Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Zsidó 'magyar' nyelvészek?
Mit mondott Sir John Bowring a magyar nyelvrõl?
„Történelemhamisítás!” – hallhatjuk és olvashatjuk gyakran, többnyire szlovák és román történészek munkáival kapcsolatban. Arról kevesebb szó esik, hogy – úgymond a magyar nemzeti érdekeket védendõ – magyar oldalon hogyan hazudnak sosem létezõ forrásokat egyesek. Aztán lehet csodálkozni, ha a románok és szlovákok a hasukat fogják a röhögéstõl, ha Magyarországon az õ mesterkedéseiket próbálja leleplezni. El lehet gondolkodni, kik és miért járatják le a magyarságot.
Többször foglalkoztunk már azzal a gyûjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves, illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejû sárkányra, hogy a nyugat-európai „világnyelvekben” hány magánhangzó van, vagy hogy mit mondott Széchenyi a magyarságról. Hogy ezt az idézetgyûjteményt ki állíotta össze és mikor, nem tudjuk, de legalább 20 éve copypastelhetik fáradthatatlanul: elõször a kilencvenes években találkoztunk vele. Ezúttal el újabb idézetet veszünk szemügyre:
Tudtad-e, hogy nyelvünk õsiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, ekként
jellemzett az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” címû verses kötetének elõszavában:
„A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik
vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke...
A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az elsõ tételét…”
Sir John Bowring 1826-ban
Sir John Bowring 1826-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / John King)
Ebben az esetben nem olyan rossz a helyzet, mint általában a hasonló idézeteknél, amikor semmi információt nem tartalmaznak arról, hogy az illetõ mikor és hol mondta azt, amit. Itt legalább a forrásmû meg van jelölve, még ha az oldalszám hiányzik is, és a cím is pontatlan. A szövegrészletnek több magyar fordítása is felbukkan a neten. A legutóbb még a Magyarok Viágszövetsége is felhasználta a magyar nemzet meghatározásáról szóló közleményükben. Sajnos, nem meglepõ módon, elfelejtették megadni az idézet pontos forrását.
Szerencsére a Google segítségével viszonylag könnyen ráakadtunk az eredeti forrásra. A Magyarok Világszövetsége által közölt változat a következõ:
A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlõdött és szerkezete ama távoli idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetõségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetõk benne az idegen rétegek, melyek a különbözõ népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskõ, egy tömbbõl van, amin az idõ vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb emlékmûve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hirdetés
Hirdetés vége
A dokumentum szerint a szöveg eredetije így hangzik:
The Hungarian language goes far back. It developed in a very peculiar manner, and its structure reaches back to times most of the spoken European languages did not even exist. It is a language in which there is a logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishman should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth his origin, and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble stone, consisting of only one piece on which the storm of time left not a scratch. It is not a calendar that adjusts to the changes of ages. This language is the oldest and most glorious monument of national sovereignty and mental independence.
Ezzel szemben Bowring a következõket írta:
The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region. A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntõformája van, szerkezete és felépítése oly múltba veszõ idõkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.
"After a long period of inertness and almost of oblivion, the language and literature of Hungary seem starting into a new and vigorous existence. A band of distinguished writers have appeared with the present generation, whose privilege it has been at once to will and to effect the regeneration of their native idiom, which had been sinking under the indifference of some and the attacks of others. Its history has been marked by many vicissitudes. Originating in an age too remote to be defined or even discovered, and receiving from time to time infusions from the various tribes and tongues who have visited or been visited by the Magyar race, it has yet retained all its essential peculiarities, and offers to the inquirer some of the most curious topics of research. Az ernyedtség és csaknem teljes feledés hosszú idõszaka után Magyarország nyelve és irodalma új, erõteljes életre kel. A mostani nemzedékkel seregnyi kiemelkedõ író tûnt föl, akiknek elõjoga lett anyanyelvük megújításának akarása és végrehajtása egyaránt, mely nyelv egyesek közönye és mások támadásai miatt régóta süllyedésre volt kárhoztatva. E nyelv történelmét megpróbáltatások és gyötrelmek kísérték. Eredete olyan derengõ korba nyúlik vissza, amely ma már körül sem írható, s idõrõl idõre frissítést nyert törzsektõl és nyelvektõl, amelyek a magyar fajt meglátogatták, illetve amelyeket az meglátogatott, lényeges egyediségét a nyelv mégis megõrizte, s a megfigyelõ számára a legérdekesebb kutatási témát szolgáltatja.
(A magyar fordítás Bánhegyi Zsolt munkája.)
Látható, hogy a netes változatnak nagyjából csak az elsõ két-három mondata feleltethetõ meg Bowring versantológiájának elõszavával:
A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlõdött és szerkezete ama távoli idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. = The Magyar language stands afar off and alone….. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region.
A magyar idézet többi része azonban csak értelmi utalásokban hasomlít Bowring antológiájának Bevezetõjére.
Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan származhat a többi rész, hiszen az antológiában nem találni. Szerencsénkre Bánhegyi Zsolt már 2004-ben ráakadt a másik forrásra, ami nem más, mint Ács Tivadar Akik elvándoroltak címû 1940-es mûve. Ennek a Berzenczey Lászlóról szóló fejezetében kerül elõ Bowring, és itt található meg az a szöveg, amely késõbb alapjául szolgált a Bowring idézetnek, amelynek több változata is kialakult:
Berzenczey Hongkongban igen jó barátságba került Sir John Bowringgal, az angol nagykövettel. Az amerikai konzul hozta össze vele. Bowri[n]g régebben Kínában képviselte hazája érdekeit. Az angol miniszter igen tudós férfi volt s többek között a magyar nyelvet is tanulmányozta. Ez idõ tájt Petõfi verseit fordította angolra. Bowri[n]g szívélyességgel fogadta Berzenczeyt és számos estét töltöttek együtt. Régebben járt Magyarországon is és mutatott neki egy vendégalbumot, amelyben gróf Széchenyi, Batthyány, Károlyi, Horvát, Döbrentei és más elõkelõ magyar személyiségek neve is elõfordult.
Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek õszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az õ nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetõk, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különbözõ népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, melyen az idõk viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idõk változásától függõ kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitõl. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élõ emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellõzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kõbõl készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységbõl vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az elsõ tételét: „Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige”. (Ács T. 1940. 239.)
Összefoglalva az eddigieket: a Bowringnak tulajdonított mondatok valójában Bowring versantológiájából és leginkább Ács Tivadar könyvébõl lettek összeollózva. Ezek után talán nem véletlen, hogy nem igyekeznek megadni a hivatkozásokat. Mint ahogy az sem, hogy mélyen hallgatnak arról, hogy Bowring már 1830-ban a magyar és a finnugor nyelvek hasonlóságáról írt, csupán néhány oldallal a fenti szakasz után. A hamisítás tényéhez hozzátartozik az is, hogy nem csupán Ács szövegét tulajdonították Bowringnak, de „rekonstruálták” az eredeti szöveget – ez az interneten legalább két változatban terjedt el, feltûnõ, hogy a magyar szót hol „visszafordították” Hungariannek, hol megõrizték Magyar alakját. Aki a visszafordítást készítette (vagy akik ezeket készítették), ugyanúgy tudatában volt(ak) a csalásnak, mint a hamisított idézet megalkotója.
Források
Bánhegyi Zsolt: Sir John Bowring, a magyar nyelv és irodalom barátja. Magyar Tudomány, 2004/4
John Bowring: Poetry of the Magyars. London, 1830
Link
Szerintetek m4elyik nem büdös zsidó ezek közül?
KÁLMÁN LÁSZLÓ, tudományos fõmunkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet; egyetemi docens, ELTE Elméleti Nyelvészet Kihelyezett Tanszék, a nyelvtudomány kandidátusa
Lapigazgató-fõszerkesztõ Kincse Szabolcs Örs ?????
Link
Impresszum
nyest.hu | 2012. augusztus 27.
|
NYELV ÉS TUDOMÁNY – nyest.hu
Népszerû-tudományos portál.
Szerzõink
Ambrus László
Cser András
Déva
G. B.
Gazdik Anna
Grétsy Zsombor †
Kormos Bea
Németh Niki
Mandl Orsolya
Péli Péter
Rákos Attila
Sári Márton
Simon Eszter
Somfai Barbara
Szabó Tamás Péter
Szigetvári Péter
Takács Boglárka
Tóth-Bogár Katalin
Végh Fruzsina Judit
A Nyelvész, Aki Válaszol
Kálmán László
Felelõs szerkesztõk Fejes László
Molnár Cecília Sarolta
Fejlesztési szaktanácsadó
Sári Márton
Lapigazgató-fõszerkesztõ Kincse Szabolcs Örs
E-mail szerkesztoseg [ kukac ] nyest [ pont ] hu
Cím Nyelv és Tudomány
1054 Budapest, Tüköry utca 5., IV.emelet 10.
Telefon +36 1 303 9007
„Történelemhamisítás!” – hallhatjuk és olvashatjuk gyakran, többnyire szlovák és román történészek munkáival kapcsolatban. Arról kevesebb szó esik, hogy – úgymond a magyar nemzeti érdekeket védendõ – magyar oldalon hogyan hazudnak sosem létezõ forrásokat egyesek. Aztán lehet csodálkozni, ha a románok és szlovákok a hasukat fogják a röhögéstõl, ha Magyarországon az õ mesterkedéseiket próbálja leleplezni. El lehet gondolkodni, kik és miért járatják le a magyarságot.
Többször foglalkoztunk már azzal a gyûjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves, illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejû sárkányra, hogy a nyugat-európai „világnyelvekben” hány magánhangzó van, vagy hogy mit mondott Széchenyi a magyarságról. Hogy ezt az idézetgyûjteményt ki állíotta össze és mikor, nem tudjuk, de legalább 20 éve copypastelhetik fáradthatatlanul: elõször a kilencvenes években találkoztunk vele. Ezúttal el újabb idézetet veszünk szemügyre:
Tudtad-e, hogy nyelvünk õsiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, ekként
jellemzett az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” címû verses kötetének elõszavában:
„A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik
vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke...
A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az elsõ tételét…”
Sir John Bowring 1826-ban
Sir John Bowring 1826-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / John King)
Ebben az esetben nem olyan rossz a helyzet, mint általában a hasonló idézeteknél, amikor semmi információt nem tartalmaznak arról, hogy az illetõ mikor és hol mondta azt, amit. Itt legalább a forrásmû meg van jelölve, még ha az oldalszám hiányzik is, és a cím is pontatlan. A szövegrészletnek több magyar fordítása is felbukkan a neten. A legutóbb még a Magyarok Viágszövetsége is felhasználta a magyar nemzet meghatározásáról szóló közleményükben. Sajnos, nem meglepõ módon, elfelejtették megadni az idézet pontos forrását.
Szerencsére a Google segítségével viszonylag könnyen ráakadtunk az eredeti forrásra. A Magyarok Világszövetsége által közölt változat a következõ:
A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlõdött és szerkezete ama távoli idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetõségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetõk benne az idegen rétegek, melyek a különbözõ népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskõ, egy tömbbõl van, amin az idõ vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb emlékmûve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hirdetés
Hirdetés vége
A dokumentum szerint a szöveg eredetije így hangzik:
The Hungarian language goes far back. It developed in a very peculiar manner, and its structure reaches back to times most of the spoken European languages did not even exist. It is a language in which there is a logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishman should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth his origin, and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble stone, consisting of only one piece on which the storm of time left not a scratch. It is not a calendar that adjusts to the changes of ages. This language is the oldest and most glorious monument of national sovereignty and mental independence.
Ezzel szemben Bowring a következõket írta:
The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region. A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntõformája van, szerkezete és felépítése oly múltba veszõ idõkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.
"After a long period of inertness and almost of oblivion, the language and literature of Hungary seem starting into a new and vigorous existence. A band of distinguished writers have appeared with the present generation, whose privilege it has been at once to will and to effect the regeneration of their native idiom, which had been sinking under the indifference of some and the attacks of others. Its history has been marked by many vicissitudes. Originating in an age too remote to be defined or even discovered, and receiving from time to time infusions from the various tribes and tongues who have visited or been visited by the Magyar race, it has yet retained all its essential peculiarities, and offers to the inquirer some of the most curious topics of research. Az ernyedtség és csaknem teljes feledés hosszú idõszaka után Magyarország nyelve és irodalma új, erõteljes életre kel. A mostani nemzedékkel seregnyi kiemelkedõ író tûnt föl, akiknek elõjoga lett anyanyelvük megújításának akarása és végrehajtása egyaránt, mely nyelv egyesek közönye és mások támadásai miatt régóta süllyedésre volt kárhoztatva. E nyelv történelmét megpróbáltatások és gyötrelmek kísérték. Eredete olyan derengõ korba nyúlik vissza, amely ma már körül sem írható, s idõrõl idõre frissítést nyert törzsektõl és nyelvektõl, amelyek a magyar fajt meglátogatták, illetve amelyeket az meglátogatott, lényeges egyediségét a nyelv mégis megõrizte, s a megfigyelõ számára a legérdekesebb kutatási témát szolgáltatja.
(A magyar fordítás Bánhegyi Zsolt munkája.)
Látható, hogy a netes változatnak nagyjából csak az elsõ két-három mondata feleltethetõ meg Bowring versantológiájának elõszavával:
A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlõdött és szerkezete ama távoli idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. = The Magyar language stands afar off and alone….. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region.
A magyar idézet többi része azonban csak értelmi utalásokban hasomlít Bowring antológiájának Bevezetõjére.
Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan származhat a többi rész, hiszen az antológiában nem találni. Szerencsénkre Bánhegyi Zsolt már 2004-ben ráakadt a másik forrásra, ami nem más, mint Ács Tivadar Akik elvándoroltak címû 1940-es mûve. Ennek a Berzenczey Lászlóról szóló fejezetében kerül elõ Bowring, és itt található meg az a szöveg, amely késõbb alapjául szolgált a Bowring idézetnek, amelynek több változata is kialakult:
Berzenczey Hongkongban igen jó barátságba került Sir John Bowringgal, az angol nagykövettel. Az amerikai konzul hozta össze vele. Bowri[n]g régebben Kínában képviselte hazája érdekeit. Az angol miniszter igen tudós férfi volt s többek között a magyar nyelvet is tanulmányozta. Ez idõ tájt Petõfi verseit fordította angolra. Bowri[n]g szívélyességgel fogadta Berzenczeyt és számos estét töltöttek együtt. Régebben járt Magyarországon is és mutatott neki egy vendégalbumot, amelyben gróf Széchenyi, Batthyány, Károlyi, Horvát, Döbrentei és más elõkelõ magyar személyiségek neve is elõfordult.
Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek õszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az õ nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetõk, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különbözõ népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, melyen az idõk viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idõk változásától függõ kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitõl. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élõ emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellõzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kõbõl készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységbõl vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az elsõ tételét: „Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige”. (Ács T. 1940. 239.)
Összefoglalva az eddigieket: a Bowringnak tulajdonított mondatok valójában Bowring versantológiájából és leginkább Ács Tivadar könyvébõl lettek összeollózva. Ezek után talán nem véletlen, hogy nem igyekeznek megadni a hivatkozásokat. Mint ahogy az sem, hogy mélyen hallgatnak arról, hogy Bowring már 1830-ban a magyar és a finnugor nyelvek hasonlóságáról írt, csupán néhány oldallal a fenti szakasz után. A hamisítás tényéhez hozzátartozik az is, hogy nem csupán Ács szövegét tulajdonították Bowringnak, de „rekonstruálták” az eredeti szöveget – ez az interneten legalább két változatban terjedt el, feltûnõ, hogy a magyar szót hol „visszafordították” Hungariannek, hol megõrizték Magyar alakját. Aki a visszafordítást készítette (vagy akik ezeket készítették), ugyanúgy tudatában volt(ak) a csalásnak, mint a hamisított idézet megalkotója.
Források
Bánhegyi Zsolt: Sir John Bowring, a magyar nyelv és irodalom barátja. Magyar Tudomány, 2004/4
John Bowring: Poetry of the Magyars. London, 1830
Link
Szerintetek m4elyik nem büdös zsidó ezek közül?
KÁLMÁN LÁSZLÓ, tudományos fõmunkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet; egyetemi docens, ELTE Elméleti Nyelvészet Kihelyezett Tanszék, a nyelvtudomány kandidátusa
Lapigazgató-fõszerkesztõ Kincse Szabolcs Örs ?????
Link
Impresszum
nyest.hu | 2012. augusztus 27.
|
NYELV ÉS TUDOMÁNY – nyest.hu
Népszerû-tudományos portál.
Szerzõink
Ambrus László
Cser András
Déva
G. B.
Gazdik Anna
Grétsy Zsombor †
Kormos Bea
Németh Niki
Mandl Orsolya
Péli Péter
Rákos Attila
Sári Márton
Simon Eszter
Somfai Barbara
Szabó Tamás Péter
Szigetvári Péter
Takács Boglárka
Tóth-Bogár Katalin
Végh Fruzsina Judit
A Nyelvész, Aki Válaszol
Kálmán László
Felelõs szerkesztõk Fejes László
Molnár Cecília Sarolta
Fejlesztési szaktanácsadó
Sári Márton
Lapigazgató-fõszerkesztõ Kincse Szabolcs Örs
E-mail szerkesztoseg [ kukac ] nyest [ pont ] hu
Cím Nyelv és Tudomány
1054 Budapest, Tüköry utca 5., IV.emelet 10.
Telefon +36 1 303 9007
Hozzaszolasok
#1 |
Zea
- 2012. August 28. 09:46:25
#2 |
Balu
- 2012. August 28. 17:04:04
#3 |
jeromme
- 2012. August 28. 23:01:27
#4 |
postaimre
- 2012. August 29. 07:01:10
#5 |
Balu
- 2012. August 29. 07:56:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.