Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Merkel népszavazást akar Európáról?
Új fejezetet nyitott a válság az európai politikai szÃntéren: erõsÃtette (Merkozy-tandem) és gyengÃtette (Nagy-Britannia és az EU) a kapcsolatokat; áthelyezte a döntéshozatali súlyokat (Európai Tanácsról a Merkozy-tandemre/Eurócsoportra); növelte a kormányokra nehezedõ nyomást a külföldi intézmények és a választók érdekkonfliktusa; mélyÃtette a megosztottságot az unión belül (észak-dél, valutaunión belüliek, illetve kÃvüliek, „szegény”-„gazdag” országok, pénzügyi segélyt nyújtó-fogadó államok). Nem mellesleg az ezekre adandó válasz alkotmányos aggályokat is felvet.
A szóban forgó törésvonalak látható-érezhetõ feszültségforrásokká váltak a tagállamok között, valamint a tagállamok és az európai intézmények viszonyában. Ez utóbbit jól mutatja az Európai Stabilitási Mechanizmus (European Stability Mechanism, ESM) és a német alkotmány összeférhetõségének kérdése. Mint ismeretes, az intézmény német parlament alsó- és felsõháza általi jóváhagyását követõen az ellenzõk a német alkotmánybÃrósághoz fordultak, azt remélve, hogy Ãgy a német pénzügyi hozzájárulást, illetve szerepvállalást elgáncsolhatják a válságkezelésben.
Angela Merkel és Peer Steinbrück -
máshogy néznek a jövõbe (forrás)
Angela Merkel kancellár korábban már a kétsebességes unió tervérõl beszélt, vagyis elõremenekülne az integráció következõ szintjébe, a politikai unióba. Persze a terv merõben a német érdekeket tükrözi: a pénzügyi segÃtségért cserébe Berlin állami jogköröket utalna az EU hatáskörébe, nagyobb beleszóláshoz juttatva ezzel az intézményeket. Az ESM esete Németországban rávilágÃt a válságkezelés és a mélyebb integráció alkotmányos határaira.
Vajon egy kormány legitim hatalma mennyiben ruházza fel arra is, hogy egy politikai unió létrehozása érdekében további döntéshozatali területeket adjon át Brüsszelnek? És hol van a határ, amikor már a nép jóváhagyása szükséges ehhez?
A német kormánypártok tagjai között már felmerült egy referendum rendezése az Európai Unióról. „Eljöhet az a pont, amikor szükségessé válik egy népszavazás tartása az unióról” – jelentette ki Rainer Brüderle, a kisebbik koalÃciós párt, a Szabaddemokraták (Freie Demokratische Partei, FDP) frakcióvezetõje. Egy referendum valóban legitimálhatná a politikai unió létrejöttét, ám a folyamat számos praktikus kérdést is felvet ezzel kapcsolatban.
A Spiegel német baloldali lap három lehetséges szcenáriót vázolt fel ezzel összefüggésben:
Az önkéntes út
A német alkotmány, az Alaptörvény nem sok emlÃtést tesz a közvetlen demokráciáról. Népszavazásról Németország területének átrendezésével, illetve az ideiglenesnek szánt Alaptörvény helyébe esetlegesen lépõ új alkotmánnyal kapcsolatban tesz emlÃtést. Több kezdeményezés is született már a referendum intézményi hatáskörének kiegészÃtésére, de egyelõre nincs egységes akarat rá – még a kormánykoalÃció is megosztott e kérdésben. A Keresztényszociális Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CSU) vezetõje, Horst Seehofer a Die Welt hasábjain mutatta be azokat a területeket, amelyekkel kapcsolatban szerinte a nép szavát is meg kellene hallgatni. Ezek a fontos hatáskörök átadása Brüsszelnek, az Európai Unió bõvÃtésének kérdése és az EU tagállamok német pénzügyi támogatása. Seehofer egyben elutasÃtotta azt a vélekedést, miszerint túl bonyolultak lennének az állampolgárok számára az olyan kérdések, amelyek az eurómentõ intézkedéseket vagy a hatáskörök Brüsszelnek való átengedését célozzák.
Magának a CSU-nak egyébként sincs kétsége afelõl, hogy az egyre euroszkeptikusabbá váló állampolgárok mindegyik fent emlÃtett kérdésre nemmel válaszolnának, ahogy maga a párt is.
A kényszer útja
A referendum elkerülhetetlen, ahogy azt többen – köztük Wolfgang Schauble pénzügyminiszter és Rainer Brüderle – is remélik, arra számÃtva, hogy a Szövetségi AlkotmánybÃróság az ESM-mel kapcsolatban azt a határozatot hozza, hogy elérték a jelenleg érvényben lévõ Alaptörvény határait. Vagyis az integráció további mélyÃtését, a „több Európa” megvalósulását csak egy új alkotmány teheti lehetõvé, a jelenlegi helyébe lépve „amely aznap szûnik meg hatályban lenni, amely nap a német emberek által szabadon jóváhagyott alkotmány életbe lép” (Alaptörvény 146. cikkely).
