Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Európában semmi sem mûködik jól a német-francia tengely nélkül
Európa igazi urai? Zsidaj banda. Nekik tett keresztbe egy a cionzsidaj-cigány? Még viccnek is rossz, idióta handa-banda. Európa igazi vezérei: nekik tett keresztbe Orbán Viktor? A Frankfurter Allgemeine Zeitung október 24-i számában Michaela Wiegel, a lap riportere Hubert Védrine volt külügyminiszterrel beszélgetett, ai jelenleg Francois Hollande elnök tanácsadója. TerÃtékre került a többi közt a német-francia kapcsolatok jelenlegi állása, az európai adósságválság és a NATO- szerepvállalás is. Az interjú aktualitását több nemzetközi esemény adta, mint például a ludwigsburgi 50. évforduló vagy az októberi EU-csúcs.
Merkel és Sarkozy szÃvélyes viszonya
Angela Merkel és Nicolas Sarkozy kapcsolata a régi német-francia megbékélés idõszakára emlékeztetett sokakat, amikor is az együttmûködés eredményeként szárnyalt a Közösség politikája, gazdasága, kulturális élete. A német kancellár és a francia köztársasági elnök hamar egymásra találtak, gyakorta lehetett látni õket, amint jókat nevetve beszélgetnek egy-egy európai vagy nemzetközi konferencián. Persze kettejük viszonyát is jellemezték olykor a nézeteltérések, de alapvetõen egy kiegyensúlyozott német-francia tandemet alakÃtottak ki, a „Merkozy” párost. Jól jelzik ezt azok a közös indÃtványok, politikai és gazdasági lépések, amelyek Sarkozy utolsó elnöki ciklusára estek. Merkel és Sarkozy együtt kampányolt az unióban az adósságválság mielõbbi megoldásáért. Decemberben megállapodtak egy reformsorozat elindÃtásában, amely tartalmazta egy új EU-szerzõdés megalkotását, rendszeres találkozók szervezését, a szankciók intézményének komolyan vételét, az ESM beindÃtásának elõbbre hozatalát. Hónapokig Ãrtak a nemzetközi médiumok kettejük „arroganciájáról”, „az EU-nak ártó, önös érdekeket követõ” magatartásukról. Szembementek a többi 25 országgal, és csak ritkán találtak támogatókra.
Kattintson és nézzen szét Párizsban!
Terveik mégis megvalósulni látszottak. Még inkább az „összetartozásukról” erõsÃtette meg a nemzetközi életet az a beszéd, amelyben Angela Merkel kijelentette: õ Nicolas Sarkozy gyõzelmét várja a francia elnökválasztáson. Bár a pártatlanság etikáját erõsen sértette Merkel személyes véleménye, érthetõ, hogy a jól bevált kollégához ragaszkodott volna a jövõben a szocialista Hollande-dal szemben.
Merkolande?
Elõdjével ellentétben a májusban megválasztott Hollande óvatosabb, kerüli a gyors reakciókat, minden kollégával külön-külön egyeztet. MÃg Sarkozy szinte kisajátÃtotta a külpolitikát, addig Hollande – talán a külpolitikában való járatlansága miatt – egész stábot épÃtett maga köré, sõt elõszeretettel konzultál a diplomatákkal is. Ami az uniós gazdasági ügyeket illeti, már kampánybeszédében is kifejezte azt a célját, hogy Franciaországnak lazÃtania kell a német barátságon, a berlini válságkezelési ötletekkel szembe kell helyezkednie. Nem csoda tehát, hogy a Merkel-Hollande együttmûködés meglehetõsen új kezdetet vett. A továbbgyûrûzõ válság azonban tett róla, hogy Hollande ellenállása némiképp megtörjön. Manapság egyre ritkábban hallani francia kirohanásokat a németek ellen, sõt, néha elhagyja a francia elnök száját a német-francia tengely erõsÃtésének és fontosságának gondolata is. A Merkozy párost felváltó Merkolande duóról azonban korai lenne még beszélni. A jég megtört, ehhez kétség sem férhet. 2012. szeptember 22-én a francia elnök részt vett a ludwigsburgi megemlékezésen, ahol de Gaulle 50 évvel ezelõtti beszédéhez hasonlóan õ is megszólÃtotta a német fiatalokat, a francia barátságok ápolására ösztönözve õket. A várakozásokkal ellentétben az októberben megtartott EU-csúcs is gördülékenyebben zajlott, igaz, német-francia „összezördüléssel” indult. Ugyanis mÃg a francia elnök a bankuniót szeretné a lehetõ leghamarabb tetõ alá hozni, addig Angela Merkel a költségvetések feletti ellenõrzés megszigorÃtását tartja a legégetõbb lépésnek.
