Pedzik, pedzegetik. Ha cikket Ă­rnĂŠk, amiben hosszan fejtegetnĂŠm, hogy a zsidĂłk valĂłjĂĄban fĂślĂśslegesek, sĂľt, ha egyik pillanatrĂłl a mĂĄsikra eltĂťnnĂŠnek a fĂśld szĂ­nĂŠrĂľl, az hatalmas elĂľnyĂśkkel jĂĄrna a vilĂĄgnak, sokan igencsak felhĂĄborodnĂĄnak. ValĂłszĂ­nĂťleg mĂŠg a bĂ­rĂłsĂĄgra is becitĂĄlnĂĄnak; kĂśzĂśssĂŠg elleni izgatĂĄs, gyĂťlĂśletbeszĂŠd, ĂŠs ki tudja mĂŠg milyen vĂĄdpontokban kellene vĂŠdeni magam a bĂśrtĂśn hideg ĂĄrnyĂŠkĂĄtĂłl.

HasonlĂł lenne a helyzet, ha a cigĂĄnyokat, a nĂŠgereket titulĂĄlnĂĄm fĂślĂśslegesnek, vagy akĂĄr a nĂľket. NormĂĄlis ember manapsĂĄg nemhogy nem Ă­r, de nem is gondol ilyesmit.

Épp ezĂŠrt nem ĂŠrtem, hogy a New York Times szĂťrĂľjĂŠn milyen fondorlattal tudott ĂĄtjutni egy ilyen cikk. AzĂŠrt az mĂŠgsem a Kacsa magazin, kĂŠrem szĂŠpen. Ott elvileg szerkesztĂľk vannak, fĂľszerkesztĂľ, akiknek feladata odafigyelni az ilyesmire. TalĂĄn mĂŠg kĂźlĂśn felelĂľse is van a polkorrektsĂŠgnek, akinek most valahogy mĂŠgiscsak ĂĄtcsĂşszott a keze kĂśzĂśtt egy cikk. TalĂĄn elaludhatott munka kĂśzben… Augusztus 24-ĂŠn ezt olvashatta a nagyĂŠrdemĂť, ha fellapozta az ĂşjsĂĄgot: FĂŠrfiak, mi szĂźksĂŠg van rĂĄjuk?

A cikk tipikus elefĂĄntcsont-toronybĂłl lecsĂśpĂśgĂľ entellektĂźelizĂĄlt szĂłcsĂŠplĂŠs; olyasmit Ă­r benne a biolĂłgia ĂŠs bĂźntetĂľjog egyetemi professzorakĂŠnt ismert szerzĂľ, hogy a fĂŠrfiak mellĂŠvel nem lehet szoptatni, a megtermĂŠkenyĂ­tĂŠshez meg jĂł a fagyasztott sperma is, tehĂĄt a fĂŠrfiak teljesen fĂślĂśslegesek. Életidegen orwelli rĂŠmĂĄlom, amiben arra nem tĂŠr ki Dr. Hampikian, hogy ki tennĂŠ bele a fagyasztĂłba a cuccot, amit a nĂľk kivennĂŠnek (ahogy arra sem, hogy kik dolgoztĂĄk ki ĂŠs/vagy talĂĄltĂĄk fel a folyamathoz szĂźksĂŠges eszkĂśzĂśket ĂŠs eljĂĄrĂĄsokat – kezdve mondjuk a fagyasztĂłval). A cikk mintha azt mondanĂĄ, hogy a fĂŠrfi szerepe az volt a tĂśrtĂŠnelemben, hogy kitalĂĄlja, hogyan tehetnĂŠ fĂślĂśslegessĂŠ magĂĄt, ĂŠs most hogy “vĂŠgre” itt a mestersĂŠges megtermĂŠkenyĂ­tĂŠs, talĂĄn ĂŠszrevehetnĂŠnk magunkat ĂŠs lehĂşzhatnĂĄnk vĂŠgre a rolĂłt. Úgyis csak a baj van velĂźnk, ugye; szegĂŠny nĂľknek micsoda teher, hogy el kell viselniĂźk minket, ĂŠs igazĂĄn udvarias lenne ha szĂŠp csĂśndben kihalnĂĄnk. (Ha nem, akkor vannak feminista jelentkezĂľk szĂ­vderĂ­tĂľ Ăśtletekkel, hogy hogyan lehetne a lĂŠtszĂĄmunkat csĂśkkenteni.)

Mindezt 2012-ben, a polkorrektsĂŠg korĂĄban, a “felvilĂĄgosult nyugat” egyik mĂŠdiaszentĂŠlyĂŠben.

Hihetetlen.

És persze a cikkbĂľl megtudhatjuk azt is, hogy egy ideje mĂĄr tĂśbb a nĂľ a felsĂľoktatĂĄsban, mint a fĂŠrfi, meg hogy amĂşgyis mindenben jobbak ĂŠs szebbek, mint mi. A szokĂĄsos feminista duma, a fĂŠrfigyĂťlĂślet politikailag leokĂŠzott nyomulĂĄsa. Mindezt bĂĄrki mĂĄssal szemben elĂľadni azonnali kivĂŠgzĂľosztag, de a fĂŠrfiak mĂŠg mindig szabad prĂŠda. HiĂĄba akarunk mi bĂŠkejobbot nyĂşjtani bĂĄrkinek, ha a politikai ellenfeleink a kiirtĂĄsunkrĂłl tĂĄrgyalnak, nem is tĂşl burkoltan. ManapsĂĄg mĂĄr igenis lĂŠtezik “a nemek harca” – a feministĂĄk hoztĂĄk lĂŠtre, ĂŠs a fĂŠrfiak ellen zajlik. S mĂŠg csak bizonygatnom sem kell, hogy ez Ă­gy van: elĂŠg felĂźtni a New York Times-t. Ott van feketĂŠn-fehĂŠren.

Csak hogy biztosak legyĂźnk a dologban, vizsgĂĄljuk meg a kommenteket is. A szerkesztĂľk kigyĂťjtĂśttĂŠk nekĂźnk a kedvenceiket, amik kĂśzĂźl a legelsĂľben ez ĂĄllt:

“Amikor Ăşgy dĂśntĂśttem spermabankbĂłl vĂĄllalok gyereket, a fĂŠrfiismerĂľseim kĂśzĂźl sokan zavarodottak lettek. RĂĄjĂśttem, attĂłl fĂŠlnek, hogy fĂślĂśslegessĂŠ vĂĄlnak. ElmĂŠletem szerint ez a fĂŠlelem ĂĄll a vĂĄgyuk mĂśgĂśtt, hogy vilĂĄgszerte elnyomjĂĄk a nĂľket, legyen ez az elnyomĂĄs a nemi erĂľszak tagadĂĄsa vagy az iskolĂĄztatĂĄstĂłl valĂł elzĂĄrĂĄs – nehogy felĂŠbredjĂźnk ĂŠs rĂĄjĂśjjĂźnk, hogy a fĂŠrfiak fĂślĂśslegesek! Ne aggĂłdjatok, sokan kĂśzĂźlĂźnk mĂŠg mindig kedvelnek benneteket, de mĂĄr elmĂşltak azok az idĂľk, hogy egyenlĂľek lehetnĂŠnk.”

GyomorforgatĂł, ha szĂŠpen akarok fogalmazni. MagyarorszĂĄgrĂłl nĂŠzve ezt mĂŠg sokan nem lĂĄtjĂĄk, de a nyugat itt tart. A vilĂĄg egyik legismertebb lapjĂĄnak ilyenek jelennek meg a hasĂĄbjain, a weboldalĂĄn.

A kĂŠrdĂŠs az, hogy meddig fognak elmenni a beteg nemi hĂĄborĂşjukban, ĂŠs ha egyszer “gyĂľznek”, az mit is fog konkrĂŠtan jelenteni, ĂŠs mi lesz a vesztesekkel?

Link