Kattintson és nézegessen képeket is Brüsszelrõl!
Egyelõre azonban még nem ismert a német AlkotmánybÃróság döntése, sõt, egyelõre még az integráció mélyÃtésének hogyanjáról, irányáról is csak homályos dolgokat hallani (politikai unió, korlátozott szuverenitás, közös költségvetési politika). „Egy új alkotmány megalkotása, ha szükséges, csakis az utolsó lépés lehet és ezért soha nem az ’alapkõ’, inkább mindig a ’mérföldkõ’ az új európai állam épÃtésének folyamatában” – hangsúlyozta Hans-Peter Schneider alkotmányügyi szakértõ a Frankfurter Allgemeine Zeitung cÃmû liberális-konzervatÃv napilapnak.
A referendum idõpontjáról sincsen még konszenzus, Peer Steinbrück szociáldemokrata (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) politikus szerint két éven belül, Wolfgang Schauble szerint öt év múlva kerülhet rá sor, Angela Merkel pedig visszautasÃtotta, hogy találgatásokba bocsátkozzon.
Az európai út
A harmadik forgatókönyv a német népszavazással kapcsolatban, hogy az egy páneurópai referendum keretében valósul meg, azaz minden tagállam egyazon napon szavaz az EU jogköreinek kibõvÃtésérõl (Bár ennek bizonyosan lennének ellenzõi, ahogy az európai parlamenti választásokat sem ugyanazon a napon tartják a különbözõ országokban.).
Nem lehetetlen ám, hogy az integráció mélyÃtése több országban is ellentétes az alkotmánnyal, tehát az EU ebben az esetben sem néz egy rövid folyamat elébe. Ilyenkor persze felmerül az európai államok közös alkotmányának lehetõsége is, amely nem új keletû ötlet, ám nem is egy sikertörténet. 2004-ben a tagállamok állam- és kormányfõi egy olyan alaptörvény javaslattal álltak elõ, amely többek között növelte volna az Európai Parlament hatásköreit és csökkentette volna az országokét. A Franciaországban és Hollandiában tartott referendumon azonban elutasÃtották az ötletet, Ãgy végül a Lisszaboni Szerzõdés került elfogadásra, amely jóval kisebb reformokat léptetett életbe.
Ha az európai politikusok továbbra is kiállnak a „több Európa” csapásvonal mellett, úgy hamarosan elkerülhetetlen lesz konszenzusra jutni az iránnyal kapcsolatban, illetve Ãrásban is le kell fektetni. Miközben az unió még mindig csak homályosan beszél errõl, addig a válság újra erõt gyûjt és „több Európa” helyett marad a tûzoltás és az ad hoc döntések sora.
Link
A szóban forgó törésvonalak látható-érezhetõ feszültségforrásokká váltak a tagállamok között, valamint a tagállamok és az európai intézmények viszonyában. Ez utóbbit jól mutatja az Európai Stabilitási Mechanizmus (European Stability Mechanism, ESM) és a német alkotmány összeférhetõségének kérdése. Mint ismeretes, az intézmény német parlament alsó- és felsõháza általi jóváhagyását követõen az ellenzõk a német alkotmánybÃrósághoz fordultak, azt remélve, hogy Ãgy a német pénzügyi hozzájárulást, illetve szerepvállalást elgáncsolhatják a válságkezelésben.
Angela Merkel és Peer Steinbrück -
máshogy néznek a jövõbe (forrás)
Angela Merkel kancellár korábban már a kétsebességes unió tervérõl beszélt, vagyis elõremenekülne az integráció következõ szintjébe, a politikai unióba. Persze a terv merõben a német érdekeket tükrözi: a pénzügyi segÃtségért cserébe Berlin állami jogköröket utalna az EU hatáskörébe, nagyobb beleszóláshoz juttatva ezzel az intézményeket. Az ESM esete Németországban rávilágÃt a válságkezelés és a mélyebb integráció alkotmányos határaira.
Vajon egy kormány legitim hatalma mennyiben ruházza fel arra is, hogy egy politikai unió létrehozása érdekében további döntéshozatali területeket adjon át Brüsszelnek? És hol van a határ, amikor már a nép jóváhagyása szükséges ehhez?
A német kormánypártok tagjai között már felmerült egy referendum rendezése az Európai Unióról. „Eljöhet az a pont, amikor szükségessé válik egy népszavazás tartása az unióról” – jelentette ki Rainer Brüderle, a kisebbik koalÃciós párt, a Szabaddemokraták (Freie Demokratische Partei, FDP) frakcióvezetõje. Egy referendum valóban legitimálhatná a politikai unió létrejöttét, ám a folyamat számos praktikus kérdést is felvet ezzel kapcsolatban.
A Spiegel német baloldali lap három lehetséges szcenáriót vázolt fel ezzel összefüggésben:
Az önkéntes út
A német alkotmány, az Alaptörvény nem sok emlÃtést tesz a közvetlen demokráciáról. Népszavazásról Németország területének átrendezésével, illetve az ideiglenesnek szánt Alaptörvény helyébe esetlegesen lépõ új alkotmánnyal kapcsolatban tesz emlÃtést. Több kezdeményezés is született már a referendum intézményi hatáskörének kiegészÃtésére, de egyelõre nincs egységes akarat rá – még a kormánykoalÃció is megosztott e kérdésben. A Keresztényszociális Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CSU) vezetõje, Horst Seehofer a Die Welt hasábjain mutatta be azokat a területeket, amelyekkel kapcsolatban szerinte a nép szavát is meg kellene hallgatni. Ezek a fontos hatáskörök átadása Brüsszelnek, az Európai Unió bõvÃtésének kérdése és az EU tagállamok német pénzügyi támogatása. Seehofer egyben elutasÃtotta azt a vélekedést, miszerint túl bonyolultak lennének az állampolgárok számára az olyan kérdések, amelyek az eurómentõ intézkedéseket vagy a hatáskörök Brüsszelnek való átengedését célozzák.
Magának a CSU-nak egyébként sincs kétsége afelõl, hogy az egyre euroszkeptikusabbá váló állampolgárok mindegyik fent emlÃtett kérdésre nemmel válaszolnának, ahogy maga a párt is.
A kényszer útja
A referendum elkerülhetetlen, ahogy azt többen – köztük Wolfgang Schauble pénzügyminiszter és Rainer Brüderle – is remélik, arra számÃtva, hogy a Szövetségi AlkotmánybÃróság az ESM-mel kapcsolatban azt a határozatot hozza, hogy elérték a jelenleg érvényben lévõ Alaptörvény határait. Vagyis az integráció további mélyÃtését, a „több Európa” megvalósulását csak egy új alkotmány teheti lehetõvé, a jelenlegi helyébe lépve „amely aznap szûnik meg hatályban lenni, amely nap a német emberek által szabadon jóváhagyott alkotmány életbe lép” (Alaptörvény 146. cikkely).
Kattintson és nézegessen képeket is Brüsszelrõl!
Egyelõre azonban még nem ismert a német AlkotmánybÃróság döntése, sõt, egyelõre még az integráció mélyÃtésének hogyanjáról, irányáról is csak homályos dolgokat hallani (politikai unió, korlátozott szuverenitás, közös költségvetési politika). „Egy új alkotmány megalkotása, ha szükséges, csakis az utolsó lépés lehet és ezért soha nem az ’alapkõ’, inkább mindig a ’mérföldkõ’ az új európai állam épÃtésének folyamatában” – hangsúlyozta Hans-Peter Schneider alkotmányügyi szakértõ a Frankfurter Allgemeine Zeitung cÃmû liberális-konzervatÃv napilapnak.
A referendum idõpontjáról sincsen még konszenzus, Peer Steinbrück szociáldemokrata (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) politikus szerint két éven belül, Wolfgang Schauble szerint öt év múlva kerülhet rá sor, Angela Merkel pedig visszautasÃtotta, hogy találgatásokba bocsátkozzon.
Az európai út
A harmadik forgatókönyv a német népszavazással kapcsolatban, hogy az egy páneurópai referendum keretében valósul meg, azaz minden tagállam egyazon napon szavaz az EU jogköreinek kibõvÃtésérõl (Bár ennek bizonyosan lennének ellenzõi, ahogy az európai parlamenti választásokat sem ugyanazon a napon tartják a különbözõ országokban.).
Nem lehetetlen ám, hogy az integráció mélyÃtése több országban is ellentétes az alkotmánnyal, tehát az EU ebben az esetben sem néz egy rövid folyamat elébe. Ilyenkor persze felmerül az európai államok közös alkotmányának lehetõsége is, amely nem új keletû ötlet, ám nem is egy sikertörténet. 2004-ben a tagállamok állam- és kormányfõi egy olyan alaptörvény javaslattal álltak elõ, amely többek között növelte volna az Európai Parlament hatásköreit és csökkentette volna az országokét. A Franciaországban és Hollandiában tartott referendumon azonban elutasÃtották az ötletet, Ãgy végül a Lisszaboni Szerzõdés került elfogadásra, amely jóval kisebb reformokat léptetett életbe.
Ha az európai politikusok továbbra is kiállnak a „több Európa” csapásvonal mellett, úgy hamarosan elkerülhetetlen lesz konszenzusra jutni az iránnyal kapcsolatban, illetve Ãrásban is le kell fektetni. Miközben az unió még mindig csak homályosan beszél errõl, addig a válság újra erõt gyûjt és „több Európa” helyett marad a tûzoltás és az ad hoc döntések sora.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2012. August 29. 12:59:54
#2 |
kukackac
- 2012. August 30. 07:56:18
#3 |
Perje
- 2012. August 30. 12:11:05
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték