Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Izrael: bevándorlásból kivándorlás
Még éppen idõben és persze micsoda véletlen! Az Európai Integrációs Alap támogatásával a következõ hónapokban a Magyarországon élõ Izraeliek életét ismerheti meg a kedves olvasó. Elsõként azonban érdemes megismerni az országot, ahonnan cikkeink fõszereplõi érkeztek. Milyen az ország maga és miért hagyják el egyesek Herzl Tivadar álmát.
A XIX. század változásoktól fûtött éveiben az európai zsidó közösségen belül is új gondolatok bontakoztak ki, míg egyesek az európai társadalmakba történõ asszimilációt próbálták elérni, addig mások a Cionba történõ visszatérés álmát dédelgették.
Kattintson és nézegessen képeket Izrael hétköznapjairól!
A század közepétõl kezdve egyre több oroszországi zsidó gondolkodó számára vált világossá, hogy az egyetlen gyógyír a zsidóság problémáira, ha véget vetnek a számûzetésnek és visszatérnek a Biblia földjére. Oroszországban sorra alakultak a nemzeti kultúra mûvelését célzõ egyesületek, azonban céljuk megvalósításától egy-két palesztinai település létrehozásán kívül nagyon messze álltak. A század végén, pontosabban 1896. január 17-én, azonban történt valami, ami megváltoztatta a cionista eszme helyzetét és a világpolitika porondjára léptette azt. Ezen a napon jelent meg a londoni The Jewish Chronicle hasábjain a Budapestrõl elszármazott újságíró Herzl Tivadar (1860-1904) Megoldás a zsidókérdésre címû cikke.
A cikkben egy zsidó kongresszus felállítását kezdeményezte a szerzõ, amely elõkészíti a Zsidó Állam megvalósítását és a zsidók oda történõ kivándorlását. A cikk megjelenése után egy évvel Bázelben meg is tartották az I. Cionista Kongresszust, ahol döntöttek arról, hogy a kivándorlás célja Palesztina, az õsi Erec Jiszrael lesz. 1902-ben Herzlnek megjelent a felépítendõ államot bemutató regénye az Õsújország, amelynek héber címe (Tel-Aviv) lett az elsõ modern palesztinai zsidó város neve, befejezõ mondata ("Ha akarjátok, nem mese!") pedig generációk számára szolgált buzdító jelszóként.
A következõ évtizedekben felgyorsult a zsidók kivándorlása a Szentföldre, az alija. A II. világháború borzalmait követõen az otthon és család nélkül maradt európai zsidók tömegei vándoroltak Palesztinába, az akkori jisuvba, hogy új életet kezdjenek. A világháborút követõen felgyorsultak az események a Közel-Keleten, 1947. november 29-én az ENSZ Közgyûlés elfogadta 181.számú határozatát a palesztinai brit mandátum ketté osztásáról egy zsidó és egy arab államra, így 40 évvel Bázel után az akkori kongresszus céljainak teljesülése egy hajszálnyira volt. Végül 1948. május 14-én David Ben-Gurion a baloldali Mapaj (Izraeli Munkások Pártja) vezetõje, majd az ország elsõ miniszterelnöke, kikiáltotta Izrael Állam függetlenségét. Rá egy napra, hosszas elõjáték után, kitört az elsõ arab-izraeli háború az úgynevezett Függetlenségi Háború.
David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltja
Izrael függetlenségét (wikipedia)
64 évvel és hat nagyobb háborúval az említett események után Izrael kívülrõl egy sikeres ország képét mutatja, gazdasága prosperál, népessége növekszik és bár folyamatos a konfliktus közte és szomszédai között, a népesség nagyobb része az utóbbi öt évet tekinti az állam legbékésebb korszakának. Érdemes azonban mindezt közelebbrõl megnézni, mert a távolság néha szépít.
"Ha akarjátok..."
Izrael Állam népessége évrõl évre növekszik, ennek kis részét az alija, nagyobb részét a természetes népszaporulat adja. Az izraeli népesség évente körülbelül 1,9 százalékkal nõ, a termékenységi ráta 3 gyermek/nõ, amely a fejlett országok körében az egyik legmagasabbnak számít.
Kattintson és nézze meg Észak-Izraelt!
Bár egyesek szerint a népesség növekedése az izraeli palesztinok nagyobb gyermekvállalási kedvének köszönhetõ, azonban ennek ellentmond, hogy az izraeli palesztinok és zsidók aránya az utóbbi évtizedben nem változott, mindkét csoport körében 2 százalék körüli a népességnövekedés. Emellett a népesség növekedésében közrejátszik az alija is, ennek keretében tavaly kb. 19 ezren vándoroltak ki Izraelbe. Izrael Állam népessége jelenleg körülbelül 7,9 millió fõ, ebbõl 5,9 millióan zsidók (76%), 1,6 millióan izraeli palesztinok (20%), 327 ezren (4%) pedig az egyéb kategóriába tartoznak (oroszok, menekültek, filippinók, cserkeszek, örmények).
Vallások Izraelben
Izrael, bár önmeghatározása szerint egy zsidó állam, azonban népességének egynegyede más felekezet tagja. Izraelben a zsidók mellett élnek még muszlimok, többségében szunniták (17%), keresztények (2%), drúzok (1,5%) és másvallásúak (bahaiok, afrikai héberek, asszír-káldeusok, ateisták stb.), akik a népesség kb. 4 százalékát teszik ki.
A zsidó népességen belül is vannak különbségek a vallásértelmezésétõl és gyakorlásától függõen, így beszélhetünk haredi, ultra-ortdodoxokról (19%), dati-leumi, vallásos cionistákról (12%), maszorti, konzervatívokról (13%), hagyományõrzõkrõl (25%) és szekulárisokról, akik között vannak istenhívõk és ateisták is (43%).
forrás: Israeli Central Bureau of Statistics
Izrael gazdaságilag a fejlett országok közé tartozik, egy fõre jutó GDP-je meghaladja a 31 ezer dollárt, gazdasága 2011-ben 4,8 százalékkal nõtt. Izrael Állam ipara rendkívül fejlett, az ország jeleskedik a hadiipari újításokban és a high-techben. A munkanélküliségi ráta alacsonynak mondható, mindössze 6,5 százalék, az átlagbérek magasak körülbelül 500 ezer forintnak megfelelõ sékel a nettó kereset. Az eddig olvasottak alapján Izrael egy valódi sikertörténet, sokszínû társadalmával és kiváló gazdasági helyzetével mindössze a külsõ problémákkal kell farkasszemet néznie. Mindez azonban nem ilyen egyszerû...
"Nem akarjátok, nem kell..."
Izraelt azonban a külsõ problémák mellett, belsõ ellentétek is feszítik. A sokszínû társadalom azt is jelenti, hogy rengeteg különbözõ társadalmi érdek ütközik minden politikai döntés alkalmával, ez pedig egyet jelent azzal, hogy a politikai elit hatalmát féltve, a fontosabb döntéseket évtizedek óta halogatja. Ezért nincs az országnak mai napig kész az alaptörvénye, ezért volt csak idén kétszer kormányátalakítás (májusban az ellenzék legnagyobb pártja be-, majd augusztusban kilépett a kormánykoalícióból) és ezért sem tud pont kerülni a lassan húsz éve tartó izraeli-palesztin békefolyamat végére. A vallásosok ragaszkodnak privilégiumaikhoz, a szekulárisok féltik saját modern vívmányaikat, a radikálisok az egész Nyugati partot maguknak követelik, míg az Izraelben élõ palesztinok közösségi szinten is jogegyenlõséget szeretnének, és akkor még az afrikai menekültek kérdésérõl nem is beszéltünk.
Kattintson és nézegessen képeket
a Palesztin Területekrõl!
A prosperáló gazdaság ellenére hatalmas a szegénységi küszöb alatt élõk aránya (kb. 20%), az árak folyamatosan nõnek, a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílik, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek. Komoly problémát okoz a drága lakhatás és bár a kormány próbált gyógyírt találni a problémára, a tavaly kirobbant tüntetések kisebb erõvel, de idén is folytatódtak. A viszonylagos béke az arab szomszédokkal azt eredményezte, hogy az emberek a társadalmat hosszú évek óta feszítõ problémákkal kezdtek el foglalkozni. Elõtérbe került a vallásos-világi ellentét, néhol fellángol a szefárdok és askeznáziak közötti konfliktus és megszaporodtak a menekültek és a feketék elleni támadások is. Mindezt pedig még jobban beárnyékolja egy esetleges Irán elleni katonai csapás lehetõsége.
"Nem akarjátok, nem kell..."
Ironikus falfirka Tel-Avivból
Nem csoda, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét, néhányan pedig közülük már nem is térnek vissza csak rövid látogatások erejéig az Ígéret Földjére. Az izraeli Bevándorlásügyi Minisztérium adatai szerint több mint 700 ezer izraeli él külföldön, többségük az USA-ban és Kanadában telepedett le. Nem kevesen azonban Európába, azon belül is Magyarországra érkeznek. Egyesek csak szimplán tanulni jönnek Magyarországra, mások itt tanulnak és itt is maradnak. Vannak akik az állandó külsõ fenyegetettség miatt jönnek el az országból, mások a gazdasági helyzet miatt vándorolnak ki. Izraeli muszlim és keresztény palesztinok, akik a kisebbségi lét állandó kihívásaitól sokalnak be és világi zsidók, akiket a vallásosok növekvõ száma riaszt el. Megtalálunk közöttük egyszerû vállalkozókat is, de olyan rabbikat is, akik a magyarországi zsidó hitélet felélesztését tûzték ki célul. Nem kevesen pedig magyar gyökereiket kutatják Budapesten, Debrecenben vagy éppen Pécsett. A következõ egy évben az a célunk, hogy bemutassuk az itt élõ izraeliek egy-egy arcát, ittlétük okait, hogy miképpen sikerült beilleszkedniük, hogy szokták meg a közel-keletitõl sok mindenben különbözõ magyar kultúrát és hogy mi a véleményük saját országuk problémáiról. Tartson velünk a kedves olvasó a következõ egy évben, hogy együtt tudjuk meg, vajon tényleg csak az akaraton múlik az a bizonyos álom.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti 18 932 ukrán és 12 594 szerb állampolgárságú személy döntõ többsége Magyarországra, mint az anyaországba hazaérkezõ határon túli magyar honfitársunk. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3816 szerb nemzetiségû és 5070 ukrán nemzetiségû ember élt. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link
A XIX. század változásoktól fûtött éveiben az európai zsidó közösségen belül is új gondolatok bontakoztak ki, míg egyesek az európai társadalmakba történõ asszimilációt próbálták elérni, addig mások a Cionba történõ visszatérés álmát dédelgették.
Kattintson és nézegessen képeket Izrael hétköznapjairól!
A század közepétõl kezdve egyre több oroszországi zsidó gondolkodó számára vált világossá, hogy az egyetlen gyógyír a zsidóság problémáira, ha véget vetnek a számûzetésnek és visszatérnek a Biblia földjére. Oroszországban sorra alakultak a nemzeti kultúra mûvelését célzõ egyesületek, azonban céljuk megvalósításától egy-két palesztinai település létrehozásán kívül nagyon messze álltak. A század végén, pontosabban 1896. január 17-én, azonban történt valami, ami megváltoztatta a cionista eszme helyzetét és a világpolitika porondjára léptette azt. Ezen a napon jelent meg a londoni The Jewish Chronicle hasábjain a Budapestrõl elszármazott újságíró Herzl Tivadar (1860-1904) Megoldás a zsidókérdésre címû cikke.
A cikkben egy zsidó kongresszus felállítását kezdeményezte a szerzõ, amely elõkészíti a Zsidó Állam megvalósítását és a zsidók oda történõ kivándorlását. A cikk megjelenése után egy évvel Bázelben meg is tartották az I. Cionista Kongresszust, ahol döntöttek arról, hogy a kivándorlás célja Palesztina, az õsi Erec Jiszrael lesz. 1902-ben Herzlnek megjelent a felépítendõ államot bemutató regénye az Õsújország, amelynek héber címe (Tel-Aviv) lett az elsõ modern palesztinai zsidó város neve, befejezõ mondata ("Ha akarjátok, nem mese!") pedig generációk számára szolgált buzdító jelszóként.
A következõ évtizedekben felgyorsult a zsidók kivándorlása a Szentföldre, az alija. A II. világháború borzalmait követõen az otthon és család nélkül maradt európai zsidók tömegei vándoroltak Palesztinába, az akkori jisuvba, hogy új életet kezdjenek. A világháborút követõen felgyorsultak az események a Közel-Keleten, 1947. november 29-én az ENSZ Közgyûlés elfogadta 181.számú határozatát a palesztinai brit mandátum ketté osztásáról egy zsidó és egy arab államra, így 40 évvel Bázel után az akkori kongresszus céljainak teljesülése egy hajszálnyira volt. Végül 1948. május 14-én David Ben-Gurion a baloldali Mapaj (Izraeli Munkások Pártja) vezetõje, majd az ország elsõ miniszterelnöke, kikiáltotta Izrael Állam függetlenségét. Rá egy napra, hosszas elõjáték után, kitört az elsõ arab-izraeli háború az úgynevezett Függetlenségi Háború.
David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltja
Izrael függetlenségét (wikipedia)
64 évvel és hat nagyobb háborúval az említett események után Izrael kívülrõl egy sikeres ország képét mutatja, gazdasága prosperál, népessége növekszik és bár folyamatos a konfliktus közte és szomszédai között, a népesség nagyobb része az utóbbi öt évet tekinti az állam legbékésebb korszakának. Érdemes azonban mindezt közelebbrõl megnézni, mert a távolság néha szépít.
"Ha akarjátok..."
Izrael Állam népessége évrõl évre növekszik, ennek kis részét az alija, nagyobb részét a természetes népszaporulat adja. Az izraeli népesség évente körülbelül 1,9 százalékkal nõ, a termékenységi ráta 3 gyermek/nõ, amely a fejlett országok körében az egyik legmagasabbnak számít.
Kattintson és nézze meg Észak-Izraelt!
Bár egyesek szerint a népesség növekedése az izraeli palesztinok nagyobb gyermekvállalási kedvének köszönhetõ, azonban ennek ellentmond, hogy az izraeli palesztinok és zsidók aránya az utóbbi évtizedben nem változott, mindkét csoport körében 2 százalék körüli a népességnövekedés. Emellett a népesség növekedésében közrejátszik az alija is, ennek keretében tavaly kb. 19 ezren vándoroltak ki Izraelbe. Izrael Állam népessége jelenleg körülbelül 7,9 millió fõ, ebbõl 5,9 millióan zsidók (76%), 1,6 millióan izraeli palesztinok (20%), 327 ezren (4%) pedig az egyéb kategóriába tartoznak (oroszok, menekültek, filippinók, cserkeszek, örmények).
Vallások Izraelben
Izrael, bár önmeghatározása szerint egy zsidó állam, azonban népességének egynegyede más felekezet tagja. Izraelben a zsidók mellett élnek még muszlimok, többségében szunniták (17%), keresztények (2%), drúzok (1,5%) és másvallásúak (bahaiok, afrikai héberek, asszír-káldeusok, ateisták stb.), akik a népesség kb. 4 százalékát teszik ki.
A zsidó népességen belül is vannak különbségek a vallásértelmezésétõl és gyakorlásától függõen, így beszélhetünk haredi, ultra-ortdodoxokról (19%), dati-leumi, vallásos cionistákról (12%), maszorti, konzervatívokról (13%), hagyományõrzõkrõl (25%) és szekulárisokról, akik között vannak istenhívõk és ateisták is (43%).
forrás: Israeli Central Bureau of Statistics
Izrael gazdaságilag a fejlett országok közé tartozik, egy fõre jutó GDP-je meghaladja a 31 ezer dollárt, gazdasága 2011-ben 4,8 százalékkal nõtt. Izrael Állam ipara rendkívül fejlett, az ország jeleskedik a hadiipari újításokban és a high-techben. A munkanélküliségi ráta alacsonynak mondható, mindössze 6,5 százalék, az átlagbérek magasak körülbelül 500 ezer forintnak megfelelõ sékel a nettó kereset. Az eddig olvasottak alapján Izrael egy valódi sikertörténet, sokszínû társadalmával és kiváló gazdasági helyzetével mindössze a külsõ problémákkal kell farkasszemet néznie. Mindez azonban nem ilyen egyszerû...
"Nem akarjátok, nem kell..."
Izraelt azonban a külsõ problémák mellett, belsõ ellentétek is feszítik. A sokszínû társadalom azt is jelenti, hogy rengeteg különbözõ társadalmi érdek ütközik minden politikai döntés alkalmával, ez pedig egyet jelent azzal, hogy a politikai elit hatalmát féltve, a fontosabb döntéseket évtizedek óta halogatja. Ezért nincs az országnak mai napig kész az alaptörvénye, ezért volt csak idén kétszer kormányátalakítás (májusban az ellenzék legnagyobb pártja be-, majd augusztusban kilépett a kormánykoalícióból) és ezért sem tud pont kerülni a lassan húsz éve tartó izraeli-palesztin békefolyamat végére. A vallásosok ragaszkodnak privilégiumaikhoz, a szekulárisok féltik saját modern vívmányaikat, a radikálisok az egész Nyugati partot maguknak követelik, míg az Izraelben élõ palesztinok közösségi szinten is jogegyenlõséget szeretnének, és akkor még az afrikai menekültek kérdésérõl nem is beszéltünk.
Kattintson és nézegessen képeket
a Palesztin Területekrõl!
A prosperáló gazdaság ellenére hatalmas a szegénységi küszöb alatt élõk aránya (kb. 20%), az árak folyamatosan nõnek, a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílik, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek. Komoly problémát okoz a drága lakhatás és bár a kormány próbált gyógyírt találni a problémára, a tavaly kirobbant tüntetések kisebb erõvel, de idén is folytatódtak. A viszonylagos béke az arab szomszédokkal azt eredményezte, hogy az emberek a társadalmat hosszú évek óta feszítõ problémákkal kezdtek el foglalkozni. Elõtérbe került a vallásos-világi ellentét, néhol fellángol a szefárdok és askeznáziak közötti konfliktus és megszaporodtak a menekültek és a feketék elleni támadások is. Mindezt pedig még jobban beárnyékolja egy esetleges Irán elleni katonai csapás lehetõsége.
"Nem akarjátok, nem kell..."
Ironikus falfirka Tel-Avivból
Nem csoda, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét, néhányan pedig közülük már nem is térnek vissza csak rövid látogatások erejéig az Ígéret Földjére. Az izraeli Bevándorlásügyi Minisztérium adatai szerint több mint 700 ezer izraeli él külföldön, többségük az USA-ban és Kanadában telepedett le. Nem kevesen azonban Európába, azon belül is Magyarországra érkeznek. Egyesek csak szimplán tanulni jönnek Magyarországra, mások itt tanulnak és itt is maradnak. Vannak akik az állandó külsõ fenyegetettség miatt jönnek el az országból, mások a gazdasági helyzet miatt vándorolnak ki. Izraeli muszlim és keresztény palesztinok, akik a kisebbségi lét állandó kihívásaitól sokalnak be és világi zsidók, akiket a vallásosok növekvõ száma riaszt el. Megtalálunk közöttük egyszerû vállalkozókat is, de olyan rabbikat is, akik a magyarországi zsidó hitélet felélesztését tûzték ki célul. Nem kevesen pedig magyar gyökereiket kutatják Budapesten, Debrecenben vagy éppen Pécsett. A következõ egy évben az a célunk, hogy bemutassuk az itt élõ izraeliek egy-egy arcát, ittlétük okait, hogy miképpen sikerült beilleszkedniük, hogy szokták meg a közel-keletitõl sok mindenben különbözõ magyar kultúrát és hogy mi a véleményük saját országuk problémáiról. Tartson velünk a kedves olvasó a következõ egy évben, hogy együtt tudjuk meg, vajon tényleg csak az akaraton múlik az a bizonyos álom.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti 18 932 ukrán és 12 594 szerb állampolgárságú személy döntõ többsége Magyarországra, mint az anyaországba hazaérkezõ határon túli magyar honfitársunk. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3816 szerb nemzetiségû és 5070 ukrán nemzetiségû ember élt. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kedvesi
- 2012. September 20. 06:33:00
#2 |
Perje
- 2012. September 20. 08:42:09
#3 |
Varuna
- 2012. September 20. 14:39:56
#4 |
mormota1968
- 2012. September 21. 02:53:21
#5 |
Perje
- 2012. September 21. 12:39:14
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.