Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Orosz depresszió
Ok-keresés, szódásüveg felrázás, bubi leeresztés és közben államfordulat-manõver. Okos! Növekvõ antagonizmus a hatalom és a nép között
A Stratégiai Kutatási Központ – amely nemrég nagyszabású tanulmányt tett közzé az oroszországi politikai helyzetrõl, s amely már 2011 tavaszán elõre jelezte, hogy Oroszországban ellenzéki tömegdemonstrációk várhatók – vezetõje, Mihail Dmitrijev a Moszkovszkij Komszomolec lapnak adott interjúban az oroszországi lakosság politikai hangulatát elemezte.
Dmitrijev szerint jelenleg az oroszországi lakosság még nincs kész egy forradalomra, de a „folyamat elindult”, s egyre többen gondolják azt, a jövõben lehetséges lesz egyfajta forradalom. Különösen az elmúlt fél évben következett be jelentõs hangulati változás az oroszországi lakosságban. Fél éve még sokan féltek egy forradalom gondolatától, ma viszomt egyre többen reális forgatókönyvként veszik számításba.
Ez nem azt jelenti, hogy az oroszországi lakosság kész a forradalomra, csak azt, sokan úgy gondolják, a forradalmi szcenárió egy a reális jövõképek közül. Ezenközben a választások értéke jelentõsen ledegradálódott: az emberek szerint a választások csak egy rituál részei, de nem a társadalom és a hatalom közötti interakció megtestesülései. Az emberek többsége úgy gondolja, részvétele semmit nem jelent a választások kimenetele szempontjából (ezt tükrözik a legutóbbi regionális választások kiábrándítóan alacsony részvételi arányai).
Az emberek többsége ma még nem hajlandó utcára menni tiltakozni, s a választási rendszerben sem bízik, a társadalom állapota depresszívnek nevezhetõ.
A Központ kutatása arra is rámutatott, hogy a dagesztániakra nem jellemzõ ez a fajta depresszió. Az orosz vidék passzív és elnyomott állapotban van, eközben a dagesztániak, s általában véve a kaukázusiak aktivitással igyekeznek javítani helyzetükön.
Erre példa, hogy a legutóbbi regionális választások a Kaukázusban nagyobb aktivitással zajlottak. Észak-Oszétiában az elit megosztott volt, ez fejezõdött ki az Oroszország Patriótái párt meglepõen jó eredményében. Észak-Oszétiában valódi tétje volt a választásoknak, s az emberek valóban aktívan bekapcsolódtak a folyamatba.
Pszichológiai értelemben a dagesztániák jobb állapotban vannak, mint az oroszok. Bár ez Moszkvából nézve mindig tûnik egyértelmûnek. Például, a moszkvai TV csatornákon nemrég közöltek egy hírt, miszerint Dagesztánban felrobbantottak egy rendõrposztot az egyik országúton. A Moszkvában élõ dagesztániak hazatelefonáltak rokonaiknak, azt kérdezve, már megint robbantottak, hogyan lehet ilyen körülmények között élni? A dagesztániak azt felelik nekik: egészen másról van szó. A rendõrök túl sokat kértek az áthaladásért, a népnek elfogyott a pénze. Ezért az egyik éjszakán felrobbantották az õrposztot. Most már nyugodtan lehet haladni az országúton. Azaz dagesztániak nem terrorizmusként értékelték ezt az akciót, hanem a rend helyreállításaként.
Oroszországban egyre növekvõ antagonizmus észlelhetõ a hatalom és a nép között. Egyre kevesebben gondolják, hogy a hatalom képes megoldani a problémákat. Ez nagyon komoly szignál. Putyin elnök PR akcióit egyre kevésbé fogadja el a nép. A korábbi PR akciókhoz (tigrisvadászat, állatmentés, víz alatti régészkedés) még elismerõ jóindulattal viszonyultak, a legutóbbi hasonló esetet, amikor az orosz elnök darvakkal repült Szibériában, viszont már ellenérzéssel fogadta az oroszországi társadalom.
A társadalom megújulást vár a hatalomtól és új vezetõket. A hatalom azonban láthatóan nem képes erre. A legutóbbi regionális választások az Egységes Oroszország növekvõ támogatottságát hozták, ami elvakítja a hatalmat.
Ha most is egy olyan gazdasági válság következne be, mint 2009-ben, akkor azt nem vészelné át olyan könnyen a hatalom, mint három éve. Polgárháború és vérontás nem lesz, de kezdetét veheti egy általános polgári engedetlenség: a hatalom alulról történõ nyomásra változhat meg.
A ’90-es években a hatalom sokkal népszerûtlenebb volt, ám 1998-tól kezdve Jelcin elnök a miniszterelnökök folyamatos cseréjével képes volt azt az illúziót kelteni, hogy a hatalom kész a változásra. Most viszont Putyin nem gondolja azt, hogy komoly változtatásra lenne szükség. A társadalom egyelõre nem azt várja Putyintól, hogy távozzon, hanem azt, hogy építse fel utódját, amivel Jelcin is foglalkozott elnöksége utolsó periódusában.
Medvegyev, amikor 2011 õszén bejelentette, hogy Putyint javasolja a következõ elnöknek, eltemette a saját népszerûségét, a belé vetett bizalmat. A nép megsértõdött Medvegyevre, úgy vélték, a Kreml vezetõi a társadalom beleszólása nélkül akartak dönteni az elnöki tisztségrõl.
A társadalomban ellenérzéseket váltott ki a hatalom represszív politikája, különösen a gyülekezési törvény drákói megszigorítása. Ez még a falvakban is visszhangot váltott ki, mert elvben egy falugyûlést sem lehetne megtartani a hatalom engedélye és kontrollja nélkül. Az emberek úgy érzik, joguk van szabadon gyülekezni és kifejezni elégedetlenségüket.
(Depresszija rosszijszkogo maszstaba, Moszkovszkij Komszomolec, 2012. 11. 06.)
Link
A Stratégiai Kutatási Központ – amely nemrég nagyszabású tanulmányt tett közzé az oroszországi politikai helyzetrõl, s amely már 2011 tavaszán elõre jelezte, hogy Oroszországban ellenzéki tömegdemonstrációk várhatók – vezetõje, Mihail Dmitrijev a Moszkovszkij Komszomolec lapnak adott interjúban az oroszországi lakosság politikai hangulatát elemezte.
Dmitrijev szerint jelenleg az oroszországi lakosság még nincs kész egy forradalomra, de a „folyamat elindult”, s egyre többen gondolják azt, a jövõben lehetséges lesz egyfajta forradalom. Különösen az elmúlt fél évben következett be jelentõs hangulati változás az oroszországi lakosságban. Fél éve még sokan féltek egy forradalom gondolatától, ma viszomt egyre többen reális forgatókönyvként veszik számításba.
Ez nem azt jelenti, hogy az oroszországi lakosság kész a forradalomra, csak azt, sokan úgy gondolják, a forradalmi szcenárió egy a reális jövõképek közül. Ezenközben a választások értéke jelentõsen ledegradálódott: az emberek szerint a választások csak egy rituál részei, de nem a társadalom és a hatalom közötti interakció megtestesülései. Az emberek többsége úgy gondolja, részvétele semmit nem jelent a választások kimenetele szempontjából (ezt tükrözik a legutóbbi regionális választások kiábrándítóan alacsony részvételi arányai).
Az emberek többsége ma még nem hajlandó utcára menni tiltakozni, s a választási rendszerben sem bízik, a társadalom állapota depresszívnek nevezhetõ.
A Központ kutatása arra is rámutatott, hogy a dagesztániakra nem jellemzõ ez a fajta depresszió. Az orosz vidék passzív és elnyomott állapotban van, eközben a dagesztániak, s általában véve a kaukázusiak aktivitással igyekeznek javítani helyzetükön.
Erre példa, hogy a legutóbbi regionális választások a Kaukázusban nagyobb aktivitással zajlottak. Észak-Oszétiában az elit megosztott volt, ez fejezõdött ki az Oroszország Patriótái párt meglepõen jó eredményében. Észak-Oszétiában valódi tétje volt a választásoknak, s az emberek valóban aktívan bekapcsolódtak a folyamatba.
Pszichológiai értelemben a dagesztániák jobb állapotban vannak, mint az oroszok. Bár ez Moszkvából nézve mindig tûnik egyértelmûnek. Például, a moszkvai TV csatornákon nemrég közöltek egy hírt, miszerint Dagesztánban felrobbantottak egy rendõrposztot az egyik országúton. A Moszkvában élõ dagesztániak hazatelefonáltak rokonaiknak, azt kérdezve, már megint robbantottak, hogyan lehet ilyen körülmények között élni? A dagesztániak azt felelik nekik: egészen másról van szó. A rendõrök túl sokat kértek az áthaladásért, a népnek elfogyott a pénze. Ezért az egyik éjszakán felrobbantották az õrposztot. Most már nyugodtan lehet haladni az országúton. Azaz dagesztániak nem terrorizmusként értékelték ezt az akciót, hanem a rend helyreállításaként.
Oroszországban egyre növekvõ antagonizmus észlelhetõ a hatalom és a nép között. Egyre kevesebben gondolják, hogy a hatalom képes megoldani a problémákat. Ez nagyon komoly szignál. Putyin elnök PR akcióit egyre kevésbé fogadja el a nép. A korábbi PR akciókhoz (tigrisvadászat, állatmentés, víz alatti régészkedés) még elismerõ jóindulattal viszonyultak, a legutóbbi hasonló esetet, amikor az orosz elnök darvakkal repült Szibériában, viszont már ellenérzéssel fogadta az oroszországi társadalom.
A társadalom megújulást vár a hatalomtól és új vezetõket. A hatalom azonban láthatóan nem képes erre. A legutóbbi regionális választások az Egységes Oroszország növekvõ támogatottságát hozták, ami elvakítja a hatalmat.
Ha most is egy olyan gazdasági válság következne be, mint 2009-ben, akkor azt nem vészelné át olyan könnyen a hatalom, mint három éve. Polgárháború és vérontás nem lesz, de kezdetét veheti egy általános polgári engedetlenség: a hatalom alulról történõ nyomásra változhat meg.
A ’90-es években a hatalom sokkal népszerûtlenebb volt, ám 1998-tól kezdve Jelcin elnök a miniszterelnökök folyamatos cseréjével képes volt azt az illúziót kelteni, hogy a hatalom kész a változásra. Most viszont Putyin nem gondolja azt, hogy komoly változtatásra lenne szükség. A társadalom egyelõre nem azt várja Putyintól, hogy távozzon, hanem azt, hogy építse fel utódját, amivel Jelcin is foglalkozott elnöksége utolsó periódusában.
Medvegyev, amikor 2011 õszén bejelentette, hogy Putyint javasolja a következõ elnöknek, eltemette a saját népszerûségét, a belé vetett bizalmat. A nép megsértõdött Medvegyevre, úgy vélték, a Kreml vezetõi a társadalom beleszólása nélkül akartak dönteni az elnöki tisztségrõl.
A társadalomban ellenérzéseket váltott ki a hatalom represszív politikája, különösen a gyülekezési törvény drákói megszigorítása. Ez még a falvakban is visszhangot váltott ki, mert elvben egy falugyûlést sem lehetne megtartani a hatalom engedélye és kontrollja nélkül. Az emberek úgy érzik, joguk van szabadon gyülekezni és kifejezni elégedetlenségüket.
(Depresszija rosszijszkogo maszstaba, Moszkovszkij Komszomolec, 2012. 11. 06.)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2012. November 07. 08:02:49
#2 |
Perje
- 2012. November 07. 19:40:05
#3 |
postaimre
- 2012. November 07. 20:08:27
#4 |
Perje
- 2012. November 10. 00:04:28
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.