Nehéz megértetni az euróövezethez csak néhány éve csatlakozott közép-európai tagállamokkal azt a kissé tudathasadásos állapotot, hogy miért is támogassanak pénzügyileg olyan EU-tagállamokat, amelyek több évtizedig élvezték a tagság adta lehetõségeket – mondta a Magyar Nemzetnek Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértõ szerint a jelenlegi euróválságot az is súlyosbítja, hogy a gazdaságilag jó helyzetben lévõ tagállamok közül többen nem bánnák, ha a közös valutáról visszatérnének a régen bevált nemzeti fizetõeszközökhöz. Izrael Iránnal szembeni háborús retorikájával kapcsolatban úgy véli, a harmincnapos hadmûvelettel és ötszáz áldozattal számoló kijelentésekkel Izrael inkább az Egyesült Államokra kíván nyomást gyakorolni, amely nélkül nem lehet sikeres offenzíva.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerõseivel is!
0

– Lassan négy éve dübörög az Egyesült Államokból indult válság Európában. Hosszú hónapok óta több európai politikus, elemzõ az eurózóna végét, vagy legalábbis egyes tagállamoknak az ebbõl történõ kilépését vizionálja. Ráadásul az is látszik, hogy a válság még évekig elhúzódó jelenség lesz. Ilyen környezetben várható-e bármiféle elõrelépés idén õsszel, mondjuk már az uniós pénzügyminiszterek szeptember közepi csúcsértekezletén?
– Ma már ott tartunk, hogy az európai politikusok többsége úgy vélekedik, Görögországnak ki kell lépnie az euróövezetbõl. Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy az ezzel kapcsolatos német álláspont és az eurózóna tagállamait tömörítõ Eurogroup elnökének, Jean-Calude Juncker luxemburgi kormányfõnek a véleménye lényegesen eltér egymástól. Ugyanis míg Berlin a többségében német finanszírozású görög államadósság leírása után nem adna több esélyt Athénnak, addig Luxemburg és néhány további tagállam még adna egy lehetõséget a görögöknek. Az euróövezet gondjait nehezíti, hogy több jól teljesítõ tagállamában, így Finnországban vagy Ausztriában már jó néhányan felvetették, akár vissza is állhatnának saját korábbi nemzeti valutáikra. Sõt, egyes felmérések szerint a német lakosság sem bánná, ha újra márkával fizethetnének. Jelenleg itt tart az euróválság, amelyben a kisebb tagállamoknak is egyre nehezebb kialakítaniuk saját álláspontjukat. Akárcsak Magyarországnak, mivel szomszédai közül rendkívül kényes helyzetben van Szlovákia, belpolitikai krízisben van Ukrajna, mély belpolitikai válsággal küzd Románia. Nem találja a helyét a mai Európában Szerbia. Horvátország nincs tisztában azzal, mit jelent számára a jövõ július 1-jei uniós belépés, miközben a korábban a Balkán motorjának tekintett Szlovénia mély gazdasági válságba került, és hitelt kell, hogy felvegyen. Ausztria pedig – mivel náluk a legkisebb a munkanélküliség – úgy véli, nem biztos, hogy számára a jelenlegi állapot lenne a legmegfelelõbb. A magyar diplomácia ezért az egyesek szerint felemásként értékelhetõ uniós közeledés mellett kitörési pontként nyitott az arab világ, Oroszország és Kína felé is. Az ezekbõl fakadó eredmények azonban csak késõbb lesznek érzékelhetõk.

– Az uniós krízisnél maradva, a szocialista Francois Hollande francia elnökké választásával úgy tûnik, Angela Merkel egyedül marad a fiskális megszorításokra, költségvetési fegyelemre alapozó válságkezelésével. A kritikus olasz és görög hangok mellett ugyanis Párizs sem hajlandó tovább támogatni ezt a német modellt. Valóban elszigetelõdhet Berlin?
– Hollande megválasztásával valóban érzõdik egyfajta berzenkedés a német válságkezelési modellel szemben, amely az olaszok és a görögök részérõl azzal párosul, hogy a krízis egyik elõidézõje az volt, hogy az unión belüli német exporttöbblet a dél-európai tagállamokban csapódott le, negatív gazdasági mutatókat produkálva. Ugyanakkor azt is látni kell, az EU alapja jelenleg is a német–francia együttmûködés, ennek hiányában, Berlin nélkül például a francia gazdaság is komoly bajba kerülhet. Ezzel a jelenlegi francia vezetés is tisztában van. Úgy vélem tehát, hogy Németországot a válságkezelés kérdésében nem lehet megkerülni.

– Közép-Európából nézve sokakban felkorbácsolja az indulatokat, hogy ma olyan EU-tagállamokat – Írország, Portugália, Görögország vagy Spanyolország – kell megsegíteni, amelyek több évtizedig élvezték a tagság adta lehetõségeket, többüket felhúzták a jóléti államok szintjére. Hogyan lehet megértetni az euróövezeti tag Szlovákiával, Szlovéniával vagy Észtországgal, hogy ezekért az országokért nyúljanak most a zsebükbe?
– Nehezen. Sajnos Európa már korántsem az az egységes rendszer, amilyennek mondjuk húsz évvel ezelõtt tûnt, illetve, amit húsz évvel ezelõtt gondoltak, hogy majd lehet. Az EU ma egyre inkább széttagozódik, jelentõs különbségek alakultak ki az egyes régiói között. Az is látszik, hogy a nyugati jóléti államok túlterjeszkedtek lehetõségeiken, többet fogyasztanak, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Lehet, hogy fájdalmas lesz, de ezen változtatni kell, persze ez pillanatnyilag nem vigasz a közép-európai euróövezeti tagok számára.
Link