Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A Nyugat elaltatása: a kalifátus kiterjesztéséért küzd a muszlim világszervezet
A kevéssé ismert, ám az utóbbi években rendkívüli befolyást elérõ Iszlám Konferencia Szervezete (Organization of Islamic Conference – OIC) a világ iszlám országait képviseli diplomáciai, gazdasági, kulturális és vallási téren. A nemzetközi szervezet 2005-ben elfogadott cselekvési programja megalapozta a hat évvel késõbb megindult „arab tavasz” eseménysorozatát. Nyugaton az iszlám világgal való együttmûködést várják a szervezettõl, miközben az OIC nem titkolt célja az iszlám világközösség, az umma képviselete, a saría jogrendszerének világméretû elfogadtatása és a kalifátus helyreállítása.
AZ OIC befolyását jelzi, hogy állandó megfigyelõi státussal rendelkezik az ENSZ-ben. Figyelemre méltó, hogy a világszervezethez delegált jelenlegi OIC-nagykövet, Ufuk Gokcen szintén török diplomata, csakúgy, mint a szervezet fõtitkára, Ekmeleddin Ishanoglu. Az OIC által elfogadott dokumentumok az ENSZ közvetítésével nemzetközi jogi érvényt kapnak, és alapvetõen befolyásolják a világszervezet határozatait. Az OIC által 1990-ben Kairóban elfogadott Iszlám Emberi Jogi Deklaráció záradéka kimondta, hogy a „kiáltványban szereplõ minden szabadságjog és emberi jog alá van rendelve az iszlám saríának… amely az egyetlen értelmezési alap [a szabadságjogokkal kapcsolatban]”.
Az OIC 2005-ben elfogadott, tíz évre szóló cselekvési programja egy külön fejezetben rendelkezik az „iszlamofóbia” elleni harccal. A dokumentum súlyát jelzi, hogy az OIC rendkívüli közgyûlésén fogadták el, és mind az 57 államfõ aláírása szerepel rajta. Ez többek között kimondja: „Kezdeményezzük, hogy az ENSZ nemzetközi határozatot fogadjon el az iszlamofóbia ellen, és kötelezze valamennyi tagállamot, hogy törvényekkel, köztük elrettentõ büntetésekkel lépjenek fel ezzel szemben.” (VII. fejezet 3. cikk)
A saría útján
Az OIC célja tehát, hogy az „iszlámellenes rágalmazást” nemzetközi szinten bûncselekményként fogadtassa el. A kezdeményezés nem elégszik meg azzal, ahogyan a demokratikus jogrendekben a rágalmazást és a kisebbségek elleni gyûlöletkeltést szankcionálják. Látva azt, hogy a különbözõ liberális emberi jogi mozgalmak milyen sikereket értek el a „homofóbia” fogalmának bevezetésével, az OIC tudatosan kezdte használni határozataiban és kommunikációjában az „iszlamofóbia” kifejezést.
Azáltal, hogy követelik a iszlám elleni rágalmazás büntetõjogi kategóriájának bevezetését a nyugati jogrendbe, valójában a saríát fogadtatják el a nem muzulmán országokkal. Az ilyen jelenségek leleplezésére és dokumentálására kormányközi megfigyelõbizottságok felállítását kezdeményezik, és az OIC maga is évente jelentést készít az iszlámot ért sérelmekrõl a világon.
Az iszlám jogrendszer részletesen meghatározza a „rágalmazás” és „rossz hír keltés” fogalmát, amelyet nemcsak a muzulmánokra, hanem más vallásúakra is érvényesnek tekintenek. A definíció alapvetõen különbözik a nyugati értelmezéstõl, mert nem az állítás igazságtartalmát vizsgálja, hanem a következményeit. Minden szankcionálható, ami nem szolgálja az iszlám érdekeit, vagy sérelmet okoz egy muzulmánnak. („Rágalmazás olyat állítani a felebarátodról, amit az sérelmesnek tart.”)
Terroristából szélsõséges
Stephen Coughlin vezetõ amerikai hírszerzési elemzõ arra figyelmeztet, hogy amikor egy nyugati vezetõ az „iszlamofóbia veszélyérõl” és az ezzel szemben szükséges lépésekrõl beszél, valójában az OIC által leírt úton halad, és azt segíti elõ, hogy a saría értelmezése beépüljön a nem muzulmán országok jogrendjébe. Az iszlámellenes rágalmazás tilalmát ki szeretnék terjeszteni a terrorizmus és az iszlám kapcsolatának vizsgálatára is. A saría a dzsihádot nem terrorizmusnak, hanem az iszlám érdekek érvényesítése jogos eszközének tekinti, így az OIC nyugodtan állíthatja azt, hogy „az iszlám a terrorizmus minden formáját elítéli”.
