Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kuncsorgás Merkelnél
Októberre "tevõdött át"
Több magyar forrás és portál – nyilván nem ok nélkül – a múlt hétre idõzÃtette Orbán Viktor és Angela Merkel berlini találkozóját. Ehhez képest – ismeretlen okokból – az idõpont „októberre” tevõdött át, egyelõre pontos dátum nélkül. A halasztás oka valószÃnûleg a kancellár asszony zsúfolt naptárában keresendõ, és nem az Orbánéban.
Nota bene: éppen erre a „zsúfoltságra” hivatkozott néhány hónapja a berlini kancellária, amikor jelezte: idén nem esedékes a találkozó. Akkortájt mindenki arra tippelt, hogy Merkel egyáltalán nem akarja hivatalos (nem munka-)viziten fogadni Orbánt. Idõközben a magyar diplomácia kitartó erõfeszÃtései mégis beértek. Merkel – dacára annak, hogy Németországban Orbán nem számÃt hiteles politikusnak, és olyan rossz a sajtója, mint Berlusconinak – beadta a derekát. Végtére is a magyar kormányfõt nem lehet kitagadni abból a konzervatÃv pártcsaládból (Európai Néppárt), amelyben Merkel CDU-ja prÃmszerepet visz, és amely José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét is delegálja.
Már a pártállamban (gyakorlatilag a Kádár–Schmidt-látogatásváltás óta) kialakult az a gyakorlat, hogy a magyar vezetõk nagyságrendekkel gyakoribb vendégek az NSZK-ban, mint másutt. A gazdasági kapcsolatok ebben a folyamatban perdöntõ szerepet játszottak, kivált bajor és baden-württembergi „irányban”.
Grósz Károly egymilliárd márkát, Németh Miklós egy „életmentõ” (áthidalónak mondott) IMF/EU-készenléti hitelt köszönhetett – közvetve – az akkori NSZK jóindulatának. A KGST béklyóiból elsõnek szabadulni akaró magyar piac jelentõs vonzerõt fejtett ki a keleti irányban terjeszkedni akaró német tõkére, de fordÃtva is: a magyar exportõrök és beszállÃtók másoknál jóval szabadabban élhettek a német piac kÃnálta lehetõségekkel. Ma ugyan Orbán Viktor mondja – kicsit fellengzõsen –, hogy a német (mindenekelõtt a délnémet) és a magyar gazdaság akár össze is nõhet, de a német mûködõ tõke magyarországi jelenlétében neki személyes érdemei nincsenek, annál inkább az elõdeinek.
Fotó: EUROPRESS/AFP
Orbán és Merkel. Valamikor októberben találkozhatnak
Túl ezen, a „falbontó” Magyarország jóléte Németország preferenciális céljai között szerepelt mindig is; Horn Gyula után Gyurcsány Ferenc volt az, aki e politika jótéteményeit elõbb a szocdem Schrödertõl, majd a konzervatÃv Merkeltõl élvezte. (Sokan Merkel kezét gyanÃtják abban, hogy az unió a 2006-os választások elõtt nem kényszerÃtette az államháztartás valós állapotairól szóló szÃnvallásra Gyurcsányt, s ilyenformán indirekt módon gyõzelemhez segÃtette. Miért is? Mert nem akarták Orbánt.)
Ez idõ szerint megszámlálni is nehéz azokat a német vállalatokat, amelyek ilyen-olyan érdekeltségekkel rendelkeznek Magyarországon. Az összes minálunk fellelhetõ külföldi mûködõ tõke 30 százaléka német. Több, mint a második-harmadik helyen jegyzett francia és holland tõke együttvéve. Ugyanakkor a magyar export – ha, sajnos, nem is jelentõs hozzáadott értéket képviselõ termékekkel és szolgáltatásokkal – masszÃvan jelen van a német piacon. Függõ állapotban vagyunk. Valamennyi kelet-közép-európai ország közül csak Csehország gazdasági jóléte („kitettsége”) függ nagyobb arányban Németország gazdasági teljesÃtményétõl, versenyképességétõl, mint Magyarországé. (A lengyel például kevésbé – még ha a piacuk háromszorta nagyobb is, mint a mienk.)
A magyar gazdaság „mozdonya” a német – ez az autóiparban a legnyilvánvalóbb. Eljutottunk odáig, hogy a magyar GDP gyarapodási lehetõségeit kimondva-kimondatlanul a kecskeméti Mercedes gyár termelésének felfuttatása szerint méricskéljük.
Az Audit és az amerikai tulajdonban levõ, de német székhelyû Opelt leszámÃtva más komoly beruházás Magyarországon nincsen, ilyenformán a méricskélés nem ostobaság, viszont jelzése a függés mértékének.
Magyarország számára annál jobb hÃr, mint hogy a német gazdaság az idén is (0,8 százalékkal, nem sokkal, de az euróövezet félszázalékos visszaeséséhez képest mégis vigasztalóan) növekedni fog, miközben mi ugyanennyivel zsugorodunk, nem is lehet. Mivel a számaink – ellentétben Giró-Szász kormányszóvivõ közlésével – nem jók, hanem rosszak, a német húzóerõ legalább abban a két kategóriában, ahol a számaink elõtt pozitÃv jel van (kereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg – minden más mÃnuszban), tartósÃthat egy akár megnyugtatónak is mondható állapotot.
Itt azonban nem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem: a függés egyenlõ a kiszolgáltatottsággal. Odáig rendben van a dolog, hogy a nálunk beruházó és termelésüket felfuttató német autógyárak egyelõre (!) Európán kÃvüli piacokon pótolni tudják a termékeik iránti európai kereslet visszaszorulását, de mi lesz akkor, ha ez az áldott állapot megszûnik? Még gondolni is rossz rá. Ha igaz, hogy minálunk se beruházás, se belsõ kereslet, stagnáló ipari termelés, vészes épÃtõipari zuhanás, akkor tényleg össze kell tennünk a két kezünket, hogy legalább a németeknek „menjen”.
Most következik ennek az Ãrásnak a rossz fejezete. Angela Merkelnek gyakorlatilag semmilyen befolyása nincs arra, hogy a magyarországi német érdekeltségek hogyan prosperálnak. Arról ugyan nyilván van véleménye, hogy olyan óriásokat, mint a Deutsche (Magyar) Telekom vagy az E.On, miként sarcolnak s óhajtanának folyamatosan sarcolni Orbánék; talán még arról is, hogy a magyar miniszterelnök elszánt államosÃtási hullámának milyen német érdekeltségek lesznek az elszenvedõi – ám azért, hogy ezt a véleményét kifejtse, aligha keresné a találkozást Orbánnal. De még Orbán se õvele, hogy hallja. A tét ennél most nagyságrendekkel nagyobb.
Link
Több magyar forrás és portál – nyilván nem ok nélkül – a múlt hétre idõzÃtette Orbán Viktor és Angela Merkel berlini találkozóját. Ehhez képest – ismeretlen okokból – az idõpont „októberre” tevõdött át, egyelõre pontos dátum nélkül. A halasztás oka valószÃnûleg a kancellár asszony zsúfolt naptárában keresendõ, és nem az Orbánéban.
Nota bene: éppen erre a „zsúfoltságra” hivatkozott néhány hónapja a berlini kancellária, amikor jelezte: idén nem esedékes a találkozó. Akkortájt mindenki arra tippelt, hogy Merkel egyáltalán nem akarja hivatalos (nem munka-)viziten fogadni Orbánt. Idõközben a magyar diplomácia kitartó erõfeszÃtései mégis beértek. Merkel – dacára annak, hogy Németországban Orbán nem számÃt hiteles politikusnak, és olyan rossz a sajtója, mint Berlusconinak – beadta a derekát. Végtére is a magyar kormányfõt nem lehet kitagadni abból a konzervatÃv pártcsaládból (Európai Néppárt), amelyben Merkel CDU-ja prÃmszerepet visz, és amely José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét is delegálja.
Már a pártállamban (gyakorlatilag a Kádár–Schmidt-látogatásváltás óta) kialakult az a gyakorlat, hogy a magyar vezetõk nagyságrendekkel gyakoribb vendégek az NSZK-ban, mint másutt. A gazdasági kapcsolatok ebben a folyamatban perdöntõ szerepet játszottak, kivált bajor és baden-württembergi „irányban”.
Grósz Károly egymilliárd márkát, Németh Miklós egy „életmentõ” (áthidalónak mondott) IMF/EU-készenléti hitelt köszönhetett – közvetve – az akkori NSZK jóindulatának. A KGST béklyóiból elsõnek szabadulni akaró magyar piac jelentõs vonzerõt fejtett ki a keleti irányban terjeszkedni akaró német tõkére, de fordÃtva is: a magyar exportõrök és beszállÃtók másoknál jóval szabadabban élhettek a német piac kÃnálta lehetõségekkel. Ma ugyan Orbán Viktor mondja – kicsit fellengzõsen –, hogy a német (mindenekelõtt a délnémet) és a magyar gazdaság akár össze is nõhet, de a német mûködõ tõke magyarországi jelenlétében neki személyes érdemei nincsenek, annál inkább az elõdeinek.
Fotó: EUROPRESS/AFP
Orbán és Merkel. Valamikor októberben találkozhatnak
Túl ezen, a „falbontó” Magyarország jóléte Németország preferenciális céljai között szerepelt mindig is; Horn Gyula után Gyurcsány Ferenc volt az, aki e politika jótéteményeit elõbb a szocdem Schrödertõl, majd a konzervatÃv Merkeltõl élvezte. (Sokan Merkel kezét gyanÃtják abban, hogy az unió a 2006-os választások elõtt nem kényszerÃtette az államháztartás valós állapotairól szóló szÃnvallásra Gyurcsányt, s ilyenformán indirekt módon gyõzelemhez segÃtette. Miért is? Mert nem akarták Orbánt.)
Ez idõ szerint megszámlálni is nehéz azokat a német vállalatokat, amelyek ilyen-olyan érdekeltségekkel rendelkeznek Magyarországon. Az összes minálunk fellelhetõ külföldi mûködõ tõke 30 százaléka német. Több, mint a második-harmadik helyen jegyzett francia és holland tõke együttvéve. Ugyanakkor a magyar export – ha, sajnos, nem is jelentõs hozzáadott értéket képviselõ termékekkel és szolgáltatásokkal – masszÃvan jelen van a német piacon. Függõ állapotban vagyunk. Valamennyi kelet-közép-európai ország közül csak Csehország gazdasági jóléte („kitettsége”) függ nagyobb arányban Németország gazdasági teljesÃtményétõl, versenyképességétõl, mint Magyarországé. (A lengyel például kevésbé – még ha a piacuk háromszorta nagyobb is, mint a mienk.)
A magyar gazdaság „mozdonya” a német – ez az autóiparban a legnyilvánvalóbb. Eljutottunk odáig, hogy a magyar GDP gyarapodási lehetõségeit kimondva-kimondatlanul a kecskeméti Mercedes gyár termelésének felfuttatása szerint méricskéljük.
Az Audit és az amerikai tulajdonban levõ, de német székhelyû Opelt leszámÃtva más komoly beruházás Magyarországon nincsen, ilyenformán a méricskélés nem ostobaság, viszont jelzése a függés mértékének.
Magyarország számára annál jobb hÃr, mint hogy a német gazdaság az idén is (0,8 százalékkal, nem sokkal, de az euróövezet félszázalékos visszaeséséhez képest mégis vigasztalóan) növekedni fog, miközben mi ugyanennyivel zsugorodunk, nem is lehet. Mivel a számaink – ellentétben Giró-Szász kormányszóvivõ közlésével – nem jók, hanem rosszak, a német húzóerõ legalább abban a két kategóriában, ahol a számaink elõtt pozitÃv jel van (kereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg – minden más mÃnuszban), tartósÃthat egy akár megnyugtatónak is mondható állapotot.
Itt azonban nem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem: a függés egyenlõ a kiszolgáltatottsággal. Odáig rendben van a dolog, hogy a nálunk beruházó és termelésüket felfuttató német autógyárak egyelõre (!) Európán kÃvüli piacokon pótolni tudják a termékeik iránti európai kereslet visszaszorulását, de mi lesz akkor, ha ez az áldott állapot megszûnik? Még gondolni is rossz rá. Ha igaz, hogy minálunk se beruházás, se belsõ kereslet, stagnáló ipari termelés, vészes épÃtõipari zuhanás, akkor tényleg össze kell tennünk a két kezünket, hogy legalább a németeknek „menjen”.
Most következik ennek az Ãrásnak a rossz fejezete. Angela Merkelnek gyakorlatilag semmilyen befolyása nincs arra, hogy a magyarországi német érdekeltségek hogyan prosperálnak. Arról ugyan nyilván van véleménye, hogy olyan óriásokat, mint a Deutsche (Magyar) Telekom vagy az E.On, miként sarcolnak s óhajtanának folyamatosan sarcolni Orbánék; talán még arról is, hogy a magyar miniszterelnök elszánt államosÃtási hullámának milyen német érdekeltségek lesznek az elszenvedõi – ám azért, hogy ezt a véleményét kifejtse, aligha keresné a találkozást Orbánnal. De még Orbán se õvele, hogy hallja. A tét ennél most nagyságrendekkel nagyobb.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2012. October 01. 07:09:34
#2 |
karikasostor
- 2012. October 01. 08:00:25
#3 |
Advaita
- 2012. October 01. 13:30:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték