Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
MÓZES ÉS A KIVONULÁS AZ EGYIPTOLÓGIA SZEMSZÖGÉBÕL
Elõszó:
Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy ezen írásom nem a Biblia cáfolatára, sem a hit alapjának kétségbe vonására készült, csupán a régészet, és a bizonyított történelem szemszögébõl foglalkozik Mózessel és a zsidók kivonulásával Egyiptomból. Alapvetõen igaz viszont, hogy az egyiptológia, mint tudomány mindig is éles ellentétben állt azon teológus bibliakutatókkal, akik a hit szemszögébõl elfogultabban közelítették meg az Ószövetség Egyiptomra vonatkozó részeit.
A bibliai idézetek a református Biblia Károli Gáspár-féle fordításából származnak.
Izráel gyermekei Egyiptomban:
A Kr. e. 13. században élt egy néptörzs, nem messze Tanisztól, mely "Izráel fiai"-nak nevezte magát. II. Ramszesz adott nekik egy földdarabot, melyet Gósennek hívtak. Izráel fiai egy Jákob nevû férfi leszármazottai voltak, akit évszázadokkal azelõtt az éhség hajtott Palesztinából ide, és az akkori fáraó (valószínûleg a hükszósz uralom alatti király), letelepedési engedélyt adott neki. Jákob nagy családdal érkezett, mely két szempontból is figyelemre méltó volt: állandó viszálykodás dúlt közöttük, mégis hihetetlen számban szaporodtak. Éppen a Deltában - amit II. Ramszesz kinézett a birodalom új központjának - volt létszámfölényben egy idegen törzs, melyet az egyiptomiak egykor, szánalomból befogadtak. Más idegenekkel ellentétben, akik ekkoriban a Nílus völgyét lakták, az Izraeliták szigorúan maguknak éltek, kerülték a kapcsolatot az õslakosokkal, ami valahogy gyanúsnak is tûnt. Ezenkívül különleges helyzetet élveztek: nem rabszolgaként dolgoztak, mint azok az idegenek, akiket a fáraó a hadjáratain szerzett. De nem sorolták be õket katonai szolgálatra sem, bár az egyiptomi hadsereg egyre inkább idegen - fõleg szíriai és núbiai - katonákból állt.
II. Ramszesz az Izraelitákban nem látott mást, mint problémát jelentõ élõsködõket, de semmi esetre sem ellenséget, akiknek az elûzése könnyû lett volna számára. Ehelyett egyfajta munkaszolgálatra sorozta be õket, melyet étellel és itallal fizettek meg, tehát nem robotként kellett dolgozniuk! Történelmükben elõször azonban az Izraelita nomádoknak szabályozott tevékenységet kellett végezniük más nép számára, és ez egyáltalán nem tetszett nekik.
Az eredmények, melyeket Ramszesz ezektõl az intézkedésektõl várt, csak részben valósultak meg. Bár olcsó munkaerõt talált Ramszesz-város építéséhez, reménye, hogy Izráel fiai lassabban szaporodnak majd, dugába dõlt.
A munka, melyet II. Ramszesz Izráel fiaira kiszabott, egyáltalán nem volt embertelen. Egész biztosan nem volt olyan nehéz, mint az asszuáni kõfejtõk vagy a Sínai-félszigeti bányák rabszolgáinak a munkája. Az ellátás pedig bõségesnek tûnt az Izraelita nomádok számára. Olyan mennyiségben és rendszerességgel kaptak húst, halat, gyümölcsöket és a szokásos gabonát, hogy az Izraeliták évtizedek múlva is - úton az Ígéret Földjére -, errõl álmodoztak. Másrészt a munka idején olyan felügyelõk ellenõrzése alatt álltak, akiket II. Ramszesz a saját soraikból választatott ki. Mindenkinek egy bizonyos normát kellett teljesítenie, viszont ha ezt nem tette, jöttek a botütések.
Az Izraeliták, egy viszonylag egyszerû módszerrel, nílusi iszaptéglát állítottak elõ II. Ramszesz palotaegyütteséhez. Egyesek kosarakban iszapot hoztak a folyóról, mások korsókban vizet, megint mások apróra vágott szalmát halmoztak fel. Az utolsó munkáscsoport ezt a nyersanyagot formázta meg, és rakta a napra száradni. Minden hétköznapi épület nílusi iszaptéglából készült. Gránitot, mészkövet és homokkövet csak a szentélyeknél alkalmaztak, csak ezeknek kellett az örökkévalóságon túl is megmaradniuk. Ez az oka, hogy az egyiptomi palotákból olyan kevés, a magánépületek közül pedig egy sem maradt meg. Csak az alapok készültek kõbõl, a falakat legtöbbször téglából emelték. A nílusi iszaphoz adott szalma viszonylagos masszivitást és szilárdságot adott a tégláknak, a nedvesség és az esõ azonban tönkretette õket. Felsõ-Egyiptommal ellentétben ugyanis a Deltában néha voltak futó záporok, és a nyerstégla természetesen érzékeny a nedvességre. Így érthetõ, miért tûnik úgy, mintha a föld nyelte volna el Ramszesz-várost.
A nílusi iszaptégla olcsóbb építõanyag volt, mint a kõ. Míg téglát egyetlen ember is elõ tudott állítani, a kövek fejtéséhez és megmunkálásához már egész munkabrigádok kellettek. Az építõkövek több száz kilométeres távolságból történõ szállítása komoly technikai feladatot jelentett. Az iszaptéglát közvetlenül az építkezésen vagy annak közelében állították elõ, szállítása pedig nem jelentett gondot.
A fáraó taposómalmaiban:
A földmunka, amit Izráel fiainak ráadásként végezniük kellett, Mózes ötödik könyvében olvasható: "Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet."
(Mózes V. 11.10)
Ezek szerint Egyiptomban az Izraelitákat a vízemelõ kerekek(1) mellé állították. Kérdéses azonban, vajon valóban emberi erõvel hajtott taposómalmokról volt-e szó, vagy csak a bibliaírók fantáziája csinált azt az öszvérek hajtotta, vízkiemelõ kerekekbõl. Annyi bizonyos, hogy Izráel fiainak hasonló mezõgazdasági munkát kellet végezniük, mint a templomi birtokok hadifoglyainak. Különösen gyûlölt munka volt az új csatornák ásása és a meglévõk iszaptalanítása. Nem csoda, ha zúgolódtak.
Ramszesz pontosan tudta, hogy a jóllakott népet könnyebb irányítani, mint az éheset. Ezért az Izraelitákkal raktárakat építtetett Pithomban és Sukkotban. Nyolc méter átmérõjû, kerek gabonasilókat, melyek - kúpos tetejükön lévõ - töltõnyílásához rámpa vezetett. A silók maradványai mellett találtak egy sírmellékletként szolgáló raktárépület-modellt is, kis szobrocskákkal, mely azt mutatja, miként mûködött a raktározás. Jött az adófizetõ, hátán adójával, egy zsák gabonával. Belépett a raktár elõcsarnokába, ahol a falak mentén írnokok ültek, megmondta a nevét és lakhelyét, a nyilvántartásban kipipálták vagy figyelmeztették, ennyi és ennyi zsákkal még tartozik. Ezután bement egy terembe, ahonnan lépcsõ vezetett felfelé, és kiürítette a gabonát egy raktárhelységbe, ami a padlótól a plafonig ért. Az értékes zsákot újra magával vihette.
Úgy tûnik, mintha Ramszesz, aki a bõséget annyira szerette, állandóan félt volna az éhínségtõl. Egyetlen más fáraó sem halmozott fel annyi tartalékot, mint õ. Bár csak hatalmas gabonatárolóiról tudunk, kétség sem férhet hozzá, hogy húst is pácoltatott, és agyagkorsókban tároltatott, melynek módszerérõl már a 18. dinasztiabeli reliefek is beszámolnak. A Deltában fekvõ fõvárosban csemegeboltok és piacok voltak, ahol az egész világból szállított egzotikus gyümölcsöket és fûszereket árultak.
"Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra." (Mózes IV. 11.5)
Az új városról, Ramszeszrõl szóló dalban Pai-Bész, az írnok többet áradozik az ott kapható nyalánkságokról, mint magáról a városról. E bõség idején oly abszurd és elviselhetetlen volt az éhínség gondolata, melyet a birodalom néhányszor már megélt, hogy Ramszesz a stabilitás látható jeleiként raktárépületeket építtetett.
A fáraó munkásai:
"Pedig kegyetlenül dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait. És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenül dolgoztatnak vala velök."
(Mózes II. 1.13-14)
II. Ramszesz építési szenvedélye hihetetlen mennyiségû eszközt igényelt. Az ország különbözõ pontjain folyó nagy építkezéseken több ezer szakmunkás és segédmunkás dolgozott. Ramszesz az iszonyú állami kiadásokat a hivatalnokok által kínos pedantériával, természetben behajtott adókból, az idegen országok által, meghatározott idõközönként leszállított hadisarcból és a koloniális termékek vásárlásakor legkedveltebb csereáruból, a birodalom kiapadhatatlan arany- és ezüstkészleteinek hozadékából fedezte.
Semmi kétség, az egyiptomiak jól éltek, munkanélküliség nem volt, sõt a világ minden részérõl áramlottak a munkások, hogy az építkezési lázból õk is profitáljanak.
"Halljátok szavam - mondja Ramszesz a héliopoliszi Vörös-hegy kõfejtõjének megtekintésekor, a 8. évben állított sztélén -, itt a tulajdonotok. A valóság bizonyítja, hogy igazat szólok. Én vagyok az, Ramszesz, aki a generációkat élteti... Nagy elõkészületek történtek, hogy élhessetek, és feladatotokat el tudjátok látni... Vannak magtárak, hogy egyetlen napra se kelljen éhen maradnotok. Havonta megkapjátok a béreteket..."
Ramszesz büszkén utal rá, hogy a boltokban mindent lehet kapni: pékárut, húst, süteményt, szandált, ruhát és illatos kenõcsöt, amivel az emberek tíznaponta bedörzsölik a fejüket. Ramszesz adott rá, hogy népe rendesen öltözködjön, és mindennap szandált tudjon húzni. A "szükség" szót ki akarta törölni az egyiptomi szókincsbõl. "Megparancsoltam - mondja -, hogy kapjatok ételt éhínség idején is. A lápvidék népét utasítottam, lásson el benneteket hallal és szárnyasokkal. Hajók jönnek délre, hogy gabonát, árpát, lisztet, sót és babot hozzanak nektek. Ameddig éltek, szívesen fogtok dolgozni nekem."
Az, amikor Ramszesz "a munkák elöljáróját" megbízta, hogy Per-Ramszesztõl(2) délre, Gósen földjén élõ nomád birkapásztorok közül erõszakkal sorozzon építõmunkásokat, sokkal inkább gazdasági, mint politikai húzás volt. Ezek az emberek évszázadok óta élvezték az egyiptomi jogállam védelmét anélkül, hogy adót fizettek volna, hisz semmijük sem volt. A nyájak épp hogy eltartották a sokfõs családokat. Ramszesz, aki szívesen dolgoztatott idegenekkel, mert azok kevesebb bért kaptak és többet kellett dolgozniuk, mint az egyiptomiaknak, a héberekben építési terveinek megvalósításához látott munkaerõt.
Ezek a pásztorok habiru néven tûntek fel a különbözõ iratokban. A babiloni szövegek, Hammurappi idejétõl a Kr.e. 11. századig, katonának nevezik õket, a hettita dokumentumok a Hatti Birodalom népeként sorolják fel, az Amarna-levelek "a nyugati sivatag beduinjainak" nevezik õket. A legfontosabb említést azonban az Ótestamentum történeti könyveiben alkották.
Ezekben a különbözõ korokban, különbözõ szerzõk által eltérõ szemszögbõl lejegyzett könyvekben történelmi és kitalált események keverednek. A bibliatudósok és régészek máig vitában állnak azokkal a szakmabelieikkel; akik a bibliai szövegeket szentnek és sérthetetlennek tekintik. Az Ószövetség azonban nem dokumentumgyûjtemény! A történelmi adatok a tulajdonképpeni lényeg, a kegyelemtan hirdetése mögé szorulnak vissza. A krónikás Jahve isten és a nagyhatalmú fáraó közötti erõpróbát például olyan részletesen tárgyalja, hogy túlbuzgóságában teljesen elfelejtette néven nevezni a fáraót(!), akinek az idején mindez történt.
Az Egyiptom és Izrael gyermekei közötti vita bevezetõje így hangzik a Kivonulás könyvében:
"Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala. És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen. Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt." (Mózes II. 1.8-11)
Ez a részlet a legfontosabb forrás a történetkutatás számára. Ennek értelmében a zsidó nép szolgasága Pithom és Ramszesz építésekor kezdõdött. A bibliai Pithom, azaz egyiptomi nevén Per-Atum (Atum háza) és Ramszesz (Per-Ramszesz) a Delta keleti felében állt. Mindkét város az Izráel fiai által lakott Gósen földjének közvetlen közelében feküdt és a régészeti leletek által bizonyítottan a 19. dinasztia idején épült. Az elképzelhetõ, hogy a késõbb II. Ramszeszrõl elnevezett város alapköveit már I. Széthi (II. Ramszesz apja) lerakta, korábbi azonban nem lehet. A robotmunka kiszabójaként így két király jöhetne számításba: I. Széthi és II. Ramszesz. Ezt a feltevést a dinasztiaváltásra való utalás erõsíti meg: "Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala". Ez az állítás viszont egyidejûleg megkérdõjelezi a történészek azon másik nézetét, hogy a József-legenda, - amely idõben régebben történt - szintén II. Ramszesz idején játszódott.
Pithom (görögül Heroonpolisz) a legnagyobb város volt az izraeliták lakta térségben, a Vádi Tumilatban. A Nílusból a Héliopolisznál északkelet felé leágazó, Ramszesz által építtetett csatornán át lehetett nagy, kereskedelmi hajón megközelíteni. Pithom kikötõváros volt a sivatag közepén. II. Ptolemaiosz, aki ezer évvel késõbb a csatornát kijavíttatta, Kr. e. 279-ben - a Pithom-sztélén olvasható - átengedte a pithomi Atum-templomnak az átutazási engedélyekbõl befolyó egész vámbevételt. Az a törmelékhalom a Vádi Tumilatban, melyet ma Tell el Retabának hívnak, az minden, ami az egykor virágzó Pithomból megmaradt.