Brit karikatúra - nem vicc
Az OIC programjának egyik amerikai lobbistája a Muzulmán Közügyi Tanács (Muslim Public Affairs Council – MPAC. Ez az elnevezés nyílt változata az American Israel Public Affairs Committee – AIPAC – nevû befolyásos zsidó lobbiszervezetnek). Az MPAC hivatalosan tiltakozott, amikor a szeptember 11-ei támadásokról az amerikai kongresszus számára készült hivatalos jelentés „fenyegetésként állította be az iszlám terrorizmust”. Az MPAC azt javasolta, hogy az amerikai kormányzat válasszon más – semlegesebb – fogalmat a jelenségre.
Ezt a tanácsot a nyugati média jelentõs része már meg is fogadta. A BBC évek óta nem használja a „terrorista” vagy „terrorcsoport” kifejezést olyan eseményekre, amelyeknél bármilyen formában felmerül az iszlám háttér. Így lesz a Hamasz terroristáiból „fegyveres (militant)” vagy „szélsõséges (extremist)”, a szervezetbõl pedig radikális palesztin mozgalom. (Más esetben nem ilyen válogatós a brit közszolgálati média: Anders Breiviket és tettét például annak nevezi, ami: terroristának és terrorcselekménynek, hasonlóan az izraeli telepesek által elkövetett támadásokhoz.)
Nemzetbiztonsági kockázatok
Ha az OIC programja megvalósul, bûncselekménynek minõsülhet, ha valaki iszlám terroristának nevezi például az al-Kaida öngyilkos merénylõit, függetlenül attól, hogy azok a Koránra hivatkozva hajtják végre a tetteiket. Stephen Coughlin szerint ezzel a jövõben törvénytelennek lehet nyilvánítani a „terrorizmus elleni háborút”, és az ezzel kapcsolatos hírszerezési-felderítõ tevékenységet is.
„Beláthatatlan, hogy milyen nemzetbiztonsági következményei lehetnek egy ilyen látszólag nyelvészeti kérdésnek. Egyetlen hadsereg és titkosszolgálat sem lehet sikeres, ha nem mondhatja meg, hogy ki az ellenség” – figyelmeztet Coughlin.
Az Obama-adminisztráció alatt látványosan megváltozott az amerikai hivatalos jelentések terminológiája – az OIC elvárásainak megfelelõen. A 2004-ben, a Bush-elnökség idején kiadott 9/11 Report (A szeptember 11-ei támadásokról készült hivatalos jelentés) több száz alkalommal használja a „dzsihád”, a „muszlim”, az „iszlám” kifejezéseket. Ezek a fogalmak azonban teljes mértékben hiányoznak a 2009-es Nemzeti Hírszerzési Stratégiából (National Intelligence Strategy – 2009) és az FBI 2012-ben kiadott Terrorizmusellenes Lexikonjából (FBI Counterterrorism Lexicon).
„Az információs háborúban nagy gyõzelmet aratott az OIC azáltal, hogy aláásta a szeptember 11-ei jelentés szóhasználatát és definícióit. Ha nem lehet a nevén nevezni a jelenséget, teljes mértékben elhomályosodik az ok-okozat összefüggése. Ezt láthattuk például a Fort Hood-i mészárlás esetében, amikor az amerikai-palesztin Nidal Malik Hasszan orvos õrnagy 13 katonatársát agyonlõtte, 29-et pedig megsebesített. Az õrnagy vallási meggyõzõdésbõl követte el a tettét: kapcsolatban állt az al-Kaida egyik vezetõjével, a szintén amerikai dzsihadista Anwar al-Awlakival, aki azt üzente neki, hogy „amerikai katonákat ölni iszlám kötelesség”. Hasszan a dzsihadisták harci kiáltását, az „Allahu Akbart” ismételgette, miközben katonatársait mészárolta. A védelmi minisztérium hivatalos vizsgálati jelentésbõl mégis hiányozott bármiféle utalás az iszlámra, a Koránra vagy az al-Kaidára” – említi példáként Stephen Coughlin.
Nidal Malik Hasszan vallási indíttatásból mészárolta le katonatársait, a jelentésben mégsem szerepelt utalás az iszlámra
Csendes küzdelem
Annak érdekében, hogy a „pozitivista iszlám szemlélet” világméretekben terjedhessen, az OIC nemcsak a törvényhozókat, hanem a közvéleményt is igyekszik befolyásolni. Európa és az Egyesült Államok nagyvárosaiban iszlám kulturális központokat hoz létre, amelyeknek elsõdleges célja az „iszlamofóbia” elleni küzdelem. Mint említettük, ennek a küzdelemnek a radikális formája az iszlámellenes „atrocitásokra” (Mohamedet ábrázoló rajzok, filmek, könyvek) hivatkozó erõszakos tüntetések és terrortámadások, amelyek rendszeresen végigsöpörnek a világ számos országán.
Folyamatosan zajlik viszont a „csendes küzdelem” az iszlamofóbia ellen, amelyhez az anyagi támogatást az OIC országai nyújtják. Bõkezû oktatási programok indultak a közoktatás minden szintjén, az elemi iskoláktól az egyetemi és akadémiai tanszékekig. Ez a program nem csak azokat az országokat célozza, ahol jelentõs számú muzulmán kisebbség él. Ausztriában például jelenleg 37 ezer diák vesz részt iszlám oktatási programokban, az ország 2700 állami iskolájában, 350 tanár közremûködésével.
Pedig Ausztriában a muzulmán vallású lakosság alacsony száma miatt mindössze két iszlám magániskola mûködik. Az osztrák modellt az OIC példaértékûnek tekinti, nem utolsó sorban azért, mert az iszlámról szóló kurzusok bevezetése a közoktatásban a tanárok felsõszintû képzését igényli. Ez azt jelenti, hogy egyre több egyetem indít iszlám képzést, és ehhez az intézmények szoros együttmûködést alakítanak ki török, egyiptomi, szaúdi és más iszlám országok vallási felsõoktatási iskoláival.
Másik jellemzõ terület a könyvkiadás. Az iszlám országok az elmúlt évtizedben egyre jelentõsebb szereplõi a nagy nyugati könyvvásároknak. Szaúd-Arábia például nagyméretû standokkal vesz részt a frankfurti, londoni, de a budapesti nemzetközi könyvfesztiválokon is. Az iszlámot népszerûsítõ kiadványok a legújabb technológiát is felhasználják: Magyarországon például az elsõ magyar nyelvû kiadványok között került fel ingyenes e-könyvként Osman Nuri Topbas népszerû török szúfi szerzõ Iszlám hit és istenszolgálat címû könyve az Apple iBooks elektronikus könyvtárába.
Link
AZ OIC befolyását jelzi, hogy állandó megfigyelõi státussal rendelkezik az ENSZ-ben. Figyelemre méltó, hogy a világszervezethez delegált jelenlegi OIC-nagykövet, Ufuk Gokcen szintén török diplomata, csakúgy, mint a szervezet fõtitkára, Ekmeleddin Ishanoglu. Az OIC által elfogadott dokumentumok az ENSZ közvetítésével nemzetközi jogi érvényt kapnak, és alapvetõen befolyásolják a világszervezet határozatait. Az OIC által 1990-ben Kairóban elfogadott Iszlám Emberi Jogi Deklaráció záradéka kimondta, hogy a „kiáltványban szereplõ minden szabadságjog és emberi jog alá van rendelve az iszlám saríának… amely az egyetlen értelmezési alap [a szabadságjogokkal kapcsolatban]”.
Az OIC 2005-ben elfogadott, tíz évre szóló cselekvési programja egy külön fejezetben rendelkezik az „iszlamofóbia” elleni harccal. A dokumentum súlyát jelzi, hogy az OIC rendkívüli közgyûlésén fogadták el, és mind az 57 államfõ aláírása szerepel rajta. Ez többek között kimondja: „Kezdeményezzük, hogy az ENSZ nemzetközi határozatot fogadjon el az iszlamofóbia ellen, és kötelezze valamennyi tagállamot, hogy törvényekkel, köztük elrettentõ büntetésekkel lépjenek fel ezzel szemben.” (VII. fejezet 3. cikk)
A saría útján
Az OIC célja tehát, hogy az „iszlámellenes rágalmazást” nemzetközi szinten bûncselekményként fogadtassa el. A kezdeményezés nem elégszik meg azzal, ahogyan a demokratikus jogrendekben a rágalmazást és a kisebbségek elleni gyûlöletkeltést szankcionálják. Látva azt, hogy a különbözõ liberális emberi jogi mozgalmak milyen sikereket értek el a „homofóbia” fogalmának bevezetésével, az OIC tudatosan kezdte használni határozataiban és kommunikációjában az „iszlamofóbia” kifejezést.
