Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Csak buborék lenne a jegybankok aranya?
Egy évvel ezelõtt Venezuela követ dobott az állóvízbe, amikor bejelentette, hogy haza szállítja országa külföldön tárolt aranykészletét. Ezután sokfelé a világban kezdték el feszegetni az emberek a jegybanki aranytartalékok gyakran hétpecsétes titkát.
Németországban például valóságos mozgalom indult a „nemzet aranyával” kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalára és a nemesfém hazaszállítására, hiszen a német aranytartalékok kétharmadát Venezuelához hasonlóan az országon kívül, New Yorkban, Londonban és Párizsban õrzik – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
Amerikában a republikánusok egyik ez évi elnökjelöltje, az aranystandard lelkes híve, Ron Paul texasi képviselõ, már 2009-ben elkezdte firtatni az USA aranytartalékának meglétét. Ebbõl a célból Federal Reserve Transparency Act of 2009 néven törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz, ami egyebek mellett kötelezte volna a kincstárat egy független auditra az USA központi banki rendszere, a Fed tulajdonában lévõ arany mennyiségére vonatkozóan is. A törvényt a képviselõk 2010 májusában elutasították, pedig ilyen számbavételre utoljára 1954-ben került sor. Az amerikai aranykészletekkel kapcsolatos spekulációk azóta is egy örökzöld téma az Egyesült Államokban.
Németországban különösen idén tavasszal került az érdeklõdés középpontjába a Bundesbank aranykészlete, amikor valóságos népi kezdeményezés indult, a német aranytartalék hazahozatalára. Hasonló akcióba kezdett egyébként már tavaly szeptemberben több svájci parlamenti képviselõ is. Mostanra a német szervezõk hírverése beérett, és a német központi bank meghajlott a követelések elõtt, fõleg miután a német számvevõszék is felkarolta a civilek kezdeményezését. Kezdetben évi 50 tonna aranyat terveznek hazaszállítani New Yorkból három éven keresztül. Ez a csekély mennyiség egyelõre nem több szimbolikus lépésnél, de a homály eloszlatására a bank közleményt is adott ki a 3.496 tonnás aranykészlettel kapcsolatban.
A nemzeti banki aranytartalékok szerepe mostanság felértékelõdõben van a papírpénzekbe fektetett bizalom világméretû megrendülésének idején. Éppen ezért sokak számára frusztráló, hogy a nemzeti pénzintézetek biztonsági okokra hivatkozva igyekeznek mélyen hallgatni errõl a témáról, és nem járulnak hozzá az aranykészletek pontos és független auditorok általi számbavételéhez. Még a Magyar Nemzeti Bank viszonylag kisebb értékû 3,1 tonnás (kb. 37 milliárd forint) aranykészletével kapcsolatban is csak ködös tájékoztatást kapni az intézmény sajtóosztályától. Ez a ködösítés ideális táptalaj a spekulációk számára. Egyes szakírók például úgy gondolják, a titkolózás valódi oka nem is a biztonság, hanem egyszerûen az, hogy az arany kínos módon hiányzik, és már rég nincs ott, ahol lennie kéne.
A köddé vált nemzeti banki aranytartalékok legendája egy széles körben elterjedt mítosz az internet világában. Ezek többsége egyetlen hivatalosan soha meg nem erõsített hírre vezethetõ vissza, mely szerint 2009-ben egy 70 tonna körüli aranyszállítmány érkezett az amerikai Fort Knoxból Kínába, amelyrõl aztán állítólag kiderült, hogy a rudak belsejében arany helyett volfrám volt, és csak a külsõ réteg készült aranyból.
