Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kurd-török béke: történelmi lehetõség?
Törökország egy hosszú évtizedek óta elhúzódó konfliktus véres epizódjai által beárnyékolt idõszakon van túl, de úgy tûnik hasonlóan nehéz korszak vár rá. Miközben a kormányzó Igazságosság és Fejlõdés Pártja a kurd közösséget kettõs beszéddel igyekszik megnyerni, a Kurdisztáni Munkáspárt gerillái és a török kormány közti harcok áldozatainak száma az elmúlt 15 hónapban rekordot döntött.
Az utóbbi hónapok veszteségeinek mértéke csak az 1998-‘99-es válsághoz hasonlÃtható, ahhoz az évhez, amikor az akkori török kormánynak sikerült becserkésznie és életfogytiglani Ãtélettel bebörtönöznie a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezetõjét Abdullah Öcalant. A konfliktus mostani felerõsödése minden bizonnyal részben a kormányzó párt kurd-kérdést érintõ szakpolitikáival függ össze. A 2002 óta hatalmon levõ Igazságosság és Fejlõdés Pártjának (AKP) kurdokat érintõ elképzelései kettõs üzenetet hordoznak. Egyrészt nyugatias, török kontextusban egyedülálló módon többé-kevésbé demokratikus keretben értelmezik a népesség 15-20 százalékát alkotó kurd etnikum jogait, másrészt az ellenük folytatott hadjáratuk továbbra sem csökkenõ intenzitással a dollármilliók mellett, emberéletek százait emészti fel.
Kattintson és nézegessen képeket is Törökországról!
AKP stratégiák
A kurd-kérdéshez való mérsékelten pozitÃv hozzáállását az AKP több Ãzben is bizonyÃtotta. Bár legfontosabb kezdeményezéseik, mint a Kurd nyitás és az Osloi tárgyalássorozat rendre kudarcba fulladtak, kétségkÃvül az õ nevükhöz fûzõdik a török rendszer legtöbb kurd etnikai jogokat érintõ megvalósÃtása. A politikai iszlám mentén mobilizáló párt olyan eredményeket tudhat magáénak e területén, mint a kurd nyelven sugárzó TRT 6 televÃzió vagy a kurd nyelv tanulásának választható tantárgyként való bevezetése. Bár az európai kisebbségpolitikai standardok szerint ezek a reformok banálisnak tûnhetnek, a törökországi kontextusban, ahol a kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna a kurd etnikum létének hivatalos emlÃtése, fontos eredmények.
Ugyanakkor, az AKP és karizmatikus vezetõje, az ország miniszterelnöke Recep Tayyip Erdogan kÃméletlen katonai megtorlással válaszol, ha a Kurdisztáni Munkáspárt gerilláinak támadásairól van szó. A török hadsereg, a NATO katonai haderejének második legnagyobb állományával az iraki határ mentén való táboraikban rendszeresen üldözõbe veszi a PKK gerillákat és súlyos vesztességeket okoz a kurd szervezetnek. Ezekre a PKK aztán a maga során az ország délkeleti részein levõ katonai illetve rendõrségi támaszpontokra mért csapásokkal válaszol, ami az erõszak eszkalálódásához vezet.
Ez a kettõség határozza meg a kormány azon kommunikációs stratégiáját, amivel igyekszik leválasztani a PKK problémát a kurd-kérdésrõl. A kettõ azonban nem független egymástól, hiszen kurdok milliói gondolják úgy, hogy a PKK hûen képviseli érdekeiket és támogatják a gerillák harcát. A PKK pedig akkor valósÃtja meg legvéresebb támadásait, ha a kurd kisebbséget valamilyen sérelem éri. Ebben a keretben értelmezhetõ például az utóbbi hetek legnagyobb PKK merénylete, amely során szeptember 18-án a gerillák egy gyengén védett katonai konvojra támadtak, és amiben legalább tÃz katona vesztette életét valamint 70 sérült meg. Mindez éppen egy nappal azután hogy a bÃróság börtönbüntetésre Ãtélte a kurd etnikai párt egyik parlamenti képviselõjét Sebahat Tuncel-t .
Történelmi helyzet
Az erõszak mértékének növekedése ellenére most lehet itt egy tartósabb béke megkötésének pillanata. Ha a kurd kisebbség kollektÃv jogokat érintõ kéréseit listázzuk, talán a legfontosabb követelésük az anyanyelvi oktatás bevezetése és a tÃz százalékos parlamenti választásokkor alkalmazott küszöb eltörlése.
