Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Elgondolkodtató kérdéseim Hozzád Imre
Szia Imre!
Küldök egy anyagot Neked Goldziher Ignácról. Bár munkája és mûveltsége vitathatatlan, felfogása és élete jelentõs identitászavart mutat. Magyarnak vallja magát, de valójában zsidó, zsidó a vallása , héber iskolában tanít, és zsidókkal veszik körbe magát, míg az arab irodalom és mûvészet a kedvence, életkutatásának tárgya. És egyébként, ahogy majd olvasod a neveket, baráti körébe tartozott báró Eötvös Károly is, aki a tiszaeszlári vérvád perben a zsidóság javára döntött. Ezek alapján nem véletlenül.
Egyébként Reiner is identitászavaros baromságában azt mondta
valamelyik interjúban, hogy Izraelben "magyarzsidószékelyek" is élnek.
Így.
Nagyon foglalkoztat, hogy hogyan jutottunk mi magyarok a mai
helyzetbe? A mûveltség hiánya iszonyú nagy hiba, és bizony míg õk
összezárnak és védik identitászavaros énjüket meg egymást, mi meg
saját fajunkon belül egymás ellen harcolunk. De mi a baj velünk??
Mostanában nagyon gyötör ez.
Terebess Ázsia Lexikon:
Goldziher Ignác (1)
Goldziher Ignác: A buddhizmus hatása az iszlámra > tükrözés
Godziher Ignác: Az iszlám (PDF)
Goldziher Ignác: Az iszlám az omajjádok bukásáig
Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája (Részlet)
orientalista, a Közel-Kelet nemzetközi hírû kutatója, a magyarországi
arabisztika és sémi filológia megalapítója 150 éve, 1850. június 22-én
született Székesfehérvárott. Vámbéry Ármin tanítványaként Pesten, majd
Berlinben és Lipcsében folytatta tanulmányait. Ezt követõen Leydenben
és Bécsben arab kéziratokat tanulmányozott, s 1873–1874-ben állami
ösztöndíjasként Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban foglalkozott
a sémi nyelvekkel és az iszlám vallással. 1874-tõl a Pesti Izraelita
Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképzõ Intézet óraadó
tanára. Közben 1872-tõl a pesti Tudományegyetem magántanára, 1904-tõl
profeszszora. 1881-ben jelent meg Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán
vallás körébõl címû munkája, amely terjedelmében a legnagyobb,
tartalmában a legrészletesebb magyar nyelvû munka az iszlám
keletkezésérõl és történetérõl. E mûvével megalapozta a kritikai
módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet.
Ez irányú kutatásainak kiemelkedõ eredménye a Vorlesungen über den
Islam címû, Heidelbergben 1910-ben megjelent mûve (Heller Bernát
fordításában Elõadások az iszlámról címmel 1912-ben magyarul is
kiadták), amely nemzetközi elismerést hozott neki. Vizsgálati
módszerének egyik jellemzõje az iszlám elõzményeirõl, kialakulásáról
és továbbfejlõdésérõl szóló források és vélemények együttes
ismertetése volt. II. Oszkár svéd király személyesen nyújtott át neki
egy aranyérmet. 1904-ben az amerikai St. Louis-i, 1913-ban az Uppsalai
Egyetem meghívására tartott elõadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos
Akadémia 1876-ban levelezõ, 1892-ben rendes tagjává fogadta. Nyolc
külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául.
Budapesten hunyt el 1921. november 14-én.
Életrajz:
Goldziher Ignác: Napló. (Vál., sajtó alá rend., elõszó, jegyz.:
Schreiber Sándor, ford. Schreiber Sándorné, Bernáth Mária.) Budapest
1984, Magvetõ, 408 p. (Tények és tanúk.)
Simon Róbert: Goldziher Ignác. Vázlatok az emberrõl és a tudósról.
Budapest 2000, Osiris, 274 p. (Osiris könyvtár. Történelem.)
Goldziher Ignác (2)
(Székesfehérvár, 1850. jún. 22. – Bp., 1921. nov. 14.): orientalista,
egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1876, r. 1892, ig. 1911). ~ Károly
matematikus apja. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Berlinben, Leidenben és
Lipcsében végezte, itt nyert bölcsészdoktori oklevelet. 1872-ben a
bp.-i egy.-en magántanárrá képesítették. 1873–74-ben állami
ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt
tanulmányúton. 1894-tõl a bp.-i egy. bölcsészeti karának sémi
filológiai tanszékén c. ny. r., 1905-tõl haláláig ny. r. tanár. Az
orientalisták 1889-i stockholmi nemzetközi kongresszusán a nagy
aranyérmet kapta. Tagja volt a berlini, szentpétervári, göttingeni,
amszterdami és koppenhágai ak.-knak. Kora egyik legnagyobb sémi
filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó
iszlámtörténetet, a mohamedán vallási eszmék fejlõdését azonban
önmagukban véve, a társadalmi tényezõktõl elszakítottan vizsgálta. –
F. m. Der Mythos bei den Hebräern… (Leipzig, 1876); Az iszlám (Bp.,
1881); Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90); A pogány arabok
költészetének hagyománya (Bp., 1893); Abhandlungen zur arabischen
Philologie (I–II. Leiden, 1897–99); Vorlesungen über den Islam
(Heidelberg, 1910); A zsidóság lényege és fejlõdése (I–II. Bp., 1919).
– Irod. A teljes m. nyelvû bibliográfiát Heller Bernát adta ki (1927),
kiegészítése: Ignace Goldziher Memorial volume (Bp., 1948).
Magyar életrajzi lexikon
Goldziher Ignác (3)
Eötvös József báró, Magyarországnak mindenképp elsõ vallás- és
közoktatásügyi minisztere, 1868. szeptember 10-én Karlsbadból, ahol
súlyos kórra keres orvoslást, sürgetõ kérést intéz államtitkárjához,
Tanárky Gedeonhoz, egy 18 éves ifjú érdekében: "Goldziher Ignác, ki
nekem Ballagi és Vámbéry által ajánltatott, s kivel magam többször
szóltam, mert benne kitunõ képességet s komoly tudományos irányt
gondoltam találni, tanulmányainak külföldön folytatására a
minisztériumtól 400 frt segélyt nyert." Ennek ügyét köti
államtitkárjának lelkére. "Ha emberismeretem nem csal - pedig sok
tudományos pályára készülõ ifjút ismerve, rég megszuntem optimista
lenni - Goldziherben a szemita nyelvek jeles tanárját várhatjuk."
Eötvös Józsefnek ezt a váteszi jövõlátását dicsõ valóra váltotta
Goldziher Ignác pályája. Goldziher a világosi katasztrófát követõ
évben született, a trianoni katasztrófát követõ évben halt meg. Ámde
életének vértõl piros hajnala és gyásztól fekete alkonya közé esik
magyar nemzetünknek egyik dicsõ történelmi szaka. Ennek a korszaknak
részese és áldásos munkása Goldziher Ignác.
I
Goldziher életébõl
1924 óta emléktábla jelzi Székesfehérvárt az iskola (most Ybl Miklós)
utca 44. számú házacskáján: itt született Goldziher Ignác 1850. június
22-én. Régi családból származott, õse a XVIII. században költözött be
Hamburgból Magyarországba. Ebbõl a családból sarjadt Goldziher Vilmos,
a budapesti egyetemen a szemészet tanára, nagy muveltségu férfiú,
akinek Goldziher Ignác nagy muvei közül talán a legszebbet
(Vorlesungen über den Islam) ajánlotta; ebbõl a családból sarjadt ki
megdicsõült Bacher professzorunknak önmagában is kiváló érdemu
hitvese, Goldziher Ilona. Goldziher Ignác atyja, Adolf, szerény módú
kereskedõ létére nemes vallásosságával, a zsidó tudomány
megbecsülésével döntõ hatást gyakorolt fia lelkének is, elméjének is
kifejlõdésére. A fiúnak vallásos képzésére Freudenberg Mózes Wolfot
fogadta melléje házi tanítóul; gyermekkorának errõl a vezetõjérõl
Goldziher Ignác nem kevésbé hálás szeretettel szeretett megemlékezni,
mint akár Fleischer Leberecht Henrikrõl, a keleti tanulmányoknak
európai vezéralakjáról.
A gimnázium elsõ öt osztályát Székesfehérvárt végezte, az iránta
megindítóan jóságos cisztercitáknál. 1862-ben, midõn az akkor 12 éves
fiútól könyvecske jelent meg a zsidó imáról, osztályfeje az iskolában
szeretettel köszöntötte Ignatius autorculust. 1865-ben Pestre került,
itt végezte a többi osztályt. Max Nordau-val együtt kitunõen állja a
ref. gimnáziumban az érettségi vizsgálatot. De már 1865 óta hallgatott
fõiskolai elõadásokat az egyetemen. 1869-ben a berlini egyetemen
tanul, majd Lipcsében a lelkileg is kimagasló Fleischer tökéletesíti
filológiai kiképzését. 1870-ben a lipcsei egyetem doktora. 1876-ban
(26 évvel!) a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, 1872-ben a
budapesti egyetem magántanára. 1871-ben felkutatja a leideni, 1872-ben
a bécsi könyvtár arab kéziratait, 1873 szeptemberétõl 1874 áprilisáig
a magyar kormány támogatásával Szíriában, Palesztinában, Egyiptomban
utazik. Kairóban az Al-Azhar mecsetbeli teológiai fõiskolában tanulja
a fikhet, a muszlim vallásjogot sejkektõl, kik maguknál szeretnék
tartani tanárnak. Az akkori Jeruzsálem benne fájó csalódást idéz elõ,
s égõ honvágyat a szülõi ház, a magyar haza iránt. Hazatérve,
elfoglalva találja a budapesti egyetemnek azt a tanszékét, melyet
Eötvös József bölcsessége neki szánt volt. Titkári állást vállal a
pesti izr. hitközségnél, s azt 1874-1904-ig tölti be.
1878-ban nõül veszi dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvosnak
leányát, Laurát, aki Goldziher Ignác méltó hitvesének bizonyult, aki
otthonukat az erkölcsi és értelmi nemesség buvös ereju középpontjává
avatta, aki külföldön, kongresszusokon férje tekintélyének,
dicsõségének megfelelõleg képviselte társadalmilag a magyar nõt; aki
férje halála után emlékének szentelte szép életét, özvegységének
magányos óráiban elmélyedve férjének muveibe, abba, amit õ írt, abba,
amit róla írtak. Két gyermekük született. Az idõsebbik, Miksa, kora
halálával gyászba borította szüleit. A fiatalabbik, Károly, jelenleg a
polgári iskolai tanárképzõ fõiskolának rendes, a muegyetemnek
magántanára, életét családja, tanári hivatása és serény tudományos
szakmunkássága mellett felülmúlhatatlan fiúi kegyelettel megdicsõült
atyja kultuszának szenteli.
A külsõ dicsõség erõs fénye 1889-ben esik Goldziher pályájára. Ekkor
nyeri el az orientalisták stockholmi kongresszusán Nöldekével együtt a
nagy aranyérmet. Mellére a fennkölt II. Oszkár svéd király személyesen
tuzi a Wasarend lovagkeresztjét, nemes szellemu beszédet intéz hozzá,
annak autogramját személyesen emlékül felajánlja neki, s azontúl is
kitüntetõ figyelemmel kíséri.
Ezentúl sorra érik a kitüntetések: a Magyar Tudományos Akadémia
megteszi rendes tagjának (1892), elsõ osztály alelnökének (1905),
igazgatósági tagjának (1911). 1894-ben lesz címzetes rendes egyetemi
tanárrá, 1904-ben valóságossá. Külföldi akadémiák sorra megválasztják
tagjuknak, külföldi egyetemek megteszik díszdoktoruknak. Az akadémiák
szövetségében õ képviseli a Magyar Tudományos Akadémiát, a nemzetközi
kongresszusokon õ a magyar tudományt.
Kevéssel a világdúló háború elõtt, 1911-ben, Budapesten jár az
egyiptomi khedive, ráveendõ Goldziher professzort, hogy a kairói
egyetemen tartson elõadásokat az iszlámról, fölajánlván neki otthonul
ezeregyéjszakába beleillõ palotáját. A khedive kérelmét Balogh Jenõ
államtitkár útján Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter, továbbá
Khuen Héderváry gróf miniszterelnök, Ahrenthal báró, a monarchiának
akkori külügyminisztere nyomatékkal támogatták.
