Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Rejtély, miért hullanak a gránátok a szír-török határon
Sem Törökországnak, sem Szíriának nem érdeke, hogy háborúba torkolljon határ menti konfliktusuk, ennek ellenére továbbra is lövik egymást. Senki sem tudja, miért.
Azóta, hogy Szíria lelõtt egy török repülõgépet június végén, rendkívül feszültté vált a szomszédos országok viszonya. Többen már háborút vizionálnak azt követõen, hogy egy határközeli török falura szíriai gránátok hullottak, a válaszcsapásban pedig török katonák estek el. A szombati szíriai bombázást követõen a török miniszterelnök figyelmeztette szír kollégáját, hogy minden provokációt meg fognak torolni. A két ország mozgósította határ menti egységeit, amelyek ugrásra készen várakoznak.
Háborúra készek a határon felsorakozó szír és török csapatok
Háborúra készek a határon felsorakozó szír és török csapatok
Fotó: Europress/AFP
„Egyelõre mindenki úgy véli, hogy nem fog háború kitörni. A törökök egyértelmûen el akarják kerülni a konfliktus eszkalálódását”. A határ menti gránátesõ kapcsán N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója egyéni akciót vél a háttérben, külföldi kollégái legalábbis ezt az irányt sejtik. A támadásról feltehetõleg Aszad elnököt sem értesítették elõzõleg. Ennek magyarázata az lehet, hogy Szíriának – Törökországhoz hasonlóan – jelen helyzetben semmiféle érdeke nem fûzõdik a fegyveres összecsapáshoz szomszédjával. Persze, ahogy a most zajló közel-keleti események többségének, úgy a szír-török összecsapásoknak is lehet más magyarázata. Ilyen például a Szíriában központi támogatással megalakuló „kurdisztáni állam”, de okot adhatnak a támadásra a Törökországban korábban menedékre lelõ szíriai ellenzékiek is, akik elõtt immár lezárták a határt. „A nemzetközi sajtó és az elemzõk sem ismerik behatóan a fegyveres konfliktus okait, nincs is rá egyelõre reálisnak tûnõ magyarázat” – rögzítette az mno.hu számára N. Rózsa Erzsébet hétfõi budapesti elõadását követõen.
„Egy városa sincs” a szíriai felkelõknek
A polgárháború immár 18-19 hónapja zajlik, de Líbiával ellentétben Szíriában nincs olyan összefüggõ terület, amelyet a felkelõk birtokba tudtak volna venni. Ez a legfõbb oka annak, hogy az Aszad-ellenes erõk képtelenek olyan nagyszabású offenzívát indítani, mint korábban líbiai társaik. Meglepõ tény, hogy a szíriai hadseregnek csupán mintegy húsz százaléka harcol a lázadók ellen, a többieket ki sem vezényelték a laktanyából. „A városoknak, ahol a felkelõk csapatai jelen vannak, maximum egyes kerületeit tartja ellenõrzése alatt az ellenzék. Az ország különbözõ pontjain, teljesen szét vannak szórva az egységeik, kizárt dolog, hogy ilyen helyzetben általános támadást tudjanak indítani” – hangsúlyozza az MKI koordinációs igazgatója.
A harcok elhúzódása minden kétséget kizáróan az Aszad-rezsimet erõsíti, mert a lakosságnak egyre inkább elege van a fegyverropogásból. A rezsim túlélését vetíti elõre az is, hogy a társadalom középsõ rétegét adóknak, a vállalkozóknak, kereskedõknek a piaca folyamatosan veszélyben van, gazdaságilag ellehetetlenülnek ezek az emberek.
