Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az enyészeté a titkos szovjet kórház
1903-tól 1991-ig Budapest legjobban felszerelt kórháza volt a Pestújhelyi. Az intézményre még a szovjetek is vigyáztak, a rendszerváltás óta viszont már senki sem.
A Lipótmezõi Országos Tébolyda második igazgatója, Niedermann Gyula úgy vélte, hogy a betegek élelmezési és higiénés körülményeinek javítása, valamint az osztályokon belüli foglalkoztatások elmélyítése miatt, az országos elme- és ideggyógyintézet mellett egy saját finanszírozású kórházzal is elõsegíthetné az õrültek gondozását.
Az új intézmény helyszínét az akkori városhatártól légvonalban 3,38 kilométerrel északkeletre, a pestújhelyi Pótlékdûlõ mellett találta meg. A 7,5 hektáros területen Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond tervei szerint 1903-1904 között adták át az ekkor még hét épületbõl álló szanatóriumot, igazgatósági épületet, kápolnát és az ügyeletes orvosoknak kialakított villát.
Nemes szívbõl, saját pénzbõl
Az 1912-es gazdasági pangás ellenére az Országos Munkásbetegsegélyzõ és Balesetbiztosító Pénztár az Országos Pénztárral karöltve március hó 5-én úgy döntött, hogy a szecessziós stílusban felépített Niedermann-féle szanatóriumot megveszi, és ideiglenes jelleggel Munkáskórházzá alakítja át. Az intézmény igazgatójának dr. Hahn Dezsõ fõorvost, az orvosi teendõk vezetésére pedig dr. Lévay József igazgatóhelyettest választották meg. A 280 ágyas Munkáskórház berendezésénél és felszerelésénél azt az elvet tartották szem elõtt, hogy a fizikai munkákból eredõ balesetek miatt itt olyan speciális gyógykezelést is kaphassanak a munkások, mint az ipari betegségekbõl, sérülésekbõl adódó mechanotherapiás utókezelések.
Az egyik, Baumgarten Sándor tervezte szecessziós villa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az egyik, Baumgarten Sándor tervezte szecessziós villa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Erre a speciális irányzatra az elsõ világégés elõtt csak ez az egy budapesti kórház volt berendezve. A háború kitörése után a Pénztár felajánlott a kórház ágyaiból 180, majd további 100 ágyat katonai sebesültek és betegek gyógykezelése részére. A Hadikórház szemészeti, és fül-, orr és gége osztálya 1918-ban szûnt meg.
Az Országos Pénztár 1920-1921 között több nagyobb átalakítást végeztetett el a kórház területén. Az V. számú pavilonra például egy emeletet úgy építtettek rá, hogy ezzel az ágyak számát 80-nal tudták megnövelni. Ennek a bõvítésnek köszönhetõen a kórház 360 férõhelyes lett. 1927-ben elõször az intézményt a tuberkulózisban szenvedõ betegek kezelésére szervezték át, majd 1928 szeptemberében egy új névvel is ellátták az egykori szanatóriumot Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Dr. Vass József Munkáskórháza néven.
Az egykori könyvtár épülete (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az egykori könyvtár épülete (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az ekkor már 450 ágyas kórház vezetésével dr. Pekanovich István magyar királyi egészségügyi fõtanácsost, kórházigazgató fõorvost bízták meg, aki a legmodernebb kivitelben két új pavilont is építtetett egyenként 50-50 ággyal összesen 240 ezer pengõért. A két régi pavilont 500 ezer Pengõért teljesen átalakították az újabb rendeltetéseiknek (sebészet, bõrgyógyászat stb.) megfelelõen. Vitéz nagybányai Horthy Miklós a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott az õt kalauzoló fõorvosnak a kórházról és annak berendezésérõl: „Büszke lehet, hogy egy ilyen nagyszerû kórházat vezethet!” A kormányzó elismerõ véleménye mögött persze az állhatott a korabeli Az Est címû politikai napilap szerint, hogy a vállalkozó kedvû betegek – orvosi felügyelet mellett – munkaterápiát is folytathattak a kórház mintakertjében.
A magyar Bauhaus elsõ fellegvára
1933-ban újabb bõvítésbe vágott bele a 15 épületbõl álló kórház igazgatósága. Az OTI ekkor kérte fel Molnár Farkas és Fischer József építészeket, hogy tervezzék meg a Munkáskórház személyzeti épületét. Fischer József nemcsak azért vehetett részt ekkor a tervezésben, mert Molnár Farkassal közös cége volt, hanem azért is, mert jó barátságot ápolt a Peyer Károly vezette Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójával. Épületüket az ekkor még 15 épületbõl álló kórház hatalmas franciapark hátsó frontján építették fel, a mai Pestújhelyi út és az Adria utca sarkán.
A bauhaus stílusban megfogant kétemeletes lapos tetõs ház földszintjén öt másfél szobás altiszti lakás kapott helyet, az udvarról közvetlenül nyíló bejárattal. A két emeleten az egyedülálló alkalmazottak kétágyas szobái sorakoztak a középfolyosó két oldalán, közös vizesblokkal, teakonyhával és étkezõvel. A lépcsõház pihenõjébõl három szinten igényesebb kétszobás tisztviselõi lakások voltak elérhetõk.
A Molnár Farkas-Fischer József tervezte Nõvérszálló (Fotó: Tér és Forma)
A Molnár Farkas-Fischer József tervezte Nõvérszálló (Fotó: Tér és Forma)
Az intézet és a minisztérium szabta korlátok ellenére, a tervezõk mindhárom lakástípusnál a lehetõ legcélszerûbb elrendezésre és legnagyobb kényelemre törekedtek. Az altiszti lakásokban a konyha és a nappali között a villákban kipróbált tálalóablakot alkalmaztak, a keskeny hálószobát kétszárnyú ajtóval lehetett a nappalival egybenyitni. Mind az öt lakásnak széles, a parkra nyíló fedett terasza volt a nyugati oldalon. A kétszobás lakások is összenyithatóak voltak, s a hálószobához erkély tartozott.
Az egyedülálló férfi és nõi alkalmazottak számára külön szinten elhelyezett 14-14 kétágyas emeleti szobához csak kis elõtér járt mosdóval és beépített szekrénnyel. lakóikat a kellõ tér hiányáért tágas és világos közös helyiségek kárpótolták. A fõzõfülkék melletti ebédlõk társalkodóként is üzemeltek. A ház tetején egy pergolával fedett napozóteraszt is kialakítottak.
Érdemes megemlíteni, hogy a Nõvérszálló építésével egy idõben, a kórház vezetése 1933-1934 között ivó- és fürdõvíz ellátás céljából a XV/B-19. jelzetû 187,3 méter mélyen termálvizet, majd ettõl 5 méteres távolságra a XV/B-20. jellel ellátva 68 méter mélyen ivóvíz-termelõ kutat talált. Ez utóbbi kút vize szolgálta a kórház ivóvízellátását. Ezzel szemben a termálvíz kútvizét sohasem használták üzemszerûen annak magas vastartalma, és 15,5 fokos, alacsonynak tartott hõmérséklete miatt.
A kihasználatlanság mellett szólhat az a tény is, hogy az OTI 1938-ban négy (Központi, Magdolna Baleseti, Vass József, Balatonkenesei) olyan kórházzal és három (Pesthidegkút, Zalaegerszegi, Horthy Miklós) olyan szanatóriummal rendelkezett, amelyeknek fûtését részben termálvízzel oldották meg, így újabb kutakra már nem volt szükségük.
Kommunista gyöngyszem
Mivel a kórház Budapest legjobban felszerelt egészségügyi intézménye volt, így a Vörös Hadsereg jóvátétel címén az egész épületkomplexumot 1945-ben kisajátította, s a mátyásföldi szovjet katonai egészségügyi központ mellett, a magyar fõváros második „orosz” poliklinikájává (Гарнизонная поликлиника, Пештуйхель) alakítatta át. Az 1950-es évek elején Moszkva utasítására további kilenc új épületet emeltek a 7,5 hektáros parkban, amely így – a bõvítéseknek köszönhetõen – már 17 darabos ingatlanállományú lett.
Az épületek zöme 626, illetve 686 négyzetméteres elõre gyártott kórházpavilonok voltak, amelyek mellé ötszintes lakóházat, nõvérszállót, tiszti klubot, postát, sõt még és egy szabadtéri elõadásokat befogadó mozit is felhúztak. Mivel terület a külvilágtól teljesen elzárt, szigorúan õrzött, szögesdróttal körbevett katonai objektumnak számított, így monolit vasbeton épületek közé négy atom-, vegyi és biológiai támadásnak is ellenálló szervizfolyosót, három bunkert, illetve az Õrjárat utcai oldalon egy légópincét is kiépítettek.
Szovjet emlékek nyomában (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szovjet emlékek nyomában (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Mivel az atombunkereket 20-25 fõsre tervezték, így több mint valószínû, hogy Moszkva ezekbe az erõsségekbe, a szovjet birodalom számára értékesebb emberanyagot-, a fõtiszteket, az orvosokat és a nõvéreket- menekítette volna csak le veszély esetén. Érdekes tény az is, hogy az itt állomásozó egészségügyi állomány számára még egy sertéshizlaldát is kialakítottak.
Az Átrium még jól tartja magát (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az Átrium még jól tartja magát (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szétvert, egykor korszerû orvosi berendezések (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szétvert, egykor korszerû orvosi berendezések (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az újabb építészeti bõvítést 1980-ban rendelte meg Moszkva a magyar KÖZBER-tõl és VÁÉV-tõl. Tomay Tamás és Varga Levente tervei alapján 1985-ben adták át a pestújhelyi szovjet katonai kórház legnagyobb épületét, a 260 ágyas sebészeti pavilont, melynek diagnosztikája egy 570 ágyas kórház programjának megfelelõ nagyságú volt. Az építészek az épület teljes magasságában végigfutó, a függõleges közlekedési blokkokból, vizesblokkokból, társalgókból a fedett belsõ udvarokból és a földszinti elõcsarnokból szervezett, hosszirányban szimmetrikus térsort képeztek. A 138 méter hosszú, 38 méter széles, illetve ötszintes épületbe a kor legdrágább és legmodernebb mûszereit telepítette be a Szovjetunió.
Orvosi szobák labirintusa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Orvosi szobák labirintusa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
A mintegy 4 ezer négyzetméter alapterületen elnyúló sebészeti központot Moszkva alig hét évig használhatta csak: A szovjet csapatokat miután 1991-ben kivonták az országból, a magyar állam nem tartott igényt a korszerû, ám drágának tartott orvosi mûszerekre, így azokat a Kreml 1991 áprilisa és 1993 májusa között leszereltette és Oroszországba szállíttatta. A leltár nélkül átvett kitûnõ állapotú ingatlanokért ellenben Budapest kifizette 1,6 milliárd forintos orosz követelést.
Az ingatlan együttes drasztikus amortizációja lényegében ennek a rendszerváltásnak hívott magyar politikai illúzióváltásnak köszönhetõ, amire csak egy jó nagy lapáttal rátett az elmúlt 21 év kormányzati és önkormányzati szakmai és morális dilettantizmusa is. A még 34 épületbõl álló kb. 24 milliárd forintot érõ kórház-együttesnek a mai napig nem találtak új funkciót kezelõi; az épületek nagy része eközben az összedõlés határára jutott.
Jamrik Levente
Link
A Lipótmezõi Országos Tébolyda második igazgatója, Niedermann Gyula úgy vélte, hogy a betegek élelmezési és higiénés körülményeinek javítása, valamint az osztályokon belüli foglalkoztatások elmélyítése miatt, az országos elme- és ideggyógyintézet mellett egy saját finanszírozású kórházzal is elõsegíthetné az õrültek gondozását.
Az új intézmény helyszínét az akkori városhatártól légvonalban 3,38 kilométerrel északkeletre, a pestújhelyi Pótlékdûlõ mellett találta meg. A 7,5 hektáros területen Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond tervei szerint 1903-1904 között adták át az ekkor még hét épületbõl álló szanatóriumot, igazgatósági épületet, kápolnát és az ügyeletes orvosoknak kialakított villát.
Nemes szívbõl, saját pénzbõl
Az 1912-es gazdasági pangás ellenére az Országos Munkásbetegsegélyzõ és Balesetbiztosító Pénztár az Országos Pénztárral karöltve március hó 5-én úgy döntött, hogy a szecessziós stílusban felépített Niedermann-féle szanatóriumot megveszi, és ideiglenes jelleggel Munkáskórházzá alakítja át. Az intézmény igazgatójának dr. Hahn Dezsõ fõorvost, az orvosi teendõk vezetésére pedig dr. Lévay József igazgatóhelyettest választották meg. A 280 ágyas Munkáskórház berendezésénél és felszerelésénél azt az elvet tartották szem elõtt, hogy a fizikai munkákból eredõ balesetek miatt itt olyan speciális gyógykezelést is kaphassanak a munkások, mint az ipari betegségekbõl, sérülésekbõl adódó mechanotherapiás utókezelések.
Az egyik, Baumgarten Sándor tervezte szecessziós villa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az egyik, Baumgarten Sándor tervezte szecessziós villa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Erre a speciális irányzatra az elsõ világégés elõtt csak ez az egy budapesti kórház volt berendezve. A háború kitörése után a Pénztár felajánlott a kórház ágyaiból 180, majd további 100 ágyat katonai sebesültek és betegek gyógykezelése részére. A Hadikórház szemészeti, és fül-, orr és gége osztálya 1918-ban szûnt meg.