A különbségek nem feltétlenül vezetnek rosszra
„Német-francia párosról Németország újraegyesÃtése óta nem beszélhetünk. Valójában már azt
Hubert Védrine
A legtapasztaltabb külpolitikusnak számÃt a francia baloldal köreiben, aki a német-francia kapcsolatok alakulását Mitterrand kormányzása óta testközelbõl figyeli és irányÃtja. A német újraegyesÃtés évében fõtitkárként dolgozott az Elysée-palotában, Ãgy a modernkori történelem formálójává vált. 1997 és 2002 között Franciaország külügyminisztere volt, jelenleg Francois Hollande külpolitikai tanácsadója.
megelõzõen is túl szentimentálisnak tartottam ezt a kifejezést. A német-francia kapcsolatok nagy pillanatai, amelyek Giscard d'Estaing és Helmut Schmidt vagy Francois Mitterrand és Helmut Kohl idõszakára estek, valóban jelentõsek voltak, mivel mindkét országot Európa motorjaként emlegették. Ma már nem ez a helyzet” – válaszolta a Frankfurter Allgemeine Zeitung kérdésére Hollande külpolitikai tanácsadója.
Arra, hogy miért nem hisz a francia baloldal a német-francia kapcsolatok felélesztésében, azt felelte, hogy „a francia félnek nehéz napirendre térnie a felett, hogy Németország a legfontosabb európai gazdasági hatalommá, és ezáltal a legfontosabb politikai hatalommá vált. Meg kell jegyezni azonban, hogy egy német-francia egyetértés nélkül Európában semmi sem funkcionál megfelelõen. Nincsen alternatÃva; még a németek számára sem. Ezért lehetséges az, hogy újra német-francia kapcsolatokról beszélnek. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy elég rosszul indÃtott. Végül mégis kialakult az a nézet, hogy a német-francia páros újra egymásra talált. Szerintem ez csak egy "optikai csalódás" volt. A kancellár megértette, hogy a németek által szorgalmazott, eurozónán belüli szigorú költségvetési fegyelem eléréséhez szüksége van a német-francia "bélyegre". Nicolas Sarkozy profitált ebbõl a helyzetbõl, és ez Ãgy rendben is volt.
Hubert Védrine
Wiegel ezt követõen a jelenlegi elnökrõl kérdezte Védrine-t, akinek az a meglátása, hogy Hollande a megválasztása óta a német-francia kapcsolatok kiegyenlÃtésére törekszik, például azzal, hogy szövetségre lép a spanyolokkal és az olaszokkal. A szakértõ szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy szét akarja rombolni a már meglévõ német-francia viszonyt. Mint mondta, „biztos vagyok benne, hogy gyakran leszünk más nézõponton, de mindig arra fogunk törekedni, hogy minél több területen szülessen együttmûködés. A bankunióról hozott kompromisszum jó példa erre.”
A beszélgetés során kitértek Védrine pártjára, a szocialistákra, akik meglepõ módon nem értenek egyet Hollande-dal minden kérdésben, például a fiskális paktumot illetõen sem. Védrine szerint a fiskális paktum lényege az, hogy végre komolyan vegyük a Maastrichti Szerzõdést, hiszen alig pár évvel az aláÃrása után Németország és Franciaország egyaránt megszegte az abban foglaltakat. A tanácsadónak az a véleménye, hogy nem szabad úgy tennünk, mintha a fiskális paktum egy teljesen új dolog lenne. A paktum, a maga kötelezõ kontrollfolyamatával a garancia a maastrichti kritériumokra; általuk a nagy országok is tartják magukat a vállalt kötelezettségekhez.
