Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az utolsó kivégzés Magyarországon
Biztos, hogy utolsó? Bogár? Minden nap van egy, csak ezt a zsidó-cigány állambûnözés okán. A pécsi rendõrségi pszichológus, Bándy Kata meggyilkolását követõen több cikkben is foglakoztunk a halálbüntetéssel. De ki volt az utolsó kivégzett hazánkban?
Az utolsó kivégzés Magyarországon
„Megértem, hogy a halálbüntetés eltörlése miatt, kövessen el bármilyen szörnyû bûnt is valaki, már nem lesz több kivégzés Magyarországon. De arról nem írna egy cikket, ki volt az utolsó, akit még akasztással büntettek hazánkban?" – érkezett a kérdés telefonon hozzám, miután az elmúlt hónapban több írásom témája is a magyarországi bûntörténelem legsötétebb fejezete, a kivégzések korszaka volt.
Akasztás: 1988. július 14-én
Mivel többen is érdeklõdtek ez ügyben, úgy érzem, ideje törleszteni az adósságot, és Vadász Ernõ ügyével lezárni ezt a cikksorozatot. Igen, Vadász Ernõ nevét említem, ugyanis õ volt az, akit a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán - hazánkban utolsóként - kivégezték. A pontos dátum sem ismeretlen: 1988. július 14-én, csütörtökön kora reggel történt, és bár az újságírók nem tudhatták, hogy ezzel egy korszak zárult le Magyarországon, másnap minden magára valamit is adó újság beszámolt a kivégzésrõl.
Hogy felidézzük azokat az idõket, érdemes szólni arról, mi más szerepelt még - a kivégzés tényét közlõ írásánál jóval elõkelõbb helyen - a június 15-én utcára került legnagyobb példányszámú napilapban, a Népszabadságban. Ekkor tudta meg az ország a belpolitikai rovatból, hogy az Országgyûlés az adóreform követésére (1988. január elseje óta fizetünk személyi jövedelemadót, mi magyarok – a szerzõ), az adóügyi törvények kezelésére alakult ad hoc bizottsága Nyers Rezsõ vezetésével megvitatta a vállalkozási adótörvény elõkészítésének tapasztalatait, a készülõ társasági törvény tervezetét. Két hét múlva temetik Gobbi Hilda Kossuth-díjas színmûvészt (kulturális rovat), aki - és ez is a fiatalabbaknak szól - a múlt század második felének egyik legkiválóbb színésznõje volt.
Játék pisztolyos rabló a szolnoki totózóban
„Meghiúsult támadás" – írta a bûnügyi rovat. A szolnoki totózóban egy fiatalember, kezében pisztollyal arra akarta kényszeríteni az ott dolgozó pénztárost, hogy adja át neki a napi bevételt. A pénztáros azonban bekapcsolta a riasztót, mire a támadó elmenekült. A rendõrök azonban forró nyomon, egy órán belül elfogták az akkor 27 éves R. Sándort elfogták - vajon, mivel töltheti napjait ma? -, és a lakásán megtalált fegyverrõl kiderült, hogy csak egy játék pisztoly volt. És természetesen nem maradhatott ki az idõjárás jelentés sem, amibõl kiderült, hogy egy nappal korábban, vagyis Vadász Ernõ kivégzésnek napján „Magyarország legnagyobb részén fülledt idõ volt, a csúcshõmérséklet 27 és 32 fok között alakult".
Nos, ezt már Vadász Ernõ nem élhette át, ugyanis az õ nyakán már kora reggel szorult a hurok. Hogy pontosan miért is? A fent már említett Népszabadságban, az MSZMP, vagyis az akkor még egyetlen és egyben uralkodó párt központi napilapjában megjelent tudósítást idézve maradjunk a rendszerváltás elõtti kor szelleménél és újságírói stílusánál. Semmi bulvár, semmi hatásvadászat, csak a tények – mint az olvasónk is látni fogják.
