Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A torontói jegyzõkönyvek
Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzõkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerzõ szerint a jegyzõkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyûltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következõ 50 évre szóló stratégiájukat. Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebbõl.
A jegyzõkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetõség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvû eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekbõl dolgoztam.
1. Erõsíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsõdleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb idõn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövõ emberének ilyennek kell lennie. Egy önzõ embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belsõ tartása.
2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletû anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, fõiskolai hallgatók körében, hiszen õk a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.
3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tûnõ technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelõbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán mûveltséget helyettesítenünk kell egyfajta mûszaki, pragmatikus szemléletmóddal.
4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerõsebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elõsegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elõsegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.
5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsõk között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsõsorban Afrikából és Ázsiából) érkezõ migránsok elõtt, hiszen így jelentõsen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történõ befolyásolásával – érde- keinknek megfelelõ módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelõ lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.
6. A nyugati világban mûködõ nagyvállalatok termelõegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerõt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetõvé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektõl (elsõdlegesen az IMF-tõl és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtõl, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell elõidézni, s bele kell zavarni õket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell õket, hogy válságköltségvetésbõl válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.
7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság elõbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsõjénél mi fogunk bábáskodni.
8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk elõírt) ízlést kialakító reklámokat.
9. Bátorítani kell (fõként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtõ katonai mûveleteket, amelyeknek – a lehetõségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tûnniük a közvélemény elõtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békemûveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erõk, késõbb pedig már az egyszerû megelõzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy elõbb-utóbb (a már létezõ nemzetközi katonai erõn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendõri és csendõri erõk is.
10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevõre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetõségét (primitív tévémûsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bûncselekmények elkövetésének elõsegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erõteljesebb rendõri vagy titkosszolgálati jelenlét után.
11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerûsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezõgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenõrzés alá kell helyeznünk.
12. Ahol lehet, az emberi munkaerõt gépekkel, robotokkal és – lehetõség szerint, a technológiai fejlõdés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.
13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlõdés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekrõl. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenõrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bûnmegelõzési és bûnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehetõ legjobban szigorítani kell a lõfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.
14. A velünk szembehelyezkedõ nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végsõ esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és idõjárás-változtatások, a férfiak és nõk termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végsõ esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.
Eddig tartott a jegyzõkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tûntek el a halálát követõen. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából. Serge halála elõtt (’96 novemberében) egy tévémûsorban azt ígérte, hogy a jegyzõkönyvekrõl, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
A jegyzõkönyvekhez kapcsolódó elméletekrõl a Konteóblogon lehet bõvebben olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a jegyzõkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az hamisítvány vagy eredeti… stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a jegyzõkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövõnkrõl…
Forrás: www.konteo.blogrepublik.eu
Link
A jegyzõkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetõség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvû eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekbõl dolgoztam.
1. Erõsíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsõdleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb idõn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövõ emberének ilyennek kell lennie. Egy önzõ embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belsõ tartása.
2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletû anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, fõiskolai hallgatók körében, hiszen õk a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.
3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tûnõ technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelõbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán mûveltséget helyettesítenünk kell egyfajta mûszaki, pragmatikus szemléletmóddal.
4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerõsebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elõsegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elõsegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.
5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsõk között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsõsorban Afrikából és Ázsiából) érkezõ migránsok elõtt, hiszen így jelentõsen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történõ befolyásolásával – érde- keinknek megfelelõ módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelõ lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.
6. A nyugati világban mûködõ nagyvállalatok termelõegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerõt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetõvé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektõl (elsõdlegesen az IMF-tõl és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtõl, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell elõidézni, s bele kell zavarni õket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell õket, hogy válságköltségvetésbõl válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.
7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság elõbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsõjénél mi fogunk bábáskodni.
8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk elõírt) ízlést kialakító reklámokat.
9. Bátorítani kell (fõként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtõ katonai mûveleteket, amelyeknek – a lehetõségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tûnniük a közvélemény elõtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békemûveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erõk, késõbb pedig már az egyszerû megelõzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy elõbb-utóbb (a már létezõ nemzetközi katonai erõn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendõri és csendõri erõk is.
10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevõre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetõségét (primitív tévémûsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bûncselekmények elkövetésének elõsegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erõteljesebb rendõri vagy titkosszolgálati jelenlét után.
11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerûsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezõgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenõrzés alá kell helyeznünk.
12. Ahol lehet, az emberi munkaerõt gépekkel, robotokkal és – lehetõség szerint, a technológiai fejlõdés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.
13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlõdés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekrõl. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenõrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bûnmegelõzési és bûnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehetõ legjobban szigorítani kell a lõfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.
14. A velünk szembehelyezkedõ nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végsõ esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és idõjárás-változtatások, a férfiak és nõk termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végsõ esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.
Eddig tartott a jegyzõkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tûntek el a halálát követõen. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából. Serge halála elõtt (’96 novemberében) egy tévémûsorban azt ígérte, hogy a jegyzõkönyvekrõl, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
A jegyzõkönyvekhez kapcsolódó elméletekrõl a Konteóblogon lehet bõvebben olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a jegyzõkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az hamisítvány vagy eredeti… stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a jegyzõkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövõnkrõl…
Forrás: www.konteo.blogrepublik.eu
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
valahun
- 2012. May 02. 20:19:25
#12 |
Szofi
- 2012. May 02. 21:17:55
#13 |
mormota1968
- 2012. May 03. 00:03:50
#14 |
kukackac
- 2012. May 03. 06:32:09
#15 |
Klotild
- 2012. May 03. 07:49:35
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.