Ami a szocialistákat illeti, nem gondolták, hogy az eurozónán belül a kezdeti hónapokban ilyen jelentõségû döntéseket kell meghozni. „Az Európai Szemeszter például tömérdek változást jelent – mondja Védirne. A költségvetések megtervezése a Bizottsághoz kerül, amely észrevételekkel élhet, és azonnali szankciókat róhat ki. Hasonló a helyzet az Európai Parlament és a Hatos Csomag kapcsán. Kötelezzük magunkat arra, hogy a gazdaság- és büdzsépolitikai döntéseinket harmonizáljuk, késõbb pedig az sem elképzelhetetlen, hogy az adópolitikánkat is. Amikor az eurót bevezették, növekedési periódusban voltunk, nem kellett a gazdasági növekedés miatt aggódnunk. Mára megváltozott a helyzet. Jelenleg azon vagyunk - eddig sajnos kevés sikerrel -, hogy a növekedéspolitikát konszolidációs politikával kombináljuk az eurozónán belül. Ennek sikerén sok múlik minden európai számára, még Németországnak is.”
A volt külügyminiszter óvatosságra int mindenkit egy új európai szerzõdéssel kapcsolatban. Véleménye szerint egy új szerzõdés gondolata túl korai még, ráadásul az ötlet hátterében a német belpolitikát és a közelgõ választásokat sejti. Szerinte Merkel asszonynak kampányolnia kell, meg kell mutatnia az adófizetõknek, hogy megfelelõen képviseli az érdekeiket. Ezzel magyarázható, hogy újra felvetette a politikai unió tervét. Ha jobban megvizsgáljuk ugyanis, hogy õ mit ért a kifejezés alatt, kitûnik, hogy a legfõbb célja vele az otthoniak megnyugtatása. „Ha végiggondoljuk elõször az ötletet, kérdések sora merül fel. 27 vagy 17 országra vonatkozzon a szerzõdés? Az Egyesült Királyság biztosan nem venne benne részt. Tételezzük fel, hogy 17 országra korlátozzuk: az eurotérség 17 állam- és kormányfõje közül ki az, aki hajlandó lenne lefolytatni egy újabb hosszú vitát a tervezett szerzõdésrõl? És hogyan zajlana a ratifikációs procedúra? Ha Németországban népszavazást tarthatnak errõl, akkor más országoknak is joguk van referendumot kiÃrni. De vajon hol lenne ez sikeres? Európának ilyen jellegû elõrelépésre egyelõre nincs szüksége. Intelligens növekedéspolitika és új bizalom kell” – fogalmazott ezzel összefüggésben Védrine.
Kattintson és nézzen szét Berlinben is!
Wiegel a felõl is érdeklõdött, vajon melyek azok a területek, amelyeken Védrine elképzelhetõnek tartja az újabb együttmûködést. Az exkülügyminiszter egyértelmûen leszögezte, hogy nincs európai energiapolitika, Ãgy ezen a téren nem valószÃnû a közös munka. Németország és Franciaország ráadásul teljesen más nézeteket vall a kérdésben. A francia politikus szerint meg kellene próbálnia együttmûködni a két országnak olyan ügyekben, amelyek terén nincsen alapvetõ nézeteltérésük. Ilyen például a megújuló energia vagy az energiatakarékosság, amelyek kutatását közösen szorgalmazhatnák. Hogy megegyezésre juthatnak-e vajon az orosz földgáz, az atomenergia vagy a palagáz kérdésében, nem hiszi, de úgy véli, találhatnak közös nevezõt. Ehhez azonban Németországnak fel kellene hagynia az atomenergia ellenes propagandával.