Bárhogy is alakulnak a harcok, egyáltalán nem biztos, hogy egy Aszad bukása után felálló rezsim teljes fordulatot hajtana végre politikájában, mert így konfliktusba keveredhetne Iránnal. A perzsa állam ugyanis továbbra is gyümölcsözõ kapcsolatot ápol a Libanonban mûködõ Hezbollah terrorszervezettel, melynek célja csapást mérni Izraelre. Azok a stratégiai útvonalak, melyeken keresztül Irán utánpótlást tud juttatni Szíriába, innen pedig el tudja látni a libanoni Hezbollahot Észak-Irakon át húzódnak. Így ez a vonal fenn kell, hogy maradjon Irán számára, ehhez pedig a szíriai kormánnyal való jó viszony megtartása szükséges.
Van gyõztese is a háborúnak
Szíria demokratikus lehet a maga módján – véli a Magyar Nemzetnek adott interjújában Tálas Péter. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára nem sok reményt lát Bassár el-Aszad rendszerének fennmaradására, s rámutat, a közel-keleti ország útja a demokrácia felé egyáltalán nem egyenes, de nem is feltétlenül ezt várják el tõle.
Egyre több támadás éri az Aszad-ellenes erõk részérõl a kisebbségben élõ keresztényeket, mert a lázadók potenciális veszélyforrásnak, a regnáló elnök támogatóinak tartják õket. A keresztényellenesség fokozódásáról tanúskodik a Reuters által készített fotó is, amelyen egy lázadó papi öltözékben, fegyverrel és egy letört kereszttel a kezében fényképezkedik.
Korábban egyébként a keresztények is csatlakoztak a Bassár el-Aszad rezsimje elleni kormányellenes tüntetéshez, ám késõbb visszavonultak a lázadásoktól, ugyanis úgy voltak vele: kiszámíthatóbb számukra egy diktatúra által biztosított vallásszabadság, mint az iraki vagy egyiptomi példa.
Hogy van-e nyertese a szíriai helyzetnek? Bizony akadnak, õk a kurdok – így a szakértõ. De facto ugyanis egyre inkább úgy tûnik, hogy megszülethet a régen várt autonómiájuk. Jogilag nem fognak enklávét képezni, de a kívánt szuverenitás szintjét lassan elérik. Az ország mintegy 30 százalékát kitevõ többi kisebbség viszont veszít a polgárháborúval. A politikai elit – így az elnökséget adó Aszad-család is alavita gyökerekkel bír, a szunnita többség, illetve a többi kisebbség most elérkezettnek látja az idõt, hogy kezébe vegye az ország irányítását, és lesújtson az elnyomónak tartott politikai rétegre. N. Rózsa Erzsébet egy amerikai elemzõ kijelentését vette kölcsön, amikor úgy fogalmazott: a szíriai arab tavasz valószínûleg szunnita vérbosszút fog jelenteni. Az alavita kisebbség mellett fenyegetõ jelszavak hangzanak el a keresztényekkel szemben is, akiket adott esetben akár le is mészárolnak a szunnita felkelõk.
Ígérik, nem készül atombomba
A Közel-Kelet jelenleg másik legsúlyosabb problémája az iráni nukleáris fejlesztés mentén élezõdõ feszültség. Az USA és az Európai Unió idén bekeményített, és húsbavágó gazdasági szankciókkal próbálja megtörni Ahmadinezsád ellenállását. Az iráni elnök és a legfõbb vallási vezetõ rendületlenül hangsúlyozza: a fejlesztés békés célú, nem az atombombát próbálják összeállítani. Izrael, az Egyesült Államok és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség viszont attól retteg, hogy ha Irán 80 százalék fölé tudná dúsítani uránját, képes lenne akár atombombát is készíteni.
„Iránnak nem áll érdekében, hogy 80 százalék fölé dúsítsa az uránt” – rögzítette az MKI kutatója. Elmondta, a perzsa államnak az az érdeke, hogy technológiailag az utolsó lépést is megtegye, elegendõ fûtõanyaga legyen, egyszóval képes legyen elkészíteni akár egy atombombát is, de megálljon a küszöbön. Soha nem hajtottak végre ugyanis ennyi ellenõrzést, és nem alkalmaztak olyan súlyos szankciókat egy ilyen kényes ügyben, mint Irán ellen. Még Irakban sem volt ilyen keménykezû a NAÜ. „Irán pontosan tudja, hogy ha átlépi a küszöböt, onnantól már a kínaiak, az oroszok és senki nem fog üzletelni vele. Neki tehát semmilyen módon nem érdeke, hogy átlépje a határt. A legfõbb vallási vezetõ, Khomeini ajatollah ezt idén kétszer is megerõsítette hivatalosan nagy nyilvánosság elõtt.”
