Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ki csalt jobban: az MSZP, a Fidesz vagy mindkettõ?
Pedzik ezt is? Link Mit is ragozzuk, a rendszer ILLEGITIM Link
A Fidesz és az MSZP is élt szabálytalan eszközökkel a korábbi parlamenti és önkormányzati választásokon is – mondta a hvg.hu-nak egy korábbi többszörös kampányfõnök Kósa Lajos kijelentésével kapcsolatban, mely szerint a szocialisták 2002-ben és 2006-ban is választási csalást követtek el.
Visszaélések döntötték el a szocialisták javára 2002-es választásokat, és a 2006-os eredményt is befolyásolták – állította szerdán este, az ELTE Bibó Szakkollégiumában rendezett vitán Kósa Lajos, aki szerint az elõzetes regisztráció bevezetésére épp azért van szükség, hogy „sehol ne rotyogjon a gulyás”, vagyis ne lehessen a választások napján szavazatokat vásárolni.
Kijelentésével a Fidesz alelnöke egy évtizedes - annak idején egészen utcai zavargásokig fajuló - vitát elevenített fel, és vezetõ fideszes politikusként elõször mondta ki nyíltan, hogy a pártja szerint 2002-ben a szocialisták csaltak. Az új parlament megalakulásakor ugyanis a Fidesz is megszavazta Pintér Sándor belügyminiszter beszámolóját, késõbb pedig Orbán Viktor pártelnök is arról beszélt, nem érdemes azon vitatkozni, hogy „történtek-e csalafintaságok”.
Kósa már akkor is tudta?
2002-ben, az új parlament megalakulásakor a Fidesz képviselõi – Kósa Lajos tartózkodó szavazatát kivéve – elfogadták az Országos Választási Bizottság beszámolóját, amely tisztának, szabályosnak, jogszerûnek minõsítette azt. (A külföldi megfigyelõk megállapítása is ez volt.) Feljelentést csak a parlamentbõl kiesett MIÉP elnöke, Csurka István tett, 565 rendbeli választási bûncselekmény miatt. Állítása szerint bizonyítani tudta, hogy csalás történt, többek közt gulyással és pálinkával befolyásolták a választókat. Az ORFK három héttel késõbb közölte: bûncselekmény hiányában megtagadja a nyomozást.
Bár a választási csalások emlegetése végigkíséri az 1990 utáni magyar történelmet (hasonlóan ahhoz a rendszeresen felbukkanó narratívához a mindenkori ellenzék részérõl, hogy a regnáló kormányfõ majd a szavazás elõtt/után szükségállapotot hirdet, így ragadja magához végleg a hatalmat), 2002-ben különösen sok szó esett róla, hiszen nagyon szoros eredmény született: az MSZP alig egy százaléknyival kapott több listás szavazatot, mint a Fidesz-MDF. A hangulat annyira feszült volt, hogy sokan már a választások elõtt beharangozták: csalások készülnek, és csak ez lehet az oka, ha nem a nekik megfelelõ eredmény születik majd.
Kérdések vannak, válasz még nincs
Az alábbi kérdéseket küldtük el a Fidesz-frakció sajtótitkárságának, ám egyelõre nem érkezett válasz: Milyen konkrét választási csalásokról van információja a Fidesznek 2002 bõl és 2006-ból? Miért fogadta el ennek ellenére mindkét alkalommal a párt a választásokról szóló belügyminiszteri és OVB beszámolót? Kósa Lajos 2002-ben tartózkodott a szavazásnál (az MDF-es Kelemen Andrással együtt, rajtuk kívül minden képviselõ igent nyomott), azért tette ezt, mert tudott a választási csalásokról? Miért nem fordult a Fidesz egyik alkalommal sem az Országos Választási Bizottsághoz? Miért nem tett feljelentést Kósa Lajos, ha konkrét információk voltak a birtokában?
„Fennáll a veszélye annak, hogy a Fidesz akár választási csalás árán is ki akarja ejteni a kisgazdapártot a parlamentbõl” – állította már 2002 januárjában G. Nagyné Maczó Ágnes, a Független Kisgazdapárt alelnöke, aki ezt azzal indokolta, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfelének a stabil bázissal rendelkezõ FKGP-t tartja. Végül nem is volt szükség csalásra, hiszen a Kisgazdapárt listájára mindössze 42 ezren szavaztak, ami 0,75 százalékot jelentett, így ez még állami támogatásra sem jogosította fel a teljesen szétesett pártot.
