Csak pár napja beszéltem róla, hogy az Illuminátus fõhadiszállása a New York kávézó volt és van, erre itt a remek képsorozattal bõvített írás is. A linkre kattintva a képeket is tekintsétek meg, majd a debreceni szabadkõmûves jelvények következhetnek.
Kedves szabadkõmûves testvérem!
Nem írtál még az idén, érdeklõdnék hát mi hír van felétek?
Én az idei nyarat ismét Budapesten töltöttem, és most is nagyon jól éreztem itt magam. Ez a nyár is csodálatosan telt el!

A légkör néhány nagyon forró napot leszámítva végig kellemesen meleg volt,
mind az utcán, mind az új bárokban, amiket szerte a belvárosban nyitottunk... (kac-kac, nyilván érted mire gondolok)

Nagyon szeretném, ha most már tényleg eljönnél egyszer meglátogatni itt minket. Hidd el, most már teljesen otthon éreznéd itt magad! A belváros átalakításában minden 110%-ban a tervek szerint halad. A multi-kulti jegyében, a brassói aprópecsenyét például lecseréltük gyros-tálra, a csípõs gulyást édes-savanyú levesre, lángos helyett pedig burritó-kat szolgálunk fel. A belváros utcáin idén nyáron már szinte nem is lehetett hallani magyarul beszélõ egyedet. Komolyan beszélek!
Ez mondjuk nem is olyan meglepõ... hiszen az elmúlt egy-két évben olyan jó tempóban haladtunk a tervvel, hogy lassan már buszjegyre is csak a külföldinek futja errefelé.
Énszerintem ha nyár este kijössz a szállásodról, már nem is kell aggódnod, hogy magyarokba futsz...

Apropó szállás... ha majd jössz, mindenképpen azt ajánlom, hogy a nemrég újjáépített Boscolo szállodánkban szállj meg. Hidd el nekem, nem fogod megbánni!
Csak vess egy pillantást a homlokzatra! Hát nem gyönyörû? Ahogy a kis patásaink hordozzák a fényt? Este, kivilágítva persze még ennél is szebb!


Boscolo, New York Palace, lobby




szabadkõmûves kötény páholyszimbólumokkal



No de a lobbiba belépve viszont már garantálom neked, hogy teljesen otthon fogod érezni magad! Hát nem kiköpött az otthoni páholy?
Küldök neked róla még néhány képet kedvcsinálónak, nézegesd majd meg õket. (innen letöltheted)

Alig várom, hogy gyere, kiviszlek majd a Hõsök terére is, ahova egyébként már jó régen elhelyeztünk egy fallikus szimbólumot, de most azt is megmutatom majd neked, hova kerül majd az a nagy piramis, amirõl már olyan sokszor meséltem.

Egyébként már majdnem kész vagyunk a bennszülöttek teljes átprogramozásával. Rögtön látni fogod, ha jössz. Szinte gombnyomásra mûködnek...

De amikor foglalod a szállást, feltétlenül több napra készülj, mert egyik este el szeretnélek vinni kicsit kocsikázni is. Mindenképpen át akarok hajtani veled ezen az új Megyeri-hídon, lehetõleg éjszaka. Olyan látványban lesz részed, ami garantáltan megmelengeti majd a szívedet.
A tervezõ mérnökök, akiket itt találtunk, képzeld, még a francia kollégáikat is lekörözték ezzel a mûalkotással.
Meglepetésnek szántam... de fene egye meg, nem tudom megállni...
Ezt nézd! Nem semmi, ugye? Még a legapróbb részletekre is figyeltek...
Még a napsugarak is ott vannak, ahol kell, a csúcskõbõl sugározva kifelé.
Elképesztõen tehetségesek ezek a magyar mérnökök, ha sikerül beszervezned õket, mindig nagyon hasznos erõforrásnak bizonyulnak. Ki is tüntettük õket egy bitang nagy medállal, amiért ilyen ügyesek voltak.
A kivitelezõket természetesen most sem fizettük ki. Hadd legyen ez a híd minden szempontból az országuk méltó szimbóluma.





Visszafelé úton viszont majd egy másik hídon jövünk vissza, mert azt szintén látnod kell. Ne verd nagy dobra, de ennek a felújításából is rengeteg pénzt tudtunk kitalicskázni.
Te, képzeld, ezek már az ellen se szólnak semmit, ha 5-ször annyiba kerül náluk egy hídfelújítás, mint bárhol másol a világon. Hát nem fantasztikus? Látod már, miért mondom mindig, hogy jól fogod érezni itt magad?
Lényegében azt csinálunk itt, amit csak akarunk, és utána még az orruk alá is lehet dörgölni az egészet, olyan vakok mint egy... nem is tudom... mint egy vakond?!
Tudom, megint kárörvendõ vagyok. De ez után a sok munka után kell egy kis szórakozás, nem igaz?


Most nézd meg ezt a hidat! Például erre, a felújítás leple alatt, odaraktuk nekik a képükbe Jákimot és Boázt, közéjük pedig egy kõszobrot, ami a leláncolt szentkoronájukat ábrázolja. Ezek meg ott ácsorognak, nézegetik, fényképezik a két oszlop között a koronát, és egyik nem kérdezi meg, hogy ugyan miért van leláncolva... No de várjál....
Mindezt úgy, hogy a híd közepén, ahogy állnak, ha átnéznek a két oszlop között, a leláncolt korona mögött épp a parlamentjük épületét látják. Magát az eszközt, amin keresztül ténylegesen leláncoltuk õket. Most mondd, hogy nincs humorérzékünk!

Most mit mondjak... Néha azért kicsit hiányzik, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsítanak...
Bezzeg a régi szép idõkben... Emlékszel? Amikor egész királyságokat kellett megdöntenünk, forradalmakat kellett kirobbantanunk! Azért azok sokkal izgalmasabb idõk voltak, mint terelgetni ezt a bégetõ nyájat...
No de ne érts félre, nem panaszkodni akartam. Hisz hamarosan felvirrad a mi napunk, és beköszönt az ezer éves "aranykor", amiért már oly sok generáció óta küzdenek õseink... és hogy épp mi leszünk a nemzedék, amelyik elvégezheti az utolsó simításokat a nagy mûvön... Azért ez elképesztõen jó érzés, nem igaz? Mesterünk sem lesz hálátlan, érzem.

Gyere hát el, és látogass meg minket... lehetõleg minél elõbb!
Az események felgyorsultak. Bulizhatnánk kicsit valamelyik szõröstül bõröstül felvásárolt belvárosi gangosházunkban...
tudod... mielõtt még felhelyezzük a csúcskövet...

Üdvözöl: régen látott rend-testvéred
Budapestrõl, 2012 augusztus 27.
Link