Izráel fiai, akik évszázadok óta szabad, nyugalmas pásztoréletet folytattak, nem voltak hozzászokva a kemény fizikai munkához, melyet egyszeriben megköveteltek tõlük. "És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök." (Mózes II. 1.14)
Téglavetõként az izraeliták saját embereik felügyelete alatt álltak, akik az egyiptomi munkafelügyelõknek tartoztak elszámolással a napi teljesítményrõl. Amennyiben az elõírtnál kevesebb lett, botütést kaptak, így nem csoda, ha õk is bottal noszogatták a saját embereiket.
Nílusi iszapból téglát formázni nem igazán nehéz, de piszkos munka volt. Igénytelen munkának számított, így senki sem kedvelte, fõként nem az izraeliták, akik sokkal szívesebben õrizték volna a birkáikat. Rehmiré vezír thébai sírjában tíz téglavetõ látható, akiket két felügyelõ tart szemmel. Feltûnõ a képen, hogy a két õr sötét, míg a nyolc munkás világosabb bõrû, tehát nem egyiptomi. Az egyik felügyelõ így szól: "A bot a kezemben van, ne lustálkodjatok!"
A tényt, hogy a robotot az izraeliták valóban II. Ramszesz idején végezték, olyan napon szárított téglák bizonyítják, melyek a Delta keleti részében kerültek elõ, és User-maat-Ré(3) cartouche-t(4) viselnek. Azokkal az idegenekkel szemben, akik élõ hadiadóként kerültek Egyiptomba, és ezért nem is volt más választásuk, mint a rabszolgasors, az izraeliták lázongtak a sorsuk miatt.
Téglavetõ munkások, akik nílusi iszapból készítenek napon szárított téglákat.
Ramszesz, aki birodalmában nem volt hozzászokva az ellenálláshoz, ingerlékenyen reagált és megparancsolta a munkafelügyelõknek és a nép elöljáróinak, hogy ne adjanak szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelõtt, menjenek õk maguk, és gyûjtsenek maguknak szalmát. De azért vessék ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet azelõtt készítettek. (Ugyanis Mózes és testvére Áron, arra kérte a fáraót, hogy engedje el a zsidókat három napra a pusztába áldozni az istenüknek. Ramszesz szerint, ha a népnek ennyi felesleges ideje van, akkor a szalmát is képesek maguknak kitermelni.)
"Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát. De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek." (Mózes II. 5.6-8)
Az Ószövetség itt egy egészen másfajta fáraóról beszél, mint az egyiptomi szövegek. Ramszesz parancsoló, kizsákmányoló, kegyetlen. Nem az isteni, mindenható, nagyvonalú, szerencsét és örömöt osztogató király, hanem egy ingerlékeny, bosszúálló, aljas, nyakas uralkodó, egy kíméletlen embernyúzó. Ramszesz nem minden helyzetben volt "emberfeletti" lény, akit a sok száz templom- és sztélé szöveg bemutat. Biztos, hogy sokkal gyengébb, tehetetlenebb, kicsinyesebb volt. Ezeket a szövegeket persze a király cenzúrázta, szépítette, idealizálta. Ramszesz, aki istennek tartotta magát, embertelennek bizonyult. Hõstetteirõl sokat hallani, az ókortudomány állása szerint ezek meg is történtek, de arról, hogy mily módon vitte õket véghez, sehol nem esik szó. Csak gyanítható, mekkora teljesítményt követelt meg népétõl, hogy az annyira áhított hírnévben sütkérezni tudjon. Az Ószövetség a nagy fáraó másik arcát mutatja meg, és ez nem félhivatalos, udvari jelentés, hanem a nép hangulatának tükre.
A kérdést, vajon az izraelita törzsek tényleg II. Ramszesz alatt kezdték-e meg szolgaságukat, az ásatások idõközben megválaszolták. Egyetlen olyan leleten sincs pre-ramesszida(5) dátum vagy név, melyek a Bibliában megjelölt Pithomból vagy Ramszeszbõl kerültek elõ.
Mózes, Izráel fiainak szabadítója:
Ezekben a nehéz idõkben Izráel fiai elõtt megjelent egy férfi, akinek szándékában állt, és képes is volt rá, hogy II. Ramszesz fáraóval szembeszálljon, õ volt: Mózes.
Mózes, népe felszabadítója, törvényadó és vallásalapító, a bibliai történelem egyik kiemelkedõ alakja, mégis régészek generációi kutattak hiába e fontos férfira utaló nyomok után. Mindaz, amit Mózesról tudunk, az ótestamentumi könyvekben áll, melyek történelmi szavahihetõsége épp elégszer kétségbevonható. Maguk a bibliatudósok is komolyan felvetették a kérdést, vajon Mózes nem csak a monda szülötte-e, vagy több férfi munkájának szimbolikus alakja-e, hisz személyével függ össze szinte minden, amit Izráel létével kapcsolatosan alapvetõnek tekintünk.
Ki volt Mózes valójában?
A Korán, a Kivonulások könyve és a Midras Rabba(6) is, illetve híres ókori írók, mint; Philon vagy Josephus Flavius is hercegként ábrázolják Mózest. Philon és Flavius benne látják a trónörököst is. Másrészt, a bibliai genealógia szerint Mózes, Lévi egyik ükunokája, Lévi pedig Izsáknak, az izraeliták õsének az unokája volt.
Mózes valószínûleg II. Ramszesz uralkodásának kezdetén született. A Delta keleti felében élõ izraelita birkapásztorok jelentõsen megsokasodtak ebben az idõben. Ramszesz ezért hívatta a sivatag fiainak két bábáját, Sifrát és Puát, elmagyarázta nekik, hogy nem lenne kárukra, ha munkájuk gyakorlásakor kissé hanyagabbak lennének. Õ, Ramszesz, szívesen hallaná, ha az izraelitáknál sok haláleset történne, fõként a fiúk között. A lányok továbbra is változatlan számban születhetnének. Ramszesz bizonyára háreme világos bõrû utánpótlására gondolt.
A fáraó terve baklövésnek bizonyult. A két bába, akiket Ramszesz elszámolásra maga elé rendelt, elmagyarázták, hogy az erõs izraelita asszonyok egyre kevésbé veszik igénybe a szolgálataikat, ezért alig van lehetõségük, hogy az egyiptomi király óhaját végrehajtsák. Ramszesz erre parancsba adta: "Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben." (Mózes II. 5.6-8)
Ezt a látványos emberirtást, melyre semmiféle történelmi bizonyíték nincs, lehet, hogy csak azért találták ki, hogy a Mózes fiúcska Nílusba dobását megindokolják. Alapjában ugyanis a történet logikátlan: ha Ramszesz nem engedte az izraelitákat kivándorolni, mert olcsó munkaerõre volt szüksége, és közben az izraeliták növekvõ számára panaszkodott, akkor az újszülött lányokat kellett volna megöletnie, nem pedig a fiúkat.
A fiút anyja titokban hozta a világra, és három hónapig nevelgette. "De mikor tovább nem rejtegetheté - meséli az Exodus - szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé." (Mózes II. 2.3)
Mózes anyja már szült egy lányt, aki a fáraó lánya mellett volt szolgáló és most anyjával együtt lement a folyóhoz. Úgy látszik, a zsidó asszonyok nemcsak erõsek, hanem ravaszak is voltak, mert a következõ dolog történt: A fáraó lánya lement, hogy megfürödjék a folyóban, a szolgálói ezalatt parton járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta és kinyittatta. Amikor látta, hogy egy gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: Ez a héberek gyermeke közül való! A gyermek nénje ekkor azt mondta: Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket? Az így felelt: Menj! Elment a lány, és elhívta az anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked! Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnõtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: "Mert vízbõl vettem ki."
Mózest kosárba helyezi anyja
Mózest kosárba helyezi anyja, ahogy a mûvész elképzelte.
Ez az egyik legvitatottabb rész az egész Ószövetségben, egy olyan szakasz, mely állandóan vitát vált ki az egyiptológusok és bibliatudósok között.
Az egész történetet gyaníthatóan azért szerkesztették meg, hogy Mózes alacsony származása ellenére elért társadalmi felemelkedését Isten akarataként mutassák be. Az egyiptológusok nehezen tudják elképzelni, hogy egy hercegnõ a Nílus partjára ment fürdeni. A 18. dinasztia ideje óta a fáraók fürdõmedencét és dísztavakat építtettek palotáikba, ahol pihenhettek. Elképzelhetetlen volt, hogy a királyi család egy tagja a hétköznapi ember számára is hozzáférhetõ folyóparton fürödjön.
A nádkosárban kitett fiúcska története már Mózes elõtt több mint ezer évvel ismert volt. Mezopotámiában játszódott, és a történelmi személy, akirõl szó volt, Szargon volt. Szargon volt az elsõ sémi dinasztia megalapítója Mezopotámiában. Kr. e. 2350 környékén, Kis-bõl indulva, leigázta Dél-Babilont, Szíriáig, Kis-Ázsiáig hatolt elõre, egészen a Zagrosz-hegységig, és Akkádot tette meg fõvárosának. Az ékírásos szövegek így mondják el Szargon király származását:
"Szargon, a nagy király, Akkád királya vagyok. Anyám templomi szajha volt, apámat nem ismertem, apám testvére pedig a hegyekben lakott. Városomban, Azuripuban, az Eufrátesz partján fogant meg velem anyám, és szült meg titokban. Nádkosárkába helyezett, ajtómat szurokkal lezárta és a folyóra rakott, mely nem fullasztott meg. A folyó elvitt engem Akkihoz, a vízmerítõhöz. Akki, a vízmerítõ, szívébe zárt, és fiaként nevelt fel."
Nos, mint látjuk; nincs új a nap alatt!
Mózes: egy egyiptomi név
Az a bibliai utalás világítja meg, hogy Mózes kirakása csupán legenda, hogy a hercegnõ a fiúcskát "Mózesnek" nevezte el, mivelhogy a vízbõl húzta õt ki. Emögött egy népi, etimológiai névmagyarázat, szójáték húzódik meg, mely az idegen csengésû Mózes nevet a jámbor izraelitáknak - õk Mosénak ejtették - megpróbálja elmagyarázni. A héber nyelvben van egy szó, mely hangzásában nagyon hasonlít a vallásalapító nevéhez: "masa", ami annyit jelent: "kihúzni". Mózes így azt jelenti: "a vízbõl kihúzott". E magyarázattal az egyszerû ember azután meg is elégedett.
Mózes valójában az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt. A Mosze / Mesz azt jelenti: "(valakitõl) született" vagy "(valakinek) a gyereke". Amenmosze, Thotmesz vagy Ramosze Amon-, Thot- vagy Ré fia. A Ramszesz név jelentése: "Ré gyermeke". A talált gyermeket a hercegnõ tehát egyszerûen "gyermek"-nek nevezte el.
Számos tény alapján, melyek a legenda mellett szólnak, a tudósok azt gyanítják, "hogy a Mózeshez kötõdõ kirakásmítosz értelmezése alapján Mózes egyiptomi volt, akit egy nép szüksége akart zsidóvá tenni" - ezek - bármilyen meglepõ - egy zsidó szavai, még ha nem is régészé vagy bibliatudósé, hanem a pszichoanalitikus Sigmund Freudé.
Bár Freud, aki Der Mann Moses und die monotheistische Religion (Mózes és monoteista vallás) címmel írt munkájában Mózes származásának problémáját firtatja (ti.: Ehnatonnal, a vallási reformer fáraóval azonosítja), azt mondja, feltételezése csak pszichológiai valószínûségeken alapul, és hiányzik belõle a tényszerû bizonyíték. II. Ramszesszel összefüggésben mégis különösen érdekesnek tûnik. Freud elmélete lehet hogy magyarázatot ad arra, az egyiptomi iratok miért hallgatnak Mózesrõl. Sigmund Freud azt írja: "Nem könnyû kitalálni, egy elõkelõ egyiptomit - talán herceget, papot vagy magas rangú hivatalnokot - mi vitt rá, hogy bevándorló, kulturálisan visszamaradt idegenek élére álljon, és elhagyja velük az országot. Ezt különösen az teszi valószínûtlenné, hogy az egyiptomiak közismerten megvetették az idegen népeket. Igen, szeretném azt hinni, hogy még azok a történetírók is, akik felismerték, hogy egyiptomi névrõl van szó, és a férfit Egyiptom minden bölcsességével felruházták, épp ezért nem akarják tudomásul venni azt a lehetõséget, hogy Mózes egyiptomi volt."
Freud elmélete valóban megdöbbentõ, mert a Mózes által bevezetett egyistenhit nem volt annyira idegen az egyiptomiak számára, ahogy azt gondolná az ember. Bár a 19. dinasztia idején Széth, Ré-Harahti, Atum, Ptah és Ozirisz uralták az egyiptomi panteont, alig néhány évtizeddel korábban egy fiatal, fanatista-idealista fáraó egy olyan vallásreformot hajtott végre, mellyel a nép értetlenül szembesült.
IV. Amenhotep, az egyetlen, általa tolerált istenhez, Atonhoz való tartozása jeleként Ehnatonnak nevezte magát. Ez a monoteista vallás, a hit az energiát adó Napban, rövid életû volt. A következõ fáraók, Tutankhamon, Ay és Horemheb, az ún. Amarna-korszak minden nyomát eltörölték. A gondolatot azonban nem tudták elpusztítani, az tovább élt.
A körülmetélés, melyet Mózes az izraelitáktól megkövetelt, szintén Egyiptomban volt szokás. Sírképek, múmiák és Hérodotosz is megerõsítik e szertartás egyiptomi eredetét, melyet a semiták, babiloniak és sumerek nem ismertek. Freud megkérdezi: "Mi értelme lehetett, hogy Mózes egy olyan kellemetlen szokást kényszerített az izraelitákra, mely bizonyos mértékben egyiptomivá tette, és állandóan emlékeztette õket erre az országra, ha szándéka épp ennek az ellenkezõje volt?" Ha Mózes a zsidóknak nem csak új vallást, de a körülmetélés parancsát is adta, akkor nem zsidó, hanem egyiptomi volt.
Kétségtelen, hogy a zsidók sokat tanultak az egyiptomiaktól. A több száz éves, közös történelem idején Izsák és Jákob utódai az idegen kultúrát és szellemi javakat kritikusan szemlélve saját hitükhöz, életükhöz igazították és magukévá tették. Már Mózest is "megtanították Egyiptom minden bölcsességére", és az izraeli nép további története elválaszthatatlan az Egyiptomhoz fûzõdõ kapcsolatától. Úgy tûnik, Mózes két ellenségeskedõ testvért láncolt egymáshoz századokra, sõt évezredekre.
Mi okozta hát a törést Mózes és a fáraó között?
