KĂĄnyĂĄdi SĂĄndor
Az ĂŠn MiatyĂĄnkom

Mikor a szĂ­ved mĂĄr csordultig tele,
Mikor nem csĂśnget rĂĄd soha senki se,
Mikor sĂśtĂŠt felhĂľ borul ĂŠletedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszĂźkbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
NĂŠzz fel a magasba, remĂŠnyteljesen,
S fohåszkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magĂĄnyod ijesztĂľn rĂĄd szakad,
Mikor kĂŠrdĂŠsedre vĂĄlaszt a csend nem ad,
Mikor kĂśrĂźlvesz a durva szĂłk ĂśzĂśne,
Átkozódik a rossz: - Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
NĂŠzz fel a magasba, ĂŠs hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelĂľl forrong a nagyvilĂĄg,
Mikor elnyomĂĄsban szenved az igazsĂĄg,
Mikor a Pokol szabadul a FĂśldre,
NĂŠpek homlokĂĄra KĂĄin bĂŠlyege van sĂźtve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
NĂŠzz fel a magasba, hol ĂśrĂśk fĂŠny ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor belĂŠd sajdul a rideg valĂłsĂĄg,
Mikor ĂŠletednek nem lĂĄtod a hasznĂĄt,
Mikor magad kĂ­nlĂłdsz, lĂĄztĂłl gyĂśtĂśrve,
Hisz bajban nincs barĂĄt, ki veled tĂśrĂľdne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
NĂŠzz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillĂŠrekben szĂĄmol,
Mikor a drĂĄgasĂĄg az idegekben tĂĄncol,
Mikor a gazdag milliĂłt kĂślt: hogy ĂŠljen,
S milliĂł szegĂŠny a nincstĂľl hal ĂŠhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
NĂŠzz fel a magasba, tedd Ăśssze kĂŠt kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor ĂŠletedbe lassan belefĂĄradsz,
Mikor hited gyĂśngĂźl, - sĂľt, ellene tĂĄmadsz,
Mikor: hogy imĂĄdkozz, nincs kedved, sem erĂľd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ÕT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
NĂŠzz fel a magasba, s hĂ­vd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittĂŠl abban, hogy tĂŠged meg becsĂźlnek,
MunkĂĄd elismerik, lakĂĄst is szereznek,
Mikor verĂ­tĂŠkig hajszoltad magad,
KĂŠsĂľbb rĂĄdĂśbbentĂŠl, hogy csak kihasznĂĄltak...
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
NĂŠzz fel a magasba, sĂ­rd el TeremtĂľdnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZÕKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a bĂŠkĂŠt tĂĄrgyaljĂĄk,
Mikor a bĂŠke sehol, csak egymĂĄst gyilkoljĂĄk,
Mikor nĂŠpeket a vesztĂźkbe hajtjĂĄk,
S kÊrded: miÊrt tÝrÜd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
NĂŠzz fel a magasba, s kĂśnyĂśrĂśgve szĂłlj!
LelkĂźnket kikĂŠrte a rossz, tĂĄmad, s tombol...
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTÕL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszĂłlal a MESTER, kemĂŠnyen - szelĂ­den,
TĂĄvozz SĂĄtĂĄn - szĂťnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

MiĂŠrt fĂŠltek kicsinyhitĂťek?

BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erĂľt nem vesznek!
Hûséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a vĂŠgsĂľ idĂľkig - VELETEK MARADOK!

TĂťzrĂłka,
nagyon szĂŠpsĂŠgeset idĂŠztĂŠl,
ĂŠs a tĂśbbieknek is kĂśszĂśnet a lĂŠlekteli versekĂŠrt!
s_v 
KorÊ