Lassan bekĂśszĂśntĂśtt az Ăľsz, bĂĄr hajnalban a hideg inkĂĄbb a tĂŠli idĂľkre emlĂŠkeztetett. HĂťvĂśs, deres, kĂśdĂśs reggel. Csak remĂŠlni lehet, hogy ez napkĂśzben, mint egy csoda folytĂĄn megvĂĄltozik ĂŠs jĂł idĂľ lesz, a JĂłisten rĂĄnk mosolyog ĂŠs melegen fog sĂźtni a nap, talĂĄn utoljĂĄra idĂŠn. A munkĂĄba sietĂľ reggeli Ăştja sorĂĄn a megszokott szĂźrke ĂŠpĂźletek kĂśzt mĂĄr a fĂĄkat, bokrokat vĂśrĂśs, bordĂł, sĂĄrga, zĂśld szĂ­nben lĂĄtja pompĂĄzni. HĂľsĂźnk is Ă­gy a munkahelye felĂŠ haladva kitekintett egy utcasarkon, ahol lĂĄtszik a Mecsek, -mennyit kirĂĄndult ott ĂŠs most is milyen jĂł lenne a lankĂĄin sĂŠtĂĄlni. BĂĄr mĂŠg zĂśld, a nyĂĄri szĂ­ne mĂĄr megkopott, mint korosodĂł emberĂŠ, aki szeretne a fiatalsĂĄg szĂ­neiben dĂ­szelegni, de harcolni nem tud a korĂĄval. Ott ĂĄll ĂŠvezredek Ăłta ĂşjjĂĄszĂźletve, pompĂĄzva, majd megĂśregedve- ebben a kĂśrforgĂĄsban idĂľtlen idĂľk Ăłta.
Lassan az ipari parkok, gyĂĄrterĂźletek felĂŠ ĂŠrt, ahovĂĄ az Ăştja vezet, de ezek mind szĂźrkĂŠk egĂŠsz ĂŠvben. Az utak is, melyek ide vezetnek, utak, jĂĄrdĂĄk, irodahĂĄzak, gyĂĄrak szĂźrkĂŠk, mintha a vĂĄroslakĂłk szĂźrke, egyhangĂş, nyomorĂşsĂĄgos ĂŠletet mintĂĄznĂĄ, ahogy a monstrum bevĂĄsĂĄrlĂł kĂśzpont falai is.
BarĂĄtai vannak, mĂŠgis a munkahelyen, ahol ĂľrkĂŠnt dolgozik havi 280 ĂłrĂĄt, 80 ezerĂŠrt, ott egy ĂĄllandĂł ĂŠs szeretĂľ barĂĄtja fogadja, egy macska, aki hozzĂĄ ragaszkodik, mindenki mĂĄst rajta kĂ­vĂźl elkerĂźlve.
Az iparterĂźlet macskĂĄja, ĂŠs Ăşgy kerĂźlt oda, mint hĂľsĂźnk, nem akarta egyik sem. Ma, mint annyiszor is hĂľsĂźnk a macskĂĄnak adta az ebĂŠdjĂŠt, a szalonnĂĄjĂĄt, mivel az ĂŠhes volt. Tegnap a fĂľzelĂŠkĂŠbĂľl a hĂşsgombĂłcait osztotta meg vele, de vett neki kĂźlĂśn cicaszalĂĄmit is.
Nagy szó åm, ha valaki Êhes, legyen ember vagy "ållat". Egerek sincsenek, a rågcsålóírtåsnak kÜszÜnhetþen, de az ember a baråtjåt nem is kÜteleznÊ ilyesmire, fþleg, ha minden Êjszaka vele virrszt a magånyban, neki adja nem a felÊt az ÊtelÊnek, hanem az egÊszet.
Ugyanis az ĂŠtel felĂŠvel a macska nem lakna jĂłl.

Hõsünkkel örömmel tudattam, hogy zenekar jelentekezett arra, hogy elõadást szervezzünk koncert esttel. Õ alig létezõ szabadnapján mondta, hogy a palkátolást az egész városban megoldja a barátaival erre a feladatra, a nyomatatás költségét és egybetet fizetem, egy erdélyi ismerõsöm bármi felmerülõ költséget leszámláz, és papírilag intéz, csak , hogy meg tudjon valósulni és minél több emberhez eljusson. A zenekarok viszont pénzt kérnek. Ez az õ dolguk, ha valaki nem érzi szívén, hogy a nemzetért ne szívbõl tegyen, hanem pénzért. Ehhez viszont olyan belépõt kell szedni, amivel az egész felejtõssé válik.

Nem szĂťk kĂśrben akar senki mĂĄsoknak informĂĄciĂłt adni, hanem minĂŠl tĂĄgabb kĂśrben ĂŠs nem pĂŠnzĂŠrt, ingyen. SĂľt, mindezt Ăşgy, hogy akĂĄr az ĂŠtelĂŠt ĂŠs szabadidejĂŠt is felĂĄldozza a nem kevĂŠs munkĂĄra.
Azt kell megĂŠrteni, hogy jĂł, ha minĂŠl tĂśbb emberhez eljut az informĂĄciĂł, hozzĂĄtĂŠve mindenkinek ehhez a tudĂĄsĂĄt. Nem mĂĄsĂŠrt jĂł, kizĂĄrĂłlag a lelkiismeretĂźnk miatt.

A koncertekkel egybekĂśtĂśtt elĂľadĂĄs PĂŠcsett lett volna.
HĂľsĂźnk azĂŠrt nem tud "a mĂŠgis nyitottĂĄ tett" legkĂśzelebbi elĂľadĂĄson ott rĂŠszt venni, mert akkor is dolgozni fog. UgyanĂ­gy sokan vannak arrafelĂŠ, egyrĂŠszt vagy nem is jut el hozzĂĄjuk az informĂĄciĂł, mivel nem is tĂśrekednek rĂĄ a szervezĂľk, vagy annyit dolgoznak a helyiek ĂŠs a csalĂĄdjukat lĂĄtjĂĄk el utĂĄna, vagy mĂĄr -ĂŠs ami a legjobb, nem hisznek senkiben!

Az emberek elszakadtak attĂłl, sikeresen elszakĂ­tottĂĄk Ăľket attĂłl, hogy valĂłs megĂ­tĂŠlĂŠst tudjanak tenni arrĂłl mi az ĂŠrtĂŠk, illetve, hogy magukat meg tudjĂĄk Ă­tĂŠlni! Gyakorlatilag szinte alig van nĂŠhĂĄny ember, aki tĂŠnylegesen ĂŠs reĂĄlisan Ă­tĂŠl ĂŠs kĂŠpes valĂłs kĂŠp alkotĂĄsĂĄra a mai vilĂĄgban. Mi sem vagyunk erre alkalmasak, ĂŠs ha lennĂŠnk is, sokan vannak, akik ezt nem hagyjĂĄk.
Ahogy az ĂŠrtĂŠk sincs egyĂĄltalĂĄn tisztĂĄban a nagysĂĄgĂĄval! Nem tudjuk milyen szempontok alapjĂĄn ĂŠs kit, ugyanis ahhoz egyikĂźnk sem elĂŠg jĂł lĂŠlek- ĂŠs ĂŠrtĂŠkismerĂľ!
Ahhoz, hogy valĂłs ĂŠrtĂŠkekkel talĂĄlkozzunk, nagyon mĂŠlyre kell ĂĄsni, nem a mĂşltban, hanem a jelenben. Az ami ĂŠrtĂŠk a mai vilĂĄgban, nemhogy a felszĂ­nen, de bĂĄnyĂĄban van elĂĄsva, annak is a legmĂŠlyĂŠn, nagy nyomĂĄs alatt, mint a gyĂŠmĂĄnt. Az ĂŠrtĂŠk itt ĂĄtvitt ĂŠrtelemben a pokolban van. Senki nem sejti, hogy hol van elfelejtve, eltemetve a haszontalan kĂśzt.
A mai vilĂĄgban az a baj, hogy az ĂŠrtĂŠket mĂŠg vĂŠletlenĂźl sem engedik, hogy a felszĂ­nre kerĂźljĂśn sehol, nem "trendi" semmilyen kĂśrben, ĂŠs ĂŠrtĂŠktelent tesznek ĂŠrtĂŠknek, ĂŠs mi nem ismerjĂźk fel, mert mĂĄr rĂŠg nincsen ĂśsszehasonlĂ­tĂĄsi alapunk.

A kĂŠplet is mĂĄs, mi alapjĂĄn ĂĄll Ăśssze, miszerint ĂŠrtĂŠk az ĂŠrtĂŠk, s mint prĂłbĂĄljuk Ăśsszerakni. Ezt csak legbelĂźlrĂľl tudom...

Az ĂŠrtĂŠkekrĂľl sokszor nekĂźnk is alig van tudomĂĄsunk, az ĂŠrtĂŠkek - a mi kĂśrnyezetĂźnkben -nem mĂĄsbĂłl, mint az egyszerĂť, hĂŠtkĂśznapi dolgos magyar emberekbĂľl ĂĄllnak Ăśssze. OlyanokbĂłl akik odaadjĂĄk egy 24 ĂłrĂĄs munkanapon az ebĂŠdjĂźket a kivetett ĂŠhezĂľ ĂĄllatnak ĂŠs ingyen dolgoznak, hogy mĂĄsokhoz eljusson az erĂľt ĂŠs tudĂĄst adĂł informĂĄciĂł, mikĂśzben ismeretlensĂŠgben, hĂĄttĂŠrben maradnak. Az nyugtasson bennĂźnket, hogy sok ilyen ember van a mĂŠlyben, a mĂŠlyszegĂŠnysĂŠgben, nyomĂĄs alatt elnyomva, akik tĂźndĂśkĂślnek, s csak csak a JĂłisten lĂĄtja, hogy szebben tĂźndĂśkĂślnek, mint a gyĂŠmĂĄnt.