A városi legendák körébe tartozó összeesküvés-elméleteknél már elgondolkodtatóbb okfejtéssel jelentkezik a sikeres nyersanyagpiaci befektetéseirõl ismert Eric Sprott, a Sprott Inc. fedezi alap vezetõje egy nemrégiben megjelent tanulmányban. Ennek lényege, hogy a nyugati világ jegybankjai jóval kevesebb aranyat birtokolnak ténylegesen, mint amennyirõl mérlegeikben számot adnak. Sprott számítása szerint az ezredforduló óta 2.268 tonnával növekedett az éves fizikai aranykereslet. Ezt a keresleti növekedést közel sem képes kielégíteni a kitermelésbõl és törtarany újrahasznosításból származó kínálat. Ezért a szerzõ szerint ebbõl az következik, hogy a világpiacra került arany többi része jobb magyarázat híján csak a nagy nyugati jegybankok trezorjaiból kerülhetett ki.
Hogy ez turpisság-e vagy sem, az nézõpont kérdése. A jegybankok szemszögébõl nem feltétlenül az, hiszen a hasztalan porosodásra ítélt „barbár ereklye” kamathozam fejében történõ kikölcsönzésén önmagában még nincs mit ellenezni. Amíg a kölcsönvevõ fizeti is a megállapodott kamatokat, addig ok sem kéne, hogy legyen aggodalomra. Problémává a dolog csak akkor növi ki magát, amikor netán szükség lenne arra az aranyra a pénzrendszer fedezetét megerõsítendõ, a pénzzel szembeni megroggyant bizalom helyreállítására, de a kölcsönvevõ azt nem tudja visszaadni, mert esetleg már maga is rég túladott rajta. Eric Sprott ugyanis azt feltételezi, hogy éppen ez következett be. Szerinte a londoni fizikai aranypiacon árjegyzõ szerepet betöltõ bankok (Bullion bank) a kölcsönvett aranyat a hatalmas kereslet kielégítésére például Kínába vagy Indiába adták el ékszer vagy befektetési arany formájában az elmúlt évek folyamán. Ha valamikor vissza kéne vásárolniuk ezt az óriási nemesfém-mennyiséget a világpiacon, mert egy kölcsönadó nemzeti bank egyszer csak visszakövetelné azt, akkor arra az aranyár Sprott szerint jól beláthatóan robbanásszerû emelkedéssel reagálna.
Forrás: Link
Németországban például valóságos mozgalom indult a „nemzet aranyával” kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalára és a nemesfém hazaszállítására, hiszen a német aranytartalékok kétharmadát Venezuelához hasonlóan az országon kívül, New Yorkban, Londonban és Párizsban õrzik – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
Amerikában a republikánusok egyik ez évi elnökjelöltje, az aranystandard lelkes híve, Ron Paul texasi képviselõ, már 2009-ben elkezdte firtatni az USA aranytartalékának meglétét. Ebbõl a célból Federal Reserve Transparency Act of 2009 néven törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz, ami egyebek mellett kötelezte volna a kincstárat egy független auditra az USA központi banki rendszere, a Fed tulajdonában lévõ arany mennyiségére vonatkozóan is. A törvényt a képviselõk 2010 májusában elutasították, pedig ilyen számbavételre utoljára 1954-ben került sor. Az amerikai aranykészletekkel kapcsolatos spekulációk azóta is egy örökzöld téma az Egyesült Államokban.
Németországban különösen idén tavasszal került az érdeklõdés középpontjába a Bundesbank aranykészlete, amikor valóságos népi kezdeményezés indult, a német aranytartalék hazahozatalára. Hasonló akcióba kezdett egyébként már tavaly szeptemberben több svájci parlamenti képviselõ is. Mostanra a német szervezõk hírverése beérett, és a német központi bank meghajlott a követelések elõtt, fõleg miután a német számvevõszék is felkarolta a civilek kezdeményezését. Kezdetben évi 50 tonna aranyat terveznek hazaszállítani New Yorkból három éven keresztül. Ez a csekély mennyiség egyelõre nem több szimbolikus lépésnél, de a homály eloszlatására a bank közleményt is adott ki a 3.496 tonnás aranykészlettel kapcsolatban.