Ezek teljesÃtéséhez hosszú évek óta egyedülálló módon Erdogan valamint pártja rendelkezik elegendõ politikai tõkével, Ãgy a kérdés inkább az, hajlandóak-e ezt felhasználni. Különösen kicsi a kockázat most, amikor a parlamenti választások csak 2015-re várhatóak, a helyi képviselõk illetve az elnök választása pedig csak 2014-re. A politikusok bizalmi és ismertségi indexének listáját magasan vezetõ Erdogan pedig visszavonulása elõtt sajtó információk szerint már csak az elnöki pozÃcióra pályázik, ami állÃtólagos rák betegsége miatt igen valószÃnû forgatókönyv. Ilyen szempontból tehát a Közel-keleti török nagyhatalmat álmodó miniszterelnöknek személyes célja is lehet, hogy a kurd-kérdést rendezõ vezetõként vonuljon be a nemzet történelmébe.
Másrészt, a pillanat egyedülálló az éppen zajló alkotmányozási folyamat miatt is. A korábbi katonai rezsim által elfogadott és azóta már számtalanszor módosÃtott alkotmány helyett az AKP új alaptörvény elfogadására vállalkozott. Ez a kurdok számára nem csak az ország intézményi berendezkedésének befolyásolása szempontjából fontos (centralizált nemzetállam vs. decentralizáltabb döntéshozatal), hanem azért is, mert az elõzõ alkotmány több cikkelye is a török etnikumra tett utalásával diszkriminatÃv volt rájuk nézve.
Elszalasztott alkalom
A lehetséges béke érdekében a török fél stratégiája, amely elválasztaná a PKK gerilláival folytatott háború kérdését a kisebbségi jogoktól akár célravezetõ is lehetne. ValószÃnûleg a kurd gerilla mozgalom úgy is elveszÃtené mozgásterét és támogatását, ha a kurd kisebbségi törekvések meghatározó része teljesülne. Ebbõl a szempontból pedig az anyanyelvi oktatás engedélyezése a kurdok számára kulcsfontosságú szakpolitika lehet.
Csakhogy, amikor Erdogan a PKK-vel való békét a „terroristák” fegyverletételéhez köti és azt üzeni az anyanyelvi oktatásért küzdõ kurdoknak „Elnézésük kérem! Ne olyan sokat!”, arra utasÃtva õket, hogy inkább választott tantárgyként tanuljanak kurdul, nehéz lenne ezt kompromisszum ajánlatként és nem retorikai fordulatként értelmezni. Pedig, ha a török félrõl valakinek, akkor neki vannak meg az eszközei ahhoz, hogy egy legalább idõszakos béke lehetõségét elõmozdÃtsa.
Link
Az utóbbi hónapok veszteségeinek mértéke csak az 1998-‘99-es válsághoz hasonlÃtható, ahhoz az évhez, amikor az akkori török kormánynak sikerült becserkésznie és életfogytiglani Ãtélettel bebörtönöznie a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezetõjét Abdullah Öcalant. A konfliktus mostani felerõsödése minden bizonnyal részben a kormányzó párt kurd-kérdést érintõ szakpolitikáival függ össze. A 2002 óta hatalmon levõ Igazságosság és Fejlõdés Pártjának (AKP) kurdokat érintõ elképzelései kettõs üzenetet hordoznak. Egyrészt nyugatias, török kontextusban egyedülálló módon többé-kevésbé demokratikus keretben értelmezik a népesség 15-20 százalékát alkotó kurd etnikum jogait, másrészt az ellenük folytatott hadjáratuk továbbra sem csökkenõ intenzitással a dollármilliók mellett, emberéletek százait emészti fel.
Kattintson és nézegessen képeket is Törökországról!
AKP stratégiák
A kurd-kérdéshez való mérsékelten pozitÃv hozzáállását az AKP több Ãzben is bizonyÃtotta. Bár legfontosabb kezdeményezéseik, mint a Kurd nyitás és az Osloi tárgyalássorozat rendre kudarcba fulladtak, kétségkÃvül az õ nevükhöz fûzõdik a török rendszer legtöbb kurd etnikai jogokat érintõ megvalósÃtása. A politikai iszlám mentén mobilizáló párt olyan eredményeket tudhat magáénak e területén, mint a kurd nyelven sugárzó TRT 6 televÃzió vagy a kurd nyelv tanulásának választható tantárgyként való bevezetése. Bár az európai kisebbségpolitikai standardok szerint ezek a reformok banálisnak tûnhetnek, a törökországi kontextusban, ahol a kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna a kurd etnikum létének hivatalos emlÃtése, fontos eredmények.