Az Országos Pénztár 1920-1921 között több nagyobb átalakítást végeztetett el a kórház területén. Az V. számú pavilonra például egy emeletet úgy építtettek rá, hogy ezzel az ágyak számát 80-nal tudták megnövelni. Ennek a bõvítésnek köszönhetõen a kórház 360 férõhelyes lett. 1927-ben elõször az intézményt a tuberkulózisban szenvedõ betegek kezelésére szervezték át, majd 1928 szeptemberében egy új névvel is ellátták az egykori szanatóriumot Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Dr. Vass József Munkáskórháza néven.
Az egykori könyvtár épülete (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az egykori könyvtár épülete (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az ekkor már 450 ágyas kórház vezetésével dr. Pekanovich István magyar királyi egészségügyi fõtanácsost, kórházigazgató fõorvost bízták meg, aki a legmodernebb kivitelben két új pavilont is építtetett egyenként 50-50 ággyal összesen 240 ezer pengõért. A két régi pavilont 500 ezer Pengõért teljesen átalakították az újabb rendeltetéseiknek (sebészet, bõrgyógyászat stb.) megfelelõen. Vitéz nagybányai Horthy Miklós a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott az õt kalauzoló fõorvosnak a kórházról és annak berendezésérõl: „Büszke lehet, hogy egy ilyen nagyszerû kórházat vezethet!” A kormányzó elismerõ véleménye mögött persze az állhatott a korabeli Az Est címû politikai napilap szerint, hogy a vállalkozó kedvû betegek – orvosi felügyelet mellett – munkaterápiát is folytathattak a kórház mintakertjében.
A magyar Bauhaus elsõ fellegvára
1933-ban újabb bõvítésbe vágott bele a 15 épületbõl álló kórház igazgatósága. Az OTI ekkor kérte fel Molnár Farkas és Fischer József építészeket, hogy tervezzék meg a Munkáskórház személyzeti épületét. Fischer József nemcsak azért vehetett részt ekkor a tervezésben, mert Molnár Farkassal közös cége volt, hanem azért is, mert jó barátságot ápolt a Peyer Károly vezette Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójával. Épületüket az ekkor még 15 épületbõl álló kórház hatalmas franciapark hátsó frontján építették fel, a mai Pestújhelyi út és az Adria utca sarkán.
A bauhaus stílusban megfogant kétemeletes lapos tetõs ház földszintjén öt másfél szobás altiszti lakás kapott helyet, az udvarról közvetlenül nyíló bejárattal. A két emeleten az egyedülálló alkalmazottak kétágyas szobái sorakoztak a középfolyosó két oldalán, közös vizesblokkal, teakonyhával és étkezõvel. A lépcsõház pihenõjébõl három szinten igényesebb kétszobás tisztviselõi lakások voltak elérhetõk.
A Molnár Farkas-Fischer József tervezte Nõvérszálló (Fotó: Tér és Forma)
A Molnár Farkas-Fischer József tervezte Nõvérszálló (Fotó: Tér és Forma)
Az intézet és a minisztérium szabta korlátok ellenére, a tervezõk mindhárom lakástípusnál a lehetõ legcélszerûbb elrendezésre és legnagyobb kényelemre törekedtek. Az altiszti lakásokban a konyha és a nappali között a villákban kipróbált tálalóablakot alkalmaztak, a keskeny hálószobát kétszárnyú ajtóval lehetett a nappalival egybenyitni. Mind az öt lakásnak széles, a parkra nyíló fedett terasza volt a nyugati oldalon. A kétszobás lakások is összenyithatóak voltak, s a hálószobához erkély tartozott.
Az egyedülálló férfi és nõi alkalmazottak számára külön szinten elhelyezett 14-14 kétágyas emeleti szobához csak kis elõtér járt mosdóval és beépített szekrénnyel. lakóikat a kellõ tér hiányáért tágas és világos közös helyiségek kárpótolták. A fõzõfülkék melletti ebédlõk társalkodóként is üzemeltek. A ház tetején egy pergolával fedett napozóteraszt is kialakítottak.
Érdemes megemlíteni, hogy a Nõvérszálló építésével egy idõben, a kórház vezetése 1933-1934 között ivó- és fürdõvíz ellátás céljából a XV/B-19. jelzetû 187,3 méter mélyen termálvizet, majd ettõl 5 méteres távolságra a XV/B-20. jellel ellátva 68 méter mélyen ivóvíz-termelõ kutat talált. Ez utóbbi kút vize szolgálta a kórház ivóvízellátását. Ezzel szemben a termálvíz kútvizét sohasem használták üzemszerûen annak magas vastartalma, és 15,5 fokos, alacsonynak tartott hõmérséklete miatt.
A kihasználatlanság mellett szólhat az a tény is, hogy az OTI 1938-ban négy (Központi, Magdolna Baleseti, Vass József, Balatonkenesei) olyan kórházzal és három (Pesthidegkút, Zalaegerszegi, Horthy Miklós) olyan szanatóriummal rendelkezett, amelyeknek fûtését részben termálvízzel oldották meg, így újabb kutakra már nem volt szükségük.
Kommunista gyöngyszem
Mivel a kórház Budapest legjobban felszerelt egészségügyi intézménye volt, így a Vörös Hadsereg jóvátétel címén az egész épületkomplexumot 1945-ben kisajátította, s a mátyásföldi szovjet katonai egészségügyi központ mellett, a magyar fõváros második „orosz” poliklinikájává (Гарнизонная поликлиника, Пештуйхель) alakítatta át. Az 1950-es évek elején Moszkva utasítására további kilenc új épületet emeltek a 7,5 hektáros parkban, amely így – a bõvítéseknek köszönhetõen – már 17 darabos ingatlanállományú lett.
Az épületek zöme 626, illetve 686 négyzetméteres elõre gyártott kórházpavilonok voltak, amelyek mellé ötszintes lakóházat, nõvérszállót, tiszti klubot, postát, sõt még és egy szabadtéri elõadásokat befogadó mozit is felhúztak. Mivel terület a külvilágtól teljesen elzárt, szigorúan õrzött, szögesdróttal körbevett katonai objektumnak számított, így monolit vasbeton épületek közé négy atom-, vegyi és biológiai támadásnak is ellenálló szervizfolyosót, három bunkert, illetve az Õrjárat utcai oldalon egy légópincét is kiépítettek.
Szovjet emlékek nyomában (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szovjet emlékek nyomában (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Mivel az atombunkereket 20-25 fõsre tervezték, így több mint valószínû, hogy Moszkva ezekbe az erõsségekbe, a szovjet birodalom számára értékesebb emberanyagot-, a fõtiszteket, az orvosokat és a nõvéreket- menekítette volna csak le veszély esetén. Érdekes tény az is, hogy az itt állomásozó egészségügyi állomány számára még egy sertéshizlaldát is kialakítottak.
Az Átrium még jól tartja magát (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az Átrium még jól tartja magát (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szétvert, egykor korszerû orvosi berendezések (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Szétvert, egykor korszerû orvosi berendezések (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Az újabb építészeti bõvítést 1980-ban rendelte meg Moszkva a magyar KÖZBER-tõl és VÁÉV-tõl. Tomay Tamás és Varga Levente tervei alapján 1985-ben adták át a pestújhelyi szovjet katonai kórház legnagyobb épületét, a 260 ágyas sebészeti pavilont, melynek diagnosztikája egy 570 ágyas kórház programjának megfelelõ nagyságú volt. Az építészek az épület teljes magasságában végigfutó, a függõleges közlekedési blokkokból, vizesblokkokból, társalgókból a fedett belsõ udvarokból és a földszinti elõcsarnokból szervezett, hosszirányban szimmetrikus térsort képeztek. A 138 méter hosszú, 38 méter széles, illetve ötszintes épületbe a kor legdrágább és legmodernebb mûszereit telepítette be a Szovjetunió.
Orvosi szobák labirintusa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
Orvosi szobák labirintusa (Fotó: Kizmus Szabolcs)
A mintegy 4 ezer négyzetméter alapterületen elnyúló sebészeti központot Moszkva alig hét évig használhatta csak: A szovjet csapatokat miután 1991-ben kivonták az országból, a magyar állam nem tartott igényt a korszerû, ám drágának tartott orvosi mûszerekre, így azokat a Kreml 1991 áprilisa és 1993 májusa között leszereltette és Oroszországba szállíttatta. A leltár nélkül átvett kitûnõ állapotú ingatlanokért ellenben Budapest kifizette 1,6 milliárd forintos orosz követelést.
Az ingatlan együttes drasztikus amortizációja lényegében ennek a rendszerváltásnak hívott magyar politikai illúzióváltásnak köszönhetõ, amire csak egy jó nagy lapáttal rátett az elmúlt 21 év kormányzati és önkormányzati szakmai és morális dilettantizmusa is. A még 34 épületbõl álló kb. 24 milliárd forintot érõ kórház-együttesnek a mai napig nem találtak új funkciót kezelõi; az épületek nagy része eközben az összedõlés határára jutott.
Jamrik Levente
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2012. September 28. 08:15:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.