A nemzeti banki aranytartalékok szerepe mostanság felértékelõdõben van a papírpénzekbe fektetett bizalom világméretû megrendülésének idején. Éppen ezért sokak számára frusztráló, hogy a nemzeti pénzintézetek biztonsági okokra hivatkozva igyekeznek mélyen hallgatni errõl a témáról, és nem járulnak hozzá az aranykészletek pontos és független auditorok általi számbavételéhez. Még a Magyar Nemzeti Bank viszonylag kisebb értékû 3,1 tonnás (kb. 37 milliárd forint) aranykészletével kapcsolatban is csak ködös tájékoztatást kapni az intézmény sajtóosztályától. Ez a ködösítés ideális táptalaj a spekulációk számára. Egyes szakírók például úgy gondolják, a titkolózás valódi oka nem is a biztonság, hanem egyszerûen az, hogy az arany kínos módon hiányzik, és már rég nincs ott, ahol lennie kéne.
A köddé vált nemzeti banki aranytartalékok legendája egy széles körben elterjedt mítosz az internet világában. Ezek többsége egyetlen hivatalosan soha meg nem erõsített hírre vezethetõ vissza, mely szerint 2009-ben egy 70 tonna körüli aranyszállítmány érkezett az amerikai Fort Knoxból Kínába, amelyrõl aztán állítólag kiderült, hogy a rudak belsejében arany helyett volfrám volt, és csak a külsõ réteg készült aranyból.
A városi legendák körébe tartozó összeesküvés-elméleteknél már elgondolkodtatóbb okfejtéssel jelentkezik a sikeres nyersanyagpiaci befektetéseirõl ismert Eric Sprott, a Sprott Inc. fedezi alap vezetõje egy nemrégiben megjelent tanulmányban. Ennek lényege, hogy a nyugati világ jegybankjai jóval kevesebb aranyat birtokolnak ténylegesen, mint amennyirõl mérlegeikben számot adnak. Sprott számítása szerint az ezredforduló óta 2.268 tonnával növekedett az éves fizikai aranykereslet. Ezt a keresleti növekedést közel sem képes kielégíteni a kitermelésbõl és törtarany újrahasznosításból származó kínálat. Ezért a szerzõ szerint ebbõl az következik, hogy a világpiacra került arany többi része jobb magyarázat híján csak a nagy nyugati jegybankok trezorjaiból kerülhetett ki.
Hogy ez turpisság-e vagy sem, az nézõpont kérdése. A jegybankok szemszögébõl nem feltétlenül az, hiszen a hasztalan porosodásra ítélt „barbár ereklye” kamathozam fejében történõ kikölcsönzésén önmagában még nincs mit ellenezni. Amíg a kölcsönvevõ fizeti is a megállapodott kamatokat, addig ok sem kéne, hogy legyen aggodalomra. Problémává a dolog csak akkor növi ki magát, amikor netán szükség lenne arra az aranyra a pénzrendszer fedezetét megerõsítendõ, a pénzzel szembeni megroggyant bizalom helyreállítására, de a kölcsönvevõ azt nem tudja visszaadni, mert esetleg már maga is rég túladott rajta. Eric Sprott ugyanis azt feltételezi, hogy éppen ez következett be. Szerinte a londoni fizikai aranypiacon árjegyzõ szerepet betöltõ bankok (Bullion bank) a kölcsönvett aranyat a hatalmas kereslet kielégítésére például Kínába vagy Indiába adták el ékszer vagy befektetési arany formájában az elmúlt évek folyamán. Ha valamikor vissza kéne vásárolniuk ezt az óriási nemesfém-mennyiséget a világpiacon, mert egy kölcsönadó nemzeti bank egyszer csak visszakövetelné azt, akkor arra az aranyár Sprott szerint jól beláthatóan robbanásszerû emelkedéssel reagálna.
Forrás: Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
porcica
- 2012. November 04. 10:02:08
#12 |
Perje
- 2012. November 05. 21:51:20
#13 |
Kore
- 2012. November 05. 22:22:19
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.