Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mi a magyar? Zavarba ejtõ, provokatív kiállítás a Mûcsarnokban
Kepes hangján reklámozzák a telaviv2-n és klezmert játszanak alá. Büdös zsidó bagázs! Az itt megemlített "mûvészek" közt sincs magyar nemzetségû.Azt talán senki nem vitatja, hogy mennyire aktuális feltenni a kérdést: Mi a magyar ma? A válaszok persze nagyon is különbözõek és ezért vitathatóak, az pedig, amit a kérdés kapcsán a Mûcsarnokban rendezett kortárs képzõmûvészeti kiállítás elénk tár, mindenképpen vitára késztet. Többórás szembesítés és önvizsgálat vár ránk.
Provokatív, meghökkentõ, ironikus, cool és durva - ezeket a jelzõket hallani legtöbbször a tárlat látogatóitól. Már a hatalmas piros és zöld paprika is - amit Gulyás Gábor, a Mûcsarnok fõigazgatója és egyben a kiállítás kurátora jelképként választott - többféleképpen értelmezhetõ. A magyarosch-paprikásch imázsunkat éppúgy jelenti, mint azt, hogy az 52 mûvésztõl származó 150 alkotás egészében egy kicsit szatirikusan, "csípõs" nyelven fogalmazza meg a mai kor válaszát arra a kérdésre, amit idõrõl idõre felteszünk magunknak.
Persze, az is elgondolkodtató, hogy miért éppen most? A rendszerváltással visszanyert demokrácia, az Európai Unióhoz való csatlakozás, a gazdasági válság és az ezek kiváltotta pozitív és negatív társadalmi jelenségek adják a kérdés aktualitását? Egyszerû és egyértelmû választ ne várjunk a képzõmûvészektõl. Alkotásaik - amelyek egynegyede kifejezetten a kiállításra készült, többségüket a már elkészült mûvekbõl válogatták azért legalább azt segítenek megérteni, hogy a magyar milyen sokféle.
Hogy hajlamos, mint más népek is, elhinni és történelemmé formálni a legendáit. (Csodaszarvas, hunok, Attila). Hogy szeretné a közeli múltat egy még távolabbival feledtetni. (Sztálinváros vége, helységnévtábla, rovás-írással - Société Réaliste csoport). Hogy nem akarja elfogadni: "Az összetartozás érzésének alapja sokkal szélesebb, mint amelyre a különbözõségek visszavezethetõk" (Kupcsik Adrián zsidó, kínai és cigány önarcképsorozata). Hogy gyakran leértékeli önmagát és a teljesítményét (régi parasztszekér megpakolva üres pet-palackokkal), hogy ragaszkodik a tradíciókhoz - ámde halad is a korral. (Feles pohárban pálinka, mellette kerek tükrön õrölt pirospaprika, mint két felszívásra váró kokaincsík Király András: Egy, két, há címû alkotása.) Hogy imádja a hõsöket és a celebeket (Dr. Máriás - Horthy, Kiszel Tünde, Kádár János, Bakáts Tibor, Matolcsy György és mások karikatúrái).
A mûveket különféle hívószavak mentén csoportosították, így van egy sorvezetõnk a legendák, az örökség, az elõítéletek, a szerepek, az ellentétek és az identitások témakörébe sorolt mûvekhez. Látunk váteszi installációt - a Parlament makettje egyszer csak rázkódni kezd, sorra dõlnek le tornyai, majd összeomlik (Borsos Lõrinc: Mozdíthatatlan ország). Látunk fiatal lányt nemzeti trikolórba mártott kézzel, amelyrõl csorog a vörös, mint a vér (Csiszér Zsuzsi: Önarckép), a magyar futball világhírét sirató (visszasíró?) könnyezõ focilabdát és a szabadságot korlátozó országhatárok elleni tiltakozásként egy akkurátusan videózott rituális vizelést, amelyet a magyar-jugoszláv/szerb határt átlépve hajtott végre maga az alkotó (Szombathy Bálint). A triviális élményt feledteti a következõ terem, ahol tizenkét magyar értelmiségi, tudós és mûvész vall a magyarságról, magyarságképérõl: többek között Bozsik Yvette, Dresch Mihály, Heller Ágnes, Sára Sándor, Schilling Árpád, Schmidt Mária és Tokody Ilona.