1914 nyarán a College de France hívta meg Goldziher professzort.
Közben kitört a háború. A háború folyását szenvedelmesen honfiúi
érzéssel kísérte. A háború végzetes eldõlte, szeretett és nagyra
becsült menyének korai halála (emlékének van szentelve Goldziher
utolsó nagy muve: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung), a
háborút követõ súlyosan kóros néplelki jelenségek, az égbekiáltó
trianoni bun, megõrölték Goldziher erejét. 1919-ben, nem keseruség
nélkül vált meg az akadémia osztályelnökségétõl. De 1920-ban az
akadémia és az egyetem méltón ünnepelték Goldziher születésnapját. Az
egyetem pedig éppen félszázados egyetemi tanárságának nagyszabású
ünneplésére készült, midõn 1921. november 13-án Goldziher professzor
elhunyt.
II
A keleti tanulmányok Magyarországon
és Goldziher Ignác
Magyar muvelõdéstörténetünk büszke orientalistáira. Kevés ponton
kapcsolódik hazánk oly erõsen az európai tudományok áramába, mint a
keleti tanulmányok körében. E tanulmányok múltjára éppen Goldziher
professzor kutatásai világítanak reá.
Régi magyar irodalmunknak egyik legelsõ neve a Temesvári Pelbárté. Már
az õ könyvtárában megvan Maimuni és Avicenna arabul. A reformáció óta
szinte napjainkig, hazánknak, kivált Erdélynek protestáns teológusai,
állandóan zarándokoltak a külföldi, leginkább a hollandus egyetemek
nagy orientalistáihoz. Serényen részt vettek az ottani munkásságban:
akad hollandus tudományos gyujtemény, amelyhez túlnyomóan magyar
tanulók járultak hozzá keleti tanulmányaikkal. Péchy Simon erdélyi
kancellárt a Szilády Árontól kiadott Psalteriuma, az IMIT-tõl kiadott
imakönyve kora nem zsidó születésu hebraistáinak legmagasabb rangjára
emeli. Hebraistákban bõvelkedtünk, hisz nyelvészeink Révaiig, maga
Révai is, a héber-magyar nyelvrokonság ábrándját hajhászták. A XVIII.
század magyar tudományának kiemelkedõ büszkesége Uri János. Amikor az
oxfordi Bodleyana Európa-szerte keres keleti kéziratainak rendezésére
hivatott szakembert, azt évek múltával végül Leidenben találja meg a
nagykõrösi Uri Jánosban. Uri fényesen megfelelt a vállalt feladatnak:
a héber, káldeus, etióp, szír, arab, perzsa, török kódexeket rendezte,
"ahogy a legjobb katalógusokban szokás". A XIX. századig alig van
magyar tudós, aki Európa színe elõtt nagyobb becsületet szerzett a
magyar névnek, mint Uri János. A XIX. században felragyog hazánkban
több orientalista ingenium, amely az európai tudománynak világít:
Kõrösi Csoma Sándor, aki a magyar õshazát keresve, felfedezi Tibetet,
s a buddhizmusnak sajátos alakulatát Vámbéry Ármin, gróf Kuun Géza és
Bacher Vilmos. A nagy hagyományú keleti tudomány hazánkban Goldziher
professzorban tetõzõdik.
Goldziher folyvást érzi a kapcsolatot ezzel a hagyománnyal. Már
pályája elsõ szakában kutatja a hazánkbeli keleti tanulmányoknak
történetét, s ehhez a kutatásához vissza-visszatér. Megvilágítja a
magyar teológusoknak százados útját a külföldi oreintalistákhoz.
Megrajzolja Uri János tudományos egyénisége képét. Ismételten hódol
Kõrösi Csoma Sándor emlékének, kivált, amikor a buddhizmusnak az
iszlámra gyakorolt hatását kutatja. A gróf Kuun Géza és a Vámbéry
Ármin emlékének szentelt akadémiai beszédei bemutatják azt a
törekvést, hogy Magyarországot a keleti tanulmányok egyik
gyújtópontjává tegyék, amire földrajzi és történelmi viszonyai
rendelik. Gróf Kuun Gézának fejlõdésében és munkásságában folyvást
érezteti az erdélyi tudományos hagyományok iránti kegyeletes tisztelet
sugallatát.
Goldziher mindenütt szemmel kíséri tudománya magyar vonatkozásait s
különleges feladatait. Ott látjuk õt a Bachertõl és Bánóczitól
megindított Magyar Zsidó Szemle legelsõ, leglelkesebb munkásainak
sorában mint egy magyar zsidó irodalmi társulatnak elsõ sürgetõjét.
Támogatja gróf Kuun Gézát a magyar honfoglalás keleti kútfõinek
vizsgálatában. Nyelvtudományát a magyar nyelv bibliai fordulatainak,
keleti elemeinek megmagyarázására értékesíti. Már 1880-ban
lajstromozza a magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának keleti kéziratait.
Amikor a Magyar Tud. Akadémiára száll Kaufmann Dávid gyujteménye,
annak arab anyagát Goldziher nemcsak rendezi, hanem jórészt fel is
dolgozza, s tanítványaival feldolgoztatja. A keleti tanulmányok fõbb
jelenségeit és eredményeit folyóirataink (leginkább Gyulai Pál
ösztönzésére a Budapesti Szemle) révén beleviszi a magyar
nyilvánosságba.
Az iszlámkutatásnak számos igazsága, az arab irodalom történetének nem
egy új megállapítása legelébb magyarul szólalt meg. A nagy német muvek
az eredményeket lehiggadt rendszerbe foglalják. A magyar tanulmányok
ellenben kiválnak a friss felfedezésnek lüktetõ erejével, lendületes
közvetlenségükkel. A magyar értekezések in potentia, csírájában
magukban foglalják a nagy összefoglaló muveket. A nemzetiségi kérdés
az araboknál (Akad. Ért. 1873), preformálja a Muhammedanische Studien
fejezetét a Shu'ubijjáról. Az iszlám (1881), preformálja a
Muhammedanische Studien (1889, 1890), sõt a Vorlesungen über den Islam
(1910, 1925) muveit; A költõ a régi arabok felfogásában (1891), A
pogány arabok költészetének hagyománya (1892), preformálja az
Abhandlungen zur arabischen Philologie elsõ kötetét (1896) a költõnek
és a költészetnek tulajdonított buvös erõrõl. A koránmagyarázás
különféle irányairól, Kõrösi Csoma-elõadás, preformálja Goldziher
utolsó nagy muvét: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung
(1920). Számos fontos értekezés csakis magyarul van meg, pl.:
Muhammedán utazókról (1875), A spanyolországi arabok helye az iszlám
fejlõdése történetében (1877), A nyelvtudomány történetérõl az
araboknál (1878), A muhammedán jogtudomány eredetérõl (1884), A
történetírás az arab irodalomban (1895, kiválóan jelentõs), A
buddhizmus hatása az iszlámra (1902), a mitológiáról, a sémi
tanulmányok történetérõl szóló számos értekezés a nagy orientalisták
(Fleischer, Renan, Gróf Kuun Géza, Uri János, Barbier de Meynard, De
Goeje) emlékének szentelt akadémiai beszédek. Goldziher professzor
egyaránt képviselte az európai tudományt itthon, a hazai tudományt a
külföldön.
III
Goldziher Ignác, az orientalista
1919-ben, amikor Itáliával még békét sem kötöttünk, Griffini az olasz
királynak ajánlott nagy jelentõségu kiadványában Goldzihert mint "il
creatore del'islamologia scientifica", mint az iszlámtudomány
megteremtõjét magasztalja. Egy másik olasz tudós az arab és mohamedán
tanulmányok egyes fejezeteit egyenest Goldziher nevéhez fuzi:
Goldziher elõtt kritikátlanság, Goldziher után (Caetani, Lammeus)
hiperkritika.
Jellemzõ példaképpen vegyük szemre azt a világosságot, melyet
Goldziher kutatásai az iszlámra vetettek.
Az iszlám nem az eredeti alkotó erõnek a muve, hanem a küzdelmes
erélyé. Mohamed átvesz az arab pogányságtól erkölcsi eszményt is: a
huség követelését, intézményes szertartást is: a mekkai szentséget és
zarándoklást. Legfõbb jelentõsége azonban abban nyilatkozik meg, hogy
idegen, nagyrészt zsidó és keresztény eszmények szolgálatában keményen
szembeszállt az õsarab hagyománnyal: hogy a vad hõsiesség helyébe
ideálul a jámborságot tette, hogy a harcba, borba, szerelembe,
szerencsejátékba merült népet imára, jótékonyságra kényszerítette.
Megdöntötte a muravvát, a pogány egyénnek és törzsnek büszkeségét, s
helyébe uralomra juttatta a dint, a vallásos kötelességet; a vad
vitézségnek érdeme helyébe az iszlámot, az Isten iránti odaadást.
Maga Mohamed, belsõleg fejlõdve, nemegyszer kénytelen régebbi
nyilatkozatait helyesbíteni. A Mohamed alapította iszlám azonban még
sokkal mélyebbre ható változásokon megy át, amidõn kilép arab
meghatároltságából, s nemzetközi hatalommá válva, rengeteg területen
érintkezik a perzsa, szír, görög muveltséggel, az európai
kereszténységgel, az afrikai meghódított népekkel.
Az újonnan támadó állami és lelki szükségletekrõl mármost pusztán a
Korán alapján gondoskodni nem lehetett. Ezért (hasonlóan, mint a zsidó
szóbeli tan) kifejlõdik a hagyomány, a szunna. A szunna egy-egy
tétele, dokumentuma a hadíth. A hagyományos tétel (hadíth) tartalma a
matn (a tétel dereka), hagyományozói együtt az isznád, a láncolat.
Egy-egy ilyen láncolatnak el kellett vezetnie valamely száhibhoz,
Mohamed társához.
A hadíth természetét és jelentõségét tudományosan Goldziher
állapította meg. Az iszlámot magából az iszlámból kívánván megérteni,
látta, hogy maguk a muszlimok megkülönböztetik az "egészséges" hadítht
a kifogásolhatótól, hogy a hadíthgyujtésnek akadtak gyanús alakjai,
akiket a muszlimok hamisítóknak bélyegeztek, hogy tehát a
hadíthkritika már az iszlámon belül is megindult. Mármost ezt a
kritikát az európai tudománynak eszközeivel, éles elméju intuícióval
újravégezte. Megállapította, hogy a hadíthirodalomnak matnja is,
isznádja is koholmányon, célzatos koholmányon alapul. Eltérõ
koránmagyarázatoknak, különbözõ szertartási gyakorlatoknak, ellentétes
vallási felfogásoknak, ellenséges politikai pártoknak, harcban álló
trónkövetelõknek és dinasztiáknak, Ommajádoknak és Abbaszidáknak
érdekében megszólaltatták ugyanazokat a vallástekintélyeket
ellentmondó nyilatkozatokkal. A hadíth tehát nem tanúja Mohamed és
társai tanításának, hanem tanúsága a szemben álló iskoláknak,
pártoknak.
A Muhammedanische Studien fõbb tartalma: a muravva és a din
szembehelyezése, a hadíthtan alapvetése. Már elõbb a Záhiriten (1884)
a hadítht másfelõl világította meg: szembehelyezvén az iszlámnak azt a
teológiai irányzatát, mely minden muszlim felfogást hagyománytétellel
akar erõsíteni, avval az irányzattal, mely a kétes eseteket a
belátásra, emberi értelemre ("raj") bízza.
Az iszlámról a legteljesebb képet adják az Elõadások az iszlámról
(1910, 1925, magyarul 1912), melynek tartalmát itt nem vázolhatjuk.
Az iszlámról szóló elõadások folytatásául volt tervezve Goldziher
utolsó nagy muve: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung
(Leiden, 1920). Egyenest csatlakozik ezekhez az elõadásokhoz,
kimutatván, hogy az iszlámnak minden iránya és fejlõdése: a
tradicionalizmus, a miszticizmus, a szekták felfogásai és a
modernizmus a maguk eszméit vitték bele a Koránba.