Azáltal, hogy követelik a iszlám elleni rágalmazás büntetõjogi kategóriájának bevezetését a nyugati jogrendbe, valójában a saríát fogadtatják el a nem muzulmán országokkal. Az ilyen jelenségek leleplezésére és dokumentálására kormányközi megfigyelõbizottságok felállítását kezdeményezik, és az OIC maga is évente jelentést készít az iszlámot ért sérelmekrõl a világon.
Az iszlám jogrendszer részletesen meghatározza a „rágalmazás” és „rossz hír keltés” fogalmát, amelyet nemcsak a muzulmánokra, hanem más vallásúakra is érvényesnek tekintenek. A definíció alapvetõen különbözik a nyugati értelmezéstõl, mert nem az állítás igazságtartalmát vizsgálja, hanem a következményeit. Minden szankcionálható, ami nem szolgálja az iszlám érdekeit, vagy sérelmet okoz egy muzulmánnak. („Rágalmazás olyat állítani a felebarátodról, amit az sérelmesnek tart.”)
Terroristából szélsõséges
Stephen Coughlin vezetõ amerikai hírszerzési elemzõ arra figyelmeztet, hogy amikor egy nyugati vezetõ az „iszlamofóbia veszélyérõl” és az ezzel szemben szükséges lépésekrõl beszél, valójában az OIC által leírt úton halad, és azt segíti elõ, hogy a saría értelmezése beépüljön a nem muzulmán országok jogrendjébe. Az iszlámellenes rágalmazás tilalmát ki szeretnék terjeszteni a terrorizmus és az iszlám kapcsolatának vizsgálatára is. A saría a dzsihádot nem terrorizmusnak, hanem az iszlám érdekek érvényesítése jogos eszközének tekinti, így az OIC nyugodtan állíthatja azt, hogy „az iszlám a terrorizmus minden formáját elítéli”.
Brit karikatúra - nem vicc
Az OIC programjának egyik amerikai lobbistája a Muzulmán Közügyi Tanács (Muslim Public Affairs Council – MPAC. Ez az elnevezés nyílt változata az American Israel Public Affairs Committee – AIPAC – nevû befolyásos zsidó lobbiszervezetnek). Az MPAC hivatalosan tiltakozott, amikor a szeptember 11-ei támadásokról az amerikai kongresszus számára készült hivatalos jelentés „fenyegetésként állította be az iszlám terrorizmust”. Az MPAC azt javasolta, hogy az amerikai kormányzat válasszon más – semlegesebb – fogalmat a jelenségre.
Ezt a tanácsot a nyugati média jelentõs része már meg is fogadta. A BBC évek óta nem használja a „terrorista” vagy „terrorcsoport” kifejezést olyan eseményekre, amelyeknél bármilyen formában felmerül az iszlám háttér. Így lesz a Hamasz terroristáiból „fegyveres (militant)” vagy „szélsõséges (extremist)”, a szervezetbõl pedig radikális palesztin mozgalom. (Más esetben nem ilyen válogatós a brit közszolgálati média: Anders Breiviket és tettét például annak nevezi, ami: terroristának és terrorcselekménynek, hasonlóan az izraeli telepesek által elkövetett támadásokhoz.)
Nemzetbiztonsági kockázatok
Ha az OIC programja megvalósul, bûncselekménynek minõsülhet, ha valaki iszlám terroristának nevezi például az al-Kaida öngyilkos merénylõit, függetlenül attól, hogy azok a Koránra hivatkozva hajtják végre a tetteiket. Stephen Coughlin szerint ezzel a jövõben törvénytelennek lehet nyilvánítani a „terrorizmus elleni háborút”, és az ezzel kapcsolatos hírszerezési-felderítõ tevékenységet is.
„Beláthatatlan, hogy milyen nemzetbiztonsági következményei lehetnek egy ilyen látszólag nyelvészeti kérdésnek. Egyetlen hadsereg és titkosszolgálat sem lehet sikeres, ha nem mondhatja meg, hogy ki az ellenség” – figyelmeztet Coughlin.
Az Obama-adminisztráció alatt látványosan megváltozott az amerikai hivatalos jelentések terminológiája – az OIC elvárásainak megfelelõen. A 2004-ben, a Bush-elnökség idején kiadott 9/11 Report (A szeptember 11-ei támadásokról készült hivatalos jelentés) több száz alkalommal használja a „dzsihád”, a „muszlim”, az „iszlám” kifejezéseket. Ezek a fogalmak azonban teljes mértékben hiányoznak a 2009-es Nemzeti Hírszerzési Stratégiából (National Intelligence Strategy – 2009) és az FBI 2012-ben kiadott Terrorizmusellenes Lexikonjából (FBI Counterterrorism Lexicon).
„Az információs háborúban nagy gyõzelmet aratott az OIC azáltal, hogy aláásta a szeptember 11-ei jelentés szóhasználatát és definícióit. Ha nem lehet a nevén nevezni a jelenséget, teljes mértékben elhomályosodik az ok-okozat összefüggése. Ezt láthattuk például a Fort Hood-i mészárlás esetében, amikor az amerikai-palesztin Nidal Malik Hasszan orvos õrnagy 13 katonatársát agyonlõtte, 29-et pedig megsebesített. Az õrnagy vallási meggyõzõdésbõl követte el a tettét: kapcsolatban állt az al-Kaida egyik vezetõjével, a szintén amerikai dzsihadista Anwar al-Awlakival, aki azt üzente neki, hogy „amerikai katonákat ölni iszlám kötelesség”. Hasszan a dzsihadisták harci kiáltását, az „Allahu Akbart” ismételgette, miközben katonatársait mészárolta. A védelmi minisztérium hivatalos vizsgálati jelentésbõl mégis hiányozott bármiféle utalás az iszlámra, a Koránra vagy az al-Kaidára” – említi példáként Stephen Coughlin.
Nidal Malik Hasszan vallási indíttatásból mészárolta le katonatársait, a jelentésben mégsem szerepelt utalás az iszlámra
Csendes küzdelem
Annak érdekében, hogy a „pozitivista iszlám szemlélet” világméretekben terjedhessen, az OIC nemcsak a törvényhozókat, hanem a közvéleményt is igyekszik befolyásolni. Európa és az Egyesült Államok nagyvárosaiban iszlám kulturális központokat hoz létre, amelyeknek elsõdleges célja az „iszlamofóbia” elleni küzdelem. Mint említettük, ennek a küzdelemnek a radikális formája az iszlámellenes „atrocitásokra” (Mohamedet ábrázoló rajzok, filmek, könyvek) hivatkozó erõszakos tüntetések és terrortámadások, amelyek rendszeresen végigsöpörnek a világ számos országán.
Folyamatosan zajlik viszont a „csendes küzdelem” az iszlamofóbia ellen, amelyhez az anyagi támogatást az OIC országai nyújtják. Bõkezû oktatási programok indultak a közoktatás minden szintjén, az elemi iskoláktól az egyetemi és akadémiai tanszékekig. Ez a program nem csak azokat az országokat célozza, ahol jelentõs számú muzulmán kisebbség él. Ausztriában például jelenleg 37 ezer diák vesz részt iszlám oktatási programokban, az ország 2700 állami iskolájában, 350 tanár közremûködésével.
Pedig Ausztriában a muzulmán vallású lakosság alacsony száma miatt mindössze két iszlám magániskola mûködik. Az osztrák modellt az OIC példaértékûnek tekinti, nem utolsó sorban azért, mert az iszlámról szóló kurzusok bevezetése a közoktatásban a tanárok felsõszintû képzését igényli. Ez azt jelenti, hogy egyre több egyetem indít iszlám képzést, és ehhez az intézmények szoros együttmûködést alakítanak ki török, egyiptomi, szaúdi és más iszlám országok vallási felsõoktatási iskoláival.
Másik jellemzõ terület a könyvkiadás. Az iszlám országok az elmúlt évtizedben egyre jelentõsebb szereplõi a nagy nyugati könyvvásároknak. Szaúd-Arábia például nagyméretû standokkal vesz részt a frankfurti, londoni, de a budapesti nemzetközi könyvfesztiválokon is. Az iszlámot népszerûsítõ kiadványok a legújabb technológiát is felhasználják: Magyarországon például az elsõ magyar nyelvû kiadványok között került fel ingyenes e-könyvként Osman Nuri Topbas népszerû török szúfi szerzõ Iszlám hit és istenszolgálat címû könyve az Apple iBooks elektronikus könyvtárába.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
nyilas
- 2012. October 14. 16:25:59
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.