Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A Nemzeti Együttmûködés Rendszere: Kik ejtették foglyul a magyar államot?
A most közreadott névsorral arra vállalkozunk, hogy bemutassuk: egyes állami tisztviselõk illetve állami vállalatok vezetõi mikor és milyen minõségben álltak kapcsolatban azokkal a cég- és érdekcsoportokkal, amelyek ügyeiben a magyar állam képviseletében most szabályozási, döntési, ellenõrzési jogosultságaik vannak. Négy csoportot azonosítottunk, akik számos felsõvezetõt delegáltak az állami szférába a 2010-es kormányváltás óta.
Bankárok és bizományosok: az MFB-BÁV-csoport
Útépítõk és követeléskezelõk: a Betonút-csoport
Médiavásárlók és szerencsejátékosok: a Simicska-csoport
Mezõgazdászok és energetikusok: a szolnoki Nyerges-csoport
A Transparency International (TI) nemzetközi korrupcióellenes szervezet 2012-ben közzétett országjelentése szerint Magyarországon a korrupció minõségileg új szintre lépett: megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkezõ probléma, az ún. state capture, a foglyul ejtett állam jelensége. Az állam – vagy a kormány – foglyul ejtésérõl akkor beszélhetünk, ha egy adott terület mûködtetéséért felelõs szereplõk, törvényhozók illetve állami tisztviselõk nem a közjó, hanem bizonyos magánérdekek logikája szerint alakítják a kompetenciájukba tartozó terület szabályozását, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelmûen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják. Az államot foglyul ejtõ csoport lehet egy vagy több család, csoport, üzleti vagy ágazati érdekkör. A csoport tagjai ebben az esetben a közvetett befolyásolás, a legális vagy illegális lobbi helyett akár ténylegesen is elfoglalhatják az államapparátus tevékenységük szempontjából fontos pozícióit, illetve bizalmi embereiket neveztethetik ki ezekre a posztokra.
A TI megállapításaival összhangban, szélesebb körben is általánosnak mondható meggyõzõdés, hogy a Simicska-Nyerges érdekkör katonái mára vagy megszállták, vagy befolyásuk alá vonták az államélet szinte összes, számukra fontos posztját, így értelemszerûen jelentõs befolyásra tettek szert az uniós fejlesztési forrásokra és magyar közpénzekre kiírt kisebb-nagyobb pályázatok sorsa fölött is. E vélekedéssel szemben úgy tûnik, hogy – bár valóban számos fontos döntési, illetve döntésközeli pozícióban találunk olyan állami tisztségviselõket akik életútjuk alapján kötõdnek a Simicska-Nyerges pároshoz – a képlet ennél kicsit bonyolultabb: a közpénzekért folyó versenyben sikeresen mûködnek más, szintén a Fideszhez, illetve az elsõ Orbán-kormányhoz köthetõ csoportok is. A különbözõ konzorciumi együttmûködések vagy az egyes közhatalmi pozíciókba való kinevezésekkel járó formális tulajdon-, illetve pozícióátruházások pedig azt mutatják, hogy ezek a „körön belül” egymással rivalizáló csoportok adott esetben képesek a hatékony kooperációra is.
A jobboldali gazdasági holdudvarban meghatározó szerepet játszó Töröcskei István nagyvállalkozó-bankár legutóbbi állami kinevezését követõen például egyes cégekben korábban meglévõ tulajdonrészeit Nyerges Zsolt vette át, vezérigazgatói pozícióját a Töröcskei-birodalom zászlóshajójának számító Pro-Aurum Zrt.-ben pedig Tóth Marianna, Simicska Lajos egyik legrégebbi kádere örökölte. Tovább árnyalja a képet, hogy egyes, az új érában kinevezett állami tisztviselõk több érdekcsoporthoz is kötõdnek, illetve hogy egyes cégekben, illetve projektekben együtt lépnek föl az egymással egyébként versengõ csoportok; ráadásul a végrehajtói szinten nem ritka az átjárás a különbözõ csoportok között.
