Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ingatlanpanama
Sajnos nem a zsidóról van szó, csak a látszat-cserérõl, amint köpönyeget vált a mocskos horda. A pesti zsidó negyed elpusztítása
Két fénykép, két mosolygó férfi. Az egyik képen Demszky Gábor fõpolgármester látható, amint 2005 áprilisában Hunvald György társaságában részt vesz a Gozsdu udvar–Holló utca beruházás nyitányán, és ezáltal a Városháza szimbolikusan áldását adja a városrész elpusztítására. A másik fotón Mezõs Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke pózol a Síp utca 10.-ben, amikor az Óvás Egyesület tematikus sétára hívta a zsidó negyedben, hogy figyelmeztessék a házrombolások által okozott visszafordíthatatlan károkra. Mezõs Tamás szakmailag elfogadható koncepciónak tartotta többek közt a mûemléki védettségû Síp utcai házak nagy részének lebontását, és azt, hogy a paravánként megtartott homlokzat mögé, a zsinagóga tõszomszédságában felhúznak hét emeletet.
Az erzsébetvárosi önkormányzat több szocialista és szabaddemokrata képviselõjének, majd szocialista polgármesterének elõzetes letartóztatása váratlan fordulat volt a pesti zsidó negyed szisztematikus lebontásának sokéves történetében. Az ezredforduló után ugyanis a 2. világháború utáni korszak legnagyobb méretû ingatlan- és értékpusztítása kezdõdött a városban, és minden jel arra mutatott, hogy az önkormányzati korrupciós ingatlanspekuláció nem irgalmaz Budapest építészeti örökségének.
A gazdasági bizottsági elnök és SZDSZ-es frakcióvezetõ, Gál György és a pénzügyi bizottság ugyancsak szabaddemokrata elnöke, Kardos Péter õrizetbe vétele után a polgármester arról igyekezett meggyõzni a közvéleményt, hogy a kerületi önkormányzatnak is érdeke az ügyek tisztázása. Késõbb, mikor már Hunvald György is rács mögött volt, a kerületi közgyûlés levezetõ elnöke egy fél mondatban utalt arra, hogy a polgármester „akadályoztatása miatt” nem lehet jelen, ám ez a képviselõk munkatervét nem befolyásolja. Hírek szerint a letartóztatott politikusok telefonjait már két éve bírói engedéllyel lehallgatták, a polgármester irodájában elhelyezett poloskák pedig több esetben is fültanúi voltak, amikor az önkormányzat vezetõje összegszerûen utasította az értékbecslõket, hogy az adott ingatlan esetében mekkora értéket állapítsanak meg.
Az ügyészség a polgármestert bûnsegédként elkövetett, hétrendbeli, különösen nagy kárt okozó, üzletszerûen, bûnszervezet tagjaként elkövetett csalással vádolta meg. Emellett kétrendbeli hasonló csalásnak a kísérletével is megvádolták, majd késõbb hivatali visszaéléssel, hivatali vesztegetéssel, hûtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással is kiegészült a lajstrom. Közben az ügyészség a szomszédos Terézváros önkormányzatának csaknem valamennyi képviselõjét meggyanúsította különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés bûntettével. Két képviselõ kerülte el a gyanúsítást, egyikük Kékesi Tibor, mentelmi joggal rendelkezõ szocialista országgyûlési képviselõ.
Ezek a büntetõjogi fordulatok önmagukban keveset árulnak el arról, hogy valójában mi folyik a város szívében, és még az sem biztos, hogy képesek leírni a folyamat lényegét. Az ügyészség 14 épület értékesítésének módszerével kapcsolatban megalapozottnak minõsítette a gyanút,1 majd két civil szervezet, a Levegõ Munkacsoport és az Óvás Egyesület további 12 épület2 értékesítésével kapcsolatban tett feljelentést. Összességében az elmúlt években az erzsébetvárosi önkormányzati vagyonból értékesített házak száma a fent felsoroltaknak több mint a háromszorosa. Figyelemre méltó, hogy bontott épületek nem szerepelnek az ügyészségi gyanúban felsorolt ingatlanlistában, de a kiegészítõ feljelentésben említett épületek között is csak egy olyan akad, melyet már lebontottak.3 Az ügyészségi gyanú a tranzakciókra irányul, ám a tragikus és visszafordíthatatlan következményre, a régi pesti városnegyed elpusztítására nem.
A pesti zsidó negyedben eddig 20 házat bontottak le,4 négynek megmaradt a homlokzata.5 A tiltakozó hullámot az 1909-ben Novák Imre és Gót Jenõ által Fleischmann Lipót ezüstmûves mester számára épített Holló utcai Ezüstmûvesház lebontása indította el6 2004-ben. Az épületet mûemléki védelemre terjesztették fel, az önkormányzat pedig nem akarta megvárni az eljárás eredményét, és a házat lebontotta. Helyén jellegtelen, leginkább a mediterrán nagyvárosok lakótelepeire hajazó, városszéli lakóparkba illõ lakóház épült. Ugyancsak folyamatban volt az 1850-ben épült, Kazinczy utca 9. alatti egyemeletes ház mûemlékké nyilvánítása, amikor lebontották.7 Dózer végzett az 1840-ben épült és 1881-ben bõvített, Kazinczy utca 41. telkén álló házzal, amelynek udvarán 1914 óta kóser húsfeldolgozó üzem mûködött egészen 2002-ig.8 Ez az épület is egyedi mûemlék lett volna, ha megéri. Nem volt irgalom az 1863-ban Lohr Antal tervei alapján épül Dob utca 27. alatti egyemeletes épületnek sem; az épület mögötti, 1930-ban Burger Dezsõ által Skrek Lipót számára tervezett magas bérházban volt a Skrek-féle kóser szalámigyár. 1944-ben itt mûködött a tizenegy gettókonyha egyike. Lebontották az Otto Wagner-zsinagógával szemben álló, 1872-ben a Jakabffy család számára épült kereskedõházat.9
Építészeti szempontból a hét éve folyó pusztítás célja a belsõ erzsébetvárosi zsidó negyed teljes lebontása, a ledózerolt épületek helyen az eredeti beépítéstõl radikálisan eltérõ lakóépületek, szállodák és irodaházak felhúzása, részben pedig az eredeti utcahálózat és belsõ udvarok eltüntetése. A szabaddemokrata–szocialista vezetésû fõvárosi önkormányzat a szabaddemokrata fõpolgármester, Demszky Gábor, valamint a szaktárca és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és nem utolsósorban a Mazsihisz csendes asszisztálása mellett a szocialista–szabaddemokrata vezetésû hetedik kerületi önkormányzat a pesti oldal legrégebbi, építészetileg legértékesebb és legeredetibb városrészének elpusztításáért felelõs. Urbanisztikailag a kerületi önkormányzat célja a teljes lakosságcsere. Pénzügyi értelemben a folyamat több tízmilliárdos hozamú ingatlanpanama, amelynek egy része minden bizonnyal pártközeli kasszákba folyik.
A városrész elpusztításának szándékát már az egykori Fõvárosi Tanács utolsó ülésén, 1990-ben elfogadott, Pomsár János által kidolgozott Madách sétány terv is megfogalmazta, ám az a koncepció csak a Király utca és a Dob utca közötti sávot kívánta radikálisan átépíteni, hat-hét emeletes irodaházakat álmodva a lebontandó egy-két emeletes házak helyére. Az ezredforduló után kezdõdött folyamat jóval nagyobb területet, lényegében az egész Belsõ-Erzsébetvárost érinti. Nem egyes épületek pontszerû bontásáról és a foghíjak pótlásáról van szó, hanem a környezõ házaktól teljesen eltérõ stílusú és magasságú épületek felhúzásáról, egész utcák, belsõ udvarok, átjárók eltüntetésérõl, sõt, az eredeti utcahálózat átszabásáról. Ha két párhuzamos utca egymással határos házsorát egyszerre kezdik bontani, az utcák is eltûnnek, és a megmaradó épületek léte is ideiglenessé válik. Már lényegében eltûnt a Holló utca, és eltûnõben van a Kazinczy utca vele párhuzamos szakasza.
A Király utcát és a Dob utcát szegélyezõ, reformkori vagy még régebbi, patinás klasszicista mûemlék házak még állnak, de korántsem az önkormányzat szándékából. A Dob utcában eddig egy házat bontottak le, de további négyet eladtak, kiürítettek és le is bontottak volna, ha idõközben nem kapnak egyedi mûemléki védettséget.10 A legrégebbi ház az 1820-ban épült, majd 1836-ban Hild József tervei alapján bõvített sarokház, ahol néhány évig a Szóda nevû romkocsma mûködött. A Király utcai házak szerencsésebbek, mert egyelõre nem ürítették ki õket, de öt mûemlék házat eladtak, és néhányukban jelentõs átalakítási munkák kezdõdtek. A Király utca 15. bérlõi pert indítottak az önkormányzat ellen, mert az úgy adta el fejük felõl az épületeket, hogy nem élhettek elõvásárlási jogukkal. Ez a jogvita vezetett el ahhoz, hogy három civil szervezet feljelentést tett, és megindult a nyomozás.
Az 1852-ben Pollack Ágoston tervezte Király utca 15. alatti házat 547 millió forintért adták el a még bejegyzés alatt lévõ Király Palace Kft.-nek, amelyben résztulajdonos volt a Nagy György vállalkozóhoz köthetõ cégcsoport. Nagy György az erzsébetvárosi ingatlanpanama egyik fõszereplõje. Egyik cége kisebbségi tulajdonosa az önkormányzat által létrehozott Erzsébetvárosi Lakásépítõ Kft.-nek (Erlak). Õk jutottak hozzá a Pollack Mihály által 1833-ban Dlauchy Ferenc számára épített, a Király utca 21. telkén álló Jó Pásztor Házhoz is, amelyet az önkormányzat a Hajnal Király Kft.-nek adott el 461 millió forintért, míg a szomszédos üres telek opciós vételi jogát a Király Garden Ingatlanforgalmi és Beruházó Kft. szerezte meg 77,9 millió forintért.
A Király 27 Kft. három Király utcai mûemlék épület opciós jogát szerezte meg: a Király utca 25. telkén álló, 1810-ben épült klasszicista házét; a szomszédos telekre 1833-ban épült, de késõbb hatalmas bérkaszárnyává átalakított épületét, valamint a Király utca 29. telkén álló, 1843-ban Hild József által Hohfeld Ignác számára tervezett kétemeletes házét. A Király 27 Kft. nevében is Nagy György próbált alkudozni a bérlõkkel. Sõt, meg is állapodtak, a bérlõk többsége költözni akart, de az önkormányzat váratlanul felbontotta a szerzõdést, arra hivatkozva, hogy a cégeknek nem sikerült kitenni a lakókat. Valójában inkább a megindult ügyészségi nyomozás késztette meghátrálásra a polgármestert. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a Király utcai házak megmenekülnek. Nemcsak azért, mert már néhányuk fölé magasodnak a Holló utcai, Kazinczy utcai új épületek, hanem mert az önkormányzat a három legrégebbi épület opciós jogának értékesítésére pályázatot írt ki. A nyertes az Autóker Holdinghoz tartozó Király Development Kft. lett, amely már a Gozsdu udvar átépítésében is szerepet játszott. De kicsi a világ, ennek a cégnek a nevében is Nagy György alkudozott a bérlõkkel. Azóta azonban az Autóker is visszalépett, az önkormányzat pedig új pályázatban gondolkodik.
Forduljunk be a Kertész utcába. Itt eddig öt házat bontottak le, a legrégebbi ház 1850-ben épült klasszicista lakóépület volt.11 Az öt lebontott ház közül három épület az utca páratlan oldalán, egymás mellett állt,12 kettõ az ellenkezõ oldalon, de úgyszintén egymás mellett.13 A Kertész utcával párhuzamos Akácfa utcában négy épületet adtak el, ebbõl három egymás mellett áll.14 Igaz, a négy épületbõl három egyedi mûemlék – kettõt Pollack Mihály tervezett 1822-ben15 és 1832-ben16 –, de ma már a mûemléki védelem sem jelent garanciát az épületek megmenekülésére, mert a dózer éppen itt akarja áttörni a városszövetet a Kertész utca felé. A túlsó, Kertész utcai oldalon álló, 1924-ben épült Cyklop Irodaház és Parkoló épületét17 az önkormányzat mindenképpen szeretné eltüntetni; annál is inkább, mert a rendszerváltás elõtt az egykori irodaházban roma családok számára alakítottak ki szükséglakásokat. A Löffler Béla által tervezett épületet azonban a KÖH ideiglenes védelembe vette.
Ha az önkormányzatot nem akadályozta volna sokáig a KÖH, akkor mára már csaknem az egész Klauzál utcát lebontották volna: Az 1840-ben, két évvel a pesti árvíz után épített Klauzál utca 9. udvari traktusát már lebontották, és a KÖH-nek nincs kifogása a megmaradt homlokzat ledózerolása ellen sem. További öt házat fenyeget a pusztulás,18 közülük csak kettõ védett.19 Az épületeket az EAST Ingatlanhasznosító Kft. vásárolta meg. Két nyolcemeletes házat már építenének is, ha végre sikerülne eltakarítani az útból a telkeken álló, reformkori és a kiegyezés táján emelt kétemeletes házakat.
Épületek, utcák lebontása mellett a környék jellegzetes átjáró udvarai is a pusztítás áldozatául estek. A Gozsdu udvar átépítése a környék és a város legszebb és leginkább egyedi hangulatú átjáró udvarát tette tönkre. Az udvart 1903-ban építette a hasonló nevû alapítvány Czigler Gyõzõ tervei alapján; földszintjén a háborúig üzletek, mûhelyek kínálták áruikat. A Mazsihisz alelnöke, Tordai Péter cége által megvásárolt, majd azóta lebontott két Síp utcai épület valójában átjáró ház volt a Dohány utcai épülethez. Mindkét épületnek megmaradt a homlokzata, de a mögöttes épületszárnyakat és udvarokat lebontották, hogy helyet adjanak a zsinagóga tõszomszédságában felhúzandó magas épületeknek. Az efféle eljárásra használt eufemizmus a facade-izmus – az egyik Holló utcai épületnek is így maradt meg a homlokzata20 – ám valójában többrõl van szó.
Ha ugyanis a belsõ-erzsébetvárosi folyamatokat felülrõl nézzük, nyilvánvalóvá válik, hogy az átépítés alapegységei az épülettömbök: a tömböket szegélyezõ épületek vagy azok homlokzatai abban az esetben maradhatnak meg, ha nem akadályozzák a tömbbelsõk lerombolását és beépítését. A megmaradó épületeknek és homlokzatoknak semmilyen szerves közük nincs a mögöttük magasodó épületekhez, de még díszleteknek sem nevezhetõk, mert nem képesek elfedni azokat. Ha tömbönként összegezzük az eddigi veszteségeket és a veszélyeztetett épületeket, akkor a zsidó negyed elpusztítása befejezett tény. A Dob utca és a Király utca mûemlék épületei még állnak, de az általuk közrefogott tömbök zömét már az új épületek uralják. Hasonló sorsa lesz a zsinagóga tömbjének is, de megkezdõdött a Dob utca és a Wesselényi utca közötti tömbök átépítése is. Ugyancsak folyik a Kertész utca és az Akácfa utca közötti tömbök bontása és beépítése, valamint a Klauzál utca és az Akácfa utca közötti tömbök átalakítása. Ma már a házak eladásának, bontásának, az üressé vált telkek beépítésének folyamata a belsõ-erzsébetvárosi tömbök többségét valamilyen fokon megtámadta. Hiába van már sok egyedi mûemlékké nyilvánított épület a negyedben, azok közül sokat már kiürítettek, az üres épületek állaga pedig gyorsan romlik. De ha a mûemlék épületek többségét sikerülne is megmenteni, akkor is agyon- nyomják õket az új, szándékosan gigantikus magasságú épületek.
Zsidó negyed
A mai Belsõ-Erzsébetvárost csak kissé pontatlanul nevezhetjük zsidó negyednek. Az 1873-ban egyesített, Dunára nyíló Budapest feltûnõen szabályos, sugaras, félköríves szerkezete tudatos tervezésre utal, valamint arra, hogy a tervezõnek minden bizonnyal a város kialakítandó társadalomszerkezetérõl is határozott elképzelései lehettek. Az akkoriban erõs kormányzati kontroll mellett mûködõ városvezetés az eredendõen a Duna-part mentén fekvõ pesti városmagot kívánta félkörívben kiterjeszteni, és a különféle igazgatási funkciókat és társadalmi rétegeket igyekezett – szintén félköríves – hierarchikus övezetekbe „szervezni”. A város térszerkezete részben az állami projektek keretében megépült jellegadó sugárutak és Duna-hidak, részben pedig az övezetenként eltérõ, minimális emeletszámot és beépítési magasságot meghatározó szabályzatok21 révén alakult ki. A nagyvonalú keretek messze meghaladták Budapest fejlõdésének tényleges lehetõségeit; becslések szerint a beépítési szabályok jó négymilliós megapoliszt vizionáltak, miközben a város lakossága a századfordulón is csak megközelítette az egymilliót. Ezért a sok üres telek és tûzfal, amely a második világháború elõtt is jellemzõ volt a városra. A heterogén lakosságú körgangos pesti bérháztípus dominanciája és a szintén rendkívül heterogén épületállomány hosszú évtizedeken át fékezte a szegregációs folyamatokat a belsõ negyedekben.
