Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nagyon jó kiütni egy TEK-est
Egy békés megyei tûzoltó, egy budapesti obejktumõr, egy kazinbarcikai járõr és egy nyolcadik kerületi rendõr is könnyedén ütötte ki a rendvédelmi elitegység, a TEK kigyúrt kommandósait szombaton a rendõrök harcmûvészeti gáláján. A TEK-esek minden döntõt elvesztettek, de a parancsnokuk így is elégedett volt velük, mert szerinte nem csak az a legény, aki adja, hanem az is, aki állja a pofonokat.
De jó ezekkel az emberekkel találkozni! - kiáltott fel egy kigyúrt, kopasz, Nobody beats me feliratú pólót viselõ férfi, miközben a Syma csarnok lelátóján felfele haladva sorban lekezelt a sorok szélén ülõ kigyúrt, többnyire kopasz férfiakkal. Szombaton Budapesten egészen biztosan a Terrorelhárítási Központ által szervezett Budo és Küzdõsport Gálán volt a legnagyobb az egy fõre jutó élõsúly és tiszta izomtömeg: három tatamin és három ringben a rendõrség, a TEK és egyéb rendvédelmi szervezetek dolgozói csaptak össze egymással, a lelátókat pedig elborították az értük szurkoló kollégáik. A többnyire idõsödõ férfiakból álló biztonsági szolgálat tagjait és a versenyzõk szõkített nõit leszámítva a csarnokban mindenki annyira keménynek tûnt, mint Chuck Norris. Fél óra akklimatizálódás után már nem is volt meglepõ, hogy amikor a mûsorvezetõ beleszólt a mikrofonjába: "Orvost! Orvost kérünk a kettes ringhez", akkor nem egy csenevész Greene doktor jelent meg fehér köpenyben, hanem egy kigyúrt, kopasz, fekete pólós férfi futott oda gumikesztyûben megvizsgálni a vérzõ fejû versenyzõt.
Rovásírás és közszolgálati turul
"Amikor a Közszolgálati Egyetem évnyitóján sorban dõltek ki az emberek, mindenki azon nevetett az interneten, hogy ezek az emberek fognak minket megvédeni? Pedig azok mind elsõsök voltak, néhány héttel az érettségi után. Én harmadéves vagyok, a mi évfolyamunkról nem dõlt ki senki. Nálunk a tisztin ha valakinek van szabadideje, azt nem máshol, az edzõteremben tölti" - adott magyarázatot a többiek dagadó izmaira is a lelátó elsõ sorában a térdére roskadva ülõ Gergõ, szeme alatt egy hatalmasra duzzadt véraláfutással, alig néhány perccel azután, hogy kikapott a ringben. "Én még meg sem néztem magam, nagyon szarul nézek ki? Igen? De ez olyan fiús dolog, nem?" - kérdezte.
Kora délután úgy tûnt, a rendõrök egyáltalán nem omlanak össze, ha véresre verik õket, hihetetlenül magabiztosan esett ki minden vesztes a reggel kilenc óta tartó selejtezõkbõl. "Jó, jó, kikaptam, de nem K.O. volt! Nem szédültem meg!" - kommentálta például vereségét már a lelátón társainak egy ragtapasszal beragasztott orrú, Harcos feliratú pólóba öltözött férfi. Nem õ volt az egyetlen, aki a szélsõjobbos tüntetések résztevõi körében népszerû ruhamárkába öltözött, a rovásírásos márkajelzésnél csak a TEK logójából volt több a teremben.
A gálát szervezõ terrorelhárítósok messze kitûntek a többi versenyzõ közül: míg az egyszerû rendõrök a saját ruhájukban, hétköznapi boxnadrágokban és pólókban léptek a ringbe, addig a TEK-esek nagy feliratos, fekete egyenpólókban és nadrágokban küzdöttek. Ha a rendezvény elején fogadni kellett volna, nem tûnt volna kockázatosnak mindent feltenni a propagandavideóikon hatalmasnak és erõsnek tûnõ, legyõzhetetlennek beállított és bõségesen támogatott elitegység versenyzõire.
