NĂŠ, a zsidajok rasszistĂĄk ĂŠs utĂĄljĂĄk a cigĂĄnyt, ahogy a tĂśbbiek is "kirekesztĂľk"? Mit nem olvasok? Domari =iramod, no akkor uccu neki szaladj a kĂŠszĂźlĂľ cigĂĄnyorszĂĄgba!
Izraelben ĂŠs PalesztinĂĄban kĂśrĂźlbelĂźl 10 ezer cigĂĄny ĂŠl, jelentĂľs rĂŠszĂźk Kelet-JeruzsĂĄlemben. UtĂłbbi kĂśzĂśssĂŠget lĂĄtogatta meg Nir Barkat jeruzsĂĄlemi polgĂĄrmester az ĂĄldozati Ăźnnepen. Ez alkalombĂłl mi is megismerkedĂźnk a kĂśzel-keleti cigĂĄnysĂĄggal.


A mĂşlt hĂŠt vasĂĄrnapjĂĄn az egĂŠsz muszlim vilĂĄg egyĂźtt Ăźnnepelte az ĂĄldozati Ăźnnepet. JeruzsĂĄlemben tĂ­zezrek vettek rĂŠszt a Templom-hegyen (al-Haram as-SarĂ­f) tartott kĂśzĂśs imĂĄkon. A nagy tĂśmegben, azonban volt egy csoport, amire kevĂŠsbĂŠ figyelt a mĂŠdia, ez a jeruzsĂĄlemi cigĂĄny kĂśzĂśssĂŠg. A magukat arabul domari-nak nevezĂľ csoport lĂŠtezĂŠsĂŠrĂľl kevesen tudnak mĂŠg a SzentfĂśldĂśn is, pedig a KĂśzel-Kelet orszĂĄgaiban a domarik mĂĄr a VI. szĂĄzadtĂłl kezdve jelen van, szĂĄmuk meghaladja a kĂŠtmilliĂłt.
Domari

A domarik többsége Törökországan, Egyiptomban, Afganisztánban és Indiában él, azonban kisebb közösségeket találunk Jordániában, Szíriában és természetesen Izraelben és Palesztinában is. A szentföldi palesztinok egy jelentõs része Kelet-Jeruzsálemben él, az Óváros falai között az Oroszlános Kapu közelében, valamint a Suafat menekülttáborban, de vannak még közösségeik szerte a Nyugati Parton és a Gázai övezetben. A domarik között vegyesen találunk keresztényeket és muszlimokat is, hagyományosan kézmûves iparral és mûvészetekkel foglalkoznak. Az egyik leghíresebb csoportja a közel-keleti romáknak az úgynevezett. ghawazi, akik a modern hastánc kialakulásához járultak hozzá táncmûvészetükkel.

Nir Barkat jeruzsálemi polgármester a domarikat a Jeruzsálem Óvárosában található központjukban látogatta meg a muszlim ünnep alkalmából. Az ünnepségen a közösség vezetõje bemutatta a polgármesternek a jeruzsálemi cigányok történelmét, valamint mesélt a közösség helyzetérõl is. A jeruzsálemi domarik a hagyomány szerint Szaladdin seregeivel együtt érkeztek 1187-ben Jeruzsálembe, ahol akárcsak a beduinok sátrakban kezdtek el élni, többségük az Olajfák-hegyén. A hatnapos háború során a helyi domarik többsége Jordániába és a Nyugati Partra menekült, akik maradtak beköltöztek társaik mellé az Óváros falai közé, ahol mind a mai napig élnek. A domarik többsége magát sem palesztinnak, sem izraelinek, sem arabnak nem vallja, a nagyobb részüknél a cigány identitás a legerõsebb.
A kĂśzĂśssĂŠg logĂłja (forrĂĄs)

A domariknak kettõs diszkriminációval kell szembenézniük, egyrészt az izraeli társadalom részérõl, amely arabságuk miatt diszkriminálja õket, másrészt a palesztin társadalom felõl, amely domari-létük miatt bánik a csoporttal negatívan. A palesztinai arabban a cigányokat nawar-nak nevezik, amely egyszerre jelöli a domarikat, valamint jelent még koszost, szegényt vagy szerencsétlent. A csoport szociális helyzete rendkívül rossz, többségük egy-két szobás lakásokban él nyolc vagy annál több gyerekkel. A gyerekek iskolázottsága alacsony, a 2000-es évek közepén a kétezer domari közül mindössze három-négy gyerek járt iskolába, amely szám az utóbbi években kezdett el nõni. Ezen szeretne változtatni Amún Szalim. A csoport karizmatikus vezetõje azért vette fel a kapcsolatot a jeruzsálemi városházával, hogy javítson közössége helyzetén. Szeretne létrehozni egy közösségi teret, ahol délutáni órák keretében a gyerekek és a nõk tanulhatnának, megismerkedhetnének saját kultúrájukkal, valamint saját nyelvüket a domot is elsajátíthatnák. A polgármester pozitívan nyilatkozott Szalim munkájáról: "Öröm látni azt az elszántságot, amivel együtt akarnak velünk dolgozni fõként az oktatás és az életminõség javításának területén, ezzel a lelkesedéssel már most sikerült javulást elérnünk mindkét területen."

A jeruzsálemi domarik többsége, se nem izraeli, se nem palesztin állampolgár, hanem jeruzsálemi lakosokként vannak adminisztrálva az izraeli bürokrácia részérõl, akárcsak a kelet-jeruzsálemi palesztinok. A domarik egy részének a célja, hogy izraeli állampolgárságot is szerezzenek, és a közösséget Izrael, akárcsak a drúzokat, külön kisebbségként kezelje. Sokuk szerint erre azért van szükségük, mert azzal, hogy két tûz közé kerültek a konfliktusban, közösségük csak leépül, és idõvel hagyományaik elvesznek a Közel-Kelet tengerében. Ellenben, ha legalább az egyik fél segítené õket, akkor sikerülhetne még hosszabb ideig fenntartani a domari közösséget Kelet-Jeruzsálemben, az Óváros falai között.
Link