A városnak így is a monumentalitás és szabályos térszerkezet az egyik megragadó jellemzõje. A mai Budapestre érkezõ, a körutakat, sugárutakat járó külföldi egy pillanatra Haussmann Párizsában érezheti magát, legalábbis amíg be nem fordul a szûk mellékutcákba, vagy be nem tér a házak udvaraiba. Az eklektikus és szecessziós épületekkel szegélyezett pazar fõutak közötti városszerkezet valójában spontán módon alakult ki. A telekhatárok sokszor a mai napig követik az egykori majorságok, zöldséges parcellák határait, az utcák pedig a parcellák között húzódó dûlõutakat, szolgalmi utakat. A város arcát a nagy ívû térkialakítás és a kusza beépítés együttesen határozza meg. Jóllehet Budapestnek alig vannak a klasszicizmus koránál régebbi építészeti emlékei, a XIX. század második felének nagy városfejlesztõ projektjei mégis sokkal többet meghagytak a korábbi évtizedek beépítésébõl, mint Haussmann Párizsában. A „haussmannizálás” nemcsak a köztereket választotta el a magánterektõl, de az épített „jelen idõt” is az anakronisztikusnak tekintett múlttól: minden korábbról megmaradt épület csak emlékmû, amely a meghaladott városszövet és városi társadalom mementója.22 A budapesti belterület heterogén épületekbõl álló városszövete ennek radikális ellentéte. Nemcsak az épületek heterogenitása, de az idõsíkok egymásra torlódása is jellemzi.
A város zsidó negyedét az 1859-ben Ludwig Förster által tervezett Dohány utcai neológ templom, az Otto Wagner egyedüli pesti épületeként 1872-ben emelt Rumbach Sebestyén utcai status quo templom, valamint a Löffler Béla tervezte, 1913-ban épült Kazinczy utcai templom kapcsán pesti zsidó háromszögnek is nevezik. De a régi pesti zsidó negyednek éppen az volt a charme-ja, hogy nem középkori gettóból fejlõdött modern, a város egészéhez emancipálódott negyeddé, hanem spontán módon alakult ki a XVIII–XIX. század fordulóján a pesti városfalon kívül, mert a XVIII. században a falakon belül csak római katolikus, görög katolikus és szerb ortodox templomot tûrtek meg; a lutheránus és a kálvinista közösség is csak a falakon kívül emelhetett templomot. Azt pedig a város polgársága végképp nem engedte meg, hogy zsidók letelepedjenek a falakon belül. Ennek ellenére nem tudták megakadályozni, hogy a XVIII. század derekán az Anton Erhard Martinelli tervezte, 1716–1741 között épült Aggkatonák Ispotálya – ebben a barokk épületben van ma a Városháza – 1759-tõl zsidóknak adja bérbe a kantinok bérletét, tehát a kaszárnya élelmezését.23
Ellentétben a középkori európai városok gettóival, a városfal mellett kialakuló pesti zsidó városrésznek nem a határai voltak pontosan rögzítve, hanem azok a „horgonyhelyek”, mindenekelõtt a városkapuk elõtti piacok, amelyek köré egykor zsidó kereskedõk, iparosok települtek. A négy pesti sokadalom idején zsidó vásározók vagy traktérosok 8-8 napra kaptak tartózkodási engedélyt, majd késõbb állandó piacokat is engedélyezett a város. A mai Deák teret 1833-tól zsidópiacnak nevezték. A városmagtól keleti irányba húzódó utcák falusias épületeinek helyén a XIX. század elsõ évtizedeiben emeltek klasszicista, majd romantikus stílusú, 1-3 emeletes házakat zárt soros és immár városias jelleggel; a negyed legrégebbi és leginkább veszélyeztetett utcáiban ma is áll még vagy 40-50 ekkoriban épült ház. A hosszanti utcákat nemcsak keresztutcák, de utca jellegû átjáró udvarok kötik össze, jóllehet az udvarokból mára eltûntek az egykori mûhelyek, boltok, vendéglõk. A negyed távolabbi utcáinak három-négy emeletes, eklektikus, majd szecessziós stílusú házai a század második felében épültek fel.
A negyed határa akkor is bizonytalan maradt, amikor a XIX. század második felében metropolisszá fejlõdõ egyesített Budapest régen kinõtte már az egykor fallal körülvett városmagot, kialakult a város mai térszerkezete, kiépültek a körutak és sugárutak, és persze megvalósult a jogegyenlõség. Voltaképpen csak néhány határpont, például a Király utca és a Csányi utca sarkán álló, 1847-ben épült Pekáry-ház, a vele átellenben álló terézvárosi plébániatemplom vezetett át a szomszédos városrészekbe. Egykor határ volt a Klauzál téri piac is, amelynek belsõ, zsidó oldala és külsõ, keresztény oldala is volt. De a távolabbi utcákban is voltak, sõt ma is vannak zsidó vonatkozású épületek, boltok, zsinagógák, míg a zsidó negyed szívében román ortodox keresztény imaház áll, a Gozsdu udvart megépítõ Emmanual Gojdu 1870-ben bekövetkezett halála elõtt pedig kifejezetten azért hagyta vagyonát a Gozsdu Alapítványra, hogy az a román ortodox kultúra értékeit ápolja.
Pontosan kijelölt határa a zsidó negyednek csak 1944 késõ õszén lett, amikor deszkapalánk zárta el a pesti nagy gettó utcai bejáratait a külvilágtól, és falat építettek a belsõ udvarokba. Ekkor falazták el a Hild József által 1844-ben épített Dohány utca 10. és az 1866-ban Wechselmann Ignác tervezte Síp utca 10. közötti átjáró udvart. Jóllehet ekkor mindkét épület a Tolnai Világlapja kiadójának, Tolnai Simonnak a tulajdona volt, ám a Síp utcai épület a gettóhoz tartozott, a Dohány utcai viszont nem. A gettófal a háború utáni évtizedekben is megmaradt, és az egyedi mûemléki védettségû Síp utcai épület lebontásával tûnt el. Ugyancsak évtizedekig fennmaradt az egykori gettófal a Király utca–Holló utcai saroképület telekhatárán. A Király utca 15. épületét 1852-ben Pollack Ágoston tervezte, és az önkormányzat 2005-ben eladta a hárommilliós törzstõkéjû, a szerzõdés aláírásakor még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft.-nek. A bérlõk azonban pert indítottak, mert az önkormányzat semmibe vette elõvásárlási jogukat. A szomszédos Holló utcai építkezések azonban nem kímélték a telekhatáron álló falrészletet, amelyet ugyan a ház lakói szerettek volna mementóként megtartani, de a KÖH ehhez nem volt hajlandó segítséget adni.
Épületek pusztulásával, súlyos sérülésekkel, foghíjakkal, de a pesti belsõ városszövet túlélte a második világháborús bombázásokat és az ostromot, az 1956-os harcokat, és túlélte azt is, hogy az államosítást követõ évtizedekben egyetlen fillért sem fordítottak az épületek felújítására. A belsõ városrészek leromlása az 1970-es évek elejétõl gyorsult fel, jórészt azért, mert a bérlakás-elosztás gépezete ekkortól kezdett nagyobb arányban roma családoknak kiutalni belterületi lakásokat. A szocialista korszakban a lakásgazdálkodási szempont többnyire domináns volt a fejlesztési érdekekkel szemben, a döntéshozók a várost elsõsorban bérlakások halmazának tekintették. A roma lakosság viszonylag nagyarányú beköltözése a korábbiaktól eltérõ szegregációs minták kialakulásához vezetett, és ennek messzemenõ urbanisztikai következményei lettek.24
A körgangos pesti bérházak által dominált városban hagyományosan alacsony volt az egyes társadalmi csoportok térbeli elkülönültsége, a lakóházak társadalmi összetételének heterogenitása miatt: az egyes épületek utcai, polgári lakásaiban, illetve udvari, komfort nélküli lakásaiban a legkülönbözõbb társadalmi csoportokhoz tartozó emberek éltek. A roma családok beköltöztetése azonban leértékelte a pesti oldal belsõ kerületeit, és meggyorsította a tehetõs rétegek elköltözését. Urbanisztikai értelemben a pesti városszövet ekkor vált sérülékennyé. A bérházak heterogén lakásállománya korábban kifejezetten fékezte a szegregációt, mert a házak mikrotársadalmát egyfajta egyensúlyi állapot jellemezte. A romák beköltözése azonban taszította és elköltözésre késztette a többieket, illetve határvédelemre ösztökélte a magasabb státuszú városrészekben élõket.
State capture
Az 1990 õszén megalakult budapesti kerületi önkormányzatok tíz hónap múlva horribilis értékû ingatlanvagyon tulajdonosai lettek, ugyancsak horribilis összegû felújítási elmaradással és szegény, fizetésképtelen lakossággal.25 Az évtized végére az ingatlanvagyon lett az utolsó, nagy megmaradt közvagyon, amely nagymérvû haszonnal kecsegtetett, de az elsõ években még szó sem lehetett arról, hogy az önkormányzatok körüli érdekcsoportok megpróbálják kiforgatni a hasznot az állományból. Nemcsak az ingatlanpiaci recesszió elmúltát kellett megvárni, de a lakásprivatizációs folyamat végét is, mert senki nem tudhatta, hogy a bérlakások zömének eladása növeli vagy csökkenti a városrészek státuszát.
A lakásprivatizációs dilemma rendkívül összetett volt. Közgazdasági értelemben a lakásállomány hasznát és terheit az elképzelhetõ legigazságtalanabb módon osztották el.26 Ráadásul finanszírozhatatlan konstrukciót hoztak létre, mivel az épületek tulajdonosait – az önkormányzatokat, a tulajdonossá vált korábbi bérlõket – megfosztották az állomány nyereséges üzlethelyiségeitõl, így a karbantartás és felújítás egyetlen lehetséges forrásától. A belsõ városrészekben a privatizációnak urbanisztikai tétje is volt. Épületszinten az volt a kérdés, hogy vajon a magasabb státusú lakásokat megvásárlók hosszú távon tulajdonosai akarnak-e lenni új szerzeményüknek, vagy pedig realizálva a privatizációs hasznot, elköltöznek. Az elõbbi forgatókönyv szerint az új tulajdonosok elõbb-utóbb kiszorítják az alacsonyabb státuszú bérlõket és tulajdonosokat, és képesek lesznek valamilyen módon finanszírozni az épületek fenntartását. A másik forgatókönyv szerint a társasházzá alakult épületek zömének fenntartását lehetetlen finanszírozni, az új bérlõk pedig nem bíznak a tágabb környezet felértékelõdésében. Városnegyedszinten a teret határvédelmi megfontolások tagolták újra.
A kilencvenes évek elsõ felében a budapesti kerületi önkormányzatokban a lakások eladásában, a városrehabilitációs akciókban, az ingatlankezelés nyereséges üzletágaiban érdekelt csoportok egymásnak feszültek, és az érdekellentétek többnyire döntésképtelenséget eredményeztek. A legerõsebb csoportot azok a képviselõk alkották, akik a gyors és kedvezõ feltételû lakásprivatizációban érdekelt bérlõket képviselték. A városfejlesztésben érdekelt csoportok viszont fékezni igyekeztek a folyamatot, mert arra törekedtek, hogy nagyobb, összefüggõ akcióterületek maradjanak önkormányzati tulajdonban. Az ingatlangazdálkodási csoport bármelyik más csoporttal szövetséget köthetett, hiszen egyaránt érdekelt lehetett az állomány kezelésében és eladásában: számukra az volt a tét, hogy kulcspozíciókat szerezzenek a karbantartásban, az üres telkek hasznosításában, a privatizációban és a bérbeszedésben; utóbbi haszna nemcsak a jutalék volt, hanem a pénzhasználat kamat-, illetve tõkehozadéka is. A leggyengébb csoport a szociális lakásgazdálkodásban volt érdekelt. Õk csak a szociális ellátórendszerben dolgozókra számíthattak, és egyetlen más érdekcsoporttal sem tudtak szövetséget kötni.
Az elsõ nagy üzlet a fõútvonalak üzlethelyiségeinek eladása volt, ám a rehabilitációs akcióknak az évtized végéig hiányoztak a feltételei. Egyedül a Ferencvárosban volt annyira erõs Gegessy Ferenc polgármester és a fejlesztési érdekcsoport pozíciója, hogy kiharcolták a kerület középsõ részének privatizációs tilalmi listára helyezését, az ingatlanok rendelkezési jogát átadták egy magyar–francia vegyesvállalatnak,27 és olyan szisztémát dolgoztak ki, amelyik garantálta, hogy a területen lévõ ingatlanok eladásából befolyó összeget egy akciószámlán elkülönítik, és azt csak a területen lévõ ingatlanok bontására vagy felújítására lehet fordítani. A recesszió azonban még évekig tartott.
Az ingatlanok értéknövekedése 1996–1997-ben érte el azt a szintet, ami már beindította az ingatlanfejlesztõ projekteket. A város belterületén ekkor három olyan terület volt, amelyben a lakásprivatizációs idõszak után is maradt épület önkormányzati tulajdonban. A Középsõ-Ferencváros „rehabilitációs zónájában” is ekkor gyorsultak fel a bontások, az építkezések, és ritka kivételként néhány ház felújítása. Az Üllõi út túloldalán a józsefvárosi Corvin mozi és a Szigony utca közötti sáv lebontása csak jó 7-8 évvel késõbb kezdõdött meg, mert ekkoriban még több befektetõi és menedzsercsoport is harcolt a területért, és egyikük sem rendelkezett olyan erõs politikai képviselettel, hogy megkapja a szükséges felhatalmazást. Itt nem volt privatizációs tilalom, de a lerobbant, komfort nélküli lakások többsége az önkormányzat tulajdonában maradt. A harmadik „akcióterület” a belsõ-erzsébetvárosi „Madách sétány” övezete volt, ahol a lakásokat, hasonlóan a Középsõ-Ferencvároshoz, szintén nem adták el a lakóknak, a jövõbeni fejlesztésre hivatkozva.
A döntõ fordulat 2001–2002-ben következett be, amikor az ingatlanok értéknövekedése már az épületek kivásárlását, illetve a bérleti jog megváltását is lehetõvé tette. A kerületi politikai mezõkben megjelent egy új, mindent felülíró, gyõzedelmes érdekcsoport, amely már nem fejlesztési társaságok révén kívánt rehabilitációs projekteket indítani; nem olyan akcióterületekben gondolkodott, amelynek határain belül lehetséges a források koncentrációja és a bevételek fejlesztési célú elköltése. Egyáltalán, ezt a csoportot már nem tekinthetjük a lakhatáshoz, az ingatlanvagyon ésszerû menedzseléséhez fûzõdõ érdekek politikai megtestesülésének. Az államot, esetünkben a helyi államot, tehát a horribilis ingatlanvagyonnal rendelkezõ kerületi önkormányzatot önmagánál sokkalta hatalmasabb érdekcsoportok kerítették hatalmukba. A korrupcióval kapcsolatos szakirodalom ezt hívja state capture típusú korrupciónak.
A pusztítás gépezete
Az erzsébetvárosi házeladások 1996 végén kezdõdtek el, és 1998-tól gyorsultak fel, amikor Szabó Zoltán szocialista politikust polgármesterré választották, az egyik alpolgármester pedig Hunvald György lett. Szabó Zoltán matematikus az elsõ politikai ciklusban erzsébetvárosi önkormányzati képviselõként kezdte politikai pályafutását, majd a Horn-kormányban mûvelõdési és közoktatási államtitkár lett; ezt követõen választották meg a VII. kerület polgármesteri székébe. Szabó, aki kezdettõl a Belsõ-Erzsébetváros drasztikus átépítésének híve volt, 1998-ban kezdõdõ polgármesteri megbízatását referenciamunkának tekintette. Tanult az elõzõ évek meddõ harcaiból, nem kísérletezett azzal, hogy valamilyen rehabilitációs társaságot vagy ügynökséget hozzon létre, hanem kész helyzetet akart teremteni: elkezdte az épületek eladását.
Elsõként háttércégek megbízásából Georgette Avruch és a hatodik kerületben is tevékenykedõ Arie Yom-Tow vásárolt házakat. Georgette Avruch kilenc házat,28 míg Arie Yom-Tow négy épületet29 vásárolt meg. Valamennyi a Madách sétány területén van. A Király utca 13., illetve a Dob utca 16. az egyedülálló hangulatú Gozsdu udvar volt; az itteni 66 lakás bérlõinek az önkormányzat lelépési díjat fizetett, akkori árakon összesen 180 millió forint összegben, nem számítva a kiürített és gyorsan romló állagú épületegyüttes õrzésének költségeit. Ezekben az években megpecsételõdött a Holló utca sorsa is: három házat ürítettek ki és adtak el; köztük az Ezüstmûvesházat, amelynek 2004-es lebontása életre hívta a negyed megmentéséért harcoló Óvás Egyesületet.
A következõ vevõ a Mazsihisz alelnöke volt: Tordai Péter cége, a Tordai és Társa Kft. két részletben vásárolta meg a Dohány utca 10. és a Síp utca 8–10. házait. A Dohány utcai ház 58 százalékát még 1996-ban vette meg 70 millió forintért, a fennmaradó 42 százalékot, valamint a Síp utca két házát 2002-ben vásárolta hozzá, pontosabban az opciós jogát szerezte meg, az önkormányzat tulajdonjog-fenntartásával. A „tulajdonjog-fenntartással” bejegyzést nem törölték a bontás megkezdéséig a földhivatali nyilvántartásban. Eszerint a cégnek nem volt rendelkezési joga az épületek felett, de az átépítést vagy részleges bontást a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával bármikor jogszerûen megkezdhették, a bontási engedélyek pedig mindig idõre elkészültek. Tordai Péter az õt ért sajtótámadások után némileg meghasonlott az üzlettel: megbeszélésre invitálta az Óvás Egyesületet, hogy megmagyarázza bizonyítványát, aztán pár hónap múlva túladott az egész projekten. Az új tulajdonosok spanyol befektetõk, akik szállodát akarnak építeni.30 Mindenesetre a Mazsihisz alelnöke az egész zsidó negyed talán legpusztítóbb ügyletének fõ felelõse: az eredmény a zsinagóga tömbjének tönkretétele és agyonépítése.
Azt a mechanizmust, amely felgyorsította a városrész elpusztítását, és rács mögé juttatta Hunvald György polgármestert és legfontosabb szövetségeseit, valamikor a negyedik ciklus kezdetén dolgozták ki. Az ötletgazdák szürke eminenciások, akik a hírek szerint közel állnak a hatalom legfelsõ rétegeihez.
Egyikük, Bálint Tibor a rendszerváltáskor lakásügyekkel foglalkozó belügyminisztériumi tisztviselõbõl ügyvéddé lett, és számos budapesti kerületben ad tanácsokat igen jó pénzért. A nyolcadik kerületben a jegyzõ és a polgármester is igényt tartott a szolgálataira, a kõbányai önkormányzatot is képviselte, és a Józsefvárosban kiemelt szerepet szántak neki az ingatlanértékesítéseknél. A terézvárosi képviselõk is ismerik az ügyvédet, igaz, ott hivatalosan tanácsadói megbízás nem készült a nevére. Bálint Tibor azonban az Erzsébetvárosban dolgozott a legtöbbet, így például a Király utca 15. bérlõi által indított perben is képviselte az Erzsébetvárosi Önkormányzatot. Személyesen készítette el azt az elõterjesztést, melyrõl többen úgy vélik, Hunvald György elõzetes letartóztatását felgyorsította. A polgármester ugyanis Gál György, majd Kardos Péter letartóztatását követõen felállított egy ingatlanügyeket vizsgáló bizottságot, a végeredményt pedig az ügyvéd által leírtak szerint akarta a képviselõtestület elé terjeszteni. Erre azonban már nem volt lehetõsége, mert elõzõ nap letartóztatták. Bálint Tibor presztízsét növelte, hogy õ volt Gyurcsány Ferenc egyik védõje az Altus-perben.
Sarkadi Nagy Barna a VI. és a VII. kerületnek is „nyomott áras” értékbecslést készítõ Dollar Land Kft. tulajdonosa volt a házeladások idején. Berecz Károly szerint Sarkadi Nagy Barna mutatta be õt Verók István VI. kerületi szocialista polgármesternek, akirõl mint volt osztálytársáról beszélt31; Berecz Károlytól 2006-ban 18 millió forint kenõpénzt kért a Terézvárosi Vagyonkezelõ Zrt. akkori vezérigazgatója a Bajcsy-Zsilinszky út 61. alatti üzlet megvásárlásáról szóló szerzõdés aláírásának fejében. A vállalkozó feljelentést tett. Sarkadi Nagy Barna, a Dollar Land Kft. tulajdonosa egyértelmûen Puch László MSZP-expénztárnok stábjába tartozik. A Magyar Szocialista Párt új, terézvárosi székházát építõ-mûködtetõ cégben résztulajdonos Horizont Zrt.-t például 2002-ig Sarkadi Nagy irányította. Pályája ennél azonban összetettebb: A KISZ Baranya megyei bizottságából indul, majd az MSZMP KB külügyi osztálya, az Országos Béketanács, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesi, majd elnöki szobája lett a munkahelye. Személyzetpolitikai ismereteit ma az állami vállalati szektor csúcsintézményeként jegyzett Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. legfõbb humánerõforrás-menedzsereként kamatoztathatja – emellett tagja a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Exporthitel Biztosító igazgatóságának, továbbá elnöke a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. felügyelõbizottságának is.
Csorba József, szocialistákhoz közel álló ügyvéd szerepe a VII. kerületi ügyekben nem bizonyított, de sokan valószínûsítik, hogy õ az agy. Részt vett a VIII. kerületi Corvin–Szigony projektben. Igazi nagy koponyának tartják, aki vigyáz arra, hogy cégekben, szerzõdésekben alig tûnjön fel a neve. Csorba még a rendszerváltás elõtt, a VI. kerületi IKV munkatársaként tett szert helyismeretre a belvárosi ingatlankataszterekben. Egy bizonyos Frank Dénesen keresztül már 2002-ben kapcsolatba került nyugati pénzügyi alapok kezelõivel, de az ír és izraeli befektetõi csoportokon kívül mások nem értékelték a speciálisan magyar üzleteket, és odébbálltak.
Kéri László – persze nem azonos a politológussal – nevét is érdemes megjegyeznünk. Az egykori KISZ-vezetõ az utóbbi években Hunvald György polgármester fõtanácsadója volt. Mióta a polgármester rács mögött van, jórészt õ irányítja az önkormányzatot.
Térjünk vissza a pesti zsidó negyedet elpusztító ügyletekhez. A 2004-tõl felpörgõ szisztéma lényege, hogy egy minimális törzstõkével éppen csak megalakult kft. kapja meg a kiválasztott ingatlan opciós jogát, majd az opciós joggal „felértékelt” cég üzletrészének többségét egy külföldön bejegyzett offshore cég szerzi meg, hogy aztán továbbadja a tényleges befektetõnek. Az eredeti vételár jó esetben éppen fedezi a tulajdonosok kivásárlásának, illetve a bérlõk kiköltöztetésének költségeit, ám az opciós jogot szerzett cég a szerzõdés aláírásakor azt sem fizeti meg – hogyan is fizetne ki egy hárommilliós törzstõkéjû cég több mint százmillió forintot. Az opciós szerzõdésben rögzített ár persze nyomott; errõl az önkormányzat úgy gondoskodik, hogy saját vagyonkezelõ cégével értékelteti fel az adott ingatlant. A harmadik fázisban az üzletrészek értékkülönbözete horribilis, általában hússzoros. A cég ekkor fizeti ki az eredeti opciós szerzõdésben meghatározott összeget – ez a cégnek ebben a fázisban már aprópénz.
Egyetlen év leforgása alatt, 2004 után Nagy György ismeretségi köréhez tartozó öt személy szerezte meg tizennégy, esetenként 30-50 lakásos ház vételi opcióját. A Nagy György tulajdonában lévõ PrivatBusiness Kft. kisebbségi tulajdonosa a 90 százalékban önkormányzati tulajdonú Erzsébetvárosi Lakásépítõ Kft.-nek. Az ingatlanokra opciós vételi jogot szerzõ kft.-k többségének ügyvezetõje Szíjjártó Piroska, Nagy György üzlettársa, az Erlak titkárnõje volt, aki inkább tûnik az ügyletek balekjának, mint tényleges fõszereplõjének. Ugyanõ volt több érintett offshore cég, például a Metira Trading Ltd. megbízottja, és amikor a Promo-Vest Kft. 95 százalékos üzletrészét eladták az offshore cégnek, a szerzõdést Szíjjártó Piroska eladóként is, vevõként is aláírta. A kft.-k zömének létrehozásánál segédkezõ ügyvéd32 maga is képviseltette magát a Dob Center Kft.-ben, férje pedig tulajdonos volt a Dembi 26 Kft.-ben. Két ügyvédi iroda 14 kis kft. székhelye volt; egyikük tulajdonosa, Vilmányi Ágnes a Király utca 15. épületének opciós jogát megszerzõ Király Palace Kft. adásvételénél járt el ügyvédként. A Bános és Néder ügyvédi iroda nyolc kft. székhelye volt; az iroda vezetõje, Néder Zoltán számos projekt lebonyolításában segédkezett.33
Az ügylet legkényesebb szakasza az eredeti opciós szerzõdés megkötése volt; ennek forgatókönyve valamennyi esetben hasonlóan zajlott. Az önkormányzat megbízta saját cégét, az Erzsébetvárosi Önkormányzati Vagyonkezelõ Zrt.-t (Erva), hogy értékelje fel az adott ingatlant. A szakvélemény hangsúlyozta az épület elavultságát, erre hivatkozva állította Hunvald György polgármester, hogy nincs más lehetõség a lepusztult terület helyrehozatalára, hiszen drágábban nem kell senkinek. A valóságban azonban hiába kínált egy befektetõ többet az adott házért, a polgármester ezeket a megkereséseket válaszra se méltatta. Ezt követõen „kereste meg” az önkormányzatot az éppen csak megalakult kft., majd a gazdasági bizottság elnöke, Gál György elõterjesztést nyújtott be a képviselõtestületnek, javasolva az opciós szerzõdés megkötését. A testület zárt ülésen döntött, miután a képviselõknek kiosztották az elõterjesztést. A döntést követõen az elõterjesztés valamennyi példányát gondosan összeszedték a képviselõktõl, és az opciós szerzõdések iratait kizárólag a polgármester és Gál György bizottsági elnök õrizte.
Nem adták el azokat a lakóépületeket, amelyekben képviselõtestületi tag vagy országgyûlési képviselõ lakott: a Király utca 17.-ben a bérlõk megvehették a lakásokat, tekintettel arra, hogy ott él Toperczer Ferenc korábbi képviselõ. Szerencsések voltak a Dob utca 20. bérlõi is, mivel lakótársuk Szabó Zoltán korábbi polgármester, szocialista országgyûlési képviselõ, mint ahogyan a Király utca 31. lakói is örülhettek annak, hogy szomszédjuk Kecskés Gusztáv, a kerületi önkormányzat jogi bizottságának elnöke.
Mérlegek
Jutányos áron lehetett az elmúlt években ingatlant vásárolni az Erzsébetvárosban. Az Almássy téri Szabadidõközpontot 2007 szeptemberében adták el 650 millió forintért a pályázat kiírása elõtt egyetlen nappal alakult Almássy 6 Kft.-nek. A még hivatalosan be sem jegyzett Almássy 6 helyett a cégcsoporthoz tartozó Omnipotent Kft. adta be az ajánlatot, amely, miután nyert, az önkormányzattól azt a lehetõséget is megkapta, hogy kijelölhetett maga helyett egy projektcéget a pályázatban foglaltak véghezvitelére. A tulajdoni lap szerint szinte azonnal mintegy 600 millió forintnyi devizahitelt vettek fel a házra, melyet akár úgy is lehetne értelmezni, hogy 100%-ban hitelbõl vásárolták a sokaknak szép emlékû Almássy téri Szabadidõközpontot. A cég mérlegében azonban nyoma sincs annak, hogy a vételárat kifizették volna.
A Dob utca 19–21. értékesítésénél sincs a vevõ cég, az Obus Electric Kft. mérlegében semmiféle jel a vételár kifizetésére. Az egyik ház esetében 189 millió forint szerepel a szerzõdésben, a másik esetében pedig 81 millió forint. Az adatok szerint a cégben pénzmozgás nem volt.
A Kürt utca 8. telkén álló ház 82 millióért cserélt gazdát, ám úgy tûnik, a banknak többet ért, mint az önkormányzatnak, hisz rögtön adott is rá 230 millió forint hitelt. Az 1870-ben épült klasszicista lakóházat azóta lebontották, helyére újat építettek.
Az Osváth utca 5. szám alatt az önkormányzat kétmilliárd forintos hitelbõl épített egy parkolóházat. Ez az ún. Sky Park projekt. Erzsébetváros önkormányzata a dolog rendje és módja szerint visszafizette a kétmilliárdos hitelt a banknak, majd eladta 240 millió forintért tokkal-vonóval a Global Property Kft.-nek.
Érdemes belelapozni az EAST Ingatlanhasznosító Kft. mérlegbeszámolójába; emlékszünk rá, ez a cég vásárolt meg három Klauzál utcai házat. A cégbírósági aktában azt olvashatjuk, hogy „a társaság 2006-ban üzleti tevékenységet nem folytatott”, jóllehet ebben az évben vásárolta meg a házakat. „A tárgyi eszközök között – folytatódik a beszámoló – beruházásként került elszámolásra a VII. Klauzál u. 15. 19. 21. épület tömbökre az Erzsébetvárosi Önkormányzattal kötött adásvételi szerzõdések nettó 500 millió forintos értéke, valamint az ingatlanokra kifizetett 18 280 000 forint vagyonszerzési illeték elõleg.” A vételár 500 millió forintos megjelölése egy mérlegkiegészítõ melléklethez képest kissé mûfajidegen pontatlanságnak tûnik, amit csak az magyarázhat, hogy a mérleg készítésekor nem voltak kifizetve. Mindenesetre három épületért ez az összeg alkalmi vételnek tûnik; az egyik épület, a Klauzál u. 15. 169 500 000 Ft, a másik, a Klauzál u. 19. 168 200 000 Ft, a fennmaradó összeg, 162 300 000 Ft a Klauzál u. 21. vételára lehetett.
Még egy apróság: az 500 millió forinttal kapcsolatban a mérlegkiegészítõ melléklet úgy fogalmaz, hogy az a három (!) épület „szerzõdéses értéke”, míg a 18 220 000 forint illetékre a „kifizetett” jelzõt használja. Ez is arra utal, hogy a kiegészítõ melléklet aláírásakor, tehát 2007. május 24-én az illeték már ki volt fizetve, és a szerzõdéseket 2006-ban benyújtották a földhivatalhoz, a vételár kifizetése viszont elmaradt.
A Klauzál utca 19. telkén álló 26 lakásos, 90 százalékban már kiürített mûemlék ház vételára, írd és mondd, 167 000 000 forint + 1 200 000 forint áfa volt a 2006. február 22-én megkötött adásvételi szerzõdés szerint. Cégbírósági dokumentumok szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a bérlõk kártalanítását az önkormányzat fizette, bár ezt a legtöbb esetben áthárítja a befektetõre. A civilek legutóbbi feljelentés-kiegészítésében a Csengery utca 11. is szerepelt, mint elkótyavetyélt szecessziós ház. 2006-os eladása elõtt irodák, orvosi rendelõk mûködtek benne, ma üresen áll. A bérlõk ugyan szerettek volna élni elõvásárlási jogukkal, de az önkormányzat megtagadta tõlük. A mûemléki szempontból is értékes sarokházat 300 millió forintért adták el.