Belülrõl, az iszlámból kutatván az iszlámot, Goldziher vetette fel
legvilágosabban és legteljesebben a kérdést, mit köszön az iszlám
külsõ behatásoknak, zsidó és keresztény eszmék, szokások, intézmények
hatottak legelõször és legerõsebben közre az iszlám teremtésére, de
hatottak továbbra is a hadíthnak kialakítására. A Koránban a
legvonzóbb elbeszélések a Szentírásból erednek, közvetve, nagyrészt
már aggádikusan alakítva. A Muhammedanische Studien nevezetes fejezete
a hadíthnak evangéliumi elemeit fejtegeti, kimutatván pl. azt is, hogy
a Miatyánk teljes isznáddal belekerült a hadíthba.
Perzsa intézmények nyomai már Mohamed törvényhozásában is észlelhetõk;
az iszlám késõbbi fejlõdése még több érintkezést mutat a
parszizmussal: a kalifátus közjogi mivolta a szászánida királyság
fogalmából és hagyományából fejlõdött. Az iszlám dogmatizmusa a görög
filozófia behatására vall; a muszlim vallásfilozófia Arisztotelészbõl,
Platónból, vagy még inkább a neoplatonizmusból indul ki. A mohamedán
kánoni törvényhozás a római jog befolyása alatt alakul ki.
A buddhizmus befolyását Goldziher ismételten tárgyalta, legbõvebben
Kõrösi Csoma-elõadásában: A buddhizmus hatása az iszlámra. Az iszlám
zindikjei, eretnekei nyilván buddhista tanításokat vallottak.
Buddhista eredetu az olvasó (rózsafüzér), a szúf, a muszlim
szerzetesnek darócruhája, valamint az a nagy hatású irányzat, mely a
szúftól vette nevét: a szúfizmus, miszticizmus, minden teremtmény
iránti szeretet. A szúfi szemlélet végcélja a mahv, az egyéni létnek
kioltása, a fana, az egyén megsemmisülése, tehát a nirvána.
Ismeretes az a mondatörténeti tény, hogy Buddha legendája behatolt a
keresztény hagiológiába, Buddha maga pedig az egyház szentjeinek
sorába, amint azt egymástól függetlenül Kuhn, Laboulaye,
Steinschneider megállapították. Goldziher meglátta, hogy a
Barlám-legenda arab változata, a Bilauhar va-Budaszif mellett még
Ibrahim ibn Edhem legendája is föltünteti a Buddha-legenda jellegzetes
vonásait. S nemcsak ibd Edhem, hanem Hárun al-Rasid kalifának fia,
al-Szabti is felölti a Buddha-legenda vonásait. A muszlim miszticizmus
és aszkézis legtöbbet a buddhizmustól kölcsönöz.
Az iszlám nemzeti sajátossága legerõsebben a szentek kultuszában
nyilatkozik. Egyes országok, vidékek, helységek szentjei mohamedán
velikké lesznek. Valójában a szentek tisztelete élesen ellenkezik az
iszlám lényegével. A Korán még Mohamedet is emberileg gyarlónak
tünteti föl, csodára képtelennek. De itt a nemzeti vallások
erõsebbeknek bizonyultak az iszlámnál: megtartották a maguk
csudatevõit. Allahot elérhetetlen magasságban érezték maguk fölött.
Hogy termésük érjék, hogy jószáguk sokasodjék, hogy nyavalyájuk
múljék, hogy családjuk gyarapodjék, azért helyi szentjükhöz
fohászkodnak. Legfeljebb azt az engedményt teszi a helyi kultusz az
iszlámnak, hogy szentjeit Allahnál való közbenjárásra kéri. Az arabok
közt beduinok, rablók, kiket iszlámszegés miatt kivégeztek, most
szentek tiszteletében állnak. Mezopotámiában Samsz napisten emlékét a
Samsz-mecset õrzi, szentesítve avval a legendával, hogy itt Ali
megállította a Napot. Indiában Durga istennõ ünnepe, melyet hasonlóan
ülnek meg, mint Egyiptomban Horuszét, Elõ-Ázsiában Adoniszét,
Tammuzét, most Huszejn gyászának lett napja. A szír-Nébo isten
helységében kubba, muszlim kápolna emelkedik. Mint Bubastis templomába
a régi egyiptomiak, úgy ma az egyiptomi hádsik, zarándokok, Mekkába
visznek macskát. Az észak-afrikai Constantine-ben az iszlámon belül
fennmarad a régi tyúk?, juh?, ököráldozat varázsértõ néger nõkkel.
Gyakran a helyi hagyományt valamely bibliai ürügy leplezi: a pogány
kor szent helyeit Ábel, Sét, Sém, Nóé, Ábrahám, Ézsau, a 12 próféta,
Mózes, Urijja, Hósea, Jóna, Ezékiel sírjaként, sõt tannáknak, pl. Aba
Saulnak, Juda b. Ilainak sírjaként tisztelik. Afrikában a keresztény
egyház szentjeit is szolgálják, pl. Szent Sergius sírját, Páduai Szent
Antal szobrát. Török nõk leborulnak Mária képe elõtt. Egyiptomban
mutatják Jákob, Mózes, Sém, Rubén sírját, sõt még Osiris emlékét is
mohamedán szentélyként õrzik.
* * *
Ezzel Goldziher professzor iszlámtanának körvonalait nagyjában
vázoltuk. Terünk nem engedi akár csak pedzenünk is, mit tett Goldziher
professzor az arab költészet-, az arab nyelvészet-, az arab
irodalomtörténelemnek, az arab történetírásnak fölkutatása terén. A
pogány arab irodalmat alig ismerte valaki nála jobban. Ámde az iszlám
tudományában a legnagyobbak is (Nöldeke, Snouek Hurgronje, Becker,
Griffin) Goldzihert vallják mesterükül.
IV
Goldziher Ignác és a zsidó tudomány
Goldziher professzor azért értette át oly mélyen az iszlámot, mert
teljességében átélte a zsidóságot. A különválasztás Korán és szunna
közt azért vált elõtte oly világossá, mert felnõtt a ‰U IÚ·¢ ‰—Âÿ és a
·ÿη¢ ‰—Âÿ az írott és a szóbeli tanítás tiszteletében. A hadíthban,
mint a zsidó hagyományban, megkülönbözteti a halákhát az aggádától, a
törvényes szabványokat az etikai, elbeszélõ, eszkhatológiai
tanításoktól. De azért túlzásnak ítéli azt az ismételt felfogást, hogy
a szunna nem egyéb, mint párdarabja vagy éppenséggel utánzata a
Misnának. (Muh. Stud. II., 209. o.) A hadíthkutatók eljárását, hogy
tételeiket így vezetik be: "Mohamed mondta", úgy magyarázza, ez csak
annyit jelent: "vallásos tekintetben kifogástalan, sõt kívánatos és a
próféta maga is tetszésével jóváhagyná". Találóan emlékeztet Rabbi
Józsue ben Lévi kijelentésére: "mindazt, amit késõ korukban éles eszu
tanítvány elõ fog adni, mintegy maga Mózes vette át a Szinai-hegyén."
(Elõadások 49. o.) A vallástörvényrõl kifejtett ellentétes
véleményeknek egymás iránti tiszteletét találóan megvilágítja a Sammaj
és Hillél vitatkozó iskoláiról kimondott talmudi ítélet: "ezek is,
amazok is élõ Istennek szavai" (Elõadások 324. o.). A muszlim legenda
csakúgy, mint az aggáda, úgy képzeli, hogy az égben a törvény
kérdéseit iskolaszeruen tárgyalják (Elõadások 337. o.).
Figyelemre nagyon méltó pl. még a következõ analógia. Már a
koránmagyarázat legelemibb fokán Goldziher professzor azt a törekvést
észleli, hogy könnyebb szövegmódosításokkal eltüntetik vagy enyhítik
az oly koráni gondolatokat, melyekrõl úgy vélték, hogy Istennek vagy
az õ küldöttjének, de még más prófétáknak is méltóságába ütköznek.
Késõbb kivált a si'ita koránmagyarázat tünteti fel ezt a törekvést. Ez
a törekvés megegyezik már a legrégibb maszoretikus hagyományban
érvényesülõ IE—UÂO ÔÂ~ÿ-mal (Richtungen 17, 20-30, 284. o.).
Általában az iszlám viszonyai Goldziher professzort közvetlenül a
bibliai vagy zsidó megfelelõre emlékeztetik. Az Ommajádokat
összehasonlítja Aháb királlyal (Elõadások 82. o.), a többiektõl elütõ
II. Omár az ommajád Hiszkijjának jellemzi. Hasonló összevetések, a
Szentírásnak teljes, a talmudi és midrás irodalomnak igen gazdag
ismeretébõl merítve, surun kerülnek elõ Goldziher professzor muveiben.
Goldziher Ignác kisded korától a zsidó vallásban, a zsidó erkölcsben
és a zsidó tudásban nevelkedett. Freudenberg korán avatta be a
Szentírásnak, a hagyománynak, a szentírás-magyarázóknak, a
grammatikusoknak bensõ ismeretébe. 12 éves gyermek volt, midõn
megjelent tõle a ~Á^E ÿÁE¢ Abhandlung über Ursprung, Eintheilung und
Zeit der gebete - Ibn Ezrától a vilnai gáónig felsorakoztatván a
pijjutimról nyilvánított felfogásokat, állást foglal: a pijjut ne
szakítsa meg a törzsimát, a törzsima után elmondhatja, aki érti. Még
mint óraadó diák belép a zsidó irodalmat felélesztõ Mekicé
Nirdámim-egyesületbe. Mint ifjú, Bacher Vilmossal együtt Brill S. L.
rabbinikus tudományán táplálkozik, hajnali óráit a rabbi társaságának
szentelve. Gyermekkorától kezdve munkatársa a Ben Chananjának,
Izraelita Közlönynek. Doktori értekezését, bár iszlámológiából vagy
akár egyiptológiából is telt volna, Tanhum Jerusalminak szentelte.
Eleinte szinte egyenlõen áll a zsidó és muszlim vonatkozású dolgozatok
serpenyõje. Csakhamar ugyan a mérleg az iszlámtan javára billen. De
Goldziher professzor mindvégig a zsidó tudomány avatott muvelõje
marad.
Elsõ nagy munkája: Der Mythos bei der Hebräern, mely csakhamar angol
fordításban is megjelent, eloszlatja Renan balítéletét, hogy a sémi
faj mítoszköltésre képtelen, de másrészt kimutatja, hogy a prófétai
tanítás úgy, mint a törzshagyományokon, diadalmaskodott a népies
mítoszon is.
1887-ben a zsidó egyetemi ifjúságnak Goldziher professzor bemutatta "a
zsidóság lényegét és fejlõdését." Ezek az elõadások most könnyen
hozzáférhetõk a Népszeru Zsidó Könyvtárban. Minden muvelt magyar zsidó
tartozik magának azzal, hogy ezeknek eszméivel megismerkedjék.
Könnyen érthetõ, hogy kivált a zsidó-muszlim érintkezések, kapcsolatok
vonzották kutató szemét. Kimutatja az iszlámra tért zsidók szerepét az
iszlámban, ilyen az iszlám elsõ századaiban Ka'b al-Ahbár, Abdallah b.
Szalám, Hárun b. Músza, az Iszrailijja, zsidó történetek
hagyományozói, ilyen pl. a XIV. században alexandriai Száid b. Haszán,
aki Mohamed küldetését a Szentírásból akarja bizonyítani. Ismételten
tárgyalja Goldziher professzor a muszlim polémiát a zsidó-keresztény
szentírás-magyarázat ellen, s ennek tanulmányozása serkenti Schreiner
Mártont is. Szentírásunkat szeretik kiaknázni a szekták is. A drúzok
prófétákból és zsoltárokból gyujtöttek adatokat Hákimjuknak, az
istenség megtestesülésének bizonyítására. A mahdi-eszme a
zsidó-keresztény messiáshitbõl sarjadt. A bábizmus Dán 8,14-nek 2300
(év-) napjából kiszámítják, hogy 1844. évben beteljesedett az idõ,
amikor Mirzá Muhammed Ali magát Bábnak kinyilatkoztatta; valahányszor
pedig a Szentírás "Isten fényérõl" szól, a világmegváltó Beh‚ Allah
megjelenése értendõ rajta.
Goldziher professzor muvei, dolgozatai számos zsidó-muszlim
kapcsolatot tisztáztak, kivált cikksorozata a Revenue des Études
Juives-ben: Mélanges judéo-arabes. Kimutatja, hogy a szamaritánusok
hajoltak vallási engedményekre az iszlám irányában; mennyire
igyekeztek a karaiták a mohamedán tudósokat meggyõzni, hogy az aggáda
durvítja az Isten-fogalmat. Sámuel b. Hofni és Hai gáón mellett kivált
kairuáni Nissim ben Jákobra mutatja ki a mutazilának, a kezdõ arab
bölcselkedésnek behatását, melynek fõ problémája az isteni igazság
(ártatlanok, gyermekek, állatok szenvedése); ugyanez alapproblémája R.
Nissim híres elbeszélésgyujteményének, a ma'aszijjotnak, melyekben
látszólagos visszásságok mögött az isteni igazság hat. Júda Halévinél,
akinek áhítatos tisztelettel adózik, kimutatja a rokonságot a muszlim
miszticizmussal és a kongeniálisan dicsõített Ghazálival. Az iszlám
türelmességét kimutatja a "visszaeséssel" vádolt Maimuni példáján is.
A zsidó-arab filozófiának egyik nagy muve, a tévesen Bechainak
tulajdonított Kitáb ma'áni al-nafs neki köszöni kiadását. Bechainak a
Szívek kötelességeirõl szóló muve arab eredetijének kiadására
leginkább Goldziher professzor ösztönözte Yahudát. Hinneberg nagy
vállalatában (Die Kultur der Gegenwart) Goldziher professzor mutatja
be a mohamedán és zsidó vallásbölcsészetet. A középkori zsidó
filozófia történetének õ a fölül nem múlt ismerõje.
V
Goldziher Ignác és az Országos Rabbiképzõ Intézet
Goldziher összeforrott Rabbiképzõnk történetével. Részt vett már
azokban az elõmunkálatokban is, melyek a Rabbiképzõ megteremtéséhez
vezettek. Ott szerepel a vezérlõbizottságnak legelõször kinevezett
tagjai közt, 1880 óta. Kaufmann Dávid halála után elfogadja
Rabbiképzõnkben a vallásfilozófia tanszékét, 1900-1921 elõadja a
vallásfilozófia rendszerét, s olvastatja Szádját, Bachját, Ábrahám ibn
Daudot, Júda Halévit, Maimunit. Mint tanár azt vallja: "Átkot érdemel,
ki az isteni szolgálatot renyhén végzi." Lelkiismeretes gondossággal
készült rabbiképzõi elõadásaira. Amikor kevéssel halála elõtt eltuntek
gondos jegyzetei, ezt nemes aggodalommal Blau igazgatónak jelentette,
aki természetesen csillapította a nyugtalan professzori lelkiismeretet
azzal, hogy minden, amit elõ fog adni, színarany lesz.
Goldziher professzor bensõ egyéni kapcsolatot tartott Rabbiképzõnk
növendékeivel. Rajongó hálával vallotta õt mesterének Schreiner
Márton, vallástörténelmi és vallásfilozófiai mély tanulmányaiban. Dr.
Neumann Edének, Rabbiképzõnk elsõ avatottjának, nagy értéku doktori
értekezése (A muhammedán József-monda) Goldziher vezetése mellett
készült. A disszertációkészítésnek ez a módja általánossá vált 1900
óta, amióta Goldziher Rabbiképzõnknek tanára lett. Nevezetes
pályatételekkel találkozunk, melyeket az õ célkituzésével dolgoztak ki
Rabbiképzõnk hallgatói. Az arab-zsidó irodalom körébe vág a
disszertációknak egész sora, így számos editio: arab
bibliafordításból, Maimuni arab misnakommentárjából, Tanhum Jerusalmi
szótárából, Júszuf al-Baszír összefoglaló muvébõl, genizatöredékek. A
Goldziher által kituzött, de még meg nem oldott, jelentõs
pályakérdések fel vannak jegyezve a Jubiláris könyv elsõ kötetében.
Ez a sorozat még korántsem meríti ki mindazt a munkát, amelybe
Goldziher be akarta vonni rabbiképzõi növendékeit. Becjer C. H.,
Goldziher professzor jelentõségének mélyreható, kongeniális méltatója,
azon csodálkozik, hogy Goldziher, aki a Muhammedanische Studien
nevezetes exkurzusát a Hadíth und Neues Testament tárgyának szentelte,
nem dolgozta fel a hadíth viszonyát a zsidó hagyományhoz. Azt hiszem,
ezt Goldziher el akarta végeztetni tanítványaival. Nekem pl. kijelölte
feladatomul, hogy a leghíresebb gyujteménynek, Bucháriénak aggádikus
elemeit dolgozzam fel. Bizonyára sorját akarta ejteni a többi nagy
hadíthgyujteménynek.
Ámde Goldziher nemcsak filológiai lelkiismeretességre, nemcsak
filozófiai elmélyedésre nevelte rabbiképzõi növendékeit, hanem a
zsidóságért való lelkességével õket is lelkesítette.
VI
Goldziher Ignác egyéniségérõl
Goldziher Ignácban, a tudósnál, a tanárnál, a filozófusnál még
sokkalta jelentõsebb az ember, az egyéniség. Jóval több õ minden
muvénél. Ezt az egyéniséget huség, igazság, áhítat tüntette ki.
Husége megindító. Az a kidõlt-bedõlt székesfehérvári házikó úgy él
emlékében, mint a szentek szentje, édesatyja, mint annak fõpapja,
édesanyja, húga, mint annak oltárai. Damaszkuszban ujjong a lelke,
amikor megismerkedvén egy tiszteletre kiválóan méltó nõvel, megtudja,
hogy héberül úgy hívják, mint az õ húgát. Szüleinek, testvérének,
fiának halálakor Bibliájába iktatott bejegyzései vallásos megadással
viselt szent fájdalomról tesznek megható tanúságot.
Goldziher professzor huséges a ház iránt, melybe beleszületett, az
otthon iránt, melyet alapított, ama baráti kör iránt, melyet maga köré
vonzott. Ha semmi más nem maradt volna fönn Goldziherre emlékeztetõ,
mint a levelek és képek, melyeket kapott, akkor is már jelentõs
egyéniségre következtethetnénk. Barátai körébe tartoznak a legjobbak
itt a hazában: Gróf Kuun Géza, Berzeviczy Albert, Hunfalvy Pál, Kohn
Sámuel, Lõw Lipót és Immánuel, Gyulai Pál, Kármán Mór, Beöthy Zsolt,
Riedl Frigyes, Péterfy Jenõ, Eötvös Lóránt báró, körükbe tartoznak a
legjobbak a maga tudománya terén: Fleischer, Nöldeke, Snouck
Hurgronje, De Goeje, August Müller, Robertson Smith, Harnack, Ed.
Meyer, Max Müller, Landberg gróf, Rosen báró, Kautzsh, Budde, Bezold,
Fraenkel Sigm., Becker C. H., Littmann E., Söderblom érsek, Bevan, E.
G. Browne, Macdonald, Derenbourg H., René Basset, Guidi, Griffini,
Asin Palacios és igen sok más.
A Goldziher iránti elismerésben külföldön elsimultak az ellentétek,
elnémult az elfogultság. Jellemzõ pl., hogy Berlinben megszállt
Berlinernél, s ugyanakkor meghívta õt Geiger Ábrahám.
Steinschneiderrel és Barthtal egyaránt tartja a barátságot. Nagyra
becsülte, kituntette õt Renan, a szkeptikus, s odaadással Massignon, a
rajongó, mély, pietisztikus, katolikus, hódolattal Cheich, Lasmmens, a
tudományos katolicizmus vezéralakjai. A zsidóság iránt elfogult Paul
de Lagarde a Bibliotheque Nationale-ban kitüntetõleg köszönti, a
zsidóság iránt rideg, szigorú Wellhausen odaszegõdik Goldziher
professzor ünneplõi közé.
Huséges volt hazája iránt. Soha másnak, mint magyarnak nem érezte
magát - a magyaron kívül minden más nyelvet idegennek. Amikor az
Eötvös Józseftõl neki szánt fõiskolai tanszéktõl elütötték, amikor a
mindennapi megélhetésért nyugös, roskasztó hivatalban görnyedt, akkor
sem hallgatott kiválóbbnál kiválóbb külföldi egyetemek hívogató
szavára. Még a keseru megpróbáltatás 1919, 1920-ban sem rendítette
meg. Lemondhatott az akadémiai osztályelnökségrõl, de nem honfiúi
érzésérõl. Amikor ebben az idõben egy (egyébként igen derék) emberünk
külföldi meghívásának engedett, azt mondta nekem: "Kár, hogy megtette;
én nem tettem, s bizonnyal Ön sem tenné."
Igazság! Goldziher professzor méltán vallotta: "Erkölcs nem lehetséges
ott, ahol igazság nincsen." Ámde Goldziher professzor igazsága építõ,
alkotó igazság volt mindenkor. A Mythos bei den Hebräern korántsem
állapodik meg a Szentírás mitikus csökevényeinek elemzésénél, a
prófétai hirdetés himnuszává magasztosul. Az iszlám hagyományainak
legélesebb bírálata sem csökkenti a megbecsülést, mellyel az iszlám
iránt viseltetik; lendületes lelkességgel mutatja ki az etikai
mélységeket, érzületnek, lelkiismeretnek, intenciónak jelentõségét az
iszlámban. A féligazság rombol, a féligazságnál meg nem állapodó
igazságszeretet megnyugváshoz visz. Elvégre is ez a világegyetem
fönnáll, a világtörténelem folyik; nem lehet tagadni a mindenséget,
nem lehet tagadni az emberiséget. Az igaz lélek magyarázatot keres
reá. Ezt a magyarázatot részben megadja a tudomány. De az
emberiségnek, a mindenségnek nagy kérdéseiben csakhamar eljutunk a
tudomány sorompóihoz. Itt kezdõdik a hit birodalma.
Áhítat és hit Goldziher professzor egyéniségének legmélyebb alapjai.
Az áhítat nem pótolhat semmilyen tudományt, de megnemesíthet,
megszentelhet minden tudományt. Megszentelte Goldziher professzor
tudományát is. Maga mondta el nékem: ámbár mindennapi kenyere az arab
irodalom, a legmosdatlanabb szájú irodalom, soha, de soha az õ tollára
még errõl az irodalomról sem jött léha szó. Lelke kimondhatatlanul
telve volt áhítattal, hittel, mely folyvást táplálkozott a
Szentírásból, a vallásos irodalomból. És ez a hit zsidó hit volt,
teljes, mély zsidó hit. Becker C. H. tesz róla tanúságot: "G. war
Jude, Jude mit Bewusstsein und Stolz." [G. zsidó volt, tudatosan és
büszkén zsidó.]
Amikor az Európából meghívott tudósokkal Amerikába utazik, a rós
hasónó hajón éri; áhítata magával ragadja zsidó útitársait, jóm
kippurkor õ maga szokott elõimádkozni válogatott, áhítatos
gyülekezetnek.
Vallásos érzése, mely gyermekkorától megdicsõüléséig kísérte, élete
vége felé még hatalmasabban megnyilatkozott. Vágyott az örökkévaló
életre. Hittel várta a halált, mondván: "Hallga! barátom kopogtat,
nyiss nekem!" Kevéssel halála elõtt egy péntek este ott találtam
ünneplõben az asztal mellett, elõtte a Szentírás és egy arab mu.
Áhítattól átszellemülten szólt: "Nem tudja, jól teszi?e, hogy még az
arab irodalomba mélyed, pedig maholnap ott áll, ahol csak azt kérdik
tõle: becsülettel végezted-e munkádat?" Mesterünk, hálásan valljuk:
"Becsülettel elvégezted nagy földi munkádat."