Annyi bizonyos, hogy a teheráni reaktort 20 százalékra dúsított uránnal fûtik, és orvosi izotópokat gyártanak benne. Ezekkel évente 800 ezer rákos beteget kezelnek. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrei árgus szemmel figyelik. Irán azt is jelezte a NAÜ-nek, amikor kifogyott a 20 százalékos uránkészletbõl, és szeretett volna vásárolni, hogy folytathassa az orvosi célú fejlesztést. Az ügynökség azonban nem adott el több uránt az Ahmadinezsád-rezsimnek, így az a döntés született, hogy maguk állítják elõ azt, innentõl kezdett feszültté válni a viszonyt.
Az iráni elnök személyesen ellenõrzi, a 20 százalékosra dúsított nukleáris fûtõanyagot
Az iráni elnök személyesen ellenõrzi, a 20 százalékosra dúsított nukleáris fûtõanyagot
Fotó: Europress/AFP
Érdekes csekélység, hogy a teheráni reaktort az USA adta el Iránnak még 1967-ben, és akkor még jóval magasabbra dúsított uránnal fûtötték. 1993 után megszûnt ez a probléma, mert az amerikaiak már csak olyan reaktorokat adtak el külföldre, melyekben nem lehet 20 százalék feletti uránt dúsítani. Nukleáris fûtõelemeket ugyanakkor, melyek gyártásából világhatalommá kíván válni az ország, csupán idén kezdtek el gyártani. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrei árgus szemmel figyelik. Hiába azonban a totális kontroll, már kitûzték annak a találkozónak az idõpontját (december közepe, Helsinki) amely a Közel-Kelet nukleáris demilitarizált övezetté alakításáról szólna. Kérdés, egyáltalán sor kerül-e a megbeszélésre.
Ázsia életben tartja Iránt
Az említett gazdasági szankciók, az iráni olajembargó, a perzsa cégek számláinak tengerentúli és európai befagyasztása ezidáig nem ért célt. Kína például tavaly és idén is eljátszotta, hogy – a szankciók alapján cselekedve – felére csökkentette az iráni olajfelvásárlást, majd év végéig csendben visszakapaszkodott a korábbi szintre – fogalmaz a Külügyi Intézet igazgatója. Dél-Korea, Japán, és más ázsiai országok továbbra is vásárolják az iráni olajat, így hiába esett a riál az elmúlt másfél évben mintegy 100 százalékkal, a gazdasági mutatók mégsem rosszak. Mahmúd Ahmadinezsád nemrég úgy nyilatkozott, az ország elérte a szankciók elõtti olajexportszintet. Úgy fest, a rezsim külsõ forrásai még mindig nem apadtak el, óriásiak a tartalékok, saját állításaik szerint 5 évig ki tudnának tartani a szankciók megmaradása esetén.
„A lakosságon ugyanakkor a valuta elértéktelenedése, az élelmiszerárak egekbe szökése miatt a depresszió jelei látszódnak – véli N. Rózsa Erzsébet. – Komoly problémákkal küzdenek, fõként a szegényebb réteg, akiknek most még nehezebb a helyzete. Az életszínvonal mindenképpen rosszabb lesz, mint mondjuk 10 évvel ezelõtt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az iráni vezetés képes lesz kezelni a gondokat” – tette hozzá. Mivel nincs olyan ellenzéki erõ, amely képes lenne összefogni az elégedetleneket, nincs esély társadalmi robbanásra Iránban. Akik mégis felléptek a rendszer ellen, azok azóta már házi õrizetben vagy börtönben vannak.