A helyi politika olykor nagyobb árnyat vetett, mint maga a kerület. Többször is utaltunk rá, hogy a Király utca 15. bérlõi kijelentették, élni szeretnének elõvásárlási jogukkal, de ezt a hivatal azzal utasította el, hogy mûemléknél nincs elõvásárlási jog. Néhány sarokkal odébb, a Király utca 47.-ben, Krúdy Gyula egykori házában minden másként alakult. Ott másfelé nyúlt a gumijogszabály, a lakástörvény, amelynek megszövegezésében belügyminisztériumi fõosztályvezetõként korábban a kerület megbízott ügyvédje, Bálint Tibor is részt vett. A Király utca 47-es házban a Legfelsõbb Bíróság akkori elnöke, Lomnici Zoltán unokahúga vásárolhatta meg a teljes földszintet, ami önmagában 426 négyzetméter, 240 ezer forint/m2 áron. Õ eredetileg bérlõ sem volt, de mikor a helyzet úgy hozta, az adásvétellel egy idõben bérleti jogot alapítottak az általa tulajdonolt, tízezer Ft-os alaptõkéjû LKL Bt. nevére. Az épület nem más, mint az 1847-ben Brein Ferenc által Pekáry Imre volt városi alkapitány számára tervezett Pekáry-ház; tehát Budapest egyik legrégebbi és legszebb saroképülete. A társaság mindössze 117 millió forintot fizetett a teljes földszintért, melyhez helybõl melegkonyhás engedélyt is adott az önkormányzat. Az ingatlan azonban mindössze két napig volt Lomniciék tulajdonában; jelenleg a Taurus Kft.-é, amely azóta megterhelte 14 millió euró hitelkerettel. Ez az összeg már a valós értékre utal.
A Király utca 15. bérlõi 2004 novemberében jelentették be, hogy szeretnének élni elõvásárlási jogukkal; úgy gondolták, hogy annyit nekik is megérnek a lakásaik, amennyiért a Szíjjártó Piroska által fémjelzett cégnek eladták. A következõ év februárjában 38 bérlõ pert indított; az alperes önkormányzatot Bálint Tibor képviselte, de nem tudta meggyõzõen megindokolni, hogy miért tagadta meg az önkormányzat a bérlõk elõvásárlási jogát. A Legfelsõbb Bíróság kollégiumvezetõje állásfoglalásában 2005. október 18-án a lakók követelését támasztotta alá.
A következõ évben, 2006. április 4-én bejegyezték Lomnici Katalin bétéjének tulajdonjogát a Király utca 47. földszintjére, melynek tatarozását addigra pont befejezte az önkormányzat. Szeptember 29-én a Fõvárosi Bíróság berekesztette a tárgyalást azzal, hogy október 8-án ítéletet fog hirdetni. Hat nap múlva, október 5-én Néder Zoltán, a befektetõ Király Palace Kft. akkori jogi képviselõje közölte a lakók ügyvédeivel, hogy nem lesz ítélethirdetés, mert „beszéltek a bíróval”. Ugyanezen a napon Nagy György keresetlen szavakkal azt mondta a Király utca 15. néhány lakójának, hogy ne várjanak számukra kedvezõ ítéletet, mert „megvették a bírót”. Mindenesetre az eredetileg kitûzött idõpontban, október 8-án valóban nem született ítélet. A bíró arra hivatkozott, hogy a Király 15. eddig peren kívül maradt bérlõit is be kell léptetni a perbe, mégpedig alperesként, késõbb azonban ettõl elállt.
November 29-én a lakók képviselõi feljelentést tettek, mert alapos gyanú volt arra, hogy a polgári peres eljárásba beavatkoztak. 2006. december 8-án a tárgyalást elnapolták. Évek teltek el, majd 2009. június 9-re új tárgyalást tûztek ki a Király utca 15. bérlõi elõvásárlási jogának megállapítására.
Érdek és érdektelenség
A város történetének példátlan mértékû pusztítása kapcsán az érdekeket könnyû megérteni, az érdektelenséget nem. Érdeke a huszonhárom önálló településre felszabdalt város valamennyi kerületi önkormányzatának, hogy javítsa az adott terület városszerkezeti pozícióját. A belsõ kerületek a rendszerváltás óta szeretnék tényleges státuszukat vélt vagy valós városszerkezeti fekvésükhöz igazítani. A kerületek magasabb státuszú lakói érdekeltek abban, hogy megszabaduljanak a szegényektõl és mindenekelõtt a cigány családoktól. Az ingatlan-panamában érdekelt, politikai befolyást vásárló vállalkozók, ügyvédek, szerencselovagok és a politikai befolyásuk révén gazdasági pozíciókat vásárló képviselõk, polgármesterek, pártvezetõk maximális hasznot akarnak elkönyvelni, kimenekíteni és tisztára mosni, amilyen gyorsan csak lehet. A politikai pártok érdekeltek abban, hogy maximálisan feltöltsék a helyi és országos pártközeli, látható és ködbe veszõ kasszáikat.
Az érdektelenségre nehezebb magyarázatot találni: tárgya absztrakt, alanya pedig, akitõl számon kérhetnénk érdektelenségét, nehezen megfogható, vagy ha mégis azonosítjuk, akkor megint csak érdekeit sorolhatjuk, amivel indokolható érdektelensége. Szükségszerû, hogy egy elpusztult, elpusztított civilizáció építészeti örökségének is pusztulnia kell, mert a jelenkori civilizáció nem tud mit kezdeni vele? Vagy a posztkommunista országok városainak végzetében osztozik Budapest is, mert olyan mértékben tönkrement és leromlott a belterülete, hogy szabad vadászterülete az ingatlanmaffiának? A budapesti kerületi önkormányzatok érzéketlenek a város építészeti öröksége és szépsége iránt, érdekeik pedig azt diktálják, hogy kíméletlenül pusztítsák el azt. A state capture, tehát az államfogság láthatóan magasabb politikai szinteket is érint: sem a Fõvárosi Önkormányzat, sem a szaktárca, sem a KÖH nem kívánja alkalmazni a kulturális örökség védelmére hivatott hatályos jogszabályokat. De nézzünk szembe a ténnyel: a várospusztításnak politikai többsége van. A választók támogatják és újra meg újra megválasztják az érte felelõs politikusokat.
Lehet, hogy egyszer majd megértjük, mi történt. De akkorra már a pesti zsidó negyed csak régi fényképeken és emlékekben él majd.
Jegyzetek
1 Dembinszky utca 26., 32., Király utca 15., 21., 25., 27., 29., Klauzál utca 8., 10., Dob utca 14., 18., 107., Károly körút 3/A tetõtere.
2 Almássy tér 6. (volt szabadidõközpont), Csengery utca 11., 20., 22., Dob utca 19., 21., 107., a Király utca 47., Klauzál utca 15., 19., Kürt utca 8., Osvát utca 5. (Sky parkolóház).
3 Kürt utca 8.
4 Dob utca 27., Dohány utca 10., 52., Holló utca 11., Kazinczy utca 5., 9., 37., 41., 52., Kertész utca 6., 8., 21., 23., 25., Klauzál utca 7., 9., Kürt utca 8., Rumbach Sebestyén utca 8., Síp utca 8., 10.
5 A városnegyed házairól részletes leírást ad Perczel Anna: Védtelen örökség. 2007, Városháza.
6 Holló utca 11.; az épületet az önkormányzat a Király Residence Ingatlanforgalmi Kft.-nek adta el.
7 Az épületet az önkormányzat 2005. 07. 13-án kelt szerzõdésben eladta a Reneszánsz Kazinczy 9. Ingatlanberuházó Kft.-nek 163 200 000 forintért.
8 Az üzem utolsó mûködtetõje 1973 és 2002 között Kõváry Dezsõ volt.
9 Rumbach Sebestyén utca 8.
10 Dob utca 14., 18., 19., 21.
11 Kertész utca 21.
12 Kertész utca 21., 23., 25.
13 Kertész utca 6., 8.
14 Akácfa utca 47., 59., 51.
15 Akácfa utca 61.
16 Akácfa utca 49.
17 Kertész utca 24–28.
18 Klauzál utca 8., 10., 15., 19., 21.
19 Klauzál utca 15., Klauzál utca 21.
20 Holló utca 12.
21 1874. és 1893. évi beépítési szabályzat.
22 Fonyódi Mariann: L’ésprit de geometrie. Az ortogonális városháló mint városi attribútum. In: N. Kovács Tímea, Böhm Gábor, Mester Tibor (szerk.): Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Budapest, 2005, Kijárat.
23 Komoróczy Géza (szerk.): A zsidó Budapest. Budapest, 1995, Városháza–MTA Judaisztikai Kutatócsoport.
24 Csanádi Gábor–Ladányi János: Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változása. Budapest, 1992, Akadémiai.
25 Az önkormányzatoknak átadott állami vagyonról az 1991. évi XXXIII. tv. rendelkezett.
26 Dániel Zsuzsa: A bérlakások privatizációs paradoxona. Közgazdasági Szemle, 1996. 3. sz.
27 SEM IX. Rt.
28 Akácfa utca 47., 49., 51., Holló utca 11. (Ezüstmûvesház), Kazinczy utca 47., 52., Kertész 6., 8., Rumbach Sebestyén utca 8.
29 Király utca 13., Dob utca 16., Holló utca 6., 14.
30 Sipos Anett: Saját zsidónegyedet épít. Index, 2007. 09. 25.
31 Bódis András–Sipos Anett: Minden gyanú alatt. Heti Válasz, 2009. január 29.
32 Polivodáné Dolnay Eszter.
33 Sipos Anett: Erzsébetvárosi ingatlaneladások: az önkormányzat trükkjei. HVG online, 2006. március 28.
Az Erzsébetvárosban eladott házak, illetve a vevõ cégek tulajdonosai
Dátum
Épület
Vevõ cég
Cégtulajdonosok
Tárgyalások alatt
Vételkor
Köztesek
Véglegesek
1996–
Akácfa 47–49–51.
Sabor Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Akácfa 60.
D?
2001–
vagy
2003–
Csányi 9–11.
Csányi 9-11. Kft.
vagy
Csányi Residence Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
vagy
Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Dob 23–25–27.
Önkormányzat
Dob 29.
N?
Dob 101.
N?
Coral Holding
Dohány 10.-Síp 8–10.
Tordai és Társai Kft.
Tordai Péter, Péterné, Sándorné és Eszter
Tordai Péter, Péterné, Sándorné és Eszter
Tordai Péter, Péterné, Sándorné, Eszter és Demkovics Rita
Talmar Ltd. és Miligon Ltd. (Jákó János)
Marina del Portixol S.A. és Alcantara Engineering S.A. (Kalászi Éva)
2001–
Dohány 50–52.
Dohány 50-52. Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V. (Kovács Kond)
2000–2001.
Dohány 104–106.
Erlak Kft.
2002–2003
Holló utca 11–13.-Kazinczy 50–52–54.
Király Residence Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné) és Ha-amar Hagi Investment Ltd.
Kulcsár Sándor, Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné) és Ha-amar Hagi Investment Ltd.
Turi János, Bocz Szabolcs, Szijártó Ferenc és Máté István
2000–2003.
Jobbágy 5–7–9.
Erlak Kft.
2003–
Kazinczy 13.
Reneszánsz-Kazinczy u. 13. Kft.
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
2002–2003.
Kazinczy 14.
vagy
Kazinczy 18.
Centrál Projekt Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kovács Tamás Imre, Tóásó Lászlóné, Kun László és Sananna Ltd. (Kovács Péter)
Kun László és Sananna Ltd. (Kovács Péter)
2002–
Kazinczy 53.
Kazinczy Park Kft.
Joseph és Salomon Rotnemer, Georgette és Michael Avruch
ír magánszemélyek
Kertész 6–8.
(A)
1997–
Király 13.-Dob 16.-Holló 6. és 14.
Magyar Ingatlan Kft.
Arie Yom-Tov, Hollyworld Ltd. (Skach Annamária)
Hollyworld Ltd. (Yom-Tov Ágnes)
Queen House Kft.
2001–
Klauzál 7–9.
Klauzál 7-9. Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Paskesz Erwin
Immo-Rohr Kft. és American Sand Lance Ltd.
2000–2003.
Rózsa 8–10.
Er-lak Kft.
2000–2003.
Rózsa 11–13.
Er-lak Kft.
2000–2001
Rumbach S. 8–10.
Bivvy Kft.
Irit és Rami Barash
Israel Oil Company Ltd. (Lendvay Balázs)
2003.12.18.
Kazinczy 47–49.
Bástya Projekt Kft.
Georgette Avruch, Gendelman Yaakov, Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V.
Georgette Avruch, Kovács András és Solti Attila
Georgette Avruch, Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V.
2003.12.22.
Király 25–27–29.
Király 27 Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Balta Rózsa Éva és Ferrexim LLC (Néder Zoltán)
Hajnal László Endre és Ferrexim LLC (Predák Sándor)
2004.02.13.
Dob 18.
Király-Major Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Szijjártó Piroska és Metira Ltd. (Néder Zoltán), Sunsource Ltd. (Polivodáné Dolinay Eszter)
Ír és amerikai magánszemélyek és Sunsource Ltd. (mind Polivodáné Dolinay Eszter)
Ír és amerikai magánszemélyek és Linmor Ltd. (mind Polivodáné Dolinay Eszter)
2004.02.13.
Klauzál 8–10.
Klau Bau Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd.
Balta Rózsa Éva, Michael Lynn és Denis O’Leary (mind Tuczai Dóra)
Balta Rózsa Éva és Michael Lynn (Tuczai Dóra)
2004.06.07.
Király 21.
Hajnal Király Kft.
Szijjártó Piroska és Hajnal László Endre
Szijjártó Piroska és Hajnal László Endre
Szijjártó Piroska, Hajnal László Endre, Késmárky Krisztina, Késmárky Györgyné, Novák Frigyes Ferenc és Iváncsics Pál
2004.07.14.
Dob 14.
Dob Center Kft.
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és
Metira Ltd. (Hajnal László Endre)
Polivodáné Dolinay Eszter és Linmor Ltd. (Tóth Szilárd)
Ír magánszemélyek
2004.07.14.
Király 15.
Király Palace Kft.
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska, Balta Rózsa Éva, Vilmányi Ágnes és Nagy György
Ferrexim LLC (Néder Zoltán) és Gregson Ltd. (Nagy György)
2004.12.08.
Dembinszky 26.
Dembi 26 Kft.
Linmor Ltd. (Szelei Kiss Eszter) és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Linmor Ltd. (Szelei Kiss Eszter) és Itay Polivoda (Szelei Kiss Eszter)
–
Ír magánszemélyek
2004.12.23.
Kertész 21–23–25.
Hexacon Kft.
Beregszászi Gábor és Zoltán, Kárpáti Zoltán és Bernadett, Kárpátiné Oláh Klára, Eddie és Karl Brien, Eamonn O'Connor és Home Payments Ltd. (Tremmel Brigitta)
2005.01.27.
Rózsa 18/a.
Rózsakert Ház Kft.
Szijjártó Piroska és Sifter Istvánné
Szijjártó Piroska és Sifter Istvánné
Szijjártó Piroska, Sifter Istvánné és O’Donell Enterprises Ltd. (Wéber Judit)
2005.03.24.
Király 23.
Király Garden Kft.
Szijjártó Piroska
Hajnal László Endre
Ferrexim LLC (Predák Sándor)
Hajnal László Endre
Ferrexim LLC (Predák Sándor)
Hajnal László Endre
2005.07.13.
Kazinczy 9.
Reneszánsz-Kazinczy u. 9. Kft.
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
2005.08.02.
István 30.
WS 2003. Zrt.
2005.09.30.
Rákóczi 62. üzletek
Keringatlan Kft.
Fotex
2005.11.09.
Dob 107.
Rózsa Centrum Kft.
(C)
Beák Attila, Szántó László és Metira Ltd. (Vilmányi Ü. I.)
Maylee Ltd. (Levy Yochanan), Overseas Ltd. (Levy Yochanan) és Dobchk 107 (Tomcsányi Tamás)
2006.01.26.
Király 47.
LKL Consult Bt.
Lomnici Katalin és Komma László
Lomnici Katalin, Komma László és Dudinszky Lajos Gábor
2006.02.21.
Kürt 8.
OS-INVEST Kft.
2006.02.22.
Klauzál 15. és 19–21.
EAST Ingatlan Kft.
2006.03.08.
Rottenbiller 47–49. stúdió
Hungaroton Records Kft.
2006.03.08.
Városligeti 23. és 29. üzletek
Fotex Ingatlanfejlesztõ Kft.
2006.03.09.
Kazinczy 43.
F.B.F. 2001. Kft. (A)
2006.06.13.
Csengery 11.
H12 Kft.
Szivek Ferenc és Norbert
Szivek Ferenc és Norbert
Süle Péter, Hoffmann Géza, Herdinánd Norbert, Abberley Ltd. és Torleus Inc.
Cretum AG
2006.12.15.
Kazinczy 37–39–41.
H. L. Projekt Kft.
Turi János, Bocz Szabolcs, Szijártó Ferenc és Máté István
2006.12.19.
Hársfa 43.
T.U.I. Investment Kft.
Israel Ben David, Uzi Shabi és Alon Uri Meyer
2007.02.15.
Wesselényi 74.
Ulex-Hotels Kft.
