Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Lefõtt a kávé!
Fenyõ János médiavállalkozó tizennégy évvel ezelõtti meggyilkolásáról számos találgatás jelent meg a sajtóban, ám a valódi okokra eddig még nem derült fény. A PestiSrácok.hu munkatársa egy olyan emberrel beszélgetett, akit közvetlenül a bérgyilkosság után a rendõrség tanúként kihallgatott, mivel a médiacézár szakmabeli konfliktusainak kitûnõ ismerõje volt.
Vallomásában a tanú akkor feltárta, miként alakult Fenyõ János hatalmi ütközete Gyárfás Tamással, a Nap Tv akkori tulajdonosával, a Magyar Úszószövetség mai elnökével, és miként került a képbe Portik Tamás.
PestiSrácok.hu
Informátorunk arra kért bennünket, hogy ne írjuk le a nevét. Mi belementünk, mert olyan érdekes, szerintünk eddig még le nem jegyzett történésekre világított rá, amelyek jól kiegészítik a lassan egy évtizede zsákutcába jutott nyomozásról kiszivárgott információkat. Mint közismert, az éjszaka császáraként emlegetett Vizoviczki László és az alvilág rettegett uraként számon tartott Portik Tamás közelmúltbeli letartóztatása, továbbá a bûnbánó keresztapa, Radnai László elsõként a PS-ben ismertetett vallomása adott új lendületet a minden jel szerint annak idején „felülrõl” sem túlságosan támogatott rendõrségi tényfeltárásnak.
Mi nem állítjuk, hogy a tanú szavai minden téren kiállják a valóság próbáját, de elgondolkodtató, hogy ha mindezt a tanú elmondta a rendõrségen is, akkor miként fordulhatott elõ, hogy tizennégy éve csupán pletykaszinten ismerjük a gyilkosság hátterét, körülményeit és annak felbujtóját. Arról nem is beszélve, hogy Brády Zoltán, a Kapu szerkesztõje már jó nyolc éve elkészítette a Számvetés címû dokumentumfilmjét, amelyben Fenyõ János egy másik bizalmasa, a felvételkor már – súlyos betegsége miatt – a halála elõtt járó Perczel Tamás pszichológus mesél életérõl és nem mellékesen Fenyõ János hatalmi és üzleti konfliktusairól. E dokumentumfilmet 2006-ban a rendõrség lefoglalta és csatolta a gyilkosság miatt indult nyomozás anyagaihoz – mégsem történt semmi. Érdemes összevetni beszélgetõpartnerünk információit a Perczel Tamás által elmondottakkal. Utóbbiról elõszedtünk egy cikket, amelyet anno a PestiSrácok.hu munkatársa írt meg a Magyar Nemzetben.
Fenyõ vs. Gyárfás
Elõször kezdjük a PS-nél jelentkezõ informátor, a médiavállalkozók között zajló akkori háború egyik kényszerû résztvevõjének a visszaemlékezésével. Eszerint Portik Tamás hihetetlen karrierjére nincs csak egy magyarázat: õ a rendõrség, vagy a titkosszolgálat alvilágba épített informátora, akirõl egy idõ után nem lehetett tudni, hogy kinek dolgozik. Kapcsolatainak minden oldalát kihasználva jutott egyre feljebb, és a titkosszolgálatok csak mostanában eszméltek rá (vagy eddig valamilyen érdekbõl nem is akartak ráeszmélni), hogy a közelmúlt legnagyobb maffiózóját védik. Így hát mos ejtették – az eredmény ismert. A tanú szerint a sajtóban manapság megjelent néhány adat pontosításra szorul: Fenyõ János és Portik Tamás soha nem bérelt együtt villát a Gellérthegyen, ezt kizárólag Portik bérelte Gyárfástól. A tanú azt állítja, Fenyõ János és Gyárfás Tamás nem ismerte egymást személyesen, egészen látványos „kibékülésükig”, amelyet egy akkori kormánypárti politikus hozott tetõ alá (errõl részleteket alább, Perczel Tamás ismertetésében olvashatnak), mert már annyira kínos volt a szocialistáknak a két akarnok háborúja. Érdekesség, hogy annak ellenére nem ismerték egymást, hogy mindketten a szaknévsoros Bodnár György köpenyébõl bújtak elõ. Bodnár nélkül egyikük sem lett volna dúsgazdag, mint ahogy Várszegi Gábor is más karriert futott volna be. Utóbbinak is kínos volt már ez a durva háború, állítólag õ is dolgozott azon, hogy befejezõdjön a harc, amely az egész magyar politikai életet megviselte. Mindkét fél hatalmas erõket mozgósított: miniszterek és rendõrkapitányok, fõszerkesztõk, az újságíró szövetségi elnök, szinte a komplett médiaelit sorakozott fel a frontokon. Nem jókedvbõl: Gyárfás és Fenyõ voltak a munkaadói a magyar sajtó nagyobbik részének.
A tét: ki csinálhat „kertévét”
Beszélgetõpartnerünk szerint Fenyõ és Gyárfás fõ konfliktusa a kereskedelmi televíziókra kiírt pályázat miatt keletkezett. Mindketten szerettek volna országos magántévét. Fenyõ az SZDSZ segítségével betette a lábát a Nap-Keltébe, amelyet addig Gyárfás cége gyártott. A kereskedelmi tévés pályázathoz, a külföldi befektetõ bizalmának elnyeréséhez szakmai csapat szükségeltetett – ez volt a Nap-Kelte stábja, amelyet mindkét médiacápa magáénak akart tudni. A tét nemcsak a milliárdos bevétel volt, hanem a politikai-hatalmi fölény, a mûsor által megszerezhetõ befolyás. A tanú úgy vélte, Fenyõ János lelövése után a hatalom mindent megtett, hogy ne derüljön ki az igazság – bárki is lehetett a megbízó, az csak kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a Horn-kormányt. Így történt, hogy inkább lecseréltek nyomozókat, elvesztettek bizonyítékokat, s hamis szálakat szõttek a történetbe.
Teltek az évek, eljött a kecskeméti maffiaper, ahol az újabban bûnbánó keresztapaként, azaz pentitóként ismert Radnai Lászlóék ráeszméltek, hogy „neveltjük”, Portik Tamás ellenük dolgozott. Ekkor vesztek össze látványosan, ami már elõrevetítette, hogy egyszer majd születik egy terhelõ vallomás Portikra. Portik Tamás jelleme külön figyelmet érdemel: filmet csináltatott életérõl (Kaméleon), s még az Operánál lévõ Callas nevû luxuséttermét is a stáb rendelkezésére bocsátotta. A tanú szerint hírlett róla, hogy a körözése alatt is itthon tartózkodott, átszabatta arcát, és mindent megengedett magának. Maseratival járt, s a menekülés évei alatt sem engedett a luxusból. Gyárfással sosem találkozott volna a vidéki lelencben nevelkedett csibész, ha nincs a rendszerváltás. Gyárfás Tamás, ez a belvárosi szolid családban született, karrierista újságíró és az olajozásból meggazdagodott fiatalember útja a gellérthegyi villabérlésnél futott össze: ki más, ha nem egy maffiózó tudta volna kifizetni a 90-es évek közepén a félmilliós lakbért…
Számvetés
Eddig a tanú által a rendõrségen elmondott vallomás. Most térjünk át Brády Zoltán nagyszerû, Számvetés címû filmjére, amiben Perczel Tamás, Fenyõ János tanácsadója veszi számba a médiacézár viselt dolgait. Így írtam a filmrõl még hat éve: „Gyárfás Tamás producernek, Princz Gábor exbankárnak és Székely Herbert üzletembernek a nevét említi filmre rögzített vallomásában az elhunyt Perczel Tamás pszichológus, aki halála elõtt a Fenyõ-gyilkosság elõzményeirõl nyilatkozott. A felvételen a médiacézár bizalmasa állítja: Horn Gyula akkori kormányfõ és Kuncze Gábor volt belügyminiszter is tudott Fenyõ és Gyárfás médiapiaci háborújáról. Perczel befolyásolni próbálta az 1998-as választások kimenetelét, és remélte, hogy a „balos” Vico-csoportot és lapját, a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Perczel sikeresnek értékelte a törekvést, ugyanakkor azt vélelmezte, hogy a Vico-vezér vesztében szerepet játszhatott ez a szemléletváltás is. A médiacézár emellett képtelen volt abbahagyni magánháborúit, köztük azt a Gyárfással folytatott „halálos, vérre menõ küzdelmet”, amelyet a Nap-kelte címû tévémûsor jogaiért folytattak – nyilatkozta a filmben Perczel. Fenyõ adatokat gyûjtött Gyárfás gazdasági kapcsolatairól, és több helyre eljuttatott egy, a jogsértésekre utaló százoldalas dossziét. Beszámolt Kuncze Gábor belügyminiszternek is, aki elkérte az iratokat – állította Perczel, de Kuncze mindezt cáfolta.
Valakik levették a kezüket Fenyõrõl
Az elmegyógyász tudomása szerint a dokumentum eljutott Kiss Ernõhöz, az idõközben megszüntetett Központi Bûnüldözési Igazgatóság vezetõjéhez is. Fenyõ emellett Princz Gábor Postabank-vezér viselt dolgairól is gyûjtetett információkat, amelyeket a saját tulajdonában álló Vico-csoporthoz tartozó Népszavában hoztak nyilvánosságra. Fenyõ 1997 õszén találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel is, aki jónak látta volna befejezettnek tudni az üzletember Gyárfással folytatott küzdelmét. A hadakozások éppen alábbhagytak, amikor felbukkant Székely Herbert, aki egy ideig a titkára volt a Vico urának.Székely célja Fenyõ zsarolása volt egy terhelõ adatokat tartalmazó kazettával – vélekedett Perczel.
A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyõrõl „valakik levették a kezüket, és védtelenné vált”. „Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét”, összetûzésbe került a rendõri vezetéssel, Horn Gyulával, vagyis „az egész hivatalos Magyarországgal”. Ezekben a körökben nem kellett direkt módon utasítást adni valakinek a meggyilkolására, elképzelhetõ, hogy valaki akár „önszorgalomból” is hajlandó volt erre – jelentette ki Perczel. Princz Gábor akkor érdeklõdésünkre nevetségesnek nevezte a pszichológusnak az állítólagos érintettségére mutató felvetését. Állította: csak felszínesen ismerte Fenyõ Jánost. Gyárfás Tamás, a Nap-kelte producere a HVG-nek nem cáfolta, hogy akadtak megoldatlan problémáik Fenyõvel, akkori megkeresésünket azonban elhárította. Székely Herbertet akkor nem értük utol.
http://pestisracok.hu/haboru-a-nap-kelteert-megszolal-a-tanu/
Perczel Tamás pszichológus:
Három név a Fenyõ-gyilkosság hátterében
Princz Gábort, Gyárfás Tamást és a Vico vagyonának javát öröklõ Székely Herbertet nevezte meg halála elõtti filmes vallomásában a Perczel Tamás pszichológus, Fenyõ János meggyilkolt médiavállalkozó bizalmasa. Perczel ugyan konkrétan nem vádol meg senkit a gyilkossággal, de sejteti, hogy a nevezetteknek érdekükben állhatott Fenyõ elhallgattatása. A megnevezettek félvállról veszik a vádakat, és érdemben nem nyilatkoznak a kérdésrõl. Fenyõ volt munkatársai szerint az 1998-as választásokon a jobboldal gyõzelméért harcolni akaró Perczel inkább manipulálta, semmint segítette a meggyilkolt vállalkozót.
Három nevet említ a Fenyõ-gyilkosság elõzményeivel kapcsolatban Perczel Tamás pszichológus, az 1998-ban merénylet áldozatává lett Fenyõ János médiavállalkozó bizalmasa, akivel 2004-ben Brády Zoltán újságíró beszélgetett. Perczel a nyilatkozat idején már gyógyíthatatlan halálos beteg volt, ezzel indokolta, hogy nyíltan mer beszélni Fenyõ ügyeirõl. Perczel Tamás 2004 nyarán hunyt el rákban.
A 2005-ös Magyar Filmszemlén is bemutatott, de a rendõrség által tavaly májusban bizonyítékként lefoglalt Számvetés címû dokumentumfilmben Perczel Gyárfás Tamás médiavállalkozót, Princz Gábort, a Postabank egykori elnökét, illetve Székely Herbertet, a Vico-vagyon örökösét nevezi meg, mint akikkel Fenyõ ellenséges viszonyban volt, és sejteti, hogy közük lehetett a médiavállalkozó halálához.
A HVG internetes oldalán szerdán tette közzé a hatórásSzámvetés címû filmbõl összeállított, a Fenyõ-gyilkossággal foglalkozó 20 perces anyagot. A lap csütörtökön megjelent számában Princz Gábort és Gyárfás Tamást is megszólaltatta az ügyben. Székely Herbertet nem sikerült elérnie a lapnak.
A 15 milliárdos vagyonnal rendelkezõ, a Vico Rt. tulajdonosát, Fenyõ Jánost 1998 február 11-én gyilkolta meg egy ismeretlen fegyveres Budapesten, a Margit-híd budai hídfõjénél, amikor a vállalkozó pirosban várakozott. A tettes elmenekült a helyszínrõl.
Bizonyíték lett a dokumentumfilmbõl
A rendõrség négy év után lezárta a nyomozást, de 2004 októberében ismét elkezdett nyomozni a Nemzeti Nyomozó Iroda (NYI), mert új információkra bukkantak. A gyanú szerint az ügy hátterében egy tízfõs bûnszervezet állt.
2005 januárjában Garamvölgyi László, az ORFK szóvivõje egyenesen azt állította, a végéhez ért a nyomozás, a tetteseket meg tudják nevezni, sõt a rendõrség a felbujtót is ismeri, de mint mondta, "ott a bizonyítás kissé problémás". A szóvivõ szavait az NNYI nem erõsítette meg.
Brády Zoltán hatrészes, a rendszerváltás utáni korszakról szóló, és a gyilkossággal is foglalkozó filmjét 2005 elején kétszer is bemutatták, ám a film nem keltett nagyobb visszhangot, például egyetlen televízió sem akarta bemutatni.
Az NNYI kommandósai májusban váratlanul lefoglalták a film és a húszórányi felvételt tartalmazó nyersanyagot, Brády Zoltán pedig titoktartásra kötelezték. A rendõrség a filmet bizonyítékként a nyomozati anyaghoz csatolta.
Az HVG oldaláról letölthetõ felvétel Perczel Tamástól vett idézettel, a "Senkit nem lehetett elkapni. Semmit nem lehetett bizonyítani" felirattal kezdõdik.
"Õk hallgatják el, nem én"
"Õk hallgatják el, nem én, hogy mi történt" – kezdi Perczel, majd elmondja, pszichológusaként lett bizalmasa Fenyõ Jánosnak, és jól ismerte a Vico és Fenyõ ügyeit. Perczel szerint két dolog játszott szerepet Fenyõ halálában: az 1998-as, az MSZP-SZDSZ-koalíció bukásával zárult választás, illetve azok a háborúk, amiket Gyárfás Tamás médiavállalkozóval, illetve Princz Gábor Postabank-vezérrel folytatott.
Perczel elmondása szerint Fenyõ csalódott az 1994-ben hatalomra került kormánypártokban, ezért a kampány beindulása elõtt, 1997-ben elhatározta, hogy a Népszava és más Vico-kiadványok semleges, vagy éppen ellenzéki beállítottságúak lesznek, Fenyõ médiabirodalmával ugyanis "választást lehetett nyerni".
A Vico-cégcsoport menedzsmentjének a HVG-ben név nélkül megszólaló tagjai szerint a fordulat leginkább a Fenyõt meglepõen hatékonyan manipuláló Perczelhez köthetõ. A konzervatív politikai nézetekkel szimpatizáló, nemesi származásával gyakran kérkedõ pszichológus az Antall-kormány tanácsadója volt. A menedzsment tagjai szerint 1998 elõtt Perczelnek rögeszméjévé vált, hogy Fenyõ sajtóbirodalmát felhasználva befolyásolhatja a választások kimenetelét. Azt remélte, hogy a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Ugyanekkor vette rá Fenyõt, hogy a vállalkozó próbálja megvásárolni a Magyar Gallup Intézetet, amirõl a Vico meg is kezdte a tárgyalásokat.
A menedzsment tagjai szerint Perczel több volt pszichológusnál. "Az utolsó 10-12 hónapban heti két-három alkalommal is megjelent a Vico rózsadombi székházában, és osztotta az észt. Fenyõ itta a szavait" – idézte fel a HVG-nek a cég egy volt vezetõje.
Fenyõ dossziét állított össze Gyárfás Tamás ügyeirõl
Fenyõ 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással, mivel a Vico szerkesztési jogot akart szerezni a reggeli, közéleti tévémûsorral jelentkezõ Nap-Kelte fölött. "Halálos, vérre menõ küzdelmet folytattak" – fogalmaz Perczel, majd beszámol arról, hogy a Népszava sorozatban írt cikkeket Gyárfás Tamás "gazdasági visszaéléseirõl", de Fenyõ még tovább ment: titkosszolgálati, rendõri "segítséggel" gyûjtött adatokat, mire összeállt egy 100 oldalas akta, ami Perczel szerint igen terhelõ volt Gyárfásra nézve.
Az aktát Fenyõ János Kuncze Gábor SZDSZ-elnöknek, akkori belügyminiszternek adta át, aki úgy fogalmazott, "Meglátjuk, mi lesz", állította a dokumentumfilmben Perczel. A HVG-nek nyilatkozva Kuncze tagadta, hogy iratokat kapott volna a vállalkozótól. Perczel szerint két hónapig nem történt semmi, majd Fenyõék tudomást szereztek róla, hogy a Központi Bûnüldözési Igazgatóságra megérkezett aktából 25 oldal hiányzik. Kuncze Gáborral ismét találkoztak, aki Perczel megfogalmazása szerint "lerázta õket".