Link
Provokatív, meghökkentõ, ironikus, cool és durva - ezeket a jelzõket hallani legtöbbször a tárlat látogatóitól. Már a hatalmas piros és zöld paprika is - amit Gulyás Gábor, a Mûcsarnok fõigazgatója és egyben a kiállítás kurátora jelképként választott - többféleképpen értelmezhetõ. A magyarosch-paprikásch imázsunkat éppúgy jelenti, mint azt, hogy az 52 mûvésztõl származó 150 alkotás egészében egy kicsit szatirikusan, "csípõs" nyelven fogalmazza meg a mai kor válaszát arra a kérdésre, amit idõrõl idõre felteszünk magunknak.
Persze, az is elgondolkodtató, hogy miért éppen most? A rendszerváltással visszanyert demokrácia, az Európai Unióhoz való csatlakozás, a gazdasági válság és az ezek kiváltotta pozitív és negatív társadalmi jelenségek adják a kérdés aktualitását? Egyszerû és egyértelmû választ ne várjunk a képzõmûvészektõl. Alkotásaik - amelyek egynegyede kifejezetten a kiállításra készült, többségüket a már elkészült mûvekbõl válogatták azért legalább azt segítenek megérteni, hogy a magyar milyen sokféle.
Hogy hajlamos, mint más népek is, elhinni és történelemmé formálni a legendáit. (Csodaszarvas, hunok, Attila). Hogy szeretné a közeli múltat egy még távolabbival feledtetni. (Sztálinváros vége, helységnévtábla, rovás-írással - Société Réaliste csoport). Hogy nem akarja elfogadni: "Az összetartozás érzésének alapja sokkal szélesebb, mint amelyre a különbözõségek visszavezethetõk" (Kupcsik Adrián zsidó, kínai és cigány önarcképsorozata). Hogy gyakran leértékeli önmagát és a teljesítményét (régi parasztszekér megpakolva üres pet-palackokkal), hogy ragaszkodik a tradíciókhoz - ámde halad is a korral. (Feles pohárban pálinka, mellette kerek tükrön õrölt pirospaprika, mint két felszívásra váró kokaincsík Király András: Egy, két, há címû alkotása.) Hogy imádja a hõsöket és a celebeket (Dr. Máriás - Horthy, Kiszel Tünde, Kádár János, Bakáts Tibor, Matolcsy György és mások karikatúrái).
A mûveket különféle hívószavak mentén csoportosították, így van egy sorvezetõnk a legendák, az örökség, az elõítéletek, a szerepek, az ellentétek és az identitások témakörébe sorolt mûvekhez. Látunk váteszi installációt - a Parlament makettje egyszer csak rázkódni kezd, sorra dõlnek le tornyai, majd összeomlik (Borsos Lõrinc: Mozdíthatatlan ország). Látunk fiatal lányt nemzeti trikolórba mártott kézzel, amelyrõl csorog a vörös, mint a vér (Csiszér Zsuzsi: Önarckép), a magyar futball világhírét sirató (visszasíró?) könnyezõ focilabdát és a szabadságot korlátozó országhatárok elleni tiltakozásként egy akkurátusan videózott rituális vizelést, amelyet a magyar-jugoszláv/szerb határt átlépve hajtott végre maga az alkotó (Szombathy Bálint). A triviális élményt feledteti a következõ terem, ahol tizenkét magyar értelmiségi, tudós és mûvész vall a magyarságról, magyarságképérõl: többek között Bozsik Yvette, Dresch Mihály, Heller Ágnes, Sára Sándor, Schilling Árpád, Schmidt Mária és Tokody Ilona.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Klotild
- 2012. August 25. 15:11:19
#2 |
Advaita
- 2012. August 25. 16:50:23
#3 |
Kore
- 2012. August 26. 08:22:03
#4 |
Advaita
- 2012. August 26. 10:05:28
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.