A HVG összesítése szerint a száz milliárd forintot meghaladó árbevétel után 14 milliárd forint osztalékot fizettek ki a Simcska-Nyerges cégbirodalom vállalkozásai a tulajdonosoknak csak 2011-es üzleti év eredményeként (Céghajlatváltozás; HVG 2012. 07.07.) A bevétel túlnyomó része a sajtó által elég pontosan dokumentált módon állami és önkormányzati megrendelésekbõl adódott, vagyis a 14 milliárdos profitot termelõ projektek zöme közpénzekbõl: uniós fejlesztési, illetve magyar állami és önkormányzati költségvetési forrásokból valósult meg. Bizonyos ágazatokban – például az állami vállalatok és szervezetek közterületi hirdetéseinek piacán – olyan mértékû volt e cégek elõretörése, hogy a versenytársak lényegében nem is rúghattak labdába. Hasonlóképp az építõiparban is egyedülálló a Közgép-csoport által elnyert közbeszerzések aránya – akár a cég által megpályázott összes projekthez, akár a többi magyar tulajdonú építõipari cég közbeszerzésen elnyert megrendeléseihez viszonyítva.
Bizonyos esetekben jól látszik, hogy a Simicska-Nyerges cégbirodalom körüli pártfogói ténykedés nem merül ki az egyes konkrét pályázatokat támogató manõverekben, hanem azon túlmenõen erõsen emlékezetet azokra a mechanizmusokra, amelyeket a közgazdasági szakirodalom járadékszerzésként vagy járadékvadászatként ír le.
Járadékvadászatról (rent seeking) akkor beszélünk, ha egyes monopolhelyzetben lévõ piaci szereplõk az árakat szabályozó-ellenõrzõ állami hatóságokat befolyásolva extra jövedelemre tesznek szert. Jellemzõen például a villamosenergia-szolgáltatói szektorban van esélye a vállalatoknak a járadékszerzésre. A természetes monopóliumok mellett az állami szabályozás befolyásolásával mesterségesen is létrejöhet monopólium, ami a piaci viszonyok közt elérhetõnél magasabb profitot eredményez az adott vállalatnak. Ehhez persze szükség van a szabályozó-ellenõrzõ, illetve az adott szolgáltatást vagy árut megvásárló állami szervezet együttmûködésének megnyerésére, tehát valamilyen korrupciós mechanizmusra is.
Amikor pedig már egyes piaci szereplõk írják vagy íratják a saját mûködésükre vonatkozó szabályokat, az állam foglyul ejtésérõl (state capture) van szó. A vállalat és az állam közti közvetítõ szerepét piacgazdaságokban általában lobbisták játsszák – ezzel szemben a mostani magyar helyzet esetében úgy tûnik, hogy az érintett cégekhez, illetve érdekcsoportokhoz kötõdõ személyek kerülnek nagy számban a legfontosabb szabályozó-döntéshozó-ellenõrzõ posztokra. Próbáljuk elképzelni például, hogy a Fideszbõl érkezõ Domokos László vezette Állami Számvevõszék elmarasztalja a Baji Csaba vezette Magyar villamos Mûveket, mert elõnytelen szerzõdést kötött a Simicska-Nyerges cégek valamelyikével.
A Kreatív Online, illetve a Kantar Média összesítésébõl az derül ki, hogy az állami szervezetek és vállalatok a kormányváltás óta feltûnõ mértékben növelték köztéri reklámköltéseiket, miközben errõl a piacról – adott esetben a versenyben való részvétel lehetõségétõl is megfosztva – lényegében kiszorultak a Mahír-Publimont komplexummal konkuráló cégek. A kínálat ilyen jellegû mesterséges beszûkítése lényegében monopolhelyzetet teremtett az adott piacon, így a kormányzathoz közel álló vállalkozói csoportnak lehetõsége nyílt a járadékszerzésre – a Simicska-birodalom ékköve, a Publimont Kft. 2011-ben kimagasló: 24 százalékot meghaladó árbevételarányos eredményt produkált, azaz a 4,3 milliárd forintos árbevétel 1 milliárd fölötti adózott eredményt hozott.
