ezt? Megpróbálom kifejteni - hangsúlyozva, hogy rendkvül bonyolult jelenségrõl van szó és a boszorkány konyha sötét titkaival a kivülálló nemigen lehet tisztában.
Mindenekelõtt nézzék meg az ORFK szervezetének sematikus (!) ábrázolását.
Hogy ez a szervezési képlet bonyolultabb, vagy egyszerübb a kelleténél, nem tisztem véleményezni. Annyi azonban bizonyos, hogy egy ilyen szervezet logisztikai harmóniáját biztosítani akkor is szinte lehetetlen feladat, ha feltételezzük [amit nem lehet feltételezni], hogy a szervezet minden tagja hivatása magaslatán áll úgy szakmai, mint emberi, ill. erkölcsi vonatkozásban. Enélkül a hatásköri átfedések, ütközések, a rivalizálás, titkolózás és más elidegeníthetetlen emberi tulajdonságok minduntalan megzavarják a mûködés harmóniáját.
Dehát voltaképp ki kíváncsi az "Óberhé" szakmai csontvázára? Az élõ, mûködõ szervezet (lenne) érdekes, amely ezer szer (!) bonyolultabb a váznál. Ami az alapvetõ funkciót a bûnözés elleni "küzdelmet" illeti, a szervezet, ill. mûködés alapsémája viszonylag egyszerü. A munka érdemi része tulajdonképp nem az üvegpalotában zajlik. A központ "fedett" nyomozókat bocsát ki magából, akik szerte szaglásznak a bûn, a bûnözõk után és igyekeznek beépülni a bûnszerveze tekbe. Ha sikerül - hosszabb rövidebb távon - együtt kell mûködniük ezekkel, azaz valamilyen formában részt kell venni ük a bûnözésben. Kényes helyzet...
A másik módszer a "beszervezés", azaz a bûnszervezet "valódi" résztvevõjének reábírása arra, hogy társait elárulva a rendõrségnek dolgozzék. Ez persze nem társadalmi munka. A spicli "munkáját" honorálni kell. El kell tekinteni felelõs ségre vonásától korábban elkövetett bûncselekmények miatt. El kell nézni hogy továbbra is bûnözzön. Meg kell fizetni a "munkáját", vagy más elõnyt kell részére biztosítani. Ez a fekete/fehér, jin/jang együttmüködés azt feltéte lezné, hogy a rendõri oldal abszolut tiszta, mert a rendõr anyagilag független, vagy szegénységi fogadalmat tett és azt be is tartja. Lássuk be, ilyen jellemek a mai üzleties világban legfeljebb ha kivételképp léteznek. Ha a kapcsolat éles konturjai elmosódnak, a kép valahogy így kezd kinézni - > A térfoglalás min den esetben a sötét oldalról történik, hisz fertõzésrõl van szó. Egy ilyen defor mált kapcsolat ellenõrzése gyakorlatilag szinte lehetetlen, még tisztességes fõnök számára is.
Az ördögi dilemma viszont az, ha a fürdõvízzel a [maszatos] gyermekeket is kiöntjük, ahogy most Pintér teszi, a mellõz hetetlenül fontos oparatív munka évekre ellehetetlenül, mert egy kapcsolatrendszer újjászervezése renkivül lassú bonyolult sokéves müvelet.
De tulajdonképp nem is errõl van szó! Az igazi masszív fertõzõdés nem a rendõrség szervezetszerü müködése körében keletkezik. Más a baj. A baj az, hogy a rendõrség "elolvadt" a társadalom fehér, szürke és fekete zónáiban. Hogy mirõl is van szó? Hát épp arról, amit épp Pintér Sándor csinált, csinál és visz tökélyre évtizedek óta. Tulajdonképp õ a romlás etalonja! Hogy - hogyhogy? Megmagyarázom.
Pintér hivatalos életrajzában a gazdasági [üzleti] tevékenységének nyoma sincs odáig, hogy 1996 végén nyugdíjba vonult. 1997-tõl az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója s az igazgatóság tagja volt. 2003-tõl a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. tulajdonos-elnöke, és 2004-tõl ismét az OTP Bank ZRt. igazgatóságának tagja volt. Ez a tevékenységi kimutatás olyan szikár, mint Pintér maga és megközelítõleg sem tükrözi azt az üzleti tevékenységet, amelyt Pintér személyesen plusz (!) hozzátartozóival, volt rendõrségi beosztottaival és külsõs üzlettársakkal együtt, esetleg azok neve alatt, folytatott, foly tat.
A lényeg Pintér kétarcúsága, pontosabban kétlakisága a fehér, szürke, fekete üzleti világ és a rendõrség között. Közis mert, hogy mint üzletember a hónuk alá nyult volt rendõri beosztottainak és üzlettársaivá tette õket. Mint belügymiiszter pedig a legmagasabb rendõri beosztásokba helyezgette vissza üzlettársait. Van valakinek fogalma arról, hogy egy ilyen "váltógazdaság" katyvaszában a személyi, üzleti függõségeknek, összefonódásoknak milyen gubanca alakul ki? Igen! Van fogalmunk róla. Nekem is, másoknak is.
A lényeg, hogy Pintér egy alaktalan fehér, szürke, fekete masszává formálta a rendõrséget is.
Talán nincs még egy olyan közéleti személyiség, aki körül annyi összeesküvés elmélet [konteó] keletkezett volna, mint épp Pintér körül. Ez semmiképp sem lehet véletlen. Egyike ezeknek a forrásoknak a "Konteo blog" 2012.06.11-i írása, amelyet érdemes ugyan elolvasni, de véleményem szerint íróinak gazdag fantáziája is messze elmarad a valóságtól. Goethe írta "Szürke minden elmélet, de zöld az élet iaranyfája." Én magam nem szivesen foglalkozom összeesküvés elméletekkel, ezért a Pintér körüli, pontosabban az Orbán rezsim körüli - joggal rendhagyónak nevezhetõ - jelenségek kapcsán támadt gondolataimat inkább kérdések, mint állítások formájában fogalmazom meg; a kérdezni szabad Móricka elv alapján.
Lehetséges az, hogy Pintér egyáltalán nem felelõtlen (?).
Joggal bízhat abban, hogy bárkit dug a kirugottak helyébe biztosan uralni tudja továbbra is az alvilágot (?).
Azért tudja uralni, mert tulajdonképp már összefonódott vele (?).
Az összefonódás keretében a keresztapák, a "V. Lászlók" továbbra is leadják a sápot (?).
A verkli változatlan fordulatszámmal megy tovább, csupán a zsozsót osztják másként, azaz a Pintér által kinevezettek kapják (?).
Minek tulajdonítható. hogy miközben Pintér kimiskárolja a rendõrséget, Orbán nyaral [a tökeit áztatja] és látszólag tudomást sem vesz az egészrõl - meg sem nyikkan.
Minek tulajdonitható hogy a [rohadt] EU, amely tiltakozik amiatt, hogy a disznók óljában nincs játék, most egy kurva szót sem szól, amikor pszichológust kell a kemény - sötét zsaruk mellé állítani, nehogy tökön lõjék magukat a kirugás ténye és statáriálisan durva módja miatt?
Mi lesz a "hosszu kések napjai" után? A "megtisztult" rendõrség megszünteti a bûnözést, amivel amúgy, ill. úgymond, együtt kell élni? Tényleg, mire ez a sok cécó? Minek a nagy hûhó. mikor pont oda jutottunk, ahova igyekeztünk?
Megkérdezi e valaki a fentebb szerepeltetett urakat, meg vannak e elégedve áldásos tevékenységük kézzelfogható eredményeivel?
Nos, eddig az írás. Ki ad választ? Mi a válasz?
2012.08.19
Sz. Gy.
Link
Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendõrállam. Használhatnám a "totális" kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerü [a baloldali kép szemlélteti], ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelõen helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyezõdik, látszólag...
Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.
Az "olajügyekrõl" sokat írsogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem tulzásba, ha azt állítom, az olajbünözés az állami bûnözés fõpróbája volt és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szél malmokkal harcoltam.
De vegyük sorba a történteket.
Mára a napnál világosabb, mit jelentett a "Rendszerváltás". A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven és alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, "nemzetközi magánvagyonná" kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítõ gyorsasággal váltak demokratákká és tõkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító "társadalmi tulajdonból" kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült!
Hogy zajlott az "ördögi hadjárat"? Hát' csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzõkönyveiben írva vagyon.
Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a "leépítés" a legjellemzõbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak!
A jogrendszer leépítése.
Nagyfejszével estek neki a jogrendszernek, különös tekintettel a gazdasági jogszabályokra. Ezt "deregulációnak" nevezték. Megpróbáltam az Interneten rákeresni, mi történt pontosan. Képzeljék, a deregulációnak nincs nyoma, mint egy tökéletes bûnténynek! Nem akartam hinni a szememnek. Igaz, nem vagyok tökéletes keresgélõ. Otthon pl. semmit sem találok, mindent a kezembe kell adni. Ez meg is történik. A kísérõ szöveget hadd ne idézzem... Ha boltba küldenek, a sört pl. mindíg mindenütt megtalálom. A habtejszínhez viszont asszisztenciára van szükségem. Ám az Interneten menõ vagyok. De tudják kit - mit találtam? Hát Sajó Andrást [ejtsd: "a Shájó"], akirõl aszongya' a Wikipédia "akadémiai tisztségei mellett a rendszerváltás alatt az alkotmány-elõkészítõ és a 'nemzeti deregulációs bizottság' tagja. De mit tudhatunk meg er rõl a bizottságról és tetteirõl, pl. a Wikipédiából? Semmit! Az égvilágon semmit! Itt bizony jókora luk van a "demokrácia" életrajzán...
Az igazságszolgáltatás "reformja".
Mint tudjuk, az igazságszolgáltatást egy négyesfogat gyakorolja: a parlament, a bíróság [államhatalmi szervek], az ügyészség és a rendõrség [államigazgatási szervek]. A valódi demokrácia alapfeltétele [conditio sine qua nonja] a törvényhozó, az ítélkezõ és a végrehajtó hatalom ezen ágainak gondos szétválasztása; tekintettel arra is, hogy e szervek viszonyrendszerében éles ellentétek is felmerülhetnek, lévén alkotmányos feladatuk a kiegyensúlyozás, azaz egymás ellenõrzése, korlátozása.
Nos, amikor a szocializmus méhében megfogant - kifejlõdött a kapitalizmus, majd megkezdõdött a vajúdás, néhány egyáltalán nem szeplõtelen politikai multú, úriember [Solt Pál, Györgyi Kálmán, Boross Péter és Pintér Sándor] látvá nyos véd és dacszövetségbe tömörült, nyiltan fittyet hányva a szétválasztás [szembenállás] alkotmányos parancsá nak. A jogállamiság elleni hadüzenet ódiumát - azaz mit is mondok - dicsõségét a legfõbb bûnüldözõ, a legfõbb ügyész, Dr. Györgyi Kálmán vállalta. 1993 juliusában Pintér Dezsõ az akkor lepedõnyi Magyar Hírlap szombati extra rovatában exkluzív interjut készitett Györgyi Kálmánnal, amelynek keretében a jó úr meghirdette a bûnözéssel való kötelezõ [kell (!)] együttélés doktrináját. [Lásd a mottót.] Ebben a történelmi idõszakban Solt Pál volt a Legfelsõbb Bíróság elnöke, Boross Péter a belügyminiszter és Pintér Sándor az országos rendõrfõkapitány... Amikor a [hülye] nyilatkozat miatt Györgyit megtámadtam, Solt elsõk között sietett a védelmére, a Népszabadság hasábjain. Kifejtette, hogy nem lehet minden állampolgár mellé rendõrt állítani. Szereltessenek inkább rácsokat az ajtókra - ablakokra. Nos a rácsos Magyarország ötlete nem valósulhatott meg, mert a polgá rok szegények, meg nem ülhetnek naphosszat otthon... †Bándy Katát sem otthon ölték meg. Rossz tanulónak bizonyult, nem tanult meg a bûnözéssel együttélni...
Felhorgadt a "Györgyi Doktrina" védelmében az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos tanácsa is, Gönczöl Katalin vezényletével, és kimondta Györgyinek [a fõnöknek] van igaza.
Hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem megvénült docensének [plusz dékánjának és párttitká rának] magas volt a kriminalisztika és a kriminológia, ezt megértem, de hogy az Intézetnek is, ez nem fér a fejembe.
Ez a doktrina ugyanis teljességgel megfeledkezik a bûnözés egyik legveszélyesebb fajtájáról a rendõr bûnözésrõl! Ezáltal a kötelezõ (!) együttélés körébe vonja ezt az "üzletágat" is. Képzelõdnék? Nem! A rendõrség mára tényleg szétrohadt és a fertõzést ezek az ágensek vitték be a szervezetbe!
Most pedig egy kis kitérõt kell tennem, hogy az irányt tartani tudjam. 1992. 09.21-23 között fõügyészi fejtágító volt a Legfõbb Ügyészség balatonlellei üdülõjében. Mikor az "egyebek" következtek elõrukkoltam a rendõrség operativ tevékenységének ügyészi ellenõrzésével kapcsolatos problémámmal. Én ugyan nem voltam egyetemi docens, de akkor már 35 év ügyvédi praxis állt mögöttem [többnyire büntetõ ügyek] és magamtól (!) rájöttem, hogy a rendõrség ott és akkor fertõzõdhet, amikor - úgymond - "beépül" a bûnözésbe. Ez már fõügyészi munkaköröm átvételekor is foglalkoztatott és lelépõ elõdömtõl †Dr. Kereszti Csabától kérdeztem, tud e erre vonatkozó jogszabályról, ill. legfõbb ügyészi utasításról. Azt mondta nem tud (?). Nem hagytam annyiban. Dr. Nyíri Sándor volt legfõbb ügyész helyettes a belügyben dolgozott már ekkor. [Azért mentem hozzá, mert a Belügyi Szemlében foglalkozott ezzel a témával.] Tõle és általa sem lettem okosabb. Nos, amikor ezzel elõhozakodtam, Gibicsár Gyula - aki gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozott - úgy reagált, hogy "Nyíri úrnak ez a kedvenc rögeszméje." Ez a beköpés aztán modulálta az eszmecsere további menetét... Fábián János, Györgyi helyettese, lemondóan jelentette ki: "azt tesznek velünk amit akarnak." A baranya megyei fõügyész Tamás András (?) amiatt aggódott, hogyan ellenõrihetõ a valóság, ha egy bûnözó arra hivatkozik, hogy operatív megbízást teljesít... Székely György ezredes budapesti katonai fõügyész "óva intett" attól, hogy az ügyészség "ilyen piszkos ügyekbe keveredjen". Egyedül a Györgyi féle "tisztogatás" által nem érintett (...) Vajda Alajos állt mellém. [E kitünõ kollega Moszkvában tanult. Ügyészi pályáját is ugyanott kezdte. A "megtisztított" ügyészi szevezetben a különleges nyomozások osztályát vezette...] Nos az Alajos azt mondta, hogy az operativ nyomozati anyag ismerete nélkül egy jelentõs bûnügyben nem lehet megalapozottan állást foglalni. Az ügyészség "betekintési jogát" igenis szabályozni kell. Hát persze hogy nem szabályozták.
[Aztán találkoztam, majd összehaverkodtam Jurij Bondarenko vezérõrnaggyal a Kárpátontuli Terület fõügyészével. Tõle kérdeztem, ti ellenõrzitek a rendõrség operatív tevékenységét? Válasza valahogy úgy hangzott, mi a jó francot ellenõriznénk, ha épp ezt nem?]
Az ügyészi apparátus gyáva közömbössége késõbb csattant Furman Sándor miskolci ügyész ügyében. Egy szép napon megjelent nálam a nyomozás felügyeleti fõosztály egyik ügyésze Györgyi azon üzenetével, hogy Furmant õri zetbe kell venni és indítványozni kell elõzetes letartóztatását, hivatali vesztegetés miatt [cigány-szabadítás]. Mondtam oké, hol a papír? Lent van a kocsiban. Hozd fel légyszi. Nos így kézbe vehettem egy vaskos zöld dossziét, amelyrõl akkor már tudtam, hogy operatív dosszié. Annak semmi nyoma sem volt, hogy a legfõbb ügyészség elõzetesen engedélyezte volna, hogy ügyész ellen (!) "opnyomozzanak". Emiatt nem kötekedtem, mert úgy láttam, emberünket jócskán fogja a fösték. Aztán a nyomozó ügyészek igen furcsa dolgokról számoltak be. A "kollega" igazi bûne nem a hivatali vesztegetés, hanem az "üzletrontás" volt. Az ORFK "illetékesei" ekkor átlag egymillióért szabadítottak. Ezzel az ajánlattal megkínálták a cigányt is. A more sokallotta a pénzt és az ügyészt vesztegette meg - feleannyiért. Az ilyesmik re modta Talleyrand: "több mint bûn - hiba!" Megpróbáltam ebben az irányban is realizálni a dolgot. Fel is vittem Pestre az egyik ügyészt az Ó utcai rendvédelmisekhez, de nem jött össze a dolog. Tonhal alezredes [valahogy így hívták] meg úszta [ezt is].
Az ilyesmik után tulajdonképp nem voltak már illúzióim az ügyészséggel és a legfõbb ügyésszel szemben, de ami ezután következett, arra legvadabb álmaimban sem számítottam. Beleestem az "olajügybe", mint Pilátus a krédóba.
Az elsõ információkat egy országgyülési képviselõtõl, majd a Megyei Rendõrfõkapitányság egyik "operatív" (!) nyomo zójától kaptam. Az utóbbi mellém lépett, miközben a Piac utcán slattyogtam, a fülembe suttogott és a kezembe nyomott egy tenyérnyi papírt... Utólag megértettem az óvatosságát: tulajdon fõkapitányáról volt szó...
Mivel a két információ a lényeget illetõen egyezett, belevágtam. Canossajárásom részleteivel nem untatnám az olvasót. Illetve ha unatkozni akar olvassa el az "Olajdosszié" , ill. "Olaj capricció" c. írásaimat.
A történtek óta mintegy húsz év telt el és különösebb mérgelõdés nélkül konstatálom: igaz a tétel, miszerint aki a jelent uralja, uralja a multat is. Az "olajügyek", mint fogalom, immár "Sándor Papával" indul, jóllehet a Papa 1996-tól kezdett az olajügyekkel foglalkozni.
Ami engem illet:
1993-ban [januárban] írtam az elsõ tényfeltáró olajjelentést a legfõbb ügyésznek,-
1993-ban fogtam olajvonatot,-
1993 évben olajozó rendõrfõkapitányt,-
1993-ban kezdeményeztem, ill. késztettem ki parlamenti vizsgálatot a legfõbb ügyész ellen, stb.
A korrupt rendszer persze megvédte az emberét és élve próbált eltemetni engem. Nem akart sikerülni. 2008.05.08-án az Olajbizottság elõtt nyilatkoztam Györgyi Kálmán és Pintér Sándor olajügyekben játszott szerepérõl. Emiatt megbün tettek rágalmazásért és mintegy hárommillió Ft. ot kellett fizetnem Györgyi Kálmán és Fábián János uraknak a "becsüle tükben" okozott rongálódás miatt.
Szerencsésebb voltam Dr. Papp Imrével az ártatlan rendõrfõkapitánnyal szemben. Feljelentett õ is, de ezt elpuskázta. Már kevesen emlékeznek rá, hogy Papp Imre és Dr. Ferenczi Flóra polgári pert indítottak a Legfõbb Ügyészség ellen azon a "jogalapon", hogy a tõlem elszenvedett "üldöztetés" miatt huszonnégymillió Ft. összegû vagyoni káruk keletkezett. A Legfõbb Ügyészség persze szavatosként perbehívott, hogy pervesztés esetén rám hárítsa a kárt...
És ekkorí történt a csoda! Pappék elálltak a pertõl. Ennek magyarázatát az oknyomozó történészek abban látják, hogy Pintér úr saját szakállára, de a közvagyon rovására rehabilitálta az ártatlanokat; kifizettette elmaradt illetményeiket és még fájdalomdíjban is részesítette õket, mindezt kb. a fentinek megfelelõ összegben. Ezt talán jól tette, mert a mai bíráskodási mentalitás mellett ma nem a Simonyi útról járnék a Nagyerdõre biciklizni, hanem egy nagyerdei pad lenne a hajléktalan szállásom...
Aztán volt még egy kis közjáték. Neszét vettem, hogy Györgyi Kálmánné Dr. Kardos Éva ügyvéd nagy, azaz jól fizetõ, büntetõ védelmeket vállal. Ez eleve nem volt rendben, hisz a Családjogi Törvénynek a házastársi közszerzésre vonat kozó rendelkezései szerint a házastársak közös vagyona mindaz amit együtt, vagy külön - külön szereznek. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a legfõbb ügyész vagyonát adózott [vagy nem adózott] bûnözõi jövedelmek is gyara pítják. Ilyenkor persze óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a nagy-pénzes megbízás az ügyvédnek, vagy a legfõbb ügyész feleségének szól. Ez a kérdés egy ügyben egyértemü választ kapott azáltal, hogy gazdasági vezetõk ügyében és érdekében az ügyvédnõ többször megkereste utódomat - a legfõbb ügyész feltétlen bizamát élvezõ megyei fõügyészt - hasson oda, hogy a vádat képviselõ ügyész mérsékelje ügybuzgalmát. A ráhatás meg is történt a városi vezetõ ügyész közbeiktatásával, de nem volt igazán eredményes. Engem persze feljelentettek amiért ezt megírtam, de nem jártak szerencsével. Felmentettek. Tartja magát a hír, hogy Györgyinek a felesége miatt kellett lemondania és ebben az említett ügy szolgáltatta az apropót. Így van - nem így van, nem tudhatom. Mindenesetre örülnék, ha...
Miközben ezek történtek zakatolt a politika. Nem vitás, hogy Györgyi Kálmán az Antall Kormány idején Göncz Árpád és Antall József közös liblingje volt. Árpi bácsi különösen hálás lehetett neki, hisz Györgyi ötlötte ki, hogy a taxisblokád erõ szakoskodóit amnesztiában lehet részesíteni. Antallt aztán elvitte a négy fekete ló és a miniszterelnöki székbe Boross Péter telepedett. Ez a változás újra aranyozta a legfõbb ügyész nimbuszát. Aztán jött a bukás: a szocialisták 1994 évi választási gyõzelme. És mi történt? Maga meséli "Már az elsõ ciklus végén úgy éreztem, hogy elég volt, ideje abba hagyni.Csakhogy az ember gyenge. Horn miniszterelnök egy személyes beszélgetésen azt mondta: szívesen látna továbbra is ebben a székben. Antall után Horn: ez is azt bizonyította számomra: sikerült elérni, hogy az ügyészség, a politikán felülemelkedve, nagy tekintélyt szerezzen magának." Hát' ez is egy magyarázat. A szerénység mindenesetre irígylésre méltó... De nem errõl van szó, hanem arról, hogy a bûnözéssel való együttélés valóban kivül, illetve felül van a pártpolitikán. A társadalmon való élõsködés nem politikai program, hanem "demokratikus" létforma. Ebben semmi különbség nincs a pártok között. Ennek a patentnek a védnökét tisztelik Györgyi Kálmánban.
1998 a szüret éve a Fidesz történetében. Mint párt veszítettek, mint összetákolt koalíció gyõzedelmeskedtek az MSZP vel szemben. Kétségtelen, hogy ezen a bolton Pintér Sándor nyert a legtöbbet. A választások idején ugyanis épp a vádlottak padján ült a Zemplényi hazacsempészési ügyével kapcsolatos okirathamisítás miatt, de kimászott belõle, mint sokminden másból. De közvádolás ide, cévizsga oda, Orbánnak Pintér kellett. Megszerezte. Köteteket írtak, de akár könyvtárakat is lehetne írni ennek a két embernek a kapcsolatáról, amely eltéphetetlen. Szilárdabb az egypetéjû ikrek összetartozásánál, az anya és a gyermek ragaszkodásánál, a különnemü szerelmesek egymáshoz vágyódásánál, a melegek össze bújásánál. Persze ez nem természetellenes kapcsolat. Reális oka van, csak eddig "perrend szerüen" nem sikerült bizonyítani. Sebaj, ami késik, nem múlik! Addig jár a korsó a kútra, amig eltörik... Mások!
Orbánnak eleinte nem volt kifogása Györgyi ellen, nem is lehetett, hisz Györgyi hõsiesen helytállt - az Olajbizottság elleni csatában, buzgón tolva Orbán és Pintér szekerét. Aztán elmúlt a veszély. Lejárt Pallagék mandátuma. Szézavarták a testületet, szétcincálták az íratokat, titkosították az ügyet és Györgyinek észre kellett venni, hogy õ már csak egy mór, aki megtette kötelességét.
Tulajdonképp nem is neki kellett mennie, inkább Polt Péternek kellett jönnie... Lehet, Lenin sokmindenben tévedett, de abban fején találta a szöget, hogy "minden a kádereken múlik!" Poltra sokan mondják, hogy a Fidesz pártkatonája. Jó jó, de milyen beosztásban? Ennek az embernek egyszerüen nincs karak tere. Nincsenek érzelmei. Az IQ-ját érthetõen nem mérik. Ha erre "jogi szókincsébõl" következte tünk, amely nem több száz szónál, lesujtó eredményre jutunk. Mint autonóm személyiség szóba sem jöhet. Az a tény, hogy a legfõbb ügyészi székben ül, egymagában alkotmánysértõ állapot, mivel mint alkotmányos "ellensúlynak" nincs semmiféle súlya. Schmitt Pálra sokan mondták, nem több, nem más mint nemzeti töltõtoll, azaz Orbán töltõtolla. Hát Polt Péter micsoda? Inkább hagyjuk.
Amikor Schmitt Pál dicstelenül távozott, azt hittük nála nincs lejjebb. Nos alaposan tévedtünk. Nem õ volt a gumigerinc igazi akrobatája. Áder János máris lekörözte, lásd Canossajárás c. írásomat.
A rendõrség szétesése.
A jelenlegi állapotot minõsíthetnénk mély morális válságnak, de nem tehetjük, mert a romlás funkcionális! A bûnmegelõzés, felderítés és üldözés legbonyolultabb, mondhatni "legfinomabb" struktúráit semmisítette meg - a totális züllés. A pintéri söprés ehhez képest csupán romeltakaritásnak, kukázásnak tekinthetõ. Pintér az állomány feje fölött függö "Damoklesz kardról" beszél. Nevetséges kissé.
De mire megy ki az egész, mire lesz jó az egész? Ki tudja ezt ma megmondani?
Ami engem illet - grácia fejemnek - Pintér Sándor személyét, illetve tevékenységét nem tudom semmi olyan programmal társítani, ahol a szó gyökében a "tiszt" betûkombináció elõfordul. Elesik tehát a tisztogatás, megtisztítás, tisztázás, tisztába tevés, stb.
Ebbõl következik, hogy ami most a rendörségen belül, a rendõrséggel történik, csupán leszámolásnak tudom tekinteni, ahol a Pintér érdekcsoport leszámol a konkurens, (rivális) csoporttal (csoportokkal), hogy a "banda" szót ne említsem. Ez az egész nem tisztogatásra, hanem a klasszikus bandaháborúra hasonlít.
Miért gondolom ezt? Megpróbálom kifejteni - hangsúlyozva, hogy rendkvül bonyolult jelenségrõl van szó és a boszorkány konyha sötét titkaival a kivülálló nemigen lehet tisztában.
Mindenekelõtt nézzék meg az ORFK szervezetének sematikus (!) ábrázolását.
Hogy ez a szervezési képlet bonyolultabb, vagy egyszerübb a kelleténél, nem tisztem véleményezni. Annyi azonban bizonyos, hogy egy ilyen szervezet logisztikai harmóniáját biztosítani akkor is szinte lehetetlen feladat, ha feltételezzük [amit nem lehet feltételezni], hogy a szervezet minden tagja hivatása magaslatán áll úgy szakmai, mint emberi, ill. erkölcsi vonatkozásban. Enélkül a hatásköri átfedések, ütközések, a rivalizálás, titkolózás és más elidegeníthetetlen emberi tulajdonságok minduntalan megzavarják a mûködés harmóniáját.
Dehát voltaképp ki kíváncsi az "Óberhé" szakmai csontvázára? Az élõ, mûködõ szervezet (lenne) érdekes, amely ezer szer (!) bonyolultabb a váznál. Ami az alapvetõ funkciót a bûnözés elleni "küzdelmet" illeti, a szervezet, ill. mûködés alapsémája viszonylag egyszerü. A munka érdemi része tulajdonképp nem az üvegpalotában zajlik. A központ "fedett" nyomozókat bocsát ki magából, akik szerte szaglásznak a bûn, a bûnözõk után és igyekeznek beépülni a bûnszerveze tekbe. Ha sikerül - hosszabb rövidebb távon - együtt kell mûködniük ezekkel, azaz valamilyen formában részt kell venni ük a bûnözésben. Kényes helyzet...
A másik módszer a "beszervezés", azaz a bûnszervezet "valódi" résztvevõjének reábírása arra, hogy társait elárulva a rendõrségnek dolgozzék. Ez persze nem társadalmi munka. A spicli "munkáját" honorálni kell. El kell tekinteni felelõs ségre vonásától korábban elkövetett bûncselekmények miatt. El kell nézni hogy továbbra is bûnözzön. Meg kell fizetni a "munkáját", vagy más elõnyt kell részére biztosítani. Ez a fekete/fehér, jin/jang együttmüködés azt feltéte lezné, hogy a rendõri oldal abszolut tiszta, mert a rendõr anyagilag független, vagy szegénységi fogadalmat tett és azt be is tartja. Lássuk be, ilyen jellemek a mai üzleties világban legfeljebb ha kivételképp léteznek. Ha a kapcsolat éles konturjai elmosódnak, a kép valahogy így kezd kinézni - > A térfoglalás min den esetben a sötét oldalról történik, hisz fertõzésrõl van szó. Egy ilyen defor mált kapcsolat ellenõrzése gyakorlatilag szinte lehetetlen, még tisztességes fõnök számára is.
Az ördögi dilemma viszont az, ha a fürdõvízzel a [maszatos] gyermekeket is kiöntjük, ahogy most Pintér teszi, a mellõz hetetlenül fontos oparatív munka évekre ellehetetlenül, mert egy kapcsolatrendszer újjászervezése renkivül lassú bonyolult sokéves müvelet.
De tulajdonképp nem is errõl van szó! Az igazi masszív fertõzõdés nem a rendõrség szervezetszerü müködése körében keletkezik. Más a baj. A baj az, hogy a rendõrség "elolvadt" a társadalom fehér, szürke és fekete zónáiban. Hogy mirõl is van szó? Hát épp arról, amit épp Pintér Sándor csinált, csinál és visz tökélyre évtizedek óta. Tulajdonképp õ a romlás etalonja! Hogy - hogyhogy? Megmagyarázom.
Pintér hivatalos életrajzában a gazdasági [üzleti] tevékenységének nyoma sincs odáig, hogy 1996 végén nyugdíjba vonult. 1997-tõl az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója s az igazgatóság tagja volt. 2003-tõl a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. tulajdonos-elnöke, és 2004-tõl ismét az OTP Bank ZRt. igazgatóságának tagja volt. Ez a tevékenységi kimutatás olyan szikár, mint Pintér maga és megközelítõleg sem tükrözi azt az üzleti tevékenységet, amelyt Pintér személyesen plusz (!) hozzátartozóival, volt rendõrségi beosztottaival és külsõs üzlettársakkal együtt, esetleg azok neve alatt, folytatott, foly tat.
A lényeg Pintér kétarcúsága, pontosabban kétlakisága a fehér, szürke, fekete üzleti világ és a rendõrség között. Közis mert, hogy mint üzletember a hónuk alá nyult volt rendõri beosztottainak és üzlettársaivá tette õket. Mint belügymiiszter pedig a legmagasabb rendõri beosztásokba helyezgette vissza üzlettársait. Van valakinek fogalma arról, hogy egy ilyen "váltógazdaság" katyvaszában a személyi, üzleti függõségeknek, összefonódásoknak milyen gubanca alakul ki? Igen! Van fogalmunk róla. Nekem is, másoknak is.
A lényeg, hogy Pintér egy alaktalan fehér, szürke, fekete masszává formálta a rendõrséget is.
Talán nincs még egy olyan közéleti személyiség, aki körül annyi összeesküvés elmélet [konteó] keletkezett volna, mint épp Pintér körül. Ez semmiképp sem lehet véletlen. Egyike ezeknek a forrásoknak a "Konteo blog" 2012.06.11-i írása, amelyet érdemes ugyan elolvasni, de véleményem szerint íróinak gazdag fantáziája is messze elmarad a valóságtól. Goethe írta "Szürke minden elmélet, de zöld az élet iaranyfája." Én magam nem szivesen foglalkozom összeesküvés elméletekkel, ezért a Pintér körüli, pontosabban az Orbán rezsim körüli - joggal rendhagyónak nevezhetõ - jelenségek kapcsán támadt gondolataimat inkább kérdések, mint állítások formájában fogalmazom meg; a kérdezni szabad Móricka elv alapján.
Lehetséges az, hogy Pintér egyáltalán nem felelõtlen (?).
Joggal bízhat abban, hogy bárkit dug a kirugottak helyébe biztosan uralni tudja továbbra is az alvilágot (?).
Azért tudja uralni, mert tulajdonképp már összefonódott vele (?).
Az összefonódás keretében a keresztapák, a "V. Lászlók" továbbra is leadják a sápot (?).
A verkli változatlan fordulatszámmal megy tovább, csupán a zsozsót osztják másként, azaz a Pintér által kinevezettek kapják (?).
Minek tulajdonítható. hogy miközben Pintér kimiskárolja a rendõrséget, Orbán nyaral [a tökeit áztatja] és látszólag tudomást sem vesz az egészrõl - meg sem nyikkan.
Minek tulajdonitható hogy a [rohadt] EU, amely tiltakozik amiatt, hogy a disznók óljában nincs játék, most egy kurva szót sem szól, amikor pszichológust kell a kemény - sötét zsaruk mellé állítani, nehogy tökön lõjék magukat a kirugás ténye és statáriálisan durva módja miatt?
Mi lesz a "hosszu kések napjai" után? A "megtisztult" rendõrség megszünteti a bûnözést, amivel amúgy, ill. úgymond, együtt kell élni? Tényleg, mire ez a sok cécó? Minek a nagy hûhó. mikor pont oda jutottunk, ahova igyekeztünk?
Megkérdezi e valaki a fentebb szerepeltetett urakat, meg vannak e elégedve áldásos tevékenységük kézzelfogható eredményeivel?
Nos, eddig az írás. Ki ad választ? Mi a válasz?
2012.08.19
Sz. Gy.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
osmagyar
- 2012. August 21. 10:01:21
#2 |
Klotild
- 2012. August 21. 10:27:22
#3 |
Geza
- 2012. August 21. 10:32:55
#4 |
osmagyar
- 2012. August 21. 11:17:56
#5 |
9323
- 2012. August 21. 13:17:16
#6 |
Geza
- 2012. August 21. 13:55:07
#7 |
osmagyar
- 2012. August 21. 14:31:46
#8 |
Klotild
- 2012. August 21. 18:04:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.