B
Két fénykép, két mosolygó férfi. Az egyik képen Demszky Gábor fõpolgármester látható, amint 2005 áprilisában Hunvald György társaságában részt vesz a Gozsdu udvar–Holló utca beruházás nyitányán, és ezáltal a Városháza szimbolikusan áldását adja a városrész elpusztítására. A másik fotón Mezõs Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke pózol a Síp utca 10.-ben, amikor az Óvás Egyesület tematikus sétára hívta a zsidó negyedben, hogy figyelmeztessék a házrombolások által okozott visszafordíthatatlan károkra. Mezõs Tamás szakmailag elfogadható koncepciónak tartotta többek közt a mûemléki védettségû Síp utcai házak nagy részének lebontását, és azt, hogy a paravánként megtartott homlokzat mögé, a zsinagóga tõszomszédságában felhúznak hét emeletet.
Az erzsébetvárosi önkormányzat több szocialista és szabaddemokrata képviselõjének, majd szocialista polgármesterének elõzetes letartóztatása váratlan fordulat volt a pesti zsidó negyed szisztematikus lebontásának sokéves történetében. Az ezredforduló után ugyanis a 2. világháború utáni korszak legnagyobb méretû ingatlan- és értékpusztítása kezdõdött a városban, és minden jel arra mutatott, hogy az önkormányzati korrupciós ingatlanspekuláció nem irgalmaz Budapest építészeti örökségének.
A gazdasági bizottsági elnök és SZDSZ-es frakcióvezetõ, Gál György és a pénzügyi bizottság ugyancsak szabaddemokrata elnöke, Kardos Péter õrizetbe vétele után a polgármester arról igyekezett meggyõzni a közvéleményt, hogy a kerületi önkormányzatnak is érdeke az ügyek tisztázása. Késõbb, mikor már Hunvald György is rács mögött volt, a kerületi közgyûlés levezetõ elnöke egy fél mondatban utalt arra, hogy a polgármester „akadályoztatása miatt” nem lehet jelen, ám ez a képviselõk munkatervét nem befolyásolja. Hírek szerint a letartóztatott politikusok telefonjait már két éve bírói engedéllyel lehallgatták, a polgármester irodájában elhelyezett poloskák pedig több esetben is fültanúi voltak, amikor az önkormányzat vezetõje összegszerûen utasította az értékbecslõket, hogy az adott ingatlan esetében mekkora értéket állapítsanak meg.
Az ügyészség a polgármestert bûnsegédként elkövetett, hétrendbeli, különösen nagy kárt okozó, üzletszerûen, bûnszervezet tagjaként elkövetett csalással vádolta meg. Emellett kétrendbeli hasonló csalásnak a kísérletével is megvádolták, majd késõbb hivatali visszaéléssel, hivatali vesztegetéssel, hûtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással is kiegészült a lajstrom. Közben az ügyészség a szomszédos Terézváros önkormányzatának csaknem valamennyi képviselõjét meggyanúsította különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés bûntettével. Két képviselõ kerülte el a gyanúsítást, egyikük Kékesi Tibor, mentelmi joggal rendelkezõ szocialista országgyûlési képviselõ.
Ezek a büntetõjogi fordulatok önmagukban keveset árulnak el arról, hogy valójában mi folyik a város szívében, és még az sem biztos, hogy képesek leírni a folyamat lényegét. Az ügyészség 14 épület értékesítésének módszerével kapcsolatban megalapozottnak minõsítette a gyanút,1 majd két civil szervezet, a Levegõ Munkacsoport és az Óvás Egyesület további 12 épület2 értékesítésével kapcsolatban tett feljelentést. Összességében az elmúlt években az erzsébetvárosi önkormányzati vagyonból értékesített házak száma a fent felsoroltaknak több mint a háromszorosa. Figyelemre méltó, hogy bontott épületek nem szerepelnek az ügyészségi gyanúban felsorolt ingatlanlistában, de a kiegészítõ feljelentésben említett épületek között is csak egy olyan akad, melyet már lebontottak.3 Az ügyészségi gyanú a tranzakciókra irányul, ám a tragikus és visszafordíthatatlan következményre, a régi pesti városnegyed elpusztítására nem.
A pesti zsidó negyedben eddig 20 házat bontottak le,4 négynek megmaradt a homlokzata.5 A tiltakozó hullámot az 1909-ben Novák Imre és Gót Jenõ által Fleischmann Lipót ezüstmûves mester számára épített Holló utcai Ezüstmûvesház lebontása indította el6 2004-ben. Az épületet mûemléki védelemre terjesztették fel, az önkormányzat pedig nem akarta megvárni az eljárás eredményét, és a házat lebontotta. Helyén jellegtelen, leginkább a mediterrán nagyvárosok lakótelepeire hajazó, városszéli lakóparkba illõ lakóház épült. Ugyancsak folyamatban volt az 1850-ben épült, Kazinczy utca 9. alatti egyemeletes ház mûemlékké nyilvánítása, amikor lebontották.7 Dózer végzett az 1840-ben épült és 1881-ben bõvített, Kazinczy utca 41. telkén álló házzal, amelynek udvarán 1914 óta kóser húsfeldolgozó üzem mûködött egészen 2002-ig.8 Ez az épület is egyedi mûemlék lett volna, ha megéri. Nem volt irgalom az 1863-ban Lohr Antal tervei alapján épül Dob utca 27. alatti egyemeletes épületnek sem; az épület mögötti, 1930-ban Burger Dezsõ által Skrek Lipót számára tervezett magas bérházban volt a Skrek-féle kóser szalámigyár. 1944-ben itt mûködött a tizenegy gettókonyha egyike. Lebontották az Otto Wagner-zsinagógával szemben álló, 1872-ben a Jakabffy család számára épült kereskedõházat.9
Építészeti szempontból a hét éve folyó pusztítás célja a belsõ erzsébetvárosi zsidó negyed teljes lebontása, a ledózerolt épületek helyen az eredeti beépítéstõl radikálisan eltérõ lakóépületek, szállodák és irodaházak felhúzása, részben pedig az eredeti utcahálózat és belsõ udvarok eltüntetése. A szabaddemokrata–szocialista vezetésû fõvárosi önkormányzat a szabaddemokrata fõpolgármester, Demszky Gábor, valamint a szaktárca és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és nem utolsósorban a Mazsihisz csendes asszisztálása mellett a szocialista–szabaddemokrata vezetésû hetedik kerületi önkormányzat a pesti oldal legrégebbi, építészetileg legértékesebb és legeredetibb városrészének elpusztításáért felelõs. Urbanisztikailag a kerületi önkormányzat célja a teljes lakosságcsere. Pénzügyi értelemben a folyamat több tízmilliárdos hozamú ingatlanpanama, amelynek egy része minden bizonnyal pártközeli kasszákba folyik.
A városrész elpusztításának szándékát már az egykori Fõvárosi Tanács utolsó ülésén, 1990-ben elfogadott, Pomsár János által kidolgozott Madách sétány terv is megfogalmazta, ám az a koncepció csak a Király utca és a Dob utca közötti sávot kívánta radikálisan átépíteni, hat-hét emeletes irodaházakat álmodva a lebontandó egy-két emeletes házak helyére. Az ezredforduló után kezdõdött folyamat jóval nagyobb területet, lényegében az egész Belsõ-Erzsébetvárost érinti. Nem egyes épületek pontszerû bontásáról és a foghíjak pótlásáról van szó, hanem a környezõ házaktól teljesen eltérõ stílusú és magasságú épületek felhúzásáról, egész utcák, belsõ udvarok, átjárók eltüntetésérõl, sõt, az eredeti utcahálózat átszabásáról. Ha két párhuzamos utca egymással határos házsorát egyszerre kezdik bontani, az utcák is eltûnnek, és a megmaradó épületek léte is ideiglenessé válik. Már lényegében eltûnt a Holló utca, és eltûnõben van a Kazinczy utca vele párhuzamos szakasza.
A Király utcát és a Dob utcát szegélyezõ, reformkori vagy még régebbi, patinás klasszicista mûemlék házak még állnak, de korántsem az önkormányzat szándékából. A Dob utcában eddig egy házat bontottak le, de további négyet eladtak, kiürítettek és le is bontottak volna, ha idõközben nem kapnak egyedi mûemléki védettséget.10 A legrégebbi ház az 1820-ban épült, majd 1836-ban Hild József tervei alapján bõvített sarokház, ahol néhány évig a Szóda nevû romkocsma mûködött. A Király utcai házak szerencsésebbek, mert egyelõre nem ürítették ki õket, de öt mûemlék házat eladtak, és néhányukban jelentõs átalakítási munkák kezdõdtek. A Király utca 15. bérlõi pert indítottak az önkormányzat ellen, mert az úgy adta el fejük felõl az épületeket, hogy nem élhettek elõvásárlási jogukkal. Ez a jogvita vezetett el ahhoz, hogy három civil szervezet feljelentést tett, és megindult a nyomozás.
Az 1852-ben Pollack Ágoston tervezte Király utca 15. alatti házat 547 millió forintért adták el a még bejegyzés alatt lévõ Király Palace Kft.-nek, amelyben résztulajdonos volt a Nagy György vállalkozóhoz köthetõ cégcsoport. Nagy György az erzsébetvárosi ingatlanpanama egyik fõszereplõje. Egyik cége kisebbségi tulajdonosa az önkormányzat által létrehozott Erzsébetvárosi Lakásépítõ Kft.-nek (Erlak). Õk jutottak hozzá a Pollack Mihály által 1833-ban Dlauchy Ferenc számára épített, a Király utca 21. telkén álló Jó Pásztor Házhoz is, amelyet az önkormányzat a Hajnal Király Kft.-nek adott el 461 millió forintért, míg a szomszédos üres telek opciós vételi jogát a Király Garden Ingatlanforgalmi és Beruházó Kft. szerezte meg 77,9 millió forintért.
A Király 27 Kft. három Király utcai mûemlék épület opciós jogát szerezte meg: a Király utca 25. telkén álló, 1810-ben épült klasszicista házét; a szomszédos telekre 1833-ban épült, de késõbb hatalmas bérkaszárnyává átalakított épületét, valamint a Király utca 29. telkén álló, 1843-ban Hild József által Hohfeld Ignác számára tervezett kétemeletes házét. A Király 27 Kft. nevében is Nagy György próbált alkudozni a bérlõkkel. Sõt, meg is állapodtak, a bérlõk többsége költözni akart, de az önkormányzat váratlanul felbontotta a szerzõdést, arra hivatkozva, hogy a cégeknek nem sikerült kitenni a lakókat. Valójában inkább a megindult ügyészségi nyomozás késztette meghátrálásra a polgármestert. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a Király utcai házak megmenekülnek. Nemcsak azért, mert már néhányuk fölé magasodnak a Holló utcai, Kazinczy utcai új épületek, hanem mert az önkormányzat a három legrégebbi épület opciós jogának értékesítésére pályázatot írt ki. A nyertes az Autóker Holdinghoz tartozó Király Development Kft. lett, amely már a Gozsdu udvar átépítésében is szerepet játszott. De kicsi a világ, ennek a cégnek a nevében is Nagy György alkudozott a bérlõkkel. Azóta azonban az Autóker is visszalépett, az önkormányzat pedig új pályázatban gondolkodik.
Forduljunk be a Kertész utcába. Itt eddig öt házat bontottak le, a legrégebbi ház 1850-ben épült klasszicista lakóépület volt.11 Az öt lebontott ház közül három épület az utca páratlan oldalán, egymás mellett állt,12 kettõ az ellenkezõ oldalon, de úgyszintén egymás mellett.13 A Kertész utcával párhuzamos Akácfa utcában négy épületet adtak el, ebbõl három egymás mellett áll.14 Igaz, a négy épületbõl három egyedi mûemlék – kettõt Pollack Mihály tervezett 1822-ben15 és 1832-ben16 –, de ma már a mûemléki védelem sem jelent garanciát az épületek megmenekülésére, mert a dózer éppen itt akarja áttörni a városszövetet a Kertész utca felé. A túlsó, Kertész utcai oldalon álló, 1924-ben épült Cyklop Irodaház és Parkoló épületét17 az önkormányzat mindenképpen szeretné eltüntetni; annál is inkább, mert a rendszerváltás elõtt az egykori irodaházban roma családok számára alakítottak ki szükséglakásokat. A Löffler Béla által tervezett épületet azonban a KÖH ideiglenes védelembe vette.
Ha az önkormányzatot nem akadályozta volna sokáig a KÖH, akkor mára már csaknem az egész Klauzál utcát lebontották volna: Az 1840-ben, két évvel a pesti árvíz után épített Klauzál utca 9. udvari traktusát már lebontották, és a KÖH-nek nincs kifogása a megmaradt homlokzat ledózerolása ellen sem. További öt házat fenyeget a pusztulás,18 közülük csak kettõ védett.19 Az épületeket az EAST Ingatlanhasznosító Kft. vásárolta meg. Két nyolcemeletes házat már építenének is, ha végre sikerülne eltakarítani az útból a telkeken álló, reformkori és a kiegyezés táján emelt kétemeletes házakat.
Épületek, utcák lebontása mellett a környék jellegzetes átjáró udvarai is a pusztítás áldozatául estek. A Gozsdu udvar átépítése a környék és a város legszebb és leginkább egyedi hangulatú átjáró udvarát tette tönkre. Az udvart 1903-ban építette a hasonló nevû alapítvány Czigler Gyõzõ tervei alapján; földszintjén a háborúig üzletek, mûhelyek kínálták áruikat. A Mazsihisz alelnöke, Tordai Péter cége által megvásárolt, majd azóta lebontott két Síp utcai épület valójában átjáró ház volt a Dohány utcai épülethez. Mindkét épületnek megmaradt a homlokzata, de a mögöttes épületszárnyakat és udvarokat lebontották, hogy helyet adjanak a zsinagóga tõszomszédságában felhúzandó magas épületeknek. Az efféle eljárásra használt eufemizmus a facade-izmus – az egyik Holló utcai épületnek is így maradt meg a homlokzata20 – ám valójában többrõl van szó.
Ha ugyanis a belsõ-erzsébetvárosi folyamatokat felülrõl nézzük, nyilvánvalóvá válik, hogy az átépítés alapegységei az épülettömbök: a tömböket szegélyezõ épületek vagy azok homlokzatai abban az esetben maradhatnak meg, ha nem akadályozzák a tömbbelsõk lerombolását és beépítését. A megmaradó épületeknek és homlokzatoknak semmilyen szerves közük nincs a mögöttük magasodó épületekhez, de még díszleteknek sem nevezhetõk, mert nem képesek elfedni azokat. Ha tömbönként összegezzük az eddigi veszteségeket és a veszélyeztetett épületeket, akkor a zsidó negyed elpusztítása befejezett tény. A Dob utca és a Király utca mûemlék épületei még állnak, de az általuk közrefogott tömbök zömét már az új épületek uralják. Hasonló sorsa lesz a zsinagóga tömbjének is, de megkezdõdött a Dob utca és a Wesselényi utca közötti tömbök átépítése is. Ugyancsak folyik a Kertész utca és az Akácfa utca közötti tömbök bontása és beépítése, valamint a Klauzál utca és az Akácfa utca közötti tömbök átalakítása. Ma már a házak eladásának, bontásának, az üressé vált telkek beépítésének folyamata a belsõ-erzsébetvárosi tömbök többségét valamilyen fokon megtámadta. Hiába van már sok egyedi mûemlékké nyilvánított épület a negyedben, azok közül sokat már kiürítettek, az üres épületek állaga pedig gyorsan romlik. De ha a mûemlék épületek többségét sikerülne is megmenteni, akkor is agyon- nyomják õket az új, szándékosan gigantikus magasságú épületek.
Zsidó negyed
A mai Belsõ-Erzsébetvárost csak kissé pontatlanul nevezhetjük zsidó negyednek. Az 1873-ban egyesített, Dunára nyíló Budapest feltûnõen szabályos, sugaras, félköríves szerkezete tudatos tervezésre utal, valamint arra, hogy a tervezõnek minden bizonnyal a város kialakítandó társadalomszerkezetérõl is határozott elképzelései lehettek. Az akkoriban erõs kormányzati kontroll mellett mûködõ városvezetés az eredendõen a Duna-part mentén fekvõ pesti városmagot kívánta félkörívben kiterjeszteni, és a különféle igazgatási funkciókat és társadalmi rétegeket igyekezett – szintén félköríves – hierarchikus övezetekbe „szervezni”. A város térszerkezete részben az állami projektek keretében megépült jellegadó sugárutak és Duna-hidak, részben pedig az övezetenként eltérõ, minimális emeletszámot és beépítési magasságot meghatározó szabályzatok21 révén alakult ki. A nagyvonalú keretek messze meghaladták Budapest fejlõdésének tényleges lehetõségeit; becslések szerint a beépítési szabályok jó négymilliós megapoliszt vizionáltak, miközben a város lakossága a századfordulón is csak megközelítette az egymilliót. Ezért a sok üres telek és tûzfal, amely a második világháború elõtt is jellemzõ volt a városra. A heterogén lakosságú körgangos pesti bérháztípus dominanciája és a szintén rendkívül heterogén épületállomány hosszú évtizedeken át fékezte a szegregációs folyamatokat a belsõ negyedekben.
A városnak így is a monumentalitás és szabályos térszerkezet az egyik megragadó jellemzõje. A mai Budapestre érkezõ, a körutakat, sugárutakat járó külföldi egy pillanatra Haussmann Párizsában érezheti magát, legalábbis amíg be nem fordul a szûk mellékutcákba, vagy be nem tér a házak udvaraiba. Az eklektikus és szecessziós épületekkel szegélyezett pazar fõutak közötti városszerkezet valójában spontán módon alakult ki. A telekhatárok sokszor a mai napig követik az egykori majorságok, zöldséges parcellák határait, az utcák pedig a parcellák között húzódó dûlõutakat, szolgalmi utakat. A város arcát a nagy ívû térkialakítás és a kusza beépítés együttesen határozza meg. Jóllehet Budapestnek alig vannak a klasszicizmus koránál régebbi építészeti emlékei, a XIX. század második felének nagy városfejlesztõ projektjei mégis sokkal többet meghagytak a korábbi évtizedek beépítésébõl, mint Haussmann Párizsában. A „haussmannizálás” nemcsak a köztereket választotta el a magánterektõl, de az épített „jelen idõt” is az anakronisztikusnak tekintett múlttól: minden korábbról megmaradt épület csak emlékmû, amely a meghaladott városszövet és városi társadalom mementója.22 A budapesti belterület heterogén épületekbõl álló városszövete ennek radikális ellentéte. Nemcsak az épületek heterogenitása, de az idõsíkok egymásra torlódása is jellemzi.
A város zsidó negyedét az 1859-ben Ludwig Förster által tervezett Dohány utcai neológ templom, az Otto Wagner egyedüli pesti épületeként 1872-ben emelt Rumbach Sebestyén utcai status quo templom, valamint a Löffler Béla tervezte, 1913-ban épült Kazinczy utcai templom kapcsán pesti zsidó háromszögnek is nevezik. De a régi pesti zsidó negyednek éppen az volt a charme-ja, hogy nem középkori gettóból fejlõdött modern, a város egészéhez emancipálódott negyeddé, hanem spontán módon alakult ki a XVIII–XIX. század fordulóján a pesti városfalon kívül, mert a XVIII. században a falakon belül csak római katolikus, görög katolikus és szerb ortodox templomot tûrtek meg; a lutheránus és a kálvinista közösség is csak a falakon kívül emelhetett templomot. Azt pedig a város polgársága végképp nem engedte meg, hogy zsidók letelepedjenek a falakon belül. Ennek ellenére nem tudták megakadályozni, hogy a XVIII. század derekán az Anton Erhard Martinelli tervezte, 1716–1741 között épült Aggkatonák Ispotálya – ebben a barokk épületben van ma a Városháza – 1759-tõl zsidóknak adja bérbe a kantinok bérletét, tehát a kaszárnya élelmezését.23
Ellentétben a középkori európai városok gettóival, a városfal mellett kialakuló pesti zsidó városrésznek nem a határai voltak pontosan rögzítve, hanem azok a „horgonyhelyek”, mindenekelõtt a városkapuk elõtti piacok, amelyek köré egykor zsidó kereskedõk, iparosok települtek. A négy pesti sokadalom idején zsidó vásározók vagy traktérosok 8-8 napra kaptak tartózkodási engedélyt, majd késõbb állandó piacokat is engedélyezett a város. A mai Deák teret 1833-tól zsidópiacnak nevezték. A városmagtól keleti irányba húzódó utcák falusias épületeinek helyén a XIX. század elsõ évtizedeiben emeltek klasszicista, majd romantikus stílusú, 1-3 emeletes házakat zárt soros és immár városias jelleggel; a negyed legrégebbi és leginkább veszélyeztetett utcáiban ma is áll még vagy 40-50 ekkoriban épült ház. A hosszanti utcákat nemcsak keresztutcák, de utca jellegû átjáró udvarok kötik össze, jóllehet az udvarokból mára eltûntek az egykori mûhelyek, boltok, vendéglõk. A negyed távolabbi utcáinak három-négy emeletes, eklektikus, majd szecessziós stílusú házai a század második felében épültek fel.
A negyed határa akkor is bizonytalan maradt, amikor a XIX. század második felében metropolisszá fejlõdõ egyesített Budapest régen kinõtte már az egykor fallal körülvett városmagot, kialakult a város mai térszerkezete, kiépültek a körutak és sugárutak, és persze megvalósult a jogegyenlõség. Voltaképpen csak néhány határpont, például a Király utca és a Csányi utca sarkán álló, 1847-ben épült Pekáry-ház, a vele átellenben álló terézvárosi plébániatemplom vezetett át a szomszédos városrészekbe. Egykor határ volt a Klauzál téri piac is, amelynek belsõ, zsidó oldala és külsõ, keresztény oldala is volt. De a távolabbi utcákban is voltak, sõt ma is vannak zsidó vonatkozású épületek, boltok, zsinagógák, míg a zsidó negyed szívében román ortodox keresztény imaház áll, a Gozsdu udvart megépítõ Emmanual Gojdu 1870-ben bekövetkezett halála elõtt pedig kifejezetten azért hagyta vagyonát a Gozsdu Alapítványra, hogy az a román ortodox kultúra értékeit ápolja.
Pontosan kijelölt határa a zsidó negyednek csak 1944 késõ õszén lett, amikor deszkapalánk zárta el a pesti nagy gettó utcai bejáratait a külvilágtól, és falat építettek a belsõ udvarokba. Ekkor falazták el a Hild József által 1844-ben épített Dohány utca 10. és az 1866-ban Wechselmann Ignác tervezte Síp utca 10. közötti átjáró udvart. Jóllehet ekkor mindkét épület a Tolnai Világlapja kiadójának, Tolnai Simonnak a tulajdona volt, ám a Síp utcai épület a gettóhoz tartozott, a Dohány utcai viszont nem. A gettófal a háború utáni évtizedekben is megmaradt, és az egyedi mûemléki védettségû Síp utcai épület lebontásával tûnt el. Ugyancsak évtizedekig fennmaradt az egykori gettófal a Király utca–Holló utcai saroképület telekhatárán. A Király utca 15. épületét 1852-ben Pollack Ágoston tervezte, és az önkormányzat 2005-ben eladta a hárommilliós törzstõkéjû, a szerzõdés aláírásakor még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft.-nek. A bérlõk azonban pert indítottak, mert az önkormányzat semmibe vette elõvásárlási jogukat. A szomszédos Holló utcai építkezések azonban nem kímélték a telekhatáron álló falrészletet, amelyet ugyan a ház lakói szerettek volna mementóként megtartani, de a KÖH ehhez nem volt hajlandó segítséget adni.
Épületek pusztulásával, súlyos sérülésekkel, foghíjakkal, de a pesti belsõ városszövet túlélte a második világháborús bombázásokat és az ostromot, az 1956-os harcokat, és túlélte azt is, hogy az államosítást követõ évtizedekben egyetlen fillért sem fordítottak az épületek felújítására. A belsõ városrészek leromlása az 1970-es évek elejétõl gyorsult fel, jórészt azért, mert a bérlakás-elosztás gépezete ekkortól kezdett nagyobb arányban roma családoknak kiutalni belterületi lakásokat. A szocialista korszakban a lakásgazdálkodási szempont többnyire domináns volt a fejlesztési érdekekkel szemben, a döntéshozók a várost elsõsorban bérlakások halmazának tekintették. A roma lakosság viszonylag nagyarányú beköltözése a korábbiaktól eltérõ szegregációs minták kialakulásához vezetett, és ennek messzemenõ urbanisztikai következményei lettek.24
A körgangos pesti bérházak által dominált városban hagyományosan alacsony volt az egyes társadalmi csoportok térbeli elkülönültsége, a lakóházak társadalmi összetételének heterogenitása miatt: az egyes épületek utcai, polgári lakásaiban, illetve udvari, komfort nélküli lakásaiban a legkülönbözõbb társadalmi csoportokhoz tartozó emberek éltek. A roma családok beköltöztetése azonban leértékelte a pesti oldal belsõ kerületeit, és meggyorsította a tehetõs rétegek elköltözését. Urbanisztikai értelemben a pesti városszövet ekkor vált sérülékennyé. A bérházak heterogén lakásállománya korábban kifejezetten fékezte a szegregációt, mert a házak mikrotársadalmát egyfajta egyensúlyi állapot jellemezte. A romák beköltözése azonban taszította és elköltözésre késztette a többieket, illetve határvédelemre ösztökélte a magasabb státuszú városrészekben élõket.
State capture
Az 1990 õszén megalakult budapesti kerületi önkormányzatok tíz hónap múlva horribilis értékû ingatlanvagyon tulajdonosai lettek, ugyancsak horribilis összegû felújítási elmaradással és szegény, fizetésképtelen lakossággal.25 Az évtized végére az ingatlanvagyon lett az utolsó, nagy megmaradt közvagyon, amely nagymérvû haszonnal kecsegtetett, de az elsõ években még szó sem lehetett arról, hogy az önkormányzatok körüli érdekcsoportok megpróbálják kiforgatni a hasznot az állományból. Nemcsak az ingatlanpiaci recesszió elmúltát kellett megvárni, de a lakásprivatizációs folyamat végét is, mert senki nem tudhatta, hogy a bérlakások zömének eladása növeli vagy csökkenti a városrészek státuszát.
A lakásprivatizációs dilemma rendkívül összetett volt. Közgazdasági értelemben a lakásállomány hasznát és terheit az elképzelhetõ legigazságtalanabb módon osztották el.26 Ráadásul finanszírozhatatlan konstrukciót hoztak létre, mivel az épületek tulajdonosait – az önkormányzatokat, a tulajdonossá vált korábbi bérlõket – megfosztották az állomány nyereséges üzlethelyiségeitõl, így a karbantartás és felújítás egyetlen lehetséges forrásától. A belsõ városrészekben a privatizációnak urbanisztikai tétje is volt. Épületszinten az volt a kérdés, hogy vajon a magasabb státusú lakásokat megvásárlók hosszú távon tulajdonosai akarnak-e lenni új szerzeményüknek, vagy pedig realizálva a privatizációs hasznot, elköltöznek. Az elõbbi forgatókönyv szerint az új tulajdonosok elõbb-utóbb kiszorítják az alacsonyabb státuszú bérlõket és tulajdonosokat, és képesek lesznek valamilyen módon finanszírozni az épületek fenntartását. A másik forgatókönyv szerint a társasházzá alakult épületek zömének fenntartását lehetetlen finanszírozni, az új bérlõk pedig nem bíznak a tágabb környezet felértékelõdésében. Városnegyedszinten a teret határvédelmi megfontolások tagolták újra.
A kilencvenes évek elsõ felében a budapesti kerületi önkormányzatokban a lakások eladásában, a városrehabilitációs akciókban, az ingatlankezelés nyereséges üzletágaiban érdekelt csoportok egymásnak feszültek, és az érdekellentétek többnyire döntésképtelenséget eredményeztek. A legerõsebb csoportot azok a képviselõk alkották, akik a gyors és kedvezõ feltételû lakásprivatizációban érdekelt bérlõket képviselték. A városfejlesztésben érdekelt csoportok viszont fékezni igyekeztek a folyamatot, mert arra törekedtek, hogy nagyobb, összefüggõ akcióterületek maradjanak önkormányzati tulajdonban. Az ingatlangazdálkodási csoport bármelyik más csoporttal szövetséget köthetett, hiszen egyaránt érdekelt lehetett az állomány kezelésében és eladásában: számukra az volt a tét, hogy kulcspozíciókat szerezzenek a karbantartásban, az üres telkek hasznosításában, a privatizációban és a bérbeszedésben; utóbbi haszna nemcsak a jutalék volt, hanem a pénzhasználat kamat-, illetve tõkehozadéka is. A leggyengébb csoport a szociális lakásgazdálkodásban volt érdekelt. Õk csak a szociális ellátórendszerben dolgozókra számíthattak, és egyetlen más érdekcsoporttal sem tudtak szövetséget kötni.
Az elsõ nagy üzlet a fõútvonalak üzlethelyiségeinek eladása volt, ám a rehabilitációs akcióknak az évtized végéig hiányoztak a feltételei. Egyedül a Ferencvárosban volt annyira erõs Gegessy Ferenc polgármester és a fejlesztési érdekcsoport pozíciója, hogy kiharcolták a kerület középsõ részének privatizációs tilalmi listára helyezését, az ingatlanok rendelkezési jogát átadták egy magyar–francia vegyesvállalatnak,27 és olyan szisztémát dolgoztak ki, amelyik garantálta, hogy a területen lévõ ingatlanok eladásából befolyó összeget egy akciószámlán elkülönítik, és azt csak a területen lévõ ingatlanok bontására vagy felújítására lehet fordítani. A recesszió azonban még évekig tartott.
Az ingatlanok értéknövekedése 1996–1997-ben érte el azt a szintet, ami már beindította az ingatlanfejlesztõ projekteket. A város belterületén ekkor három olyan terület volt, amelyben a lakásprivatizációs idõszak után is maradt épület önkormányzati tulajdonban. A Középsõ-Ferencváros „rehabilitációs zónájában” is ekkor gyorsultak fel a bontások, az építkezések, és ritka kivételként néhány ház felújítása. Az Üllõi út túloldalán a józsefvárosi Corvin mozi és a Szigony utca közötti sáv lebontása csak jó 7-8 évvel késõbb kezdõdött meg, mert ekkoriban még több befektetõi és menedzsercsoport is harcolt a területért, és egyikük sem rendelkezett olyan erõs politikai képviselettel, hogy megkapja a szükséges felhatalmazást. Itt nem volt privatizációs tilalom, de a lerobbant, komfort nélküli lakások többsége az önkormányzat tulajdonában maradt. A harmadik „akcióterület” a belsõ-erzsébetvárosi „Madách sétány” övezete volt, ahol a lakásokat, hasonlóan a Középsõ-Ferencvároshoz, szintén nem adták el a lakóknak, a jövõbeni fejlesztésre hivatkozva.
A döntõ fordulat 2001–2002-ben következett be, amikor az ingatlanok értéknövekedése már az épületek kivásárlását, illetve a bérleti jog megváltását is lehetõvé tette. A kerületi politikai mezõkben megjelent egy új, mindent felülíró, gyõzedelmes érdekcsoport, amely már nem fejlesztési társaságok révén kívánt rehabilitációs projekteket indítani; nem olyan akcióterületekben gondolkodott, amelynek határain belül lehetséges a források koncentrációja és a bevételek fejlesztési célú elköltése. Egyáltalán, ezt a csoportot már nem tekinthetjük a lakhatáshoz, az ingatlanvagyon ésszerû menedzseléséhez fûzõdõ érdekek politikai megtestesülésének. Az államot, esetünkben a helyi államot, tehát a horribilis ingatlanvagyonnal rendelkezõ kerületi önkormányzatot önmagánál sokkalta hatalmasabb érdekcsoportok kerítették hatalmukba. A korrupcióval kapcsolatos szakirodalom ezt hívja state capture típusú korrupciónak.
A pusztítás gépezete
Az erzsébetvárosi házeladások 1996 végén kezdõdtek el, és 1998-tól gyorsultak fel, amikor Szabó Zoltán szocialista politikust polgármesterré választották, az egyik alpolgármester pedig Hunvald György lett. Szabó Zoltán matematikus az elsõ politikai ciklusban erzsébetvárosi önkormányzati képviselõként kezdte politikai pályafutását, majd a Horn-kormányban mûvelõdési és közoktatási államtitkár lett; ezt követõen választották meg a VII. kerület polgármesteri székébe. Szabó, aki kezdettõl a Belsõ-Erzsébetváros drasztikus átépítésének híve volt, 1998-ban kezdõdõ polgármesteri megbízatását referenciamunkának tekintette. Tanult az elõzõ évek meddõ harcaiból, nem kísérletezett azzal, hogy valamilyen rehabilitációs társaságot vagy ügynökséget hozzon létre, hanem kész helyzetet akart teremteni: elkezdte az épületek eladását.
Elsõként háttércégek megbízásából Georgette Avruch és a hatodik kerületben is tevékenykedõ Arie Yom-Tow vásárolt házakat. Georgette Avruch kilenc házat,28 míg Arie Yom-Tow négy épületet29 vásárolt meg. Valamennyi a Madách sétány területén van. A Király utca 13., illetve a Dob utca 16. az egyedülálló hangulatú Gozsdu udvar volt; az itteni 66 lakás bérlõinek az önkormányzat lelépési díjat fizetett, akkori árakon összesen 180 millió forint összegben, nem számítva a kiürített és gyorsan romló állagú épületegyüttes õrzésének költségeit. Ezekben az években megpecsételõdött a Holló utca sorsa is: három házat ürítettek ki és adtak el; köztük az Ezüstmûvesházat, amelynek 2004-es lebontása életre hívta a negyed megmentéséért harcoló Óvás Egyesületet.
A következõ vevõ a Mazsihisz alelnöke volt: Tordai Péter cége, a Tordai és Társa Kft. két részletben vásárolta meg a Dohány utca 10. és a Síp utca 8–10. házait. A Dohány utcai ház 58 százalékát még 1996-ban vette meg 70 millió forintért, a fennmaradó 42 százalékot, valamint a Síp utca két házát 2002-ben vásárolta hozzá, pontosabban az opciós jogát szerezte meg, az önkormányzat tulajdonjog-fenntartásával. A „tulajdonjog-fenntartással” bejegyzést nem törölték a bontás megkezdéséig a földhivatali nyilvántartásban. Eszerint a cégnek nem volt rendelkezési joga az épületek felett, de az átépítést vagy részleges bontást a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával bármikor jogszerûen megkezdhették, a bontási engedélyek pedig mindig idõre elkészültek. Tordai Péter az õt ért sajtótámadások után némileg meghasonlott az üzlettel: megbeszélésre invitálta az Óvás Egyesületet, hogy megmagyarázza bizonyítványát, aztán pár hónap múlva túladott az egész projekten. Az új tulajdonosok spanyol befektetõk, akik szállodát akarnak építeni.30 Mindenesetre a Mazsihisz alelnöke az egész zsidó negyed talán legpusztítóbb ügyletének fõ felelõse: az eredmény a zsinagóga tömbjének tönkretétele és agyonépítése.
Azt a mechanizmust, amely felgyorsította a városrész elpusztítását, és rács mögé juttatta Hunvald György polgármestert és legfontosabb szövetségeseit, valamikor a negyedik ciklus kezdetén dolgozták ki. Az ötletgazdák szürke eminenciások, akik a hírek szerint közel állnak a hatalom legfelsõ rétegeihez.
Egyikük, Bálint Tibor a rendszerváltáskor lakásügyekkel foglalkozó belügyminisztériumi tisztviselõbõl ügyvéddé lett, és számos budapesti kerületben ad tanácsokat igen jó pénzért. A nyolcadik kerületben a jegyzõ és a polgármester is igényt tartott a szolgálataira, a kõbányai önkormányzatot is képviselte, és a Józsefvárosban kiemelt szerepet szántak neki az ingatlanértékesítéseknél. A terézvárosi képviselõk is ismerik az ügyvédet, igaz, ott hivatalosan tanácsadói megbízás nem készült a nevére. Bálint Tibor azonban az Erzsébetvárosban dolgozott a legtöbbet, így például a Király utca 15. bérlõi által indított perben is képviselte az Erzsébetvárosi Önkormányzatot. Személyesen készítette el azt az elõterjesztést, melyrõl többen úgy vélik, Hunvald György elõzetes letartóztatását felgyorsította. A polgármester ugyanis Gál György, majd Kardos Péter letartóztatását követõen felállított egy ingatlanügyeket vizsgáló bizottságot, a végeredményt pedig az ügyvéd által leírtak szerint akarta a képviselõtestület elé terjeszteni. Erre azonban már nem volt lehetõsége, mert elõzõ nap letartóztatták. Bálint Tibor presztízsét növelte, hogy õ volt Gyurcsány Ferenc egyik védõje az Altus-perben.
Sarkadi Nagy Barna a VI. és a VII. kerületnek is „nyomott áras” értékbecslést készítõ Dollar Land Kft. tulajdonosa volt a házeladások idején. Berecz Károly szerint Sarkadi Nagy Barna mutatta be õt Verók István VI. kerületi szocialista polgármesternek, akirõl mint volt osztálytársáról beszélt31; Berecz Károlytól 2006-ban 18 millió forint kenõpénzt kért a Terézvárosi Vagyonkezelõ Zrt. akkori vezérigazgatója a Bajcsy-Zsilinszky út 61. alatti üzlet megvásárlásáról szóló szerzõdés aláírásának fejében. A vállalkozó feljelentést tett. Sarkadi Nagy Barna, a Dollar Land Kft. tulajdonosa egyértelmûen Puch László MSZP-expénztárnok stábjába tartozik. A Magyar Szocialista Párt új, terézvárosi székházát építõ-mûködtetõ cégben résztulajdonos Horizont Zrt.-t például 2002-ig Sarkadi Nagy irányította. Pályája ennél azonban összetettebb: A KISZ Baranya megyei bizottságából indul, majd az MSZMP KB külügyi osztálya, az Országos Béketanács, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesi, majd elnöki szobája lett a munkahelye. Személyzetpolitikai ismereteit ma az állami vállalati szektor csúcsintézményeként jegyzett Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. legfõbb humánerõforrás-menedzsereként kamatoztathatja – emellett tagja a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Exporthitel Biztosító igazgatóságának, továbbá elnöke a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. felügyelõbizottságának is.
Csorba József, szocialistákhoz közel álló ügyvéd szerepe a VII. kerületi ügyekben nem bizonyított, de sokan valószínûsítik, hogy õ az agy. Részt vett a VIII. kerületi Corvin–Szigony projektben. Igazi nagy koponyának tartják, aki vigyáz arra, hogy cégekben, szerzõdésekben alig tûnjön fel a neve. Csorba még a rendszerváltás elõtt, a VI. kerületi IKV munkatársaként tett szert helyismeretre a belvárosi ingatlankataszterekben. Egy bizonyos Frank Dénesen keresztül már 2002-ben kapcsolatba került nyugati pénzügyi alapok kezelõivel, de az ír és izraeli befektetõi csoportokon kívül mások nem értékelték a speciálisan magyar üzleteket, és odébbálltak.
Kéri László – persze nem azonos a politológussal – nevét is érdemes megjegyeznünk. Az egykori KISZ-vezetõ az utóbbi években Hunvald György polgármester fõtanácsadója volt. Mióta a polgármester rács mögött van, jórészt õ irányítja az önkormányzatot.
Térjünk vissza a pesti zsidó negyedet elpusztító ügyletekhez. A 2004-tõl felpörgõ szisztéma lényege, hogy egy minimális törzstõkével éppen csak megalakult kft. kapja meg a kiválasztott ingatlan opciós jogát, majd az opciós joggal „felértékelt” cég üzletrészének többségét egy külföldön bejegyzett offshore cég szerzi meg, hogy aztán továbbadja a tényleges befektetõnek. Az eredeti vételár jó esetben éppen fedezi a tulajdonosok kivásárlásának, illetve a bérlõk kiköltöztetésének költségeit, ám az opciós jogot szerzett cég a szerzõdés aláírásakor azt sem fizeti meg – hogyan is fizetne ki egy hárommilliós törzstõkéjû cég több mint százmillió forintot. Az opciós szerzõdésben rögzített ár persze nyomott; errõl az önkormányzat úgy gondoskodik, hogy saját vagyonkezelõ cégével értékelteti fel az adott ingatlant. A harmadik fázisban az üzletrészek értékkülönbözete horribilis, általában hússzoros. A cég ekkor fizeti ki az eredeti opciós szerzõdésben meghatározott összeget – ez a cégnek ebben a fázisban már aprópénz.
Egyetlen év leforgása alatt, 2004 után Nagy György ismeretségi köréhez tartozó öt személy szerezte meg tizennégy, esetenként 30-50 lakásos ház vételi opcióját. A Nagy György tulajdonában lévõ PrivatBusiness Kft. kisebbségi tulajdonosa a 90 százalékban önkormányzati tulajdonú Erzsébetvárosi Lakásépítõ Kft.-nek. Az ingatlanokra opciós vételi jogot szerzõ kft.-k többségének ügyvezetõje Szíjjártó Piroska, Nagy György üzlettársa, az Erlak titkárnõje volt, aki inkább tûnik az ügyletek balekjának, mint tényleges fõszereplõjének. Ugyanõ volt több érintett offshore cég, például a Metira Trading Ltd. megbízottja, és amikor a Promo-Vest Kft. 95 százalékos üzletrészét eladták az offshore cégnek, a szerzõdést Szíjjártó Piroska eladóként is, vevõként is aláírta. A kft.-k zömének létrehozásánál segédkezõ ügyvéd32 maga is képviseltette magát a Dob Center Kft.-ben, férje pedig tulajdonos volt a Dembi 26 Kft.-ben. Két ügyvédi iroda 14 kis kft. székhelye volt; egyikük tulajdonosa, Vilmányi Ágnes a Király utca 15. épületének opciós jogát megszerzõ Király Palace Kft. adásvételénél járt el ügyvédként. A Bános és Néder ügyvédi iroda nyolc kft. székhelye volt; az iroda vezetõje, Néder Zoltán számos projekt lebonyolításában segédkezett.33
Az ügylet legkényesebb szakasza az eredeti opciós szerzõdés megkötése volt; ennek forgatókönyve valamennyi esetben hasonlóan zajlott. Az önkormányzat megbízta saját cégét, az Erzsébetvárosi Önkormányzati Vagyonkezelõ Zrt.-t (Erva), hogy értékelje fel az adott ingatlant. A szakvélemény hangsúlyozta az épület elavultságát, erre hivatkozva állította Hunvald György polgármester, hogy nincs más lehetõség a lepusztult terület helyrehozatalára, hiszen drágábban nem kell senkinek. A valóságban azonban hiába kínált egy befektetõ többet az adott házért, a polgármester ezeket a megkereséseket válaszra se méltatta. Ezt követõen „kereste meg” az önkormányzatot az éppen csak megalakult kft., majd a gazdasági bizottság elnöke, Gál György elõterjesztést nyújtott be a képviselõtestületnek, javasolva az opciós szerzõdés megkötését. A testület zárt ülésen döntött, miután a képviselõknek kiosztották az elõterjesztést. A döntést követõen az elõterjesztés valamennyi példányát gondosan összeszedték a képviselõktõl, és az opciós szerzõdések iratait kizárólag a polgármester és Gál György bizottsági elnök õrizte.
Nem adták el azokat a lakóépületeket, amelyekben képviselõtestületi tag vagy országgyûlési képviselõ lakott: a Király utca 17.-ben a bérlõk megvehették a lakásokat, tekintettel arra, hogy ott él Toperczer Ferenc korábbi képviselõ. Szerencsések voltak a Dob utca 20. bérlõi is, mivel lakótársuk Szabó Zoltán korábbi polgármester, szocialista országgyûlési képviselõ, mint ahogyan a Király utca 31. lakói is örülhettek annak, hogy szomszédjuk Kecskés Gusztáv, a kerületi önkormányzat jogi bizottságának elnöke.
Mérlegek
Jutányos áron lehetett az elmúlt években ingatlant vásárolni az Erzsébetvárosban. Az Almássy téri Szabadidõközpontot 2007 szeptemberében adták el 650 millió forintért a pályázat kiírása elõtt egyetlen nappal alakult Almássy 6 Kft.-nek. A még hivatalosan be sem jegyzett Almássy 6 helyett a cégcsoporthoz tartozó Omnipotent Kft. adta be az ajánlatot, amely, miután nyert, az önkormányzattól azt a lehetõséget is megkapta, hogy kijelölhetett maga helyett egy projektcéget a pályázatban foglaltak véghezvitelére. A tulajdoni lap szerint szinte azonnal mintegy 600 millió forintnyi devizahitelt vettek fel a házra, melyet akár úgy is lehetne értelmezni, hogy 100%-ban hitelbõl vásárolták a sokaknak szép emlékû Almássy téri Szabadidõközpontot. A cég mérlegében azonban nyoma sincs annak, hogy a vételárat kifizették volna.
A Dob utca 19–21. értékesítésénél sincs a vevõ cég, az Obus Electric Kft. mérlegében semmiféle jel a vételár kifizetésére. Az egyik ház esetében 189 millió forint szerepel a szerzõdésben, a másik esetében pedig 81 millió forint. Az adatok szerint a cégben pénzmozgás nem volt.
A Kürt utca 8. telkén álló ház 82 millióért cserélt gazdát, ám úgy tûnik, a banknak többet ért, mint az önkormányzatnak, hisz rögtön adott is rá 230 millió forint hitelt. Az 1870-ben épült klasszicista lakóházat azóta lebontották, helyére újat építettek.
Az Osváth utca 5. szám alatt az önkormányzat kétmilliárd forintos hitelbõl épített egy parkolóházat. Ez az ún. Sky Park projekt. Erzsébetváros önkormányzata a dolog rendje és módja szerint visszafizette a kétmilliárdos hitelt a banknak, majd eladta 240 millió forintért tokkal-vonóval a Global Property Kft.-nek.
Érdemes belelapozni az EAST Ingatlanhasznosító Kft. mérlegbeszámolójába; emlékszünk rá, ez a cég vásárolt meg három Klauzál utcai házat. A cégbírósági aktában azt olvashatjuk, hogy „a társaság 2006-ban üzleti tevékenységet nem folytatott”, jóllehet ebben az évben vásárolta meg a házakat. „A tárgyi eszközök között – folytatódik a beszámoló – beruházásként került elszámolásra a VII. Klauzál u. 15. 19. 21. épület tömbökre az Erzsébetvárosi Önkormányzattal kötött adásvételi szerzõdések nettó 500 millió forintos értéke, valamint az ingatlanokra kifizetett 18 280 000 forint vagyonszerzési illeték elõleg.” A vételár 500 millió forintos megjelölése egy mérlegkiegészítõ melléklethez képest kissé mûfajidegen pontatlanságnak tûnik, amit csak az magyarázhat, hogy a mérleg készítésekor nem voltak kifizetve. Mindenesetre három épületért ez az összeg alkalmi vételnek tûnik; az egyik épület, a Klauzál u. 15. 169 500 000 Ft, a másik, a Klauzál u. 19. 168 200 000 Ft, a fennmaradó összeg, 162 300 000 Ft a Klauzál u. 21. vételára lehetett.
Még egy apróság: az 500 millió forinttal kapcsolatban a mérlegkiegészítõ melléklet úgy fogalmaz, hogy az a három (!) épület „szerzõdéses értéke”, míg a 18 220 000 forint illetékre a „kifizetett” jelzõt használja. Ez is arra utal, hogy a kiegészítõ melléklet aláírásakor, tehát 2007. május 24-én az illeték már ki volt fizetve, és a szerzõdéseket 2006-ban benyújtották a földhivatalhoz, a vételár kifizetése viszont elmaradt.
A Klauzál utca 19. telkén álló 26 lakásos, 90 százalékban már kiürített mûemlék ház vételára, írd és mondd, 167 000 000 forint + 1 200 000 forint áfa volt a 2006. február 22-én megkötött adásvételi szerzõdés szerint. Cégbírósági dokumentumok szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a bérlõk kártalanítását az önkormányzat fizette, bár ezt a legtöbb esetben áthárítja a befektetõre. A civilek legutóbbi feljelentés-kiegészítésében a Csengery utca 11. is szerepelt, mint elkótyavetyélt szecessziós ház. 2006-os eladása elõtt irodák, orvosi rendelõk mûködtek benne, ma üresen áll. A bérlõk ugyan szerettek volna élni elõvásárlási jogukkal, de az önkormányzat megtagadta tõlük. A mûemléki szempontból is értékes sarokházat 300 millió forintért adták el.
A helyi politika olykor nagyobb árnyat vetett, mint maga a kerület. Többször is utaltunk rá, hogy a Király utca 15. bérlõi kijelentették, élni szeretnének elõvásárlási jogukkal, de ezt a hivatal azzal utasította el, hogy mûemléknél nincs elõvásárlási jog. Néhány sarokkal odébb, a Király utca 47.-ben, Krúdy Gyula egykori házában minden másként alakult. Ott másfelé nyúlt a gumijogszabály, a lakástörvény, amelynek megszövegezésében belügyminisztériumi fõosztályvezetõként korábban a kerület megbízott ügyvédje, Bálint Tibor is részt vett. A Király utca 47-es házban a Legfelsõbb Bíróság akkori elnöke, Lomnici Zoltán unokahúga vásárolhatta meg a teljes földszintet, ami önmagában 426 négyzetméter, 240 ezer forint/m2 áron. Õ eredetileg bérlõ sem volt, de mikor a helyzet úgy hozta, az adásvétellel egy idõben bérleti jogot alapítottak az általa tulajdonolt, tízezer Ft-os alaptõkéjû LKL Bt. nevére. Az épület nem más, mint az 1847-ben Brein Ferenc által Pekáry Imre volt városi alkapitány számára tervezett Pekáry-ház; tehát Budapest egyik legrégebbi és legszebb saroképülete. A társaság mindössze 117 millió forintot fizetett a teljes földszintért, melyhez helybõl melegkonyhás engedélyt is adott az önkormányzat. Az ingatlan azonban mindössze két napig volt Lomniciék tulajdonában; jelenleg a Taurus Kft.-é, amely azóta megterhelte 14 millió euró hitelkerettel. Ez az összeg már a valós értékre utal.
A Király utca 15. bérlõi 2004 novemberében jelentették be, hogy szeretnének élni elõvásárlási jogukkal; úgy gondolták, hogy annyit nekik is megérnek a lakásaik, amennyiért a Szíjjártó Piroska által fémjelzett cégnek eladták. A következõ év februárjában 38 bérlõ pert indított; az alperes önkormányzatot Bálint Tibor képviselte, de nem tudta meggyõzõen megindokolni, hogy miért tagadta meg az önkormányzat a bérlõk elõvásárlási jogát. A Legfelsõbb Bíróság kollégiumvezetõje állásfoglalásában 2005. október 18-án a lakók követelését támasztotta alá.
A következõ évben, 2006. április 4-én bejegyezték Lomnici Katalin bétéjének tulajdonjogát a Király utca 47. földszintjére, melynek tatarozását addigra pont befejezte az önkormányzat. Szeptember 29-én a Fõvárosi Bíróság berekesztette a tárgyalást azzal, hogy október 8-án ítéletet fog hirdetni. Hat nap múlva, október 5-én Néder Zoltán, a befektetõ Király Palace Kft. akkori jogi képviselõje közölte a lakók ügyvédeivel, hogy nem lesz ítélethirdetés, mert „beszéltek a bíróval”. Ugyanezen a napon Nagy György keresetlen szavakkal azt mondta a Király utca 15. néhány lakójának, hogy ne várjanak számukra kedvezõ ítéletet, mert „megvették a bírót”. Mindenesetre az eredetileg kitûzött idõpontban, október 8-án valóban nem született ítélet. A bíró arra hivatkozott, hogy a Király 15. eddig peren kívül maradt bérlõit is be kell léptetni a perbe, mégpedig alperesként, késõbb azonban ettõl elállt.
November 29-én a lakók képviselõi feljelentést tettek, mert alapos gyanú volt arra, hogy a polgári peres eljárásba beavatkoztak. 2006. december 8-án a tárgyalást elnapolták. Évek teltek el, majd 2009. június 9-re új tárgyalást tûztek ki a Király utca 15. bérlõi elõvásárlási jogának megállapítására.
Érdek és érdektelenség
A város történetének példátlan mértékû pusztítása kapcsán az érdekeket könnyû megérteni, az érdektelenséget nem. Érdeke a huszonhárom önálló településre felszabdalt város valamennyi kerületi önkormányzatának, hogy javítsa az adott terület városszerkezeti pozícióját. A belsõ kerületek a rendszerváltás óta szeretnék tényleges státuszukat vélt vagy valós városszerkezeti fekvésükhöz igazítani. A kerületek magasabb státuszú lakói érdekeltek abban, hogy megszabaduljanak a szegényektõl és mindenekelõtt a cigány családoktól. Az ingatlan-panamában érdekelt, politikai befolyást vásárló vállalkozók, ügyvédek, szerencselovagok és a politikai befolyásuk révén gazdasági pozíciókat vásárló képviselõk, polgármesterek, pártvezetõk maximális hasznot akarnak elkönyvelni, kimenekíteni és tisztára mosni, amilyen gyorsan csak lehet. A politikai pártok érdekeltek abban, hogy maximálisan feltöltsék a helyi és országos pártközeli, látható és ködbe veszõ kasszáikat.
Az érdektelenségre nehezebb magyarázatot találni: tárgya absztrakt, alanya pedig, akitõl számon kérhetnénk érdektelenségét, nehezen megfogható, vagy ha mégis azonosítjuk, akkor megint csak érdekeit sorolhatjuk, amivel indokolható érdektelensége. Szükségszerû, hogy egy elpusztult, elpusztított civilizáció építészeti örökségének is pusztulnia kell, mert a jelenkori civilizáció nem tud mit kezdeni vele? Vagy a posztkommunista országok városainak végzetében osztozik Budapest is, mert olyan mértékben tönkrement és leromlott a belterülete, hogy szabad vadászterülete az ingatlanmaffiának? A budapesti kerületi önkormányzatok érzéketlenek a város építészeti öröksége és szépsége iránt, érdekeik pedig azt diktálják, hogy kíméletlenül pusztítsák el azt. A state capture, tehát az államfogság láthatóan magasabb politikai szinteket is érint: sem a Fõvárosi Önkormányzat, sem a szaktárca, sem a KÖH nem kívánja alkalmazni a kulturális örökség védelmére hivatott hatályos jogszabályokat. De nézzünk szembe a ténnyel: a várospusztításnak politikai többsége van. A választók támogatják és újra meg újra megválasztják az érte felelõs politikusokat.
Lehet, hogy egyszer majd megértjük, mi történt. De akkorra már a pesti zsidó negyed csak régi fényképeken és emlékekben él majd.
Jegyzetek
1 Dembinszky utca 26., 32., Király utca 15., 21., 25., 27., 29., Klauzál utca 8., 10., Dob utca 14., 18., 107., Károly körút 3/A tetõtere.
2 Almássy tér 6. (volt szabadidõközpont), Csengery utca 11., 20., 22., Dob utca 19., 21., 107., a Király utca 47., Klauzál utca 15., 19., Kürt utca 8., Osvát utca 5. (Sky parkolóház).
3 Kürt utca 8.
4 Dob utca 27., Dohány utca 10., 52., Holló utca 11., Kazinczy utca 5., 9., 37., 41., 52., Kertész utca 6., 8., 21., 23., 25., Klauzál utca 7., 9., Kürt utca 8., Rumbach Sebestyén utca 8., Síp utca 8., 10.
5 A városnegyed házairól részletes leírást ad Perczel Anna: Védtelen örökség. 2007, Városháza.
6 Holló utca 11.; az épületet az önkormányzat a Király Residence Ingatlanforgalmi Kft.-nek adta el.
7 Az épületet az önkormányzat 2005. 07. 13-án kelt szerzõdésben eladta a Reneszánsz Kazinczy 9. Ingatlanberuházó Kft.-nek 163 200 000 forintért.
8 Az üzem utolsó mûködtetõje 1973 és 2002 között Kõváry Dezsõ volt.
9 Rumbach Sebestyén utca 8.
10 Dob utca 14., 18., 19., 21.
11 Kertész utca 21.
12 Kertész utca 21., 23., 25.
13 Kertész utca 6., 8.
14 Akácfa utca 47., 59., 51.
15 Akácfa utca 61.
16 Akácfa utca 49.
17 Kertész utca 24–28.
18 Klauzál utca 8., 10., 15., 19., 21.
19 Klauzál utca 15., Klauzál utca 21.
20 Holló utca 12.
21 1874. és 1893. évi beépítési szabályzat.
22 Fonyódi Mariann: L’ésprit de geometrie. Az ortogonális városháló mint városi attribútum. In: N. Kovács Tímea, Böhm Gábor, Mester Tibor (szerk.): Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Budapest, 2005, Kijárat.
23 Komoróczy Géza (szerk.): A zsidó Budapest. Budapest, 1995, Városháza–MTA Judaisztikai Kutatócsoport.
24 Csanádi Gábor–Ladányi János: Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változása. Budapest, 1992, Akadémiai.
25 Az önkormányzatoknak átadott állami vagyonról az 1991. évi XXXIII. tv. rendelkezett.
26 Dániel Zsuzsa: A bérlakások privatizációs paradoxona. Közgazdasági Szemle, 1996. 3. sz.
27 SEM IX. Rt.
28 Akácfa utca 47., 49., 51., Holló utca 11. (Ezüstmûvesház), Kazinczy utca 47., 52., Kertész 6., 8., Rumbach Sebestyén utca 8.
29 Király utca 13., Dob utca 16., Holló utca 6., 14.
30 Sipos Anett: Saját zsidónegyedet épít. Index, 2007. 09. 25.
31 Bódis András–Sipos Anett: Minden gyanú alatt. Heti Válasz, 2009. január 29.
32 Polivodáné Dolnay Eszter.
33 Sipos Anett: Erzsébetvárosi ingatlaneladások: az önkormányzat trükkjei. HVG online, 2006. március 28.
Az Erzsébetvárosban eladott házak, illetve a vevõ cégek tulajdonosai
Dátum
Épület
Vevõ cég
Cégtulajdonosok
Tárgyalások alatt
Vételkor
Köztesek
Véglegesek
1996–
Akácfa 47–49–51.
Sabor Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Akácfa 60.
D?
2001–
vagy
2003–
Csányi 9–11.
Csányi 9-11. Kft.
vagy
Csányi Residence Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
vagy
Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Dob 23–25–27.
Önkormányzat
Dob 29.
N?
Dob 101.
N?
Coral Holding
Dohány 10.-Síp 8–10.
Tordai és Társai Kft.
Tordai Péter, Péterné, Sándorné és Eszter
Tordai Péter, Péterné, Sándorné és Eszter
Tordai Péter, Péterné, Sándorné, Eszter és Demkovics Rita
Talmar Ltd. és Miligon Ltd. (Jákó János)
Marina del Portixol S.A. és Alcantara Engineering S.A. (Kalászi Éva)
2001–
Dohány 50–52.
Dohány 50-52. Kft.
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Georgette, Michael és Daphna Avruch, Assaf Moshe Gishron és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V. (Kovács Kond)
2000–2001.
Dohány 104–106.
Erlak Kft.
2002–2003
Holló utca 11–13.-Kazinczy 50–52–54.
Király Residence Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné) és Ha-amar Hagi Investment Ltd.
Kulcsár Sándor, Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné) és Ha-amar Hagi Investment Ltd.
Turi János, Bocz Szabolcs, Szijártó Ferenc és Máté István
2000–2003.
Jobbágy 5–7–9.
Erlak Kft.
2003–
Kazinczy 13.
Reneszánsz-Kazinczy u. 13. Kft.
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
2002–2003.
Kazinczy 14.
vagy
Kazinczy 18.
Centrál Projekt Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kovács Tamás Imre, Tóásó Lászlóné, Kun László és Sananna Ltd. (Kovács Péter)
Kun László és Sananna Ltd. (Kovács Péter)
2002–
Kazinczy 53.
Kazinczy Park Kft.
Joseph és Salomon Rotnemer, Georgette és Michael Avruch
ír magánszemélyek
Kertész 6–8.
(A)
1997–
Király 13.-Dob 16.-Holló 6. és 14.
Magyar Ingatlan Kft.
Arie Yom-Tov, Hollyworld Ltd. (Skach Annamária)
Hollyworld Ltd. (Yom-Tov Ágnes)
Queen House Kft.
2001–
Klauzál 7–9.
Klauzál 7-9. Kft.
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Kulcsár Sándor, Fehér Gabriella, Georgette és Michael Avruch és Upland A.V.V. (Mezõ Józsefné)
Paskesz Erwin
Immo-Rohr Kft. és American Sand Lance Ltd.
2000–2003.
Rózsa 8–10.
Er-lak Kft.
2000–2003.
Rózsa 11–13.
Er-lak Kft.
2000–2001
Rumbach S. 8–10.
Bivvy Kft.
Irit és Rami Barash
Israel Oil Company Ltd. (Lendvay Balázs)
2003.12.18.
Kazinczy 47–49.
Bástya Projekt Kft.
Georgette Avruch, Gendelman Yaakov, Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V.
Georgette Avruch, Kovács András és Solti Attila
Georgette Avruch, Swanlake A.V.V. és Upland A.V.V.
2003.12.22.
Király 25–27–29.
Király 27 Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Balta Rózsa Éva és Ferrexim LLC (Néder Zoltán)
Hajnal László Endre és Ferrexim LLC (Predák Sándor)
2004.02.13.
Dob 18.
Király-Major Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Szijjártó Piroska és Metira Ltd. (Néder Zoltán), Sunsource Ltd. (Polivodáné Dolinay Eszter)
Ír és amerikai magánszemélyek és Sunsource Ltd. (mind Polivodáné Dolinay Eszter)
Ír és amerikai magánszemélyek és Linmor Ltd. (mind Polivodáné Dolinay Eszter)
2004.02.13.
Klauzál 8–10.
Klau Bau Kft.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd.
Szijjártó Piroska, Hafner Zoltán, Lipcsey György Imre és Metira Ltd.
Balta Rózsa Éva, Michael Lynn és Denis O’Leary (mind Tuczai Dóra)
Balta Rózsa Éva és Michael Lynn (Tuczai Dóra)
2004.06.07.
Király 21.
Hajnal Király Kft.
Szijjártó Piroska és Hajnal László Endre
Szijjártó Piroska és Hajnal László Endre
Szijjártó Piroska, Hajnal László Endre, Késmárky Krisztina, Késmárky Györgyné, Novák Frigyes Ferenc és Iváncsics Pál
2004.07.14.
Dob 14.
Dob Center Kft.
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és
Metira Ltd. (Hajnal László Endre)
Polivodáné Dolinay Eszter és Linmor Ltd. (Tóth Szilárd)
Ír magánszemélyek
2004.07.14.
Király 15.
Király Palace Kft.
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska és Hafner Zoltán
Szijjártó Piroska, Balta Rózsa Éva, Vilmányi Ágnes és Nagy György
Ferrexim LLC (Néder Zoltán) és Gregson Ltd. (Nagy György)
2004.12.08.
Dembinszky 26.
Dembi 26 Kft.
Linmor Ltd. (Szelei Kiss Eszter) és Metira Ltd. (Néder Zoltán)
Linmor Ltd. (Szelei Kiss Eszter) és Itay Polivoda (Szelei Kiss Eszter)
–
Ír magánszemélyek
2004.12.23.
Kertész 21–23–25.
Hexacon Kft.
Beregszászi Gábor és Zoltán, Kárpáti Zoltán és Bernadett, Kárpátiné Oláh Klára, Eddie és Karl Brien, Eamonn O'Connor és Home Payments Ltd. (Tremmel Brigitta)
2005.01.27.
Rózsa 18/a.
Rózsakert Ház Kft.
Szijjártó Piroska és Sifter Istvánné
Szijjártó Piroska és Sifter Istvánné
Szijjártó Piroska, Sifter Istvánné és O’Donell Enterprises Ltd. (Wéber Judit)
2005.03.24.
Király 23.
Király Garden Kft.
Szijjártó Piroska
Hajnal László Endre
Ferrexim LLC (Predák Sándor)
Hajnal László Endre
Ferrexim LLC (Predák Sándor)
Hajnal László Endre
2005.07.13.
Kazinczy 9.
Reneszánsz-Kazinczy u. 9. Kft.
Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András
2005.08.02.
István 30.
WS 2003. Zrt.
2005.09.30.
Rákóczi 62. üzletek
Keringatlan Kft.
Fotex
2005.11.09.
Dob 107.
Rózsa Centrum Kft.
(C)
Beák Attila, Szántó László és Metira Ltd. (Vilmányi Ü. I.)
Maylee Ltd. (Levy Yochanan), Overseas Ltd. (Levy Yochanan) és Dobchk 107 (Tomcsányi Tamás)
2006.01.26.
Király 47.
LKL Consult Bt.
Lomnici Katalin és Komma László
Lomnici Katalin, Komma László és Dudinszky Lajos Gábor
2006.02.21.
Kürt 8.
OS-INVEST Kft.
2006.02.22.
Klauzál 15. és 19–21.
EAST Ingatlan Kft.
2006.03.08.
Rottenbiller 47–49. stúdió
Hungaroton Records Kft.
2006.03.08.
Városligeti 23. és 29. üzletek
Fotex Ingatlanfejlesztõ Kft.
2006.03.09.
Kazinczy 43.
F.B.F. 2001. Kft. (A)
2006.06.13.
Csengery 11.
H12 Kft.
Szivek Ferenc és Norbert
Szivek Ferenc és Norbert
Süle Péter, Hoffmann Géza, Herdinánd Norbert, Abberley Ltd. és Torleus Inc.
Cretum AG
2006.12.15.
Kazinczy 37–39–41.
H. L. Projekt Kft.
Turi János, Bocz Szabolcs, Szijártó Ferenc és Máté István
2006.12.19.
Hársfa 43.
T.U.I. Investment Kft.
Israel Ben David, Uzi Shabi és Alon Uri Meyer
2007.02.15.
Wesselényi 74.
Ulex-Hotels Kft.
B
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2012. November 02. 09:10:17
#2 |
Advaita
- 2012. November 02. 11:52:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.