Hasonlóképp az „állam foglyul ejtésére” utaló jelenség volt megfigyelhetõ például tavaly a közúti közlekedésrõl szóló törvény módosításának elfogadásakor. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Közgéptõl érkezett helyettes államtitkára, Schváb Zoltán a jogszabály elõkészítésekor tevékenyen közremûködött abban, hogy olyan szabályozás szülessen, ami egyértelmûen hátrányos helyzetbe hozza a közterületi reklámpiac szereplõinek egy részét – értelemszerûen javítva ezzel a szabályozás által nem érintett Simicska-cégek pozícióját.
Elképzelhetõ persze, hogy pusztán a nyílt és egyértelmû politikai támogatás is elegendõ e cégek helyzetbe hozásához, de valószínûbb, hogy fontos szerepet játszik a cégbirodalom közpénzekkel való kistafírozásában az a kapcsolati háló, amelyik néhány csomópontszerû szervezet és személy körül alakult ki – jelentõs részben még az elsõ Orbán-kormány idején.
Ebben az idõben a Fidesz hátországát jelentõ cégek jövedelemhez juttatását elsõ sorban a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül történõ autópályaépítés-finanszírozás révén oldották meg, de kulcsszerep jutott az akkori MFB-nek a privatizációs manõverekben is. Nem alaptalan feltételezés, hogy az a tulajdonosi és végrehajtói kör, amelyik fontos bizalmi pozíciókba jutva döntõ szerepet játszott az akkori „eredeti tõkefelhalmozásban” és ennek részeként a Fidesz-közelinek tartott médiabirodalom felépítésében is, ma hasonló funkciót tölt be az államigazgatás, illetve az állami források és vagyon hasznosításának különbözõ színterein. Sõt mi több, egyik-másik szereplõ ugyanabban a pozícióban teszi a dolgát ma is, mint három kormányzati ciklussal ezelõtt.
Link
Bankárok és bizományosok: az MFB-BÁV-csoport
Útépítõk és követeléskezelõk: a Betonút-csoport
Médiavásárlók és szerencsejátékosok: a Simicska-csoport
Mezõgazdászok és energetikusok: a szolnoki Nyerges-csoport
A Transparency International (TI) nemzetközi korrupcióellenes szervezet 2012-ben közzétett országjelentése szerint Magyarországon a korrupció minõségileg új szintre lépett: megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkezõ probléma, az ún. state capture, a foglyul ejtett állam jelensége. Az állam – vagy a kormány – foglyul ejtésérõl akkor beszélhetünk, ha egy adott terület mûködtetéséért felelõs szereplõk, törvényhozók illetve állami tisztviselõk nem a közjó, hanem bizonyos magánérdekek logikája szerint alakítják a kompetenciájukba tartozó terület szabályozását, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelmûen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják. Az államot foglyul ejtõ csoport lehet egy vagy több család, csoport, üzleti vagy ágazati érdekkör. A csoport tagjai ebben az esetben a közvetett befolyásolás, a legális vagy illegális lobbi helyett akár ténylegesen is elfoglalhatják az államapparátus tevékenységük szempontjából fontos pozícióit, illetve bizalmi embereiket neveztethetik ki ezekre a posztokra.
A TI megállapításaival összhangban, szélesebb körben is általánosnak mondható meggyõzõdés, hogy a Simicska-Nyerges érdekkör katonái mára vagy megszállták, vagy befolyásuk alá vonták az államélet szinte összes, számukra fontos posztját, így értelemszerûen jelentõs befolyásra tettek szert az uniós fejlesztési forrásokra és magyar közpénzekre kiírt kisebb-nagyobb pályázatok sorsa fölött is. E vélekedéssel szemben úgy tûnik, hogy – bár valóban számos fontos döntési, illetve döntésközeli pozícióban találunk olyan állami tisztségviselõket akik életútjuk alapján kötõdnek a Simicska-Nyerges pároshoz – a képlet ennél kicsit bonyolultabb: a közpénzekért folyó versenyben sikeresen mûködnek más, szintén a Fideszhez, illetve az elsõ Orbán-kormányhoz köthetõ csoportok is. A különbözõ konzorciumi együttmûködések vagy az egyes közhatalmi pozíciókba való kinevezésekkel járó formális tulajdon-, illetve pozícióátruházások pedig azt mutatják, hogy ezek a „körön belül” egymással rivalizáló csoportok adott esetben képesek a hatékony kooperációra is.
A jobboldali gazdasági holdudvarban meghatározó szerepet játszó Töröcskei István nagyvállalkozó-bankár legutóbbi állami kinevezését követõen például egyes cégekben korábban meglévõ tulajdonrészeit Nyerges Zsolt vette át, vezérigazgatói pozícióját a Töröcskei-birodalom zászlóshajójának számító Pro-Aurum Zrt.-ben pedig Tóth Marianna, Simicska Lajos egyik legrégebbi kádere örökölte. Tovább árnyalja a képet, hogy egyes, az új érában kinevezett állami tisztviselõk több érdekcsoporthoz is kötõdnek, illetve hogy egyes cégekben, illetve projektekben együtt lépnek föl az egymással egyébként versengõ csoportok; ráadásul a végrehajtói szinten nem ritka az átjárás a különbözõ csoportok között.
A HVG összesítése szerint a száz milliárd forintot meghaladó árbevétel után 14 milliárd forint osztalékot fizettek ki a Simcska-Nyerges cégbirodalom vállalkozásai a tulajdonosoknak csak 2011-es üzleti év eredményeként (Céghajlatváltozás; HVG 2012. 07.07.) A bevétel túlnyomó része a sajtó által elég pontosan dokumentált módon állami és önkormányzati megrendelésekbõl adódott, vagyis a 14 milliárdos profitot termelõ projektek zöme közpénzekbõl: uniós fejlesztési, illetve magyar állami és önkormányzati költségvetési forrásokból valósult meg. Bizonyos ágazatokban – például az állami vállalatok és szervezetek közterületi hirdetéseinek piacán – olyan mértékû volt e cégek elõretörése, hogy a versenytársak lényegében nem is rúghattak labdába. Hasonlóképp az építõiparban is egyedülálló a Közgép-csoport által elnyert közbeszerzések aránya – akár a cég által megpályázott összes projekthez, akár a többi magyar tulajdonú építõipari cég közbeszerzésen elnyert megrendeléseihez viszonyítva.
Bizonyos esetekben jól látszik, hogy a Simicska-Nyerges cégbirodalom körüli pártfogói ténykedés nem merül ki az egyes konkrét pályázatokat támogató manõverekben, hanem azon túlmenõen erõsen emlékezetet azokra a mechanizmusokra, amelyeket a közgazdasági szakirodalom járadékszerzésként vagy járadékvadászatként ír le.
Járadékvadászatról (rent seeking) akkor beszélünk, ha egyes monopolhelyzetben lévõ piaci szereplõk az árakat szabályozó-ellenõrzõ állami hatóságokat befolyásolva extra jövedelemre tesznek szert. Jellemzõen például a villamosenergia-szolgáltatói szektorban van esélye a vállalatoknak a járadékszerzésre. A természetes monopóliumok mellett az állami szabályozás befolyásolásával mesterségesen is létrejöhet monopólium, ami a piaci viszonyok közt elérhetõnél magasabb profitot eredményez az adott vállalatnak. Ehhez persze szükség van a szabályozó-ellenõrzõ, illetve az adott szolgáltatást vagy árut megvásárló állami szervezet együttmûködésének megnyerésére, tehát valamilyen korrupciós mechanizmusra is.
Amikor pedig már egyes piaci szereplõk írják vagy íratják a saját mûködésükre vonatkozó szabályokat, az állam foglyul ejtésérõl (state capture) van szó. A vállalat és az állam közti közvetítõ szerepét piacgazdaságokban általában lobbisták játsszák – ezzel szemben a mostani magyar helyzet esetében úgy tûnik, hogy az érintett cégekhez, illetve érdekcsoportokhoz kötõdõ személyek kerülnek nagy számban a legfontosabb szabályozó-döntéshozó-ellenõrzõ posztokra. Próbáljuk elképzelni például, hogy a Fideszbõl érkezõ Domokos László vezette Állami Számvevõszék elmarasztalja a Baji Csaba vezette Magyar villamos Mûveket, mert elõnytelen szerzõdést kötött a Simicska-Nyerges cégek valamelyikével.
A Kreatív Online, illetve a Kantar Média összesítésébõl az derül ki, hogy az állami szervezetek és vállalatok a kormányváltás óta feltûnõ mértékben növelték köztéri reklámköltéseiket, miközben errõl a piacról – adott esetben a versenyben való részvétel lehetõségétõl is megfosztva – lényegében kiszorultak a Mahír-Publimont komplexummal konkuráló cégek. A kínálat ilyen jellegû mesterséges beszûkítése lényegében monopolhelyzetet teremtett az adott piacon, így a kormányzathoz közel álló vállalkozói csoportnak lehetõsége nyílt a járadékszerzésre – a Simicska-birodalom ékköve, a Publimont Kft. 2011-ben kimagasló: 24 százalékot meghaladó árbevételarányos eredményt produkált, azaz a 4,3 milliárd forintos árbevétel 1 milliárd fölötti adózott eredményt hozott.
Hasonlóképp az „állam foglyul ejtésére” utaló jelenség volt megfigyelhetõ például tavaly a közúti közlekedésrõl szóló törvény módosításának elfogadásakor. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Közgéptõl érkezett helyettes államtitkára, Schváb Zoltán a jogszabály elõkészítésekor tevékenyen közremûködött abban, hogy olyan szabályozás szülessen, ami egyértelmûen hátrányos helyzetbe hozza a közterületi reklámpiac szereplõinek egy részét – értelemszerûen javítva ezzel a szabályozás által nem érintett Simicska-cégek pozícióját.
Elképzelhetõ persze, hogy pusztán a nyílt és egyértelmû politikai támogatás is elegendõ e cégek helyzetbe hozásához, de valószínûbb, hogy fontos szerepet játszik a cégbirodalom közpénzekkel való kistafírozásában az a kapcsolati háló, amelyik néhány csomópontszerû szervezet és személy körül alakult ki – jelentõs részben még az elsõ Orbán-kormány idején.
Ebben az idõben a Fidesz hátországát jelentõ cégek jövedelemhez juttatását elsõ sorban a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül történõ autópályaépítés-finanszírozás révén oldották meg, de kulcsszerep jutott az akkori MFB-nek a privatizációs manõverekben is. Nem alaptalan feltételezés, hogy az a tulajdonosi és végrehajtói kör, amelyik fontos bizalmi pozíciókba jutva döntõ szerepet játszott az akkori „eredeti tõkefelhalmozásban” és ennek részeként a Fidesz-közelinek tartott médiabirodalom felépítésében is, ma hasonló funkciót tölt be az államigazgatás, illetve az állami források és vagyon hasznosításának különbözõ színterein. Sõt mi több, egyik-másik szereplõ ugyanabban a pozícióban teszi a dolgát ma is, mint három kormányzati ciklussal ezelõtt.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.