Lehet, hogy több fekvõt tudnak
Hamar kiderült, hogy a TEK-esek félmeztelenül, egy szál gatyában, a fekete kommandósruha és nagy fegyverek nélkül már egyáltalán nem tûnnek sebezhetetlennek. A +95 kg-os súlycsoport selejtezõiben a kockás hasú, szikár versenyzõjük például egy idõsebbnek és koránt sem olyan izmosnak látszó rendõrrel került össze, nagyon magabiztosan ugrálni kezdett, aztán alig fél perc múlva úgy elterült, hogy fel sem bírt többet kelni. "A TEK-ben is vannak nagyon jók, de az, hogy TEK-es valaki, komplex dolog. Lehet, hogy fizikálisan jók, biztosan több fekvõt tudnak, és nagyobb súlyt tudnak megemelni, mint én, mégse tudnak a ringben megütni" - mondta mosolyogva a meccs nyertese, Attila, aki a 8. kerületben dolgozik és 17 éve küzdõsportol. "Persze, hogy fontos ez a munkánkhoz. Magabiztosságot ad az embernek. Ne menjen úgy rendõrnek senki, hogy a bûnözõk játékszere lehessen" - mondta, miért csinálja.
A 85 kg-osok súlycsoportjában egy kazincbarcikai járõr ütötte ki a TEK versenyzõjét. "A TEK-esek többet tudnak edzeni, mint mi, de ez nem minden. Lehetnek máshol tehetségesebb emberek, akik kevesebb edzéssel is jobbak tudnak lenni" - mondta Ádám, aki tavaly megnyerte a 80 kilósok súlycsoportját, de azóta felszedett pár kilót, így kénytelen volt a nagyobbak között indulni. "Nekünk nehéz a munka mellett még az edzést is betervezni, bár sok támogatást kapok az edzõmtõl, és ha a beosztás miatt nem tudok menni, akkor magam is edzek, vagy elmegyek futni" - magyarázta. Szerinte a küzdõsport azért fontos egy rendõrnek, mert önfegyelmet is tanít, így "nem durran el olyan hamar az agya, ha beszólnak neki", az edzéseken pedig az emberekkel is megtanul bánni. "Hasznos is, ha utána kell futni valakinek, és egyre több olyan helyzet lesz, amikor jól jön, mert egyre kevésbé tisztelik azokat, akik megpróbálják betartani a törvényeket" - mondta Ádám, aki végül egészen a döntõig jutott, ott azonban kikapott, igaz, ellenfele a junior világbajnok volt.
Hajdu János, a TEK fõigazgatója már a selejtezõk alatt is a K1-es ringek között sertepertélt vállára vetett zakóban, és vagy a meccseket figyelte, vagy a díszvendégekkel beszélgetett. Miután a sokadik TEK-es versenyzõt is megverték, szerettük volna megkérdezni. Elõször a verseny szervezõjéhez irányított minket, majd amikor azt mondtuk, kifejezetten azt szeretnék tudni, hogy õ mit szól a TEK-esek szerepléséhez, annyit mondott: "ne haragudjanak, de ma nagyon sok dolgom van" - majd elsétált, és öt méterrel arrébb leült az egyik ring mellett a vendégeknek felállított asztalhoz pogácsázni.
Az is legény, aki állja
A délután három után kezdõdõ K1-döntõkre csak két TEK-es marad állva. Hajni a 65 kiló feletti nõk kategóriájában indult, és becsületesen végigcsinálta mindhárom menetet, pedig nagyon sok ütést kapott. "Bentrõl olyan volt, mintha csak álltam volna" - mondta a ringbõl kilépve, levegõ után kapkodva, az ezüstéremmel a kezében. "Nyáron nagyon sokat dolgoztunk, és hiába van minden reggel kötelezõ edzésünk, nem volt elég idõ a felkészülésre. Van két kisgyerekem is, egy 2 éves és egy 3,5 éves, így nekem még nehezebb megoldani. De szívesen jöttem, mindjárt döntõzök még karatéban is" - mondta.
Két meccsel késõbb kollégája a férfiak 75 kg-os súlycsoportjában a meccs végig sem bírta. "Nagyon jó kitüni egy TEK-est, fõleg, hogy én tûzoltó vagyok Békés megyében, és a ring mellett ott ült a katasztrófavédelem parancsnoka, és talán jó, hogy látta" - mondta a TEK-est legyõzõ Zsolt a meccs után.
Este hét után kiderült, hogy Haraszti Zsolt még megmentheti a TEK becsületét, mert a 85 kg-os férfiak döntõjét elhalasztották az esti kiemelt programba, így csak a bemutatók után kellett megküzdenie a készenléti rendõrség versenyzõjével. "Jól kibasztak velük, a készenlétisekkel, elvitték tõlük a legjobb embereket, úgyhogy biztos bennük van egy ilyen csak azért is megmutatjuk" - mondta a lelátón egy férfi, aki a közönség nagy részéhez hasonlóan a TEK-es versenyzõnek drukkolt.
A nagy csinnadrattával, profi meccsekre hajazó látványosságokkal felvezetett mérkõzés aztán csak pár percig tartott, miután a készenléti rendõrség versenyzõje a térdével fejen rúgta, Haraszti egy kis tántorgás után feltartott kézzel jelezte, hogy bejezi a mérkõzést. "Egész eddig õ volt a jobb, itt a végén, de csak a legvégén megállították" - próbálta magyarázni nem is leplezett elfogultsággal Haraszti vereségét a mûsorvezetõ. "Nekem presztizs kiütni egy TEK-est, fõleg mert én is az akarok lenni" - mondta a gyõzelem után Kulacsik Mirkó, aki objektumõr csapatvezetõ a készenléti rendõrségnél. "Én nem arra vagyok hivatott, hogy egy irodában üljek, hanem azt akarom csinálni, ami a rendõri munka igazi értelme: a bevetéseken, akciókban, elfogásoknál akarok bizonyítani".
A TEK-es versenyzõk parancsnoka, Gyöngyösi Károly alezredes azt mondta az [origo]-nak, hogy a vereségek ellenére nagyon büszke a versenyzõire. "A kiképzésük sokrétû, csak egy kis szelete az önvédelem, a küzdõsport. Igaz, nagyon fontos, mert ugyan minden bevetésre úgy megyünk ki, hogy meglegyen a taktikai fölényünk, minden elfogásnál arra kell törekedni, hogy inkább az önvédelem tanult formáival szereljük le a bûnözõket, mint fegyverhasználattal. Ezek a fiúk és a lányok a mindennapos kiképzés mellett amatõr szinten képzik magukat, és ez egy nagyon kemény sport. Itt ugyanolyan nehéz és kemény állni is a pofonokat, mint adni".
Az este végén aztán örülhettek a TEK-esek is, mert versenyen kívül, gálamérkõzéseken csaptak össze horvát ellenfelekkel. Hogy a horvátok kik voltak, az nem igazán derült ki, de mind a négy mérkõzés nagyon rövid ideig tartott, volt, amelyikben a horvát ellenfél szinte ütni sem próbált. Az utolsó mérkõzésen a K1 magyar bajnoka, Karacs Attila képviselte a házigazdákat. "Mit keres ez itt? Nem is rendõr!" - háborgott az egyik nézõ, de Hajdu Jánost ez láthatóan egyáltalán nem zavarta, a mérkõzés végén ugyanolyan boldogan adta át neki a kupát, mint a saját embereinek.
Forrás: Link
De jó ezekkel az emberekkel találkozni! - kiáltott fel egy kigyúrt, kopasz, Nobody beats me feliratú pólót viselõ férfi, miközben a Syma csarnok lelátóján felfele haladva sorban lekezelt a sorok szélén ülõ kigyúrt, többnyire kopasz férfiakkal. Szombaton Budapesten egészen biztosan a Terrorelhárítási Központ által szervezett Budo és Küzdõsport Gálán volt a legnagyobb az egy fõre jutó élõsúly és tiszta izomtömeg: három tatamin és három ringben a rendõrség, a TEK és egyéb rendvédelmi szervezetek dolgozói csaptak össze egymással, a lelátókat pedig elborították az értük szurkoló kollégáik. A többnyire idõsödõ férfiakból álló biztonsági szolgálat tagjait és a versenyzõk szõkített nõit leszámítva a csarnokban mindenki annyira keménynek tûnt, mint Chuck Norris. Fél óra akklimatizálódás után már nem is volt meglepõ, hogy amikor a mûsorvezetõ beleszólt a mikrofonjába: "Orvost! Orvost kérünk a kettes ringhez", akkor nem egy csenevész Greene doktor jelent meg fehér köpenyben, hanem egy kigyúrt, kopasz, fekete pólós férfi futott oda gumikesztyûben megvizsgálni a vérzõ fejû versenyzõt.
Rovásírás és közszolgálati turul
"Amikor a Közszolgálati Egyetem évnyitóján sorban dõltek ki az emberek, mindenki azon nevetett az interneten, hogy ezek az emberek fognak minket megvédeni? Pedig azok mind elsõsök voltak, néhány héttel az érettségi után. Én harmadéves vagyok, a mi évfolyamunkról nem dõlt ki senki. Nálunk a tisztin ha valakinek van szabadideje, azt nem máshol, az edzõteremben tölti" - adott magyarázatot a többiek dagadó izmaira is a lelátó elsõ sorában a térdére roskadva ülõ Gergõ, szeme alatt egy hatalmasra duzzadt véraláfutással, alig néhány perccel azután, hogy kikapott a ringben. "Én még meg sem néztem magam, nagyon szarul nézek ki? Igen? De ez olyan fiús dolog, nem?" - kérdezte.
Kora délután úgy tûnt, a rendõrök egyáltalán nem omlanak össze, ha véresre verik õket, hihetetlenül magabiztosan esett ki minden vesztes a reggel kilenc óta tartó selejtezõkbõl. "Jó, jó, kikaptam, de nem K.O. volt! Nem szédültem meg!" - kommentálta például vereségét már a lelátón társainak egy ragtapasszal beragasztott orrú, Harcos feliratú pólóba öltözött férfi. Nem õ volt az egyetlen, aki a szélsõjobbos tüntetések résztevõi körében népszerû ruhamárkába öltözött, a rovásírásos márkajelzésnél csak a TEK logójából volt több a teremben.
A gálát szervezõ terrorelhárítósok messze kitûntek a többi versenyzõ közül: míg az egyszerû rendõrök a saját ruhájukban, hétköznapi boxnadrágokban és pólókban léptek a ringbe, addig a TEK-esek nagy feliratos, fekete egyenpólókban és nadrágokban küzdöttek. Ha a rendezvény elején fogadni kellett volna, nem tûnt volna kockázatosnak mindent feltenni a propagandavideóikon hatalmasnak és erõsnek tûnõ, legyõzhetetlennek beállított és bõségesen támogatott elitegység versenyzõire.
Lehet, hogy több fekvõt tudnak
Hamar kiderült, hogy a TEK-esek félmeztelenül, egy szál gatyában, a fekete kommandósruha és nagy fegyverek nélkül már egyáltalán nem tûnnek sebezhetetlennek. A +95 kg-os súlycsoport selejtezõiben a kockás hasú, szikár versenyzõjük például egy idõsebbnek és koránt sem olyan izmosnak látszó rendõrrel került össze, nagyon magabiztosan ugrálni kezdett, aztán alig fél perc múlva úgy elterült, hogy fel sem bírt többet kelni. "A TEK-ben is vannak nagyon jók, de az, hogy TEK-es valaki, komplex dolog. Lehet, hogy fizikálisan jók, biztosan több fekvõt tudnak, és nagyobb súlyt tudnak megemelni, mint én, mégse tudnak a ringben megütni" - mondta mosolyogva a meccs nyertese, Attila, aki a 8. kerületben dolgozik és 17 éve küzdõsportol. "Persze, hogy fontos ez a munkánkhoz. Magabiztosságot ad az embernek. Ne menjen úgy rendõrnek senki, hogy a bûnözõk játékszere lehessen" - mondta, miért csinálja.
A 85 kg-osok súlycsoportjában egy kazincbarcikai járõr ütötte ki a TEK versenyzõjét. "A TEK-esek többet tudnak edzeni, mint mi, de ez nem minden. Lehetnek máshol tehetségesebb emberek, akik kevesebb edzéssel is jobbak tudnak lenni" - mondta Ádám, aki tavaly megnyerte a 80 kilósok súlycsoportját, de azóta felszedett pár kilót, így kénytelen volt a nagyobbak között indulni. "Nekünk nehéz a munka mellett még az edzést is betervezni, bár sok támogatást kapok az edzõmtõl, és ha a beosztás miatt nem tudok menni, akkor magam is edzek, vagy elmegyek futni" - magyarázta. Szerinte a küzdõsport azért fontos egy rendõrnek, mert önfegyelmet is tanít, így "nem durran el olyan hamar az agya, ha beszólnak neki", az edzéseken pedig az emberekkel is megtanul bánni. "Hasznos is, ha utána kell futni valakinek, és egyre több olyan helyzet lesz, amikor jól jön, mert egyre kevésbé tisztelik azokat, akik megpróbálják betartani a törvényeket" - mondta Ádám, aki végül egészen a döntõig jutott, ott azonban kikapott, igaz, ellenfele a junior világbajnok volt.
Hajdu János, a TEK fõigazgatója már a selejtezõk alatt is a K1-es ringek között sertepertélt vállára vetett zakóban, és vagy a meccseket figyelte, vagy a díszvendégekkel beszélgetett. Miután a sokadik TEK-es versenyzõt is megverték, szerettük volna megkérdezni. Elõször a verseny szervezõjéhez irányított minket, majd amikor azt mondtuk, kifejezetten azt szeretnék tudni, hogy õ mit szól a TEK-esek szerepléséhez, annyit mondott: "ne haragudjanak, de ma nagyon sok dolgom van" - majd elsétált, és öt méterrel arrébb leült az egyik ring mellett a vendégeknek felállított asztalhoz pogácsázni.
Az is legény, aki állja
A délután három után kezdõdõ K1-döntõkre csak két TEK-es marad állva. Hajni a 65 kiló feletti nõk kategóriájában indult, és becsületesen végigcsinálta mindhárom menetet, pedig nagyon sok ütést kapott. "Bentrõl olyan volt, mintha csak álltam volna" - mondta a ringbõl kilépve, levegõ után kapkodva, az ezüstéremmel a kezében. "Nyáron nagyon sokat dolgoztunk, és hiába van minden reggel kötelezõ edzésünk, nem volt elég idõ a felkészülésre. Van két kisgyerekem is, egy 2 éves és egy 3,5 éves, így nekem még nehezebb megoldani. De szívesen jöttem, mindjárt döntõzök még karatéban is" - mondta.
Két meccsel késõbb kollégája a férfiak 75 kg-os súlycsoportjában a meccs végig sem bírta. "Nagyon jó kitüni egy TEK-est, fõleg, hogy én tûzoltó vagyok Békés megyében, és a ring mellett ott ült a katasztrófavédelem parancsnoka, és talán jó, hogy látta" - mondta a TEK-est legyõzõ Zsolt a meccs után.
Este hét után kiderült, hogy Haraszti Zsolt még megmentheti a TEK becsületét, mert a 85 kg-os férfiak döntõjét elhalasztották az esti kiemelt programba, így csak a bemutatók után kellett megküzdenie a készenléti rendõrség versenyzõjével. "Jól kibasztak velük, a készenlétisekkel, elvitték tõlük a legjobb embereket, úgyhogy biztos bennük van egy ilyen csak azért is megmutatjuk" - mondta a lelátón egy férfi, aki a közönség nagy részéhez hasonlóan a TEK-es versenyzõnek drukkolt.
A nagy csinnadrattával, profi meccsekre hajazó látványosságokkal felvezetett mérkõzés aztán csak pár percig tartott, miután a készenléti rendõrség versenyzõje a térdével fejen rúgta, Haraszti egy kis tántorgás után feltartott kézzel jelezte, hogy bejezi a mérkõzést. "Egész eddig õ volt a jobb, itt a végén, de csak a legvégén megállították" - próbálta magyarázni nem is leplezett elfogultsággal Haraszti vereségét a mûsorvezetõ. "Nekem presztizs kiütni egy TEK-est, fõleg mert én is az akarok lenni" - mondta a gyõzelem után Kulacsik Mirkó, aki objektumõr csapatvezetõ a készenléti rendõrségnél. "Én nem arra vagyok hivatott, hogy egy irodában üljek, hanem azt akarom csinálni, ami a rendõri munka igazi értelme: a bevetéseken, akciókban, elfogásoknál akarok bizonyítani".
A TEK-es versenyzõk parancsnoka, Gyöngyösi Károly alezredes azt mondta az [origo]-nak, hogy a vereségek ellenére nagyon büszke a versenyzõire. "A kiképzésük sokrétû, csak egy kis szelete az önvédelem, a küzdõsport. Igaz, nagyon fontos, mert ugyan minden bevetésre úgy megyünk ki, hogy meglegyen a taktikai fölényünk, minden elfogásnál arra kell törekedni, hogy inkább az önvédelem tanult formáival szereljük le a bûnözõket, mint fegyverhasználattal. Ezek a fiúk és a lányok a mindennapos kiképzés mellett amatõr szinten képzik magukat, és ez egy nagyon kemény sport. Itt ugyanolyan nehéz és kemény állni is a pofonokat, mint adni".
Az este végén aztán örülhettek a TEK-esek is, mert versenyen kívül, gálamérkõzéseken csaptak össze horvát ellenfelekkel. Hogy a horvátok kik voltak, az nem igazán derült ki, de mind a négy mérkõzés nagyon rövid ideig tartott, volt, amelyikben a horvát ellenfél szinte ütni sem próbált. Az utolsó mérkõzésen a K1 magyar bajnoka, Karacs Attila képviselte a házigazdákat. "Mit keres ez itt? Nem is rendõr!" - háborgott az egyik nézõ, de Hajdu Jánost ez láthatóan egyáltalán nem zavarta, a mérkõzés végén ugyanolyan boldogan adta át neki a kupát, mint a saját embereinek.
Forrás: Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
kukackac
- 2012. September 30. 10:42:36
#12 |
satu
- 2012. September 30. 10:45:25
#13 |
csillagosvenyen
- 2012. October 01. 15:03:05
#14 |
sstall
- 2012. October 01. 19:55:53
#15 |
Perje
- 2012. October 02. 07:36:50
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.