Pénzre számított, pálinkát talált
„Végrehajtották a Vadász Ernõ 28 éves tiszacsegei lakosra kiszabott halálos ítéletet csütörtök hajnalban. A büntetett elõéletû, csavargó életmódot folytató Vadász Ernõ 1986. december 10-én – a szintén bûnözõ Lakatos István tiszacsegei lakossal – az utcán lesben állva várta az 53 éves Juhász Imrét, majd leütötte, és fejbe rúgta a szerencsétlen embert. A magatehetetlen férfit tovább rugdosta, a száját egy zacskóval befogta. Nem találtak pénzt az áldozatuknál, így elvették a nála lévõ fél liter pálinkát, az öngyújtóját és a személyi igazolványát. Juhász Imre a helyszínen meghalt. Vadász Ernõ és társa ezután Hajdú József házába tört be, ahonnan 710 forint értékben ingóságokat vitt el. Utána útjuk a Tiszacsegei ÁFÉSZ kisvendéglõjébe vezetett, ahonnan 5 ezer forintot és egy 400 forint értékû számológépet tulajdonítottak el.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988. január 12-én Vadász Ernõt elõre kitervelten és nyereségvágyból elkövetet emberölés bûntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bûntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt ítélte halálbüntetésre. A Legfelsõbb Bíróság az emberölést különös kegyetlenséggel elkövetettnek minõsítette, a büntetés tekintetében az elsõ fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kegyelmi kérelem elutasítását követõen hajtották végre a halálos ítéletet." – olvashatták mindazok, akik a Népszabadságot lapozták fel.
Halálra ítélteknek kegyelmeztek
És ha már bûntörténelem – ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az évben még születtek halálos ítéletek. Ám – mint az a belpolitikai hírbõl is kiderült – az ország már nagyon közel állt ahhoz, hogy egy egészen más típusú rendszerre váltsa a szocializmust. Egyre több szó esett a halálbüntetés eltörlésérõl is, így a kivégzéseket nem hajtották végre, jó pár ember ítéletét végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, ami akkor minimum 20 év fegyházat jelentett. Vagyis õk, ha jól viselték magukat a börtönben, pár éve már szabadultak. Így ma elmondhatjuk: sétál az utcán nem is egy olyan egykori köztörvényes bûnözõ, akit egykor halálra ítéltek.
Link
Az utolsó kivégzés Magyarországon
„Megértem, hogy a halálbüntetés eltörlése miatt, kövessen el bármilyen szörnyû bûnt is valaki, már nem lesz több kivégzés Magyarországon. De arról nem írna egy cikket, ki volt az utolsó, akit még akasztással büntettek hazánkban?" – érkezett a kérdés telefonon hozzám, miután az elmúlt hónapban több írásom témája is a magyarországi bûntörténelem legsötétebb fejezete, a kivégzések korszaka volt.
Akasztás: 1988. július 14-én
Mivel többen is érdeklõdtek ez ügyben, úgy érzem, ideje törleszteni az adósságot, és Vadász Ernõ ügyével lezárni ezt a cikksorozatot. Igen, Vadász Ernõ nevét említem, ugyanis õ volt az, akit a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán - hazánkban utolsóként - kivégezték. A pontos dátum sem ismeretlen: 1988. július 14-én, csütörtökön kora reggel történt, és bár az újságírók nem tudhatták, hogy ezzel egy korszak zárult le Magyarországon, másnap minden magára valamit is adó újság beszámolt a kivégzésrõl.
Hogy felidézzük azokat az idõket, érdemes szólni arról, mi más szerepelt még - a kivégzés tényét közlõ írásánál jóval elõkelõbb helyen - a június 15-én utcára került legnagyobb példányszámú napilapban, a Népszabadságban. Ekkor tudta meg az ország a belpolitikai rovatból, hogy az Országgyûlés az adóreform követésére (1988. január elseje óta fizetünk személyi jövedelemadót, mi magyarok – a szerzõ), az adóügyi törvények kezelésére alakult ad hoc bizottsága Nyers Rezsõ vezetésével megvitatta a vállalkozási adótörvény elõkészítésének tapasztalatait, a készülõ társasági törvény tervezetét. Két hét múlva temetik Gobbi Hilda Kossuth-díjas színmûvészt (kulturális rovat), aki - és ez is a fiatalabbaknak szól - a múlt század második felének egyik legkiválóbb színésznõje volt.
Játék pisztolyos rabló a szolnoki totózóban
„Meghiúsult támadás" – írta a bûnügyi rovat. A szolnoki totózóban egy fiatalember, kezében pisztollyal arra akarta kényszeríteni az ott dolgozó pénztárost, hogy adja át neki a napi bevételt. A pénztáros azonban bekapcsolta a riasztót, mire a támadó elmenekült. A rendõrök azonban forró nyomon, egy órán belül elfogták az akkor 27 éves R. Sándort elfogták - vajon, mivel töltheti napjait ma? -, és a lakásán megtalált fegyverrõl kiderült, hogy csak egy játék pisztoly volt. És természetesen nem maradhatott ki az idõjárás jelentés sem, amibõl kiderült, hogy egy nappal korábban, vagyis Vadász Ernõ kivégzésnek napján „Magyarország legnagyobb részén fülledt idõ volt, a csúcshõmérséklet 27 és 32 fok között alakult".
Nos, ezt már Vadász Ernõ nem élhette át, ugyanis az õ nyakán már kora reggel szorult a hurok. Hogy pontosan miért is? A fent már említett Népszabadságban, az MSZMP, vagyis az akkor még egyetlen és egyben uralkodó párt központi napilapjában megjelent tudósítást idézve maradjunk a rendszerváltás elõtti kor szelleménél és újságírói stílusánál. Semmi bulvár, semmi hatásvadászat, csak a tények – mint az olvasónk is látni fogják.
Pénzre számított, pálinkát talált
„Végrehajtották a Vadász Ernõ 28 éves tiszacsegei lakosra kiszabott halálos ítéletet csütörtök hajnalban. A büntetett elõéletû, csavargó életmódot folytató Vadász Ernõ 1986. december 10-én – a szintén bûnözõ Lakatos István tiszacsegei lakossal – az utcán lesben állva várta az 53 éves Juhász Imrét, majd leütötte, és fejbe rúgta a szerencsétlen embert. A magatehetetlen férfit tovább rugdosta, a száját egy zacskóval befogta. Nem találtak pénzt az áldozatuknál, így elvették a nála lévõ fél liter pálinkát, az öngyújtóját és a személyi igazolványát. Juhász Imre a helyszínen meghalt. Vadász Ernõ és társa ezután Hajdú József házába tört be, ahonnan 710 forint értékben ingóságokat vitt el. Utána útjuk a Tiszacsegei ÁFÉSZ kisvendéglõjébe vezetett, ahonnan 5 ezer forintot és egy 400 forint értékû számológépet tulajdonítottak el.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988. január 12-én Vadász Ernõt elõre kitervelten és nyereségvágyból elkövetet emberölés bûntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bûntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt ítélte halálbüntetésre. A Legfelsõbb Bíróság az emberölést különös kegyetlenséggel elkövetettnek minõsítette, a büntetés tekintetében az elsõ fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kegyelmi kérelem elutasítását követõen hajtották végre a halálos ítéletet." – olvashatták mindazok, akik a Népszabadságot lapozták fel.
Halálra ítélteknek kegyelmeztek
És ha már bûntörténelem – ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az évben még születtek halálos ítéletek. Ám – mint az a belpolitikai hírbõl is kiderült – az ország már nagyon közel állt ahhoz, hogy egy egészen más típusú rendszerre váltsa a szocializmust. Egyre több szó esett a halálbüntetés eltörlésérõl is, így a kivégzéseket nem hajtották végre, jó pár ember ítéletét végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, ami akkor minimum 20 év fegyházat jelentett. Vagyis õk, ha jól viselték magukat a börtönben, pár éve már szabadultak. Így ma elmondhatjuk: sétál az utcán nem is egy olyan egykori köztörvényes bûnözõ, akit egykor halálra ítéltek.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mormota1968
- 2012. August 21. 18:17:27
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.