Ugyanakkor, az AKP és karizmatikus vezetõje, az ország miniszterelnöke Recep Tayyip Erdogan kÃméletlen katonai megtorlással válaszol, ha a Kurdisztáni Munkáspárt gerilláinak támadásairól van szó. A török hadsereg, a NATO katonai haderejének második legnagyobb állományával az iraki határ mentén való táboraikban rendszeresen üldözõbe veszi a PKK gerillákat és súlyos vesztességeket okoz a kurd szervezetnek. Ezekre a PKK aztán a maga során az ország délkeleti részein levõ katonai illetve rendõrségi támaszpontokra mért csapásokkal válaszol, ami az erõszak eszkalálódásához vezet.
Ez a kettõség határozza meg a kormány azon kommunikációs stratégiáját, amivel igyekszik leválasztani a PKK problémát a kurd-kérdésrõl. A kettõ azonban nem független egymástól, hiszen kurdok milliói gondolják úgy, hogy a PKK hûen képviseli érdekeiket és támogatják a gerillák harcát. A PKK pedig akkor valósÃtja meg legvéresebb támadásait, ha a kurd kisebbséget valamilyen sérelem éri. Ebben a keretben értelmezhetõ például az utóbbi hetek legnagyobb PKK merénylete, amely során szeptember 18-án a gerillák egy gyengén védett katonai konvojra támadtak, és amiben legalább tÃz katona vesztette életét valamint 70 sérült meg. Mindez éppen egy nappal azután hogy a bÃróság börtönbüntetésre Ãtélte a kurd etnikai párt egyik parlamenti képviselõjét Sebahat Tuncel-t .
Történelmi helyzet
Az erõszak mértékének növekedése ellenére most lehet itt egy tartósabb béke megkötésének pillanata. Ha a kurd kisebbség kollektÃv jogokat érintõ kéréseit listázzuk, talán a legfontosabb követelésük az anyanyelvi oktatás bevezetése és a tÃz százalékos parlamenti választásokkor alkalmazott küszöb eltörlése.
Ezek teljesÃtéséhez hosszú évek óta egyedülálló módon Erdogan valamint pártja rendelkezik elegendõ politikai tõkével, Ãgy a kérdés inkább az, hajlandóak-e ezt felhasználni. Különösen kicsi a kockázat most, amikor a parlamenti választások csak 2015-re várhatóak, a helyi képviselõk illetve az elnök választása pedig csak 2014-re. A politikusok bizalmi és ismertségi indexének listáját magasan vezetõ Erdogan pedig visszavonulása elõtt sajtó információk szerint már csak az elnöki pozÃcióra pályázik, ami állÃtólagos rák betegsége miatt igen valószÃnû forgatókönyv. Ilyen szempontból tehát a Közel-keleti török nagyhatalmat álmodó miniszterelnöknek személyes célja is lehet, hogy a kurd-kérdést rendezõ vezetõként vonuljon be a nemzet történelmébe.
Másrészt, a pillanat egyedülálló az éppen zajló alkotmányozási folyamat miatt is. A korábbi katonai rezsim által elfogadott és azóta már számtalanszor módosÃtott alkotmány helyett az AKP új alaptörvény elfogadására vállalkozott. Ez a kurdok számára nem csak az ország intézményi berendezkedésének befolyásolása szempontjából fontos (centralizált nemzetállam vs. decentralizáltabb döntéshozatal), hanem azért is, mert az elõzõ alkotmány több cikkelye is a török etnikumra tett utalásával diszkriminatÃv volt rájuk nézve.
Elszalasztott alkalom
A lehetséges béke érdekében a török fél stratégiája, amely elválasztaná a PKK gerilláival folytatott háború kérdését a kisebbségi jogoktól akár célravezetõ is lehetne. ValószÃnûleg a kurd gerilla mozgalom úgy is elveszÃtené mozgásterét és támogatását, ha a kurd kisebbségi törekvések meghatározó része teljesülne. Ebbõl a szempontból pedig az anyanyelvi oktatás engedélyezése a kurdok számára kulcsfontosságú szakpolitika lehet.
Csakhogy, amikor Erdogan a PKK-vel való békét a „terroristák” fegyverletételéhez köti és azt üzeni az anyanyelvi oktatásért küzdõ kurdoknak „Elnézésük kérem! Ne olyan sokat!”, arra utasÃtva õket, hogy inkább választott tantárgyként tanuljanak kurdul, nehéz lenne ezt kompromisszum ajánlatként és nem retorikai fordulatként értelmezni. Pedig, ha a török félrõl valakinek, akkor neki vannak meg az eszközei ahhoz, hogy egy legalább idõszakos béke lehetõségét elõmozdÃtsa.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2012. September 30. 18:07:10
#2 |
postaimre
- 2012. October 01. 06:05:56
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték