"Hogy lehet így gazdálkodni? Nem ehhez vagyunk szokva, valamit tenni kell!" - mondták a rendszerváltás után a megváltozott piaci körülményekre utalva a magyar gazdák. Innen indult a hazai mezõgazdaság legújabb kori kálváriája, ami még a mai napig is tart. A politikai érdekek maximalizálása, elhibázott és a mai napig rosszul mûködõ támogatási rendszer, valamint értelmetlen és koncepciótlan pénzszórás zajlik a mezõgazdaság egészében. Közös agrárpolitikáról, a hazai helyzet kialakulásáról, megoldatlan nehézségekrõl, saját magunk elgáncsolásáról, és azokról az idõkrõl beszélgettünk Éder Tamással, a Bonafarm Csoport vállalati kapcsolatokért felelõs és PR-igazgatójával, amikor még a magyar mezõgazdasági termékek verték szét a környezõ országok piacait.

Portfolio.hu: BĂĄr nem volt mindig Ă­gy, az UniĂłs csatlakozĂĄsunk Ăłta a magyar mezĂľgazdasĂĄg szĂĄmĂĄra a legfontosabb (a kedvezĂľ idĂľjĂĄrĂĄson tĂşl) a KĂśzĂśs AgrĂĄrpolitika. De mi is ez a KAP, amitĂľl az UniĂł Ăśsszes gazdĂĄja fĂźgg?

Éder Tamás: A Közös Agrárpolitika (KAP) az Uniónak az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkezõ, közösen meghatározott célrendszere, amihez az elmúlt évtizedek során szinte folyamatosan változó eszközrendszer tartozik. Ezen, elsõsorban támogatási eszközök mûködtetéséhez szükséges források az Unió költségvetésével párhuzamosan hétéves periódusokra kerülnek meghatározásra. Most már ott tartunk, hogy a KAP eszközrendszere is érdemben változik hétévenként. A rendszer egyre inkább tolódik a nem közvetlen piaci támogatások, vagyis például a vidékfejlesztési és a jövedelemkiegészítõ támogatások felé. Elválasztódik a támogatás a konkrét termeléstõl és annak során elõállított termékmennyiségétõl.

P.: Ezek szerint egyre inkĂĄbb egy ĂŠletformĂĄt tĂĄmogat az uniĂł, nem pedig magĂĄt a termelĂŠst?

É.T.: Alapvetõen igen. A KAP kialakulása az '50-es évek közepére tehetõ, ami egy viszonylag kritikus idõszak volt az európai élelmiszerellátásban, a II. világháború után ugyanis jó néhány nagyon gazdag tagországban is elõfordult, hogy jegyrendszert kellett mûködtetni az élelmiszerek területén. A termõföld ugyan rendelkezésre állt, de a termelés konszolidációja annak újrarendezése idõt igényelt. Az alapító tagországok az egyik kiemelt területnek tekintették a KAP megalapozását, amely olyan célokat tûzött ki, mint a lakosság biztonságos, tartós, relatív olcsó élelmiszerekkel való ellátása. Ez volt az elsõ kitûzött cél.

Az agrárpolitika elsõsorban a fõ alapanyagokra, terményekre vonatkozott, mint a gabonák, vagy a tej. Mind a mai napig leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy a közösségi agrárpolitikában vannak közvetlen szabályozott termékek és olyanok, amelyek kiesnek a közvetlen szabályozás alól. A közvetlen szabályozott termékek közé mind kevesebb termék tartozik és a közvetlen szabályozás is egyre gyengébb erejû. A gabonák részben még ide tartoznak, de pl. a baromfi és a sertés gyakorlatilag soha nem tartozott azon ágazatok közé, ahol a KAP erõs piacbefolyásolási lépéseket alkalmazhatott volna. Mind a két ágazat esetében ugyanakkor meghagyja a lehetõséget magának az EU, ha hatalmas piaci zavar van, akkor kríziskezelõ lépésekkel beléphessen. Így például támogathatja az ideiglenes magántárolást vagy az exportot, bár ez utóbbit a vonatkozó WTO megállapodás értelmében, mind kisebb mértékben teheti. Mindeközben a meghatározó szántóföldi kultúráknál a mûvelt földterülethez kötõdõ támogatások vannak.

