Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
BANKSZTEREK
A néhány hónapja kirobbant LIBOR-csalási botrány után, 2012. október 25-én New Yorkban adták be az USA történelmének a legnagyobb keresetét a bankárok szervezett bûnözési és pénzmosási tevékenysége ellen a joghatósághoz. A csalást a legmagasabb kormánypozíciókban lévõk, és a bankárok követték el önérdekbõl. Az összeg, ami a bankok, amerikai partnereik, és vegyesvállalatok elleni keresetben szerepel, és amely összeget láthatóan nem a legügyesebben próbáltak tisztára mosni, 43.000 milliárd dollár. Nem írtam el! 43 billió dollár, vagy leírva betûkkel, negyvenháromezer milliárd dollár. A pert, a Spire Law Group, LLP ügyvédi iroda kezdeményezte, melyrõl a CNBC az iroda által kiadott sajtóközleményt megjelentetve számolt be. Másnap a CNBC vezérigazgatójának két gyermekét meggyilkolták. A lakástulajdonosok szerte az országban tömegesen nyújtottak be keresetet, a 2012. április 23-óta hatályos Spire törvényre hivatkozva. Perelhetõ minden nagyobb banki állománykezelõ, és leányvállalataik, de nyomozás folyik a Kajmán-szigetek, a Man-sziget, Luxembourg és Malajzia vonatkozásában is.
Mielõtt a folytatnánk, néhány szóban összefoglalnám a pénzügyi válság, majd gazdasági válsággá kiterjedésének, „kitörésének” körülményeit. Elsõsorban az európai vonzatait, mivel jelenleg is ez határozza meg az IMF, Világbank és az EKB szabályozásait, és most már az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) népnyomorító lépéseit is, és mert sokan már el is felejtették mivel tudtak válságot kirobbantani a bankárok, a „befektetõik” és bûntársaik, a korrupt politikusok közremûködésével, és hogy mik, kik idézték elõ a jelenlegi nyomorúságos helyzetet.
A bevett fáma szerint, a négy éve kitört gazdasági -és pénzügyi válságot, az amerikai bankok túlhitelezései okozták hamis, vagy irreálisan magas likviditási fedezetek igazolásának szándékos elfogadásával. Talán még a legtöbben, akik felnõttként éltek a 1990-es évek elején, emlékeznek Magyarország privatizációs folyamataira. A minden áron privatizálás szabad rablása során gazdagodtak meg milliárdosaink, mivel „elvileg” mindenki számára nyitottá vált a közvagyon fosztogatási lehetõsége. Azért elvileg, mert nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység elsõsorban azoknak állt, akik „kapcsolati tõkével” és megfelelõen magas pozícióval rendelkeztek, vagy rokonságban álltak vállalatvezetõkkel, köztisztviselõkkel, politikusokkal. A hitelhez jutás, cégek, vállalatok felvásárlása potom összegekért, lehetõvé tette bárki számára, aki kapott hitelt, vagy hozzá tudott jutni egyéb külföldi forráshoz, hogy fillérekért vegyen meg („protekcióval”) hatalmas vagyonokat, meglopva, kirabolva ezzel azokat akiknek a tulajdonát képezte. A hitelek egy jelentõs részének csak kapcsolati tõkefedezete volt, amit régen és most is, „koma, sógor, jóbarát” kapcsolatnak nevezünk, de kiegészül még néhány jelzõvel, úgymint elvtárs, párttárs, bûntárs, tettestárs, megvesztegetett, és megvesztegetõ.
A bankok ilyen-olyan fedezet mellett hiteleztek, és a hitelek egy bizonyos rétegnek nyújtott része azonnal átkerült egy bankkonszolidációs gyûjtõszámlára, amit idõrõl-idõre, a bank csõdbejutását elkerülendõ, az állam, a „pénzintézet csõdjének elkerülése” indokával, a lakossági adókból és külsõ hitelekbõl kifizetett, és amit soha nem fizettek vissza a „megsegített” bankok, pénzintézetek.
Mindezt azért említem meg, mert az USA esetében is hasonló módszereket alkalmaztak a hitelezésekkel kapcsolatban, de mivel a bankok gyakran nem a saját befektetõik pénzével, hanem elsõsorban európai bankoktól felvett kölcsönökkel oldották meg a pénzhez jutást.
Az alacsony, sokszor 15-20% fedezetû, vagy fedezet nélküli hitelek, az óriási törlesztési összegek, és a magánszférában történõ munkanélküliség növekedése miatt sorra bedõltek, amit az ipar kitelepítése is egyre jobban egy válságspirálba kergetett.
A csõdbe ment bankok kárát legtöbb esetben az európai bankoknak kellett “lenyelni“, ami elõször a 3000 milliárd dolláros európai Londoni Ingatlanalapot nullázta ki, majd a bankcsõd elkerülése végett, az EU tagországai vettek fel hatalmas hiteleket az IMF-tõl és a Világbanktól, hogy feltõkésítsék a területükön mûködõ, de bankkonzorciumok tulajdonában lévõ pénzintézeteket.
A bankok megsegítésére adott pénzeket a bankok soha nem adták vissza, még akkor sem, mint 2010-ben, és utána is, amikor a bankok extraprofittal zártak, amit anyavállalataik nyomban ki is vittek az országokból, de vissza nem fizettek semmit. Magyarul: a bankoknak felvett hitelek törlesztését fizesse ki a lakosság, az átadott „megsegítõ csomagot” és a hasznot pedig benyelik a bankok.
A hitelek további nagy hányadát a bankokkal tulajdonosi szinten azonos multinacionális vállalatok „szerezték” meg politikusi közbenjárás és részesedés fejében. Az eladósítási folyamatok még a „válság kitörése” elõtt elkezdõdtek, korrupt politikusok tevékeny részvételével, aminek eredményeként mára összeomlott a görög, spanyol és portugál egészségügyi rendszer, és hamarosan Európa további perifériára tolt országaiban is hasonló lesz a helyzet.
A szövetségi per, amely az USA New York Brooklyn-i Kerületi Bíróságán (Ügyszám: 12-cv-04269-JBW-RML) magában foglalja az összes jelzáloghitel-piac tiltásának kérelmét, és a 43 billiós pénzmosás felperesei által, a bûncselekményben részt vevõk azonosítását. Ezek (de nem kizárólag) a következõ személyek:
– Eric Holder, mint magánszemély (de facto Attorney General);
– Helyettes fõügyész Tony West, a vádlott testvére, California fõügyész Kamala Harris, személyes minõségükben;
– John Corzine, New Jersey egykori kormányzója;
– Robert Rubin, korábbi pénzügyminiszter és bankár;
– Timothy Geithner, Treasury Secretary, mint magánszemély;
– Vikram Pandit, a közelmúltban visszavonult elnöke Citigroupnak;
– Valerie Jarrett, vezetõ tanácsadó a Fehér Házban;
– Anita Dunn, az Obama-adminisztráció korábbi “kommunikációs igazgatója”;
– Robert Bauer, Anita Dunn férje és fõtanácsadója Obama újraválasztási kampányának;
– bankárok, partnerek és informátorok.
A per vádjai kiterjednek még az USA Patriot ACT, az Irán elleni szankciók, az embargó, zsarolás és befolyásolás, a Corrupt Organizations Act, valamint más állami és szövetségi törvények megsértésére. A kerületi bíróság a Spire törvény, és LLP nevében, az egész USÁ-ban a lakástulajdonosok, a New York-i adófizetõk, és bevonva más adófizetõket, a kárpótlási törvények nevében jár el. Az elõirányzatok szerint a cél, az azonnali leállítása a lakástulajdonosok elleni pereknek, és 43 billió dollár visszafizetése a bankárok részérõl, valamint a vizsgálatot végzõ független megbízott Neil Barofsky, a TARP program egykori rendszergazdája tevékenységének támogatása.
