Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Johann von Leers: Bolsevizmus és a zsidó világuralom
1941…
Német páncélos csapatoknak 1941. július 9-én Dubnóba történt bevonulása után az ukrán városka lakossága elsõsorban a „Borzalmak házára” hívta fel figyelmüket. Ez a régi fogház volt, egy ormótlan vörös téglaépület, amelyet kis, fából való õrtornyok szegélyeztek.
Amit itt találtak, arról így számol be egy haditudósító, Siegfried Pistorius:
„…528-anvoltak, akik nem érhették meg a szabadulás óráját, mert vád és ítélet nélkül legyilkolták õket. 528 férfi, asszony és gyermek. Megölték õket egyszerûen csak azért, mert ukránok voltak, mert szerették népüket és mert emberek akartak maradni. A fogház felrobbantott szélesfalú kapuján durván ácsolt fakoporsókat hordanak ki hosszú sorban. Meggyötört arcokon könnyek peregnek le, asszonyok esnek össze. A koporsókat zokogó gyermekek ölelik át: apjuk vagy anyjuk fekszik benne. A gyötrelem és nyomorúság menete az, amely celláról-cellára, emeletrõl-emeletre vonul ebben a házban: asszonyok keresik férjüket, férfiak asszonyaikat, gyermekek szüleiket… Öt emelete van a dubnói halálháznak. A hosszú, keskeny folyosókon sok száz cella van egymás mellett. A páncélozott cellaajtók be vannak zúzva, egyiken gépfegyver-golyók nyoma látszik, másikat kézigránát robbantotta szét. A lépcsõkön és szanaszét a földön ruhadarabok csizmák és vérfoltos takarók hevernek szörnyû összevisszaságban. A kõpadló tele volt vértócsákkal és az egész épületben valami édeskés hullaszag terjeng.
A német csapatok bevonulása elõtt néhány órával szörnyû vérengzés volt itt: vérszomjas bolsevista gyilkosok gépfegyverrel lõttek be vagy kézigránátokat dobáltak a cellákba, meggyaláztak asszonyokat és leányokat és anyjuk keblén szúrták le a csecsszopókat. Az iszonyat útja az, amin a német katonák és Dubnó lakossága ebben a fogházban jár. Az egyik sarokban állati módon megcsonkított férfiak feküsznek vérükbe fagyva, emitt még viaszbábúéhoz hasonló merevséggel dõlnek halott asszonyok a vérfoltos falakhoz. Az egyik cellában leányok voltak; támadóik elõl a cella túlsó sarkába menekültek, ott fekszenek most is — holtan. Arcukat az iszonyat torzítja el, nyakukon fojtogatás nyomai látszanak…”
Egy volt fogoly, aki túlélte Dubnó rémnapjait, a Rovnó melletti Kustynból való Csirva elmondj a, hogy mit élt át ezekben a napokban:
„Egyik felsõ emelet cellájában feküdtem harmincadmagammal. Mind ukrán politikai foglyok voltunk… Június 24-én az volt a parancs, hogy vacsora után azonnal feküdjünk le, de ne az oldalsó padokra, hanem szembe a cellaajtó ablaknyílásával. Fél óra múlva elrántották az ablaknyílást, de nem a vacsorát adták be, mint szokás volt,
hanem egy géppisztoly csöve jelent meg. Több lövés hangzott el.
A földre vetettük magunkat, közvetlenül az ajtó elé, úgyhogy a lövések nem találhattak el. Erre felszakították a cellaajtót. Egy szovjetzsidó és két zsidónõ, Bronstein és Geiffler álltak ott, kezükben géppisztoly. Vad lövöldözés kezdõdött. Nekem szerencsém volt. Lövést kaptam a lábamba és a sarokba estém, a többiek meg rám. Az enyémhez hasonló módon összesen négyen menekültünk meg a harminc közül.
A három gyilkos zsidó még egy csomó lövést eresztett a hullarakásba, azután elmentek.
Mi négyen, kimásztunk a hullák alól. Ideiglenesen kötöztük sebeinket és így virrasztottuk át az, éjszakát. A következõ reggel, június 25-én ismét lövöldözést hallottunk az épületben. Erre újra gyorsan a hullák alá másztunk.”
Egy másik megmenekült, Morosjuk még ezt tette hozzá vallomásában:
„Az én cellámba csak a két szovjet zsidónõ lõtt be. Egyedül én maradtam életben. Két nap és két éjjel feküdtem a hullarakás alatt, míg a német katonák kimentettek.”
1920…
De akkor sem volt ez másképp, mikor a bolsevizmus elkezdõdött. Nilosonski szemtanúja volt ezeknek az idõknek („A bolsevizmus vérmámorában”, Berlin, 1921). Így ír, a kievi Cseka-házról abból az idõbõl, mikor a város a bolsevisták hatalmába került:
„Az áldozatok legyilkolása általában nagy tivornyák után történt, mint a mulatozás befejezõ fénypontja. A gazemberek emelkedett hangulatban mentek le az udvarra,
a „vágóhídra”, ahol ki-ki a maga tetszése szerint, esetleg többen már elõre összebeszélve, ûzték kegyetlen szórakozásukat. Az áldozatokat nem egyszer órákon keresztül kínozták és gyötörték a legborzalmasabb módon. A legkülönbözõbb sebeket ejtették rajtuk, koponyájukat lassan préselték össze, válogatott kínzóeszközökkel szurkálták õket, kiszaggatták nyelvüket és végtagjaikat… Megölni azután csak akkor ölték meg ezeket a szerencsétleneket, mikor a túlzott alkoholfogyasztás következtében már nem tudtak a lábukon állni és be kellett fejezniök ragyogó ünnepségüket. Kiev hírhedt hóhéra a zsidó Schwarz Róza volt. Egész Kiev csak úgy ismeri õt hogy a „Róza”. Áldozatait csak százanként lehet megszámolni. Ez a Róza, mikor elfogták és hadbíróság elé került, azt vallotta, hogy mialatt ítélkezett, állandóan koffeint fecskendezett be magának, azután mámorában végzett áldozataival.
Az úgynevezett Csreszvicsajka-áldozatok körének egyik tagja elmondotta, hogy megkötözve egy asztalra fektették egy zsidólány elé. A zsidólány, gúnyneve Szonja volt, egy órán át kínozta. Revolverét hol a halántékához, hol a homlokához, hol a szívére szorította, hol még a szájába dugta, közben pedig állandóan az arcát figyelte. A végén kedvetlenül zsebre tette a revolvert azzal, hogy most nincs hangulatban, majd egy másik alkalommal lövi agyon.
Megállapítható, hogy amint Kievben, úgy Odesszában, Kharkovban, Poltavában meg másutt is, mindenütt, zsidó asszonyok és lányok különös kedvteléssel ûzték a kínzás és öldöklés véres foglalkozását. Számuk igen jelentékeny volt. Minden városnak megvolt a maga hírhedt és soha el nem felejtett Rózája vagy Szonjája. Ha a hivatásos kínai hóhérok egy aggastyán hófehér haja láttára haboztak munkájukat végezni, vagy ha ezek kínzása túl gyengének és kíméletesnek látszott, akkor zsidólányok fogtak hozzá a dologhoz; nagy kedvvel csinálták, akár öregemberrõl, akár öregasszonyról volt szó; a legelképzelhetetlenebb kínzásokat vitték végbe, mielõtt végeztek volna áldozatukkal.”
Emberkínzók és hóhérok: újra és újra — zsidók…
A legszörnyûbb kínzások és kivégzések, amelyek annyira jellemzik a bolsevizmust, a zsidók mûve volt.
Mi van mögötte?
A bolsevizmus keletkezését zsidó bankárok finanszírozták. Ezt bizonyítja a francia kormány washingtoni hírszolgálatának elsõ fõnöke által 1919-ben készített jelentés:
„7—618—6
Hadseregparancsnokság
Np. 912—S. R. 2
Vezérkari Fõnökség
II.
II. osztály.
Bolsevizmus és a zsidóság
Az amerikai hivatalos hírszolgálat feljegyzése (a Francia Köztársaság hírszolgálatának fõnökétõl az Egyesült Államoknak kézbesítve).
I. 1916 februárjából származik az elsõ értesülés arról, hogy Oroszországban forradalom készül. Kiderült, hogy ebben a felforgató tevékenységben a következõ személyek és bankházak vettek részt:
1. Jakob Schiff, zsidó,
2. Kuhn, Loeb és Társai zsidó bankház; igazgatóság:
Jakob Schiff, zsidó,
Felix Warburg, zsidó,
Otto Kahn, zsidó,
Mortimer Schiff, zsidó,
Jerome H. Hanauer, zsidó,
3. Gugenheim
4. Max Breitung.
A fentiek alapján minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy
az orosz forradalom, amely e jelentés beérkezte után egy esztendõvel tört ki, keletkezesében és kifejlõdésében egyaránt egyedül zsidó befolyásra vezethetõ vissza.
Tény az is, hogy Jakob Schiff 1917 áprilisában olyértelmû nyilatkozatot tett közzé, hogy az orosz forradalom kizárólag az „õ anyagi támogatása révén gyõzött.” Ugyanez a jelentés még ezt is mondja:
„IV. Jakob Schiff közeli barátai között van egy rabbi, Judah Magnes, Schiff bizalmasa és ügynöke; teljesen az õ embere. Magnes a nemzetközi zsidóság lelkes elõharcosa. Egy Jakob Millikov nevû zsidó azt mondotta errõl a Magnesrõl, hogy próféta:
1917-ben ez a zsidó próféta az elsõ tiszta bolsevista közösséget alapította az országban „néptanács” elnevezés alatt. Az innen kiáradó veszedelem csak jóval késõbb
Mortimer Schiff
Warburg
Gugenheim
Hanauer
Otto Kahn
Sztalin
Krestinki, Litwinow-Finkelstein, Ugarow, Lunatscharski
Szovjet zsidók
lett nyilvánvalóvá. 1918 október 24-én Judah Magnes kijelentette, hogy bolsevista és hogy a bolsevista tanokkal és bolsevista eszmékkel teljesen egyetért.
Ezt a nyilatkozatot Magnes New-York-ban, az „Amerikai Zsidó Szövetség” egy gyûlésén tette. Jakob Schiff ekkor elítélte Judah Magnes eszméit és ez, a közvélemény megtévesztésére, az „Amerikai Zsidó Szövetség”-bõl ki is lépett. Közben azonban Schiff és Magnes, mint a Kehilla (Kahal) végrehajtó tanácsának tagjai, a legszorosabb kapcsolatban maradtak egymással.
V. Másrészrõl pedig Magnes, Jakob Schiff anyagi támogatásával, a Poale Zion nevû cionista világszervezet vezetõje volt. Ennek célja a „zsidó munkáspárt” nemzetközi uralmát valóra váltani. Ebbõl ismét csak a zsidó milliomosok és a proletariátus szoros kapcsolata tûnik ki.”
A bolsevizmus dicsérete Judah Leon Magnes szerint:
A Jeshurun hitközség rabbija, Judah Leon Magnes, aki mint a jeruzsálemi zsidó egyetem kancellárja halt meg 1919-ben, New-York-ban, egyik nyilvános beszédében ezeket mondotta:
„Mikor a zsidó a maga gondolatait, egész lelkét a munkások, e világ szegényei és kitagadottjai ügyének szenteli, akkor — alaptermészete szerint — a dolgok gyökeréig hatol. Németországban Marx és Lassalle, Haase és Eduard Bernstein képviselik, Ausztriában Victor és Friedrich Adler, Oroszországban Trockij. Hasonlítsuk össze egy pillanatra a jelenlegi németországi és oroszországi állapotokat: mindkettõben a forradalom hatalmas alkotóerõket tett szabaddá. Egyenesen csodálatos, hogy a zsidóság — mégpedig azonnal — milyen nagymértékben volt hajlandó a legélénkebb tevékenységre. Forradalmár vagy szocialista, menseviki vagy bolseviki, függetlenségi vagy ó-szocialista: bármelyikrõl van szó, mind zsidók õk és ezek a zsidók minden forradalmi csoportosulásban ott vannak, vezetõ helyen, de mindenesetre az aktívak között.” (Idézi Leon de Poncius: „A forradalom kulisszái mögött”, 1929, 2. kötet, 15. lap.)
A bolsevizmus „eszményei”
„A bolsevizmus eszményei sok ponton a zsidóság legnagyszerûbb eszményeivel megegyeznek.” (London, Jewish Chronicle, 1920. szept. 10.)
„Az a tény, hogy van bolsevizmus, az a tény, hogy olyan sok zsidó bolsevista, az a tény, hogy a bolsevizmus és zsidóság eszményei annyira egyeznek: jellemzõ és igen nagyjelentõségû.” (Jewish Chronicle, 1919, idézi a Morning-Post, 1920. febr. 15.)
A revali dokumentum
A zsidó Sunder a 9. vörös lövészhadosztály zászlóalj-parancsnoka volt és az 1919 nov. 9-ére virradó éjjel az észt határon elesett Zsebében egy okmányt találtak, az Alliance Israélite Universelle szakosztály-elnökeihez intézett körlevelet. Az okmány szövegét a dorpati „Postmeez” és a revali „Teeetaja” címû észt újságok 1919 dec. 31-én kinyomtatták.
„Titkos. Az Alliance Israélite Universelle szakosztály-elnökeinek.
Izrael gyermekei! Végsõ gyõzelmünk órája, közel van. Itt állunk a világuralmunk kezdetén. Az, amirõl eddig csak álmodtunk, most valóra válik. Mi, akik tegnap még gyengék és Segítség nélkül valók voltunk, ma — hála az átalakulásnak — büszkén emeljük fel fejünket.
Mindamellett résen kell lennünk. Mert bizonyos, hogyha összerombolt oltárok és ledöntött trónok felett menetelünk, akkor, a megmutatott úton tovább kell haladnunk.
…Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom alá vessük s végül is arra kényszerítsük, hogy elõttünk térdet hajtson. Már szinte mindent elértünk… De mégis óvatosaknak kell lennünk, mert mostantól fogva a leigázott Oroszország a mi esküdt ellenségünk. Az a gyõzelem, amit Oroszország felett a zsidó géniusz elért, a következõ nemzedékek alatt ellenünk fordulhat.
Oroszország ott fekszik a porban. Uralmunk alatt áll. De ne feledjétek, hogy vigyáznunk kell szüntelenül. A biztonságunkért való szent aggodalom semmiképpen sem engedheti meg, hogy könyörületesek és lágyszívûek legyünk…
Az ellenséggel szemben nincs könyörület: vezetõit és legjobbjait el kell távolítani, hogy a leigázott Oroszországnak ne legyenek többé vezetõi. Ezzel küszöbölhetjük ki a lehetõségét annak, hogy szembe tudjanak velünk szállani.
Pártviszályt kell felkeltenünk és egyenetlenséget kell szítanunk a parasztok és a munkások között. A háború és osztályharc majd megsemmisítik azokat a kultúrértékeket, amelyeket a keresztyén népek teremtettek…
…Bornstein, Apfelbaum, Rosenfeld, Steinberg — ezek mind és még sokan mások, hûséges fiai Izraelnek. Hatalmunk Oroszországban határtalan. A városokban, a népbiztosságokon, az ellátási tanácsoknál, a házbizottságoknál stb. a mi népünk képviselõi a fõhelyen vannak. De ne engedjétek, hogy a gyõzelem megrészegítsen! Legyetek résen, mert senki nem védelmezhet meg bennünket, csak mi magunk!”
A bolsevizmus is a zsidóság kezében van
Az orosz államapparátusban a legfontosabb ember. Kaganovics Lázár aki a népbiztosok tanácsában Sztálin helyettese, azonkívül pedig a közlekedésügy népbiztosa. Helyettese a pártban a zsidó Mechlis, aki a szovjethadsereg politikai igazgatásának vezetõje és mindenekelõtt a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke, ráadásul pedig az államellenõrzés népbiztosa. Zsidók még a következõ népbiztosok, illetve fontos hivatalok vezetõi: Zemljacska: a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke; Dubelszkij: tengeri hajózás; Ginsburg: építésügy; Kaganovics J. M.: külkereskedelem, Szuchovolszkij: naftaipar; Kaplun: építésügy; Bejser: kohóipar; Besus: építési anyagok Ukrajnában; Weinstein: halipar; Schapire: készenlét; Sejdin: igazságügy; Mulstein: a faipari népbiztos elsõ helyettese; Zarapkin: a külügyi népbiztosság 2. távol-keleti ügyosztályának vezetõje.
A bolsevizmus: a zsidóság diadala
„Mi, zsidók, szabadok lettünk és nagyszerû bosszút álltunk. Óh, megérte elszenvedni a pogromokat! Az a kormányzat, amely üldözött bennünket; most reménytelenül elmerül a feledés homályában. Ahol egykor megalázottak és üldözöttek voltunk, most büszke és kíméletlen üldözõk vagyunk!” (Idézve: „Most és örökké. Beszélgetés Israel Zangwill-el a zsidóságból és a jövõrõl.” A bevezetõt írta: Zangwill és Sámuel Roth. New York, Robert M. McBride. and Co. 1925.)
„Azok a zsidók, akik tagadják, hogy kommunisták, az éppen csak hogy megtûrt polgárok közé sorozzák magukat. Pedig a fasizmus elleni egységes front kiszélesítésére és megerõsítésére van szükségünk. Ha ez egységfront összekovácsolásának munkájában Amerika zsidói mind kommunistáknak vallják magúkat, — akkor ez meg is fog történni.” (Rabbi James Waterman Wise, Rabbi Stephan S. Wise fia, a New Masses címû újságban, 1935. okt. 29:).
A bolsevizmus kegyetlen és véres tetteiben a zsidóságnak más népekkel szembeni õsi faji gyûlölete tombolja ki magát.
A faji gyûlölet zsidó alaptulajdonság
„Az antiszemitizmussal, a zsidógyûlölettel a zsidók oldalán a minden nem zsidó elleni ádáz gyûlölet áll szemben. Minden nemzsidóról tudjuk mi, zsidók, hogy valahol, szívük egyik csücskében antisemiták és azok is kell, hogy legyenek. De ugyanúgy minden zsidó lelke legmélyébõl gyûlölõje mindennek, ami nemzsidó… Az a szó, hogy „zsidó”, egyetlen keresztyén szívében sem valami ártatlan fogalom. De épp így a „gój” — ami önmagában véve nem lenne sértés — minden zsidóban világos, félre nem érthetõ válaszfalat jelent. Semmi sem él bennem olyan bizonyossággal, mint az arról való meggyõzõdés, hogy ha van valami, amely ennek a világnak összes zsidóit egyesíti, az ez a nagy, fenséges gyûlölet…
Azt hiszem, be lehetne bizonyítani, hogy a zsidóságban van valami olyan mozgalom, amely hû tükörképe az antiszemitizmusnak és azt hiszem, ennél tökéletesebb tükörkép nincs is a világon. A nagy zsidógyûlöletnek nevezem ezt.
A németség veszedelmének neveznek minket. Egészen bizonyos, hogy azok vagyunk; olyan bizonyosan, mint amilyen bizonyosan a németség a zsidóság veszedelme. De ki kívánhatja tõlünk, hogy öngyilkosságot kövessünk el? Senki nem tudja eltörölni azt az igazságot, hogy egy erõs zsidóság veszedelmet jelent mindenre, ami nem zsidó. Bizonyos zsidó köröknek olyan kísérletei, hogy ennek az ellenkezõjét bizonyítsák be, éppannyira gyávák, mint nevetségesek. És a nevetségességnél és gyávaságnál is kétszeresen hazugok! Egyetlen egy kérdés érdekel csupán bennünket: Miénk-e a hatalom vagy sem? Törekednünk pedig éppen, arra kell, hogy mi legyünk a hatalom és az is maradjunk.” (Cheskel Zwi Klötzel: A nagy gyûlölet. „Janus”, 1912. évi 2. szám.)
„Még csak a kezdetén sem vagytok, hogy tartozásunk nagyságát felismerjétek. Betolakodók vagyunk. Rombolók vagyunk. Felforgatók vagyunk. Természetes világotokat, eszményeiteket, sorsotokat birtokba vettük, és ezekkel a kezünkben a leggyalázatosabban kijátszottunk benneteket. Mi voltunk nemcsak az utolsó nagy európai háború, hanem úgyszólván minden háborútok végsõ oka.
Mi voltunk nemcsak az orosz, hanem történelmetek szinte minden nagyobb forradalmának értelmi szerzõi.
Egyenetlenséget és zavart hozunk magán- és közéletetekbe. Még ma is azt csináljuk…! É senki nincs, aki megmondhatná, hogy meddig fogjuk ezt még csinálni.” (Marcus Eli Ravage: A zsidóság igazi pöre. The Century Magazine, 115. kötet, 1928. jan. 3. szám.)
A zsidóság a bolsevizmuson keresztül világuralomra tör
A zsidó cionista vezér, Achad Ha Am (valódi névén Asher Günzberg), ezeket írja „Az érték átértékelése” címû könyvében (idézi Leon de Poncius: A forradalom kulisszái mögött, 2. köt 122—123. lapjain):
„Ez a nép uralkodni jog az összes többi felett… Ez az Izrael, amely minden népek között az emberiség mintaképe…
Izrael fogja megmutatni, hogy mi a jó. A jó a felsõbbrendû ember vagy felsõbbrendû nemzet tulajdona. Azé az erõ, hogy terjeszkedjék, hogy életét tökéletesebbé tegye, hogy a világ ura legyen, tekintet nélkül arra, hogy milyen árat fizetnek ezért az alacsonyabbrendû népek tömegei, tekintet nélkül arra a kárra, amit ezek abból szenvedhetnek. Mert egyedül csak a felsõbbrendû ember és felsõbbrendû nemzet az emberiség igazi koronája. Minden más nemzet csak azért teremtetett, hogy ezeknek a kiválasztottaknak szolgáljon, hogy létra legyenek, amely nélkül nem lehet a kívánt magasságba jutni…”
A bûnöst felismerik
Dr. Goebbels birodalmi miniszter a nemzetiszocialista német munkáspárt 1937-iki pártnapján, a munka pártnapján ezeket mondotta:
„A zsidóságról lerántottuk az álarcot, felismertük, hogy a bolsevista világforradalom legfõbb hordozója a maga belsõ lényegében aszociális és élõsdi elem a kultúrnépek között. A bolsevizmusban azonban olyan talajt teremtett magának a zsidóság, amelyen tenyészni, gyarapodni tud.
Európának azonban látnia kell ezt a veszedelmet és fel kell ismernie azt. Mi soha nem fogunk belefáradni abba, hogy erre rámutassunk, félelem nélkül fogunk ujjal rámutatni a zsidóra, az összeesküvõre, ennek a szörnyû katasztrófának értelmi szerzõjére és haszonélvezõjére: Lássátok, íme ez a világ ellensége, kultúrák megsemmisítõje, minden, népek parazitája; a kháosz fia, a testté vált gonosz, a bomlás csírája, az emberiség bukásának eleven démona.”
Link
Német páncélos csapatoknak 1941. július 9-én Dubnóba történt bevonulása után az ukrán városka lakossága elsõsorban a „Borzalmak házára” hívta fel figyelmüket. Ez a régi fogház volt, egy ormótlan vörös téglaépület, amelyet kis, fából való õrtornyok szegélyeztek.
Amit itt találtak, arról így számol be egy haditudósító, Siegfried Pistorius:
„…528-anvoltak, akik nem érhették meg a szabadulás óráját, mert vád és ítélet nélkül legyilkolták õket. 528 férfi, asszony és gyermek. Megölték õket egyszerûen csak azért, mert ukránok voltak, mert szerették népüket és mert emberek akartak maradni. A fogház felrobbantott szélesfalú kapuján durván ácsolt fakoporsókat hordanak ki hosszú sorban. Meggyötört arcokon könnyek peregnek le, asszonyok esnek össze. A koporsókat zokogó gyermekek ölelik át: apjuk vagy anyjuk fekszik benne. A gyötrelem és nyomorúság menete az, amely celláról-cellára, emeletrõl-emeletre vonul ebben a házban: asszonyok keresik férjüket, férfiak asszonyaikat, gyermekek szüleiket… Öt emelete van a dubnói halálháznak. A hosszú, keskeny folyosókon sok száz cella van egymás mellett. A páncélozott cellaajtók be vannak zúzva, egyiken gépfegyver-golyók nyoma látszik, másikat kézigránát robbantotta szét. A lépcsõkön és szanaszét a földön ruhadarabok csizmák és vérfoltos takarók hevernek szörnyû összevisszaságban. A kõpadló tele volt vértócsákkal és az egész épületben valami édeskés hullaszag terjeng.
A német csapatok bevonulása elõtt néhány órával szörnyû vérengzés volt itt: vérszomjas bolsevista gyilkosok gépfegyverrel lõttek be vagy kézigránátokat dobáltak a cellákba, meggyaláztak asszonyokat és leányokat és anyjuk keblén szúrták le a csecsszopókat. Az iszonyat útja az, amin a német katonák és Dubnó lakossága ebben a fogházban jár. Az egyik sarokban állati módon megcsonkított férfiak feküsznek vérükbe fagyva, emitt még viaszbábúéhoz hasonló merevséggel dõlnek halott asszonyok a vérfoltos falakhoz. Az egyik cellában leányok voltak; támadóik elõl a cella túlsó sarkába menekültek, ott fekszenek most is — holtan. Arcukat az iszonyat torzítja el, nyakukon fojtogatás nyomai látszanak…”
Egy volt fogoly, aki túlélte Dubnó rémnapjait, a Rovnó melletti Kustynból való Csirva elmondj a, hogy mit élt át ezekben a napokban:
„Egyik felsõ emelet cellájában feküdtem harmincadmagammal. Mind ukrán politikai foglyok voltunk… Június 24-én az volt a parancs, hogy vacsora után azonnal feküdjünk le, de ne az oldalsó padokra, hanem szembe a cellaajtó ablaknyílásával. Fél óra múlva elrántották az ablaknyílást, de nem a vacsorát adták be, mint szokás volt,
hanem egy géppisztoly csöve jelent meg. Több lövés hangzott el.
A földre vetettük magunkat, közvetlenül az ajtó elé, úgyhogy a lövések nem találhattak el. Erre felszakították a cellaajtót. Egy szovjetzsidó és két zsidónõ, Bronstein és Geiffler álltak ott, kezükben géppisztoly. Vad lövöldözés kezdõdött. Nekem szerencsém volt. Lövést kaptam a lábamba és a sarokba estém, a többiek meg rám. Az enyémhez hasonló módon összesen négyen menekültünk meg a harminc közül.
A három gyilkos zsidó még egy csomó lövést eresztett a hullarakásba, azután elmentek.
Mi négyen, kimásztunk a hullák alól. Ideiglenesen kötöztük sebeinket és így virrasztottuk át az, éjszakát. A következõ reggel, június 25-én ismét lövöldözést hallottunk az épületben. Erre újra gyorsan a hullák alá másztunk.”
Egy másik megmenekült, Morosjuk még ezt tette hozzá vallomásában:
„Az én cellámba csak a két szovjet zsidónõ lõtt be. Egyedül én maradtam életben. Két nap és két éjjel feküdtem a hullarakás alatt, míg a német katonák kimentettek.”
1920…
De akkor sem volt ez másképp, mikor a bolsevizmus elkezdõdött. Nilosonski szemtanúja volt ezeknek az idõknek („A bolsevizmus vérmámorában”, Berlin, 1921). Így ír, a kievi Cseka-házról abból az idõbõl, mikor a város a bolsevisták hatalmába került:
„Az áldozatok legyilkolása általában nagy tivornyák után történt, mint a mulatozás befejezõ fénypontja. A gazemberek emelkedett hangulatban mentek le az udvarra,
a „vágóhídra”, ahol ki-ki a maga tetszése szerint, esetleg többen már elõre összebeszélve, ûzték kegyetlen szórakozásukat. Az áldozatokat nem egyszer órákon keresztül kínozták és gyötörték a legborzalmasabb módon. A legkülönbözõbb sebeket ejtették rajtuk, koponyájukat lassan préselték össze, válogatott kínzóeszközökkel szurkálták õket, kiszaggatták nyelvüket és végtagjaikat… Megölni azután csak akkor ölték meg ezeket a szerencsétleneket, mikor a túlzott alkoholfogyasztás következtében már nem tudtak a lábukon állni és be kellett fejezniök ragyogó ünnepségüket. Kiev hírhedt hóhéra a zsidó Schwarz Róza volt. Egész Kiev csak úgy ismeri õt hogy a „Róza”. Áldozatait csak százanként lehet megszámolni. Ez a Róza, mikor elfogták és hadbíróság elé került, azt vallotta, hogy mialatt ítélkezett, állandóan koffeint fecskendezett be magának, azután mámorában végzett áldozataival.
Az úgynevezett Csreszvicsajka-áldozatok körének egyik tagja elmondotta, hogy megkötözve egy asztalra fektették egy zsidólány elé. A zsidólány, gúnyneve Szonja volt, egy órán át kínozta. Revolverét hol a halántékához, hol a homlokához, hol a szívére szorította, hol még a szájába dugta, közben pedig állandóan az arcát figyelte. A végén kedvetlenül zsebre tette a revolvert azzal, hogy most nincs hangulatban, majd egy másik alkalommal lövi agyon.
Megállapítható, hogy amint Kievben, úgy Odesszában, Kharkovban, Poltavában meg másutt is, mindenütt, zsidó asszonyok és lányok különös kedvteléssel ûzték a kínzás és öldöklés véres foglalkozását. Számuk igen jelentékeny volt. Minden városnak megvolt a maga hírhedt és soha el nem felejtett Rózája vagy Szonjája. Ha a hivatásos kínai hóhérok egy aggastyán hófehér haja láttára haboztak munkájukat végezni, vagy ha ezek kínzása túl gyengének és kíméletesnek látszott, akkor zsidólányok fogtak hozzá a dologhoz; nagy kedvvel csinálták, akár öregemberrõl, akár öregasszonyról volt szó; a legelképzelhetetlenebb kínzásokat vitték végbe, mielõtt végeztek volna áldozatukkal.”
Emberkínzók és hóhérok: újra és újra — zsidók…
A legszörnyûbb kínzások és kivégzések, amelyek annyira jellemzik a bolsevizmust, a zsidók mûve volt.
Mi van mögötte?
A bolsevizmus keletkezését zsidó bankárok finanszírozták. Ezt bizonyítja a francia kormány washingtoni hírszolgálatának elsõ fõnöke által 1919-ben készített jelentés:
„7—618—6
Hadseregparancsnokság
Np. 912—S. R. 2
Vezérkari Fõnökség
II.
II. osztály.
Bolsevizmus és a zsidóság
Az amerikai hivatalos hírszolgálat feljegyzése (a Francia Köztársaság hírszolgálatának fõnökétõl az Egyesült Államoknak kézbesítve).
I. 1916 februárjából származik az elsõ értesülés arról, hogy Oroszországban forradalom készül. Kiderült, hogy ebben a felforgató tevékenységben a következõ személyek és bankházak vettek részt:
1. Jakob Schiff, zsidó,
2. Kuhn, Loeb és Társai zsidó bankház; igazgatóság:
Jakob Schiff, zsidó,
Felix Warburg, zsidó,
Otto Kahn, zsidó,
Mortimer Schiff, zsidó,
Jerome H. Hanauer, zsidó,
3. Gugenheim
4. Max Breitung.
A fentiek alapján minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy
az orosz forradalom, amely e jelentés beérkezte után egy esztendõvel tört ki, keletkezesében és kifejlõdésében egyaránt egyedül zsidó befolyásra vezethetõ vissza.
Tény az is, hogy Jakob Schiff 1917 áprilisában olyértelmû nyilatkozatot tett közzé, hogy az orosz forradalom kizárólag az „õ anyagi támogatása révén gyõzött.” Ugyanez a jelentés még ezt is mondja:
„IV. Jakob Schiff közeli barátai között van egy rabbi, Judah Magnes, Schiff bizalmasa és ügynöke; teljesen az õ embere. Magnes a nemzetközi zsidóság lelkes elõharcosa. Egy Jakob Millikov nevû zsidó azt mondotta errõl a Magnesrõl, hogy próféta:
1917-ben ez a zsidó próféta az elsõ tiszta bolsevista közösséget alapította az országban „néptanács” elnevezés alatt. Az innen kiáradó veszedelem csak jóval késõbb
Mortimer Schiff
Warburg
Gugenheim
Hanauer
Otto Kahn
Sztalin
Krestinki, Litwinow-Finkelstein, Ugarow, Lunatscharski
Szovjet zsidók
lett nyilvánvalóvá. 1918 október 24-én Judah Magnes kijelentette, hogy bolsevista és hogy a bolsevista tanokkal és bolsevista eszmékkel teljesen egyetért.
Ezt a nyilatkozatot Magnes New-York-ban, az „Amerikai Zsidó Szövetség” egy gyûlésén tette. Jakob Schiff ekkor elítélte Judah Magnes eszméit és ez, a közvélemény megtévesztésére, az „Amerikai Zsidó Szövetség”-bõl ki is lépett. Közben azonban Schiff és Magnes, mint a Kehilla (Kahal) végrehajtó tanácsának tagjai, a legszorosabb kapcsolatban maradtak egymással.
V. Másrészrõl pedig Magnes, Jakob Schiff anyagi támogatásával, a Poale Zion nevû cionista világszervezet vezetõje volt. Ennek célja a „zsidó munkáspárt” nemzetközi uralmát valóra váltani. Ebbõl ismét csak a zsidó milliomosok és a proletariátus szoros kapcsolata tûnik ki.”
A bolsevizmus dicsérete Judah Leon Magnes szerint:
A Jeshurun hitközség rabbija, Judah Leon Magnes, aki mint a jeruzsálemi zsidó egyetem kancellárja halt meg 1919-ben, New-York-ban, egyik nyilvános beszédében ezeket mondotta:
„Mikor a zsidó a maga gondolatait, egész lelkét a munkások, e világ szegényei és kitagadottjai ügyének szenteli, akkor — alaptermészete szerint — a dolgok gyökeréig hatol. Németországban Marx és Lassalle, Haase és Eduard Bernstein képviselik, Ausztriában Victor és Friedrich Adler, Oroszországban Trockij. Hasonlítsuk össze egy pillanatra a jelenlegi németországi és oroszországi állapotokat: mindkettõben a forradalom hatalmas alkotóerõket tett szabaddá. Egyenesen csodálatos, hogy a zsidóság — mégpedig azonnal — milyen nagymértékben volt hajlandó a legélénkebb tevékenységre. Forradalmár vagy szocialista, menseviki vagy bolseviki, függetlenségi vagy ó-szocialista: bármelyikrõl van szó, mind zsidók õk és ezek a zsidók minden forradalmi csoportosulásban ott vannak, vezetõ helyen, de mindenesetre az aktívak között.” (Idézi Leon de Poncius: „A forradalom kulisszái mögött”, 1929, 2. kötet, 15. lap.)
A bolsevizmus „eszményei”
„A bolsevizmus eszményei sok ponton a zsidóság legnagyszerûbb eszményeivel megegyeznek.” (London, Jewish Chronicle, 1920. szept. 10.)
„Az a tény, hogy van bolsevizmus, az a tény, hogy olyan sok zsidó bolsevista, az a tény, hogy a bolsevizmus és zsidóság eszményei annyira egyeznek: jellemzõ és igen nagyjelentõségû.” (Jewish Chronicle, 1919, idézi a Morning-Post, 1920. febr. 15.)
A revali dokumentum
A zsidó Sunder a 9. vörös lövészhadosztály zászlóalj-parancsnoka volt és az 1919 nov. 9-ére virradó éjjel az észt határon elesett Zsebében egy okmányt találtak, az Alliance Israélite Universelle szakosztály-elnökeihez intézett körlevelet. Az okmány szövegét a dorpati „Postmeez” és a revali „Teeetaja” címû észt újságok 1919 dec. 31-én kinyomtatták.
„Titkos. Az Alliance Israélite Universelle szakosztály-elnökeinek.
Izrael gyermekei! Végsõ gyõzelmünk órája, közel van. Itt állunk a világuralmunk kezdetén. Az, amirõl eddig csak álmodtunk, most valóra válik. Mi, akik tegnap még gyengék és Segítség nélkül valók voltunk, ma — hála az átalakulásnak — büszkén emeljük fel fejünket.
Mindamellett résen kell lennünk. Mert bizonyos, hogyha összerombolt oltárok és ledöntött trónok felett menetelünk, akkor, a megmutatott úton tovább kell haladnunk.
…Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom alá vessük s végül is arra kényszerítsük, hogy elõttünk térdet hajtson. Már szinte mindent elértünk… De mégis óvatosaknak kell lennünk, mert mostantól fogva a leigázott Oroszország a mi esküdt ellenségünk. Az a gyõzelem, amit Oroszország felett a zsidó géniusz elért, a következõ nemzedékek alatt ellenünk fordulhat.
Oroszország ott fekszik a porban. Uralmunk alatt áll. De ne feledjétek, hogy vigyáznunk kell szüntelenül. A biztonságunkért való szent aggodalom semmiképpen sem engedheti meg, hogy könyörületesek és lágyszívûek legyünk…
Az ellenséggel szemben nincs könyörület: vezetõit és legjobbjait el kell távolítani, hogy a leigázott Oroszországnak ne legyenek többé vezetõi. Ezzel küszöbölhetjük ki a lehetõségét annak, hogy szembe tudjanak velünk szállani.
Pártviszályt kell felkeltenünk és egyenetlenséget kell szítanunk a parasztok és a munkások között. A háború és osztályharc majd megsemmisítik azokat a kultúrértékeket, amelyeket a keresztyén népek teremtettek…
…Bornstein, Apfelbaum, Rosenfeld, Steinberg — ezek mind és még sokan mások, hûséges fiai Izraelnek. Hatalmunk Oroszországban határtalan. A városokban, a népbiztosságokon, az ellátási tanácsoknál, a házbizottságoknál stb. a mi népünk képviselõi a fõhelyen vannak. De ne engedjétek, hogy a gyõzelem megrészegítsen! Legyetek résen, mert senki nem védelmezhet meg bennünket, csak mi magunk!”
A bolsevizmus is a zsidóság kezében van
Az orosz államapparátusban a legfontosabb ember. Kaganovics Lázár aki a népbiztosok tanácsában Sztálin helyettese, azonkívül pedig a közlekedésügy népbiztosa. Helyettese a pártban a zsidó Mechlis, aki a szovjethadsereg politikai igazgatásának vezetõje és mindenekelõtt a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke, ráadásul pedig az államellenõrzés népbiztosa. Zsidók még a következõ népbiztosok, illetve fontos hivatalok vezetõi: Zemljacska: a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke; Dubelszkij: tengeri hajózás; Ginsburg: építésügy; Kaganovics J. M.: külkereskedelem, Szuchovolszkij: naftaipar; Kaplun: építésügy; Bejser: kohóipar; Besus: építési anyagok Ukrajnában; Weinstein: halipar; Schapire: készenlét; Sejdin: igazságügy; Mulstein: a faipari népbiztos elsõ helyettese; Zarapkin: a külügyi népbiztosság 2. távol-keleti ügyosztályának vezetõje.
A bolsevizmus: a zsidóság diadala
„Mi, zsidók, szabadok lettünk és nagyszerû bosszút álltunk. Óh, megérte elszenvedni a pogromokat! Az a kormányzat, amely üldözött bennünket; most reménytelenül elmerül a feledés homályában. Ahol egykor megalázottak és üldözöttek voltunk, most büszke és kíméletlen üldözõk vagyunk!” (Idézve: „Most és örökké. Beszélgetés Israel Zangwill-el a zsidóságból és a jövõrõl.” A bevezetõt írta: Zangwill és Sámuel Roth. New York, Robert M. McBride. and Co. 1925.)
„Azok a zsidók, akik tagadják, hogy kommunisták, az éppen csak hogy megtûrt polgárok közé sorozzák magukat. Pedig a fasizmus elleni egységes front kiszélesítésére és megerõsítésére van szükségünk. Ha ez egységfront összekovácsolásának munkájában Amerika zsidói mind kommunistáknak vallják magúkat, — akkor ez meg is fog történni.” (Rabbi James Waterman Wise, Rabbi Stephan S. Wise fia, a New Masses címû újságban, 1935. okt. 29:).
A bolsevizmus kegyetlen és véres tetteiben a zsidóságnak más népekkel szembeni õsi faji gyûlölete tombolja ki magát.
A faji gyûlölet zsidó alaptulajdonság
„Az antiszemitizmussal, a zsidógyûlölettel a zsidók oldalán a minden nem zsidó elleni ádáz gyûlölet áll szemben. Minden nemzsidóról tudjuk mi, zsidók, hogy valahol, szívük egyik csücskében antisemiták és azok is kell, hogy legyenek. De ugyanúgy minden zsidó lelke legmélyébõl gyûlölõje mindennek, ami nemzsidó… Az a szó, hogy „zsidó”, egyetlen keresztyén szívében sem valami ártatlan fogalom. De épp így a „gój” — ami önmagában véve nem lenne sértés — minden zsidóban világos, félre nem érthetõ válaszfalat jelent. Semmi sem él bennem olyan bizonyossággal, mint az arról való meggyõzõdés, hogy ha van valami, amely ennek a világnak összes zsidóit egyesíti, az ez a nagy, fenséges gyûlölet…
Azt hiszem, be lehetne bizonyítani, hogy a zsidóságban van valami olyan mozgalom, amely hû tükörképe az antiszemitizmusnak és azt hiszem, ennél tökéletesebb tükörkép nincs is a világon. A nagy zsidógyûlöletnek nevezem ezt.
A németség veszedelmének neveznek minket. Egészen bizonyos, hogy azok vagyunk; olyan bizonyosan, mint amilyen bizonyosan a németség a zsidóság veszedelme. De ki kívánhatja tõlünk, hogy öngyilkosságot kövessünk el? Senki nem tudja eltörölni azt az igazságot, hogy egy erõs zsidóság veszedelmet jelent mindenre, ami nem zsidó. Bizonyos zsidó köröknek olyan kísérletei, hogy ennek az ellenkezõjét bizonyítsák be, éppannyira gyávák, mint nevetségesek. És a nevetségességnél és gyávaságnál is kétszeresen hazugok! Egyetlen egy kérdés érdekel csupán bennünket: Miénk-e a hatalom vagy sem? Törekednünk pedig éppen, arra kell, hogy mi legyünk a hatalom és az is maradjunk.” (Cheskel Zwi Klötzel: A nagy gyûlölet. „Janus”, 1912. évi 2. szám.)
„Még csak a kezdetén sem vagytok, hogy tartozásunk nagyságát felismerjétek. Betolakodók vagyunk. Rombolók vagyunk. Felforgatók vagyunk. Természetes világotokat, eszményeiteket, sorsotokat birtokba vettük, és ezekkel a kezünkben a leggyalázatosabban kijátszottunk benneteket. Mi voltunk nemcsak az utolsó nagy európai háború, hanem úgyszólván minden háborútok végsõ oka.
Mi voltunk nemcsak az orosz, hanem történelmetek szinte minden nagyobb forradalmának értelmi szerzõi.
Egyenetlenséget és zavart hozunk magán- és közéletetekbe. Még ma is azt csináljuk…! É senki nincs, aki megmondhatná, hogy meddig fogjuk ezt még csinálni.” (Marcus Eli Ravage: A zsidóság igazi pöre. The Century Magazine, 115. kötet, 1928. jan. 3. szám.)
A zsidóság a bolsevizmuson keresztül világuralomra tör
A zsidó cionista vezér, Achad Ha Am (valódi névén Asher Günzberg), ezeket írja „Az érték átértékelése” címû könyvében (idézi Leon de Poncius: A forradalom kulisszái mögött, 2. köt 122—123. lapjain):
„Ez a nép uralkodni jog az összes többi felett… Ez az Izrael, amely minden népek között az emberiség mintaképe…
Izrael fogja megmutatni, hogy mi a jó. A jó a felsõbbrendû ember vagy felsõbbrendû nemzet tulajdona. Azé az erõ, hogy terjeszkedjék, hogy életét tökéletesebbé tegye, hogy a világ ura legyen, tekintet nélkül arra, hogy milyen árat fizetnek ezért az alacsonyabbrendû népek tömegei, tekintet nélkül arra a kárra, amit ezek abból szenvedhetnek. Mert egyedül csak a felsõbbrendû ember és felsõbbrendû nemzet az emberiség igazi koronája. Minden más nemzet csak azért teremtetett, hogy ezeknek a kiválasztottaknak szolgáljon, hogy létra legyenek, amely nélkül nem lehet a kívánt magasságba jutni…”
A bûnöst felismerik
Dr. Goebbels birodalmi miniszter a nemzetiszocialista német munkáspárt 1937-iki pártnapján, a munka pártnapján ezeket mondotta:
„A zsidóságról lerántottuk az álarcot, felismertük, hogy a bolsevista világforradalom legfõbb hordozója a maga belsõ lényegében aszociális és élõsdi elem a kultúrnépek között. A bolsevizmusban azonban olyan talajt teremtett magának a zsidóság, amelyen tenyészni, gyarapodni tud.
Európának azonban látnia kell ezt a veszedelmet és fel kell ismernie azt. Mi soha nem fogunk belefáradni abba, hogy erre rámutassunk, félelem nélkül fogunk ujjal rámutatni a zsidóra, az összeesküvõre, ennek a szörnyû katasztrófának értelmi szerzõjére és haszonélvezõjére: Lássátok, íme ez a világ ellensége, kultúrák megsemmisítõje, minden, népek parazitája; a kháosz fia, a testté vált gonosz, a bomlás csírája, az emberiség bukásának eleven démona.”
Link
Hozzaszolasok
#1 |
eleven68
- 2012. September 21. 11:32:36
#2 |
Perje
- 2012. September 21. 11:54:02
#3 |
Seri
- 2012. September 21. 12:15:28
#4 |
postaimre
- 2012. September 21. 12:20:03
#5 |
fsavanyu
- 2012. September 21. 14:41:21
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.