Értelmetlen pénzszórás zajlik a mezõgazdaságban

P.: AbbĂłl kiindulva, hogy Ă­gy elszabadultak az ĂĄrak, sĂľt mĂŠg terĂźletalapĂş tĂĄmogatĂĄst is kapnak a gazdĂĄlkodĂłk, a bĂşza vagy kukoricatermesztĂŠs jelenleg elĂŠg jĂśvedelmezĂľ ĂźzletĂĄgnak tĂťnik. Vagy ez nem ilyen egyszerĂť?

É.T.: Az általánosítás nagyon helytelen lenne. Akinek a kukoricája a vetés óta nem látott esõt, az semmit nem takarít be. Õ valóban megkaphatta azt az 50-60 ezer forint körüli támogatást hektáronként, de ha nem volt érdemi terménye, ez nem fedezte még a költségeit sem. Nyilván ez egy szélsõséges példa. Az azonban tény, hogy ha valakinek a földterülete olyan szerencsésen helyezkedik el, hogy csapadéksávba került, és a terméseredménye hozza az elmúlt öt év átlagát, az a mostani magas terményárak között köszöni szépen, jól van. Különösen igaz ez azokra a gazdákra, akik a földjüket megfelelõ gépesítettségû, hatékony, közepes vagy nagyobb üzemméret mellett mûvelték.

Nemhiába lehet azt látni, hogy a csatlakozás óta felgyorsulva helyezõdik át a szántóföldi növénytermesztésre a hangsúly a mezõgazdaságon belül. Ez az elmúlt évek során minden kormány által sokat emlegetett megbomlott arány az állattenyésztés és a növénytermesztés között olyan folyamat, amit egyelõre nem sikerült leállítani. Sõt úgy tûnik, hogy egy picit talán fel is gyorsul. Ez részben abból fakad, hogy a szántóföldi növénytermesztés az Magyarországon, ami gyorsabban és könnyebben alakult át korszerû technológiát alkalmazó ágazattá. Egyrészt már korábban is az volt, és a '80-as évektõl pedig nagyon komoly gépesítés történt. A növénytermesztés gépesítettsége van talán Magyarországon a legközelebb a nyugat-európai átlaghoz, sõt, e tekintetben talán jobb helyzetben vagyunk néhány régi tagországnál is. Köszönhetõ mindez annak, hogy amikor akár nemzeti forrásból, még az EU-csatlakozás elõtt, aztán EU-s forrásból mód nyílt eszközfejlesztõ beruházás típusú támogatásokra, akkor legelõször mindig a szántóföldi növénytermesztés gépeinek adták meg a lehetõséget, mert ez az, ami nagyon gyorsan levezényelhetõ. Meghirdettek egy pályázatot mondjuk januárban, márciusig jelentkeztek a gazdálkodók, augusztusban már meg is volt a gép, és már el is számoltunk a támogatással. A rövidtávú politikai célfüggvény optimálása mindig arra csábította kormányzatot, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül be tudja mutatni, hogy mennyi támogatást adott az ágazatnak. Ennek aztán súlyos következménye van az élelmiszergazdaság további szereplõire, gondolok itt az állattenyésztõkre, meg az élelmiszeriparra. Õk ugyanis mindig a támogatási lista végén voltak, aztán vagy jutott nekik a pénzbõl, vagy nem.

P.: És ez a fajta politika a mai napig igaz?

É.T.: Teljes mértékben. A mostani EU-s költségvetési ciklusban 1200 milliárd forint körüli összeg állt rendelkezésre mezõgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokra, melynek jelentõs része beruházási, termelésfejlesztési, versenyképesség-javítási célokra lett elkülönítve. Annak érdekében, hogy a rövidtávú politikai célfüggvényt jól szolgálják, legelõször kiírták a támogatásokat a mezõgazdasági gépekre, noha ez volt az egyik leginkább fejlett része a magyar élelmiszergazdaságnak. Mire eljutottak oda, hogy kiírják az elsõ pályázatokat az állattenyésztésre, addigra beütött a válság, kiszáradtak a hitelpiacok. Így azok az állattenyésztõk, akik esetleg abban gondolkoztak, hogy az új támogatások lehetõségével élve majd beruháznak, korszerûsítést hajtanak végre az elavult üzemeikben, azok jelentõs része vagy elállt, mert saját erõt egyáltalán nem tudott felmutatni, vagy ugyan megnyerte a pályázatot, de amikor elindította volna a beruházást, rájött, hogy nem tud saját erõt felmutatni, és kölcsönt sem tud felvenni. Ebbõl adódóan azok a források, amelyek ezekre a célokra lettek elkülönítve, alulfelhasználtakká váltak. Az állam ezért újra és újra kénytelen átnézni, hogy az erre a célra elkülönített forrásokból mennyi maradék van még, és újra és újra meghirdetik az állattenyésztési pályázatokat.

Értelmetlen pénzszórás zajlik a mezõgazdaságban

P.: Ezek is kÜzrejåtszanak abban, hogy ma az egyik slågertÊma a mezþgazdasåggal kapcsolatban, hogy a nyugaton elþållított hús olcsóbb? Mik vezettek ehhez a helyzethez?

É.T.: Nagyon rossz szemléletnek tartom azt, ami az elmúlt évtizedeket jellemzi, miszerint hogy agrárpolitikáról beszélünk, míg az élelmiszeripar gyakorlatilag egy gazdátlan, a kormányzati intézmények által figyelmen kívül hagyott ágazat. Most kezdenek ráébredni a politikai döntéshozók is, hogy ezzel milyen súlyos problémákat okoztunk. A magyar élelmiszergazdaság valamikor a '90-es évek közepétõl nagyon rossz irányba ment el, ennek a levét isszuk máig. A rendszerváltáskor nagyon jelentõs társadalmi és gazdasági változáson mentünk keresztül, ez nem kérdés, még akkor sem, ha a magyar tervgazdaság egy kicsit piacosabb, a kis lehetõségeket kihasználó szocialista gazdaság is volt. Azért mégis csak KGST-ország voltunk puhított szocialista tervgazdasággal, fölülrõl meghatározott csatornákon mozgó piaci szereplõkkel. Ehhez képest jött a kapitalizmus, ami elméletileg azt hozta magával, hogy nem az állam mondja meg például azt, hogy hány forint egy adott termék ára, hanem majd a piac. Az új típusú piaci hangulat, ami kialakult, mindenkinek új volt. A mezõgazdászoknak is új volt, és nagyon utálták azt a piaci bizonytalanságot, ami például abban nyilvánult meg, hogy az egyik évben ennyi a disznó felvásárlási ára, a másik évben pedig annyi, mindeközben pedig még év közben is mozog az ár. "Hogy lehet így gazdálkodni? Nem ehhez vagyunk szokva, valamit tenni kell." - mondták. Ehhez hozzájött az is, hogy a '90-es évek elejének nagyon súlyos gazdasági szerkezeti átalakulása rövidtávon olyan eseményekkel is járt, hogy nem nagyon volt mit eladni a keményvalutával rendelkezõ piacokra. Térdre esett a nehézipar, a könnyûipar, egy csomó ágazat elsüllyedt a gazdasági rendszerváltozás során, miközben az országnak már akkor is igen tekintélyes külföldi adóssága volt, amit viszont törleszteni kellett. Azt pedig elsõsorban abból lehetett, amit sikerült nyugati valutáért eladni. A mezõgazdasági termények ilyenek voltak. Ebbõl fakadóan a mezõgazdasági és élelmiszeripari termények külpiaci értékesítése kiemelt terület lett, ezért sok mindent megtettek a gazdaság irányítói. Többek között mûködött egy igen jelentõs exporttámogatási rendszer. Ennek ellenére a korábbi évtizedek gyakorlatához képest egy a magyar gazdálkodók számára szokatlan, bár máshol normálisnak tekinthetõ évek közötti, illetve éven belüli ármozgás vált jellemzõvé például a gabonák, és más fõ termények piacán. A termelõi szervezet részérõl pedig jött a nyomás a politikai döntéshozók felé, hogy ez így nem megy, valamit tennie kell az államnak.

MegalkottĂĄk az agrĂĄrrendtartĂĄsi tĂśrvĂŠnyt, amely a fĂľbb mezĂľgazdasĂĄgi termĂŠkek vonatkozĂĄsĂĄban olyan adminisztratĂ­v szabĂĄlyozĂĄsi ĂŠs hozzĂĄ kĂśtĂśtt tĂĄmogatĂĄsi rendszert lĂŠptetett ĂŠletbe, amely vastagon alkalmas volt arra, hogy a vilĂĄgpiaci folyamatoktĂłl rĂŠszben fĂźggetlenĂ­tse a magyar termelĂľk tevĂŠkenysĂŠgĂŠt. Ez a tĂśrvĂŠny bĂşza, kukorica, vĂĄgĂłsertĂŠs, vĂĄgĂłbaromfi, tej vonatkozĂĄsĂĄban viszonylag kĂśtĂśtt szabĂĄlyozĂĄsi rendszer lehetĂľsĂŠgĂŠt hozta lĂŠtre, olyan eszkĂśzĂśkkel, mint a garantĂĄlt ĂĄr, a kvĂłta, az irĂĄnyĂĄr stb. A tĂśrvĂŠny megteremtette a lehetĂľsĂŠget arra, hogy bizonyos feltĂŠtelek esetĂŠn az ĂĄllam garantĂĄlja, hogy meghatĂĄrozott mennyisĂŠget az adott termĂŠkekbĂľl meghatĂĄrozott ĂĄron felvĂĄsĂĄrolhasson. IrĂĄnyĂĄrat ĂĄllapĂ­thatott meg, ami az ĂĄllam ĂĄltal optimĂĄlisnak tartott piaci ĂĄrcentrum volt. De attĂłl, hogy az ĂĄllam garantĂĄl valamit, nem biztos, hogy tĂśrtĂŠnik is valami, kĂźlĂśnĂśsen, ha az ĂĄllam volt olyan okos, hogy ezt a garantĂĄlt ĂĄrat relatĂ­v alacsony szinten hĂşzta meg, Ăşgyhogy elĂŠg ritkĂĄn kerĂźlt a magyar belpiaci ĂĄr ennek a kĂśzelĂŠbe. Nem is emlĂŠkszem, hogy valaha szĂźksĂŠg volt-e garantĂĄlt ĂĄron tĂśrtĂŠnt intervenciĂłra, de az biztos, hogy ez nem volt jellemzĂľ ĂĄllami beavatkozĂĄs.

Értelmetlen pénzszórás zajlik a mezõgazdaságban

Ugyanakkor az irányár már egy izgalmasabb dolog volt. Az állam ugyanis az adott évet megelõzõen, a szakmai szervezetekkel való hosszú egyeztetést követõen a korábban megemlített termények-termékek esetében az egész évre vonatkozóan határozta meg az irányárat. Önmagában az irányár meghatározása nem lett volna több egy "állami kinyilatkoztatásnál", ami nem feltétlenül lett volna hatással a piacokra. Ugyanakkor, ha az állam kinyilatkoztatta, hogy a piaci árnak a vágócsirkénél 169 forintot kellene elérnie kilónként, akkor elõbb-utóbb bekövetkezett, hogy nem érte el. Így ennek az árnak a kialakulását segítõ eszközöket kezdtek alkalmazni. Ilyen volt az irányárhoz kötött minõségi felár. Adminisztratív eszközökkel direkt módon befolyásolt, fél-piaci rendszer alakult ki a fõ mezõgazdasági termények vonatkozásában. Ráadásul a vágósertés és a vágóbaromfi esetében az sem volt igaz, hogy az EU-ban is ez van, ugyanis az EU-ban ezek nem tartoztak a közvetlen piacszabályozási eljárások alá.

P.: Valami olyasmit lehet kihallani a szavaibĂłl, mintha arra utalna, hogy egyszerĂťen "elpuhult" a sertĂŠs- ĂŠs baromfiĂĄgazat MagyarorszĂĄgon. Mintha belekĂŠnyelmesedtek volna az ĂĄtlagos, de biztos megĂŠlhetĂŠs feltĂŠteleibe, ĂŠs amikor jĂśtt a valĂłdi piacgazdasĂĄg, akkor hirtelen levegĂľt is alig kaptak. Valami ilyesmire cĂŠlzott?

É.T.: Az egész mezõgazdaságra igaz ez, de a sertés- és a baromfiágazatra különösen. Ez azt jelenti, hogy részben eltérítettük a külpiacról érkezõ valós világpiaci jelzéseket, mert mi létrehoztunk egy mûvi rendszert. Ugyanakkor még voltak vámok, és mûködött az exporttámogatási rendszer, így mód volt arra, hogy az általunk adminisztratív módon belõtt optimális árat valahogy fenntartsuk. Ha ez nem volt elég, és még így is belpiaci zavar keletkezett, úgy a rendelkezésre álló exporttámogatási eszközökkel még ki is egészítettük azt.

P.: Manapság sokat lehet hallani ezen ágazatok szereplõitõl arról, hogy segítse meg õket a kormány, mert súlyos problémákkal küzdenek. De az Ön szavaiból kiindulva azt lehet mondani, hogy pont azért jutottak ide, mert az állam korábban rengeteg pénzt pumpált abba, hogy ezen ágazatokban résztvevõknek ne legyenek problémáik.

É.T.: Itt van a lényeg. A probléma ott volt, hogy volt egy viszonylag jól alátámasztható rendszer, hogy azért adja az állam ezeket a támogatásokat, mert akikkel versenyeztünk az EU-ban, azok is kaptak támogatásokat. Ez részben igaz volt. A magyar gazdatársadalom pedig azt mondta, hogy lám-lám, õk mennyit kapnak, kapjunk mi is. Ugyanakkor mi olyan támogatásokat is alkalmaztunk az állattenyésztési ágazatokban, amelyek a KAP-nak nem volt szerves része és ezzel félrevezettük a termelõk egy jelentõs részét.

P.: NĂĄlunk pedig mindinkĂĄbb kĂźlĂśnvĂĄlik a nĂśvĂŠnytermesztĂŠs ĂŠs az ĂĄllattenyĂŠsztĂŠs?

É.T.: Nem volt mindig így, de mára valóban egyre inkább így van, köszönhetõen annak, hogy a földterülettel rendelkezõ növénytermesztõk mind nagyobb része hagy fel az állattenyésztéssel.

P.: Ez a rendszer meddig mĂťkĂśdĂśtt?

É.T.: Gyakorlatilag az uniós csatlakozásig, különbözõ módosításokkal. Volt egy gazdasági rendszerváltás, ami alapvetõen új típusú viselkedési normák kialakulását tehette volna szükségessé a gazdaság minden szegletében. Hiszen innentõl kezdve nem az volt, hogy majd a tröszt megmondja, hogy egy méter faliszõnyeg ára mennyi, hanem ott volt helyette a piac, aztán ott kiderül, hogy mennyiért lehet eladni. A piaci körülményekhez való alkalmazkodás tanulási folyamata Magyarországon az élelmiszergazdaságban nagyon eltolódott. Mára egyértelmûen látszik, hogy a velünk együtt csatlakozó országokhoz képest sokkal nagyvonalúbb és félrevezetõbb támogatáspolitika eredményeként a magyar élelmiszergazdasági szereplõk adaptációs folyamata a piacgazdasági körülményekhez kitolódott, és az adaptáció csak a csatlakozást követõen gyorsult fel.

2001 és 2002 között regnáltam, mint közigazgatási államtitkár. Ekkor már zajlottak a csatlakozási elõtárgyalások, de még mûködött a CEFTA (Central European Free Trade Agreement) is. Ezek az országok egymásnak különbözõ engedményeket adtak az egymás közti kereskedésben, többek között a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékeknél is. A regnálásom alatt nem tudtam úgy elmenni CEFTA-ülésre, hogy a lengyel, a cseh, a román meg a szlovák kollégák ne azzal kezdjenek el hangosan piszkálni, hogy a támogatási rendszerünk miatt az irreális áron az õ piacukra kerülõ magyar termékek szétverik az õ piacaikat. Jelentõs mértékû külkereskedelmi többletünk volt a velünk együtt csatlakozó országokkal szemben. Köszönhetõen annak, hogy adminisztratív falak között, ügyesen támogatva a termelõinket a mi termékeink versenyképessége nagyon jó volt. Utólag visszagondolva ez tényleg nem volt fair velük szemben. Õk nem támogatták ilyen mértékben az ágazati szereplõket, akik így sokkal inkább ki voltak téve a piaci kihívásoknak, és náluk az említett adaptáció felgyorsult. Amikor csatlakoztunk, és nekünk el kellett felejtenünk az összes olyan eszközt, amit õk nem használtak korábban, akkor kiderült az, amire addig senki nem gondolt itthon, hogy szlovák meg lengyel sajt is van a világon és azok elõállítása versenyképesebben történik, mint itthon. Addig csak az élt a fejekben, hogy ezekbe az országokba mi viszünk ki élelmiszert, és nem az, hogy õk hoznak ide.

Értelmetlen pénzszórás zajlik a mezõgazdaságban

P.: Miben jelentkezik elsĂľsorban ez az adaptĂĄciĂłs lemaradĂĄsunk? Technikai, technolĂłgiai hiĂĄnyossĂĄgaink vannak, vagy mĂĄs?

É.T.: Technikai, technológiai, szervezettségi, illetve piaci viselkedésbeli hátrányban vagyunk. Az olyan mezõgazdasági termékeknél, mint például a sertés, amelyeknek napi vagy heti piacuk van, nagyon fontos dolog, hogy valaki tanulja meg, hogy hogyan köt alkut hétrõl hétre. Ki kell, hogy alakuljon az a piaci viselkedés, ami egy idõ után a kölcsönös elõnyök, de legalábbis nem a másik fél tartós átverése alapján mûködik. Ezt tanulni kell, nem megy egyik napról a másikra. Ez a tanulás elmaradt, mert a hazai adminisztratív rendszer miatt nem kellett egyik hétrõl a másikra egyeztetni. Aztán az "igazság napja" eljött 2004-ben. Egy olyan rendszerben, ahol a keletkezett piaci termelési problémák jelentõs részét az állam vagy állami eszközök segítségével oldják meg, a piaci problémák megoldására sem alakulnak ki piaci eszközök. Nincs a piaci szereplõknek válságkezelési gyakorlatuk. Magyarországon bármennyi alma termett 1995 és 2004 között, akár 300 ezer, akár 1 millió tonna, mindig szükség volt valamilyen állami beavatkozásra. Ha 1 millió tonna, akkor azért, mert nagyon sok, és olyan alacsony áron veszik meg a feldolgozók, hogy az államnak ki kell egészítenie. Ha meg kevés volt, akkor azért, mert annyira kevés volt a bevétel. A piaci problémák kezelésének metodikája átkerült az állammal történõ folyamatos egyezkedés színterére. Ennek az lett az eredménye, hogy nemcsak a heti piaci egyezkedés meg ármegállapító tárgyalási gyakorlat hiányzik, hanem a konfliktusrendezés is. Márpedig egy mezõgazdasági piacon rengeteg konfliktus van. Az aszály normális, meg a sok esõ is, és még várhatóan fagy is lesz. Nem lehet tartósan arra berendezkedni, hogy minden egyes piaci meglepetést megold az állam.

P.: Komoly problĂŠmĂĄk ezek mind egytĂľl-egyig, ĂĄm hallani olyan szakĂŠrtĂľi vĂŠlemĂŠnyt is, miszerint a magyar sertĂŠs sokkal jobb takarmĂĄnyt kap, ezĂŠrt jobb a minĂľsĂŠge is, ezekbĂľl adĂłdĂłan drĂĄgĂĄbb, ĂŠs ezĂŠrt nem versenykĂŠpes.

É.T.: Ez is egy elem. A baj az, hogy a mai tömegkommunikációban csak leegyszerûsítetten, fekete-fehér dolgokat lehet mondani. Hollandia vagy Dánia sertéságazatában a hagyományos sertéstakarmányozás, amit mi is alkalmazunk, mindinkább visszaszorulóban van. Sok ottani tenyésztõ olyan korszerû élelmiszeripari melléktermékekre, hulladékokra alapozza a takarmányozást, ahol a takarmány belsõ összetételét napi szinten optimálják, attól függõen, hogy éppen milyen élelmiszeripari mellékterméket sikerült megvásárolni. Legyen az kakaós chips, a kólagyártásból vagy sajtgyártásból fennmaradt melléktermék. A disznó így relatíve olcsón hízik. Az is tény, hogy ennek a típusú hízlalásnak az eredményeként a kikerülõ hús minõsége nem olyan, mint a hagyományos abrakos, gabonás. De pl. Németországban, amely mára Európa legnagyobb sertéstenyésztõjévé vált, inkább a hagyományos takarmányozás a jellemzõ, de azt is rendkívül korszerû technológia alkalmazásával végzik.

P.: BĂĄr egyelĂľre elkĂŠpzelhetetlen, de ha egyszer mĂŠgis megszĂťnne a mezĂľgazdasĂĄg tĂĄmogatĂĄsa az EU-ban, akkor sokan leĂĄllnĂĄnak a termelĂŠssel? Vagy olyan szintre hajtanĂĄk fel az ĂĄrakat, hogy tĂĄmogatĂĄs nĂŠlkĂźl is megĂŠrje a termelĂŠs?

