Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
SEGÍTSÉG? KITÕL IS?
(Nem menekítem tovább õket, nincs már hova!)
Tegnap míg a szemetet kivittem az utcai tárolóba, egy itteni kék színû belügyes rendszámtáblájú Lexus terepjáróból két öltönyös szállt ki, és az egyik kéretlenül elkezdte mondani a magáét oroszul. Többek között említette, hogy egy jött ment magyar jobb ha meghúzza magát, mert ellenkezõ esetben a feleségem munkába menet, vagy jövet elcsaphatja egy részeg, vagy narkós sofõr, avagy boltba menet, színt úgy baleset érhet a lányommal együtt, vagy egy reggel arra ébredünk, hogy nem ébredünk fel többet. Megkérdezte hogy megértettem-e amit közölt, de mire megszólalhattam volna, a másik ugyan ezt közölte, akcentus nélküli magyarsággal, majd a végén hozzátette, érted köcsög, majd vissza szálltak a kocsijukba, és elhajtottak.
Január óta kapcsolatban voltam egy orosszal, akit a Kijevi nagykövetségen keresztül jutott el hozzám, illetve én hozzá. Igéreteket kaptam A-l Z-ig, majd májusban minden kapcsolat megszakadt, megszûnt a telefonszáma, és az emailekre sem válaszolt. Próbáltam más formában is megkeresni, de nem sikerült. Végül az orosz elnöki hivatalhoz fordultam segítségért, de a leveleimet elirányították, más helyre, hol érdemben nem foglalkoztak vele.
Nem tudom, segítséget kitõl remélhetünk, nos külföldrõl nem.
(A csatolt pdf irat, az orosz elnöki hivatalból jött, még hónapokkal ezelõtt, azóta semmi.)
Tavaly nyáron, hasonlóképen jártam az Iráni nagykövetségen.
Elérhetõségemet ugyan elkérték, de se értesítés sem segítség nem érkezett semmiféle formában. ( De odahaza sem rózsásabb a helyzet. Ismerõs, mely olyan helyen van szolgálatban, olyan kulcsokat tart a kezében, mely számunkra fontos raktárakat tudna megnyitni, mind tettileg, mind eszmeileg elzárkózik. Cselekvését, csak gyávaságával tudnám jellemezni.)
Helyette viszont kaptam egy országos körõzést. Remek látvány lehetett, mind a lányomnak, mind a feleségemnek, mikor megállítottak minket a rend héber õrei, és bevittek az illetékes rk. parancsnokságra. Rendszám alapján találtak reám, mert ugye a bejelentett címemen nem lakom...
Aztán elkezdõdött a vegzálás, hetente, két hetente hívogattak be, majd az utolsó alkalommal nem egyenruhások, burkoltan fogalmazva mondták, nagyon szomorú, ha egy kislány nevelõszülõknél nõ fel, vagy menhelyen, így januárban elhagytuk a Hazánkat.
De nem nyugodtam.
Jó páran az utóbbi idõben próbáltak csitítani, hogy ne ugráljak, ne hívjam fel magamra a figyelmet, de nem bírok magammal.
Nejem egyszer nem olyan régen megjegyezte, tragédiát fogok okozni. Lehet.
Nos ezért hagytam el Hazámat, és feleségem szülõvárosába tértünk vissza. De már itt is megtalálható vagyok, és most már világos számomra, miért utasították el az állandó tartózkodási engedélyemet. Bár nem világos számomra az, hogy miért nem cselekedtek idáig, miért várnak, vagy mire várnak. Egy kis pont vagyok számukra meddig tartana, és nem csak fenyegetõzni? Bár ajánlom, hogy ha megteszik, ne hibázzanak!
Este sokáig gondolkodtam mit tegyek, de sem csöndbe maradni, sem meghunyászkodni nem fogok.
Mindezt azért írtam le, mert így nyoma marad, de ha csendbe maradok, nos akkor mattot kapok, de így közreadva, az otthoni, de nem a mi törvényeink szerint öt évre ítélhetnek el, amit nagy ívben le...., de vélhetõleg, így legalább nem tudják bántani szeretteimet. Ha akarnak, kérjenek ki, ellenállás nélkül vihetnek, de figyelmeztetem õket most így, innen, ha a szeretteimnek bántódása esik, a jó Isten legyen hozzájuk kegyelmes, mert én nem leszek!
Áldás és Békesség a MAGyarokra!
Kamarás L.
Dnyepropetrovszk

Tegnap míg a szemetet kivittem az utcai tárolóba, egy itteni kék színû belügyes rendszámtáblájú Lexus terepjáróból két öltönyös szállt ki, és az egyik kéretlenül elkezdte mondani a magáét oroszul. Többek között említette, hogy egy jött ment magyar jobb ha meghúzza magát, mert ellenkezõ esetben a feleségem munkába menet, vagy jövet elcsaphatja egy részeg, vagy narkós sofõr, avagy boltba menet, színt úgy baleset érhet a lányommal együtt, vagy egy reggel arra ébredünk, hogy nem ébredünk fel többet. Megkérdezte hogy megértettem-e amit közölt, de mire megszólalhattam volna, a másik ugyan ezt közölte, akcentus nélküli magyarsággal, majd a végén hozzátette, érted köcsög, majd vissza szálltak a kocsijukba, és elhajtottak.
Január óta kapcsolatban voltam egy orosszal, akit a Kijevi nagykövetségen keresztül jutott el hozzám, illetve én hozzá. Igéreteket kaptam A-l Z-ig, majd májusban minden kapcsolat megszakadt, megszûnt a telefonszáma, és az emailekre sem válaszolt. Próbáltam más formában is megkeresni, de nem sikerült. Végül az orosz elnöki hivatalhoz fordultam segítségért, de a leveleimet elirányították, más helyre, hol érdemben nem foglalkoztak vele.
Nem tudom, segítséget kitõl remélhetünk, nos külföldrõl nem.
(A csatolt pdf irat, az orosz elnöki hivatalból jött, még hónapokkal ezelõtt, azóta semmi.)
Tavaly nyáron, hasonlóképen jártam az Iráni nagykövetségen.
Elérhetõségemet ugyan elkérték, de se értesítés sem segítség nem érkezett semmiféle formában. ( De odahaza sem rózsásabb a helyzet. Ismerõs, mely olyan helyen van szolgálatban, olyan kulcsokat tart a kezében, mely számunkra fontos raktárakat tudna megnyitni, mind tettileg, mind eszmeileg elzárkózik. Cselekvését, csak gyávaságával tudnám jellemezni.)
Helyette viszont kaptam egy országos körõzést. Remek látvány lehetett, mind a lányomnak, mind a feleségemnek, mikor megállítottak minket a rend héber õrei, és bevittek az illetékes rk. parancsnokságra. Rendszám alapján találtak reám, mert ugye a bejelentett címemen nem lakom...
Aztán elkezdõdött a vegzálás, hetente, két hetente hívogattak be, majd az utolsó alkalommal nem egyenruhások, burkoltan fogalmazva mondták, nagyon szomorú, ha egy kislány nevelõszülõknél nõ fel, vagy menhelyen, így januárban elhagytuk a Hazánkat.
De nem nyugodtam.
Jó páran az utóbbi idõben próbáltak csitítani, hogy ne ugráljak, ne hívjam fel magamra a figyelmet, de nem bírok magammal.
Nejem egyszer nem olyan régen megjegyezte, tragédiát fogok okozni. Lehet.
Nos ezért hagytam el Hazámat, és feleségem szülõvárosába tértünk vissza. De már itt is megtalálható vagyok, és most már világos számomra, miért utasították el az állandó tartózkodási engedélyemet. Bár nem világos számomra az, hogy miért nem cselekedtek idáig, miért várnak, vagy mire várnak. Egy kis pont vagyok számukra meddig tartana, és nem csak fenyegetõzni? Bár ajánlom, hogy ha megteszik, ne hibázzanak!
Este sokáig gondolkodtam mit tegyek, de sem csöndbe maradni, sem meghunyászkodni nem fogok.
Mindezt azért írtam le, mert így nyoma marad, de ha csendbe maradok, nos akkor mattot kapok, de így közreadva, az otthoni, de nem a mi törvényeink szerint öt évre ítélhetnek el, amit nagy ívben le...., de vélhetõleg, így legalább nem tudják bántani szeretteimet. Ha akarnak, kérjenek ki, ellenállás nélkül vihetnek, de figyelmeztetem õket most így, innen, ha a szeretteimnek bántódása esik, a jó Isten legyen hozzájuk kegyelmes, mert én nem leszek!
Áldás és Békesség a MAGyarokra!
Kamarás L.
Dnyepropetrovszk

Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Geza
- 2012. October 22. 20:00:57
#12 |
karikasostor
- 2012. October 22. 20:28:05
#13 |
mormota1968
- 2012. October 22. 20:56:55
#14 |
postaimre
- 2012. October 23. 06:36:40
#15 |
ssman
- 2012. October 23. 08:57:01
#16 |
postaimre
- 2012. October 23. 09:07:17
#17 |
ssman
- 2012. October 23. 09:21:27
#18 |
vizeloszto
- 2012. October 24. 08:16:31
#19 |
spartakusz
- 2012. October 24. 09:01:29
#20 |
postaimre
- 2012. November 25. 08:03:32
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.