Link
Azóta, hogy Szíria lelõtt egy török repülõgépet június végén, rendkívül feszültté vált a szomszédos országok viszonya. Többen már háborút vizionálnak azt követõen, hogy egy határközeli török falura szíriai gránátok hullottak, a válaszcsapásban pedig török katonák estek el. A szombati szíriai bombázást követõen a török miniszterelnök figyelmeztette szír kollégáját, hogy minden provokációt meg fognak torolni. A két ország mozgósította határ menti egységeit, amelyek ugrásra készen várakoznak.
Háborúra készek a határon felsorakozó szír és török csapatok
Háborúra készek a határon felsorakozó szír és török csapatok
Fotó: Europress/AFP
„Egyelõre mindenki úgy véli, hogy nem fog háború kitörni. A törökök egyértelmûen el akarják kerülni a konfliktus eszkalálódását”. A határ menti gránátesõ kapcsán N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója egyéni akciót vél a háttérben, külföldi kollégái legalábbis ezt az irányt sejtik. A támadásról feltehetõleg Aszad elnököt sem értesítették elõzõleg. Ennek magyarázata az lehet, hogy Szíriának – Törökországhoz hasonlóan – jelen helyzetben semmiféle érdeke nem fûzõdik a fegyveres összecsapáshoz szomszédjával. Persze, ahogy a most zajló közel-keleti események többségének, úgy a szír-török összecsapásoknak is lehet más magyarázata. Ilyen például a Szíriában központi támogatással megalakuló „kurdisztáni állam”, de okot adhatnak a támadásra a Törökországban korábban menedékre lelõ szíriai ellenzékiek is, akik elõtt immár lezárták a határt. „A nemzetközi sajtó és az elemzõk sem ismerik behatóan a fegyveres konfliktus okait, nincs is rá egyelõre reálisnak tûnõ magyarázat” – rögzítette az mno.hu számára N. Rózsa Erzsébet hétfõi budapesti elõadását követõen.
„Egy városa sincs” a szíriai felkelõknek
A polgárháború immár 18-19 hónapja zajlik, de Líbiával ellentétben Szíriában nincs olyan összefüggõ terület, amelyet a felkelõk birtokba tudtak volna venni. Ez a legfõbb oka annak, hogy az Aszad-ellenes erõk képtelenek olyan nagyszabású offenzívát indítani, mint korábban líbiai társaik. Meglepõ tény, hogy a szíriai hadseregnek csupán mintegy húsz százaléka harcol a lázadók ellen, a többieket ki sem vezényelték a laktanyából. „A városoknak, ahol a felkelõk csapatai jelen vannak, maximum egyes kerületeit tartja ellenõrzése alatt az ellenzék. Az ország különbözõ pontjain, teljesen szét vannak szórva az egységeik, kizárt dolog, hogy ilyen helyzetben általános támadást tudjanak indítani” – hangsúlyozza az MKI koordinációs igazgatója.
A harcok elhúzódása minden kétséget kizáróan az Aszad-rezsimet erõsíti, mert a lakosságnak egyre inkább elege van a fegyverropogásból. A rezsim túlélését vetíti elõre az is, hogy a társadalom középsõ rétegét adóknak, a vállalkozóknak, kereskedõknek a piaca folyamatosan veszélyben van, gazdaságilag ellehetetlenülnek ezek az emberek.
Bárhogy is alakulnak a harcok, egyáltalán nem biztos, hogy egy Aszad bukása után felálló rezsim teljes fordulatot hajtana végre politikájában, mert így konfliktusba keveredhetne Iránnal. A perzsa állam ugyanis továbbra is gyümölcsözõ kapcsolatot ápol a Libanonban mûködõ Hezbollah terrorszervezettel, melynek célja csapást mérni Izraelre. Azok a stratégiai útvonalak, melyeken keresztül Irán utánpótlást tud juttatni Szíriába, innen pedig el tudja látni a libanoni Hezbollahot Észak-Irakon át húzódnak. Így ez a vonal fenn kell, hogy maradjon Irán számára, ehhez pedig a szíriai kormánnyal való jó viszony megtartása szükséges.
Van gyõztese is a háborúnak
Szíria demokratikus lehet a maga módján – véli a Magyar Nemzetnek adott interjújában Tálas Péter. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára nem sok reményt lát Bassár el-Aszad rendszerének fennmaradására, s rámutat, a közel-keleti ország útja a demokrácia felé egyáltalán nem egyenes, de nem is feltétlenül ezt várják el tõle.
Egyre több támadás éri az Aszad-ellenes erõk részérõl a kisebbségben élõ keresztényeket, mert a lázadók potenciális veszélyforrásnak, a regnáló elnök támogatóinak tartják õket. A keresztényellenesség fokozódásáról tanúskodik a Reuters által készített fotó is, amelyen egy lázadó papi öltözékben, fegyverrel és egy letört kereszttel a kezében fényképezkedik.
Korábban egyébként a keresztények is csatlakoztak a Bassár el-Aszad rezsimje elleni kormányellenes tüntetéshez, ám késõbb visszavonultak a lázadásoktól, ugyanis úgy voltak vele: kiszámíthatóbb számukra egy diktatúra által biztosított vallásszabadság, mint az iraki vagy egyiptomi példa.
Hogy van-e nyertese a szíriai helyzetnek? Bizony akadnak, õk a kurdok – így a szakértõ. De facto ugyanis egyre inkább úgy tûnik, hogy megszülethet a régen várt autonómiájuk. Jogilag nem fognak enklávét képezni, de a kívánt szuverenitás szintjét lassan elérik. Az ország mintegy 30 százalékát kitevõ többi kisebbség viszont veszít a polgárháborúval. A politikai elit – így az elnökséget adó Aszad-család is alavita gyökerekkel bír, a szunnita többség, illetve a többi kisebbség most elérkezettnek látja az idõt, hogy kezébe vegye az ország irányítását, és lesújtson az elnyomónak tartott politikai rétegre. N. Rózsa Erzsébet egy amerikai elemzõ kijelentését vette kölcsön, amikor úgy fogalmazott: a szíriai arab tavasz valószínûleg szunnita vérbosszút fog jelenteni. Az alavita kisebbség mellett fenyegetõ jelszavak hangzanak el a keresztényekkel szemben is, akiket adott esetben akár le is mészárolnak a szunnita felkelõk.
Ígérik, nem készül atombomba
A Közel-Kelet jelenleg másik legsúlyosabb problémája az iráni nukleáris fejlesztés mentén élezõdõ feszültség. Az USA és az Európai Unió idén bekeményített, és húsbavágó gazdasági szankciókkal próbálja megtörni Ahmadinezsád ellenállását. Az iráni elnök és a legfõbb vallási vezetõ rendületlenül hangsúlyozza: a fejlesztés békés célú, nem az atombombát próbálják összeállítani. Izrael, az Egyesült Államok és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség viszont attól retteg, hogy ha Irán 80 százalék fölé tudná dúsítani uránját, képes lenne akár atombombát is készíteni.
„Iránnak nem áll érdekében, hogy 80 százalék fölé dúsítsa az uránt” – rögzítette az MKI kutatója. Elmondta, a perzsa államnak az az érdeke, hogy technológiailag az utolsó lépést is megtegye, elegendõ fûtõanyaga legyen, egyszóval képes legyen elkészíteni akár egy atombombát is, de megálljon a küszöbön. Soha nem hajtottak végre ugyanis ennyi ellenõrzést, és nem alkalmaztak olyan súlyos szankciókat egy ilyen kényes ügyben, mint Irán ellen. Még Irakban sem volt ilyen keménykezû a NAÜ. „Irán pontosan tudja, hogy ha átlépi a küszöböt, onnantól már a kínaiak, az oroszok és senki nem fog üzletelni vele. Neki tehát semmilyen módon nem érdeke, hogy átlépje a határt. A legfõbb vallási vezetõ, Khomeini ajatollah ezt idén kétszer is megerõsítette hivatalosan nagy nyilvánosság elõtt.”
Annyi bizonyos, hogy a teheráni reaktort 20 százalékra dúsított uránnal fûtik, és orvosi izotópokat gyártanak benne. Ezekkel évente 800 ezer rákos beteget kezelnek. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrei árgus szemmel figyelik. Irán azt is jelezte a NAÜ-nek, amikor kifogyott a 20 százalékos uránkészletbõl, és szeretett volna vásárolni, hogy folytathassa az orvosi célú fejlesztést. Az ügynökség azonban nem adott el több uránt az Ahmadinezsád-rezsimnek, így az a döntés született, hogy maguk állítják elõ azt, innentõl kezdett feszültté válni a viszonyt.
Az iráni elnök személyesen ellenõrzi, a 20 százalékosra dúsított nukleáris fûtõanyagot
Az iráni elnök személyesen ellenõrzi, a 20 százalékosra dúsított nukleáris fûtõanyagot
Fotó: Europress/AFP
Érdekes csekélység, hogy a teheráni reaktort az USA adta el Iránnak még 1967-ben, és akkor még jóval magasabbra dúsított uránnal fûtötték. 1993 után megszûnt ez a probléma, mert az amerikaiak már csak olyan reaktorokat adtak el külföldre, melyekben nem lehet 20 százalék feletti uránt dúsítani. Nukleáris fûtõelemeket ugyanakkor, melyek gyártásából világhatalommá kíván válni az ország, csupán idén kezdtek el gyártani. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrei árgus szemmel figyelik. Hiába azonban a totális kontroll, már kitûzték annak a találkozónak az idõpontját (december közepe, Helsinki) amely a Közel-Kelet nukleáris demilitarizált övezetté alakításáról szólna. Kérdés, egyáltalán sor kerül-e a megbeszélésre.
Ázsia életben tartja Iránt
Az említett gazdasági szankciók, az iráni olajembargó, a perzsa cégek számláinak tengerentúli és európai befagyasztása ezidáig nem ért célt. Kína például tavaly és idén is eljátszotta, hogy – a szankciók alapján cselekedve – felére csökkentette az iráni olajfelvásárlást, majd év végéig csendben visszakapaszkodott a korábbi szintre – fogalmaz a Külügyi Intézet igazgatója. Dél-Korea, Japán, és más ázsiai országok továbbra is vásárolják az iráni olajat, így hiába esett a riál az elmúlt másfél évben mintegy 100 százalékkal, a gazdasági mutatók mégsem rosszak. Mahmúd Ahmadinezsád nemrég úgy nyilatkozott, az ország elérte a szankciók elõtti olajexportszintet. Úgy fest, a rezsim külsõ forrásai még mindig nem apadtak el, óriásiak a tartalékok, saját állításaik szerint 5 évig ki tudnának tartani a szankciók megmaradása esetén.
„A lakosságon ugyanakkor a valuta elértéktelenedése, az élelmiszerárak egekbe szökése miatt a depresszió jelei látszódnak – véli N. Rózsa Erzsébet. – Komoly problémákkal küzdenek, fõként a szegényebb réteg, akiknek most még nehezebb a helyzete. Az életszínvonal mindenképpen rosszabb lesz, mint mondjuk 10 évvel ezelõtt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az iráni vezetés képes lesz kezelni a gondokat” – tette hozzá. Mivel nincs olyan ellenzéki erõ, amely képes lenne összefogni az elégedetleneket, nincs esély társadalmi robbanásra Iránban. Akik mégis felléptek a rendszer ellen, azok azóta már házi õrizetben vagy börtönben vannak.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Seri
- 2012. October 09. 09:58:40
#2 |
Perje
- 2012. October 09. 19:37:17
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.