É.T.: Egészen biztos, hogy jelentõs strukturális átalakulás indulna el, de ez nem tekinthetõ reális felvetésnek a közeljövõre nézve. A támogatás nélküli vagy nagyon alacsony támogatásokat alkalmazó országok üzemszerkezete nagyon eltér az európaitól. Az észak-amerikai, dél-amerikai mezõgazdaság versenyképességében meglévõ elõnyök részben abból fakadnak, hogy ezek a végtelenségig modernizált nagyüzemi mezõgazdasággal rendelkezõ országok. Dél-Amerikában a több 10, vagy akár 100 ezer hektáros cégek nem számítanak ritkaságnak. A dél-amerikai típusú fejlõdés lehet, hogy versenyképességi szempontból jó, ám vidéki településstruktúra szempontjából nem egy optimális megoldás. Kis túlzással, két traktorossal 10 ezer hektárt gond nélkül meg lehet mûvelni egész évben, és a falu 98 százalékának akkor nincs állása. Ezt is mérlegelni kell akkor, mikor a jelenlegi támogatási rendszer esetleges drasztikus átalakításán gondolkozunk. A mai EU-s támogatási rendszer fõ célja kimondottan vagy ki nem mondottan ennek a településszerkezetnek az ideiglenes fenntartása, illetve a potenciális gyors urbanizációs folyamatnak a gátlása. Támogatás tehát a következõ költségvetési ciklusban is biztosan lesz. A struktúrája azonban változik, és egyre nagyobb része függetlenedik a termeléstõl.

P.: Az EU-s kĂśltsĂŠgvetĂŠsen belĂźli arĂĄnya megmarad a mezĂľgazdasĂĄgra jutĂł tĂĄmogatĂĄsnak?

É.T.: Szerintem az aránya némileg csökkenni fog. A KAP finanszírozására fordított összeg biztosan nem növekszik, mindeközben pedig újabb és újabb tagországok csatlakoztak az Unióhoz.

P.: Egy mĂĄsik slĂĄgertĂŠma, a kukorica vilĂĄgpiaci ĂĄra. A bioetanol tĂĄmogatĂĄsa mennyiben befolyĂĄsolja az ĂĄrakat? Mit gondol, emelkednek-e mĂŠg az ĂĄrak?

É.T.: Én már túlfûtöttnek érzem a jelenlegi árszinteket. A keresleti oldalon nem látom azt az igényt, ami ilyen magas árak mellett felszívná a terményt. Véleményem szerint nem annyival lesz kisebb a világon a termésmennyiség, mint amennyivel az elmúlt hetekben felment az ár. Úgy gondolom, hogy irreális várakozások is hajtják felfelé az árakat.

P.: Mennyire hat az amerikai aszĂĄly okozta vilĂĄgpiaci ĂĄremelkedĂŠs a magyar ĂĄrakra?

É.T.: Az EU-s vám- és agrárpolitika nyilván egyfajta falat jelent a chicagói tõzsdén zajló folyamatok automatikus érvényesülése elõtt, ám ez egyre kevésbé igaz. Egyrészt a magyar falak eltûntek, beolvadtunk az EU-ba, másrészt az EU-ban a közösségi agrárpolitika fokozatos és folyamatos reformjával, piacosításával, az intézkedések közvetlenül az árutermelést nem, vagy egyre kevésbé befolyásoló jövedelemtámogatás típusú megoldásokba, ún. kék meg zöld dobozos támogatásokba történõ lassú átalakítása azt eredményezte, hogy a terménypiaci folyamatok inkább ki vannak téve Európában is a világpiaci folyamatoknak. Innentõl kezdve az ezen a területen messze a legfontosabb chicagói tõzsde jelzései értelemszerûen úgy érvényesülnek, mint minden más piaci termék esetében.

BĂĄr az UniĂłban mĂťkĂśdĂľ agrĂĄrpolitikai eszkĂśzĂśk minimĂĄlis torzĂ­tĂł hatĂĄssal mĂŠg bĂ­rnak, de mindinkĂĄbb igaz, hogy beolvadt az eurĂłpai ĂŠs ezen belĂźl a magyar termĂŠnypiac is a nemzetkĂśzi piacokba. InnentĂľl kezdve a magyar piaci ĂĄr attĂłl fĂźgg, hogy az exportra szĂĄnt termĂŠnyt mennyiĂŠrt tudom eladni kĂźlfĂśldĂśn, a magyar belsĂľ piaci ĂĄr nem mĂĄs, mint a vilĂĄgpiaci ĂĄr, mĂ­nusz az odaszĂĄllĂ­tĂĄs kĂśltsĂŠge. Itt, az AlfĂśldĂśn a hasonlĂł minĂľsĂŠgĂť gabona - normĂĄlis ĂŠvben, ĂŠs az idei semmikĂŠppen sem az - egy kicsit mindig olcsĂłbb lesz, mint a nĂŠmet vagy a francia kikĂśtĂľi ĂĄr. Vagyis a magyar tenyĂŠsztĂľ a normĂĄlis ĂŠvekben mindig egy kicsit olcsĂłbban juthat hozzĂĄ a gabonĂĄhoz.

P.: A spekulatĂ­v befektetĂľk mennyire befolyĂĄsoljĂĄk az ĂĄrakat?

É.T.: Nagyon nem szeretem, amikor az ágazat problémáit a spekulánsokra próbáljuk meg átnyomni. A spekulánsok, a spekuláció piaci szerepének teljes meg nem értése általános a mezõgazdaságban. A spekuláció az esetek 90 százalékában inkább csökkenti a szélsõséges piaci ármozgást, és egyfajta stabilitást hoz - ezt az agrárszereplõk nagy része nem így gondolja. Persze sokkal könnyebb a spekulánsokra kenni a problémát, mint magunkban keresni a hibát. Tény, hogy amikor 2008-ban volt egy jelentõs terményár-robbanás, annak mértékében szerepet játszott a spekulációs jellegû tõke a korábbinál nagyobb mértékû megjelenése a terménypiacon. Ekkor ugyanis a kezdõdõ pénzügyi válság okán a tõke elkezdett kivonulni a részvénytõzsdérõl és új lehetõségeket keresett, többek között a terménypiacon. Ráadásul 2008 egy hasonlóan aszályos év volt, miközben a felívelõ ázsiai gazdasági növekedés eredményeként a korábbi évekhez képest jelentõs keresletnövekedést tapasztalhattunk ezeknek a terményeknek a piacán. Ez a három tényezõ egyszerre felfelé tolta az árakat. Ekkor eléggé spekulációellenes hangulat alakult ki a hagyományos ágazati szereplõk körében. Könnyen lehet, hogy a következõ idõszakban is lesz valami hasonló.

P.: NĂŠmetorszĂĄgban mĂĄr sorra zĂĄrjĂĄk be az ilyen piaci alapokat, mert tĂĄmadĂĄs ĂŠri Ăľket, hogy Ăľk hajtjĂĄk fel az ĂĄrakat.

É.T.: Tartósan a fundamentumok ellenére nem tudják felhajtani. Idõlegesen, néhány hónapra ez lehet kellemetlen, és ennek bizonyos országokban lehet izgalmas politikai hatása, ami valóban nem játék. De azt nonszensznek érzem, hogy ezekrõl a piacokról teljesen kitiltsuk a spekulációt. Középtávon ez sokkal súlyosabb károkat okoz, mint amilyen hasznokat esetleg rövidtávon bizonyos szereplõknek hozhat.

P.: A kereslet mennyire rugalmatlan? Vissza lehet fogni a felhasznĂĄlĂĄst, ha magasabb az ĂĄr?

É.T.: Persze. A disznót lehet részben mással is etetni - korábban volt már szó az élelmiszeripari melléktermékekrõl -, és várhatóan állománylikvidálások is lesznek. Magyarországon rengeteg piaci szereplõ nem állít be malacot június óta. Egyrészt a malac hiányozni fog, a kereslet pedig csökken a takarmányra. A kocákat alig fél évvel ezelõtt bebúgatták, most pedig ott vannak a malacok, és nem kellenek a kutyának sem. Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem máshol is ez a helyzet. A világon vélhetõen némileg csökkenni fog a sertésállomány. A legnagyobb sertésállománnyal rendelkezõ kínai folyamatokat ugyan nem látjuk tisztán, de az amerikai és uniós szaksajtó már az állomány csökkenés mértékérõl diskurál és arról "filozofálgat", hogy az áremelkedés miatt mennyivel kevesebb húst fogunk enni.
Link