A két választási forduló közt a két nagy párt is kölcsönösen csalás elõkészítésével vádolta meg a másikat. Kovács László, az MSZP elnöke azt állította, hogy a Fidesz külföldön szocialistának látszó röplapokat készíttetett, amelyeket a kampánycsendben akar terjeszteni, hogy aztán csalással vádolhassák õket. Deutsch Tamás akkori sportminiszter azzal vágott vissza, hogy az MSZP készült kampánycsend-sértésre, csak a Fideszre akarja kenni azt. (A két párt táborában felváltva keltek szárnyra pletykák titokzatos, Erdélybõl, vagy Ausztriából érkezõ kamionokról, melyek az éj leple alatt hoztak be több tonnányi papírt az ellenoldali párt székházába.)
Miniszterelnök jelölt a sokat emlegetett gulyással, még 2001-bõl: változó kormányok, változatlan praktikák?
Fotó: HVG Archív
A kölcsönös vádaskodás - és az Országos Választási Bizottsághoz tömegével érkezõ panaszok - jogalapját a kampánycsend elõírása adta, amelyrõl épp 2002-ben bizonyosodott be, hogy a technika fejlõdése – a mobiltelefonok és az internet megjelenése – miatt nincs többé értelme. Az elsõ forduló napján például olyan egy sms kezdett terjedni, amelyben valaki azt állította: Orbán Viktor megverte a feleségét. Bár az üzenet nyilvánvalóan törvénysértõ volt, a forrását nem lehetett fellelni. (Ennek ellenére a köztévében bemondták, hogy a hír nem igaz.)
A Kósa Lajos által szerdán este emlegetett gulyáslevessel történõ szavazatvásárlásra számtalan példa volt. 2002-ben például Heves megye 3. számú, gyöngyösi választókörzetében az MSZP-t vádolták meg gulyásleves osztásával. Az MSZP helyi irodavezetõje a HVG-nek akkor el is elismerte, hogy négy helyszínen mintegy kétszáz adag gulyást osztottak ki, de állította, hogy csak urnazárás után látták vendégül a fõként roma pártaktivistákat. Az irodavezetõ szerint voltak ugyan olyanok, akik már délután követelték az ételt, de nem adtak nekik.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton a fideszes jelölt állította: ellenfele, az MSZP által támogatott Kapolyi László nevében tejterméket osztogattak a választókerület több iskolájában. A szintén Szabolcs megyei Baktalórántházán a fideszes Papcsák Ferenc támogatására igyekezett rávenni a helyi cigányokat fejenként kétezer forinttal az alpolgármester. Õ az egyetlen, akit felelõsségre is vontak: 2004-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték választás rendje elleni bûncselekmény miatt.
Láncszavazás, Kubatov-listák
A szavazatvásárláshoz kapcsolódik egy szintén gyakran emlegetett módszer, a láncszavazás. Ennek lényege, hogy a láncszavazás elindítója üres borítékot dob az urnába, a szavazólapot pedig zsebre vágva kiviszi a szavazóhelyiségbõl. Miután kitöltötte, átadja a csalásban részt vevõ egyik embernek, aki ezt a lapot dobja az urnába, az üreset pedig kihozza, mire a szervezõ cserébe pénzt vagy italt ad neki. A szavazólapot a szervezõ kitölti, és odaadja a következõ embernek, aki aztán szintén hoz helyette egy üreset, és ez így megy, amíg el nem fogynak a szavazók.
Orbán és Medgyessy vitája 2002-ben a Közgázon
Fotó: Fazekas István
2002-ben például a szocialista Tukacs István vádolta ezzel a fideszes (korábban kisgazda) Balogh Gyulát, de mivel nem volt bizonyítékuk, nem tettek feljelentést. 2006 márciusában a HírTV TV Célpont címû mûsora számolt be arról, hogy a szocialisták hasonló módon csaltak 2002-ben a Pest megyei Nagykátán, és ugyanerre készültek a 2006-os választásokon is. A tévé mûsorában egy, a párt belsõ ellentétei miatt sértõdött szocialista állította, hogy az így szavazóknak általában kétezer forintot szoktak adni.
Városi legendák
A választási csalások néhány további, meglehetõsen extrém formáját csak a városi legendákból lehet ismerni, ezekre bizonyítékok sosem kerültek elõ. 2002-ben például széles körben terjedt az a hír, hogy a kokárdát viselõknek – a Fidesz szimpatizánsainak - majd lepecsételetlen, így érvénytelen szavazólapot adnak. Késõbb azt is híresztelték, hogy bizonyos szavazókörökben láthatatlanná váló tintával töltött tollat adtak a szavazóknak, az üres lapokat pedig késõbb töltötték ki. Egy másik pletyka szerint egyes szavazatszámlálóknak speciális pecsétgyûrûje volt, amellyel még egy X-et tudtak nyomni a szavazólapra, ami emiatt érvénytelenné vált. A legvadabb elképzelések szerint a szocialisták meghekkelték az informatikai rendszert, így mindegy, hogy mi volt a szavazás valódi eredménye, az összesítés azt hozta ki, amit õk akarnak.
Ezzel kapcsolatban egy korábban többszörös kampányfõnökként dolgozó politikus azt mondta a hvg.hu-nak: a két nagy pártra egyaránt jellemzõ volt, hogy – fõleg romák lakta, hátrányos helyzetû térségekben – éltek a láncszavazással, valamint élelmiszer, használt ruha osztogatásával próbálták rávenni a helyieket arra, hogy rájuk szavazzanak. „Ez elõfordult a parlamenti választásokon is, bár szerintem teljesen értelmetlen kísérlet volt, hiszen helyben legfeljebb néhány száz, országosan pár ezer embert lehetett így a ’megfelelõ’ szavazásra rávenni, ami nyilván nem befolyásolta az eredményt” – mondta forrásunk.
A helyhatósági választások esetén azonban, fõleg egy-egy kisvárosban, ahol több jelölt között oszlottak meg a szavazatok, gyakran valóban néhány tucat voks döntött. Ez – fõleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy infrastrukturális beruházás már ezen a szinten is milliárdos nagyságrendbe kerül – azért már jelentõs csáberõvel bírhatott a pártok számára.
Mozgósítás
Ugyancsak a 2002-es választások idején jelentek meg az elsõ hírek az úgynevezett mozgósító kampányról, illetve ennek elengedhetetlen kellékérõl, a pártok által készített adatbázisokról. A módszer lényege, hogy a pártok nyilván tartják, kik a szimpatizánsaik, és a választás napján meg is keresik õket, hogy menjenek szavazni. A legjobban szervezett erõk még azt is megtehetik, hogy a szavazókörben ülõ delegáltjuk délután jelenti, kik nem mentek el a listájukon szereplõk közül, ezekért az emberekért pedig aktivistát, esetleg autót is küldenek a pártirodáról.
A mozgósító kampány megítélése változó. 2002 végén egy konferencián Stumpf István, az elsõ Orbán-kormány kancelláriaminisztere (ma alkotmánybíró) még csalásnak minõsítette mozgósítást, de 2006-ban már a Fidesz is felzárkózott: különbözõ aláírásgyûjtésekkel, konzultációkkal saját adatbázist hozott létre, és bevetette a pártigazgató után Kubatov-hadseregnek nevezett aktivistákat. Kubatov Gábor ma már úgy látja – errõl több interjúban is beszélt – hogy semmi törvénytelen nincs az adatbázisok létezésében.
Az új választási rendszer, különösen az elõzetes regisztráció kifejezetten kedvezni fog az adatbázis-építõ pártoknak. Egyrészt legalizálja az eddig szabályozatlan adatbázis-építést, hiszen kimondja, hogy a választó hozzájárulhat, hogy személyesen megkeressék. Másrészt már a feliratkozásnál jókora elõnybe kerülhet, aki több szimpatizánst tud megmozgatni, és ezt a választás elõtti két hétben már nem is lehet majd behozni, hiszen hiába gondolná meg magát egy korábban passzív választó, nem mehet majd el szavazni.
