Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Váratlan önkritika: itt a jegybanki beismerés
A pénzügyi válság kapcsán Bank of England kormányzója azt mondta: a háztetõkrõl kellett volna ordítani, hogy baj van.
Recesszió, munkanélküliség, adósságtenger, költségvetési szigor – kulcsszavak a brit gazdaság jelenének jellemzéséhez. Amikor a brit konzervatív-liberális demokrata koalíció a választások megnyerése után gazdasági programot hirdetett, nem ígért könnyû éveket. Igaz, már a választási kampányban sem rejtette véka alá, hogy a britekre nehéz évek várnak, mert a munkáspárti kormány idõszakában óriási mértékû adósság halmozódott fel, amelyeket ha nem törleszt ütemesen és kiszámítható módon Nagy-Britannia, akkor könnyen az államcsõd közelébe kerülhet.
Az államadósság mértékét maguk a munkáspárti politikusok sem vitatták, a kampányban eltérés csak abban volt a két fél között, hogy milyen területekkel kezdve és milyen ütemben, milyen megszorító intézkedésekkel kell és lehet ezt az adóssághegyet csökkenteni. Az azóta eltelt idõben a feladat nem lett könnyebb, és mivel Európában nem nagyon mutatkoznak a konszolidáció jelei, nincs semmi, ami kívülrõl húzhatná magával a brit gazdaságot. A szigetországot egyenlõre csak az segíti, hogy a font nem tagja az eurózónának, és mint ilyen, legalább harminc százalékot vesztett értékébõl az utóbbi másfél évben, aminek persze szintén megvannak a maga buktatói.
A Munkáspárt pedig, immár ellenzékbõl egyre könnyebben és egyre gyakrabban mondogatja, hogy a kormánynak nem az adósságcsökkentésre, hanem a gazdasági növekedésre kellene összpontosítania. Tekintettel a közelgõ olimpiára, egyelõre csak visszafogottan követelik, hogy a kormány hagyjon fel a megszorításokkal, és gyorsítsa a növekedést segítõ intézkedéseket, ám az olimpia után amikor világossá válik, hogy mekkora terhet is jelent és mekkora számlát hagy maga után ez a világverseny, nyilván felerõsödik majd a kormányt bírálók és a növekedés gyorsítását követelõk hangja.
A brit jegybank elnöke, Mervyn King mindenesetre a napokban adott interjúban önkritikát gyakorolt, miközben visszautasította, hogy a Bank of England lenne a felelõs a brit gazdaság állapotáért. “Utólag visszanézve, a háztetõkrõl kellett volna tiszta erõbõl ordítanunk, hogy olyan rendszer épült ki, melyben a bankokat nem hagytuk csõdbe menni, akármilyen rosszul mûködtek, melyben ezek a bankok túl gyorsan nõttek és túl sok kölcsönt vettek fel, a túl elnézõ szabályozás pedig mindezt nem tudta megakadályozni” – mondta a jegybank vezetõje.
Az azóta eltelt idõben a bank és a kormány is, mint valami varázsigét, ismételgeti az új jelszót, az új egyensúly megteremtését, a rebalanszírozást. Vagyis hogy sem az adósságtörlesztést, sem a gazdaságélénkítést nem szabad feladni, a kettõt együtt és egyszerre, valamiféle újfajta egyensúlyban kell megkísérelni végrehajtani.
Errõl így beszélt David Cameron kormányfõ, amikor a brit gazdaság jövõjérõl kérdezték: “Ami most történik a gazdaságunkban, az egy nagyon lassú, bonyolult, aprólékos folyamat, a gazdaság újbóli egyensúlyba lendítése. Mert a növekedés régi modellje, a pénzügy szektorra, az ország déli részére, az eladósodásra építõ modell romokban hever, és azt már nem tudjuk újból összerakni. Ami most történik, bár nem olyan gyorsan, mint szeretnénk, az az, hogy legalább a privátszektorban elkezdõdött a növekedés. Az ország számára ez a legfontosabb kérdés. Engem is ez hajt elõre, hogy ujra mozgásba lendítsük a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk a keményen dolgozó embereknek, és garantálni tudjuk, hogy aki keményen dolgozik, akkor az elnyerheti érte a megérdemelt javadalmazást. Nap mint nap ez a feladat hajt engem is elõre” – mondta David Cameron.
A brit kormányfõ számára külön nehézség, hogy ellenálljon az unió csepülésének, amit pedig a többnyire euroszkeptikus britek mindig szívesen hallanak. Csakhogy az unió nélkül a brit export életképtelen, a brit gazdaság még ennyire sem tudna fejlõdni. Nincs tehát más út, mint egyensúlyozni a megszorítások és a növekedés közt átvezetõ keskeny pallón, és csak remélni lehet, hogy a palló kitart, nem törik el és a britek nem zuhannak bele a szakadékba.
Link
Recesszió, munkanélküliség, adósságtenger, költségvetési szigor – kulcsszavak a brit gazdaság jelenének jellemzéséhez. Amikor a brit konzervatív-liberális demokrata koalíció a választások megnyerése után gazdasági programot hirdetett, nem ígért könnyû éveket. Igaz, már a választási kampányban sem rejtette véka alá, hogy a britekre nehéz évek várnak, mert a munkáspárti kormány idõszakában óriási mértékû adósság halmozódott fel, amelyeket ha nem törleszt ütemesen és kiszámítható módon Nagy-Britannia, akkor könnyen az államcsõd közelébe kerülhet.
Az államadósság mértékét maguk a munkáspárti politikusok sem vitatták, a kampányban eltérés csak abban volt a két fél között, hogy milyen területekkel kezdve és milyen ütemben, milyen megszorító intézkedésekkel kell és lehet ezt az adóssághegyet csökkenteni. Az azóta eltelt idõben a feladat nem lett könnyebb, és mivel Európában nem nagyon mutatkoznak a konszolidáció jelei, nincs semmi, ami kívülrõl húzhatná magával a brit gazdaságot. A szigetországot egyenlõre csak az segíti, hogy a font nem tagja az eurózónának, és mint ilyen, legalább harminc százalékot vesztett értékébõl az utóbbi másfél évben, aminek persze szintén megvannak a maga buktatói.
A Munkáspárt pedig, immár ellenzékbõl egyre könnyebben és egyre gyakrabban mondogatja, hogy a kormánynak nem az adósságcsökkentésre, hanem a gazdasági növekedésre kellene összpontosítania. Tekintettel a közelgõ olimpiára, egyelõre csak visszafogottan követelik, hogy a kormány hagyjon fel a megszorításokkal, és gyorsítsa a növekedést segítõ intézkedéseket, ám az olimpia után amikor világossá válik, hogy mekkora terhet is jelent és mekkora számlát hagy maga után ez a világverseny, nyilván felerõsödik majd a kormányt bírálók és a növekedés gyorsítását követelõk hangja.
A brit jegybank elnöke, Mervyn King mindenesetre a napokban adott interjúban önkritikát gyakorolt, miközben visszautasította, hogy a Bank of England lenne a felelõs a brit gazdaság állapotáért. “Utólag visszanézve, a háztetõkrõl kellett volna tiszta erõbõl ordítanunk, hogy olyan rendszer épült ki, melyben a bankokat nem hagytuk csõdbe menni, akármilyen rosszul mûködtek, melyben ezek a bankok túl gyorsan nõttek és túl sok kölcsönt vettek fel, a túl elnézõ szabályozás pedig mindezt nem tudta megakadályozni” – mondta a jegybank vezetõje.
Az azóta eltelt idõben a bank és a kormány is, mint valami varázsigét, ismételgeti az új jelszót, az új egyensúly megteremtését, a rebalanszírozást. Vagyis hogy sem az adósságtörlesztést, sem a gazdaságélénkítést nem szabad feladni, a kettõt együtt és egyszerre, valamiféle újfajta egyensúlyban kell megkísérelni végrehajtani.
Errõl így beszélt David Cameron kormányfõ, amikor a brit gazdaság jövõjérõl kérdezték: “Ami most történik a gazdaságunkban, az egy nagyon lassú, bonyolult, aprólékos folyamat, a gazdaság újbóli egyensúlyba lendítése. Mert a növekedés régi modellje, a pénzügy szektorra, az ország déli részére, az eladósodásra építõ modell romokban hever, és azt már nem tudjuk újból összerakni. Ami most történik, bár nem olyan gyorsan, mint szeretnénk, az az, hogy legalább a privátszektorban elkezdõdött a növekedés. Az ország számára ez a legfontosabb kérdés. Engem is ez hajt elõre, hogy ujra mozgásba lendítsük a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk a keményen dolgozó embereknek, és garantálni tudjuk, hogy aki keményen dolgozik, akkor az elnyerheti érte a megérdemelt javadalmazást. Nap mint nap ez a feladat hajt engem is elõre” – mondta David Cameron.
A brit kormányfõ számára külön nehézség, hogy ellenálljon az unió csepülésének, amit pedig a többnyire euroszkeptikus britek mindig szívesen hallanak. Csakhogy az unió nélkül a brit export életképtelen, a brit gazdaság még ennyire sem tudna fejlõdni. Nincs tehát más út, mint egyensúlyozni a megszorítások és a növekedés közt átvezetõ keskeny pallón, és csak remélni lehet, hogy a palló kitart, nem törik el és a britek nem zuhannak bele a szakadékba.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kincses
- 2012. May 05. 18:58:28
#2 |
sooska
- 2012. May 06. 08:48:29
#3 |
betli
- 2012. May 06. 10:16:31
#4 |
mormota1968
- 2012. May 07. 02:17:03
#5 |
sooska
- 2012. May 07. 16:27:07
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.