A HVG-nek nyilatkozó, a nyomozást ismerõ források szerint Fenyõ valóban összeállított egy dossziét, amit több helyre is megküldött. Azt azonban a nyilatkozók sem tudták megerõsíteni, hogy Kuncze is megkapta az iratokat.
Perczel: Horn Gyula teremtett békét
A Központi Bûnüldözési Igazgatóság akkori vezetõje Kiss Ernõ ezredes volt, aki Perczel szerint többször feltûnt a Népszava szerkesztõségében, hogy meggyõzze Fenyõ Jánost és a fõszerkesztõt, "szálljanak le" Gyárfásról és Princz Gáborról, akirõl a Postabank ügyei miatt jelentek meg cikkek. Kiss Ernõ ezredes Princz bizalmasa volt, állítja Perczel. A jelenleg XIII. kerületi rendõrkapitányként dolgozó Kiss emlékei szerint ugyanakkor mindössze kétszer találkozott Fenyõvel, akivel "indiferens ügyekrõl, családról, hölgyekrõl" beszélgettek, írja a HVG.
Perczel a felvételen elmondja, Fenyõ azért akarta "leléptetni" Princzt, mert nem állhatta, hogy olyan konkurense legyen a magyar médiapiacon, aki a Postabank anyagi támogatásával a háta mögött adja ki amúgy veszteséges lapjait. "Jánost kifejezetten kedveltem, színes egyéniség volt. Évente egyszer-kétszer együtt ebédeltünk a Forum Szálóban, kapcsolatunk ebben merült ki" - zárta rövidre az ügyet a HVG-nek adott nyilatkozatában Princz.
Az elmérgesedett viszonyt Horn Gyula akkori miniszterelnök is megpróbálta oldani, amikor 1997 szeptemberében magához hívatta Fenyõt, és Perczel állítása szerint arról gyõzködte, "hagyja békén Gyárfást Tamást". A megbeszélésnek annyi eredménye lett, hogy a felek tûzszünetet kötöttek egymással, ráadásul a választások is közeledtek, "mindenkit lekötött a kampány". A találkozó megtörténtétt Horn Gyula környezete megerõsítette a HVG-nek.
A hivatalos Magyarországgal szemben
A béke "egyik pillanatról pillanatra omlott össze" 1998 februárjában, állítja Perczel. Újra az újságokba került Gyárfás Tamás neve, mivel az OTP Bank az úszóbotrányok idején megvonta szponzori támogatását elõbb az úszószövetségtõl, és ez vezetett odáig, hogy az év közepén megszûnt a Csányi Sándor OTP-vezér és Gyárfás Tamás közös projektje, az olimpiai bajnokok (úszók és sakkozók) istállójaként mûködõ Sport Plusz OTP sportegyesület.
A hírt hallván a Népszava újságírói az OTP-székházhoz siettek, ahol éppen Gyárfás Tamás tárgyalt. A médiavállalkozó az épületbõl kilépve "óriási cirkuszt csapott", és azt kiabálta az újságíróknak, hogy Fenyõ János úgy látszik, újra elkezdte a "háborút". Perczel szerint ennek a mozzanatnak "vagy van köze az eseményekhez, vagy nincs".
A HVG-nek nyilatkozva Gyárfás annyit elismert, hogy valóban akadtak megoldatlan ügyeik Fenyõvel, de "ma már úgy érzi, nincs mit hozzátennie a történtekhez".
Másnap, február 11-én ölték meg Fenyõ Jánost. A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyõrõl "valakik levették a kezüket, és védtelenné vált". "Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét", összetûzésbe került a rendõri vezetéssel, Horn Gyula miniszterelnökkel, vagyis "az egész hivatalos Magyarországgal".
A nyomozás HVG-nek nyilatkozó ismerõi osztják Perczel nézetét, hogy az utolsó napjaiban "elszabadult hajógyúként" viselkedõ Vico-vezér elvesztette pártfogói támogatását.
Perczel szerint ezekben a körökben nem kellett direkt módon utasítást adni valakinek a meggyilkolására, elképzelhetõnek tartja, hogy akár "önszorgalomból" is hajlandó volt ezt a "szívességet" valaki magára vállalni.
Kihagyták a jegyzõkönyvbõl
Perczel végül beszámol arról, hogy professzionális lehallgató berendezést találtak a Vico egyik ingatlanában, Fenyõ irodája mellett. "Tudták, mikor, mit csinált" - fogalmaz Perczel, és elmeséli, a gyilkosság után egyik napról a másikra a berendezést elvitte a rendõrség, és utána sem hallott róla semmit.
A merényletet követõ nyomozásban Percelt is kihallgatták, de vallomásából állítása szerint ott helyben hagytak ki részeket, például Horn Gyula nevét többszöri követelése ellenére sem jegyezték le.
Kiss Ernõ ezzel szemben úgy emlékezett, hogy Perczel a rendõrség elõtt a dokumentumfilmnél "puhábban nyilatkozott". Más források szerint nincs lényegi eltérés a két vallomás között, csak a halálos betegen nyilatkozó Perczel a filmben "patetikusabban fogalmazott", írja a HVG.
A Vico-birodalom 15 milliárd forintos vagyona felett Fenyõ felesége Kristyán Judit rendelkezett, de öt nappal a gyilkosság után feltûnt Székely Herbert, Fenyõ korábbi bizalmasa, és elvitte Kristyánt Angilába. Perczel szerint a nõ "kimosott aggyal" érkezett vissza, és minden ügy intézését Székelyre bízta. "Ha ez véletlen volt, akkor nagyon jókor volt, nagyon jó helyen" - fogalmaz az interjúban Perczel. A Vico menedzsmentjének nyilatkozói megerõsítették, hogy Kristyán valóban néhány nappal Fenyõ halála után ellenük fordult.
A Fenyõ-birodalom szokatlan eladásáról egyébként 1999-ben Kóczián Péter, Ószabó Attila és Vajda Éva közöltek cikket az ÉS-ben.
Perczel a brókerbotrány hátterét is ismerte
A haldokló Perczel a filmben beszél még a K&H-brókerbotrányban betöltött saját szerepérõl, de szól az általa érintettnek vélt személyekrõl is. Perczel nevét egyébként a brókerügy elsõ számú gyanúsítottja, Kulcsár Attila is említette vallomásában, ami szerint az ismert pszichológus tudott a K&H Equitiesnél folyt bûncselekményekrõl, és õ is szervezte azokat.
Perczel valóban ismerte Kulcsárt, az egyik gyanúsított, Schönthal Henrik ugyanis barátja volt a pszichológusnak. A nyomozásban a hatóság közlése szerint ugyanakkor semmi jel nem mutatott arra, hogy a bûnüggyel összefüggésbe hozható lenne a pszichológus, aki egyébként 20 millió forint körüli összeget bízott a brókerre, de az összeget visszakapta. A filmben Perczel máskép emlékezik, több tízmillió elvesztésére panaszkodott.
Ugyanakkor nyilatkozatában a Fidesz érintettségérõl is beszél, nevek említése nélkül. "Vajon miért tartották ugyanabban a spájzban a befõttet" - utal a filmben arra, hogy az MSZP mellett az ellenzéki párt is érintett a botrányban. Mint mondta, "a Fidesz sem tudta nélkülözni Kulcsár Attila segítségét". A részletek közlésétõl azzal zárkózott el, hogy köti tanácsadói mivolta. Állítása szerint Rejtõ E. Tibornak, a K&H volt vezérigazgatójának dolgozott, bár ezt a bukott bankvezér ügyvédein keresztül tett nyilatkozatában tagadta a HVG-nek.
Közismert médiaszemélyiség a háttérben
Arról, hogy ki állt a Fenyõ-gyilkosság hátterében csak megerõsítetlen értesülések keringenek, miszerint "egy közismert médiaszemélyiséghez vezetnek a szálak". Gyárfás Tamás neve a Magyar Demokrata 2005. februári számában bukkant föl, amikor a lap a két médiavállalkozó közötti viszályt taglalta. Gyárfás Tamás perrel fenyegette meg az újságot, amelynek fõszerkesztõje, Bencsik András végül a nyilvános bocsánatkérés mellett döntött.
http://index.hu/bulvar/0126fenyo/
Székely Herbert:
Elszállnának a gépek, de rossz emléke van egy MSZP-s üzletnek
Szeretné eladni huszonnégy MiG–29-es vadászgépét Magyarország, mert itt már feleslegesek, s csak viszik a pénzt. Kérdéses azonban, hogy megkapja-e Budapest Moszkvától az engedélyt az eladásukra, ugyanis egy korábbi, könnyelmû szocialista üzlet következtében nemet mondhat az orosz fél. Ez pedig tetemes anyagi veszteséget jelentene az országnak.
A Luftwaffe, vagyis a nyugatnémet légierõ nagy érdeklõdéssel tesztelte az egykori NDK MiG–29-es vadászgépeit a két ország egyesítése után. A Luftwaffe pilótái kijelentették, a MiG–29-es kivételes repülési tulajdonságokkal rendelkezik, talán jobbakkal is, mint az akkoriban legkiválóbbnak tartott amerikai F–16-os.
A fedélzeti elektronika persze más kérdés. Ebben a tekintetben már nem volt olyan korszerû az orosz repülõgép, s nagyon magasnak számított az egy repülési órára esõ üzemeltetési költsége. Éppen duplája annak a Gripennek, amelyet aztán pont a MiG–29-esek pótlására vásárolt meg Magyarország. A MiG–29-es ma is veszélyes ellenfél a levegõben, semmiképpen sem ajánlaná például az ember, hogy olyan légtérbe repüljön be valaki egy Kfirrel vagy egy Mirage 2000-rel, amelyet MiG–29-esek õriznek. Csak a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az MSZP illetékesei, mindenekelõtt pedig Fazakas Szabolcs és a mögötte álló lobbicsoport élénken ellenezte a Gripenek vásárlását, õk inkább a MiG–29-esek korszerûsítését ajánlották annak idején.
Moszkva és az engedély
Ezek az erõs, kétturbinás vadászgépek az orosz államadósság törlesztéseként érkeztek Magyarországra 1993-ban. A honvédség kecskeméti repülõterén landoltak, s innentõl kezdve ez lett a bázisuk. Összesen 28 gépet kapott annak idején az ország. Túlzás lenne azt mondani, hogy kiöregedtek, de itt vannak már helyettük az abszolút új generációsnak számító Gripenek. A honvédség MiG–29-eseit pedig szívesen használná még sok állam, fõleg a harmadik világ országai, el kellene tehát adni ezeket a vadászgépeket nekik. Ami magát a konkrét üzletet illeti, nem is lenne ez olyan nehéz feladat, hiszen már így is nagy a külföldi érdeklõdés a kecskeméti MiG-ek iránt. Csakhogy van egy probléma, amely igencsak bonyolulttá teheti az egyébként egyszerûnek látszó üzletet, de lehet, hogy egyenesen meg is hiúsítja.
Nemcsak lehetetlen, de felesleges is lenne itt minden részletét leírni az akkori történéseknek, amelyeknek azonban máig húzódó hatásuk van. Még 1996-ban 66 darab BTR–80-as típusú páncélozott csapatszállító jármûvet kapott Magyarország, ugyancsak az orosz államadósság törlesztéseként. A legfelsõbb politikai és katonai vezetésben vita folyt arról, hogy a Kamov–52-es harci helikoptereket vagy pedig a BTR–80-as páncélozott csapatszállítókat fogadja-e el az ország a Moszkva által prezentált kínálatból. Az volt a kérdés, melyikkel lehet hatékonyabban felvenni a harcot azokkal az idegen alakulatokkal szemben, amelyek vagy véletlenül, vagy szándékosan, de a magyar állam területére lépnek a délszláv háború forgatagában. Hamar megszületett azonban a daytoni béke, Magyarország fel sem fegyverezte a BTR-eket, soha nem volt szükség rájuk, csak álltak a határõrség különféle bázisain, múlott felettük az idõ. 2004-ben született meg a döntés, hogy el kell adni ezeket a csapatszállítókat. Tudni kell azonban, hogy ehhez a gyártó Oroszország engedélyére lett volna szükség. Az a logika ebben az engedélyezési eljárásban, hogy Magyarország ne adja el olyan államnak az egyébként Oroszországtól vásárolt fegyvereket, amellyel Moszkva rossz viszonyban van, netán valamilyen fegyveres konfliktusban, háborúban is áll vele. Az orosz engedély azonban még 2006-ban sem akart megérkezni. Ekkor a fegyverüzletben érdekelt hazai Poligon-Transz Kft. lépett a színre azzal a megkötéssel, hogy ha megszerzi az orosz engedélyt, akkor lebonyolíthatja az üzletet. Komáromi István, az ismert pécsi szocialista politikus jól kiépített oroszországi kapcsolatokkal rendelkezett, valószínûleg még azokból az idõkbõl, amikor a pécsi uránbányában dolgozott. Mint a Poligon-Transz tanácsadója, azt javasolta, hogy kössön egy úgynevezett lobbiszerzõdést a kft. az engedély kiadására jogosult orosz állami vállalattal. A lobbiszerzõdés természetesen kis sikerdíjat is kilátásba helyezett az oroszok számára – voltaképpen minden lobbiszerzõdésnek ez a lényege –, s valóban föl is gyorsultak az események, Magyarország megkapta az úgynevezett reexportengedélyt Moszkvától a BTR–80-asokra. Úgy tûnt, mindenki jól jár…
Gyurcsány levelet kapott
Ezen a ponton jelent meg a színen Puch László, az MSZP pénztárnoka – s akkor a parlament gazdasági bizottságának elnöke –, valamint Lusztig Péter, a Belügyminisztérium magas rangú hivatalnoka. Puch mint a gazdasági bizottság elnöke korábban jóváhagyta azt a formulát, amely szerint ha lesz olyan ügyes a Poligon-Transz Kft., és megszerzi az oroszok reexportengedélyét, akkor lebonyolíthatja az üzletet. Ekkor azonban már másként látott mindent. Belépett a játékba egy Combat Kft. nevû vállalkozás, s végül is ez lett a BM által kiírt eladási tender gyõztese. Komáromi István szerint eleve nagyon sok kérdõjel és szabálytalanság övezte a tender borítékbontását, de a politikus valami másra is felhívta a figyelmet. Történetesen arra, hogy a Combat két tulajdonosa, illetve ügyvezetõje szintén lánycsóki lakos, akárcsak Puch László. Sõt a két tulajdonos közül Wéber János Puch László gyermekkori barátja. A másik tulajdonossal, Székely Herberttel kapcsolatosan pedig azt szokták emlegetni, hogy Fenyõ János munkatársa volt, majd miután az ismert vállalkozót meggyilkolták, Székely Herbert lett a Fenyõ-birodalom gondnoka.
Komáromi István napjainkban is azt állítja, Puch László és Lusztig Péter hozták be az ügyeletbe és segítették gyõzelemre a Combat Kft.-t, sokszor még a törvényesség látszatára sem ügyelve. A Combat mindenesetre megvette a magyar államtól, azaz a Belügyminisztériumtól a BTR–80-asokat, Komáromi István azonban igen alacsonynak tartotta a cég által fizetett összeget, amely egyharmada volt a szállítójármûvek eredeti értékének. A pécsi politikus levelet írt az ügyben Gyurcsány Ferencnek, az akkori miniszterelnöknek, felemlítve azt is, hogy szerinte hol, mely pontokon sértette meg közbeavatkozásával Puch László és Lusztig Péter a Ptk. és a Btk. bizonyos pontjait. (Komáromi István úgy véli, fontos megállapodásokat is megsértettek az érdekeltek. Például azt, hogy az elõírások szerint Magyarországon kellett volna felújítani, azaz mûködõképes állapotba hozni a BTR-eket, ám azokat Ukrajnába vitték ki egy jóval olcsóbb felújításra. Az orosz fél egy ideig úgy vélte, Magyarország megszegte a reexportengedély passzusait, s a dokumentumot kijátszva Ukrajnának adta el a BTR-eket, ami egyébként ellentétes lett volna Moszkva akkori érdekeivel.) Gyurcsány Ferenc nem válaszolt Komáromi István levelére, Szilvásy Györgyhöz, az akkori Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterhez passzolta az ügyet, de ott sem történt semmi. Komáromi István biztosra veszi, hogy mint oly sokszor, akkor is pénzre volt szüksége az MSZP pártkasszájának, ezért hallgatott, illetve ezért volt tétlen Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György az ügyben. Az üzlet mindeközben lebonyolódott, a BTR–80-asok Irakba, közelebbrõl az amerikaiak által kiképzett iraki fegyveres erõkhöz kerültek, Komáromi István pedig kilépett az MSZP-bõl, s megalakította a Nemzeti Demokratikus Összefogás Mozgalmat.
Elfekvõ milliárdok
Komáromi István szerint az ügyletnek így, ebben a formájában máig húzódó hatása lehet. A reexportengedélyt kiadó orosz állami cég már a magyar BTR-ek eladása után jelezte, hogy hiába vár arra az összegre, amelyre a Poligon-Transz Kft., illetve a Komáromi István által tetõ alá hozott lobbiszerzõdés alapján jogot tart. Járna a részesedés, állította az orosz partner, hiszen õ nem bizonyos kft.-k és más vállalkozások számára adta ki a reexportengedélyt, hanem a magyar államnak. Ez az ügy hivatalos menete. Komáromi István szerint az oroszok minden híreszteléssel szemben rendkívül korrektek az üzleti életben, ha megállapodnak valamiben, azt tûzön-vízen keresztül is teljesítik. Ezt várják el a partnerektõl is. Az orosz fél úgy érzi, becsapták. Komáromi István pedig arra figyelmeztet, ezek után igencsak kérdéses lehet, hogy Magyarország megkapja-e a reexportengedélyt a MiG–29-es vadászgépek eladására. Huszonnégy repülõt szeretnénk áruba bocsátani. Ráadásul a többi, a Szovjetuniótól, illetve Oroszországtól vásárolt harci eszköz reexportengedélye is igencsak kérdéses, összértéküket több tízmilliárd forintra teszi a pécsi politikus. Ezeket a fegyvereket és katonai felszereléseket most ilyen-olyan raktárakban õrizteti az állam, ami már önmagában is jelentõs összegbe kerül. És ha nem sikerül eladni õket, akkor a megsemmisítésükre is hatalmas tételeket kell elvonni majd a Honvédelmi Minisztérium költségvetésébõl. Szakértõk szerint egy MiG–29-es szétbontása sok millió forintba kerülne, és akkor még szó sincs a gépben található veszélyes anyagok semlegesítésérõl.
http://www.magyarhirlap.hu/belfold/elszallnanak_a_gepek_de_rossz_emleke_van_egy_mszps_uzletnek.html
Megtámadott harci tender
Jelenleg egy hazai magáncég tulajdonában van az a 66 darab BTR-80-as harcjármû, amelyet az ország Iraknak értékesít. A vesztes fél által megtámadott pályázat útját több politikus is egyengette.
Magyarország eladta azt a 66 darab BTR-80 típusú páncélozott harcjármûvet, amelyet 1996-ban a szovjet adósság fejében kaptunk Oroszországtól - értesült lapunk. Az - érdekes elõzményektõl sem mentes - ügylet a nyilvánosság kizárásával folyik, így a kormányszervek részérõl senki nem nyilatkozott.
A BTR-80-asokat 1996-ban kaptuk Oroszországtól, a szovjet államadósság fejében. Az újonnan gyártott jármûvek az akkori elszámolás szerint egyenként mintegy 30 millió forintot értek. Magyarország az eszközöket a délszláv határon sorakoztatta fel a térségben akkor még javában dúló háború miatt. A jármûvek a határõrség állományába kerültek, mivel az esetleg áttévedõ harci alakulatoknak elsõként õk állták volna útját. Kis szépséghiba, hogy a jármûveket a szükséges fegyverekkel soha nem szerelték fel. De ez szerencsére nem okozott gondot: a BTR-eket soha nem kellett bevetni, azok a leszállítás óta "lezsírozva" állnak a határõrség telepein.
A Horn-kormány már 1997-ben felvetette a továbbértékesítés lehetõségét, és késõbb ezt a szándékot az Orbán-kabinet is magáévá tette. Az ügy a határõrséget felügyelõ rendõr-belügyminiszterhez, a jelenleg a magánszférában tevékenykedõ Pintér Sándorhoz került. Õ sem tudott azonban megfelelõ értékesítési lehetõséget kidolgozni. A legfõbb akadályt az jelentette, hogy az oroszok nem kívánták kiadni az úgynevezett "reexport"-engedélyt. Haditechnikai eszközök esetében bevett szokás, hogy a gyártó a hatástalanításig szigorúan ellenõrizni kívánja a fegyverek útját, és csak akkor ad ki továbbszállítási engedélyt, ha az az érdekeivel megegyezik. Ennek kiadása aztán sok minden függvénye lehet, kezdve a világpolitikai helyzettõl a kétoldalú viszonyokon át egészen az egyszerû üzleti és emberi megfontolásokig.
A BTR-ek sorsát illetõen az iraki háború teremtett új helyzetet. Az amerikai ellenõrzés alatt álló közel-keleti ország kormánya ugyanis jelezte, szívesen vásárolna BTR-80-asokat. Noha most mi is "baráti" országnak számítunk, amerikai engedélyek híján közvetlenül nincs jogunk oda szállítani. Közvetítõként Lengyelország jöhet szóba.
Magyarországon kevés cégnek van - a gazdasági minisztériumban beszerezhetõ - fegyverkereskedelmi engedélye. Az egyik ilyen az évi néhány százmilliós forgalmú Poligon-Transz Kft. Dokumentumaink szerint a cég régóta kutatgatja a BTR-ek kiszállításának lehetõségeit. Egyes papírok azt bizonyítják, korábban a lengyel Bumar vállalta: ha a Poligon-Transz meg tudja vásárolni a BTR-eket, õk megveszik, és - élve jogosítványaikkal - leszállítják azokat Irakba. A magyar kft. ügyvezetõje - aki lapunktól nevének elhallgatását kérte - ezután komoly lobbizásba kezdett, a Belügyminisztérium (BM) illetékesei mellett informális kapcsolatait is igyekezett latba vetni a kiszállítás sikere érdekében. Többek között Oroszországban is megpróbálta elérni a reexport-engedély kiadását. A BM a témában alkalmanként végzett ugyan "piackutatást" a szóba jöhetõ magyar cégek körében, ám ez az orosz jóváhagyás híján sosem fordult hivatalos pályáztatásba.
Aztán a papír, hogy, hogy nem, ez év elején megérkezett a belügyi tárcához. Igen ám, de a 66 BTR Irakba szállítására szóló engedélyt az orosz állam a magyar állam számára állította ki, a közvetítõ személyére semmiféle kötelezvényt nem írt - nem is írhatott - elõ. Igaz, az oroszok levele úgy ér véget, cserébe "a magyar féltõl megfelelõ konstruktív lépéseket várnak". Hogy ez pontosan mire utal, nem tudni, de sokan úgy vélik, a Poligon tevékenysége legfeljebb hozzájárult a sikerhez: az engedélyhez elsõsorban az orosz-magyar kapcsolatok látványos javulása kellett. A dolog nemzetközi szempontból egyébként némileg pikáns, mert Oroszország most tulajdonképpen a NATO-t segítette.
A reexport-engedély birtokában a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) ez év elején zárt, meghívásos tendert hirdetett a BTR-ekre. Arról, hogy itt pontosan mi történt, forrásaink némileg ellentmondanak egymásnak, de tény: a kiíró a beérkezett anyagok érvénytelensége miatt a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. Ekkor a Poligon ügyvezetõje levélben panaszkodott Lamperth Mónika belügyminiszternél és Gyurcsány Ferenc kormányfõnél is. Bár a Miniszterelnöki Hivatalban nem kívánták megerõsíteni, tudomásunk szerint válaszoltak is a levélre, alapvetõen elutasítva annak tartalmát.
Különbözõ forrásaink szerint a BTR-ügy nem kerülte el Puch László MSZP-pénztárnok, gazdasági bizottsági elnök figyelmét sem. Mivel elsõsorban informális egyeztetésekrõl van szó, errõl csupán szóbeszédek szólnak. Noha Puch László szintén nem kívánt az ügyrõl lapunknak nyilatkozni, környezetébõl megtudtuk: a bizottság elnökeként rajta tartotta a szemét a BTR-ügyön, annak érdekében, hogy azt az ország a lehetõ legnagyobb összegért tudja értékesíteni. Megismerve a Poligon-Transz verzióját, úgy vélekedett, hogy itt valós versenyeztetés nélkül kelnének el az eszközök. Az eredménytelennek nyilvánított elsõ KVI-tendert követõ második kiírásról viszont az a véleménye, hogy annak nyomán megfelelõ versenyhelyzet alakult ki, így azóta nem foglalkozik az üggyel.
Az új pályázat eredményesnek bizonyult: azt a Combat Kereskedelmi Kft. nyerte meg. A 14 éve mûködõ társaság elsõsorban rendvédelmi szerveknek szállít eszközöket, többek között fegyvereket. Két tulajdonos-ügyvezetõje 2004 óta Wéber János és Székely Herbert.
A rendõrség különleges terrorelhárító szolgálatától leszerelt Wéber János Puch László gyermekkori jó barátja. A gazdasági bizottság elnöke földije a Combat egyik régebbi tulajdonosának, Németh Árpádnak. A politikus helyi szinten most is ott, Mohácson és környékén fejt ki közéleti tevékenységet. Ez azonban - állítják a felek - a mostani tendernyerésben semmilyen szerepet nem játszott. (Információnk szerint a Poligon-Transz érdekében eljáró, MSZP-s Komáromi István szintén Puch barátja volt.)
Székely Herbert nevét a nyilvánosság néhai Fenyõ János egykori kollégájaként ismerhette meg. A liechtensteini Setara alapítvány kuratóriumi tagjaként részben máig õ felel a sajtómágnás 1998-as halála után a birodalmáért kapott 14-15 milliárd forintért. Lapunknak nyilatkozva Székely és Wéber egyaránt cáfolta, hogy a Fenyõ-vagyonnak bármi köze lenne a Combathoz, vagy ahhoz, hogy a társaság a második kiírásban megfelelõ bankgaranciát tudott benyújtani. Székely Herbert szerint neve számos más vállalkozásban is fellelhetõ, amelyeknek szintén nincs közük az örökséghez. Wéber János közölte: a bankgaranciához szükséges pénz az évtizedes, "hiba nélküli" tevékenységük révén gyûlt össze. Azt elárulták, hogy a BTR-ek már a Combat tulajdonában vannak, de azt nem kívánták felfedni, hogy azok mikor és milyen úton-módon fognak eljutni Irakba. Még az is lehet - vetették fel -, hogy nem a Bumar lesz a közvetítõ.
A Poligon-Transz azonban nem hagyja annyiban a dolgot: a Bumart perrel fenyegette meg, a KVI-nél pedig megtámadta a tendert. Szerintük a Bumar már a kiírás elõtt leszerzõdött a Combattal, annak ellenére, hogy nekik ígértek kizárólagosságot. Aleksander Jodko, a Bumar igazgatóhelyettese ezt cáfolva közölte: õk bárkivel szívesen szerzõdnek, aki a magyar kormány engedélyével le tudja szállítani a BTR-eket. Szavaiból az is kitûnt, hogy - a Poligon sejtésével ellentétben - még nem állapodtak meg a Combattal. A Poligon a KVI-nél arra hivatkozott, hogy az iraki kormány vásárlási nyilatkozatának hiteles másolata csak nekik van meg. Értesülésünk szerint egyébként a Poligon ügyvezetõje kérte, hogy jelen lehessen az árajánlat-borítékok bontásánál, a kiíró azonban - élve jogával - ezt visszautasította. Ez már csak azért is bosszantó lehet, mert a Combat ajánlata állítólag szinte csak fillérekkel haladta meg a Poligonét. (Igaz, egy, az ügyet jól ismerõ fél szerint a Poligon-pályázat eleve érvénytelen volt, így egy magasabb árajánlattal sem nyerhetett volna.) Az már csak hab a tortán, hogy a Poligon az eredményhirdetés napján faxon 30 százalékot ráígért ajánlatára, amit azonban a KVI már nem fogadhatott el. A KVI vezérigazgatója,Zelles Sándor az ügyben nem kívánt nyilatkozni.
A Combat mintegy 700 millió forintot, azaz jármûvenként körülbelül 10 milliót fizetett. Noha ez az eredeti ár harmada, szakértõk az üzletet az állam szempontjából kitûnõnek tartják. Mivel az újonnan leszállított BTR-ek az elmúlt években meg sem mozdultak, saját gumikerekeiken állva voltak kitéve az idõjárás viszontagságainak, csak komoly felújítások árán foghatók egyáltalán hadra. Információnk szerint a honvédelem egyenként mintegy 5 millióért darabolta volna szét az eszközöket. A vételárból a költségek levonása után maradó 500-600 millió forintot a határõrség kapja meg.
A Poligon-Transz ügyvezetõje lapunknak nem kívánt nyilatkozni. Leszögezte: üzletfeleivel mindmáig békében végezte a munkáját, az esetleges vitákat kizárólag jogi úton kívánja rendezni. Reményét fejezte ki az iránt, hogy cikkünk - amelyet nem õ sugallt - a jövõben sem akadályozza számára a piaci tevékenységet.
l Valószínûleg a szétdarabolás vár az eredetileg a BTR-ekkel együtt kiírt Metisz márkájú páncéltörõ rakétákra, amelyek összértéke nagyjából megegyezik a harci járgányokéval. Azt, hogy a Metiszek miért lesznek az enyészeté, nem tudtuk meg. De sokan már azt is kivételes hadi szerencsének tartják, hogy a BTR-eken valahogy sikerült túladni.
http://www.nol.hu/archivum/archiv-412294
Combat Kft/ àMilipol Zrt.
Társaságunk 1992-ben jött létre, mint magyar magánszemélyek 100%-os tulajdonában lévõ vállalkozás, amely az elmúlt 19 év alatt katonai és rendvédelmi termékek elsõdleges szállítójaként vált közismertté a különbözõ magyar honvédelmi, rendészeti és kormányzati szervezetek körében. Tevékenységünkhöz rendelkezünk az importhoz, exporthoz és az iparági termelõtevékenységhez szükséges minden hatósági engedéllyel.
A cég 2011-et új néven és tulajdonosi szerkezettel kezdte. Lezárult a 2004-ben kezdõdött átadási folyamat, melynek eredményeként Székely Herbert tulajdonába került a Combat Kereskedelmi Kft 100 %-os üzletrésze. A cég 2011 januárjától Milipol Zrt. néven folytatja mûködését. Az új társasági forma és elnevezés igazodik az egyre jelentõsebb fejlesztési, gyártási és exporttevékenységhez.
A Milipol több mint 70 nemzetközi céget képvisel Magyarországon és a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium illetve gyakorlatilag az összes egyenruhás szerv legnagyobb közbeszerzéseinek jelentõs részében vett részt. A szállítások a kisebb léptékû egyszerû beszerzésektõl, az országos fontosságú összetett projektekig terjednek. A cég jelenleg is több jelentõs beszerzési projektben érdekelt termékek és szolgáltatások biztosítására egyaránt.
Folyamatosan alkalmazkodunk a váltózó piaci és ügyfél igényeknek. Ennek megfelelõen eredeti, alapvetõen kereskedelmi profilunkat alakítva és erõsítve, mára az összetett katonai és rendvédelmi rendszerek integrációját tekintjük legfontosabb vállalati küldetésünknek. Mára komplex és átfogó projektek vezetésében tudunk együttmûködni, mint az integráció végrehajtását teljes körben ellenõrizni és vezetni képes szervezet.
Erõsségünk az áttekinthetõ vállalati struktúrában, a rugalmasságban, az alkalmazkodó készségben és az innovatív megoldások alkalmazásának ötvözetében rejlik. A cég munkatársai között megtalálhatók olyanok, akik jelentõs üzleti, kommunikációs, marketing és egyéb piaci tapasztalatokkal rendelkeznek; az Õ munkájukat egészítik ki az aktív fegyveres és mûszaki szolgálatoknál szerzett több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezõ munkatársak. Korábban a rendõrség és a hadsereg különbözõ szolgálatainál és ügynökségeinél szolgált tisztek õk, akiknek elsõ kézbõl származó tapasztalatuk és tudásuk van az egyes szervezeteknél rendszeresített illetve rendszeresíteni kívánt fegyver- és eszközrendszerekkel kapcsolatban.
A Milipol Zrt. rendszeresen vállalja az értékesítést követõen szükséges logisztikai szolgáltatások és igény esetén az alkatrész utánpótlás biztosítását a leszállított rendszerek tekintetében. Ezen projekteknél az adott rendszer szállításán túl általában a cég feladata az összes vonatkozó képzés végrehajtása is, illetve a szállított rendszerek teljes életciklus támogatásának biztosítása. A Milipol nemcsak megszervezi, hanem részt is vesz a kezelõi és karbantartó képzésekben azzal a céllal, hogy a megfelelõen kiképzett szakemberek késõbb frissíthessék az állandóan változó kezelõi állomány tudását.
Cégünk rendelkezik AQAP 2120:2006, MSZ EN ISO 9001:2009 minõsítéssel, Minõsített NATO Beszállító, „ITAR” jegyzékben regisztrált beszállító és a „TRACE” nemzetközi korrupcióellenes szervezet minõsített tagja. Minõségi eljárásainkról a cég minõségbiztosítási kézikönyve rendelkezik, ennek követését külön ezzel a feladattal megbízott minõségbiztosítási vezetõ és független auditor ellenõrzik.
Társaságunk napi szintû és folyamatosan bõvülõ szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a közép-európai piaccal kapcsolatban, melynek köszönhetõen a rendvédelmi és katonai eszközök terén a magyar piac legjelentõsebb magánkézben lévõ beszállítójává vált. Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetõen a társaság megtöbbszörözte árbevételét és biztosította vezetõ pozícióját a hazai piacon. E mellett a magyarországi hadiipar egyes szereplõinek bevonásával sikeres fejlesztéseket hajtott végre, melyek eredményeként több exportképes terméket állított elõ. Ezek között külön kiemelésre érdemes az AK gépkarabély modernizációja, mely kategóriájában ma a világon legnagyobb számban rendszeresített eszköz. A prototípusok elkészítése után decemberben megkezdõdött a sorozatgyártás. A társaság 2009-es fejlesztése – közösen a HM Currus Zrt-vel – az a páncélozott géppuska torony is, amely sikerrel vizsgázott háborús övezetben.
Székely Herbert
ügyvezetõ
http://shop.milipol.hu/hu/tartalmak/udvozoljuk-a-milipol-zrt-weboldalan
Szétesik a felújított Kalasnyikov - Ilyen ország nincs is
http://vastagbor.blog.hu/2009/05/27/szetesik_a_felujitott_kalasnyikov_ilyen_orszag_nincs_is
2011. november 30. - Szállítási szerzõdés I ... - Magyar Nemzeti Bank
http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/A_jegybank/mnbhu_beszerzesieljarasok/kozbeszerzes_lista/mnbhu_kozbeszerzesieljarasok2011/mnbhu-kozbesz-kbe-000080-2011/1_reszajanlat_KBE-000080-2011.pdf
Milipol Zrt. - Rendõrség
http://www.police.hu/data/cms949285/szallitasi_szerz_milipol5.pdf
American International School of Budapest
http://www.aisb.hu/uploaded/school_board/Iskolatanacs_valasztasi_informaciok2.pdf
Elkeltek a Vico-lapok és -ingatlanok
Csütörtök reggel a Vico-lapok és -ingatlanok értékesítésével megbízott CA-IB Értékpapír Rt. aláírta a szerzõdést a holland VNU magyarországi leányvállalatával, a VNU Budapest Lapkiadó Rt-vel. A felvásárlást még a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia. A VNU egyedül a Népszavát nem vette meg, a napilap többségi tulajdonosa a Népszava vezetõibõl álló csoport, kisebbségi tulajdonosa pedig a dolgozók többségét tömörítõ Népszava Egyesület lett.
Csütörtök reggel 8 órakor került pont az elmúlt 7 hónap tárgyalássorozatára: a Vico-lapok közül 12 - Vasárnapi Hírek, Nõk Lapja, Színes RTV, Otthon, Átrium, Családi Lap, Tina, RTV Mûsorújság, Bravo, Bravo Sport, Bravo Girl és Buci Maci -, valamint a két rózsadombi ingatlan a holland VNU lapkiadó és információs társaság magyarországi leányvállalatának, a VNU Budapest Lapkiadó Rt.-nek a tulajdonába került.
A felvásárlást még a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia, ugyanis a VNU-csoport 23 lapjával bizonyos területeken - például a családi magazinok piacán - gyakorlatilag egyeduralkodóvá válik.
A múlt…
Fenyõ János tavaly februári halálával egy nagy vagyonnal és rendezetlen ügyekkel bíró vállalkozást hagyott maga után. Bár már maga is elkezdte a vállalkozás konszolidálását, halála után majdnem egy év telt el, amíg sikerült átláthatóvá tenni a céget. Ez után a felelõs tulajdonos, a SETARA Alapítvány - amelynek 4 tagú kuratóriumát három liechtensteini ügyvéd és Fenyõ egykori bizalmasa, Székely Herbert alkotja - megbízta az értékesítéssel a CA-IB Értékpapír Rt-t.
A SETARA többek között azt szabta feltételül, hogy a Vico-tulajdon csakis politikamentes csoport kezébe kerülhet - mondta Bajnai Gordon, a CA-IB ügyvezetõ igazgatója a szerzõdés tényét bejelentõ sajtótájékoztatón.
A CA-IB zártkörû, meghívásos pályázatot hirdetett elsõsorban nemzetközi háttérrel rendelkezõ befektetõk számára. Elõzetesen 16 érdeklõdõvel tárgyaltak, többségüket elsõ körben meg is hívták ajánlattételre. Késõbb négy ajánlattevõre szûkítették a kört, akiknek lehetõségük volt a Vico-t átvilágítani. Október elején a társaságok megtették kötelezõ érvényû ajánlatukat.
Bajnai Gordon közölte: a tárgyaláson résztvevõkkel titoktartási nyilatkozatot írtak alá, ezért nem árulhatja el, kik vettek még részt a pályázaton. Korábban a sajtóban megjelent cikkek szerint a másik nagy esélyes az magyar-amerikai Intercom volt.
A CA-IB a legmegfelelõbbnek a holland VNU-t találta, így ezzel a céggel kezdték meg a végsõ tárgyalásokat. A felek a vételárat szintén titkos adatnak minõsítették. Az Élet és Irodalom legfrisebb számában megjelent cikk szerint a VNU több mint 12 milliárd forintot ajánlott a lapok kiadói jogaiért. Arról nem kerültek nyilvánosságra információk, hogy az ingatlanokért mennyit fizetett a VNU.
A VNU már a tárgyalás elején közölte, hogy a Népszavát nem akarja megvenni, mivel a politikai napilap nem illik a magazinokat, telefonkönyveket kiadó cég profiljába.
Mivel a SETARA Alapítványnak is az volt a célja, hogy Fenyõ János akaratának megfelelõen megõrizzék a Népszava önálló szellemiségét, a CA-IB párhuzamos tárgyalásokba kezdett a Népszava eladásáról. A Népszava kiadásához szükséges eszközök és a lapkiadási jogok az NSZ 1999 Rt. tulajdonába kerültek. Jelentõs pénzösszeget invesztált a SETARA a Népszavába, hogy a lap eladható legyen.
A lap végül a Népszava vezetõit tömörítõ News 99 Vagyonkezelõ és Lapkiadó Kft. többségi tulajdonába került. A Kft. ügyvezetõ igazgatója a Népszava fõszerkesztõje, H. Bíró László. A kisebbségi tulajdonos pedig a dolgozókat tömörítõ Népszava Dolgozóinak Kultúrális és Szociális Egyesülete.
…és a jövõ
A Népszava célja, hogy önálló kiadói apparátust építsenek ki. "Ez a folyamat jól halad" - mondta H. Bíró. A lap új nyomdába költözött - a Ciceróból a Zrínyibe -, így hamarosan szebb külsõvel, jobb nyomásminõségben kerül az újságosstandokra. H. Bíró azt reméli, hogy a szebb külsõ több hirdetõt, jobb szerzõdésekkel fog vonzani.
Ez év végéig még a rózsadombi ingatlanban marad a Népszava, de már tárgyalnak az új helyrõl. Valószínûleg abba az ingatlanba fognak beköltözni, ami jelenleg a Mai Napnak ad helyet.
A VNU Budapest elõször meg akarja közelebbrõl is ismerni a tulajdonába került lapok kiadási, eladási struktúráját, és majd azután döntenek azok sorsáról. Kisebb átalakítások mindenképpen lesznek. Egyelõre az a céljuk, hogy a jövedelmezõség elérje a nyugati országok szintjét. "Jelenleg a magyar magazinok még nincsenek azon a szinten" - mondta Szabó György, a VNU Budapest Lapkiadó Rt. vezérigazgatója. Szabó jövõre körülbelül 12 milliárd forintos bevételre számít, ebbõl 7 milliárdra számítanak a volt Vico-lapok részérõl.
A VNU tulajdonába került a Cicero nyomda is, ami eddig kiadta a Vico-lapokat. A nyomda már nem megfelelõ minõségû, így itt már nem fognak nyomtatni, hanem a személyzetet átviszik a Zrínyi nyomdába, ahol ezentúl készülni fognak ezek a lapok. A Cicerót pedig eladják.
Szabó azt is elmondta: a VNU-nak "nem szokása" épületeket tulajdonolni, hanem bérlés útján szokták megoldani az elhelyezést. Így várhatóan a két tulajdonukba került ingatlant is el fogják adni.
http://www.origo.hu/itthon/19991125avnue.html
VNU Budapest Lapkiadó Rt
1999: Megalakul a VNU Budapest Lapkiadó Rt., amely egyesíti az Erasmus Press Kft. és a Figyelõ Rt. tevékenységeit, és így a VNU összes magyarországi érdekeltségét megjeleníti. Májusban a kiadó a Füles rejtvénylap-család 10 tagját licencbe adja az IQ Press Kft.-nek.
2000: Az Egyesült Kiadói Holding Kft. (VICO) megvásárlásával a VNU Budapest Rt. Magyarország vezetõ lapkiadójává vált. A portfólió kiegészült az Atriummal, a Családi Lappal, aNõk Lapjával, a Nõk Lapja Évszakokkal, az Otthonnal, az RTV Mûsormagazinnal, a Színes RTV-vel és a Vasárnapi Hírekkel, valamint az EKH és a német Bauer Verlag közös kiadásában megjelenõ Bravo, Bravo Girl, Buci Maci, Tina és Tina Extra lapokkal. A harmadik legnagyobb magyar internetes portál - a Startlap.hu - megvásárlásának köszönhetõen a VNU Budapest Rt. kulcsfontosságú pozíciót szerez a magyar internetpiacon, és még ebben az évben elindítja üzleti portálját, a FigyelõNetet. Három új lapot indít a kiadó és leányvállalata: Computer Aktív, Beau Monde és FHM. A Kismama magazin megvásárlásával egy új szegmenssel bõvöült és erõsödött a VNU nõi magazinportfóliója.
2001: Stratégiai döntés alapján a VNU értékesíti az európai szórakoztató lapportfólióját - köztük a VNU Budapest Lapkiadó Rt.-t - a finn SanomaWSOY médiacsoportnak. Az európai magazinkiadók a SanomaWSOY újonnan alapított üzleti egységéhez, a Sanoma Magazines-hoz tartoznak. Új üzleti havi magazint indít a kiadó Figyelõ Trend címmel. Új nõi portált indított a Sanoma Budapest NõkLapjaCafe néven.
2002: A VNU Budapest Lapkiadó Rt. neve Sanoma Budapest Kiadói Rt.-re változik. Három új lapot indít a kiadó: Wellness magazin, Best magazin és Üzlet & Siker havi magazin a kis- és középvállalkozásoknak. Elindult a Hírstart.hu, a Starlap hírgyûjtõ portálja. A Sanoma Budapest Rt. licencbe adja az IQ Press Kft.-nek a Computer Aktív magazint és értékesíti a Vasárnapi Hírek kiadói jogát.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sanoma_Budapest_Zrt.
Hagyatéki tárgyalás
- a Fenyô-birodalom eladása -
A festmények és a bútorok után a héten kalapács alá került Fenyô János hagyatékának utolsó és egyben legértékesebb darabja, a sajtóbirodalom. Ez az "árverés" nem a mûgyûjtôket tartotta hónapokon keresztül lázban: a tízmilliárd forintnál is többet érô lapcsoport megvásárlásáért a világ legnagyobb médiavállalkozásai szálltak versenybe. Az értékesítéssel megbízott CA-IB Rt. lapzártánkkal egy idôben a holland VNU-csoporttal kötött szerzôdést, amely tudomásunk szerint több mint 12 milliárd forintot ajánlott a lapok kiadói jogáért. A Népszava egyelôre önálló marad, az ehhez szükséges pénzt pedig az örökösök nevében eljáró liechtensteini Setara Alapítvány biztosítja. Alábbi riportunkban annak jártunk utána: kik és milyen szempontok alapján döntöttek a birodalom eladásáról, és az üzlet milyen alkuk alapján köttetett meg.
1989-ben egy késô ôszi estén Fenyô János a budapesti Lovag utcában, édesanyja lakásának konyhaasztalánál vázolta fel azt a birodalomépítési tervet, amely addigra a fejében már összeállt. "A sajtóban kell tulajdont szerezni, és egy több lapból álló vállalkozást kell létrehozni" - mondta, a tamáskodókat pedig azzal gyôzködte: a magyar piacra hiába jönnek a külföldiek, a nyugati receptekkel itt nem érnek semmit, mert "nem értik Magyarországot". Kifejtette, hogy a Nôk Lapja, a szocializmus egyik legsikeresebb lapja a piacgazdaságban is biztos befektetés lesz. Jól számított: a Nôk Lapja cége zászlóshajója lett, s mind a mai napig a magyar sajtópiac egyik legértékesebb lapja.
Fenyô János nagy lelkesedéssel látott tervei megvalósításához, noha sikerében még közeli munkatársai is kételkedtek. Szerintük ugyanis az addig videokazetták kölcsönzésével és eladásával "sikert sikerre halmozó" Vico ismeretlen terepre merészkedett. Fenyô azonban jól érzékelte, hogy a videokölcsönzés hamarosan leszálló ágba kerül. E megérzése nyomán született meg az a cégcsoport, amely tíz év alatt a magyar sajtópiac második legnagyobb vállalkozása lett, és amely Fenyô Jánost médiacézárrá tette.
Mint ilyen, nem tisztelt senkit és semmit, nem félt senkitôl és semmitôl, hiszen elérte azt, amiben senki sem hitt. Azt gondolta, minden helyzetben meg tudja védeni magát, akár fizikai erejével, akár csavaros eszével, de mindenekelôtt azzal, hogy nagyon jól ismeri a magyar valóságot. 1998. február 11-én este 17 óra 44 perckor a Margit híd budai hídfôjénél a magát mesterlövésznek tartó Fenyô Jánosba húsz golyót eresztett egy bérgyilkos.
Büntetô eljárás
Fenyô János váratlan halála sokkolóan hatott a környezetére. A gyászoló özvegynek ráadásul nagyon hamar, napokon belül szembesülnie kellett azzal: férjének nemcsak az élete volt bonyolult, a halála utáni helyzet is az. Az addig háztartásbeli feleségnek hirtelen egy milliárdos vállalkozás minden gondja a nyakába szakadt, noha a nyolcvanas években fotómodellkedô Kristyán Judit korábban egyáltalán nem foglalkozott az üzleti ügyekkel. Éppen második gyermeküket várták, a gyilkosság elôtti hétfôn tudták meg, hogy fiú lesz. Két nappal késôbb özvegyként kellett arról döntenie: mi legyen férje életmûvével, amelyet fôként annak személye, ötletei, szeszélyei, ambíciója és ereje tartott össze.
A sajtóbirodalom alapkövét Fenyô János még 1991-ben - a konyhaasztalnál felvázolt tervnek megfelelôen - a Nôk Lapja megszerzésével tette le, amit késôbb a Népszava és a Rádió- és Televízióújság (a késôbbi Színes RTV) követett. Az építkezés során nem válogatott az eszközökben, vagyonszerzési módszereirôl máig legendák keringenek, tranzakcióit többnyire botrányok kísérték. Sokáig élt vele szemben az a gyanú, hogy stróman, azaz valójában mások megbízásából cselekszik, ô viszont mindig hangoztatta, hogy "saját pénzével veri a csalánt". Versenytársai "nem éppen a protestáns etika hívének" írták le, szerintük "mediterrán típusú üzletember" volt, aki a megérzéseire hallgatott és improvizált. Szokásos "megtakarítási" trükkje volt például, hogy vásárolt valamit - mindegy, hogy lapot, nyomdagépet vagy ingatlant, mindegy, hogy külföldi vagy magyar eladótól -, ami ellen utóbb minôségi kifogásokat emelt, és nem fizetett. Ezeket az ügyleteket aztán rendszerint évekig húzódó perek követték. "János szeretett pereskedni" - mondták róla néhányan, akik szerint az igazságszolgáltatás elôtt is a végsôkig harcolt, de ha nem volt más kiút, akkor végül igyekezett egyezséget kötni. "Bizonyos értelemben kegyetlen volt, kihasználta a másik gyenge pontjait" - jellemezte ôt egyik legközelebbi barátja, aki szerint Fenyô alapvetôen mindenkivel tisztességes szeretett volna lenni. Ha viszont azt tapasztalta, hogy vele nem korrektek, kíméletlenül lépett fel. "Meg kell ôket büntetni" - mondta ilyenkor, és élvezte, ha túljárt valakinek az eszén.
Mindazonáltal a híre rosszabb volt, mint amilyennek a hozzá közeli emberek leírták ôt. Szerintük "vénája volt" a sajtóbirodalom-építéshez, bár versenytársai szerint valójában csak lemásolta a külföldi gyakorlatot, és azokat a laptípusokat igyekezett maga alá söpörni, amelyek sikerrel kecsegtettek.
Birodalmi lépegetô
A látszólag sikeres birodalom felett azonban már jóval Fenyô János halála elôtt megjelentek az elsô viharfelhôk. A Vico Kft. az elsô két év során óriásira nôtt: a kezdeti hárommillió forintos nyereség 1991-ben már 37 millió volt, miközben a cég saját vagyona egymillióról 815 millió forintra növekedett. Ezt a "villámkarriert" elsôsorban annak köszönhették, hogy kizárólagos forgalmazói jogot szereztek tíz hollywoodi sikerfilmre (köztük az Amerikai Ninja, az Aladdin, a Herkules, a Murphy törvénye). A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a látványos növekedés mögött sok esetben nem állt tényleges pénz: az akkor "bevett szokásoknak" megfelelôen a vagyont a filmjogok mint szellemi javak átértékelése és a kölcsönbôl megvásárolt Törökvészi úti székház felértékelése dagasztotta nagyra.
A kezdeti felfutást követôen azonban a részvénytársasággá alakult Vico üzleti eredménye mélyrepülésbe kezdett, és 1994-re - a cégbírósági adatok szerint - lényegében csôdhelyzetbe került. Az elôzô évben még 600 millió forintnyi saját vagyon elfogyott, a cég eredménye mínusz 660 millió forintra rúgott. Egy akkor készült könyvvizsgálói elemzés szerint a Vico Kiadói Rt.-t teljes egészében külsô forrásokból finanszírozták, a bevont pénzek kamatköltsége elérte a 136 millió forintot, és további 200 milliót tettek ki a rosszul sikerült befektetések. A süllyedô vezérhajóból Fenyô menteni kezdte a menthetôt.
1995 végén - a Karib-tengeri St. Vincent sziget fôvárosában Kingstownban mûködô Maritime Trade Ltd. közbeiktatásával - megalapította az egymillió forintos törzstôkéjû Egyesült Kiadói Holding (EKH) Kft.-t, amelyet Maglódon jegyeztetett be, ott ugyanis 1995-ben még nem vetettek ki iparûzési adót, és Fenyô "nem szeretett feleslegesen fizetni". Ebbe a cégbe tette át szinte az összes Vico-lap kiadói jogát, és a német Bauer Verlag
Vallomásában a tanú akkor feltárta, miként alakult Fenyõ János hatalmi ütközete Gyárfás Tamással, a Nap Tv akkori tulajdonosával, a Magyar Úszószövetség mai elnökével, és miként került a képbe Portik Tamás.
PestiSrácok.hu
Informátorunk arra kért bennünket, hogy ne írjuk le a nevét. Mi belementünk, mert olyan érdekes, szerintünk eddig még le nem jegyzett történésekre világított rá, amelyek jól kiegészítik a lassan egy évtizede zsákutcába jutott nyomozásról kiszivárgott információkat. Mint közismert, az éjszaka császáraként emlegetett Vizoviczki László és az alvilág rettegett uraként számon tartott Portik Tamás közelmúltbeli letartóztatása, továbbá a bûnbánó keresztapa, Radnai László elsõként a PS-ben ismertetett vallomása adott új lendületet a minden jel szerint annak idején „felülrõl” sem túlságosan támogatott rendõrségi tényfeltárásnak.
Mi nem állítjuk, hogy a tanú szavai minden téren kiállják a valóság próbáját, de elgondolkodtató, hogy ha mindezt a tanú elmondta a rendõrségen is, akkor miként fordulhatott elõ, hogy tizennégy éve csupán pletykaszinten ismerjük a gyilkosság hátterét, körülményeit és annak felbujtóját. Arról nem is beszélve, hogy Brády Zoltán, a Kapu szerkesztõje már jó nyolc éve elkészítette a Számvetés címû dokumentumfilmjét, amelyben Fenyõ János egy másik bizalmasa, a felvételkor már – súlyos betegsége miatt – a halála elõtt járó Perczel Tamás pszichológus mesél életérõl és nem mellékesen Fenyõ János hatalmi és üzleti konfliktusairól. E dokumentumfilmet 2006-ban a rendõrség lefoglalta és csatolta a gyilkosság miatt indult nyomozás anyagaihoz – mégsem történt semmi. Érdemes összevetni beszélgetõpartnerünk információit a Perczel Tamás által elmondottakkal. Utóbbiról elõszedtünk egy cikket, amelyet anno a PestiSrácok.hu munkatársa írt meg a Magyar Nemzetben.
Fenyõ vs. Gyárfás
Elõször kezdjük a PS-nél jelentkezõ informátor, a médiavállalkozók között zajló akkori háború egyik kényszerû résztvevõjének a visszaemlékezésével. Eszerint Portik Tamás hihetetlen karrierjére nincs csak egy magyarázat: õ a rendõrség, vagy a titkosszolgálat alvilágba épített informátora, akirõl egy idõ után nem lehetett tudni, hogy kinek dolgozik. Kapcsolatainak minden oldalát kihasználva jutott egyre feljebb, és a titkosszolgálatok csak mostanában eszméltek rá (vagy eddig valamilyen érdekbõl nem is akartak ráeszmélni), hogy a közelmúlt legnagyobb maffiózóját védik. Így hát mos ejtették – az eredmény ismert. A tanú szerint a sajtóban manapság megjelent néhány adat pontosításra szorul: Fenyõ János és Portik Tamás soha nem bérelt együtt villát a Gellérthegyen, ezt kizárólag Portik bérelte Gyárfástól. A tanú azt állítja, Fenyõ János és Gyárfás Tamás nem ismerte egymást személyesen, egészen látványos „kibékülésükig”, amelyet egy akkori kormánypárti politikus hozott tetõ alá (errõl részleteket alább, Perczel Tamás ismertetésében olvashatnak), mert már annyira kínos volt a szocialistáknak a két akarnok háborúja. Érdekesség, hogy annak ellenére nem ismerték egymást, hogy mindketten a szaknévsoros Bodnár György köpenyébõl bújtak elõ. Bodnár nélkül egyikük sem lett volna dúsgazdag, mint ahogy Várszegi Gábor is más karriert futott volna be. Utóbbinak is kínos volt már ez a durva háború, állítólag õ is dolgozott azon, hogy befejezõdjön a harc, amely az egész magyar politikai életet megviselte. Mindkét fél hatalmas erõket mozgósított: miniszterek és rendõrkapitányok, fõszerkesztõk, az újságíró szövetségi elnök, szinte a komplett médiaelit sorakozott fel a frontokon. Nem jókedvbõl: Gyárfás és Fenyõ voltak a munkaadói a magyar sajtó nagyobbik részének.
A tét: ki csinálhat „kertévét”
Beszélgetõpartnerünk szerint Fenyõ és Gyárfás fõ konfliktusa a kereskedelmi televíziókra kiírt pályázat miatt keletkezett. Mindketten szerettek volna országos magántévét. Fenyõ az SZDSZ segítségével betette a lábát a Nap-Keltébe, amelyet addig Gyárfás cége gyártott. A kereskedelmi tévés pályázathoz, a külföldi befektetõ bizalmának elnyeréséhez szakmai csapat szükségeltetett – ez volt a Nap-Kelte stábja, amelyet mindkét médiacápa magáénak akart tudni. A tét nemcsak a milliárdos bevétel volt, hanem a politikai-hatalmi fölény, a mûsor által megszerezhetõ befolyás. A tanú úgy vélte, Fenyõ János lelövése után a hatalom mindent megtett, hogy ne derüljön ki az igazság – bárki is lehetett a megbízó, az csak kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a Horn-kormányt. Így történt, hogy inkább lecseréltek nyomozókat, elvesztettek bizonyítékokat, s hamis szálakat szõttek a történetbe.
Teltek az évek, eljött a kecskeméti maffiaper, ahol az újabban bûnbánó keresztapaként, azaz pentitóként ismert Radnai Lászlóék ráeszméltek, hogy „neveltjük”, Portik Tamás ellenük dolgozott. Ekkor vesztek össze látványosan, ami már elõrevetítette, hogy egyszer majd születik egy terhelõ vallomás Portikra. Portik Tamás jelleme külön figyelmet érdemel: filmet csináltatott életérõl (Kaméleon), s még az Operánál lévõ Callas nevû luxuséttermét is a stáb rendelkezésére bocsátotta. A tanú szerint hírlett róla, hogy a körözése alatt is itthon tartózkodott, átszabatta arcát, és mindent megengedett magának. Maseratival járt, s a menekülés évei alatt sem engedett a luxusból. Gyárfással sosem találkozott volna a vidéki lelencben nevelkedett csibész, ha nincs a rendszerváltás. Gyárfás Tamás, ez a belvárosi szolid családban született, karrierista újságíró és az olajozásból meggazdagodott fiatalember útja a gellérthegyi villabérlésnél futott össze: ki más, ha nem egy maffiózó tudta volna kifizetni a 90-es évek közepén a félmilliós lakbért…
Számvetés
Eddig a tanú által a rendõrségen elmondott vallomás. Most térjünk át Brády Zoltán nagyszerû, Számvetés címû filmjére, amiben Perczel Tamás, Fenyõ János tanácsadója veszi számba a médiacézár viselt dolgait. Így írtam a filmrõl még hat éve: „Gyárfás Tamás producernek, Princz Gábor exbankárnak és Székely Herbert üzletembernek a nevét említi filmre rögzített vallomásában az elhunyt Perczel Tamás pszichológus, aki halála elõtt a Fenyõ-gyilkosság elõzményeirõl nyilatkozott. A felvételen a médiacézár bizalmasa állítja: Horn Gyula akkori kormányfõ és Kuncze Gábor volt belügyminiszter is tudott Fenyõ és Gyárfás médiapiaci háborújáról. Perczel befolyásolni próbálta az 1998-as választások kimenetelét, és remélte, hogy a „balos” Vico-csoportot és lapját, a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Perczel sikeresnek értékelte a törekvést, ugyanakkor azt vélelmezte, hogy a Vico-vezér vesztében szerepet játszhatott ez a szemléletváltás is. A médiacézár emellett képtelen volt abbahagyni magánháborúit, köztük azt a Gyárfással folytatott „halálos, vérre menõ küzdelmet”, amelyet a Nap-kelte címû tévémûsor jogaiért folytattak – nyilatkozta a filmben Perczel. Fenyõ adatokat gyûjtött Gyárfás gazdasági kapcsolatairól, és több helyre eljuttatott egy, a jogsértésekre utaló százoldalas dossziét. Beszámolt Kuncze Gábor belügyminiszternek is, aki elkérte az iratokat – állította Perczel, de Kuncze mindezt cáfolta.
Valakik levették a kezüket Fenyõrõl
Az elmegyógyász tudomása szerint a dokumentum eljutott Kiss Ernõhöz, az idõközben megszüntetett Központi Bûnüldözési Igazgatóság vezetõjéhez is. Fenyõ emellett Princz Gábor Postabank-vezér viselt dolgairól is gyûjtetett információkat, amelyeket a saját tulajdonában álló Vico-csoporthoz tartozó Népszavában hoztak nyilvánosságra. Fenyõ 1997 õszén találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel is, aki jónak látta volna befejezettnek tudni az üzletember Gyárfással folytatott küzdelmét. A hadakozások éppen alábbhagytak, amikor felbukkant Székely Herbert, aki egy ideig a titkára volt a Vico urának.Székely célja Fenyõ zsarolása volt egy terhelõ adatokat tartalmazó kazettával – vélekedett Perczel.
A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyõrõl „valakik levették a kezüket, és védtelenné vált”. „Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét”, összetûzésbe került a rendõri vezetéssel, Horn Gyulával, vagyis „az egész hivatalos Magyarországgal”. Ezekben a körökben nem kellett direkt módon utasítást adni valakinek a meggyilkolására, elképzelhetõ, hogy valaki akár „önszorgalomból” is hajlandó volt erre – jelentette ki Perczel. Princz Gábor akkor érdeklõdésünkre nevetségesnek nevezte a pszichológusnak az állítólagos érintettségére mutató felvetését. Állította: csak felszínesen ismerte Fenyõ Jánost. Gyárfás Tamás, a Nap-kelte producere a HVG-nek nem cáfolta, hogy akadtak megoldatlan problémáik Fenyõvel, akkori megkeresésünket azonban elhárította. Székely Herbertet akkor nem értük utol.
http://pestisracok.hu/haboru-a-nap-kelteert-megszolal-a-tanu/
Perczel Tamás pszichológus:
Három név a Fenyõ-gyilkosság hátterében
Princz Gábort, Gyárfás Tamást és a Vico vagyonának javát öröklõ Székely Herbertet nevezte meg halála elõtti filmes vallomásában a Perczel Tamás pszichológus, Fenyõ János meggyilkolt médiavállalkozó bizalmasa. Perczel ugyan konkrétan nem vádol meg senkit a gyilkossággal, de sejteti, hogy a nevezetteknek érdekükben állhatott Fenyõ elhallgattatása. A megnevezettek félvállról veszik a vádakat, és érdemben nem nyilatkoznak a kérdésrõl. Fenyõ volt munkatársai szerint az 1998-as választásokon a jobboldal gyõzelméért harcolni akaró Perczel inkább manipulálta, semmint segítette a meggyilkolt vállalkozót.
Három nevet említ a Fenyõ-gyilkosság elõzményeivel kapcsolatban Perczel Tamás pszichológus, az 1998-ban merénylet áldozatává lett Fenyõ János médiavállalkozó bizalmasa, akivel 2004-ben Brády Zoltán újságíró beszélgetett. Perczel a nyilatkozat idején már gyógyíthatatlan halálos beteg volt, ezzel indokolta, hogy nyíltan mer beszélni Fenyõ ügyeirõl. Perczel Tamás 2004 nyarán hunyt el rákban.
A 2005-ös Magyar Filmszemlén is bemutatott, de a rendõrség által tavaly májusban bizonyítékként lefoglalt Számvetés címû dokumentumfilmben Perczel Gyárfás Tamás médiavállalkozót, Princz Gábort, a Postabank egykori elnökét, illetve Székely Herbertet, a Vico-vagyon örökösét nevezi meg, mint akikkel Fenyõ ellenséges viszonyban volt, és sejteti, hogy közük lehetett a médiavállalkozó halálához.
A HVG internetes oldalán szerdán tette közzé a hatórásSzámvetés címû filmbõl összeállított, a Fenyõ-gyilkossággal foglalkozó 20 perces anyagot. A lap csütörtökön megjelent számában Princz Gábort és Gyárfás Tamást is megszólaltatta az ügyben. Székely Herbertet nem sikerült elérnie a lapnak.
A 15 milliárdos vagyonnal rendelkezõ, a Vico Rt. tulajdonosát, Fenyõ Jánost 1998 február 11-én gyilkolta meg egy ismeretlen fegyveres Budapesten, a Margit-híd budai hídfõjénél, amikor a vállalkozó pirosban várakozott. A tettes elmenekült a helyszínrõl.
Bizonyíték lett a dokumentumfilmbõl
A rendõrség négy év után lezárta a nyomozást, de 2004 októberében ismét elkezdett nyomozni a Nemzeti Nyomozó Iroda (NYI), mert új információkra bukkantak. A gyanú szerint az ügy hátterében egy tízfõs bûnszervezet állt.
2005 januárjában Garamvölgyi László, az ORFK szóvivõje egyenesen azt állította, a végéhez ért a nyomozás, a tetteseket meg tudják nevezni, sõt a rendõrség a felbujtót is ismeri, de mint mondta, "ott a bizonyítás kissé problémás". A szóvivõ szavait az NNYI nem erõsítette meg.
Brády Zoltán hatrészes, a rendszerváltás utáni korszakról szóló, és a gyilkossággal is foglalkozó filmjét 2005 elején kétszer is bemutatták, ám a film nem keltett nagyobb visszhangot, például egyetlen televízió sem akarta bemutatni.
Az NNYI kommandósai májusban váratlanul lefoglalták a film és a húszórányi felvételt tartalmazó nyersanyagot, Brády Zoltán pedig titoktartásra kötelezték. A rendõrség a filmet bizonyítékként a nyomozati anyaghoz csatolta.
Az HVG oldaláról letölthetõ felvétel Perczel Tamástól vett idézettel, a "Senkit nem lehetett elkapni. Semmit nem lehetett bizonyítani" felirattal kezdõdik.
"Õk hallgatják el, nem én"
"Õk hallgatják el, nem én, hogy mi történt" – kezdi Perczel, majd elmondja, pszichológusaként lett bizalmasa Fenyõ Jánosnak, és jól ismerte a Vico és Fenyõ ügyeit. Perczel szerint két dolog játszott szerepet Fenyõ halálában: az 1998-as, az MSZP-SZDSZ-koalíció bukásával zárult választás, illetve azok a háborúk, amiket Gyárfás Tamás médiavállalkozóval, illetve Princz Gábor Postabank-vezérrel folytatott.
Perczel elmondása szerint Fenyõ csalódott az 1994-ben hatalomra került kormánypártokban, ezért a kampány beindulása elõtt, 1997-ben elhatározta, hogy a Népszava és más Vico-kiadványok semleges, vagy éppen ellenzéki beállítottságúak lesznek, Fenyõ médiabirodalmával ugyanis "választást lehetett nyerni".
A Vico-cégcsoport menedzsmentjének a HVG-ben név nélkül megszólaló tagjai szerint a fordulat leginkább a Fenyõt meglepõen hatékonyan manipuláló Perczelhez köthetõ. A konzervatív politikai nézetekkel szimpatizáló, nemesi származásával gyakran kérkedõ pszichológus az Antall-kormány tanácsadója volt. A menedzsment tagjai szerint 1998 elõtt Perczelnek rögeszméjévé vált, hogy Fenyõ sajtóbirodalmát felhasználva befolyásolhatja a választások kimenetelét. Azt remélte, hogy a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Ugyanekkor vette rá Fenyõt, hogy a vállalkozó próbálja megvásárolni a Magyar Gallup Intézetet, amirõl a Vico meg is kezdte a tárgyalásokat.
A menedzsment tagjai szerint Perczel több volt pszichológusnál. "Az utolsó 10-12 hónapban heti két-három alkalommal is megjelent a Vico rózsadombi székházában, és osztotta az észt. Fenyõ itta a szavait" – idézte fel a HVG-nek a cég egy volt vezetõje.
Fenyõ dossziét állított össze Gyárfás Tamás ügyeirõl
Fenyõ 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással, mivel a Vico szerkesztési jogot akart szerezni a reggeli, közéleti tévémûsorral jelentkezõ Nap-Kelte fölött. "Halálos, vérre menõ küzdelmet folytattak" – fogalmaz Perczel, majd beszámol arról, hogy a Népszava sorozatban írt cikkeket Gyárfás Tamás "gazdasági visszaéléseirõl", de Fenyõ még tovább ment: titkosszolgálati, rendõri "segítséggel" gyûjtött adatokat, mire összeállt egy 100 oldalas akta, ami Perczel szerint igen terhelõ volt Gyárfásra nézve.
Az aktát Fenyõ János Kuncze Gábor SZDSZ-elnöknek, akkori belügyminiszternek adta át, aki úgy fogalmazott, "Meglátjuk, mi lesz", állította a dokumentumfilmben Perczel. A HVG-nek nyilatkozva Kuncze tagadta, hogy iratokat kapott volna a vállalkozótól. Perczel szerint két hónapig nem történt semmi, majd Fenyõék tudomást szereztek róla, hogy a Központi Bûnüldözési Igazgatóságra megérkezett aktából 25 oldal hiányzik. Kuncze Gáborral ismét találkoztak, aki Perczel megfogalmazása szerint "lerázta õket".
A HVG-nek nyilatkozó, a nyomozást ismerõ források szerint Fenyõ valóban összeállított egy dossziét, amit több helyre is megküldött. Azt azonban a nyilatkozók sem tudták megerõsíteni, hogy Kuncze is megkapta az iratokat.
Perczel: Horn Gyula teremtett békét
A Központi Bûnüldözési Igazgatóság akkori vezetõje Kiss Ernõ ezredes volt, aki Perczel szerint többször feltûnt a Népszava szerkesztõségében, hogy meggyõzze Fenyõ Jánost és a fõszerkesztõt, "szálljanak le" Gyárfásról és Princz Gáborról, akirõl a Postabank ügyei miatt jelentek meg cikkek. Kiss Ernõ ezredes Princz bizalmasa volt, állítja Perczel. A jelenleg XIII. kerületi rendõrkapitányként dolgozó Kiss emlékei szerint ugyanakkor mindössze kétszer találkozott Fenyõvel, akivel "indiferens ügyekrõl, családról, hölgyekrõl" beszélgettek, írja a HVG.
Perczel a felvételen elmondja, Fenyõ azért akarta "leléptetni" Princzt, mert nem állhatta, hogy olyan konkurense legyen a magyar médiapiacon, aki a Postabank anyagi támogatásával a háta mögött adja ki amúgy veszteséges lapjait. "Jánost kifejezetten kedveltem, színes egyéniség volt. Évente egyszer-kétszer együtt ebédeltünk a Forum Szálóban, kapcsolatunk ebben merült ki" - zárta rövidre az ügyet a HVG-nek adott nyilatkozatában Princz.
Az elmérgesedett viszonyt Horn Gyula akkori miniszterelnök is megpróbálta oldani, amikor 1997 szeptemberében magához hívatta Fenyõt, és Perczel állítása szerint arról gyõzködte, "hagyja békén Gyárfást Tamást". A megbeszélésnek annyi eredménye lett, hogy a felek tûzszünetet kötöttek egymással, ráadásul a választások is közeledtek, "mindenkit lekötött a kampány". A találkozó megtörténtétt Horn Gyula környezete megerõsítette a HVG-nek.
A hivatalos Magyarországgal szemben
A béke "egyik pillanatról pillanatra omlott össze" 1998 februárjában, állítja Perczel. Újra az újságokba került Gyárfás Tamás neve, mivel az OTP Bank az úszóbotrányok idején megvonta szponzori támogatását elõbb az úszószövetségtõl, és ez vezetett odáig, hogy az év közepén megszûnt a Csányi Sándor OTP-vezér és Gyárfás Tamás közös projektje, az olimpiai bajnokok (úszók és sakkozók) istállójaként mûködõ Sport Plusz OTP sportegyesület.
A hírt hallván a Népszava újságírói az OTP-székházhoz siettek, ahol éppen Gyárfás Tamás tárgyalt. A médiavállalkozó az épületbõl kilépve "óriási cirkuszt csapott", és azt kiabálta az újságíróknak, hogy Fenyõ János úgy látszik, újra elkezdte a "háborút". Perczel szerint ennek a mozzanatnak "vagy van köze az eseményekhez, vagy nincs".
A HVG-nek nyilatkozva Gyárfás annyit elismert, hogy valóban akadtak megoldatlan ügyeik Fenyõvel, de "ma már úgy érzi, nincs mit hozzátennie a történtekhez".
Másnap, február 11-én ölték meg Fenyõ Jánost. A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyõrõl "valakik levették a kezüket, és védtelenné vált". "Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét", összetûzésbe került a rendõri vezetéssel, Horn Gyula miniszterelnökkel, vagyis "az egész hivatalos Magyarországgal".
A nyomozás HVG-nek nyilatkozó ismerõi osztják Perczel nézetét, hogy az utolsó napjaiban "elszabadult hajógyúként" viselkedõ Vico-vezér elvesztette pártfogói támogatását.
Perczel szerint ezekben a körökben nem kellett direkt módon utasítást adni valakinek a meggyilkolására, elképzelhetõnek tartja, hogy akár "önszorgalomból" is hajlandó volt ezt a "szívességet" valaki magára vállalni.
Kihagyták a jegyzõkönyvbõl
Perczel végül beszámol arról, hogy professzionális lehallgató berendezést találtak a Vico egyik ingatlanában, Fenyõ irodája mellett. "Tudták, mikor, mit csinált" - fogalmaz Perczel, és elmeséli, a gyilkosság után egyik napról a másikra a berendezést elvitte a rendõrség, és utána sem hallott róla semmit.
A merényletet követõ nyomozásban Percelt is kihallgatták, de vallomásából állítása szerint ott helyben hagytak ki részeket, például Horn Gyula nevét többszöri követelése ellenére sem jegyezték le.
Kiss Ernõ ezzel szemben úgy emlékezett, hogy Perczel a rendõrség elõtt a dokumentumfilmnél "puhábban nyilatkozott". Más források szerint nincs lényegi eltérés a két vallomás között, csak a halálos betegen nyilatkozó Perczel a filmben "patetikusabban fogalmazott", írja a HVG.
A Vico-birodalom 15 milliárd forintos vagyona felett Fenyõ felesége Kristyán Judit rendelkezett, de öt nappal a gyilkosság után feltûnt Székely Herbert, Fenyõ korábbi bizalmasa, és elvitte Kristyánt Angilába. Perczel szerint a nõ "kimosott aggyal" érkezett vissza, és minden ügy intézését Székelyre bízta. "Ha ez véletlen volt, akkor nagyon jókor volt, nagyon jó helyen" - fogalmaz az interjúban Perczel. A Vico menedzsmentjének nyilatkozói megerõsítették, hogy Kristyán valóban néhány nappal Fenyõ halála után ellenük fordult.
A Fenyõ-birodalom szokatlan eladásáról egyébként 1999-ben Kóczián Péter, Ószabó Attila és Vajda Éva közöltek cikket az ÉS-ben.
Perczel a brókerbotrány hátterét is ismerte
A haldokló Perczel a filmben beszél még a K&H-brókerbotrányban betöltött saját szerepérõl, de szól az általa érintettnek vélt személyekrõl is. Perczel nevét egyébként a brókerügy elsõ számú gyanúsítottja, Kulcsár Attila is említette vallomásában, ami szerint az ismert pszichológus tudott a K&H Equitiesnél folyt bûncselekményekrõl, és õ is szervezte azokat.
Perczel valóban ismerte Kulcsárt, az egyik gyanúsított, Schönthal Henrik ugyanis barátja volt a pszichológusnak. A nyomozásban a hatóság közlése szerint ugyanakkor semmi jel nem mutatott arra, hogy a bûnüggyel összefüggésbe hozható lenne a pszichológus, aki egyébként 20 millió forint körüli összeget bízott a brókerre, de az összeget visszakapta. A filmben Perczel máskép emlékezik, több tízmillió elvesztésére panaszkodott.
Ugyanakkor nyilatkozatában a Fidesz érintettségérõl is beszél, nevek említése nélkül. "Vajon miért tartották ugyanabban a spájzban a befõttet" - utal a filmben arra, hogy az MSZP mellett az ellenzéki párt is érintett a botrányban. Mint mondta, "a Fidesz sem tudta nélkülözni Kulcsár Attila segítségét". A részletek közlésétõl azzal zárkózott el, hogy köti tanácsadói mivolta. Állítása szerint Rejtõ E. Tibornak, a K&H volt vezérigazgatójának dolgozott, bár ezt a bukott bankvezér ügyvédein keresztül tett nyilatkozatában tagadta a HVG-nek.
Közismert médiaszemélyiség a háttérben
Arról, hogy ki állt a Fenyõ-gyilkosság hátterében csak megerõsítetlen értesülések keringenek, miszerint "egy közismert médiaszemélyiséghez vezetnek a szálak". Gyárfás Tamás neve a Magyar Demokrata 2005. februári számában bukkant föl, amikor a lap a két médiavállalkozó közötti viszályt taglalta. Gyárfás Tamás perrel fenyegette meg az újságot, amelynek fõszerkesztõje, Bencsik András végül a nyilvános bocsánatkérés mellett döntött.
http://index.hu/bulvar/0126fenyo/
Székely Herbert:
Elszállnának a gépek, de rossz emléke van egy MSZP-s üzletnek
Szeretné eladni huszonnégy MiG–29-es vadászgépét Magyarország, mert itt már feleslegesek, s csak viszik a pénzt. Kérdéses azonban, hogy megkapja-e Budapest Moszkvától az engedélyt az eladásukra, ugyanis egy korábbi, könnyelmû szocialista üzlet következtében nemet mondhat az orosz fél. Ez pedig tetemes anyagi veszteséget jelentene az országnak.
A Luftwaffe, vagyis a nyugatnémet légierõ nagy érdeklõdéssel tesztelte az egykori NDK MiG–29-es vadászgépeit a két ország egyesítése után. A Luftwaffe pilótái kijelentették, a MiG–29-es kivételes repülési tulajdonságokkal rendelkezik, talán jobbakkal is, mint az akkoriban legkiválóbbnak tartott amerikai F–16-os.
A fedélzeti elektronika persze más kérdés. Ebben a tekintetben már nem volt olyan korszerû az orosz repülõgép, s nagyon magasnak számított az egy repülési órára esõ üzemeltetési költsége. Éppen duplája annak a Gripennek, amelyet aztán pont a MiG–29-esek pótlására vásárolt meg Magyarország. A MiG–29-es ma is veszélyes ellenfél a levegõben, semmiképpen sem ajánlaná például az ember, hogy olyan légtérbe repüljön be valaki egy Kfirrel vagy egy Mirage 2000-rel, amelyet MiG–29-esek õriznek. Csak a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az MSZP illetékesei, mindenekelõtt pedig Fazakas Szabolcs és a mögötte álló lobbicsoport élénken ellenezte a Gripenek vásárlását, õk inkább a MiG–29-esek korszerûsítését ajánlották annak idején.
Moszkva és az engedély
Ezek az erõs, kétturbinás vadászgépek az orosz államadósság törlesztéseként érkeztek Magyarországra 1993-ban. A honvédség kecskeméti repülõterén landoltak, s innentõl kezdve ez lett a bázisuk. Összesen 28 gépet kapott annak idején az ország. Túlzás lenne azt mondani, hogy kiöregedtek, de itt vannak már helyettük az abszolút új generációsnak számító Gripenek. A honvédség MiG–29-eseit pedig szívesen használná még sok állam, fõleg a harmadik világ országai, el kellene tehát adni ezeket a vadászgépeket nekik. Ami magát a konkrét üzletet illeti, nem is lenne ez olyan nehéz feladat, hiszen már így is nagy a külföldi érdeklõdés a kecskeméti MiG-ek iránt. Csakhogy van egy probléma, amely igencsak bonyolulttá teheti az egyébként egyszerûnek látszó üzletet, de lehet, hogy egyenesen meg is hiúsítja.
Nemcsak lehetetlen, de felesleges is lenne itt minden részletét leírni az akkori történéseknek, amelyeknek azonban máig húzódó hatásuk van. Még 1996-ban 66 darab BTR–80-as típusú páncélozott csapatszállító jármûvet kapott Magyarország, ugyancsak az orosz államadósság törlesztéseként. A legfelsõbb politikai és katonai vezetésben vita folyt arról, hogy a Kamov–52-es harci helikoptereket vagy pedig a BTR–80-as páncélozott csapatszállítókat fogadja-e el az ország a Moszkva által prezentált kínálatból. Az volt a kérdés, melyikkel lehet hatékonyabban felvenni a harcot azokkal az idegen alakulatokkal szemben, amelyek vagy véletlenül, vagy szándékosan, de a magyar állam területére lépnek a délszláv háború forgatagában. Hamar megszületett azonban a daytoni béke, Magyarország fel sem fegyverezte a BTR-eket, soha nem volt szükség rájuk, csak álltak a határõrség különféle bázisain, múlott felettük az idõ. 2004-ben született meg a döntés, hogy el kell adni ezeket a csapatszállítókat. Tudni kell azonban, hogy ehhez a gyártó Oroszország engedélyére lett volna szükség. Az a logika ebben az engedélyezési eljárásban, hogy Magyarország ne adja el olyan államnak az egyébként Oroszországtól vásárolt fegyvereket, amellyel Moszkva rossz viszonyban van, netán valamilyen fegyveres konfliktusban, háborúban is áll vele. Az orosz engedély azonban még 2006-ban sem akart megérkezni. Ekkor a fegyverüzletben érdekelt hazai Poligon-Transz Kft. lépett a színre azzal a megkötéssel, hogy ha megszerzi az orosz engedélyt, akkor lebonyolíthatja az üzletet. Komáromi István, az ismert pécsi szocialista politikus jól kiépített oroszországi kapcsolatokkal rendelkezett, valószínûleg még azokból az idõkbõl, amikor a pécsi uránbányában dolgozott. Mint a Poligon-Transz tanácsadója, azt javasolta, hogy kössön egy úgynevezett lobbiszerzõdést a kft. az engedély kiadására jogosult orosz állami vállalattal. A lobbiszerzõdés természetesen kis sikerdíjat is kilátásba helyezett az oroszok számára – voltaképpen minden lobbiszerzõdésnek ez a lényege –, s valóban föl is gyorsultak az események, Magyarország megkapta az úgynevezett reexportengedélyt Moszkvától a BTR–80-asokra. Úgy tûnt, mindenki jól jár…
Gyurcsány levelet kapott
Ezen a ponton jelent meg a színen Puch László, az MSZP pénztárnoka – s akkor a parlament gazdasági bizottságának elnöke –, valamint Lusztig Péter, a Belügyminisztérium magas rangú hivatalnoka. Puch mint a gazdasági bizottság elnöke korábban jóváhagyta azt a formulát, amely szerint ha lesz olyan ügyes a Poligon-Transz Kft., és megszerzi az oroszok reexportengedélyét, akkor lebonyolíthatja az üzletet. Ekkor azonban már másként látott mindent. Belépett a játékba egy Combat Kft. nevû vállalkozás, s végül is ez lett a BM által kiírt eladási tender gyõztese. Komáromi István szerint eleve nagyon sok kérdõjel és szabálytalanság övezte a tender borítékbontását, de a politikus valami másra is felhívta a figyelmet. Történetesen arra, hogy a Combat két tulajdonosa, illetve ügyvezetõje szintén lánycsóki lakos, akárcsak Puch László. Sõt a két tulajdonos közül Wéber János Puch László gyermekkori barátja. A másik tulajdonossal, Székely Herberttel kapcsolatosan pedig azt szokták emlegetni, hogy Fenyõ János munkatársa volt, majd miután az ismert vállalkozót meggyilkolták, Székely Herbert lett a Fenyõ-birodalom gondnoka.
Komáromi István napjainkban is azt állítja, Puch László és Lusztig Péter hozták be az ügyeletbe és segítették gyõzelemre a Combat Kft.-t, sokszor még a törvényesség látszatára sem ügyelve. A Combat mindenesetre megvette a magyar államtól, azaz a Belügyminisztériumtól a BTR–80-asokat, Komáromi István azonban igen alacsonynak tartotta a cég által fizetett összeget, amely egyharmada volt a szállítójármûvek eredeti értékének. A pécsi politikus levelet írt az ügyben Gyurcsány Ferencnek, az akkori miniszterelnöknek, felemlítve azt is, hogy szerinte hol, mely pontokon sértette meg közbeavatkozásával Puch László és Lusztig Péter a Ptk. és a Btk. bizonyos pontjait. (Komáromi István úgy véli, fontos megállapodásokat is megsértettek az érdekeltek. Például azt, hogy az elõírások szerint Magyarországon kellett volna felújítani, azaz mûködõképes állapotba hozni a BTR-eket, ám azokat Ukrajnába vitték ki egy jóval olcsóbb felújításra. Az orosz fél egy ideig úgy vélte, Magyarország megszegte a reexportengedély passzusait, s a dokumentumot kijátszva Ukrajnának adta el a BTR-eket, ami egyébként ellentétes lett volna Moszkva akkori érdekeivel.) Gyurcsány Ferenc nem válaszolt Komáromi István levelére, Szilvásy Györgyhöz, az akkori Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterhez passzolta az ügyet, de ott sem történt semmi. Komáromi István biztosra veszi, hogy mint oly sokszor, akkor is pénzre volt szüksége az MSZP pártkasszájának, ezért hallgatott, illetve ezért volt tétlen Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György az ügyben. Az üzlet mindeközben lebonyolódott, a BTR–80-asok Irakba, közelebbrõl az amerikaiak által kiképzett iraki fegyveres erõkhöz kerültek, Komáromi István pedig kilépett az MSZP-bõl, s megalakította a Nemzeti Demokratikus Összefogás Mozgalmat.
Elfekvõ milliárdok
Komáromi István szerint az ügyletnek így, ebben a formájában máig húzódó hatása lehet. A reexportengedélyt kiadó orosz állami cég már a magyar BTR-ek eladása után jelezte, hogy hiába vár arra az összegre, amelyre a Poligon-Transz Kft., illetve a Komáromi István által tetõ alá hozott lobbiszerzõdés alapján jogot tart. Járna a részesedés, állította az orosz partner, hiszen õ nem bizonyos kft.-k és más vállalkozások számára adta ki a reexportengedélyt, hanem a magyar államnak. Ez az ügy hivatalos menete. Komáromi István szerint az oroszok minden híreszteléssel szemben rendkívül korrektek az üzleti életben, ha megállapodnak valamiben, azt tûzön-vízen keresztül is teljesítik. Ezt várják el a partnerektõl is. Az orosz fél úgy érzi, becsapták. Komáromi István pedig arra figyelmeztet, ezek után igencsak kérdéses lehet, hogy Magyarország megkapja-e a reexportengedélyt a MiG–29-es vadászgépek eladására. Huszonnégy repülõt szeretnénk áruba bocsátani. Ráadásul a többi, a Szovjetuniótól, illetve Oroszországtól vásárolt harci eszköz reexportengedélye is igencsak kérdéses, összértéküket több tízmilliárd forintra teszi a pécsi politikus. Ezeket a fegyvereket és katonai felszereléseket most ilyen-olyan raktárakban õrizteti az állam, ami már önmagában is jelentõs összegbe kerül. És ha nem sikerül eladni õket, akkor a megsemmisítésükre is hatalmas tételeket kell elvonni majd a Honvédelmi Minisztérium költségvetésébõl. Szakértõk szerint egy MiG–29-es szétbontása sok millió forintba kerülne, és akkor még szó sincs a gépben található veszélyes anyagok semlegesítésérõl.
http://www.magyarhirlap.hu/belfold/elszallnanak_a_gepek_de_rossz_emleke_van_egy_mszps_uzletnek.html
Megtámadott harci tender
Jelenleg egy hazai magáncég tulajdonában van az a 66 darab BTR-80-as harcjármû, amelyet az ország Iraknak értékesít. A vesztes fél által megtámadott pályázat útját több politikus is egyengette.
Magyarország eladta azt a 66 darab BTR-80 típusú páncélozott harcjármûvet, amelyet 1996-ban a szovjet adósság fejében kaptunk Oroszországtól - értesült lapunk. Az - érdekes elõzményektõl sem mentes - ügylet a nyilvánosság kizárásával folyik, így a kormányszervek részérõl senki nem nyilatkozott.
A BTR-80-asokat 1996-ban kaptuk Oroszországtól, a szovjet államadósság fejében. Az újonnan gyártott jármûvek az akkori elszámolás szerint egyenként mintegy 30 millió forintot értek. Magyarország az eszközöket a délszláv határon sorakoztatta fel a térségben akkor még javában dúló háború miatt. A jármûvek a határõrség állományába kerültek, mivel az esetleg áttévedõ harci alakulatoknak elsõként õk állták volna útját. Kis szépséghiba, hogy a jármûveket a szükséges fegyverekkel soha nem szerelték fel. De ez szerencsére nem okozott gondot: a BTR-eket soha nem kellett bevetni, azok a leszállítás óta "lezsírozva" állnak a határõrség telepein.
A Horn-kormány már 1997-ben felvetette a továbbértékesítés lehetõségét, és késõbb ezt a szándékot az Orbán-kabinet is magáévá tette. Az ügy a határõrséget felügyelõ rendõr-belügyminiszterhez, a jelenleg a magánszférában tevékenykedõ Pintér Sándorhoz került. Õ sem tudott azonban megfelelõ értékesítési lehetõséget kidolgozni. A legfõbb akadályt az jelentette, hogy az oroszok nem kívánták kiadni az úgynevezett "reexport"-engedélyt. Haditechnikai eszközök esetében bevett szokás, hogy a gyártó a hatástalanításig szigorúan ellenõrizni kívánja a fegyverek útját, és csak akkor ad ki továbbszállítási engedélyt, ha az az érdekeivel megegyezik. Ennek kiadása aztán sok minden függvénye lehet, kezdve a világpolitikai helyzettõl a kétoldalú viszonyokon át egészen az egyszerû üzleti és emberi megfontolásokig.
A BTR-ek sorsát illetõen az iraki háború teremtett új helyzetet. Az amerikai ellenõrzés alatt álló közel-keleti ország kormánya ugyanis jelezte, szívesen vásárolna BTR-80-asokat. Noha most mi is "baráti" országnak számítunk, amerikai engedélyek híján közvetlenül nincs jogunk oda szállítani. Közvetítõként Lengyelország jöhet szóba.
Magyarországon kevés cégnek van - a gazdasági minisztériumban beszerezhetõ - fegyverkereskedelmi engedélye. Az egyik ilyen az évi néhány százmilliós forgalmú Poligon-Transz Kft. Dokumentumaink szerint a cég régóta kutatgatja a BTR-ek kiszállításának lehetõségeit. Egyes papírok azt bizonyítják, korábban a lengyel Bumar vállalta: ha a Poligon-Transz meg tudja vásárolni a BTR-eket, õk megveszik, és - élve jogosítványaikkal - leszállítják azokat Irakba. A magyar kft. ügyvezetõje - aki lapunktól nevének elhallgatását kérte - ezután komoly lobbizásba kezdett, a Belügyminisztérium (BM) illetékesei mellett informális kapcsolatait is igyekezett latba vetni a kiszállítás sikere érdekében. Többek között Oroszországban is megpróbálta elérni a reexport-engedély kiadását. A BM a témában alkalmanként végzett ugyan "piackutatást" a szóba jöhetõ magyar cégek körében, ám ez az orosz jóváhagyás híján sosem fordult hivatalos pályáztatásba.
Aztán a papír, hogy, hogy nem, ez év elején megérkezett a belügyi tárcához. Igen ám, de a 66 BTR Irakba szállítására szóló engedélyt az orosz állam a magyar állam számára állította ki, a közvetítõ személyére semmiféle kötelezvényt nem írt - nem is írhatott - elõ. Igaz, az oroszok levele úgy ér véget, cserébe "a magyar féltõl megfelelõ konstruktív lépéseket várnak". Hogy ez pontosan mire utal, nem tudni, de sokan úgy vélik, a Poligon tevékenysége legfeljebb hozzájárult a sikerhez: az engedélyhez elsõsorban az orosz-magyar kapcsolatok látványos javulása kellett. A dolog nemzetközi szempontból egyébként némileg pikáns, mert Oroszország most tulajdonképpen a NATO-t segítette.
A reexport-engedély birtokában a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) ez év elején zárt, meghívásos tendert hirdetett a BTR-ekre. Arról, hogy itt pontosan mi történt, forrásaink némileg ellentmondanak egymásnak, de tény: a kiíró a beérkezett anyagok érvénytelensége miatt a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. Ekkor a Poligon ügyvezetõje levélben panaszkodott Lamperth Mónika belügyminiszternél és Gyurcsány Ferenc kormányfõnél is. Bár a Miniszterelnöki Hivatalban nem kívánták megerõsíteni, tudomásunk szerint válaszoltak is a levélre, alapvetõen elutasítva annak tartalmát.
Különbözõ forrásaink szerint a BTR-ügy nem kerülte el Puch László MSZP-pénztárnok, gazdasági bizottsági elnök figyelmét sem. Mivel elsõsorban informális egyeztetésekrõl van szó, errõl csupán szóbeszédek szólnak. Noha Puch László szintén nem kívánt az ügyrõl lapunknak nyilatkozni, környezetébõl megtudtuk: a bizottság elnökeként rajta tartotta a szemét a BTR-ügyön, annak érdekében, hogy azt az ország a lehetõ legnagyobb összegért tudja értékesíteni. Megismerve a Poligon-Transz verzióját, úgy vélekedett, hogy itt valós versenyeztetés nélkül kelnének el az eszközök. Az eredménytelennek nyilvánított elsõ KVI-tendert követõ második kiírásról viszont az a véleménye, hogy annak nyomán megfelelõ versenyhelyzet alakult ki, így azóta nem foglalkozik az üggyel.
Az új pályázat eredményesnek bizonyult: azt a Combat Kereskedelmi Kft. nyerte meg. A 14 éve mûködõ társaság elsõsorban rendvédelmi szerveknek szállít eszközöket, többek között fegyvereket. Két tulajdonos-ügyvezetõje 2004 óta Wéber János és Székely Herbert.
A rendõrség különleges terrorelhárító szolgálatától leszerelt Wéber János Puch László gyermekkori jó barátja. A gazdasági bizottság elnöke földije a Combat egyik régebbi tulajdonosának, Németh Árpádnak. A politikus helyi szinten most is ott, Mohácson és környékén fejt ki közéleti tevékenységet. Ez azonban - állítják a felek - a mostani tendernyerésben semmilyen szerepet nem játszott. (Információnk szerint a Poligon-Transz érdekében eljáró, MSZP-s Komáromi István szintén Puch barátja volt.)
Székely Herbert nevét a nyilvánosság néhai Fenyõ János egykori kollégájaként ismerhette meg. A liechtensteini Setara alapítvány kuratóriumi tagjaként részben máig õ felel a sajtómágnás 1998-as halála után a birodalmáért kapott 14-15 milliárd forintért. Lapunknak nyilatkozva Székely és Wéber egyaránt cáfolta, hogy a Fenyõ-vagyonnak bármi köze lenne a Combathoz, vagy ahhoz, hogy a társaság a második kiírásban megfelelõ bankgaranciát tudott benyújtani. Székely Herbert szerint neve számos más vállalkozásban is fellelhetõ, amelyeknek szintén nincs közük az örökséghez. Wéber János közölte: a bankgaranciához szükséges pénz az évtizedes, "hiba nélküli" tevékenységük révén gyûlt össze. Azt elárulták, hogy a BTR-ek már a Combat tulajdonában vannak, de azt nem kívánták felfedni, hogy azok mikor és milyen úton-módon fognak eljutni Irakba. Még az is lehet - vetették fel -, hogy nem a Bumar lesz a közvetítõ.
A Poligon-Transz azonban nem hagyja annyiban a dolgot: a Bumart perrel fenyegette meg, a KVI-nél pedig megtámadta a tendert. Szerintük a Bumar már a kiírás elõtt leszerzõdött a Combattal, annak ellenére, hogy nekik ígértek kizárólagosságot. Aleksander Jodko, a Bumar igazgatóhelyettese ezt cáfolva közölte: õk bárkivel szívesen szerzõdnek, aki a magyar kormány engedélyével le tudja szállítani a BTR-eket. Szavaiból az is kitûnt, hogy - a Poligon sejtésével ellentétben - még nem állapodtak meg a Combattal. A Poligon a KVI-nél arra hivatkozott, hogy az iraki kormány vásárlási nyilatkozatának hiteles másolata csak nekik van meg. Értesülésünk szerint egyébként a Poligon ügyvezetõje kérte, hogy jelen lehessen az árajánlat-borítékok bontásánál, a kiíró azonban - élve jogával - ezt visszautasította. Ez már csak azért is bosszantó lehet, mert a Combat ajánlata állítólag szinte csak fillérekkel haladta meg a Poligonét. (Igaz, egy, az ügyet jól ismerõ fél szerint a Poligon-pályázat eleve érvénytelen volt, így egy magasabb árajánlattal sem nyerhetett volna.) Az már csak hab a tortán, hogy a Poligon az eredményhirdetés napján faxon 30 százalékot ráígért ajánlatára, amit azonban a KVI már nem fogadhatott el. A KVI vezérigazgatója,Zelles Sándor az ügyben nem kívánt nyilatkozni.
A Combat mintegy 700 millió forintot, azaz jármûvenként körülbelül 10 milliót fizetett. Noha ez az eredeti ár harmada, szakértõk az üzletet az állam szempontjából kitûnõnek tartják. Mivel az újonnan leszállított BTR-ek az elmúlt években meg sem mozdultak, saját gumikerekeiken állva voltak kitéve az idõjárás viszontagságainak, csak komoly felújítások árán foghatók egyáltalán hadra. Információnk szerint a honvédelem egyenként mintegy 5 millióért darabolta volna szét az eszközöket. A vételárból a költségek levonása után maradó 500-600 millió forintot a határõrség kapja meg.
A Poligon-Transz ügyvezetõje lapunknak nem kívánt nyilatkozni. Leszögezte: üzletfeleivel mindmáig békében végezte a munkáját, az esetleges vitákat kizárólag jogi úton kívánja rendezni. Reményét fejezte ki az iránt, hogy cikkünk - amelyet nem õ sugallt - a jövõben sem akadályozza számára a piaci tevékenységet.
l Valószínûleg a szétdarabolás vár az eredetileg a BTR-ekkel együtt kiírt Metisz márkájú páncéltörõ rakétákra, amelyek összértéke nagyjából megegyezik a harci járgányokéval. Azt, hogy a Metiszek miért lesznek az enyészeté, nem tudtuk meg. De sokan már azt is kivételes hadi szerencsének tartják, hogy a BTR-eken valahogy sikerült túladni.
http://www.nol.hu/archivum/archiv-412294
Combat Kft/ àMilipol Zrt.
Társaságunk 1992-ben jött létre, mint magyar magánszemélyek 100%-os tulajdonában lévõ vállalkozás, amely az elmúlt 19 év alatt katonai és rendvédelmi termékek elsõdleges szállítójaként vált közismertté a különbözõ magyar honvédelmi, rendészeti és kormányzati szervezetek körében. Tevékenységünkhöz rendelkezünk az importhoz, exporthoz és az iparági termelõtevékenységhez szükséges minden hatósági engedéllyel.
A cég 2011-et új néven és tulajdonosi szerkezettel kezdte. Lezárult a 2004-ben kezdõdött átadási folyamat, melynek eredményeként Székely Herbert tulajdonába került a Combat Kereskedelmi Kft 100 %-os üzletrésze. A cég 2011 januárjától Milipol Zrt. néven folytatja mûködését. Az új társasági forma és elnevezés igazodik az egyre jelentõsebb fejlesztési, gyártási és exporttevékenységhez.
A Milipol több mint 70 nemzetközi céget képvisel Magyarországon és a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium illetve gyakorlatilag az összes egyenruhás szerv legnagyobb közbeszerzéseinek jelentõs részében vett részt. A szállítások a kisebb léptékû egyszerû beszerzésektõl, az országos fontosságú összetett projektekig terjednek. A cég jelenleg is több jelentõs beszerzési projektben érdekelt termékek és szolgáltatások biztosítására egyaránt.
Folyamatosan alkalmazkodunk a váltózó piaci és ügyfél igényeknek. Ennek megfelelõen eredeti, alapvetõen kereskedelmi profilunkat alakítva és erõsítve, mára az összetett katonai és rendvédelmi rendszerek integrációját tekintjük legfontosabb vállalati küldetésünknek. Mára komplex és átfogó projektek vezetésében tudunk együttmûködni, mint az integráció végrehajtását teljes körben ellenõrizni és vezetni képes szervezet.
Erõsségünk az áttekinthetõ vállalati struktúrában, a rugalmasságban, az alkalmazkodó készségben és az innovatív megoldások alkalmazásának ötvözetében rejlik. A cég munkatársai között megtalálhatók olyanok, akik jelentõs üzleti, kommunikációs, marketing és egyéb piaci tapasztalatokkal rendelkeznek; az Õ munkájukat egészítik ki az aktív fegyveres és mûszaki szolgálatoknál szerzett több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezõ munkatársak. Korábban a rendõrség és a hadsereg különbözõ szolgálatainál és ügynökségeinél szolgált tisztek õk, akiknek elsõ kézbõl származó tapasztalatuk és tudásuk van az egyes szervezeteknél rendszeresített illetve rendszeresíteni kívánt fegyver- és eszközrendszerekkel kapcsolatban.
A Milipol Zrt. rendszeresen vállalja az értékesítést követõen szükséges logisztikai szolgáltatások és igény esetén az alkatrész utánpótlás biztosítását a leszállított rendszerek tekintetében. Ezen projekteknél az adott rendszer szállításán túl általában a cég feladata az összes vonatkozó képzés végrehajtása is, illetve a szállított rendszerek teljes életciklus támogatásának biztosítása. A Milipol nemcsak megszervezi, hanem részt is vesz a kezelõi és karbantartó képzésekben azzal a céllal, hogy a megfelelõen kiképzett szakemberek késõbb frissíthessék az állandóan változó kezelõi állomány tudását.
Cégünk rendelkezik AQAP 2120:2006, MSZ EN ISO 9001:2009 minõsítéssel, Minõsített NATO Beszállító, „ITAR” jegyzékben regisztrált beszállító és a „TRACE” nemzetközi korrupcióellenes szervezet minõsített tagja. Minõségi eljárásainkról a cég minõségbiztosítási kézikönyve rendelkezik, ennek követését külön ezzel a feladattal megbízott minõségbiztosítási vezetõ és független auditor ellenõrzik.
Társaságunk napi szintû és folyamatosan bõvülõ szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a közép-európai piaccal kapcsolatban, melynek köszönhetõen a rendvédelmi és katonai eszközök terén a magyar piac legjelentõsebb magánkézben lévõ beszállítójává vált. Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetõen a társaság megtöbbszörözte árbevételét és biztosította vezetõ pozícióját a hazai piacon. E mellett a magyarországi hadiipar egyes szereplõinek bevonásával sikeres fejlesztéseket hajtott végre, melyek eredményeként több exportképes terméket állított elõ. Ezek között külön kiemelésre érdemes az AK gépkarabély modernizációja, mely kategóriájában ma a világon legnagyobb számban rendszeresített eszköz. A prototípusok elkészítése után decemberben megkezdõdött a sorozatgyártás. A társaság 2009-es fejlesztése – közösen a HM Currus Zrt-vel – az a páncélozott géppuska torony is, amely sikerrel vizsgázott háborús övezetben.
Székely Herbert
ügyvezetõ
http://shop.milipol.hu/hu/tartalmak/udvozoljuk-a-milipol-zrt-weboldalan
Szétesik a felújított Kalasnyikov - Ilyen ország nincs is
http://vastagbor.blog.hu/2009/05/27/szetesik_a_felujitott_kalasnyikov_ilyen_orszag_nincs_is
2011. november 30. - Szállítási szerzõdés I ... - Magyar Nemzeti Bank
http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/A_jegybank/mnbhu_beszerzesieljarasok/kozbeszerzes_lista/mnbhu_kozbeszerzesieljarasok2011/mnbhu-kozbesz-kbe-000080-2011/1_reszajanlat_KBE-000080-2011.pdf
Milipol Zrt. - Rendõrség
http://www.police.hu/data/cms949285/szallitasi_szerz_milipol5.pdf
American International School of Budapest
http://www.aisb.hu/uploaded/school_board/Iskolatanacs_valasztasi_informaciok2.pdf
Elkeltek a Vico-lapok és -ingatlanok
Csütörtök reggel a Vico-lapok és -ingatlanok értékesítésével megbízott CA-IB Értékpapír Rt. aláírta a szerzõdést a holland VNU magyarországi leányvállalatával, a VNU Budapest Lapkiadó Rt-vel. A felvásárlást még a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia. A VNU egyedül a Népszavát nem vette meg, a napilap többségi tulajdonosa a Népszava vezetõibõl álló csoport, kisebbségi tulajdonosa pedig a dolgozók többségét tömörítõ Népszava Egyesület lett.
Csütörtök reggel 8 órakor került pont az elmúlt 7 hónap tárgyalássorozatára: a Vico-lapok közül 12 - Vasárnapi Hírek, Nõk Lapja, Színes RTV, Otthon, Átrium, Családi Lap, Tina, RTV Mûsorújság, Bravo, Bravo Sport, Bravo Girl és Buci Maci -, valamint a két rózsadombi ingatlan a holland VNU lapkiadó és információs társaság magyarországi leányvállalatának, a VNU Budapest Lapkiadó Rt.-nek a tulajdonába került.
A felvásárlást még a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia, ugyanis a VNU-csoport 23 lapjával bizonyos területeken - például a családi magazinok piacán - gyakorlatilag egyeduralkodóvá válik.
A múlt…
Fenyõ János tavaly februári halálával egy nagy vagyonnal és rendezetlen ügyekkel bíró vállalkozást hagyott maga után. Bár már maga is elkezdte a vállalkozás konszolidálását, halála után majdnem egy év telt el, amíg sikerült átláthatóvá tenni a céget. Ez után a felelõs tulajdonos, a SETARA Alapítvány - amelynek 4 tagú kuratóriumát három liechtensteini ügyvéd és Fenyõ egykori bizalmasa, Székely Herbert alkotja - megbízta az értékesítéssel a CA-IB Értékpapír Rt-t.
A SETARA többek között azt szabta feltételül, hogy a Vico-tulajdon csakis politikamentes csoport kezébe kerülhet - mondta Bajnai Gordon, a CA-IB ügyvezetõ igazgatója a szerzõdés tényét bejelentõ sajtótájékoztatón.
A CA-IB zártkörû, meghívásos pályázatot hirdetett elsõsorban nemzetközi háttérrel rendelkezõ befektetõk számára. Elõzetesen 16 érdeklõdõvel tárgyaltak, többségüket elsõ körben meg is hívták ajánlattételre. Késõbb négy ajánlattevõre szûkítették a kört, akiknek lehetõségük volt a Vico-t átvilágítani. Október elején a társaságok megtették kötelezõ érvényû ajánlatukat.
Bajnai Gordon közölte: a tárgyaláson résztvevõkkel titoktartási nyilatkozatot írtak alá, ezért nem árulhatja el, kik vettek még részt a pályázaton. Korábban a sajtóban megjelent cikkek szerint a másik nagy esélyes az magyar-amerikai Intercom volt.
A CA-IB a legmegfelelõbbnek a holland VNU-t találta, így ezzel a céggel kezdték meg a végsõ tárgyalásokat. A felek a vételárat szintén titkos adatnak minõsítették. Az Élet és Irodalom legfrisebb számában megjelent cikk szerint a VNU több mint 12 milliárd forintot ajánlott a lapok kiadói jogaiért. Arról nem kerültek nyilvánosságra információk, hogy az ingatlanokért mennyit fizetett a VNU.
A VNU már a tárgyalás elején közölte, hogy a Népszavát nem akarja megvenni, mivel a politikai napilap nem illik a magazinokat, telefonkönyveket kiadó cég profiljába.
Mivel a SETARA Alapítványnak is az volt a célja, hogy Fenyõ János akaratának megfelelõen megõrizzék a Népszava önálló szellemiségét, a CA-IB párhuzamos tárgyalásokba kezdett a Népszava eladásáról. A Népszava kiadásához szükséges eszközök és a lapkiadási jogok az NSZ 1999 Rt. tulajdonába kerültek. Jelentõs pénzösszeget invesztált a SETARA a Népszavába, hogy a lap eladható legyen.
A lap végül a Népszava vezetõit tömörítõ News 99 Vagyonkezelõ és Lapkiadó Kft. többségi tulajdonába került. A Kft. ügyvezetõ igazgatója a Népszava fõszerkesztõje, H. Bíró László. A kisebbségi tulajdonos pedig a dolgozókat tömörítõ Népszava Dolgozóinak Kultúrális és Szociális Egyesülete.
…és a jövõ
A Népszava célja, hogy önálló kiadói apparátust építsenek ki. "Ez a folyamat jól halad" - mondta H. Bíró. A lap új nyomdába költözött - a Ciceróból a Zrínyibe -, így hamarosan szebb külsõvel, jobb nyomásminõségben kerül az újságosstandokra. H. Bíró azt reméli, hogy a szebb külsõ több hirdetõt, jobb szerzõdésekkel fog vonzani.
Ez év végéig még a rózsadombi ingatlanban marad a Népszava, de már tárgyalnak az új helyrõl. Valószínûleg abba az ingatlanba fognak beköltözni, ami jelenleg a Mai Napnak ad helyet.
A VNU Budapest elõször meg akarja közelebbrõl is ismerni a tulajdonába került lapok kiadási, eladási struktúráját, és majd azután döntenek azok sorsáról. Kisebb átalakítások mindenképpen lesznek. Egyelõre az a céljuk, hogy a jövedelmezõség elérje a nyugati országok szintjét. "Jelenleg a magyar magazinok még nincsenek azon a szinten" - mondta Szabó György, a VNU Budapest Lapkiadó Rt. vezérigazgatója. Szabó jövõre körülbelül 12 milliárd forintos bevételre számít, ebbõl 7 milliárdra számítanak a volt Vico-lapok részérõl.
A VNU tulajdonába került a Cicero nyomda is, ami eddig kiadta a Vico-lapokat. A nyomda már nem megfelelõ minõségû, így itt már nem fognak nyomtatni, hanem a személyzetet átviszik a Zrínyi nyomdába, ahol ezentúl készülni fognak ezek a lapok. A Cicerót pedig eladják.
Szabó azt is elmondta: a VNU-nak "nem szokása" épületeket tulajdonolni, hanem bérlés útján szokták megoldani az elhelyezést. Így várhatóan a két tulajdonukba került ingatlant is el fogják adni.
http://www.origo.hu/itthon/19991125avnue.html
VNU Budapest Lapkiadó Rt
1999: Megalakul a VNU Budapest Lapkiadó Rt., amely egyesíti az Erasmus Press Kft. és a Figyelõ Rt. tevékenységeit, és így a VNU összes magyarországi érdekeltségét megjeleníti. Májusban a kiadó a Füles rejtvénylap-család 10 tagját licencbe adja az IQ Press Kft.-nek.
2000: Az Egyesült Kiadói Holding Kft. (VICO) megvásárlásával a VNU Budapest Rt. Magyarország vezetõ lapkiadójává vált. A portfólió kiegészült az Atriummal, a Családi Lappal, aNõk Lapjával, a Nõk Lapja Évszakokkal, az Otthonnal, az RTV Mûsormagazinnal, a Színes RTV-vel és a Vasárnapi Hírekkel, valamint az EKH és a német Bauer Verlag közös kiadásában megjelenõ Bravo, Bravo Girl, Buci Maci, Tina és Tina Extra lapokkal. A harmadik legnagyobb magyar internetes portál - a Startlap.hu - megvásárlásának köszönhetõen a VNU Budapest Rt. kulcsfontosságú pozíciót szerez a magyar internetpiacon, és még ebben az évben elindítja üzleti portálját, a FigyelõNetet. Három új lapot indít a kiadó és leányvállalata: Computer Aktív, Beau Monde és FHM. A Kismama magazin megvásárlásával egy új szegmenssel bõvöült és erõsödött a VNU nõi magazinportfóliója.
2001: Stratégiai döntés alapján a VNU értékesíti az európai szórakoztató lapportfólióját - köztük a VNU Budapest Lapkiadó Rt.-t - a finn SanomaWSOY médiacsoportnak. Az európai magazinkiadók a SanomaWSOY újonnan alapított üzleti egységéhez, a Sanoma Magazines-hoz tartoznak. Új üzleti havi magazint indít a kiadó Figyelõ Trend címmel. Új nõi portált indított a Sanoma Budapest NõkLapjaCafe néven.
2002: A VNU Budapest Lapkiadó Rt. neve Sanoma Budapest Kiadói Rt.-re változik. Három új lapot indít a kiadó: Wellness magazin, Best magazin és Üzlet & Siker havi magazin a kis- és középvállalkozásoknak. Elindult a Hírstart.hu, a Starlap hírgyûjtõ portálja. A Sanoma Budapest Rt. licencbe adja az IQ Press Kft.-nek a Computer Aktív magazint és értékesíti a Vasárnapi Hírek kiadói jogát.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sanoma_Budapest_Zrt.
Hagyatéki tárgyalás
- a Fenyô-birodalom eladása -
A festmények és a bútorok után a héten kalapács alá került Fenyô János hagyatékának utolsó és egyben legértékesebb darabja, a sajtóbirodalom. Ez az "árverés" nem a mûgyûjtôket tartotta hónapokon keresztül lázban: a tízmilliárd forintnál is többet érô lapcsoport megvásárlásáért a világ legnagyobb médiavállalkozásai szálltak versenybe. Az értékesítéssel megbízott CA-IB Rt. lapzártánkkal egy idôben a holland VNU-csoporttal kötött szerzôdést, amely tudomásunk szerint több mint 12 milliárd forintot ajánlott a lapok kiadói jogáért. A Népszava egyelôre önálló marad, az ehhez szükséges pénzt pedig az örökösök nevében eljáró liechtensteini Setara Alapítvány biztosítja. Alábbi riportunkban annak jártunk utána: kik és milyen szempontok alapján döntöttek a birodalom eladásáról, és az üzlet milyen alkuk alapján köttetett meg.
1989-ben egy késô ôszi estén Fenyô János a budapesti Lovag utcában, édesanyja lakásának konyhaasztalánál vázolta fel azt a birodalomépítési tervet, amely addigra a fejében már összeállt. "A sajtóban kell tulajdont szerezni, és egy több lapból álló vállalkozást kell létrehozni" - mondta, a tamáskodókat pedig azzal gyôzködte: a magyar piacra hiába jönnek a külföldiek, a nyugati receptekkel itt nem érnek semmit, mert "nem értik Magyarországot". Kifejtette, hogy a Nôk Lapja, a szocializmus egyik legsikeresebb lapja a piacgazdaságban is biztos befektetés lesz. Jól számított: a Nôk Lapja cége zászlóshajója lett, s mind a mai napig a magyar sajtópiac egyik legértékesebb lapja.
Fenyô János nagy lelkesedéssel látott tervei megvalósításához, noha sikerében még közeli munkatársai is kételkedtek. Szerintük ugyanis az addig videokazetták kölcsönzésével és eladásával "sikert sikerre halmozó" Vico ismeretlen terepre merészkedett. Fenyô azonban jól érzékelte, hogy a videokölcsönzés hamarosan leszálló ágba kerül. E megérzése nyomán született meg az a cégcsoport, amely tíz év alatt a magyar sajtópiac második legnagyobb vállalkozása lett, és amely Fenyô Jánost médiacézárrá tette.
Mint ilyen, nem tisztelt senkit és semmit, nem félt senkitôl és semmitôl, hiszen elérte azt, amiben senki sem hitt. Azt gondolta, minden helyzetben meg tudja védeni magát, akár fizikai erejével, akár csavaros eszével, de mindenekelôtt azzal, hogy nagyon jól ismeri a magyar valóságot. 1998. február 11-én este 17 óra 44 perckor a Margit híd budai hídfôjénél a magát mesterlövésznek tartó Fenyô Jánosba húsz golyót eresztett egy bérgyilkos.
Büntetô eljárás
Fenyô János váratlan halála sokkolóan hatott a környezetére. A gyászoló özvegynek ráadásul nagyon hamar, napokon belül szembesülnie kellett azzal: férjének nemcsak az élete volt bonyolult, a halála utáni helyzet is az. Az addig háztartásbeli feleségnek hirtelen egy milliárdos vállalkozás minden gondja a nyakába szakadt, noha a nyolcvanas években fotómodellkedô Kristyán Judit korábban egyáltalán nem foglalkozott az üzleti ügyekkel. Éppen második gyermeküket várták, a gyilkosság elôtti hétfôn tudták meg, hogy fiú lesz. Két nappal késôbb özvegyként kellett arról döntenie: mi legyen férje életmûvével, amelyet fôként annak személye, ötletei, szeszélyei, ambíciója és ereje tartott össze.
A sajtóbirodalom alapkövét Fenyô János még 1991-ben - a konyhaasztalnál felvázolt tervnek megfelelôen - a Nôk Lapja megszerzésével tette le, amit késôbb a Népszava és a Rádió- és Televízióújság (a késôbbi Színes RTV) követett. Az építkezés során nem válogatott az eszközökben, vagyonszerzési módszereirôl máig legendák keringenek, tranzakcióit többnyire botrányok kísérték. Sokáig élt vele szemben az a gyanú, hogy stróman, azaz valójában mások megbízásából cselekszik, ô viszont mindig hangoztatta, hogy "saját pénzével veri a csalánt". Versenytársai "nem éppen a protestáns etika hívének" írták le, szerintük "mediterrán típusú üzletember" volt, aki a megérzéseire hallgatott és improvizált. Szokásos "megtakarítási" trükkje volt például, hogy vásárolt valamit - mindegy, hogy lapot, nyomdagépet vagy ingatlant, mindegy, hogy külföldi vagy magyar eladótól -, ami ellen utóbb minôségi kifogásokat emelt, és nem fizetett. Ezeket az ügyleteket aztán rendszerint évekig húzódó perek követték. "János szeretett pereskedni" - mondták róla néhányan, akik szerint az igazságszolgáltatás elôtt is a végsôkig harcolt, de ha nem volt más kiút, akkor végül igyekezett egyezséget kötni. "Bizonyos értelemben kegyetlen volt, kihasználta a másik gyenge pontjait" - jellemezte ôt egyik legközelebbi barátja, aki szerint Fenyô alapvetôen mindenkivel tisztességes szeretett volna lenni. Ha viszont azt tapasztalta, hogy vele nem korrektek, kíméletlenül lépett fel. "Meg kell ôket büntetni" - mondta ilyenkor, és élvezte, ha túljárt valakinek az eszén.
Mindazonáltal a híre rosszabb volt, mint amilyennek a hozzá közeli emberek leírták ôt. Szerintük "vénája volt" a sajtóbirodalom-építéshez, bár versenytársai szerint valójában csak lemásolta a külföldi gyakorlatot, és azokat a laptípusokat igyekezett maga alá söpörni, amelyek sikerrel kecsegtettek.
Birodalmi lépegetô
A látszólag sikeres birodalom felett azonban már jóval Fenyô János halála elôtt megjelentek az elsô viharfelhôk. A Vico Kft. az elsô két év során óriásira nôtt: a kezdeti hárommillió forintos nyereség 1991-ben már 37 millió volt, miközben a cég saját vagyona egymillióról 815 millió forintra növekedett. Ezt a "villámkarriert" elsôsorban annak köszönhették, hogy kizárólagos forgalmazói jogot szereztek tíz hollywoodi sikerfilmre (köztük az Amerikai Ninja, az Aladdin, a Herkules, a Murphy törvénye). A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a látványos növekedés mögött sok esetben nem állt tényleges pénz: az akkor "bevett szokásoknak" megfelelôen a vagyont a filmjogok mint szellemi javak átértékelése és a kölcsönbôl megvásárolt Törökvészi úti székház felértékelése dagasztotta nagyra.
A kezdeti felfutást követôen azonban a részvénytársasággá alakult Vico üzleti eredménye mélyrepülésbe kezdett, és 1994-re - a cégbírósági adatok szerint - lényegében csôdhelyzetbe került. Az elôzô évben még 600 millió forintnyi saját vagyon elfogyott, a cég eredménye mínusz 660 millió forintra rúgott. Egy akkor készült könyvvizsgálói elemzés szerint a Vico Kiadói Rt.-t teljes egészében külsô forrásokból finanszírozták, a bevont pénzek kamatköltsége elérte a 136 millió forintot, és további 200 milliót tettek ki a rosszul sikerült befektetések. A süllyedô vezérhajóból Fenyô menteni kezdte a menthetôt.
1995 végén - a Karib-tengeri St. Vincent sziget fôvárosában Kingstownban mûködô Maritime Trade Ltd. közbeiktatásával - megalapította az egymillió forintos törzstôkéjû Egyesült Kiadói Holding (EKH) Kft.-t, amelyet Maglódon jegyeztetett be, ott ugyanis 1995-ben még nem vetettek ki iparûzési adót, és Fenyô "nem szeretett feleslegesen fizetni". Ebbe a cégbe tette át szinte az összes Vico-lap kiadói jogát, és a német Bauer Verlag
Hozzaszolasok
#1 |
lalapapa
- 2012. September 20. 10:46:49
#2 |
nyilasfergeteg
- 2012. September 20. 14:14:03
#3 |
gladiator07
- 2012. September 20. 16:59:59
#4 |
jozsef toth
- 2012. September 20. 22:31:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.