Mivel az Obama-adminisztráció még nem állított egy bankárt sem bíróság elé, még ugyanezektõl vesz fel hitelt kampánycélokra. A bankárok ellen indított per, amely a bankár-összeesküvõk bûnösségét bizonyítja, egyértelmûen a Wall Street-et jelöli meg bûnelkövetõként.
A pénzmosás útvonala Svájcban, az Isle of Man, Luxemburg, Malajzia, Ciprus és olyan szervezetek, amelyek ellenõrzik a kormányokat, és az ami az USA érdekeivel ellentétes lenne…
A kerületi bíróságra, a Spire Law Group, LLP által benyújtott intézkedés egyetlen a világon, amely esetében a bankárok mint alperesek szerepelnek a listákon. Érdekes módon, sem a Securities and Exchange Commission (US SEC), sem a Federal Deposit Insurance Corporation (Betétbiztosítási Alap), sem az Egyesült Államok legfõbb ügyészsége, sem pedig (egyéb) fõügyész nem kifogásolta a pert a bankárok ellen, és így él a körözés 43.000 milliárd dollárral kapcsolatban.
A pert várhatóan megpróbálják elhúzni, de az érintettek tömege, és az USA területén kívül, elsõsorban Európa kifosztott lakossága is, jogosan követelheti vissza elrabolt, kizsarolt pénzét, vagyonát, mert a 43 billió dollárt nem csak az USA lakosságától, de az EU tagországok lakosságától is elvették, nyomorba taszítva a népesség tekintélyes hányadát, visszavetve, lerombolva a gazdaságokat, ellehetetlenítve, esetleg megölve, halálba kergetve embereket.
Bíróság elé kell állítani a csaló bankárokat, és társtettes politikus gazember bûntársaikat is, és szigorúan elítélni, az okozott kár megtérítésével, halmazati büntetésként!
Júliusban „A világ pénzügyi pöcegödre” címû írásomban adtam jelzést a Rupert Murdoch média leleplezõ beszámolója alapján a következtetéseimrõl a világméretû LIBOR-csalással kapcsolatban.
Akkor elõre vetítettem, hogy „Jellemzõen a világméretû csalásban a pénzmosás szálai bontakoznak ki”, és immár láthatók is azok a „szálak”, bár ilyen „vaskos szálakra” senki sem számított…
Írta : Tulok
Tulokot idézve: – ez már tényleg a »pénzügy hatalom pöcegödre«. Vagy van még lejjebb is? :(
(Az amerikai billió magyar megfelelõje milliárd.)
Forrás: hungarianrealnews
http://planet.infowars.com/preparedness/cnbc-execs-children-murdered-1-day-after-cnbc-reports-43-trillion-bankster-lawsuit
Mielõtt a folytatnánk, néhány szóban összefoglalnám a pénzügyi válság, majd gazdasági válsággá kiterjedésének, „kitörésének” körülményeit. Elsõsorban az európai vonzatait, mivel jelenleg is ez határozza meg az IMF, Világbank és az EKB szabályozásait, és most már az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) népnyomorító lépéseit is, és mert sokan már el is felejtették mivel tudtak válságot kirobbantani a bankárok, a „befektetõik” és bûntársaik, a korrupt politikusok közremûködésével, és hogy mik, kik idézték elõ a jelenlegi nyomorúságos helyzetet.
A bevett fáma szerint, a négy éve kitört gazdasági -és pénzügyi válságot, az amerikai bankok túlhitelezései okozták hamis, vagy irreálisan magas likviditási fedezetek igazolásának szándékos elfogadásával. Talán még a legtöbben, akik felnõttként éltek a 1990-es évek elején, emlékeznek Magyarország privatizációs folyamataira. A minden áron privatizálás szabad rablása során gazdagodtak meg milliárdosaink, mivel „elvileg” mindenki számára nyitottá vált a közvagyon fosztogatási lehetõsége. Azért elvileg, mert nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység elsõsorban azoknak állt, akik „kapcsolati tõkével” és megfelelõen magas pozícióval rendelkeztek, vagy rokonságban álltak vállalatvezetõkkel, köztisztviselõkkel, politikusokkal. A hitelhez jutás, cégek, vállalatok felvásárlása potom összegekért, lehetõvé tette bárki számára, aki kapott hitelt, vagy hozzá tudott jutni egyéb külföldi forráshoz, hogy fillérekért vegyen meg („protekcióval”) hatalmas vagyonokat, meglopva, kirabolva ezzel azokat akiknek a tulajdonát képezte. A hitelek egy jelentõs részének csak kapcsolati tõkefedezete volt, amit régen és most is, „koma, sógor, jóbarát” kapcsolatnak nevezünk, de kiegészül még néhány jelzõvel, úgymint elvtárs, párttárs, bûntárs, tettestárs, megvesztegetett, és megvesztegetõ.
A bankok ilyen-olyan fedezet mellett hiteleztek, és a hitelek egy bizonyos rétegnek nyújtott része azonnal átkerült egy bankkonszolidációs gyûjtõszámlára, amit idõrõl-idõre, a bank csõdbejutását elkerülendõ, az állam, a „pénzintézet csõdjének elkerülése” indokával, a lakossági adókból és külsõ hitelekbõl kifizetett, és amit soha nem fizettek vissza a „megsegített” bankok, pénzintézetek.
Mindezt azért említem meg, mert az USA esetében is hasonló módszereket alkalmaztak a hitelezésekkel kapcsolatban, de mivel a bankok gyakran nem a saját befektetõik pénzével, hanem elsõsorban európai bankoktól felvett kölcsönökkel oldották meg a pénzhez jutást.
Az alacsony, sokszor 15-20% fedezetû, vagy fedezet nélküli hitelek, az óriási törlesztési összegek, és a magánszférában történõ munkanélküliség növekedése miatt sorra bedõltek, amit az ipar kitelepítése is egyre jobban egy válságspirálba kergetett.
A csõdbe ment bankok kárát legtöbb esetben az európai bankoknak kellett “lenyelni“, ami elõször a 3000 milliárd dolláros európai Londoni Ingatlanalapot nullázta ki, majd a bankcsõd elkerülése végett, az EU tagországai vettek fel hatalmas hiteleket az IMF-tõl és a Világbanktól, hogy feltõkésítsék a területükön mûködõ, de bankkonzorciumok tulajdonában lévõ pénzintézeteket.
A bankok megsegítésére adott pénzeket a bankok soha nem adták vissza, még akkor sem, mint 2010-ben, és utána is, amikor a bankok extraprofittal zártak, amit anyavállalataik nyomban ki is vittek az országokból, de vissza nem fizettek semmit. Magyarul: a bankoknak felvett hitelek törlesztését fizesse ki a lakosság, az átadott „megsegítõ csomagot” és a hasznot pedig benyelik a bankok.
A hitelek további nagy hányadát a bankokkal tulajdonosi szinten azonos multinacionális vállalatok „szerezték” meg politikusi közbenjárás és részesedés fejében. Az eladósítási folyamatok még a „válság kitörése” elõtt elkezdõdtek, korrupt politikusok tevékeny részvételével, aminek eredményeként mára összeomlott a görög, spanyol és portugál egészségügyi rendszer, és hamarosan Európa további perifériára tolt országaiban is hasonló lesz a helyzet.
A szövetségi per, amely az USA New York Brooklyn-i Kerületi Bíróságán (Ügyszám: 12-cv-04269-JBW-RML) magában foglalja az összes jelzáloghitel-piac tiltásának kérelmét, és a 43 billiós pénzmosás felperesei által, a bûncselekményben részt vevõk azonosítását. Ezek (de nem kizárólag) a következõ személyek:
– Eric Holder, mint magánszemély (de facto Attorney General);
– Helyettes fõügyész Tony West, a vádlott testvére, California fõügyész Kamala Harris, személyes minõségükben;
– John Corzine, New Jersey egykori kormányzója;
– Robert Rubin, korábbi pénzügyminiszter és bankár;
– Timothy Geithner, Treasury Secretary, mint magánszemély;
– Vikram Pandit, a közelmúltban visszavonult elnöke Citigroupnak;
– Valerie Jarrett, vezetõ tanácsadó a Fehér Házban;
– Anita Dunn, az Obama-adminisztráció korábbi “kommunikációs igazgatója”;
– Robert Bauer, Anita Dunn férje és fõtanácsadója Obama újraválasztási kampányának;
– bankárok, partnerek és informátorok.
A per vádjai kiterjednek még az USA Patriot ACT, az Irán elleni szankciók, az embargó, zsarolás és befolyásolás, a Corrupt Organizations Act, valamint más állami és szövetségi törvények megsértésére. A kerületi bíróság a Spire törvény, és LLP nevében, az egész USÁ-ban a lakástulajdonosok, a New York-i adófizetõk, és bevonva más adófizetõket, a kárpótlási törvények nevében jár el. Az elõirányzatok szerint a cél, az azonnali leállítása a lakástulajdonosok elleni pereknek, és 43 billió dollár visszafizetése a bankárok részérõl, valamint a vizsgálatot végzõ független megbízott Neil Barofsky, a TARP program egykori rendszergazdája tevékenységének támogatása.
Mivel az Obama-adminisztráció még nem állított egy bankárt sem bíróság elé, még ugyanezektõl vesz fel hitelt kampánycélokra. A bankárok ellen indított per, amely a bankár-összeesküvõk bûnösségét bizonyítja, egyértelmûen a Wall Street-et jelöli meg bûnelkövetõként.
A pénzmosás útvonala Svájcban, az Isle of Man, Luxemburg, Malajzia, Ciprus és olyan szervezetek, amelyek ellenõrzik a kormányokat, és az ami az USA érdekeivel ellentétes lenne…
A kerületi bíróságra, a Spire Law Group, LLP által benyújtott intézkedés egyetlen a világon, amely esetében a bankárok mint alperesek szerepelnek a listákon. Érdekes módon, sem a Securities and Exchange Commission (US SEC), sem a Federal Deposit Insurance Corporation (Betétbiztosítási Alap), sem az Egyesült Államok legfõbb ügyészsége, sem pedig (egyéb) fõügyész nem kifogásolta a pert a bankárok ellen, és így él a körözés 43.000 milliárd dollárral kapcsolatban.
A pert várhatóan megpróbálják elhúzni, de az érintettek tömege, és az USA területén kívül, elsõsorban Európa kifosztott lakossága is, jogosan követelheti vissza elrabolt, kizsarolt pénzét, vagyonát, mert a 43 billió dollárt nem csak az USA lakosságától, de az EU tagországok lakosságától is elvették, nyomorba taszítva a népesség tekintélyes hányadát, visszavetve, lerombolva a gazdaságokat, ellehetetlenítve, esetleg megölve, halálba kergetve embereket.
Bíróság elé kell állítani a csaló bankárokat, és társtettes politikus gazember bûntársaikat is, és szigorúan elítélni, az okozott kár megtérítésével, halmazati büntetésként!
Júliusban „A világ pénzügyi pöcegödre” címû írásomban adtam jelzést a Rupert Murdoch média leleplezõ beszámolója alapján a következtetéseimrõl a világméretû LIBOR-csalással kapcsolatban.
Akkor elõre vetítettem, hogy „Jellemzõen a világméretû csalásban a pénzmosás szálai bontakoznak ki”, és immár láthatók is azok a „szálak”, bár ilyen „vaskos szálakra” senki sem számított…
Írta : Tulok
Tulokot idézve: – ez már tényleg a »pénzügy hatalom pöcegödre«. Vagy van még lejjebb is? :(
(Az amerikai billió magyar megfelelõje milliárd.)
Forrás: hungarianrealnews
http://planet.infowars.com/preparedness/cnbc-execs-children-murdered-1-day-after-cnbc-reports-43-trillion-bankster-lawsuit
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2012. October 31. 17:41:37
#2 |
GERRY
- 2012. November 01. 10:38:17
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.