Küldök egy anyagot Neked Goldziher Ignácról. Bár munkája és mûveltsége vitathatatlan, felfogása és élete jelentõs identitászavart mutat. Magyarnak vallja magát, de valójában zsidó, zsidó a vallása , héber iskolában tanít, és zsidókkal veszik körbe magát, míg az arab irodalom és mûvészet a kedvence, életkutatásának tárgya. És egyébként, ahogy majd olvasod a neveket, baráti körébe tartozott báró Eötvös Károly is, aki a tiszaeszlári vérvád perben a zsidóság javára döntött. Ezek alapján nem véletlenül.
Egyébként Reiner is identitászavaros baromságában azt mondta
valamelyik interjúban, hogy Izraelben "magyarzsidószékelyek" is élnek.
Így.
Nagyon foglalkoztat, hogy hogyan jutottunk mi magyarok a mai
helyzetbe? A mûveltség hiánya iszonyú nagy hiba, és bizony míg õk
összezárnak és védik identitászavaros énjüket meg egymást, mi meg
saját fajunkon belül egymás ellen harcolunk. De mi a baj velünk??
Mostanában nagyon gyötör ez.
Terebess Ázsia Lexikon:
Goldziher Ignác (1)
Goldziher Ignác: A buddhizmus hatása az iszlámra > tükrözés
Godziher Ignác: Az iszlám (PDF)
Goldziher Ignác: Az iszlám az omajjádok bukásáig
Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája (Részlet)
orientalista, a Közel-Kelet nemzetközi hírû kutatója, a magyarországi
arabisztika és sémi filológia megalapítója 150 éve, 1850. június 22-én
született Székesfehérvárott. Vámbéry Ármin tanítványaként Pesten, majd
Berlinben és Lipcsében folytatta tanulmányait. Ezt követõen Leydenben
és Bécsben arab kéziratokat tanulmányozott, s 1873–1874-ben állami
ösztöndíjasként Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban foglalkozott
a sémi nyelvekkel és az iszlám vallással. 1874-tõl a Pesti Izraelita
Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképzõ Intézet óraadó
tanára. Közben 1872-tõl a pesti Tudományegyetem magántanára, 1904-tõl
profeszszora. 1881-ben jelent meg Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán
vallás körébõl címû munkája, amely terjedelmében a legnagyobb,
tartalmában a legrészletesebb magyar nyelvû munka az iszlám
keletkezésérõl és történetérõl. E mûvével megalapozta a kritikai
módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet.
Ez irányú kutatásainak kiemelkedõ eredménye a Vorlesungen über den
Islam címû, Heidelbergben 1910-ben megjelent mûve (Heller Bernát
fordításában Elõadások az iszlámról címmel 1912-ben magyarul is
kiadták), amely nemzetközi elismerést hozott neki. Vizsgálati
módszerének egyik jellemzõje az iszlám elõzményeirõl, kialakulásáról
és továbbfejlõdésérõl szóló források és vélemények együttes
ismertetése volt. II. Oszkár svéd király személyesen nyújtott át neki
egy aranyérmet. 1904-ben az amerikai St. Louis-i, 1913-ban az Uppsalai
Egyetem meghívására tartott elõadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos
Akadémia 1876-ban levelezõ, 1892-ben rendes tagjává fogadta. Nyolc
külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául.
Budapesten hunyt el 1921. november 14-én.
Életrajz:
Goldziher Ignác: Napló. (Vál., sajtó alá rend., elõszó, jegyz.:
Schreiber Sándor, ford. Schreiber Sándorné, Bernáth Mária.) Budapest
1984, Magvetõ, 408 p. (Tények és tanúk.)
Simon Róbert: Goldziher Ignác. Vázlatok az emberrõl és a tudósról.
Budapest 2000, Osiris, 274 p. (Osiris könyvtár. Történelem.)
Goldziher Ignác (2)
(Székesfehérvár, 1850. jún. 22. – Bp., 1921. nov. 14.): orientalista,
egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1876, r. 1892, ig. 1911). ~ Károly
matematikus apja. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Berlinben, Leidenben és
Lipcsében végezte, itt nyert bölcsészdoktori oklevelet. 1872-ben a
bp.-i egy.-en magántanárrá képesítették. 1873–74-ben állami
ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt
tanulmányúton. 1894-tõl a bp.-i egy. bölcsészeti karának sémi
filológiai tanszékén c. ny. r., 1905-tõl haláláig ny. r. tanár. Az
orientalisták 1889-i stockholmi nemzetközi kongresszusán a nagy
aranyérmet kapta. Tagja volt a berlini, szentpétervári, göttingeni,
amszterdami és koppenhágai ak.-knak. Kora egyik legnagyobb sémi
filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó
iszlámtörténetet, a mohamedán vallási eszmék fejlõdését azonban
önmagukban véve, a társadalmi tényezõktõl elszakítottan vizsgálta. –
F. m. Der Mythos bei den Hebräern… (Leipzig, 1876); Az iszlám (Bp.,
1881); Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90); A pogány arabok
költészetének hagyománya (Bp., 1893); Abhandlungen zur arabischen
Philologie (I–II. Leiden, 1897–99); Vorlesungen über den Islam
(Heidelberg, 1910); A zsidóság lényege és fejlõdése (I–II. Bp., 1919).
– Irod. A teljes m. nyelvû bibliográfiát Heller Bernát adta ki (1927),
kiegészítése: Ignace Goldziher Memorial volume (Bp., 1948).
Magyar életrajzi lexikon
Goldziher Ignác (3)
Eötvös József báró, Magyarországnak mindenképp elsõ vallás- és
közoktatásügyi minisztere, 1868. szeptember 10-én Karlsbadból, ahol
súlyos kórra keres orvoslást, sürgetõ kérést intéz államtitkárjához,
Tanárky Gedeonhoz, egy 18 éves ifjú érdekében: "Goldziher Ignác, ki
nekem Ballagi és Vámbéry által ajánltatott, s kivel magam többször
szóltam, mert benne kitunõ képességet s komoly tudományos irányt
gondoltam találni, tanulmányainak külföldön folytatására a
minisztériumtól 400 frt segélyt nyert." Ennek ügyét köti
államtitkárjának lelkére. "Ha emberismeretem nem csal - pedig sok
tudományos pályára készülõ ifjút ismerve, rég megszuntem optimista
lenni - Goldziherben a szemita nyelvek jeles tanárját várhatjuk."
Eötvös Józsefnek ezt a váteszi jövõlátását dicsõ valóra váltotta
Goldziher Ignác pályája. Goldziher a világosi katasztrófát követõ
évben született, a trianoni katasztrófát követõ évben halt meg. Ámde
életének vértõl piros hajnala és gyásztól fekete alkonya közé esik
magyar nemzetünknek egyik dicsõ történelmi szaka. Ennek a korszaknak
részese és áldásos munkása Goldziher Ignác.
I
Goldziher életébõl
1924 óta emléktábla jelzi Székesfehérvárt az iskola (most Ybl Miklós)
utca 44. számú házacskáján: itt született Goldziher Ignác 1850. június
22-én. Régi családból származott, õse a XVIII. században költözött be
Hamburgból Magyarországba. Ebbõl a családból sarjadt Goldziher Vilmos,
a budapesti egyetemen a szemészet tanára, nagy muveltségu férfiú,
akinek Goldziher Ignác nagy muvei közül talán a legszebbet
(Vorlesungen über den Islam) ajánlotta; ebbõl a családból sarjadt ki
megdicsõült Bacher professzorunknak önmagában is kiváló érdemu
hitvese, Goldziher Ilona. Goldziher Ignác atyja, Adolf, szerény módú
kereskedõ létére nemes vallásosságával, a zsidó tudomány
megbecsülésével döntõ hatást gyakorolt fia lelkének is, elméjének is
kifejlõdésére. A fiúnak vallásos képzésére Freudenberg Mózes Wolfot
fogadta melléje házi tanítóul; gyermekkorának errõl a vezetõjérõl
Goldziher Ignác nem kevésbé hálás szeretettel szeretett megemlékezni,
mint akár Fleischer Leberecht Henrikrõl, a keleti tanulmányoknak
európai vezéralakjáról.
A gimnázium elsõ öt osztályát Székesfehérvárt végezte, az iránta
megindítóan jóságos cisztercitáknál. 1862-ben, midõn az akkor 12 éves
fiútól könyvecske jelent meg a zsidó imáról, osztályfeje az iskolában
szeretettel köszöntötte Ignatius autorculust. 1865-ben Pestre került,
itt végezte a többi osztályt. Max Nordau-val együtt kitunõen állja a
ref. gimnáziumban az érettségi vizsgálatot. De már 1865 óta hallgatott
fõiskolai elõadásokat az egyetemen. 1869-ben a berlini egyetemen
tanul, majd Lipcsében a lelkileg is kimagasló Fleischer tökéletesíti
filológiai kiképzését. 1870-ben a lipcsei egyetem doktora. 1876-ban
(26 évvel!) a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, 1872-ben a
budapesti egyetem magántanára. 1871-ben felkutatja a leideni, 1872-ben
a bécsi könyvtár arab kéziratait, 1873 szeptemberétõl 1874 áprilisáig
a magyar kormány támogatásával Szíriában, Palesztinában, Egyiptomban
utazik. Kairóban az Al-Azhar mecsetbeli teológiai fõiskolában tanulja
a fikhet, a muszlim vallásjogot sejkektõl, kik maguknál szeretnék
tartani tanárnak. Az akkori Jeruzsálem benne fájó csalódást idéz elõ,
s égõ honvágyat a szülõi ház, a magyar haza iránt. Hazatérve,
elfoglalva találja a budapesti egyetemnek azt a tanszékét, melyet
Eötvös József bölcsessége neki szánt volt. Titkári állást vállal a
pesti izr. hitközségnél, s azt 1874-1904-ig tölti be.
1878-ban nõül veszi dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvosnak
leányát, Laurát, aki Goldziher Ignác méltó hitvesének bizonyult, aki
otthonukat az erkölcsi és értelmi nemesség buvös ereju középpontjává
avatta, aki külföldön, kongresszusokon férje tekintélyének,
dicsõségének megfelelõleg képviselte társadalmilag a magyar nõt; aki
férje halála után emlékének szentelte szép életét, özvegységének
magányos óráiban elmélyedve férjének muveibe, abba, amit õ írt, abba,
amit róla írtak. Két gyermekük született. Az idõsebbik, Miksa, kora
halálával gyászba borította szüleit. A fiatalabbik, Károly, jelenleg a
polgári iskolai tanárképzõ fõiskolának rendes, a muegyetemnek
magántanára, életét családja, tanári hivatása és serény tudományos
szakmunkássága mellett felülmúlhatatlan fiúi kegyelettel megdicsõült
atyja kultuszának szenteli.
A külsõ dicsõség erõs fénye 1889-ben esik Goldziher pályájára. Ekkor
nyeri el az orientalisták stockholmi kongresszusán Nöldekével együtt a
nagy aranyérmet. Mellére a fennkölt II. Oszkár svéd király személyesen
tuzi a Wasarend lovagkeresztjét, nemes szellemu beszédet intéz hozzá,
annak autogramját személyesen emlékül felajánlja neki, s azontúl is
kitüntetõ figyelemmel kíséri.
Ezentúl sorra érik a kitüntetések: a Magyar Tudományos Akadémia
megteszi rendes tagjának (1892), elsõ osztály alelnökének (1905),
igazgatósági tagjának (1911). 1894-ben lesz címzetes rendes egyetemi
tanárrá, 1904-ben valóságossá. Külföldi akadémiák sorra megválasztják
tagjuknak, külföldi egyetemek megteszik díszdoktoruknak. Az akadémiák
szövetségében õ képviseli a Magyar Tudományos Akadémiát, a nemzetközi
kongresszusokon õ a magyar tudományt.
Kevéssel a világdúló háború elõtt, 1911-ben, Budapesten jár az
egyiptomi khedive, ráveendõ Goldziher professzort, hogy a kairói
egyetemen tartson elõadásokat az iszlámról, fölajánlván neki otthonul
ezeregyéjszakába beleillõ palotáját. A khedive kérelmét Balogh Jenõ
államtitkár útján Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter, továbbá
Khuen Héderváry gróf miniszterelnök, Ahrenthal báró, a monarchiának
akkori külügyminisztere nyomatékkal támogatták.
1914 nyarán a College de France hívta meg Goldziher professzort.
Közben kitört a háború. A háború folyását szenvedelmesen honfiúi
érzéssel kísérte. A háború végzetes eldõlte, szeretett és nagyra
becsült menyének korai halála (emlékének van szentelve Goldziher
utolsó nagy muve: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung), a
háborút követõ súlyosan kóros néplelki jelenségek, az égbekiáltó
trianoni bun, megõrölték Goldziher erejét. 1919-ben, nem keseruség
nélkül vált meg az akadémia osztályelnökségétõl. De 1920-ban az
akadémia és az egyetem méltón ünnepelték Goldziher születésnapját. Az
egyetem pedig éppen félszázados egyetemi tanárságának nagyszabású
ünneplésére készült, midõn 1921. november 13-án Goldziher professzor
elhunyt.
II
A keleti tanulmányok Magyarországon
és Goldziher Ignác
Magyar muvelõdéstörténetünk büszke orientalistáira. Kevés ponton
kapcsolódik hazánk oly erõsen az európai tudományok áramába, mint a
keleti tanulmányok körében. E tanulmányok múltjára éppen Goldziher
professzor kutatásai világítanak reá.
Régi magyar irodalmunknak egyik legelsõ neve a Temesvári Pelbárté. Már
az õ könyvtárában megvan Maimuni és Avicenna arabul. A reformáció óta
szinte napjainkig, hazánknak, kivált Erdélynek protestáns teológusai,
állandóan zarándokoltak a külföldi, leginkább a hollandus egyetemek
nagy orientalistáihoz. Serényen részt vettek az ottani munkásságban:
akad hollandus tudományos gyujtemény, amelyhez túlnyomóan magyar
tanulók járultak hozzá keleti tanulmányaikkal. Péchy Simon erdélyi
kancellárt a Szilády Árontól kiadott Psalteriuma, az IMIT-tõl kiadott
imakönyve kora nem zsidó születésu hebraistáinak legmagasabb rangjára
emeli. Hebraistákban bõvelkedtünk, hisz nyelvészeink Révaiig, maga
Révai is, a héber-magyar nyelvrokonság ábrándját hajhászták. A XVIII.
század magyar tudományának kiemelkedõ büszkesége Uri János. Amikor az
oxfordi Bodleyana Európa-szerte keres keleti kéziratainak rendezésére
hivatott szakembert, azt évek múltával végül Leidenben találja meg a
nagykõrösi Uri Jánosban. Uri fényesen megfelelt a vállalt feladatnak:
a héber, káldeus, etióp, szír, arab, perzsa, török kódexeket rendezte,
"ahogy a legjobb katalógusokban szokás". A XIX. századig alig van
magyar tudós, aki Európa színe elõtt nagyobb becsületet szerzett a
magyar névnek, mint Uri János. A XIX. században felragyog hazánkban
több orientalista ingenium, amely az európai tudománynak világít:
Kõrösi Csoma Sándor, aki a magyar õshazát keresve, felfedezi Tibetet,
s a buddhizmusnak sajátos alakulatát Vámbéry Ármin, gróf Kuun Géza és
Bacher Vilmos. A nagy hagyományú keleti tudomány hazánkban Goldziher
professzorban tetõzõdik.
Goldziher folyvást érzi a kapcsolatot ezzel a hagyománnyal. Már
pályája elsõ szakában kutatja a hazánkbeli keleti tanulmányoknak
történetét, s ehhez a kutatásához vissza-visszatér. Megvilágítja a
magyar teológusoknak százados útját a külföldi oreintalistákhoz.
Megrajzolja Uri János tudományos egyénisége képét. Ismételten hódol
Kõrösi Csoma Sándor emlékének, kivált, amikor a buddhizmusnak az
iszlámra gyakorolt hatását kutatja. A gróf Kuun Géza és a Vámbéry
Ármin emlékének szentelt akadémiai beszédei bemutatják azt a
törekvést, hogy Magyarországot a keleti tanulmányok egyik
gyújtópontjává tegyék, amire földrajzi és történelmi viszonyai
rendelik. Gróf Kuun Gézának fejlõdésében és munkásságában folyvást
érezteti az erdélyi tudományos hagyományok iránti kegyeletes tisztelet
sugallatát.
Goldziher mindenütt szemmel kíséri tudománya magyar vonatkozásait s
különleges feladatait. Ott látjuk õt a Bachertõl és Bánóczitól
megindított Magyar Zsidó Szemle legelsõ, leglelkesebb munkásainak
sorában mint egy magyar zsidó irodalmi társulatnak elsõ sürgetõjét.
Támogatja gróf Kuun Gézát a magyar honfoglalás keleti kútfõinek
vizsgálatában. Nyelvtudományát a magyar nyelv bibliai fordulatainak,
keleti elemeinek megmagyarázására értékesíti. Már 1880-ban
lajstromozza a magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának keleti kéziratait.
Amikor a Magyar Tud. Akadémiára száll Kaufmann Dávid gyujteménye,
annak arab anyagát Goldziher nemcsak rendezi, hanem jórészt fel is
dolgozza, s tanítványaival feldolgoztatja. A keleti tanulmányok fõbb
jelenségeit és eredményeit folyóirataink (leginkább Gyulai Pál
ösztönzésére a Budapesti Szemle) révén beleviszi a magyar
nyilvánosságba.
Az iszlámkutatásnak számos igazsága, az arab irodalom történetének nem
egy új megállapítása legelébb magyarul szólalt meg. A nagy német muvek
az eredményeket lehiggadt rendszerbe foglalják. A magyar tanulmányok
ellenben kiválnak a friss felfedezésnek lüktetõ erejével, lendületes
közvetlenségükkel. A magyar értekezések in potentia, csírájában
magukban foglalják a nagy összefoglaló muveket. A nemzetiségi kérdés
az araboknál (Akad. Ért. 1873), preformálja a Muhammedanische Studien
fejezetét a Shu'ubijjáról. Az iszlám (1881), preformálja a
Muhammedanische Studien (1889, 1890), sõt a Vorlesungen über den Islam
(1910, 1925) muveit; A költõ a régi arabok felfogásában (1891), A
pogány arabok költészetének hagyománya (1892), preformálja az
Abhandlungen zur arabischen Philologie elsõ kötetét (1896) a költõnek
és a költészetnek tulajdonított buvös erõrõl. A koránmagyarázás
különféle irányairól, Kõrösi Csoma-elõadás, preformálja Goldziher
utolsó nagy muvét: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung
(1920). Számos fontos értekezés csakis magyarul van meg, pl.:
Muhammedán utazókról (1875), A spanyolországi arabok helye az iszlám
fejlõdése történetében (1877), A nyelvtudomány történetérõl az
araboknál (1878), A muhammedán jogtudomány eredetérõl (1884), A
történetírás az arab irodalomban (1895, kiválóan jelentõs), A
buddhizmus hatása az iszlámra (1902), a mitológiáról, a sémi
tanulmányok történetérõl szóló számos értekezés a nagy orientalisták
(Fleischer, Renan, Gróf Kuun Géza, Uri János, Barbier de Meynard, De
Goeje) emlékének szentelt akadémiai beszédek. Goldziher professzor
egyaránt képviselte az európai tudományt itthon, a hazai tudományt a
külföldön.
III
Goldziher Ignác, az orientalista
1919-ben, amikor Itáliával még békét sem kötöttünk, Griffini az olasz
királynak ajánlott nagy jelentõségu kiadványában Goldzihert mint "il
creatore del'islamologia scientifica", mint az iszlámtudomány
megteremtõjét magasztalja. Egy másik olasz tudós az arab és mohamedán
tanulmányok egyes fejezeteit egyenest Goldziher nevéhez fuzi:
Goldziher elõtt kritikátlanság, Goldziher után (Caetani, Lammeus)
hiperkritika.
Jellemzõ példaképpen vegyük szemre azt a világosságot, melyet
Goldziher kutatásai az iszlámra vetettek.
Az iszlám nem az eredeti alkotó erõnek a muve, hanem a küzdelmes
erélyé. Mohamed átvesz az arab pogányságtól erkölcsi eszményt is: a
huség követelését, intézményes szertartást is: a mekkai szentséget és
zarándoklást. Legfõbb jelentõsége azonban abban nyilatkozik meg, hogy
idegen, nagyrészt zsidó és keresztény eszmények szolgálatában keményen
szembeszállt az õsarab hagyománnyal: hogy a vad hõsiesség helyébe
ideálul a jámborságot tette, hogy a harcba, borba, szerelembe,
szerencsejátékba merült népet imára, jótékonyságra kényszerítette.
Megdöntötte a muravvát, a pogány egyénnek és törzsnek büszkeségét, s
helyébe uralomra juttatta a dint, a vallásos kötelességet; a vad
vitézségnek érdeme helyébe az iszlámot, az Isten iránti odaadást.
Maga Mohamed, belsõleg fejlõdve, nemegyszer kénytelen régebbi
nyilatkozatait helyesbíteni. A Mohamed alapította iszlám azonban még
sokkal mélyebbre ható változásokon megy át, amidõn kilép arab
meghatároltságából, s nemzetközi hatalommá válva, rengeteg területen
érintkezik a perzsa, szír, görög muveltséggel, az európai
kereszténységgel, az afrikai meghódított népekkel.
Az újonnan támadó állami és lelki szükségletekrõl mármost pusztán a
Korán alapján gondoskodni nem lehetett. Ezért (hasonlóan, mint a zsidó
szóbeli tan) kifejlõdik a hagyomány, a szunna. A szunna egy-egy
tétele, dokumentuma a hadíth. A hagyományos tétel (hadíth) tartalma a
matn (a tétel dereka), hagyományozói együtt az isznád, a láncolat.
Egy-egy ilyen láncolatnak el kellett vezetnie valamely száhibhoz,
Mohamed társához.
A hadíth természetét és jelentõségét tudományosan Goldziher
állapította meg. Az iszlámot magából az iszlámból kívánván megérteni,
látta, hogy maguk a muszlimok megkülönböztetik az "egészséges" hadítht
a kifogásolhatótól, hogy a hadíthgyujtésnek akadtak gyanús alakjai,
akiket a muszlimok hamisítóknak bélyegeztek, hogy tehát a
hadíthkritika már az iszlámon belül is megindult. Mármost ezt a
kritikát az európai tudománynak eszközeivel, éles elméju intuícióval
újravégezte. Megállapította, hogy a hadíthirodalomnak matnja is,
isznádja is koholmányon, célzatos koholmányon alapul. Eltérõ
koránmagyarázatoknak, különbözõ szertartási gyakorlatoknak, ellentétes
vallási felfogásoknak, ellenséges politikai pártoknak, harcban álló
trónkövetelõknek és dinasztiáknak, Ommajádoknak és Abbaszidáknak
érdekében megszólaltatták ugyanazokat a vallástekintélyeket
ellentmondó nyilatkozatokkal. A hadíth tehát nem tanúja Mohamed és
társai tanításának, hanem tanúsága a szemben álló iskoláknak,
pártoknak.
A Muhammedanische Studien fõbb tartalma: a muravva és a din
szembehelyezése, a hadíthtan alapvetése. Már elõbb a Záhiriten (1884)
a hadítht másfelõl világította meg: szembehelyezvén az iszlámnak azt a
teológiai irányzatát, mely minden muszlim felfogást hagyománytétellel
akar erõsíteni, avval az irányzattal, mely a kétes eseteket a
belátásra, emberi értelemre ("raj") bízza.
Az iszlámról a legteljesebb képet adják az Elõadások az iszlámról
(1910, 1925, magyarul 1912), melynek tartalmát itt nem vázolhatjuk.
Az iszlámról szóló elõadások folytatásául volt tervezve Goldziher
utolsó nagy muve: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung
(Leiden, 1920). Egyenest csatlakozik ezekhez az elõadásokhoz,
kimutatván, hogy az iszlámnak minden iránya és fejlõdése: a
tradicionalizmus, a miszticizmus, a szekták felfogásai és a
modernizmus a maguk eszméit vitték bele a Koránba.
Belülrõl, az iszlámból kutatván az iszlámot, Goldziher vetette fel
legvilágosabban és legteljesebben a kérdést, mit köszön az iszlám
külsõ behatásoknak, zsidó és keresztény eszmék, szokások, intézmények
hatottak legelõször és legerõsebben közre az iszlám teremtésére, de
hatottak továbbra is a hadíthnak kialakítására. A Koránban a
legvonzóbb elbeszélések a Szentírásból erednek, közvetve, nagyrészt
már aggádikusan alakítva. A Muhammedanische Studien nevezetes fejezete
a hadíthnak evangéliumi elemeit fejtegeti, kimutatván pl. azt is, hogy
a Miatyánk teljes isznáddal belekerült a hadíthba.
Perzsa intézmények nyomai már Mohamed törvényhozásában is észlelhetõk;
az iszlám késõbbi fejlõdése még több érintkezést mutat a
parszizmussal: a kalifátus közjogi mivolta a szászánida királyság
fogalmából és hagyományából fejlõdött. Az iszlám dogmatizmusa a görög
filozófia behatására vall; a muszlim vallásfilozófia Arisztotelészbõl,
Platónból, vagy még inkább a neoplatonizmusból indul ki. A mohamedán
kánoni törvényhozás a római jog befolyása alatt alakul ki.
A buddhizmus befolyását Goldziher ismételten tárgyalta, legbõvebben
Kõrösi Csoma-elõadásában: A buddhizmus hatása az iszlámra. Az iszlám
zindikjei, eretnekei nyilván buddhista tanításokat vallottak.
Buddhista eredetu az olvasó (rózsafüzér), a szúf, a muszlim
szerzetesnek darócruhája, valamint az a nagy hatású irányzat, mely a
szúftól vette nevét: a szúfizmus, miszticizmus, minden teremtmény
iránti szeretet. A szúfi szemlélet végcélja a mahv, az egyéni létnek
kioltása, a fana, az egyén megsemmisülése, tehát a nirvána.
Ismeretes az a mondatörténeti tény, hogy Buddha legendája behatolt a
keresztény hagiológiába, Buddha maga pedig az egyház szentjeinek
sorába, amint azt egymástól függetlenül Kuhn, Laboulaye,
Steinschneider megállapították. Goldziher meglátta, hogy a
Barlám-legenda arab változata, a Bilauhar va-Budaszif mellett még
Ibrahim ibn Edhem legendája is föltünteti a Buddha-legenda jellegzetes
vonásait. S nemcsak ibd Edhem, hanem Hárun al-Rasid kalifának fia,
al-Szabti is felölti a Buddha-legenda vonásait. A muszlim miszticizmus
és aszkézis legtöbbet a buddhizmustól kölcsönöz.
Az iszlám nemzeti sajátossága legerõsebben a szentek kultuszában
nyilatkozik. Egyes országok, vidékek, helységek szentjei mohamedán
velikké lesznek. Valójában a szentek tisztelete élesen ellenkezik az
iszlám lényegével. A Korán még Mohamedet is emberileg gyarlónak
tünteti föl, csodára képtelennek. De itt a nemzeti vallások
erõsebbeknek bizonyultak az iszlámnál: megtartották a maguk
csudatevõit. Allahot elérhetetlen magasságban érezték maguk fölött.
Hogy termésük érjék, hogy jószáguk sokasodjék, hogy nyavalyájuk
múljék, hogy családjuk gyarapodjék, azért helyi szentjükhöz
fohászkodnak. Legfeljebb azt az engedményt teszi a helyi kultusz az
iszlámnak, hogy szentjeit Allahnál való közbenjárásra kéri. Az arabok
közt beduinok, rablók, kiket iszlámszegés miatt kivégeztek, most
szentek tiszteletében állnak. Mezopotámiában Samsz napisten emlékét a
Samsz-mecset õrzi, szentesítve avval a legendával, hogy itt Ali
megállította a Napot. Indiában Durga istennõ ünnepe, melyet hasonlóan
ülnek meg, mint Egyiptomban Horuszét, Elõ-Ázsiában Adoniszét,
Tammuzét, most Huszejn gyászának lett napja. A szír-Nébo isten
helységében kubba, muszlim kápolna emelkedik. Mint Bubastis templomába
a régi egyiptomiak, úgy ma az egyiptomi hádsik, zarándokok, Mekkába
visznek macskát. Az észak-afrikai Constantine-ben az iszlámon belül
fennmarad a régi tyúk?, juh?, ököráldozat varázsértõ néger nõkkel.
Gyakran a helyi hagyományt valamely bibliai ürügy leplezi: a pogány
kor szent helyeit Ábel, Sét, Sém, Nóé, Ábrahám, Ézsau, a 12 próféta,
Mózes, Urijja, Hósea, Jóna, Ezékiel sírjaként, sõt tannáknak, pl. Aba
Saulnak, Juda b. Ilainak sírjaként tisztelik. Afrikában a keresztény
egyház szentjeit is szolgálják, pl. Szent Sergius sírját, Páduai Szent
Antal szobrát. Török nõk leborulnak Mária képe elõtt. Egyiptomban
mutatják Jákob, Mózes, Sém, Rubén sírját, sõt még Osiris emlékét is
mohamedán szentélyként õrzik.
* * *
Ezzel Goldziher professzor iszlámtanának körvonalait nagyjában
vázoltuk. Terünk nem engedi akár csak pedzenünk is, mit tett Goldziher
professzor az arab költészet-, az arab nyelvészet-, az arab
irodalomtörténelemnek, az arab történetírásnak fölkutatása terén. A
pogány arab irodalmat alig ismerte valaki nála jobban. Ámde az iszlám
tudományában a legnagyobbak is (Nöldeke, Snouek Hurgronje, Becker,
Griffin) Goldzihert vallják mesterükül.
IV
Goldziher Ignác és a zsidó tudomány
Goldziher professzor azért értette át oly mélyen az iszlámot, mert
teljességében átélte a zsidóságot. A különválasztás Korán és szunna
közt azért vált elõtte oly világossá, mert felnõtt a ‰U IÚ·¢ ‰—Âÿ és a
·ÿη¢ ‰—Âÿ az írott és a szóbeli tanítás tiszteletében. A hadíthban,
mint a zsidó hagyományban, megkülönbözteti a halákhát az aggádától, a
törvényes szabványokat az etikai, elbeszélõ, eszkhatológiai
tanításoktól. De azért túlzásnak ítéli azt az ismételt felfogást, hogy
a szunna nem egyéb, mint párdarabja vagy éppenséggel utánzata a
Misnának. (Muh. Stud. II., 209. o.) A hadíthkutatók eljárását, hogy
tételeiket így vezetik be: "Mohamed mondta", úgy magyarázza, ez csak
annyit jelent: "vallásos tekintetben kifogástalan, sõt kívánatos és a
próféta maga is tetszésével jóváhagyná". Találóan emlékeztet Rabbi
Józsue ben Lévi kijelentésére: "mindazt, amit késõ korukban éles eszu
tanítvány elõ fog adni, mintegy maga Mózes vette át a Szinai-hegyén."
(Elõadások 49. o.) A vallástörvényrõl kifejtett ellentétes
véleményeknek egymás iránti tiszteletét találóan megvilágítja a Sammaj
és Hillél vitatkozó iskoláiról kimondott talmudi ítélet: "ezek is,
amazok is élõ Istennek szavai" (Elõadások 324. o.). A muszlim legenda
csakúgy, mint az aggáda, úgy képzeli, hogy az égben a törvény
kérdéseit iskolaszeruen tárgyalják (Elõadások 337. o.).
Figyelemre nagyon méltó pl. még a következõ analógia. Már a
koránmagyarázat legelemibb fokán Goldziher professzor azt a törekvést
észleli, hogy könnyebb szövegmódosításokkal eltüntetik vagy enyhítik
az oly koráni gondolatokat, melyekrõl úgy vélték, hogy Istennek vagy
az õ küldöttjének, de még más prófétáknak is méltóságába ütköznek.
Késõbb kivált a si'ita koránmagyarázat tünteti fel ezt a törekvést. Ez
a törekvés megegyezik már a legrégibb maszoretikus hagyományban
érvényesülõ IE—UÂO ÔÂ~ÿ-mal (Richtungen 17, 20-30, 284. o.).
Általában az iszlám viszonyai Goldziher professzort közvetlenül a
bibliai vagy zsidó megfelelõre emlékeztetik. Az Ommajádokat
összehasonlítja Aháb királlyal (Elõadások 82. o.), a többiektõl elütõ
II. Omár az ommajád Hiszkijjának jellemzi. Hasonló összevetések, a
Szentírásnak teljes, a talmudi és midrás irodalomnak igen gazdag
ismeretébõl merítve, surun kerülnek elõ Goldziher professzor muveiben.
Goldziher Ignác kisded korától a zsidó vallásban, a zsidó erkölcsben
és a zsidó tudásban nevelkedett. Freudenberg korán avatta be a
Szentírásnak, a hagyománynak, a szentírás-magyarázóknak, a
grammatikusoknak bensõ ismeretébe. 12 éves gyermek volt, midõn
megjelent tõle a ~Á^E ÿÁE¢ Abhandlung über Ursprung, Eintheilung und
Zeit der gebete - Ibn Ezrától a vilnai gáónig felsorakoztatván a
pijjutimról nyilvánított felfogásokat, állást foglal: a pijjut ne
szakítsa meg a törzsimát, a törzsima után elmondhatja, aki érti. Még
mint óraadó diák belép a zsidó irodalmat felélesztõ Mekicé
Nirdámim-egyesületbe. Mint ifjú, Bacher Vilmossal együtt Brill S. L.
rabbinikus tudományán táplálkozik, hajnali óráit a rabbi társaságának
szentelve. Gyermekkorától kezdve munkatársa a Ben Chananjának,
Izraelita Közlönynek. Doktori értekezését, bár iszlámológiából vagy
akár egyiptológiából is telt volna, Tanhum Jerusalminak szentelte.
Eleinte szinte egyenlõen áll a zsidó és muszlim vonatkozású dolgozatok
serpenyõje. Csakhamar ugyan a mérleg az iszlámtan javára billen. De
Goldziher professzor mindvégig a zsidó tudomány avatott muvelõje
marad.
Elsõ nagy munkája: Der Mythos bei der Hebräern, mely csakhamar angol
fordításban is megjelent, eloszlatja Renan balítéletét, hogy a sémi
faj mítoszköltésre képtelen, de másrészt kimutatja, hogy a prófétai
tanítás úgy, mint a törzshagyományokon, diadalmaskodott a népies
mítoszon is.
1887-ben a zsidó egyetemi ifjúságnak Goldziher professzor bemutatta "a
zsidóság lényegét és fejlõdését." Ezek az elõadások most könnyen
hozzáférhetõk a Népszeru Zsidó Könyvtárban. Minden muvelt magyar zsidó
tartozik magának azzal, hogy ezeknek eszméivel megismerkedjék.
Könnyen érthetõ, hogy kivált a zsidó-muszlim érintkezések, kapcsolatok
vonzották kutató szemét. Kimutatja az iszlámra tért zsidók szerepét az
iszlámban, ilyen az iszlám elsõ századaiban Ka'b al-Ahbár, Abdallah b.
Szalám, Hárun b. Músza, az Iszrailijja, zsidó történetek
hagyományozói, ilyen pl. a XIV. században alexandriai Száid b. Haszán,
aki Mohamed küldetését a Szentírásból akarja bizonyítani. Ismételten
tárgyalja Goldziher professzor a muszlim polémiát a zsidó-keresztény
szentírás-magyarázat ellen, s ennek tanulmányozása serkenti Schreiner
Mártont is. Szentírásunkat szeretik kiaknázni a szekták is. A drúzok
prófétákból és zsoltárokból gyujtöttek adatokat Hákimjuknak, az
istenség megtestesülésének bizonyítására. A mahdi-eszme a
zsidó-keresztény messiáshitbõl sarjadt. A bábizmus Dán 8,14-nek 2300
(év-) napjából kiszámítják, hogy 1844. évben beteljesedett az idõ,
amikor Mirzá Muhammed Ali magát Bábnak kinyilatkoztatta; valahányszor
pedig a Szentírás "Isten fényérõl" szól, a világmegváltó Beh‚ Allah
megjelenése értendõ rajta.
Goldziher professzor muvei, dolgozatai számos zsidó-muszlim
kapcsolatot tisztáztak, kivált cikksorozata a Revenue des Études
Juives-ben: Mélanges judéo-arabes. Kimutatja, hogy a szamaritánusok
hajoltak vallási engedményekre az iszlám irányában; mennyire
igyekeztek a karaiták a mohamedán tudósokat meggyõzni, hogy az aggáda
durvítja az Isten-fogalmat. Sámuel b. Hofni és Hai gáón mellett kivált
kairuáni Nissim ben Jákobra mutatja ki a mutazilának, a kezdõ arab
bölcselkedésnek behatását, melynek fõ problémája az isteni igazság
(ártatlanok, gyermekek, állatok szenvedése); ugyanez alapproblémája R.
Nissim híres elbeszélésgyujteményének, a ma'aszijjotnak, melyekben
látszólagos visszásságok mögött az isteni igazság hat. Júda Halévinél,
akinek áhítatos tisztelettel adózik, kimutatja a rokonságot a muszlim
miszticizmussal és a kongeniálisan dicsõített Ghazálival. Az iszlám
türelmességét kimutatja a "visszaeséssel" vádolt Maimuni példáján is.
A zsidó-arab filozófiának egyik nagy muve, a tévesen Bechainak
tulajdonított Kitáb ma'áni al-nafs neki köszöni kiadását. Bechainak a
Szívek kötelességeirõl szóló muve arab eredetijének kiadására
leginkább Goldziher professzor ösztönözte Yahudát. Hinneberg nagy
vállalatában (Die Kultur der Gegenwart) Goldziher professzor mutatja
be a mohamedán és zsidó vallásbölcsészetet. A középkori zsidó
filozófia történetének õ a fölül nem múlt ismerõje.
V
Goldziher Ignác és az Országos Rabbiképzõ Intézet
Goldziher összeforrott Rabbiképzõnk történetével. Részt vett már
azokban az elõmunkálatokban is, melyek a Rabbiképzõ megteremtéséhez
vezettek. Ott szerepel a vezérlõbizottságnak legelõször kinevezett
tagjai közt, 1880 óta. Kaufmann Dávid halála után elfogadja
Rabbiképzõnkben a vallásfilozófia tanszékét, 1900-1921 elõadja a
vallásfilozófia rendszerét, s olvastatja Szádját, Bachját, Ábrahám ibn
Daudot, Júda Halévit, Maimunit. Mint tanár azt vallja: "Átkot érdemel,
ki az isteni szolgálatot renyhén végzi." Lelkiismeretes gondossággal
készült rabbiképzõi elõadásaira. Amikor kevéssel halála elõtt eltuntek
gondos jegyzetei, ezt nemes aggodalommal Blau igazgatónak jelentette,
aki természetesen csillapította a nyugtalan professzori lelkiismeretet
azzal, hogy minden, amit elõ fog adni, színarany lesz.
Goldziher professzor bensõ egyéni kapcsolatot tartott Rabbiképzõnk
növendékeivel. Rajongó hálával vallotta õt mesterének Schreiner
Márton, vallástörténelmi és vallásfilozófiai mély tanulmányaiban. Dr.
Neumann Edének, Rabbiképzõnk elsõ avatottjának, nagy értéku doktori
értekezése (A muhammedán József-monda) Goldziher vezetése mellett
készült. A disszertációkészítésnek ez a módja általánossá vált 1900
óta, amióta Goldziher Rabbiképzõnknek tanára lett. Nevezetes
pályatételekkel találkozunk, melyeket az õ célkituzésével dolgoztak ki
Rabbiképzõnk hallgatói. Az arab-zsidó irodalom körébe vág a
disszertációknak egész sora, így számos editio: arab
bibliafordításból, Maimuni arab misnakommentárjából, Tanhum Jerusalmi
szótárából, Júszuf al-Baszír összefoglaló muvébõl, genizatöredékek. A
Goldziher által kituzött, de még meg nem oldott, jelentõs
pályakérdések fel vannak jegyezve a Jubiláris könyv elsõ kötetében.
Ez a sorozat még korántsem meríti ki mindazt a munkát, amelybe
Goldziher be akarta vonni rabbiképzõi növendékeit. Becjer C. H.,
Goldziher professzor jelentõségének mélyreható, kongeniális méltatója,
azon csodálkozik, hogy Goldziher, aki a Muhammedanische Studien
nevezetes exkurzusát a Hadíth und Neues Testament tárgyának szentelte,
nem dolgozta fel a hadíth viszonyát a zsidó hagyományhoz. Azt hiszem,
ezt Goldziher el akarta végeztetni tanítványaival. Nekem pl. kijelölte
feladatomul, hogy a leghíresebb gyujteménynek, Bucháriénak aggádikus
elemeit dolgozzam fel. Bizonyára sorját akarta ejteni a többi nagy
hadíthgyujteménynek.
Ámde Goldziher nemcsak filológiai lelkiismeretességre, nemcsak
filozófiai elmélyedésre nevelte rabbiképzõi növendékeit, hanem a
zsidóságért való lelkességével õket is lelkesítette.
VI
Goldziher Ignác egyéniségérõl
Goldziher Ignácban, a tudósnál, a tanárnál, a filozófusnál még
sokkalta jelentõsebb az ember, az egyéniség. Jóval több õ minden
muvénél. Ezt az egyéniséget huség, igazság, áhítat tüntette ki.
Husége megindító. Az a kidõlt-bedõlt székesfehérvári házikó úgy él
emlékében, mint a szentek szentje, édesatyja, mint annak fõpapja,
édesanyja, húga, mint annak oltárai. Damaszkuszban ujjong a lelke,
amikor megismerkedvén egy tiszteletre kiválóan méltó nõvel, megtudja,
hogy héberül úgy hívják, mint az õ húgát. Szüleinek, testvérének,
fiának halálakor Bibliájába iktatott bejegyzései vallásos megadással
viselt szent fájdalomról tesznek megható tanúságot.
Goldziher professzor huséges a ház iránt, melybe beleszületett, az
otthon iránt, melyet alapított, ama baráti kör iránt, melyet maga köré
vonzott. Ha semmi más nem maradt volna fönn Goldziherre emlékeztetõ,
mint a levelek és képek, melyeket kapott, akkor is már jelentõs
egyéniségre következtethetnénk. Barátai körébe tartoznak a legjobbak
itt a hazában: Gróf Kuun Géza, Berzeviczy Albert, Hunfalvy Pál, Kohn
Sámuel, Lõw Lipót és Immánuel, Gyulai Pál, Kármán Mór, Beöthy Zsolt,
Riedl Frigyes, Péterfy Jenõ, Eötvös Lóránt báró, körükbe tartoznak a
legjobbak a maga tudománya terén: Fleischer, Nöldeke, Snouck
Hurgronje, De Goeje, August Müller, Robertson Smith, Harnack, Ed.
Meyer, Max Müller, Landberg gróf, Rosen báró, Kautzsh, Budde, Bezold,
Fraenkel Sigm., Becker C. H., Littmann E., Söderblom érsek, Bevan, E.
G. Browne, Macdonald, Derenbourg H., René Basset, Guidi, Griffini,
Asin Palacios és igen sok más.
A Goldziher iránti elismerésben külföldön elsimultak az ellentétek,
elnémult az elfogultság. Jellemzõ pl., hogy Berlinben megszállt
Berlinernél, s ugyanakkor meghívta õt Geiger Ábrahám.
Steinschneiderrel és Barthtal egyaránt tartja a barátságot. Nagyra
becsülte, kituntette õt Renan, a szkeptikus, s odaadással Massignon, a
rajongó, mély, pietisztikus, katolikus, hódolattal Cheich, Lasmmens, a
tudományos katolicizmus vezéralakjai. A zsidóság iránt elfogult Paul
de Lagarde a Bibliotheque Nationale-ban kitüntetõleg köszönti, a
zsidóság iránt rideg, szigorú Wellhausen odaszegõdik Goldziher
professzor ünneplõi közé.
Huséges volt hazája iránt. Soha másnak, mint magyarnak nem érezte
magát - a magyaron kívül minden más nyelvet idegennek. Amikor az
Eötvös Józseftõl neki szánt fõiskolai tanszéktõl elütötték, amikor a
mindennapi megélhetésért nyugös, roskasztó hivatalban görnyedt, akkor
sem hallgatott kiválóbbnál kiválóbb külföldi egyetemek hívogató
szavára. Még a keseru megpróbáltatás 1919, 1920-ban sem rendítette
meg. Lemondhatott az akadémiai osztályelnökségrõl, de nem honfiúi
érzésérõl. Amikor ebben az idõben egy (egyébként igen derék) emberünk
külföldi meghívásának engedett, azt mondta nekem: "Kár, hogy megtette;
én nem tettem, s bizonnyal Ön sem tenné."
Igazság! Goldziher professzor méltán vallotta: "Erkölcs nem lehetséges
ott, ahol igazság nincsen." Ámde Goldziher professzor igazsága építõ,
alkotó igazság volt mindenkor. A Mythos bei den Hebräern korántsem
állapodik meg a Szentírás mitikus csökevényeinek elemzésénél, a
prófétai hirdetés himnuszává magasztosul. Az iszlám hagyományainak
legélesebb bírálata sem csökkenti a megbecsülést, mellyel az iszlám
iránt viseltetik; lendületes lelkességgel mutatja ki az etikai
mélységeket, érzületnek, lelkiismeretnek, intenciónak jelentõségét az
iszlámban. A féligazság rombol, a féligazságnál meg nem állapodó
igazságszeretet megnyugváshoz visz. Elvégre is ez a világegyetem
fönnáll, a világtörténelem folyik; nem lehet tagadni a mindenséget,
nem lehet tagadni az emberiséget. Az igaz lélek magyarázatot keres
reá. Ezt a magyarázatot részben megadja a tudomány. De az
emberiségnek, a mindenségnek nagy kérdéseiben csakhamar eljutunk a
tudomány sorompóihoz. Itt kezdõdik a hit birodalma.
Áhítat és hit Goldziher professzor egyéniségének legmélyebb alapjai.
Az áhítat nem pótolhat semmilyen tudományt, de megnemesíthet,
megszentelhet minden tudományt. Megszentelte Goldziher professzor
tudományát is. Maga mondta el nékem: ámbár mindennapi kenyere az arab
irodalom, a legmosdatlanabb szájú irodalom, soha, de soha az õ tollára
még errõl az irodalomról sem jött léha szó. Lelke kimondhatatlanul
telve volt áhítattal, hittel, mely folyvást táplálkozott a
Szentírásból, a vallásos irodalomból. És ez a hit zsidó hit volt,
teljes, mély zsidó hit. Becker C. H. tesz róla tanúságot: "G. war
Jude, Jude mit Bewusstsein und Stolz." [G. zsidó volt, tudatosan és
büszkén zsidó.]
Amikor az Európából meghívott tudósokkal Amerikába utazik, a rós
hasónó hajón éri; áhítata magával ragadja zsidó útitársait, jóm
kippurkor õ maga szokott elõimádkozni válogatott, áhítatos
gyülekezetnek.
Vallásos érzése, mely gyermekkorától megdicsõüléséig kísérte, élete
vége felé még hatalmasabban megnyilatkozott. Vágyott az örökkévaló
életre. Hittel várta a halált, mondván: "Hallga! barátom kopogtat,
nyiss nekem!" Kevéssel halála elõtt egy péntek este ott találtam
ünneplõben az asztal mellett, elõtte a Szentírás és egy arab mu.
Áhítattól átszellemülten szólt: "Nem tudja, jól teszi?e, hogy még az
arab irodalomba mélyed, pedig maholnap ott áll, ahol csak azt kérdik
tõle: becsülettel végezted-e munkádat?" Mesterünk, hálásan valljuk:
"Becsülettel elvégezted nagy földi munkádat."
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2012. August 26. 10:00:35
#2 |
Advaita
- 2012. August 26. 11:33:22
#3 |
kincses
- 2012. August 27. 06:26:46
#4 |
mormota1968
- 2012. August 28. 20:32:19
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.