Egy normális baráti kapcsolat többett érhet mint a pszichiáter és tsai 1x másik, ha az ember a figyelme fókuszát a problémáiról tanulásba méghozzá spirituális (nem feketemágia!) forditja és megérti önmaga bajának OK-át többett ér middenfajta bogyónál és terápiánál ami csak ronthat vagy függõségbe tarthat!

Nemcsak farkasa az embernek az ember de pozitiv irányultságban gyógyszere is lehet.

Természetesen a lélekvámpirokat a barátok sem szeretik(állandó nyavajgás fáj a körmöm hegye vagy a hajam vége st

Itt az OKJ-s gyorstalpaló második része, start program vagy közmunka keretében pszichoteráPIA a szántóföldön vagy az árokparton.
Ok-levél helyett elég egy fa-levél.

Aki nem tudja, az tanítja!

Az ezopiac, amire természetesen túlnyomó részt a zsiráfok nyomják rá a bélyegüket, elszívja az problémákkal küszködõ embereket, lehetséges kuncsaftokat a papirossal rendelkezõ cicológusoktól (akik nagy többsége úgyszintén zenész). Úgyhogy megy a harc itt is. Ha lesz szabályozás, akkor az hasonló lesz a természetgyógyászat megrendszabályozásához, ahol a régi gyógymódokat ismerõ bácsikákat-nénikéket is vizsgára akarták kényszeríteni.

Amúgy a pszichológusok ugyanolyan betegek, mint maga a társadalom, a jelentkezõk többsége ott sem gyógyítani, hanem gyógyulni meg pénzt keresni akar.

Advaita, a régebbiek sem voltak kutyák, de "jót" akkor is nagyon keveset ismertem, mára meg nyilatkozni sem tudok. A pszichológia egy "mesterséges" tudomány, ebben a formában "áltudomány", ami nem gyógyítani hivatott, hanem altatni, bódítani. Erre ott van a sok-sok megfelelõ alany és állítmány.

Amire rájöttem, az teszi használhatóvá mindazt, amit korábban megtanultam. A lélek zavar a szellem küzd-elme az igazságtalansággal.

Imre vagy az önmagunk utjáról való letérés!
Ugyanis az a sok pszichés "alak" ha termelõ munkát is tudna végezni, a kezüket használva vagy örömöt találna a elkészült termékében nemkéne állandóan szenvelegnie és nagy pénzekért leszázalékoltatnia magát hogy szipolyozza a közös csészét.
De nem tudnak és nem is akarnak mert lusták.
Lelkileg mert ez a lélek renyheségét jelzi nekem! Kikiné mind zavarni fát vágni aztán rendbejönne a pszichéjük!

Zea, ennél azért bonyolultabb a dolog. Az igaz, hogy az urbánus életmód egy csomó mentális zavart hozott magával, ami, legalább is egy része a városból kiköltözéssel és a fizikai világgal való közvetlenebb kapcsolattal egyszerûen orvosolható lenne, de ennél többrõl van szó.

A gyereknek is elõször meg kell égetnie magát, hogy késõbb tudja, mihez tartsa magát. Hányszor mondja a szülõ, hogy ne csináld, édes gyermekem, mert bajod lesz belõle,a gyerek pedig csak azért is csinálja. Amit magunk körül látunk, az egy adott tudati szint következménye és lenyomata. Ha mások volnánk, akkor a környezetünk is más lenne. Szerintem egyetlen dologban van fejlõdés, az pedig tudati. Abban, hogy kinek és minek tekintjük, tudjuk és éljük meg magunkat, és ebbõl kiindulóan hogyan viszonyulunk egymáshoz és ezen keresztül a környezetünkhöz. Minden más csak sallang.

Az "önmagunk útjáról" letérni pedig szerintem nem lehet. Ez olyan lenne, mintha kiugranánk a saját bõrünkbõl. Olyan van, hogy letérünk az országútról és bemegyünk a sûrûbe, majd ott el is veszünk, de azért, mert akkor és ott ez az önmagunk útja, nem pedig az országút. Az csak egy feltételezés, hogy az országúton kellene mennünk, és nem a sûrûben. Majd ha már tudjuk, mi a különbség tartani magunkat a célunkhoz (miután tudjuk a célunkat) meg a sûrûben eltévedés között, akkor nyilván nem az utóbbit fogjuk (tudatlanul) választani. A tanulnivaló mindig ott van, ahol vagyunk, nem pedig ott, ahol lenni szeretnénk.

Vagyis, szerintem ez az egész városi életmód a természettõl való elszakadással, a kézi, termelõ munkák megszûnésével és a minden szinten történõ szennyezésével csak azért jöhetett létre, mert olyanok vagyunk, amilyenek. A pszichológia mint "tudomány" meg persze szépen illeszkedik ebbe az egész fogyasztói szarba. Ugyanúgy üzlet, mint minden más.

Ma olvastam, Amerikában több az öngyilkosság, mint a közlekedési baleset.