Caesareai Eusebius (i. sz. 263-339), akinek átfogó mûvében hosszú idézeteket találunk mára már elveszett írásokból is, azt mondja, hogy Mózes egy udvari intrika áldozata lett, és meg akarták ölni, de Mózes megölte a támadót. A Midras Rabba szerint Mózes egy egyiptomi felügyelõt ütött agyon, aki elcsábított egy héber nõt. A Kivonulás könyve szerint észrevette, hogy egy egyiptomi agyonütött egy héber téglavetõt, mire õ megölte a gyilkost.
Bármi volt is az ok, a nagy Ramszesz bosszújától félve a sivatagba menekült. Az összes forrásban megerõsített szökés azonban kétségessé teszi, hogy Mózes valóban a királyi udvarban nõtt-e fel, és családtag volt-e. Fáraóként ugyanis a törvény Ramszesz volt. Hatalmában állt egy gyilkosságot jogos cselekedetnek nevezni. Akkoriban, amikor egy ártatlan törvényszegõt keze, orra és a fülei levágásával büntettek, a "hétköznapi" emberéletnek nem volt nagy értéke.
Mózes menekülése a fáraó bosszúja elõl kétségtelenül arra a kegyetlenségre és szeszélyes hangulatra utal, ahogy az idõs fáraó uralkodott. II. Ramszesz magányos, öreg zsarnokká, népétõl eltávolodott halhatatlanná vált, akinek válláról a kormányzást a tökéletesen mûködõ hivatalnoki rendszer levette. Egy élvhajhász vénember, akit csak jubileumi ünnepségeinek elõkészítése érdekelt, melyet háromévente nagy pompával megtartott. De az egyiptomiak így - és csak így - tapasztalták meg, hogy a halhatatlan férfi még él. Ramszesz közeledett hozzá, hogy az egyiptomi történelem második leghosszabb uralkodási idejét: 67 évet beteljesítse. 67 évig III., IV., V., VI., VII., és VIII. Ramszesz sem uralkodott - együtt! . II. Ramszesz legendává vált. Ramszeszi rezidenciáját már csak a memphiszi ünnepekre hagyta el. Élete utolsó két évtizedét saját isteniségének imádatával és a feleségeivel való enyelgéssel töltötte.
A hálátlan örökség
Hegyes szakálluk, sasorruk és tetovált karjuk volt. Bal halántékukon vastag hajfürtöt viseltek, a sivatagból jöttek, és sáskajárásként zúdultak Egyiptomra. Küréné területérõl való líbiaiak voltak; nyomukban ott jöttek az akhajwasák, turusák, lukák, sardanák és sekelesek.
Az idegen népek évtizedek óta irigyen pillantgattak a Nílus menti csodák országára, de a legendás fáraó bátorságának és hatalmának híre minden támadó kedvüket hamvában elfojtotta. II. Ramszesz halálának híre Egyiptom ellenségei számára jel volt a megmozdulásra.
Az országnak erõs, harcos természetû fáraóra volt szüksége. Merneptah - II. Ramszesz 13. fia - 55 évesen kezdte meg kormányzását. A trónra lépésére írt egyik dal már elõre elhalmozza gyõzelmi babérokkal:
"Örvendj, te egész ország, szép idõk következnek. Uralkodót választottak az ország élére, és tanúk járultak trónusához. Õ a király, aki évmilliókig uralkodik, mint Hórusz, Baenré, Amon szeretettje, aki Egyiptomot ünnepekkel telíti meg, Ré fia, Merneptah, az igazsággal elégedett. Ó, igazak, gyertek és lássátok: az igazság legyõzte a hazugságot, a bûnök elhullottak látványára, és minden irigy visszavonult. A víz folyik, és nem apad el. A Nílusnak nagy áradása van. A napok hosszúak, az éjszakának órái vannak, a hónapok megfelelõen jönnek. Az istenek elégedettek és boldogok, az emberek nevetve és csodálkozva élnek."
A himnusz inkább a morális felszerelkezés aktusa volt, mintsem valóságtartalmú. Merneptahnak nem volt min nevetnie. A király, hogy a birodalom nyugati határán állandóan beszivárgó líbiai hordákat visszaszorítsa, csapatokat vont ki a deltabeli katonai településekrõl, és nyugatra vezényelte át õket. Az így keletkezett katonai vákuum belpolitikai lõporos hordóvá változott. A szikra Théba volt, ahol az Amon-papok, akiknek szemében a közel-keleti istenek (akiket II. Ramszesz elõszeretettel épített be az egyiptomi istenek panteonjába) és saját halotti isteneik elõtérbe helyezése már száz éve szálka volt, a teokrácia újjáélesztésére láttak lehetõséget. "Merneptahhal" - mondja az egyiptológus Jürgen von Beckerat - "az egyiptomi történelem sötét periódusa veszi kezdetét, mely mintegy húsz évet ölel fel. Teljes feltárása, a számos próbálkozás ellenére is, még mindig nem sikerült, és a meglévõ, hiányos anyaggal talán soha nem is lesz lehetséges."
Az a kevés azonban, amit tudunk, elég, hogy nagy valószínûséggel erre az idõre tegyük az elsõ, nyílt háborút Ramszesz-város és Théba között.
A Biblia beszámol róla, hogy a belpolitikai nyugtalanságok közepette Ramszesz-városban megjelent egy férfi, és bebocsáttatást kért a fáraó, immár: Merneptah elé. Arról a Mózesról van szó, aki II. Ramszesz elõl a sivatagba menekült. Mádiánban, az Akaba-öböltõl keletre éveken keresztül nomád életet élt, feleségül vette Cippórát, Ráguel pap lányát, nemzett egy Gersám nevû fiút, és közben 80 éves lett. II. Ramszesz halálának felszabadító híre a hercegbõl pásztorrá süllyedt Mózes életében fordulópontot jelentett. De Izráel fiainak történetének is ez a sarkpontja. Mózes, nyájának õrzése közben, a Hóreb-hegyen csodálatos jelenséget, egy lángoló, de el nem égõ csipkebokrot látott. A bokorból hangot vélt hallani: "Mózes, Mózes!" Válaszolt: "Imhol vagyok!" A titokzatos hang azt mondta: "Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld." (Mózes II. 3.3-5)
A tûzben "Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene" jelent meg Mózesnek. A tûz gyakran szimbolizálta az Ószövetségben Isten megjelenését. A természettudósok a bibliai égõ, de nem elégõ csipkebokor leírását teljesen hihetõnek és egyszerûen megmagyarázhatónak tartják. A legegyszerûbb magyarázat: Izraelben és a Sínai-félszigeten még ma is nõ egy fagyöngyféle (loranthus accaciae), mely az akácfabokrokra kúszik fel. Tûzvörös virágai olyan kinézetet kölcsönöznek a bozótnak, mintha az égne. Az elsõsorban Korzikán elõforduló maqius-bozót, és néha a német hegyekben is elõforduló diptambokor önmagától gyullad meg. Apró olajmirigyeik gázokat termelnek, melyek robbanásszerûen durrannak szét, anélkül hogy maga a bozót elégne.
Mózesben ez a jelenség egyfajta küldetéstudatot ébresztett. Isten, aki önmagát "Vagyok, aki vagyok"-nak nevezte, megbízza, hogy Izráel népét, mely a Nílus-völgyben még mindig rabszolgasorban él, "a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre" vezesse. (Mózes II. 3.17)
Amikor Mózes Ramszesz-városba megy, elkíséri testvére, Áron. Õ 83 éves és népének alvezére. Az egyiptomi hivatalnokok ismerték Áront, Mózesról és elõéletérõl azonban már semmit sem tudtak. Merneptah sem ismerte. A két agg, Mózes és Áron, egy reggeli audiencián jelentek meg a fáraó elõtt, és annak ürügyén, hogy a sivatagban egy vallási ünnepet tartanának, az izraeliták elengedését kérte a robotból. Merneptah elutasította.
Ekkor Mózes és Áron megpróbálták a fáraót varázslással megijeszteni. Ez sajnálatra méltó melléfogás volt, mert a varázslás és mágia Egyiptomban megszokott dolog volt. A papok, akik bölcsek és varázslók is voltak egyben, és a varázstrükkök, melyek közül néhány máig hátborzongató és titkoktól övezett, munkájukhoz tartozott. Ezért Merneptahból csak egy fáradt mosolyt csalt elõ, amikor Áron az audiencia alatt botját a földre dobta, és az kígyóvá változott. A fáraó hívatta papjait és varázslóit, és "azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel". (Mózes II. 7.11)
Az ókori Egyiptomban a kígyóbûvölés hétköznapi dolog volt. A kígyó bottá változtatásának (és fordítva) trükkje azon a természettudományos megfigyelésen alapszik, hogy az egyiptomi kobrát bizonyos körülmények között a teljes merevség állapotába lehet hozni. Egy Ramszeszbõl származó skarabeusz egy kígyóbûvölõt ábrázol, aki mûvészetét három istennek mutatja be.
Mózesnek, az isteni küldetéstõl megszállottan, hogy népét az Ígéret Földjére vezethesse, drasztikusabb eszközökhöz kellett nyúlnia. Elérte istenénél, hogy Egyiptomot tíz csapás érje. A Nílus vize vörös lett, békák lepték el az országot, böglyök támadtak az emberekre, döglegyek lepték el a földet. Ezután az egyiptomiakat megtámadta a bubópestis, minden ember és állat keléses lett, a sáskajárást jégesõ követte, és háromnapos sötétség állt be. A fáraót azonban csak az elsõszülöttek halála gyõzte meg.
Leírásában a Biblia krónikása megpróbálja Jahve isten mindenhatóságát bemutatni. De a csapások sem történelmi, sem természettudományos szempontból nem csodák. Az elsõ csapás, hogy a Nílus vize "vérré" vált, jól példázza ezt.
A víz vörös elszínezõdése tipikus eleme az egyiptomi mitológiának. A vörös Széth isten színe, és a vörös víz mindig a rossz elõhírnöke. Egy papiruszon Setu varázsló, aki valószínûleg az Újbirodalom idején élt, azt írja anyjának: "Ha legyõztek, a víz, amikor eszel és iszol, vérré válik elõtted, és az ég vérszínû lesz." A Bibliában Mózes felemeli a botját, ráüt a Nílus vizére a fáraó szeme elõtt, és az vérré változik. "De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal". (Mózes II. 7.22)
Mózes csodát tesz Isten által
Mózes csodát tesz Isten által, ahogy a mûvész elképzelte.
Az egyik leghíresebb egyiptológus; Flinders Petrie régész sem tekinti az egyiptomi csapásokat csodának, sokkal inkább természeti jelenségnek tartja õket, melyek egy része még ma is elõfordul. Az egyiptomiak a nagy Asszuáni-gát építésekor például "vörös Nílusról" beszéltek, amikor folyó júliusban, az áradás idején iszapot és hordalékot hozott magával, és ettõl a víz színe vöröses-barnára változott. Az ár visszavonulása után a nedves árterületen több ezer béka marad vissza, melyek egyes években igazi csapást jelentenek. Mihelyst a forróságban elpusztulnak, böglyök és döglegyek bûzös zsákmányává válnak, ezzel pedig magyarázatot nyert a második, harmadik és negyedik csapás. Az, hogy a papok, miként a Bibliában áll, varázslataikkal kevésbé voltak sikeresek, mint Mózes, érthetõ. Mózes is csak egy természeti folyamatot használt ki. Merneptahra nem voltak az "odavarázsolt" csapások olyan hatással, hogy Mózes nyomásának engedett volna.
Ezt a következõ csapások sem tudták elérni. Egy olyan országban, ahol a teheneknek és marháknak szabályos kultuszuk van, a marhapestis ritka. Valahol feljegyezték volna, ha valóban egy egész országra kiterjedõ fertõzés terjedt volna el. Az ilyen betegségek úgy megtizedelték az állatállományt, hogy egész marhacsordákat kellett Líbiából és Szíriából behozni. III. Thotmesz alatt történt egy ilyen nagyméretû importálás, Merneptah idejébõl azonban nem jegyeztek fel ilyent.
A keléseknek, melyek állítólag még a papokat is megtámadták, sincs történelmi nyoma. A pusztító járványokat, melyek egész Egyiptomra kiterjedtek, és tomboltak a népesség körében, szintén feljegyezték az iratokban. Mivel Merneptah idején egyetlen utalás sincs járványra, bizonyára csak egy helyi fertõzésrõl lehetett szó.
Pierre Montet, Ramszesz-város kiásója a hetedik egyiptomi csapást maga is átélte. 1945. május 15-én, nyomasztó forróság után percekig mogyoró nagyságú jégdarabok hullottak a Nílus-völgyben. Mint a Bibliában, most is elpusztították a termést, megsebesítettek embert és állatot.
A bibliai nyolcadik csapás sem volt olyan különleges, hogy Merneptahból kicsikarta volna a kiutazási engedélyt. "Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát. És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan." (Mózes II. 10.13-14) - írja a Biblia. 1955. november 8-án a világsajtóban is hasonlót lehetett olvasni: "Sáskarajok szállták meg Kairót!"
A kilencedik csapás: "És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség. És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig." (Mózes II. 10.21-22)
Aki egyszer átélte Kairóban a hamszint, ezt a száraz, forró déli vagy délkeleti sivatagi szelet, fõleg a napéjegyenlõséget követõ 50 napon belül, az emlékezni fog erre a bibliai csapásra. A Napot kilométer magasan hordott sivatagi homok sötétíti el, és minden nyomasztó sötétségbe borul, mely sokszor három napnál is tovább tart. "Következésképpen - véli Pierre Montet - az egyiptomi csapások összességében kellemetlenségként és sorscsapásként foghatók fel, melyek a Delta keleti részének lakosságát mindenféle természetfeletti beavatkozás nélkül sújtották."