Védrine jelenleg Francois Hollande számára készÃt jelentést a francia biztonságpolitikáról, illetve értékeli benne Franciaország visszatértét az integrált NATO-struktúrába. „A két ország ezen a téren sem hasonlÃt – állÃtja a szakember. Számomra úgy tûnik, hogy a különbség még annál is nagyobb, mint a Schmidt-, Kohl- vagy Schröder-korszak alatt volt. Egyfajta német fejlõdésrõl van szó, de ezt nem kÃvánom értékelni. Úgy gondolom azonban, hogy Westerwelle külügyminiszter úr jól testesÃti meg a németek magatartását. Németország pacifista hatalomként tekint önmagára, emellett mint Európa legfontosabb gazdasági hatalma óriási befolyással is bÃr. Miért nem vállal akkor Németország nagyobb szerepet más területeken is? Nem takarózhat a történelmi múlttal, napjaink Európáját már nem határozzák meg a versailles-i szerzõdésben foglaltak. Õszintén nem értem mi akadályozza meg õket abban, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a nemzetközi politikában és a katonai akciókban. Németország igazi nagyhatalom lehetne, amely békés, de nem pacifista”. Ami a németek NATO-s szerepvállalását illeti, szerinte a németek túl kényelmesek a NATO-ban. Úgy véli, hogy csak azért, mert a két ország tag, még nem kellene alávetnie magát a szövetségi pozÃcióknak, különösen ebben az idõszakban, amikor Amerika nyitottabb az európai ügyeket érintõen. „Miért ne dolgozhatnánk ki egy közös és önérdekkövetõ európai javaslatot a NATO-n belül és a NATO számára?” – teszi fel a kérdést.
Az utolsó kérdésre, miszerint mi áll az európai biztonságpolitika útjában, Védrine a következõ választ
EADS (European Aeronautic Defence and Space Company) és a BAE Systems (British Aerospace System)
Szeptember közepén lehetett elõször hallani arról, hogy az EADS és a BAE megafúzióra készül. A terv végül azon bukott el, hogy a német és a francia fél meg akarta tartani az állam irányÃtó szerepét a cégben, ami a briteknek nem tetszett.
adta: „Amikor krÃzishelyzetrõl vagy az EU vezetõ szerepérõl tárgyalunk, Németország mindig a civil aspektusok figyelembe vételét erõlteti, és amennyire csak lehet, gátolja a katonai beavatkozást. Európa azonban nem egy NGO, Európa potenciális nagyhatalom. Remélem, hogy a lÃbiai válságban tanúsÃtott magatartás, valamint az EADS és a BAE fúziójának megvétózása nem a német fél utolsó szava volt”.
Felhõtlen német-francia barátságról tehát továbbra sem beszélhetünk, de jól látszik, hogy a kezdeti hûvös Merkel-Hollande viszony oldódásnak indult. Az EU-t sújtó válság mindenképpen megköveteli a két ország együttmûködését, még ha vannak is nézeteltéréseik. Védrine szavai azonban bizalomra adnak okot.
Link
Merkel és Sarkozy szÃvélyes viszonya
Angela Merkel és Nicolas Sarkozy kapcsolata a régi német-francia megbékélés idõszakára emlékeztetett sokakat, amikor is az együttmûködés eredményeként szárnyalt a Közösség politikája, gazdasága, kulturális élete. A német kancellár és a francia köztársasági elnök hamar egymásra találtak, gyakorta lehetett látni õket, amint jókat nevetve beszélgetnek egy-egy európai vagy nemzetközi konferencián. Persze kettejük viszonyát is jellemezték olykor a nézeteltérések, de alapvetõen egy kiegyensúlyozott német-francia tandemet alakÃtottak ki, a „Merkozy” párost. Jól jelzik ezt azok a közös indÃtványok, politikai és gazdasági lépések, amelyek Sarkozy utolsó elnöki ciklusára estek. Merkel és Sarkozy együtt kampányolt az unióban az adósságválság mielõbbi megoldásáért. Decemberben megállapodtak egy reformsorozat elindÃtásában, amely tartalmazta egy új EU-szerzõdés megalkotását, rendszeres találkozók szervezését, a szankciók intézményének komolyan vételét, az ESM beindÃtásának elõbbre hozatalát. Hónapokig Ãrtak a nemzetközi médiumok kettejük „arroganciájáról”, „az EU-nak ártó, önös érdekeket követõ” magatartásukról. Szembementek a többi 25 országgal, és csak ritkán találtak támogatókra.
Kattintson és nézzen szét Párizsban!
Terveik mégis megvalósulni látszottak. Még inkább az „összetartozásukról” erõsÃtette meg a nemzetközi életet az a beszéd, amelyben Angela Merkel kijelentette: õ Nicolas Sarkozy gyõzelmét várja a francia elnökválasztáson. Bár a pártatlanság etikáját erõsen sértette Merkel személyes véleménye, érthetõ, hogy a jól bevált kollégához ragaszkodott volna a jövõben a szocialista Hollande-dal szemben.
Merkolande?
Elõdjével ellentétben a májusban megválasztott Hollande óvatosabb, kerüli a gyors reakciókat, minden kollégával külön-külön egyeztet. MÃg Sarkozy szinte kisajátÃtotta a külpolitikát, addig Hollande – talán a külpolitikában való járatlansága miatt – egész stábot épÃtett maga köré, sõt elõszeretettel konzultál a diplomatákkal is. Ami az uniós gazdasági ügyeket illeti, már kampánybeszédében is kifejezte azt a célját, hogy Franciaországnak lazÃtania kell a német barátságon, a berlini válságkezelési ötletekkel szembe kell helyezkednie. Nem csoda tehát, hogy a Merkel-Hollande együttmûködés meglehetõsen új kezdetet vett. A továbbgyûrûzõ válság azonban tett róla, hogy Hollande ellenállása némiképp megtörjön. Manapság egyre ritkábban hallani francia kirohanásokat a németek ellen, sõt, néha elhagyja a francia elnök száját a német-francia tengely erõsÃtésének és fontosságának gondolata is. A Merkozy párost felváltó Merkolande duóról azonban korai lenne még beszélni. A jég megtört, ehhez kétség sem férhet. 2012. szeptember 22-én a francia elnök részt vett a ludwigsburgi megemlékezésen, ahol de Gaulle 50 évvel ezelõtti beszédéhez hasonlóan õ is megszólÃtotta a német fiatalokat, a francia barátságok ápolására ösztönözve õket. A várakozásokkal ellentétben az októberben megtartott EU-csúcs is gördülékenyebben zajlott, igaz, német-francia „összezördüléssel” indult. Ugyanis mÃg a francia elnök a bankuniót szeretné a lehetõ leghamarabb tetõ alá hozni, addig Angela Merkel a költségvetések feletti ellenõrzés megszigorÃtását tartja a legégetõbb lépésnek.
A különbségek nem feltétlenül vezetnek rosszra
„Német-francia párosról Németország újraegyesÃtése óta nem beszélhetünk. Valójában már azt
Hubert Védrine
A legtapasztaltabb külpolitikusnak számÃt a francia baloldal köreiben, aki a német-francia kapcsolatok alakulását Mitterrand kormányzása óta testközelbõl figyeli és irányÃtja. A német újraegyesÃtés évében fõtitkárként dolgozott az Elysée-palotában, Ãgy a modernkori történelem formálójává vált. 1997 és 2002 között Franciaország külügyminisztere volt, jelenleg Francois Hollande külpolitikai tanácsadója.
megelõzõen is túl szentimentálisnak tartottam ezt a kifejezést. A német-francia kapcsolatok nagy pillanatai, amelyek Giscard d'Estaing és Helmut Schmidt vagy Francois Mitterrand és Helmut Kohl idõszakára estek, valóban jelentõsek voltak, mivel mindkét országot Európa motorjaként emlegették. Ma már nem ez a helyzet” – válaszolta a Frankfurter Allgemeine Zeitung kérdésére Hollande külpolitikai tanácsadója.
Arra, hogy miért nem hisz a francia baloldal a német-francia kapcsolatok felélesztésében, azt felelte, hogy „a francia félnek nehéz napirendre térnie a felett, hogy Németország a legfontosabb európai gazdasági hatalommá, és ezáltal a legfontosabb politikai hatalommá vált. Meg kell jegyezni azonban, hogy egy német-francia egyetértés nélkül Európában semmi sem funkcionál megfelelõen. Nincsen alternatÃva; még a németek számára sem. Ezért lehetséges az, hogy újra német-francia kapcsolatokról beszélnek. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy elég rosszul indÃtott. Végül mégis kialakult az a nézet, hogy a német-francia páros újra egymásra talált. Szerintem ez csak egy "optikai csalódás" volt. A kancellár megértette, hogy a németek által szorgalmazott, eurozónán belüli szigorú költségvetési fegyelem eléréséhez szüksége van a német-francia "bélyegre". Nicolas Sarkozy profitált ebbõl a helyzetbõl, és ez Ãgy rendben is volt.