Link
A Fidesz és az MSZP is élt szabálytalan eszközökkel a korábbi parlamenti és önkormányzati választásokon is – mondta a hvg.hu-nak egy korábbi többszörös kampányfõnök Kósa Lajos kijelentésével kapcsolatban, mely szerint a szocialisták 2002-ben és 2006-ban is választási csalást követtek el.
Visszaélések döntötték el a szocialisták javára 2002-es választásokat, és a 2006-os eredményt is befolyásolták – állította szerdán este, az ELTE Bibó Szakkollégiumában rendezett vitán Kósa Lajos, aki szerint az elõzetes regisztráció bevezetésére épp azért van szükség, hogy „sehol ne rotyogjon a gulyás”, vagyis ne lehessen a választások napján szavazatokat vásárolni.
Kijelentésével a Fidesz alelnöke egy évtizedes - annak idején egészen utcai zavargásokig fajuló - vitát elevenített fel, és vezetõ fideszes politikusként elõször mondta ki nyíltan, hogy a pártja szerint 2002-ben a szocialisták csaltak. Az új parlament megalakulásakor ugyanis a Fidesz is megszavazta Pintér Sándor belügyminiszter beszámolóját, késõbb pedig Orbán Viktor pártelnök is arról beszélt, nem érdemes azon vitatkozni, hogy „történtek-e csalafintaságok”.
Kósa már akkor is tudta?
2002-ben, az új parlament megalakulásakor a Fidesz képviselõi – Kósa Lajos tartózkodó szavazatát kivéve – elfogadták az Országos Választási Bizottság beszámolóját, amely tisztának, szabályosnak, jogszerûnek minõsítette azt. (A külföldi megfigyelõk megállapítása is ez volt.) Feljelentést csak a parlamentbõl kiesett MIÉP elnöke, Csurka István tett, 565 rendbeli választási bûncselekmény miatt. Állítása szerint bizonyítani tudta, hogy csalás történt, többek közt gulyással és pálinkával befolyásolták a választókat. Az ORFK három héttel késõbb közölte: bûncselekmény hiányában megtagadja a nyomozást.
Bár a választási csalások emlegetése végigkíséri az 1990 utáni magyar történelmet (hasonlóan ahhoz a rendszeresen felbukkanó narratívához a mindenkori ellenzék részérõl, hogy a regnáló kormányfõ majd a szavazás elõtt/után szükségállapotot hirdet, így ragadja magához végleg a hatalmat), 2002-ben különösen sok szó esett róla, hiszen nagyon szoros eredmény született: az MSZP alig egy százaléknyival kapott több listás szavazatot, mint a Fidesz-MDF. A hangulat annyira feszült volt, hogy sokan már a választások elõtt beharangozták: csalások készülnek, és csak ez lehet az oka, ha nem a nekik megfelelõ eredmény születik majd.
Kérdések vannak, válasz még nincs
Az alábbi kérdéseket küldtük el a Fidesz-frakció sajtótitkárságának, ám egyelõre nem érkezett válasz: Milyen konkrét választási csalásokról van információja a Fidesznek 2002 bõl és 2006-ból? Miért fogadta el ennek ellenére mindkét alkalommal a párt a választásokról szóló belügyminiszteri és OVB beszámolót? Kósa Lajos 2002-ben tartózkodott a szavazásnál (az MDF-es Kelemen Andrással együtt, rajtuk kívül minden képviselõ igent nyomott), azért tette ezt, mert tudott a választási csalásokról? Miért nem fordult a Fidesz egyik alkalommal sem az Országos Választási Bizottsághoz? Miért nem tett feljelentést Kósa Lajos, ha konkrét információk voltak a birtokában?
„Fennáll a veszélye annak, hogy a Fidesz akár választási csalás árán is ki akarja ejteni a kisgazdapártot a parlamentbõl” – állította már 2002 januárjában G. Nagyné Maczó Ágnes, a Független Kisgazdapárt alelnöke, aki ezt azzal indokolta, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfelének a stabil bázissal rendelkezõ FKGP-t tartja. Végül nem is volt szükség csalásra, hiszen a Kisgazdapárt listájára mindössze 42 ezren szavaztak, ami 0,75 százalékot jelentett, így ez még állami támogatásra sem jogosította fel a teljesen szétesett pártot.
A két választási forduló közt a két nagy párt is kölcsönösen csalás elõkészítésével vádolta meg a másikat. Kovács László, az MSZP elnöke azt állította, hogy a Fidesz külföldön szocialistának látszó röplapokat készíttetett, amelyeket a kampánycsendben akar terjeszteni, hogy aztán csalással vádolhassák õket. Deutsch Tamás akkori sportminiszter azzal vágott vissza, hogy az MSZP készült kampánycsend-sértésre, csak a Fideszre akarja kenni azt. (A két párt táborában felváltva keltek szárnyra pletykák titokzatos, Erdélybõl, vagy Ausztriából érkezõ kamionokról, melyek az éj leple alatt hoztak be több tonnányi papírt az ellenoldali párt székházába.)
Miniszterelnök jelölt a sokat emlegetett gulyással, még 2001-bõl: változó kormányok, változatlan praktikák?
Fotó: HVG Archív
A kölcsönös vádaskodás - és az Országos Választási Bizottsághoz tömegével érkezõ panaszok - jogalapját a kampánycsend elõírása adta, amelyrõl épp 2002-ben bizonyosodott be, hogy a technika fejlõdése – a mobiltelefonok és az internet megjelenése – miatt nincs többé értelme. Az elsõ forduló napján például olyan egy sms kezdett terjedni, amelyben valaki azt állította: Orbán Viktor megverte a feleségét. Bár az üzenet nyilvánvalóan törvénysértõ volt, a forrását nem lehetett fellelni. (Ennek ellenére a köztévében bemondták, hogy a hír nem igaz.)
A Kósa Lajos által szerdán este emlegetett gulyáslevessel történõ szavazatvásárlásra számtalan példa volt. 2002-ben például Heves megye 3. számú, gyöngyösi választókörzetében az MSZP-t vádolták meg gulyásleves osztásával. Az MSZP helyi irodavezetõje a HVG-nek akkor el is elismerte, hogy négy helyszínen mintegy kétszáz adag gulyást osztottak ki, de állította, hogy csak urnazárás után látták vendégül a fõként roma pártaktivistákat. Az irodavezetõ szerint voltak ugyan olyanok, akik már délután követelték az ételt, de nem adtak nekik.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton a fideszes jelölt állította: ellenfele, az MSZP által támogatott Kapolyi László nevében tejterméket osztogattak a választókerület több iskolájában. A szintén Szabolcs megyei Baktalórántházán a fideszes Papcsák Ferenc támogatására igyekezett rávenni a helyi cigányokat fejenként kétezer forinttal az alpolgármester. Õ az egyetlen, akit felelõsségre is vontak: 2004-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték választás rendje elleni bûncselekmény miatt.
Láncszavazás, Kubatov-listák
A szavazatvásárláshoz kapcsolódik egy szintén gyakran emlegetett módszer, a láncszavazás. Ennek lényege, hogy a láncszavazás elindítója üres borítékot dob az urnába, a szavazólapot pedig zsebre vágva kiviszi a szavazóhelyiségbõl. Miután kitöltötte, átadja a csalásban részt vevõ egyik embernek, aki ezt a lapot dobja az urnába, az üreset pedig kihozza, mire a szervezõ cserébe pénzt vagy italt ad neki. A szavazólapot a szervezõ kitölti, és odaadja a következõ embernek, aki aztán szintén hoz helyette egy üreset, és ez így megy, amíg el nem fogynak a szavazók.
Orbán és Medgyessy vitája 2002-ben a Közgázon
Fotó: Fazekas István
2002-ben például a szocialista Tukacs István vádolta ezzel a fideszes (korábban kisgazda) Balogh Gyulát, de mivel nem volt bizonyítékuk, nem tettek feljelentést. 2006 márciusában a HírTV TV Célpont címû mûsora számolt be arról, hogy a szocialisták hasonló módon csaltak 2002-ben a Pest megyei Nagykátán, és ugyanerre készültek a 2006-os választásokon is. A tévé mûsorában egy, a párt belsõ ellentétei miatt sértõdött szocialista állította, hogy az így szavazóknak általában kétezer forintot szoktak adni.
Városi legendák
A választási csalások néhány további, meglehetõsen extrém formáját csak a városi legendákból lehet ismerni, ezekre bizonyítékok sosem kerültek elõ. 2002-ben például széles körben terjedt az a hír, hogy a kokárdát viselõknek – a Fidesz szimpatizánsainak - majd lepecsételetlen, így érvénytelen szavazólapot adnak. Késõbb azt is híresztelték, hogy bizonyos szavazókörökben láthatatlanná váló tintával töltött tollat adtak a szavazóknak, az üres lapokat pedig késõbb töltötték ki. Egy másik pletyka szerint egyes szavazatszámlálóknak speciális pecsétgyûrûje volt, amellyel még egy X-et tudtak nyomni a szavazólapra, ami emiatt érvénytelenné vált. A legvadabb elképzelések szerint a szocialisták meghekkelték az informatikai rendszert, így mindegy, hogy mi volt a szavazás valódi eredménye, az összesítés azt hozta ki, amit õk akarnak.
Ezzel kapcsolatban egy korábban többszörös kampányfõnökként dolgozó politikus azt mondta a hvg.hu-nak: a két nagy pártra egyaránt jellemzõ volt, hogy – fõleg romák lakta, hátrányos helyzetû térségekben – éltek a láncszavazással, valamint élelmiszer, használt ruha osztogatásával próbálták rávenni a helyieket arra, hogy rájuk szavazzanak. „Ez elõfordult a parlamenti választásokon is, bár szerintem teljesen értelmetlen kísérlet volt, hiszen helyben legfeljebb néhány száz, országosan pár ezer embert lehetett így a ’megfelelõ’ szavazásra rávenni, ami nyilván nem befolyásolta az eredményt” – mondta forrásunk.
A helyhatósági választások esetén azonban, fõleg egy-egy kisvárosban, ahol több jelölt között oszlottak meg a szavazatok, gyakran valóban néhány tucat voks döntött. Ez – fõleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy infrastrukturális beruházás már ezen a szinten is milliárdos nagyságrendbe kerül – azért már jelentõs csáberõvel bírhatott a pártok számára.
Mozgósítás
Ugyancsak a 2002-es választások idején jelentek meg az elsõ hírek az úgynevezett mozgósító kampányról, illetve ennek elengedhetetlen kellékérõl, a pártok által készített adatbázisokról. A módszer lényege, hogy a pártok nyilván tartják, kik a szimpatizánsaik, és a választás napján meg is keresik õket, hogy menjenek szavazni. A legjobban szervezett erõk még azt is megtehetik, hogy a szavazókörben ülõ delegáltjuk délután jelenti, kik nem mentek el a listájukon szereplõk közül, ezekért az emberekért pedig aktivistát, esetleg autót is küldenek a pártirodáról.
A mozgósító kampány megítélése változó. 2002 végén egy konferencián Stumpf István, az elsõ Orbán-kormány kancelláriaminisztere (ma alkotmánybíró) még csalásnak minõsítette mozgósítást, de 2006-ban már a Fidesz is felzárkózott: különbözõ aláírásgyûjtésekkel, konzultációkkal saját adatbázist hozott létre, és bevetette a pártigazgató után Kubatov-hadseregnek nevezett aktivistákat. Kubatov Gábor ma már úgy látja – errõl több interjúban is beszélt – hogy semmi törvénytelen nincs az adatbázisok létezésében.
Az új választási rendszer, különösen az elõzetes regisztráció kifejezetten kedvezni fog az adatbázis-építõ pártoknak. Egyrészt legalizálja az eddig szabályozatlan adatbázis-építést, hiszen kimondja, hogy a választó hozzájárulhat, hogy személyesen megkeressék. Másrészt már a feliratkozásnál jókora elõnybe kerülhet, aki több szimpatizánst tud megmozgatni, és ezt a választás elõtti két hétben már nem is lehet majd behozni, hiszen hiába gondolná meg magát egy korábban passzív választó, nem mehet majd el szavazni.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
satu
- 2012. October 05. 22:04:01
#12 |
postaimre
- 2012. October 06. 06:15:19
#13 |
satu
- 2012. October 06. 17:58:09
#14 |
Perje
- 2012. October 08. 19:12:01
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.