A tizedik csapás - az elsõszülöttek halála - azonban megváltoztatta a fáraó véleményét. Közelebbit nem tudunk errõl a halálozásról, de a Bibliából kivehetõ, hogy nem kiugró számú csecsemõhalálozásról van szó (hisz csak házanként egy), ez az ókorban amúgy is nagy volt. Jól ismert az a tény az ókori népeknél, hogy kamasz korukig sok népnél nevet sem adtak gyermekeiknek, mert többségük meg sem érte ezt a kort. Az egyiptomiaknál is így volt ez. Elképzelhetõ az is, hogy a hatodik csapásban leírt járványnak estek áldozatul ezen gyermekek, de közelebbit nem tudunk. Merneptah mindenesetre hívatta Mózest és Áront és így szólt: "Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok." (Mózes II. 12.31)
A Kivonulás (Exodus):
A régészek és bibliatudósok sokkal valószínûbbnek tartják, hogy a Biblia krónikása a tíz csapást csak kitalálta, hogy népének megmagyarázza a hirtelen kiutazási engedélyt és azt, hogy az izraeliták valójában elszöktek Egyiptomból. Épp akkor, amikor Merneptah csapataival kelet felé, a beözönlõ líbiaiak ellen vonult. Csak ezzel magyarázható, hogy a fáraó késõbb miért üldözte újra az izraelitákat. "És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom." (Mózes II. 12.37-38)
"E szám képtelensége - mondja a nimwegeni katolikus teológus és bibliatudós, Paul Heinisch - mindenütt elismert". (Heinisch amúgy Merneptah 2. uralkodási évére teszi az Exodust, tehát Kr. e. 1223-ra). Az izraeliták és a gyülevész nép 600 000-es száma valószínûleg fordítási hiba. Sir Flinders Petrie rámutat, hogy a héber elaf szónak két jelentése van: ezer és csoport vagy család. 600 ezer helyett 600 családról lenne tehát szó. Petrie, aki családonként csak kilenc embert számolt, kerek 5000 fõre hozta ki a sivatag felé indulókat. Ez a feltételezés sokkal valószínûbb, mert 600 000 ember nem tudott volna a sivatagban életben maradni. Összehasonlító számok is meg tudják erõsíteni a bibliai számadat lehetetlenségét. John A. Wilson szerint Egyiptomnak az Újbirodalom idején 1,6 millió lakosa volt, egész Szíriában és Palesztinában pedig 36 ezren éltek. Azt, hogy az 5000-es szám sokkal reálisabb, közvetve maga az Ótestamentum bizonyítja. II. Ramszesz állítólag meg akarta félemlíteni a zsidók bábáit, ".a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve". (Mózes II. 1,15) Ez azt jelenti, hogy Izráel asszonyainak csak két bábájuk volt Egyiptomban, ami 600 család számára elegendõ, 600 000 héberhez azonban már kevés lett volna.
Indulás elõtt Mózes - híven az eskühöz, melyet egykor József az izraelitáktól vett: "Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat errõl a helyrõl" - kiásatta József csontjait.
Az exodus nem egy rendezett kivonulás volt, hanem menekülés Egyiptomból. A várakozással ellentétben a zsidók nem az ismert, közvetlenül Kánaán felé vezetõ, filiszteusok útját választották. Ennek mentén ugyanis õrtornyok és pihenõhelyek álltak. Egyiptomi hivatalnokok ellenõriztek a határátkelõknél minden ki- és beutazást, így Izrael fiainak illegálisan kellett átlépniük a határt. Mózes ezért a Ramszesz-városból dél felé Szukkót, majd tovább az Etámba, Pihariho, Migdol és Beelszefon irányába vezetõ utat választotta. Valahol e sivatagi gyaloglás alatt történt a Vörös-tengeren való átkelés.
Viszont az izraeliták sohasem keltek át a Vörös-tengeren! Ebben a régészek és az exegéták is egyetértenek. Ez a monda megint fordítói hibából ered. A Judit, Bölcsesség és 1. Makkabeusok könyvének szövegei, ahol ezt elõször említik, egy "Jam-Szufról" szólnak, melyet nem Vörös-tengernek, hanem "sástenger"-nek kell lefordítani. Nád azonban csak a Szuezi-öböl és a Földközi-tenger közötti területen fordul elõ, amit ma a Szuezi-csatorna vág át. A csatorna 1895-ös megépítéséig ez egy sztyeppévé alakult, tavakkal szabdalt földszoros volt. A legészakibb a Menszale-tó, ehhez kapcsolódnak délrõl a Balla-tavak, a Titusza-tó és az egymással összeköttetésben álló Keserû-tavak. A ramesszida korban a Keserû-tavak természetes összeköttetésben álltak a Vörös-tengerrel, ezért ott is érzékelhetõ volt az apály és a dagály.
Paul Heinisch három elképzelést sorol fel, ahol a "Vörös-tengeren való átkelés" megtörténhetett, de csak az egyiket tartja jónak:
1. - A Titusza-tó és a nagy Keserû-tavak között. Ellene szól, hogy a ramesszida korban ez a vidék szárazföld volt, ahol egy áradás valószínûtlen.
2. - A két Keserû-tó közötti földszoros. A tavaknak természetes átfolyásuk van egymásba. Apálykor az izraeliták talán tényleg száraz lábbal át tudtak volna érni a tó túlsó partjára.
3. - A Keserû-tavaktól délre. Paul Heinisch a következõk miatt ezt tartja a legvalószínûbbnek: az izraeliták Ramszeszbõl déli irányba, Szukkót felé menekültek, és ezt az irányt tartották Etámig, mely az egyiptomi és az arab sivatag találkozásánál fekszik.
Itt a régészeti bizonyítékok szerint egy iszap- és homokpad húzódott, melyet a Vörös-tenger apály-dagály ciklusa tornyozott fel. Mózes sokévi sivatagi tartózkodása alatt szerezhetett tudomást errõl a titkos gázlóról. Az egyiptomi karavánok ezen a Vörös-tenger és a Kis Keserû-tó közötti, természetes vízi úton haladtak át, ha a sínai bányákhoz tartottak. A gázló közelében lehetett Migdol. A bibliai próféták ugyan Egyiptom északkeleti határán, Péluszión környékén említenek egy Migdolt, a szó azonban annyit jelent: õrtorony. Ilyen határ menti erõdítmény pedig számtalan volt a ramesszida korban.
A Kivonulás útvonala
A Kivonulás (Exodus) útvonala
(A nagyobb verzióért kattints a képre!)
A salufi homokpadtól délre francia régészek egy ókori építményt ástak ki, mely templom-erõd volt, és a feliratok szerint már II. Ramszesz idejében is állt. Ez az erõd lehetett a bibliai Migdol. A régészek még egy kiépített út nyomait is megtalálták, mely egyenesen a vízbe vezetett, és a túlparton folytatódott. Ez a gázló 40 kilométerre fekszik Etámtól, és a menekülõk e távolságot egynapi gyaloglással maguk mögött hagyták. "És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baal-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett." (Mózes II. 14.1-2) Migdol 7,8 kilométerre volt a gázlótól. Volt hát elég hely az 5000 embernek, hogy Migdol és a tenger között megpihenjen. Pi-Hahirot és Baal-Czefón (Beelszefon) lokalizálása viszont még mindig problémát okoz a régészeknek. Az Abu Haszánál talált kis Hathor-templomot a régész-tudósok Pi-Hathornak (Hathor háza) nevezik, ami nem túl kielégítõ alliterációja a Pi-Hahirot névnek. Beelszefon magyarázata jobbnak tûnik. Azt az egyik sztélét jelölheti, melyet II. Ramszesz a gázló partján felállíttatott. Õt magát, Ramszeszt, a szolgaság fáraóját ábrázolja, amint Széth elõtt mutat be áldozatot. Két ilyen sztélé volt, az egyik északabbra, a másik délebbre. Széth és a keleti istenség: Baal viszont II. Ramszesz keleti istenek iránti imádata során egyesült egyiptomi istenségként (ami a thébai papok hiúságát sértette). Beelszefon lefordítva pedig azt jelenti: az északi Baal.
Amikor Etám parancsnoka észrevette, hogy az izraeliták át akarnak kelni a gázlón, sietve követet küldött Per-Ramszeszbe. A gyorsfutár számára a 120 kilométerre fekvõ város csak egynapi utazásra volt. Ez azt jelenti, hogy a megfelelõ katonai akció már egy nappal késõbb megkezdõdhetett. "És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt." (Mózes II. 14.5)
Nem tudjuk, Merneptah egyáltalán Ramszeszben tartózkodott-e, és személyesen vette-e üldözõbe az izraelitákat. A Kivonulás könyvében az áll, hogy a fáraó befogatott harci szekerébe és 600 válogatott harci szekérrel a menekülõk után vetette magát, de itt a "fáraó" szó valószínûleg az "egyiptomiak" helyett áll. Elég valószínûtlen, hogy Merneptah az adott pillanatban uralkodó feszült helyzetben egy viszonylag lényegtelen vállalkozást személyesen vezetett volna. A Delta nyugati felében lévõ lbiai hordák biztosan sokkal komolyabb fejtörést okoztak számára, mint a menekülõ pásztornépség.
A zsidók Pi-Hahirot mellett, Beelszefontól északra ütöttek tábort. Háromnapi erõltetett menet után elsõsorban az állatoknak kellett pihenniük. Ha csak az emberekrõl lett volna szó, õk az üldözéstõl való félelmükben továbbmennek. Így pánik tört ki közöttük, amikor kémek jelentették, hogy az egyiptomiak üldözõbe vették õket. A menekülõk üvöltöttek félelmükben, tudták, hogy halálbüntetés vár rájuk. Néhányan keserû szemrehányással illették Mózest, és azt mondták, nem is volt olyan rossz az úgynevezett szolgaság.
Amikor beköszöntött az éjszaka, az üldözõ egyiptomi csapat azzal a meggyõzõdéssel, hogy a csordáikkal sokkal lassabban haladó izraeliták közvetlenül elõttük vannak - tábort ütött. Másnap reggel a menekülõket majd bekerítik és visszahajtják Gósen földjére.
Ezen az éjszakán Jahve isten újra beleavatkozott az eseményekbe: "És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl." (Mózes II. 14.21)
Valójában mi történhetett ezen az éjszakán?
Egy vihar a sötétségben szabaddá tette a földnyelv gázlóját, Mózes pedig megparancsolta embereinek, hogy állataikkal együtt gázoljanak át a vízen. Halálos félelmükben az izraeliták engedelmeskedtek, és megtörtént a számukra felfoghatatlan: száraz lábbal jutottak át a túlsó partra. Számukra ez természetesen csoda volt, hisz átkeltek a "tengeren".
Hajnalban Merneptah katonái rájöttek, hogy az izraeliták elszöktek, és azonnal üldözõbe vették õket. Ebben a helyzetben azonban felszerelésük, a harci szekér, akadállyá vált. A lovak megrémültek a dörgéstõl és villámlástól, felágaskodtak, a kocsik egymásba futottak és összetörtek. A gázló még szabad volt. Az egyiptomi harci kocsik meggondolatlanul nekiindultak.
"És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök." (Mózes II. 14.27-28)
Paul Heinisch ezt a részt így magyarázza: "A szél elült. Megérkezett a dagály, mely a Szuezi-öböl északi végében nagyon gyorsan emelkedik, és annál sebesebb a sodra, minél alacsonyabb volt a vízállás. A víz visszahúzódott, és ott, ahol az elõbb az izraeliták átkeltek, az északról és délrõl jövõ hullámhegy összecsapott."
A jelenet leírásában magáról a fáraóról nem esik szó, ezért eggyel több ok feltételezni, hogy Merneptah nem vett részt az akcióban, tehát nem is fulladt vízbe. Amúgy Merneptah múmiája a Kairói Múzeumban sem úgy néz ki, mint egy vízbefulladt emberé. (A só-nyomok, melyeket amerikai röntgenorvosok találtak a bõrén, nátronnyomok, amelyet a dehidrogénezéshez, azaz a test víztelenítéséhez használtak.) A leírás azonban, mely szerint a fáraó egész kocsizó csapatát meglepte az ár, és az izraeliták "láták a megholt Égyiptombelieket a tenger partján" (Mózes II. 14.30), reálisnak tûnik. Amikor Mózes és Izrael gyermekei felfedezték, hogy megmentették õket, belekezdtek egy dalba, egy Jahve istenhez intézett himnuszba, melyhez hasonlókkal az isteni Ramszesz is dicsõíttette önmagát:
"Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.
Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.
Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.
Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
Az Úr uralkodik mind örökkön örökké." (Mózes II. 15.1-18)
Ezt a Vörös-tenger partján énekelt gyõzelmi dalt - mint sok zsoltárt - késõbb kiegészítették. Paul Heinisch a második rész keletkezését a kánaániták Barak általi leverése utáni idõre vagy Salamon korára teszi, aki a kánaánitákat szolgaságba vetette, miután Dávid a filiszteusok fenyegetõ veszélyét elhárította. Az egyik, ebben a részben említett "szent lakóhely" Salamon (Kr.e. 965-926) temploma lehetett, melyet 300 évvel a Vörös-tengeren való átkelés után emeltetett.
"Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram?" Ez a kérdés szinte már abszurdnak hangzik, miközben Jahve egyetlen más istent sem tûrt meg maga mellett. Ez nyilván Izráel népének múltjára vezethetõ vissza, mely Egyiptomból jött, ahol sok isten volt. És a dicsõítés: "Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör." Nem olyan ez, akár II. Ramszesz Kadesh-költeményének dicsõítõ éneke? (Részletekért lásd a Kadesh-i csata leírását.)
(1) Ez a rész azért is különös a Bibliában, mert öntözéskor úgynevezett; sadufot (gémeskút elvén mûködõ vízemelõ) használtak. Vízemelõ kerékre, melyet állat forgatott körbe, legkorábban a Kr. e. 4-3. századból van bizonyíték.
(2) Per-Ramszesz, a II. Ramszesz által épített új fõváros neve. A Biblia egyszerûen csak Ramszesz néven említi. Bár egészen a 21. dinasztiáig a fõváros maradt, több mint 350 éven át, és még a római uralom alatt is lakták, utána egyszerûen nyoma veszett. A legtöbb kutató szerint helye megegyezik a 21. dinasztiabeli Tanisz városával, vagy attól néhány kilométerre délre található. Némely kutató szerint pedig a hükszosz uralom alatti fõváros, Avarisz helyével azonos (szerintük erre építették rá), de ez az elmélet megdõlni látszik.
(3) "User-maat-Ré" II. Ramszesz egyik királyi neve.
(4) Cartouche-nak (ejtsd: kártus) hívjuk a fáraók neveit tartalmazó bekeretezett formát a hieroglif szövegekben. (A királyi családok minden tagjának nevét ilyen cartouche-ba írták.)
(5) Ramesszida kornak nevezzük általában a 19.-20. dinasztia Ramszesz nevû fáraóinak korát, de jellemzõen II. Ramszesz uralkodásának idõszakát. Pre-ramesszida kor pedig az ez idõ elõtti korszak.
(6) A "midras" héber szó, jelentése: értelmezés. A Midras Rabba olyan könyv, amely a bibliai szövegeket magyarázza.
Link
Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy ezen írásom nem a Biblia cáfolatára, sem a hit alapjának kétségbe vonására készült, csupán a régészet, és a bizonyított történelem szemszögébõl foglalkozik Mózessel és a zsidók kivonulásával Egyiptomból. Alapvetõen igaz viszont, hogy az egyiptológia, mint tudomány mindig is éles ellentétben állt azon teológus bibliakutatókkal, akik a hit szemszögébõl elfogultabban közelítették meg az Ószövetség Egyiptomra vonatkozó részeit.
A bibliai idézetek a református Biblia Károli Gáspár-féle fordításából származnak.
Izráel gyermekei Egyiptomban:
A Kr. e. 13. században élt egy néptörzs, nem messze Tanisztól, mely "Izráel fiai"-nak nevezte magát. II. Ramszesz adott nekik egy földdarabot, melyet Gósennek hívtak. Izráel fiai egy Jákob nevû férfi leszármazottai voltak, akit évszázadokkal azelõtt az éhség hajtott Palesztinából ide, és az akkori fáraó (valószínûleg a hükszósz uralom alatti király), letelepedési engedélyt adott neki. Jákob nagy családdal érkezett, mely két szempontból is figyelemre méltó volt: állandó viszálykodás dúlt közöttük, mégis hihetetlen számban szaporodtak. Éppen a Deltában - amit II. Ramszesz kinézett a birodalom új központjának - volt létszámfölényben egy idegen törzs, melyet az egyiptomiak egykor, szánalomból befogadtak. Más idegenekkel ellentétben, akik ekkoriban a Nílus völgyét lakták, az Izraeliták szigorúan maguknak éltek, kerülték a kapcsolatot az õslakosokkal, ami valahogy gyanúsnak is tûnt. Ezenkívül különleges helyzetet élveztek: nem rabszolgaként dolgoztak, mint azok az idegenek, akiket a fáraó a hadjáratain szerzett. De nem sorolták be õket katonai szolgálatra sem, bár az egyiptomi hadsereg egyre inkább idegen - fõleg szíriai és núbiai - katonákból állt.
II. Ramszesz az Izraelitákban nem látott mást, mint problémát jelentõ élõsködõket, de semmi esetre sem ellenséget, akiknek az elûzése könnyû lett volna számára. Ehelyett egyfajta munkaszolgálatra sorozta be õket, melyet étellel és itallal fizettek meg, tehát nem robotként kellett dolgozniuk! Történelmükben elõször azonban az Izraelita nomádoknak szabályozott tevékenységet kellett végezniük más nép számára, és ez egyáltalán nem tetszett nekik.
Az eredmények, melyeket Ramszesz ezektõl az intézkedésektõl várt, csak részben valósultak meg. Bár olcsó munkaerõt talált Ramszesz-város építéséhez, reménye, hogy Izráel fiai lassabban szaporodnak majd, dugába dõlt.
A munka, melyet II. Ramszesz Izráel fiaira kiszabott, egyáltalán nem volt embertelen. Egész biztosan nem volt olyan nehéz, mint az asszuáni kõfejtõk vagy a Sínai-félszigeti bányák rabszolgáinak a munkája. Az ellátás pedig bõségesnek tûnt az Izraelita nomádok számára. Olyan mennyiségben és rendszerességgel kaptak húst, halat, gyümölcsöket és a szokásos gabonát, hogy az Izraeliták évtizedek múlva is - úton az Ígéret Földjére -, errõl álmodoztak. Másrészt a munka idején olyan felügyelõk ellenõrzése alatt álltak, akiket II. Ramszesz a saját soraikból választatott ki. Mindenkinek egy bizonyos normát kellett teljesítenie, viszont ha ezt nem tette, jöttek a botütések.
Az Izraeliták, egy viszonylag egyszerû módszerrel, nílusi iszaptéglát állítottak elõ II. Ramszesz palotaegyütteséhez. Egyesek kosarakban iszapot hoztak a folyóról, mások korsókban vizet, megint mások apróra vágott szalmát halmoztak fel. Az utolsó munkáscsoport ezt a nyersanyagot formázta meg, és rakta a napra száradni. Minden hétköznapi épület nílusi iszaptéglából készült. Gránitot, mészkövet és homokkövet csak a szentélyeknél alkalmaztak, csak ezeknek kellett az örökkévalóságon túl is megmaradniuk. Ez az oka, hogy az egyiptomi palotákból olyan kevés, a magánépületek közül pedig egy sem maradt meg. Csak az alapok készültek kõbõl, a falakat legtöbbször téglából emelték. A nílusi iszaphoz adott szalma viszonylagos masszivitást és szilárdságot adott a tégláknak, a nedvesség és az esõ azonban tönkretette õket. Felsõ-Egyiptommal ellentétben ugyanis a Deltában néha voltak futó záporok, és a nyerstégla természetesen érzékeny a nedvességre. Így érthetõ, miért tûnik úgy, mintha a föld nyelte volna el Ramszesz-várost.
A nílusi iszaptégla olcsóbb építõanyag volt, mint a kõ. Míg téglát egyetlen ember is elõ tudott állítani, a kövek fejtéséhez és megmunkálásához már egész munkabrigádok kellettek. Az építõkövek több száz kilométeres távolságból történõ szállítása komoly technikai feladatot jelentett. Az iszaptéglát közvetlenül az építkezésen vagy annak közelében állították elõ, szállítása pedig nem jelentett gondot.
A fáraó taposómalmaiban:
A földmunka, amit Izráel fiainak ráadásként végezniük kellett, Mózes ötödik könyvében olvasható: "Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet."
(Mózes V. 11.10)
Ezek szerint Egyiptomban az Izraelitákat a vízemelõ kerekek(1) mellé állították. Kérdéses azonban, vajon valóban emberi erõvel hajtott taposómalmokról volt-e szó, vagy csak a bibliaírók fantáziája csinált azt az öszvérek hajtotta, vízkiemelõ kerekekbõl. Annyi bizonyos, hogy Izráel fiainak hasonló mezõgazdasági munkát kellet végezniük, mint a templomi birtokok hadifoglyainak. Különösen gyûlölt munka volt az új csatornák ásása és a meglévõk iszaptalanítása. Nem csoda, ha zúgolódtak.
Ramszesz pontosan tudta, hogy a jóllakott népet könnyebb irányítani, mint az éheset. Ezért az Izraelitákkal raktárakat építtetett Pithomban és Sukkotban. Nyolc méter átmérõjû, kerek gabonasilókat, melyek - kúpos tetejükön lévõ - töltõnyílásához rámpa vezetett. A silók maradványai mellett találtak egy sírmellékletként szolgáló raktárépület-modellt is, kis szobrocskákkal, mely azt mutatja, miként mûködött a raktározás. Jött az adófizetõ, hátán adójával, egy zsák gabonával. Belépett a raktár elõcsarnokába, ahol a falak mentén írnokok ültek, megmondta a nevét és lakhelyét, a nyilvántartásban kipipálták vagy figyelmeztették, ennyi és ennyi zsákkal még tartozik. Ezután bement egy terembe, ahonnan lépcsõ vezetett felfelé, és kiürítette a gabonát egy raktárhelységbe, ami a padlótól a plafonig ért. Az értékes zsákot újra magával vihette.
Úgy tûnik, mintha Ramszesz, aki a bõséget annyira szerette, állandóan félt volna az éhínségtõl. Egyetlen más fáraó sem halmozott fel annyi tartalékot, mint õ. Bár csak hatalmas gabonatárolóiról tudunk, kétség sem férhet hozzá, hogy húst is pácoltatott, és agyagkorsókban tároltatott, melynek módszerérõl már a 18. dinasztiabeli reliefek is beszámolnak. A Deltában fekvõ fõvárosban csemegeboltok és piacok voltak, ahol az egész világból szállított egzotikus gyümölcsöket és fûszereket árultak.
"Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra." (Mózes IV. 11.5)
Az új városról, Ramszeszrõl szóló dalban Pai-Bész, az írnok többet áradozik az ott kapható nyalánkságokról, mint magáról a városról. E bõség idején oly abszurd és elviselhetetlen volt az éhínség gondolata, melyet a birodalom néhányszor már megélt, hogy Ramszesz a stabilitás látható jeleiként raktárépületeket építtetett.
A fáraó munkásai:
"Pedig kegyetlenül dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait. És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenül dolgoztatnak vala velök."
(Mózes II. 1.13-14)
II. Ramszesz építési szenvedélye hihetetlen mennyiségû eszközt igényelt. Az ország különbözõ pontjain folyó nagy építkezéseken több ezer szakmunkás és segédmunkás dolgozott. Ramszesz az iszonyú állami kiadásokat a hivatalnokok által kínos pedantériával, természetben behajtott adókból, az idegen országok által, meghatározott idõközönként leszállított hadisarcból és a koloniális termékek vásárlásakor legkedveltebb csereáruból, a birodalom kiapadhatatlan arany- és ezüstkészleteinek hozadékából fedezte.
Semmi kétség, az egyiptomiak jól éltek, munkanélküliség nem volt, sõt a világ minden részérõl áramlottak a munkások, hogy az építkezési lázból õk is profitáljanak.
"Halljátok szavam - mondja Ramszesz a héliopoliszi Vörös-hegy kõfejtõjének megtekintésekor, a 8. évben állított sztélén -, itt a tulajdonotok. A valóság bizonyítja, hogy igazat szólok. Én vagyok az, Ramszesz, aki a generációkat élteti... Nagy elõkészületek történtek, hogy élhessetek, és feladatotokat el tudjátok látni... Vannak magtárak, hogy egyetlen napra se kelljen éhen maradnotok. Havonta megkapjátok a béreteket..."
Ramszesz büszkén utal rá, hogy a boltokban mindent lehet kapni: pékárut, húst, süteményt, szandált, ruhát és illatos kenõcsöt, amivel az emberek tíznaponta bedörzsölik a fejüket. Ramszesz adott rá, hogy népe rendesen öltözködjön, és mindennap szandált tudjon húzni. A "szükség" szót ki akarta törölni az egyiptomi szókincsbõl. "Megparancsoltam - mondja -, hogy kapjatok ételt éhínség idején is. A lápvidék népét utasítottam, lásson el benneteket hallal és szárnyasokkal. Hajók jönnek délre, hogy gabonát, árpát, lisztet, sót és babot hozzanak nektek. Ameddig éltek, szívesen fogtok dolgozni nekem."
Az, amikor Ramszesz "a munkák elöljáróját" megbízta, hogy Per-Ramszesztõl(2) délre, Gósen földjén élõ nomád birkapásztorok közül erõszakkal sorozzon építõmunkásokat, sokkal inkább gazdasági, mint politikai húzás volt. Ezek az emberek évszázadok óta élvezték az egyiptomi jogállam védelmét anélkül, hogy adót fizettek volna, hisz semmijük sem volt. A nyájak épp hogy eltartották a sokfõs családokat. Ramszesz, aki szívesen dolgoztatott idegenekkel, mert azok kevesebb bért kaptak és többet kellett dolgozniuk, mint az egyiptomiaknak, a héberekben építési terveinek megvalósításához látott munkaerõt.
Ezek a pásztorok habiru néven tûntek fel a különbözõ iratokban. A babiloni szövegek, Hammurappi idejétõl a Kr.e. 11. századig, katonának nevezik õket, a hettita dokumentumok a Hatti Birodalom népeként sorolják fel, az Amarna-levelek "a nyugati sivatag beduinjainak" nevezik õket. A legfontosabb említést azonban az Ótestamentum történeti könyveiben alkották.
Ezekben a különbözõ korokban, különbözõ szerzõk által eltérõ szemszögbõl lejegyzett könyvekben történelmi és kitalált események keverednek. A bibliatudósok és régészek máig vitában állnak azokkal a szakmabelieikkel; akik a bibliai szövegeket szentnek és sérthetetlennek tekintik. Az Ószövetség azonban nem dokumentumgyûjtemény! A történelmi adatok a tulajdonképpeni lényeg, a kegyelemtan hirdetése mögé szorulnak vissza. A krónikás Jahve isten és a nagyhatalmú fáraó közötti erõpróbát például olyan részletesen tárgyalja, hogy túlbuzgóságában teljesen elfelejtette néven nevezni a fáraót(!), akinek az idején mindez történt.
Az Egyiptom és Izrael gyermekei közötti vita bevezetõje így hangzik a Kivonulás könyvében:
"Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala. És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen. Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt." (Mózes II. 1.8-11)
Ez a részlet a legfontosabb forrás a történetkutatás számára. Ennek értelmében a zsidó nép szolgasága Pithom és Ramszesz építésekor kezdõdött. A bibliai Pithom, azaz egyiptomi nevén Per-Atum (Atum háza) és Ramszesz (Per-Ramszesz) a Delta keleti felében állt. Mindkét város az Izráel fiai által lakott Gósen földjének közvetlen közelében feküdt és a régészeti leletek által bizonyítottan a 19. dinasztia idején épült. Az elképzelhetõ, hogy a késõbb II. Ramszeszrõl elnevezett város alapköveit már I. Széthi (II. Ramszesz apja) lerakta, korábbi azonban nem lehet. A robotmunka kiszabójaként így két király jöhetne számításba: I. Széthi és II. Ramszesz. Ezt a feltevést a dinasztiaváltásra való utalás erõsíti meg: "Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala". Ez az állítás viszont egyidejûleg megkérdõjelezi a történészek azon másik nézetét, hogy a József-legenda, - amely idõben régebben történt - szintén II. Ramszesz idején játszódott.
Pithom (görögül Heroonpolisz) a legnagyobb város volt az izraeliták lakta térségben, a Vádi Tumilatban. A Nílusból a Héliopolisznál északkelet felé leágazó, Ramszesz által építtetett csatornán át lehetett nagy, kereskedelmi hajón megközelíteni. Pithom kikötõváros volt a sivatag közepén. II. Ptolemaiosz, aki ezer évvel késõbb a csatornát kijavíttatta, Kr. e. 279-ben - a Pithom-sztélén olvasható - átengedte a pithomi Atum-templomnak az átutazási engedélyekbõl befolyó egész vámbevételt. Az a törmelékhalom a Vádi Tumilatban, melyet ma Tell el Retabának hívnak, az minden, ami az egykor virágzó Pithomból megmaradt.
Izráel fiai, akik évszázadok óta szabad, nyugalmas pásztoréletet folytattak, nem voltak hozzászokva a kemény fizikai munkához, melyet egyszeriben megköveteltek tõlük. "És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök." (Mózes II. 1.14)
Téglavetõként az izraeliták saját embereik felügyelete alatt álltak, akik az egyiptomi munkafelügyelõknek tartoztak elszámolással a napi teljesítményrõl. Amennyiben az elõírtnál kevesebb lett, botütést kaptak, így nem csoda, ha õk is bottal noszogatták a saját embereiket.
Nílusi iszapból téglát formázni nem igazán nehéz, de piszkos munka volt. Igénytelen munkának számított, így senki sem kedvelte, fõként nem az izraeliták, akik sokkal szívesebben õrizték volna a birkáikat. Rehmiré vezír thébai sírjában tíz téglavetõ látható, akiket két felügyelõ tart szemmel. Feltûnõ a képen, hogy a két õr sötét, míg a nyolc munkás világosabb bõrû, tehát nem egyiptomi. Az egyik felügyelõ így szól: "A bot a kezemben van, ne lustálkodjatok!"
A tényt, hogy a robotot az izraeliták valóban II. Ramszesz idején végezték, olyan napon szárított téglák bizonyítják, melyek a Delta keleti részében kerültek elõ, és User-maat-Ré(3) cartouche-t(4) viselnek. Azokkal az idegenekkel szemben, akik élõ hadiadóként kerültek Egyiptomba, és ezért nem is volt más választásuk, mint a rabszolgasors, az izraeliták lázongtak a sorsuk miatt.
Téglavetõ munkások, akik nílusi iszapból készítenek napon szárított téglákat.
Ramszesz, aki birodalmában nem volt hozzászokva az ellenálláshoz, ingerlékenyen reagált és megparancsolta a munkafelügyelõknek és a nép elöljáróinak, hogy ne adjanak szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelõtt, menjenek õk maguk, és gyûjtsenek maguknak szalmát. De azért vessék ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet azelõtt készítettek. (Ugyanis Mózes és testvére Áron, arra kérte a fáraót, hogy engedje el a zsidókat három napra a pusztába áldozni az istenüknek. Ramszesz szerint, ha a népnek ennyi felesleges ideje van, akkor a szalmát is képesek maguknak kitermelni.)
"Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát. De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek." (Mózes II. 5.6-8)
Az Ószövetség itt egy egészen másfajta fáraóról beszél, mint az egyiptomi szövegek. Ramszesz parancsoló, kizsákmányoló, kegyetlen. Nem az isteni, mindenható, nagyvonalú, szerencsét és örömöt osztogató király, hanem egy ingerlékeny, bosszúálló, aljas, nyakas uralkodó, egy kíméletlen embernyúzó. Ramszesz nem minden helyzetben volt "emberfeletti" lény, akit a sok száz templom- és sztélé szöveg bemutat. Biztos, hogy sokkal gyengébb, tehetetlenebb, kicsinyesebb volt. Ezeket a szövegeket persze a király cenzúrázta, szépítette, idealizálta. Ramszesz, aki istennek tartotta magát, embertelennek bizonyult. Hõstetteirõl sokat hallani, az ókortudomány állása szerint ezek meg is történtek, de arról, hogy mily módon vitte õket véghez, sehol nem esik szó. Csak gyanítható, mekkora teljesítményt követelt meg népétõl, hogy az annyira áhított hírnévben sütkérezni tudjon. Az Ószövetség a nagy fáraó másik arcát mutatja meg, és ez nem félhivatalos, udvari jelentés, hanem a nép hangulatának tükre.
A kérdést, vajon az izraelita törzsek tényleg II. Ramszesz alatt kezdték-e meg szolgaságukat, az ásatások idõközben megválaszolták. Egyetlen olyan leleten sincs pre-ramesszida(5) dátum vagy név, melyek a Bibliában megjelölt Pithomból vagy Ramszeszbõl kerültek elõ.
Mózes, Izráel fiainak szabadítója:
Ezekben a nehéz idõkben Izráel fiai elõtt megjelent egy férfi, akinek szándékában állt, és képes is volt rá, hogy II. Ramszesz fáraóval szembeszálljon, õ volt: Mózes.
Mózes, népe felszabadítója, törvényadó és vallásalapító, a bibliai történelem egyik kiemelkedõ alakja, mégis régészek generációi kutattak hiába e fontos férfira utaló nyomok után. Mindaz, amit Mózesról tudunk, az ótestamentumi könyvekben áll, melyek történelmi szavahihetõsége épp elégszer kétségbevonható. Maguk a bibliatudósok is komolyan felvetették a kérdést, vajon Mózes nem csak a monda szülötte-e, vagy több férfi munkájának szimbolikus alakja-e, hisz személyével függ össze szinte minden, amit Izráel létével kapcsolatosan alapvetõnek tekintünk.
Ki volt Mózes valójában?
A Korán, a Kivonulások könyve és a Midras Rabba(6) is, illetve híres ókori írók, mint; Philon vagy Josephus Flavius is hercegként ábrázolják Mózest. Philon és Flavius benne látják a trónörököst is. Másrészt, a bibliai genealógia szerint Mózes, Lévi egyik ükunokája, Lévi pedig Izsáknak, az izraeliták õsének az unokája volt.
Mózes valószínûleg II. Ramszesz uralkodásának kezdetén született. A Delta keleti felében élõ izraelita birkapásztorok jelentõsen megsokasodtak ebben az idõben. Ramszesz ezért hívatta a sivatag fiainak két bábáját, Sifrát és Puát, elmagyarázta nekik, hogy nem lenne kárukra, ha munkájuk gyakorlásakor kissé hanyagabbak lennének. Õ, Ramszesz, szívesen hallaná, ha az izraelitáknál sok haláleset történne, fõként a fiúk között. A lányok továbbra is változatlan számban születhetnének. Ramszesz bizonyára háreme világos bõrû utánpótlására gondolt.
A fáraó terve baklövésnek bizonyult. A két bába, akiket Ramszesz elszámolásra maga elé rendelt, elmagyarázták, hogy az erõs izraelita asszonyok egyre kevésbé veszik igénybe a szolgálataikat, ezért alig van lehetõségük, hogy az egyiptomi király óhaját végrehajtsák. Ramszesz erre parancsba adta: "Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben." (Mózes II. 5.6-8)
Ezt a látványos emberirtást, melyre semmiféle történelmi bizonyíték nincs, lehet, hogy csak azért találták ki, hogy a Mózes fiúcska Nílusba dobását megindokolják. Alapjában ugyanis a történet logikátlan: ha Ramszesz nem engedte az izraelitákat kivándorolni, mert olcsó munkaerõre volt szüksége, és közben az izraeliták növekvõ számára panaszkodott, akkor az újszülött lányokat kellett volna megöletnie, nem pedig a fiúkat.
A fiút anyja titokban hozta a világra, és három hónapig nevelgette. "De mikor tovább nem rejtegetheté - meséli az Exodus - szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé." (Mózes II. 2.3)
Mózes anyja már szült egy lányt, aki a fáraó lánya mellett volt szolgáló és most anyjával együtt lement a folyóhoz. Úgy látszik, a zsidó asszonyok nemcsak erõsek, hanem ravaszak is voltak, mert a következõ dolog történt: A fáraó lánya lement, hogy megfürödjék a folyóban, a szolgálói ezalatt parton járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta és kinyittatta. Amikor látta, hogy egy gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: Ez a héberek gyermeke közül való! A gyermek nénje ekkor azt mondta: Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket? Az így felelt: Menj! Elment a lány, és elhívta az anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked! Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnõtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: "Mert vízbõl vettem ki."
Mózest kosárba helyezi anyja
Mózest kosárba helyezi anyja, ahogy a mûvész elképzelte.
Ez az egyik legvitatottabb rész az egész Ószövetségben, egy olyan szakasz, mely állandóan vitát vált ki az egyiptológusok és bibliatudósok között.
Az egész történetet gyaníthatóan azért szerkesztették meg, hogy Mózes alacsony származása ellenére elért társadalmi felemelkedését Isten akarataként mutassák be. Az egyiptológusok nehezen tudják elképzelni, hogy egy hercegnõ a Nílus partjára ment fürdeni. A 18. dinasztia ideje óta a fáraók fürdõmedencét és dísztavakat építtettek palotáikba, ahol pihenhettek. Elképzelhetetlen volt, hogy a királyi család egy tagja a hétköznapi ember számára is hozzáférhetõ folyóparton fürödjön.
A nádkosárban kitett fiúcska története már Mózes elõtt több mint ezer évvel ismert volt. Mezopotámiában játszódott, és a történelmi személy, akirõl szó volt, Szargon volt. Szargon volt az elsõ sémi dinasztia megalapítója Mezopotámiában. Kr. e. 2350 környékén, Kis-bõl indulva, leigázta Dél-Babilont, Szíriáig, Kis-Ázsiáig hatolt elõre, egészen a Zagrosz-hegységig, és Akkádot tette meg fõvárosának. Az ékírásos szövegek így mondják el Szargon király származását:
"Szargon, a nagy király, Akkád királya vagyok. Anyám templomi szajha volt, apámat nem ismertem, apám testvére pedig a hegyekben lakott. Városomban, Azuripuban, az Eufrátesz partján fogant meg velem anyám, és szült meg titokban. Nádkosárkába helyezett, ajtómat szurokkal lezárta és a folyóra rakott, mely nem fullasztott meg. A folyó elvitt engem Akkihoz, a vízmerítõhöz. Akki, a vízmerítõ, szívébe zárt, és fiaként nevelt fel."
Nos, mint látjuk; nincs új a nap alatt!
Mózes: egy egyiptomi név
Az a bibliai utalás világítja meg, hogy Mózes kirakása csupán legenda, hogy a hercegnõ a fiúcskát "Mózesnek" nevezte el, mivelhogy a vízbõl húzta õt ki. Emögött egy népi, etimológiai névmagyarázat, szójáték húzódik meg, mely az idegen csengésû Mózes nevet a jámbor izraelitáknak - õk Mosénak ejtették - megpróbálja elmagyarázni. A héber nyelvben van egy szó, mely hangzásában nagyon hasonlít a vallásalapító nevéhez: "masa", ami annyit jelent: "kihúzni". Mózes így azt jelenti: "a vízbõl kihúzott". E magyarázattal az egyszerû ember azután meg is elégedett.
Mózes valójában az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt. A Mosze / Mesz azt jelenti: "(valakitõl) született" vagy "(valakinek) a gyereke". Amenmosze, Thotmesz vagy Ramosze Amon-, Thot- vagy Ré fia. A Ramszesz név jelentése: "Ré gyermeke". A talált gyermeket a hercegnõ tehát egyszerûen "gyermek"-nek nevezte el.
Számos tény alapján, melyek a legenda mellett szólnak, a tudósok azt gyanítják, "hogy a Mózeshez kötõdõ kirakásmítosz értelmezése alapján Mózes egyiptomi volt, akit egy nép szüksége akart zsidóvá tenni" - ezek - bármilyen meglepõ - egy zsidó szavai, még ha nem is régészé vagy bibliatudósé, hanem a pszichoanalitikus Sigmund Freudé.
Bár Freud, aki Der Mann Moses und die monotheistische Religion (Mózes és monoteista vallás) címmel írt munkájában Mózes származásának problémáját firtatja (ti.: Ehnatonnal, a vallási reformer fáraóval azonosítja), azt mondja, feltételezése csak pszichológiai valószínûségeken alapul, és hiányzik belõle a tényszerû bizonyíték. II. Ramszesszel összefüggésben mégis különösen érdekesnek tûnik. Freud elmélete lehet hogy magyarázatot ad arra, az egyiptomi iratok miért hallgatnak Mózesrõl. Sigmund Freud azt írja: "Nem könnyû kitalálni, egy elõkelõ egyiptomit - talán herceget, papot vagy magas rangú hivatalnokot - mi vitt rá, hogy bevándorló, kulturálisan visszamaradt idegenek élére álljon, és elhagyja velük az országot. Ezt különösen az teszi valószínûtlenné, hogy az egyiptomiak közismerten megvetették az idegen népeket. Igen, szeretném azt hinni, hogy még azok a történetírók is, akik felismerték, hogy egyiptomi névrõl van szó, és a férfit Egyiptom minden bölcsességével felruházták, épp ezért nem akarják tudomásul venni azt a lehetõséget, hogy Mózes egyiptomi volt."
Freud elmélete valóban megdöbbentõ, mert a Mózes által bevezetett egyistenhit nem volt annyira idegen az egyiptomiak számára, ahogy azt gondolná az ember. Bár a 19. dinasztia idején Széth, Ré-Harahti, Atum, Ptah és Ozirisz uralták az egyiptomi panteont, alig néhány évtizeddel korábban egy fiatal, fanatista-idealista fáraó egy olyan vallásreformot hajtott végre, mellyel a nép értetlenül szembesült.
IV. Amenhotep, az egyetlen, általa tolerált istenhez, Atonhoz való tartozása jeleként Ehnatonnak nevezte magát. Ez a monoteista vallás, a hit az energiát adó Napban, rövid életû volt. A következõ fáraók, Tutankhamon, Ay és Horemheb, az ún. Amarna-korszak minden nyomát eltörölték. A gondolatot azonban nem tudták elpusztítani, az tovább élt.
A körülmetélés, melyet Mózes az izraelitáktól megkövetelt, szintén Egyiptomban volt szokás. Sírképek, múmiák és Hérodotosz is megerõsítik e szertartás egyiptomi eredetét, melyet a semiták, babiloniak és sumerek nem ismertek. Freud megkérdezi: "Mi értelme lehetett, hogy Mózes egy olyan kellemetlen szokást kényszerített az izraelitákra, mely bizonyos mértékben egyiptomivá tette, és állandóan emlékeztette õket erre az országra, ha szándéka épp ennek az ellenkezõje volt?" Ha Mózes a zsidóknak nem csak új vallást, de a körülmetélés parancsát is adta, akkor nem zsidó, hanem egyiptomi volt.
Kétségtelen, hogy a zsidók sokat tanultak az egyiptomiaktól. A több száz éves, közös történelem idején Izsák és Jákob utódai az idegen kultúrát és szellemi javakat kritikusan szemlélve saját hitükhöz, életükhöz igazították és magukévá tették. Már Mózest is "megtanították Egyiptom minden bölcsességére", és az izraeli nép további története elválaszthatatlan az Egyiptomhoz fûzõdõ kapcsolatától. Úgy tûnik, Mózes két ellenségeskedõ testvért láncolt egymáshoz századokra, sõt évezredekre.
Mi okozta hát a törést Mózes és a fáraó között?
Caesareai Eusebius (i. sz. 263-339), akinek átfogó mûvében hosszú idézeteket találunk mára már elveszett írásokból is, azt mondja, hogy Mózes egy udvari intrika áldozata lett, és meg akarták ölni, de Mózes megölte a támadót. A Midras Rabba szerint Mózes egy egyiptomi felügyelõt ütött agyon, aki elcsábított egy héber nõt. A Kivonulás könyve szerint észrevette, hogy egy egyiptomi agyonütött egy héber téglavetõt, mire õ megölte a gyilkost.
Bármi volt is az ok, a nagy Ramszesz bosszújától félve a sivatagba menekült. Az összes forrásban megerõsített szökés azonban kétségessé teszi, hogy Mózes valóban a királyi udvarban nõtt-e fel, és családtag volt-e. Fáraóként ugyanis a törvény Ramszesz volt. Hatalmában állt egy gyilkosságot jogos cselekedetnek nevezni. Akkoriban, amikor egy ártatlan törvényszegõt keze, orra és a fülei levágásával büntettek, a "hétköznapi" emberéletnek nem volt nagy értéke.
Mózes menekülése a fáraó bosszúja elõl kétségtelenül arra a kegyetlenségre és szeszélyes hangulatra utal, ahogy az idõs fáraó uralkodott. II. Ramszesz magányos, öreg zsarnokká, népétõl eltávolodott halhatatlanná vált, akinek válláról a kormányzást a tökéletesen mûködõ hivatalnoki rendszer levette. Egy élvhajhász vénember, akit csak jubileumi ünnepségeinek elõkészítése érdekelt, melyet háromévente nagy pompával megtartott. De az egyiptomiak így - és csak így - tapasztalták meg, hogy a halhatatlan férfi még él. Ramszesz közeledett hozzá, hogy az egyiptomi történelem második leghosszabb uralkodási idejét: 67 évet beteljesítse. 67 évig III., IV., V., VI., VII., és VIII. Ramszesz sem uralkodott - együtt! . II. Ramszesz legendává vált. Ramszeszi rezidenciáját már csak a memphiszi ünnepekre hagyta el. Élete utolsó két évtizedét saját isteniségének imádatával és a feleségeivel való enyelgéssel töltötte.
A hálátlan örökség
Hegyes szakálluk, sasorruk és tetovált karjuk volt. Bal halántékukon vastag hajfürtöt viseltek, a sivatagból jöttek, és sáskajárásként zúdultak Egyiptomra. Küréné területérõl való líbiaiak voltak; nyomukban ott jöttek az akhajwasák, turusák, lukák, sardanák és sekelesek.
Az idegen népek évtizedek óta irigyen pillantgattak a Nílus menti csodák országára, de a legendás fáraó bátorságának és hatalmának híre minden támadó kedvüket hamvában elfojtotta. II. Ramszesz halálának híre Egyiptom ellenségei számára jel volt a megmozdulásra.
Az országnak erõs, harcos természetû fáraóra volt szüksége. Merneptah - II. Ramszesz 13. fia - 55 évesen kezdte meg kormányzását. A trónra lépésére írt egyik dal már elõre elhalmozza gyõzelmi babérokkal:
"Örvendj, te egész ország, szép idõk következnek. Uralkodót választottak az ország élére, és tanúk járultak trónusához. Õ a király, aki évmilliókig uralkodik, mint Hórusz, Baenré, Amon szeretettje, aki Egyiptomot ünnepekkel telíti meg, Ré fia, Merneptah, az igazsággal elégedett. Ó, igazak, gyertek és lássátok: az igazság legyõzte a hazugságot, a bûnök elhullottak látványára, és minden irigy visszavonult. A víz folyik, és nem apad el. A Nílusnak nagy áradása van. A napok hosszúak, az éjszakának órái vannak, a hónapok megfelelõen jönnek. Az istenek elégedettek és boldogok, az emberek nevetve és csodálkozva élnek."
A himnusz inkább a morális felszerelkezés aktusa volt, mintsem valóságtartalmú. Merneptahnak nem volt min nevetnie. A király, hogy a birodalom nyugati határán állandóan beszivárgó líbiai hordákat visszaszorítsa, csapatokat vont ki a deltabeli katonai településekrõl, és nyugatra vezényelte át õket. Az így keletkezett katonai vákuum belpolitikai lõporos hordóvá változott. A szikra Théba volt, ahol az Amon-papok, akiknek szemében a közel-keleti istenek (akiket II. Ramszesz elõszeretettel épített be az egyiptomi istenek panteonjába) és saját halotti isteneik elõtérbe helyezése már száz éve szálka volt, a teokrácia újjáélesztésére láttak lehetõséget. "Merneptahhal" - mondja az egyiptológus Jürgen von Beckerat - "az egyiptomi történelem sötét periódusa veszi kezdetét, mely mintegy húsz évet ölel fel. Teljes feltárása, a számos próbálkozás ellenére is, még mindig nem sikerült, és a meglévõ, hiányos anyaggal talán soha nem is lesz lehetséges."
Az a kevés azonban, amit tudunk, elég, hogy nagy valószínûséggel erre az idõre tegyük az elsõ, nyílt háborút Ramszesz-város és Théba között.
A Biblia beszámol róla, hogy a belpolitikai nyugtalanságok közepette Ramszesz-városban megjelent egy férfi, és bebocsáttatást kért a fáraó, immár: Merneptah elé. Arról a Mózesról van szó, aki II. Ramszesz elõl a sivatagba menekült. Mádiánban, az Akaba-öböltõl keletre éveken keresztül nomád életet élt, feleségül vette Cippórát, Ráguel pap lányát, nemzett egy Gersám nevû fiút, és közben 80 éves lett. II. Ramszesz halálának felszabadító híre a hercegbõl pásztorrá süllyedt Mózes életében fordulópontot jelentett. De Izráel fiainak történetének is ez a sarkpontja. Mózes, nyájának õrzése közben, a Hóreb-hegyen csodálatos jelenséget, egy lángoló, de el nem égõ csipkebokrot látott. A bokorból hangot vélt hallani: "Mózes, Mózes!" Válaszolt: "Imhol vagyok!" A titokzatos hang azt mondta: "Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld." (Mózes II. 3.3-5)
A tûzben "Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene" jelent meg Mózesnek. A tûz gyakran szimbolizálta az Ószövetségben Isten megjelenését. A természettudósok a bibliai égõ, de nem elégõ csipkebokor leírását teljesen hihetõnek és egyszerûen megmagyarázhatónak tartják. A legegyszerûbb magyarázat: Izraelben és a Sínai-félszigeten még ma is nõ egy fagyöngyféle (loranthus accaciae), mely az akácfabokrokra kúszik fel. Tûzvörös virágai olyan kinézetet kölcsönöznek a bozótnak, mintha az égne. Az elsõsorban Korzikán elõforduló maqius-bozót, és néha a német hegyekben is elõforduló diptambokor önmagától gyullad meg. Apró olajmirigyeik gázokat termelnek, melyek robbanásszerûen durrannak szét, anélkül hogy maga a bozót elégne.
Mózesben ez a jelenség egyfajta küldetéstudatot ébresztett. Isten, aki önmagát "Vagyok, aki vagyok"-nak nevezte, megbízza, hogy Izráel népét, mely a Nílus-völgyben még mindig rabszolgasorban él, "a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre" vezesse. (Mózes II. 3.17)
Amikor Mózes Ramszesz-városba megy, elkíséri testvére, Áron. Õ 83 éves és népének alvezére. Az egyiptomi hivatalnokok ismerték Áront, Mózesról és elõéletérõl azonban már semmit sem tudtak. Merneptah sem ismerte. A két agg, Mózes és Áron, egy reggeli audiencián jelentek meg a fáraó elõtt, és annak ürügyén, hogy a sivatagban egy vallási ünnepet tartanának, az izraeliták elengedését kérte a robotból. Merneptah elutasította.
Ekkor Mózes és Áron megpróbálták a fáraót varázslással megijeszteni. Ez sajnálatra méltó melléfogás volt, mert a varázslás és mágia Egyiptomban megszokott dolog volt. A papok, akik bölcsek és varázslók is voltak egyben, és a varázstrükkök, melyek közül néhány máig hátborzongató és titkoktól övezett, munkájukhoz tartozott. Ezért Merneptahból csak egy fáradt mosolyt csalt elõ, amikor Áron az audiencia alatt botját a földre dobta, és az kígyóvá változott. A fáraó hívatta papjait és varázslóit, és "azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel". (Mózes II. 7.11)
Az ókori Egyiptomban a kígyóbûvölés hétköznapi dolog volt. A kígyó bottá változtatásának (és fordítva) trükkje azon a természettudományos megfigyelésen alapszik, hogy az egyiptomi kobrát bizonyos körülmények között a teljes merevség állapotába lehet hozni. Egy Ramszeszbõl származó skarabeusz egy kígyóbûvölõt ábrázol, aki mûvészetét három istennek mutatja be.
Mózesnek, az isteni küldetéstõl megszállottan, hogy népét az Ígéret Földjére vezethesse, drasztikusabb eszközökhöz kellett nyúlnia. Elérte istenénél, hogy Egyiptomot tíz csapás érje. A Nílus vize vörös lett, békák lepték el az országot, böglyök támadtak az emberekre, döglegyek lepték el a földet. Ezután az egyiptomiakat megtámadta a bubópestis, minden ember és állat keléses lett, a sáskajárást jégesõ követte, és háromnapos sötétség állt be. A fáraót azonban csak az elsõszülöttek halála gyõzte meg.
Leírásában a Biblia krónikása megpróbálja Jahve isten mindenhatóságát bemutatni. De a csapások sem történelmi, sem természettudományos szempontból nem csodák. Az elsõ csapás, hogy a Nílus vize "vérré" vált, jól példázza ezt.
A víz vörös elszínezõdése tipikus eleme az egyiptomi mitológiának. A vörös Széth isten színe, és a vörös víz mindig a rossz elõhírnöke. Egy papiruszon Setu varázsló, aki valószínûleg az Újbirodalom idején élt, azt írja anyjának: "Ha legyõztek, a víz, amikor eszel és iszol, vérré válik elõtted, és az ég vérszínû lesz." A Bibliában Mózes felemeli a botját, ráüt a Nílus vizére a fáraó szeme elõtt, és az vérré változik. "De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal". (Mózes II. 7.22)
Mózes csodát tesz Isten által
Mózes csodát tesz Isten által, ahogy a mûvész elképzelte.
Az egyik leghíresebb egyiptológus; Flinders Petrie régész sem tekinti az egyiptomi csapásokat csodának, sokkal inkább természeti jelenségnek tartja õket, melyek egy része még ma is elõfordul. Az egyiptomiak a nagy Asszuáni-gát építésekor például "vörös Nílusról" beszéltek, amikor folyó júliusban, az áradás idején iszapot és hordalékot hozott magával, és ettõl a víz színe vöröses-barnára változott. Az ár visszavonulása után a nedves árterületen több ezer béka marad vissza, melyek egyes években igazi csapást jelentenek. Mihelyst a forróságban elpusztulnak, böglyök és döglegyek bûzös zsákmányává válnak, ezzel pedig magyarázatot nyert a második, harmadik és negyedik csapás. Az, hogy a papok, miként a Bibliában áll, varázslataikkal kevésbé voltak sikeresek, mint Mózes, érthetõ. Mózes is csak egy természeti folyamatot használt ki. Merneptahra nem voltak az "odavarázsolt" csapások olyan hatással, hogy Mózes nyomásának engedett volna.
Ezt a következõ csapások sem tudták elérni. Egy olyan országban, ahol a teheneknek és marháknak szabályos kultuszuk van, a marhapestis ritka. Valahol feljegyezték volna, ha valóban egy egész országra kiterjedõ fertõzés terjedt volna el. Az ilyen betegségek úgy megtizedelték az állatállományt, hogy egész marhacsordákat kellett Líbiából és Szíriából behozni. III. Thotmesz alatt történt egy ilyen nagyméretû importálás, Merneptah idejébõl azonban nem jegyeztek fel ilyent.
A keléseknek, melyek állítólag még a papokat is megtámadták, sincs történelmi nyoma. A pusztító járványokat, melyek egész Egyiptomra kiterjedtek, és tomboltak a népesség körében, szintén feljegyezték az iratokban. Mivel Merneptah idején egyetlen utalás sincs járványra, bizonyára csak egy helyi fertõzésrõl lehetett szó.
Pierre Montet, Ramszesz-város kiásója a hetedik egyiptomi csapást maga is átélte. 1945. május 15-én, nyomasztó forróság után percekig mogyoró nagyságú jégdarabok hullottak a Nílus-völgyben. Mint a Bibliában, most is elpusztították a termést, megsebesítettek embert és állatot.
A bibliai nyolcadik csapás sem volt olyan különleges, hogy Merneptahból kicsikarta volna a kiutazási engedélyt. "Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát. És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan." (Mózes II. 10.13-14) - írja a Biblia. 1955. november 8-án a világsajtóban is hasonlót lehetett olvasni: "Sáskarajok szállták meg Kairót!"
A kilencedik csapás: "És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség. És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig." (Mózes II. 10.21-22)
Aki egyszer átélte Kairóban a hamszint, ezt a száraz, forró déli vagy délkeleti sivatagi szelet, fõleg a napéjegyenlõséget követõ 50 napon belül, az emlékezni fog erre a bibliai csapásra. A Napot kilométer magasan hordott sivatagi homok sötétíti el, és minden nyomasztó sötétségbe borul, mely sokszor három napnál is tovább tart. "Következésképpen - véli Pierre Montet - az egyiptomi csapások összességében kellemetlenségként és sorscsapásként foghatók fel, melyek a Delta keleti részének lakosságát mindenféle természetfeletti beavatkozás nélkül sújtották."
A tizedik csapás - az elsõszülöttek halála - azonban megváltoztatta a fáraó véleményét. Közelebbit nem tudunk errõl a halálozásról, de a Bibliából kivehetõ, hogy nem kiugró számú csecsemõhalálozásról van szó (hisz csak házanként egy), ez az ókorban amúgy is nagy volt. Jól ismert az a tény az ókori népeknél, hogy kamasz korukig sok népnél nevet sem adtak gyermekeiknek, mert többségük meg sem érte ezt a kort. Az egyiptomiaknál is így volt ez. Elképzelhetõ az is, hogy a hatodik csapásban leírt járványnak estek áldozatul ezen gyermekek, de közelebbit nem tudunk. Merneptah mindenesetre hívatta Mózest és Áront és így szólt: "Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok." (Mózes II. 12.31)
A Kivonulás (Exodus):
A régészek és bibliatudósok sokkal valószínûbbnek tartják, hogy a Biblia krónikása a tíz csapást csak kitalálta, hogy népének megmagyarázza a hirtelen kiutazási engedélyt és azt, hogy az izraeliták valójában elszöktek Egyiptomból. Épp akkor, amikor Merneptah csapataival kelet felé, a beözönlõ líbiaiak ellen vonult. Csak ezzel magyarázható, hogy a fáraó késõbb miért üldözte újra az izraelitákat. "És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom." (Mózes II. 12.37-38)
"E szám képtelensége - mondja a nimwegeni katolikus teológus és bibliatudós, Paul Heinisch - mindenütt elismert". (Heinisch amúgy Merneptah 2. uralkodási évére teszi az Exodust, tehát Kr. e. 1223-ra). Az izraeliták és a gyülevész nép 600 000-es száma valószínûleg fordítási hiba. Sir Flinders Petrie rámutat, hogy a héber elaf szónak két jelentése van: ezer és csoport vagy család. 600 ezer helyett 600 családról lenne tehát szó. Petrie, aki családonként csak kilenc embert számolt, kerek 5000 fõre hozta ki a sivatag felé indulókat. Ez a feltételezés sokkal valószínûbb, mert 600 000 ember nem tudott volna a sivatagban életben maradni. Összehasonlító számok is meg tudják erõsíteni a bibliai számadat lehetetlenségét. John A. Wilson szerint Egyiptomnak az Újbirodalom idején 1,6 millió lakosa volt, egész Szíriában és Palesztinában pedig 36 ezren éltek. Azt, hogy az 5000-es szám sokkal reálisabb, közvetve maga az Ótestamentum bizonyítja. II. Ramszesz állítólag meg akarta félemlíteni a zsidók bábáit, ".a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve". (Mózes II. 1,15) Ez azt jelenti, hogy Izráel asszonyainak csak két bábájuk volt Egyiptomban, ami 600 család számára elegendõ, 600 000 héberhez azonban már kevés lett volna.
Indulás elõtt Mózes - híven az eskühöz, melyet egykor József az izraelitáktól vett: "Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat errõl a helyrõl" - kiásatta József csontjait.
Az exodus nem egy rendezett kivonulás volt, hanem menekülés Egyiptomból. A várakozással ellentétben a zsidók nem az ismert, közvetlenül Kánaán felé vezetõ, filiszteusok útját választották. Ennek mentén ugyanis õrtornyok és pihenõhelyek álltak. Egyiptomi hivatalnokok ellenõriztek a határátkelõknél minden ki- és beutazást, így Izrael fiainak illegálisan kellett átlépniük a határt. Mózes ezért a Ramszesz-városból dél felé Szukkót, majd tovább az Etámba, Pihariho, Migdol és Beelszefon irányába vezetõ utat választotta. Valahol e sivatagi gyaloglás alatt történt a Vörös-tengeren való átkelés.
Viszont az izraeliták sohasem keltek át a Vörös-tengeren! Ebben a régészek és az exegéták is egyetértenek. Ez a monda megint fordítói hibából ered. A Judit, Bölcsesség és 1. Makkabeusok könyvének szövegei, ahol ezt elõször említik, egy "Jam-Szufról" szólnak, melyet nem Vörös-tengernek, hanem "sástenger"-nek kell lefordítani. Nád azonban csak a Szuezi-öböl és a Földközi-tenger közötti területen fordul elõ, amit ma a Szuezi-csatorna vág át. A csatorna 1895-ös megépítéséig ez egy sztyeppévé alakult, tavakkal szabdalt földszoros volt. A legészakibb a Menszale-tó, ehhez kapcsolódnak délrõl a Balla-tavak, a Titusza-tó és az egymással összeköttetésben álló Keserû-tavak. A ramesszida korban a Keserû-tavak természetes összeköttetésben álltak a Vörös-tengerrel, ezért ott is érzékelhetõ volt az apály és a dagály.
Paul Heinisch három elképzelést sorol fel, ahol a "Vörös-tengeren való átkelés" megtörténhetett, de csak az egyiket tartja jónak:
1. - A Titusza-tó és a nagy Keserû-tavak között. Ellene szól, hogy a ramesszida korban ez a vidék szárazföld volt, ahol egy áradás valószínûtlen.
2. - A két Keserû-tó közötti földszoros. A tavaknak természetes átfolyásuk van egymásba. Apálykor az izraeliták talán tényleg száraz lábbal át tudtak volna érni a tó túlsó partjára.
3. - A Keserû-tavaktól délre. Paul Heinisch a következõk miatt ezt tartja a legvalószínûbbnek: az izraeliták Ramszeszbõl déli irányba, Szukkót felé menekültek, és ezt az irányt tartották Etámig, mely az egyiptomi és az arab sivatag találkozásánál fekszik.
Itt a régészeti bizonyítékok szerint egy iszap- és homokpad húzódott, melyet a Vörös-tenger apály-dagály ciklusa tornyozott fel. Mózes sokévi sivatagi tartózkodása alatt szerezhetett tudomást errõl a titkos gázlóról. Az egyiptomi karavánok ezen a Vörös-tenger és a Kis Keserû-tó közötti, természetes vízi úton haladtak át, ha a sínai bányákhoz tartottak. A gázló közelében lehetett Migdol. A bibliai próféták ugyan Egyiptom északkeleti határán, Péluszión környékén említenek egy Migdolt, a szó azonban annyit jelent: õrtorony. Ilyen határ menti erõdítmény pedig számtalan volt a ramesszida korban.
A Kivonulás útvonala
A Kivonulás (Exodus) útvonala
(A nagyobb verzióért kattints a képre!)
A salufi homokpadtól délre francia régészek egy ókori építményt ástak ki, mely templom-erõd volt, és a feliratok szerint már II. Ramszesz idejében is állt. Ez az erõd lehetett a bibliai Migdol. A régészek még egy kiépített út nyomait is megtalálták, mely egyenesen a vízbe vezetett, és a túlparton folytatódott. Ez a gázló 40 kilométerre fekszik Etámtól, és a menekülõk e távolságot egynapi gyaloglással maguk mögött hagyták. "És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baal-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett." (Mózes II. 14.1-2) Migdol 7,8 kilométerre volt a gázlótól. Volt hát elég hely az 5000 embernek, hogy Migdol és a tenger között megpihenjen. Pi-Hahirot és Baal-Czefón (Beelszefon) lokalizálása viszont még mindig problémát okoz a régészeknek. Az Abu Haszánál talált kis Hathor-templomot a régész-tudósok Pi-Hathornak (Hathor háza) nevezik, ami nem túl kielégítõ alliterációja a Pi-Hahirot névnek. Beelszefon magyarázata jobbnak tûnik. Azt az egyik sztélét jelölheti, melyet II. Ramszesz a gázló partján felállíttatott. Õt magát, Ramszeszt, a szolgaság fáraóját ábrázolja, amint Széth elõtt mutat be áldozatot. Két ilyen sztélé volt, az egyik északabbra, a másik délebbre. Széth és a keleti istenség: Baal viszont II. Ramszesz keleti istenek iránti imádata során egyesült egyiptomi istenségként (ami a thébai papok hiúságát sértette). Beelszefon lefordítva pedig azt jelenti: az északi Baal.
Amikor Etám parancsnoka észrevette, hogy az izraeliták át akarnak kelni a gázlón, sietve követet küldött Per-Ramszeszbe. A gyorsfutár számára a 120 kilométerre fekvõ város csak egynapi utazásra volt. Ez azt jelenti, hogy a megfelelõ katonai akció már egy nappal késõbb megkezdõdhetett. "És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt." (Mózes II. 14.5)
Nem tudjuk, Merneptah egyáltalán Ramszeszben tartózkodott-e, és személyesen vette-e üldözõbe az izraelitákat. A Kivonulás könyvében az áll, hogy a fáraó befogatott harci szekerébe és 600 válogatott harci szekérrel a menekülõk után vetette magát, de itt a "fáraó" szó valószínûleg az "egyiptomiak" helyett áll. Elég valószínûtlen, hogy Merneptah az adott pillanatban uralkodó feszült helyzetben egy viszonylag lényegtelen vállalkozást személyesen vezetett volna. A Delta nyugati felében lévõ lbiai hordák biztosan sokkal komolyabb fejtörést okoztak számára, mint a menekülõ pásztornépség.
A zsidók Pi-Hahirot mellett, Beelszefontól északra ütöttek tábort. Háromnapi erõltetett menet után elsõsorban az állatoknak kellett pihenniük. Ha csak az emberekrõl lett volna szó, õk az üldözéstõl való félelmükben továbbmennek. Így pánik tört ki közöttük, amikor kémek jelentették, hogy az egyiptomiak üldözõbe vették õket. A menekülõk üvöltöttek félelmükben, tudták, hogy halálbüntetés vár rájuk. Néhányan keserû szemrehányással illették Mózest, és azt mondták, nem is volt olyan rossz az úgynevezett szolgaság.
Amikor beköszöntött az éjszaka, az üldözõ egyiptomi csapat azzal a meggyõzõdéssel, hogy a csordáikkal sokkal lassabban haladó izraeliták közvetlenül elõttük vannak - tábort ütött. Másnap reggel a menekülõket majd bekerítik és visszahajtják Gósen földjére.
Ezen az éjszakán Jahve isten újra beleavatkozott az eseményekbe: "És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl." (Mózes II. 14.21)
Valójában mi történhetett ezen az éjszakán?
Egy vihar a sötétségben szabaddá tette a földnyelv gázlóját, Mózes pedig megparancsolta embereinek, hogy állataikkal együtt gázoljanak át a vízen. Halálos félelmükben az izraeliták engedelmeskedtek, és megtörtént a számukra felfoghatatlan: száraz lábbal jutottak át a túlsó partra. Számukra ez természetesen csoda volt, hisz átkeltek a "tengeren".
Hajnalban Merneptah katonái rájöttek, hogy az izraeliták elszöktek, és azonnal üldözõbe vették õket. Ebben a helyzetben azonban felszerelésük, a harci szekér, akadállyá vált. A lovak megrémültek a dörgéstõl és villámlástól, felágaskodtak, a kocsik egymásba futottak és összetörtek. A gázló még szabad volt. Az egyiptomi harci kocsik meggondolatlanul nekiindultak.
"És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök." (Mózes II. 14.27-28)
Paul Heinisch ezt a részt így magyarázza: "A szél elült. Megérkezett a dagály, mely a Szuezi-öböl északi végében nagyon gyorsan emelkedik, és annál sebesebb a sodra, minél alacsonyabb volt a vízállás. A víz visszahúzódott, és ott, ahol az elõbb az izraeliták átkeltek, az északról és délrõl jövõ hullámhegy összecsapott."
A jelenet leírásában magáról a fáraóról nem esik szó, ezért eggyel több ok feltételezni, hogy Merneptah nem vett részt az akcióban, tehát nem is fulladt vízbe. Amúgy Merneptah múmiája a Kairói Múzeumban sem úgy néz ki, mint egy vízbefulladt emberé. (A só-nyomok, melyeket amerikai röntgenorvosok találtak a bõrén, nátronnyomok, amelyet a dehidrogénezéshez, azaz a test víztelenítéséhez használtak.) A leírás azonban, mely szerint a fáraó egész kocsizó csapatát meglepte az ár, és az izraeliták "láták a megholt Égyiptombelieket a tenger partján" (Mózes II. 14.30), reálisnak tûnik. Amikor Mózes és Izrael gyermekei felfedezték, hogy megmentették õket, belekezdtek egy dalba, egy Jahve istenhez intézett himnuszba, melyhez hasonlókkal az isteni Ramszesz is dicsõíttette önmagát:
"Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.
Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.
Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.
Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
Az Úr uralkodik mind örökkön örökké." (Mózes II. 15.1-18)
Ezt a Vörös-tenger partján énekelt gyõzelmi dalt - mint sok zsoltárt - késõbb kiegészítették. Paul Heinisch a második rész keletkezését a kánaániták Barak általi leverése utáni idõre vagy Salamon korára teszi, aki a kánaánitákat szolgaságba vetette, miután Dávid a filiszteusok fenyegetõ veszélyét elhárította. Az egyik, ebben a részben említett "szent lakóhely" Salamon (Kr.e. 965-926) temploma lehetett, melyet 300 évvel a Vörös-tengeren való átkelés után emeltetett.
"Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram?" Ez a kérdés szinte már abszurdnak hangzik, miközben Jahve egyetlen más istent sem tûrt meg maga mellett. Ez nyilván Izráel népének múltjára vezethetõ vissza, mely Egyiptomból jött, ahol sok isten volt. És a dicsõítés: "Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör." Nem olyan ez, akár II. Ramszesz Kadesh-költeményének dicsõítõ éneke? (Részletekért lásd a Kadesh-i csata leírását.)
(1) Ez a rész azért is különös a Bibliában, mert öntözéskor úgynevezett; sadufot (gémeskút elvén mûködõ vízemelõ) használtak. Vízemelõ kerékre, melyet állat forgatott körbe, legkorábban a Kr. e. 4-3. századból van bizonyíték.
(2) Per-Ramszesz, a II. Ramszesz által épített új fõváros neve. A Biblia egyszerûen csak Ramszesz néven említi. Bár egészen a 21. dinasztiáig a fõváros maradt, több mint 350 éven át, és még a római uralom alatt is lakták, utána egyszerûen nyoma veszett. A legtöbb kutató szerint helye megegyezik a 21. dinasztiabeli Tanisz városával, vagy attól néhány kilométerre délre található. Némely kutató szerint pedig a hükszosz uralom alatti fõváros, Avarisz helyével azonos (szerintük erre építették rá), de ez az elmélet megdõlni látszik.
(3) "User-maat-Ré" II. Ramszesz egyik királyi neve.
(4) Cartouche-nak (ejtsd: kártus) hívjuk a fáraók neveit tartalmazó bekeretezett formát a hieroglif szövegekben. (A királyi családok minden tagjának nevét ilyen cartouche-ba írták.)
(5) Ramesszida kornak nevezzük általában a 19.-20. dinasztia Ramszesz nevû fáraóinak korát, de jellemzõen II. Ramszesz uralkodásának idõszakát. Pre-ramesszida kor pedig az ez idõ elõtti korszak.
(6) A "midras" héber szó, jelentése: értelmezés. A Midras Rabba olyan könyv, amely a bibliai szövegeket magyarázza.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
hathor
- 2012. September 02. 15:24:05
#2 |
torokgyik
- 2012. September 02. 15:27:11
#3 |
postaimre
- 2012. September 02. 15:36:21
#4 |
Advaita
- 2012. September 03. 18:00:48
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.