Hubert Védrine
Wiegel ezt követõen a jelenlegi elnökrõl kérdezte Védrine-t, akinek az a meglátása, hogy Hollande a megválasztása óta a német-francia kapcsolatok kiegyenlÃtésére törekszik, például azzal, hogy szövetségre lép a spanyolokkal és az olaszokkal. A szakértõ szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy szét akarja rombolni a már meglévõ német-francia viszonyt. Mint mondta, „biztos vagyok benne, hogy gyakran leszünk más nézõponton, de mindig arra fogunk törekedni, hogy minél több területen szülessen együttmûködés. A bankunióról hozott kompromisszum jó példa erre.”
A beszélgetés során kitértek Védrine pártjára, a szocialistákra, akik meglepõ módon nem értenek egyet Hollande-dal minden kérdésben, például a fiskális paktumot illetõen sem. Védrine szerint a fiskális paktum lényege az, hogy végre komolyan vegyük a Maastrichti Szerzõdést, hiszen alig pár évvel az aláÃrása után Németország és Franciaország egyaránt megszegte az abban foglaltakat. A tanácsadónak az a véleménye, hogy nem szabad úgy tennünk, mintha a fiskális paktum egy teljesen új dolog lenne. A paktum, a maga kötelezõ kontrollfolyamatával a garancia a maastrichti kritériumokra; általuk a nagy országok is tartják magukat a vállalt kötelezettségekhez.
Ami a szocialistákat illeti, nem gondolták, hogy az eurozónán belül a kezdeti hónapokban ilyen jelentõségû döntéseket kell meghozni. „Az Európai Szemeszter például tömérdek változást jelent – mondja Védirne. A költségvetések megtervezése a Bizottsághoz kerül, amely észrevételekkel élhet, és azonnali szankciókat róhat ki. Hasonló a helyzet az Európai Parlament és a Hatos Csomag kapcsán. Kötelezzük magunkat arra, hogy a gazdaság- és büdzsépolitikai döntéseinket harmonizáljuk, késõbb pedig az sem elképzelhetetlen, hogy az adópolitikánkat is. Amikor az eurót bevezették, növekedési periódusban voltunk, nem kellett a gazdasági növekedés miatt aggódnunk. Mára megváltozott a helyzet. Jelenleg azon vagyunk - eddig sajnos kevés sikerrel -, hogy a növekedéspolitikát konszolidációs politikával kombináljuk az eurozónán belül. Ennek sikerén sok múlik minden európai számára, még Németországnak is.”
A volt külügyminiszter óvatosságra int mindenkit egy új európai szerzõdéssel kapcsolatban. Véleménye szerint egy új szerzõdés gondolata túl korai még, ráadásul az ötlet hátterében a német belpolitikát és a közelgõ választásokat sejti. Szerinte Merkel asszonynak kampányolnia kell, meg kell mutatnia az adófizetõknek, hogy megfelelõen képviseli az érdekeiket. Ezzel magyarázható, hogy újra felvetette a politikai unió tervét. Ha jobban megvizsgáljuk ugyanis, hogy õ mit ért a kifejezés alatt, kitûnik, hogy a legfõbb célja vele az otthoniak megnyugtatása. „Ha végiggondoljuk elõször az ötletet, kérdések sora merül fel. 27 vagy 17 országra vonatkozzon a szerzõdés? Az Egyesült Királyság biztosan nem venne benne részt. Tételezzük fel, hogy 17 országra korlátozzuk: az eurotérség 17 állam- és kormányfõje közül ki az, aki hajlandó lenne lefolytatni egy újabb hosszú vitát a tervezett szerzõdésrõl? És hogyan zajlana a ratifikációs procedúra? Ha Németországban népszavazást tarthatnak errõl, akkor más országoknak is joguk van referendumot kiÃrni. De vajon hol lenne ez sikeres? Európának ilyen jellegû elõrelépésre egyelõre nincs szüksége. Intelligens növekedéspolitika és új bizalom kell” – fogalmazott ezzel összefüggésben Védrine.
Kattintson és nézzen szét Berlinben is!
Wiegel a felõl is érdeklõdött, vajon melyek azok a területek, amelyeken Védrine elképzelhetõnek tartja az újabb együttmûködést. Az exkülügyminiszter egyértelmûen leszögezte, hogy nincs európai energiapolitika, Ãgy ezen a téren nem valószÃnû a közös munka. Németország és Franciaország ráadásul teljesen más nézeteket vall a kérdésben. A francia politikus szerint meg kellene próbálnia együttmûködni a két országnak olyan ügyekben, amelyek terén nincsen alapvetõ nézeteltérésük. Ilyen például a megújuló energia vagy az energiatakarékosság, amelyek kutatását közösen szorgalmazhatnák. Hogy megegyezésre juthatnak-e vajon az orosz földgáz, az atomenergia vagy a palagáz kérdésében, nem hiszi, de úgy véli, találhatnak közös nevezõt. Ehhez azonban Németországnak fel kellene hagynia az atomenergia ellenes propagandával.
Védrine jelenleg Francois Hollande számára készÃt jelentést a francia biztonságpolitikáról, illetve értékeli benne Franciaország visszatértét az integrált NATO-struktúrába. „A két ország ezen a téren sem hasonlÃt – állÃtja a szakember. Számomra úgy tûnik, hogy a különbség még annál is nagyobb, mint a Schmidt-, Kohl- vagy Schröder-korszak alatt volt. Egyfajta német fejlõdésrõl van szó, de ezt nem kÃvánom értékelni. Úgy gondolom azonban, hogy Westerwelle külügyminiszter úr jól testesÃti meg a németek magatartását. Németország pacifista hatalomként tekint önmagára, emellett mint Európa legfontosabb gazdasági hatalma óriási befolyással is bÃr. Miért nem vállal akkor Németország nagyobb szerepet más területeken is? Nem takarózhat a történelmi múlttal, napjaink Európáját már nem határozzák meg a versailles-i szerzõdésben foglaltak. Õszintén nem értem mi akadályozza meg õket abban, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a nemzetközi politikában és a katonai akciókban. Németország igazi nagyhatalom lehetne, amely békés, de nem pacifista”. Ami a németek NATO-s szerepvállalását illeti, szerinte a németek túl kényelmesek a NATO-ban. Úgy véli, hogy csak azért, mert a két ország tag, még nem kellene alávetnie magát a szövetségi pozÃcióknak, különösen ebben az idõszakban, amikor Amerika nyitottabb az európai ügyeket érintõen. „Miért ne dolgozhatnánk ki egy közös és önérdekkövetõ európai javaslatot a NATO-n belül és a NATO számára?” – teszi fel a kérdést.
Az utolsó kérdésre, miszerint mi áll az európai biztonságpolitika útjában, Védrine a következõ választ
EADS (European Aeronautic Defence and Space Company) és a BAE Systems (British Aerospace System)
Szeptember közepén lehetett elõször hallani arról, hogy az EADS és a BAE megafúzióra készül. A terv végül azon bukott el, hogy a német és a francia fél meg akarta tartani az állam irányÃtó szerepét a cégben, ami a briteknek nem tetszett.
adta: „Amikor krÃzishelyzetrõl vagy az EU vezetõ szerepérõl tárgyalunk, Németország mindig a civil aspektusok figyelembe vételét erõlteti, és amennyire csak lehet, gátolja a katonai beavatkozást. Európa azonban nem egy NGO, Európa potenciális nagyhatalom. Remélem, hogy a lÃbiai válságban tanúsÃtott magatartás, valamint az EADS és a BAE fúziójának megvétózása nem a német fél utolsó szava volt”.
Felhõtlen német-francia barátságról tehát továbbra sem beszélhetünk, de jól látszik, hogy a kezdeti hûvös Merkel-Hollande viszony oldódásnak indult. Az EU-t sújtó válság mindenképpen megköveteli a két ország együttmûködését, még ha vannak is nézeteltéréseik. Védrine szavai azonban bizalomra adnak okot.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2012. October 30. 10:31:49
#2 |
apacuka11
- 2012. October 30. 10:56:58
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték