Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ismétlésnek! Itt a pén(is)z, hol a pénz?
Afrika, summertime nélkül is
Megdöbbentõ elemzés jelent meg nemrég a brit The Guardian címû lapban A jólét nem csorog le, hanem adóparadicsomokba áramlik címmel.
Nem az a megdöbbentõ, hogy a cikk által elemzett jelenség létezik, hanem az, hogy egyrészt mekkora volumenû a vagyonkimentés, másrészt, hogy mennyire tehetetlen a világ a pusztító következményeket illetõen. A cím a neoliberális mitológia azon dogmájára utal, miszerint a „jólét lecsorog”, ami azt jelenti, hogy azért kell mindig a gazdagok számára adni az adókedvezményeket, mert majd õk ezt a pénzt befektetik, ettõl gyorsul a gazdasági növekedés, és mindenki egyre gazdagabb lesz.
Az egykulcsos adó gondolata a leglátványosabb eleme ennek a mitológiának, hiszen ez értelemszerûen a legnagyobb jövedelmûeket juttatja még kedvezõbb helyzetbe. És a liberális mitológia szerint a gazdagok alig várják, hogy azt a sok ingyen pénzt, amit az adócsökkentésekkel ajándékba kapnak, a szegények javát szolgáló munkahelyteremtõ beruházásokra költsék.
Azonban az egykulcsos adó, ahogy az várható volt, nálunk sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, nem gyorsította fel a gazdasági növekedést, és nem növelte a foglalkoztatást, sõt ennek inkább az ellenkezõje következett be. Ám kétségtelen az is, hogy a gazdagok, különösen a leggazdagabbak jövedelmeit a világon mindenütt igen nehezen „fogják meg” az adóhatóságok, mert a gazdagok értik a módját annak, hogyan kell kimenteni mesés jövedelmeiket. Az adócsökkentés, vagy akár az egykulcsos adó bevezetése sem szokta meghatni õket, a kimentés ilyenkor is zavartalanul folyik tovább, ahelyett, hogy itthon tartanák, s befektetnék jövedelmeiket.
A kimentés többnyire az adóparadicsomokon keresztül megy végbe. Az adóparadicsomok olyan államok, amelyek úgy versenyeznek a külföldi pénzekért, hogy a számlatulajdonosoknak anonimitást biztosítanak. Emellett alacsony adókulcsokat állapítanak meg számukra, és sok esetben a helyi ügyvédi irodák is segítenek eltüntetni a befektetõk pénzét az otthoni adóhatóságok szeme elõl. Óvatos becslés szerint is legalább 21 ezer milliárd dollár kerülte el az elmúlt évtizedekben az adózást, de valójában az adóparadicsomokba, offshore cégekbe menekülõ tõke összege elérheti a 32 ezer milliárd dollárt is – ez pedig több mint kétszerese a teljes egyévi amerikai gazdasági teljesítménynek. Valójában a világon évente megtermelt jövedelem legalább 40–45 százaléka csorog be a globális feketegazdaságba. Ha ezt a pénzt megadóztatták volna, abból több reménytelen helyzetben lévõ, fõként ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam problémáit megoldhatták volna. De könnyedén kezelhették volna az euróválságot is – derül ki a Guardian írásából. Összesen több mint tízmillió ember tart külföldön pénzt, de a teljes összeg majdnem fele mindössze 92 ezer (tehát nem egészen 1 százaléknyi!) ember számláin összpontosul – írta a tanulmány, amit James Henry, a McKinsey tanácsadó cég korábbi vezetõ közgazdásza készített a Tax Justice Network aktivista szervezetnek.
A számokból kiderül, hogy itt nem „kispályásokról” van szó. Az összeg fele olyanok kezében van, akik csak az ilyen adóparadicsomokban fejenként legalább százmillió dollárt, vagyis körülbelül 22-23 milliárd forintnak megfelelõ összeget tartanak. És legalább ekkora, ha nem nagyobb azoknak a luxusingatlanoknak, -hajóknak, repülõgépeknek az értéke, amelyeket szintén a kisíbolt pénzeken vásároltak. Számos esetben az eddig összesen kiáramlott pénz meghaladja az adott ország éves nemzeti jövedelmét, vagy éppen a külsõ adósságállományát is.
Hazánk is ebbe a csoportba tartozik, a világ húsz legérintettebb országa közé sorolnak minket. A tanulmány becslései alapján hazánkból az elmúlt három évtizedben 242 milliárd dollárt menekítettek ki adózatlanul. Ezzel valamennyi közép-európai szomszédunkat túlszárnyaljuk, a sokkal nagyobb Lengyelország esetében ez az összeg csak 165 milliárd dollár, de még Oroszország esetében is csak 800, Kína esetében pedig 1200 milliárd. Az egy fõre esõ globális kifosztási ráta tehát Magyarország esetében kirívóan magas, csak latin- amerikai és leginkább afrikai országok elõznek meg bennünket. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen országok esetében a valóságos jövedelemkülönbségek sokkal magasabbak, mint amilyennek azt a hivatalos statisztikák mutatják.
Hazánk jövedelemkülönbség- mutatói egyébként az elmúlt harmincöt évben folyamatosan növekedõben vannak. Ez a döbbenetes adat azokat látszik igazolni, akik azt mondogatják, hogy hála istennek, a latin-amerikanizálódástól már nem kell tartanunk, mert azokat a brutális jövedelemdifferenciálódási szinteket már rég meghaladtuk, ami nálunk most zajlik, az inkább már afrikanizálódás. És valóban, aki veszi a fáradságot, és az ország keleti felében északról dél felé haladva végig járja a határtól húsz-harminc kilométerre lévõ sávot, megrendítõ tapasztalatokkal gazdagodhat. Az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás olyan sokkoló jeleivel találkozhat, ami jelentõs részben ennek a kisíbolt 242 milliárd dollárnak a negatív lenyomata.
Egyelõre valóban semmi sem utal arra, hogy cinikus uralmi elitünk szembesülne a vészjósló fejleményekkel, sõt mintha éppen a „végfelszámolás” gyorsításában lennének érdekeltek. No persze, az ember akarata szabad. Viszont újra és újra emlékeztetni kell arra, hogy a Teremtõ a jogok, a lehetõségek és a felelõsségek ügyét egy csomagban tartja. És el is érkezik majd az igazság pillanata.
Bogár professzor
Az adóparadicsomok többsége nem független szigeteken van, hanem amerikai, brit és svájci pókhálóban. Miattuk fenntarthatatlanok a költségvetéseink.
Az offshore joghatóságokkal kapcsolatban a világ polgárainak többsége drasztikus tévedésben él. Azt gondolják ugyanis, hogy ezek jelentõsége marginális, néhány gazdagabb magánember vagy vállalat játékterei. A valóságban ez egyáltalán nem így van. Központi szerepet játszanak ezek az adóparadicsomok abban, hogy a nyugati világ újraelosztó rendszerei finanszírozhatlanok, a harmadik világ országai pedig semmit nem fejlõdnek.
Általában azonban két alapvetõ problémával állunk szemben az offshore-ral kapcsolatban. Elõször is nincs egyetértés abban, hogy mit tekintünk adóparadicsomnak. A nagyvállalatok fogságában lévõ államok és nemzetközi szervezetek ugyanis igen szûk definíciókkal igyekeznek leplezni a ténylegesen adóparadicsom-szerû mûködést. Másodszor pedig a jelenség lényegébõl adódóan nincs érdemi információnk az itt parkoltatott pénzek mennyiségével kapcsolatban. Nos, Nicholas Shaxson új könyve, a Treasure Island – Tax Havens and the Men Who Stole the World (Kincses Szigetek – Adóparadicsomok és akik ellopták a világot) érdekes új információkkal szolgál. Érdemes mindenkinek elolvasni a könyvet, akit a téma érdekel. Néhány példa arról miket is állít Shaxson:
• Svájc a világ egyik legnagyobb koszos pénzeket kezelõ központja. 2009-ben 2,1 billió dollárnyi pénz feküdt ott külföldiek nevén. A globális pénzügyi krízis elõtt ez 3,1 billió volt. Ennek fele európaiaktól, akiknek 80%-a nem vallotta be ezeket a pénzeket a hazai adóhatóságának. Az olasz pénzek esetében ez az arány 99%. Az már köztudott, hogy Svájc titkosított bankszámlákat tart fenn a Khadaffihoz és Mubarakhoz hasonló diktátoroknak, orosz oligarcháknak, harmadik világbeli tömeggyilkosoknak.
• A holland függõségi területeken évente 18 billió dollár csorog keresztül, ez 18-szor a holland GDP.
• A Kajmán szigeteken 25 000 lakosra 80 ezer regisztrált vállalkozás jut, köztük a hedge fundok három negyede.1,9 billió dollár fekszik itt, több mint a New York-i bankokban.
• A Tax Justice Network nevû NGO szerint 2005-ben a leggazdagabb magánszemélyek 11,5 billió dollárt pihentettek offshore megbízásokban. Ez kb. a világ teljes gazdagságának negyede, és megfelel az USA teljes évi GNP-jének. Az ezen megtakarítások meg nem adóztatása miatti adókiesések akár háromszorosa is lehetnek a teljes évi segélynek, amelyet a gazdag országok a szegényebbeknek fizetnek.
• Minden Afrikának juttatott 1 dollár után 10 dollárnyi pénz folyik ki ezekbõl az államokból offshore központokba. Ha valakit tényleg érdekel, miért nem zárkózik fel Afrika, ez a kérdés megkerülhetetlen.
• Egy tudományos felmérés szerint az USA száz legnagyobb multijából kilencvenkilencnek kiterjedt offshore telephelyhálózata van. Ami lehetséges, az onnantól fogva elkerülhetetlen, mivel a versenytársak is csinálják.
Az offshore tevékenység igen jelentõs része ténylegesen nem is távoli apró szigeteken történik, hanem olyan onshore területeken, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, Svájc, vagy Hollandia.
Az adóparadicsomok többsége NEM apró független karibi sziget!
Az adóparadicsomként mûködõ szigetek pedig nem teljesen független államok, hanem leginkább brit és amerikai függésben vannak. A britek 1973-as uniós belépésükkor külön bebiztosították, hogy a Csatorna-szigetek (Guernsey, Jersey, Isle of Man és hasonló Crown Dependencies) ne legyenek az EU részei, ne kelljen alkalmazniuk az uniós tõkepiaci jogot. Ugyanezt tették Hong Konggal és Makaóval a kínai tõke felszívására, a karibi szigetekkel (Bahama, Kajmán Szigetek, Brit Virgin szigetek) az amerikai tõke bevonzására.
Amerika a világ egyik legnagyobb onshore offshore központja. Ezen belül is kiemelkednek egyes tagállamok (Nevada, Wyomnig), és különösen Delaware. Amikor Barack Obama egyszer megemlítette, hogy a Kajmán Szigeteken létezik egy Ugland House nevû épület, ahova 12 000 vállalat van bejegyezve, Anthony Travers, a kajmáni Pénzügyi Felügyelet elnöke a következõvel válaszolt: Delaware fõvárosában, Wilmingtonban, az Orange Street 1209 alatt 217 000 vállalat van bejegyezve… A Fortune 500 vállalatainak kétharmada Delaware-ben van bejegyezve, akárcsak a 2007-es elsõdleges kibocsátások 90%-a.
Az offshore központok létezése ellehetetleníti a nemzetközi tõkebefektetések nyomon követését is. Vajon véletlen-e, hogy 2007-ben a Kínába irányuló külföldi mûködõtõke befektetések nem Japánból, az USA-ból vagy Dél-Koreából jöttek, hanem mindenkit megelõzve Hong Kongból és a Brit Virgin Szigetekrõl? Vajon véletlen-e, hogy az Indiába áramló külföldi mûködõtõke elsõ számú forrása 43%-al nem az USA, Kína vagy az Egyesült Királyság volt, hanem a brit pókhálóhoz kötõdõ Mauritius, a nemzetközi offshore rendszer új csillaga?
A Transparency International ismert nemzetközi korrupciós percepciós listáján 1993 óta folyamatosan elõkelõ helyen szerepelnek az olyan országok, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, vagy Svájc. Ez azonban csak a korrupció érzetét vizsgálja. 2009 Novemberében azonban a nemzetközi Tax Justice Network megjelentette Pénzügyi Titkossági Indexét, amely számos kulcsfontosságú szabályozás összehasonlításával jött létre, elkötelezett szakértõk közremûködésével. Kik vannak a lista tetején?
1. Egyesült Államok 2. Luxemburg 3. Svájc 4. Kajmán Szigetek 5. Egyesült Királyság
Némileg más lista. Köztük három uniós tagállam. Nem meglepõ, hogy az EU, amely lényegében egy kormányok által irányított szervezet, nem sokat tesz az offshore jogrendszerek szabályozására.
Az offshore rendszernek három fontos hatása van. A piaci hatékonyságra hivatkozva elvonja a finanszírozást a nyugati világban az 1933 és 1973 között kialakított jóléti rendszerektõl, amelyek a piaci fundamentalizmus ideológiája szerint folyamatosan 'túl drágák', ezért leépítésre szorulnak. Egészen valószínû, hogy az offshore rendszer megszüntetésével ismét fenntarthatóvá válnának ezek az újraelosztási rendszerek. Másrészt a könnyen befolyásolható adóparadicsomok létezésükkel zsarolási potenciált jelentenek az onshore nemzetállamok irányába, ahol ezen keresztül könnyedén elérhetõ az adócsökkentés, a dereguláció. Ez pedig a vagyon felfelé, a kockázatok lefelé történõ újraelosztását jelentik, illetve a jóléti rendszerekbõl történõ további forráskivonást. Harmadrészt pedig a fejlesztési pénzek töbszörösének elszivárgásán keresztül ellehetetlenítik a harmadik világbeli országok felzárkózását.
Ráadásul mivel a pénz hatalom, a névleg demokratikus államok érdemi döntéshozatalát is kiüresítik, látszólagossá teszik.
_________
Végezetül egy kis csemege az észak-koreai diktátorról, aki az EU szívében, Luxemburgban tartja a pénzét. Link itt.
Magyarországot kirabolták – itt vannak a tények…
Írta: hir.ma 2012. augusztus 7. kedd bûnügy
Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántõkét menekítettek ki a világ különbözõ adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend mégjobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között.
Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelõzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.
John Christensen a Hetek címû újságnak ma elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik.A megdöbbentõ adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!
John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.
Többéves kutatás után a héten jelent meg az elsõ átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdõ, vezetõ közgazdászokból és bankszakemberekbõl álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékû magánvagyon rejtõzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).„Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkezõ tartomány van, amelyek a nulla összegû vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára. „Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezõbb feltételek mellett forgassák a tõkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt, egyszerûen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.Az offshore ára (The Price of Offshore) címû kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a világgazdaság „fekete lyukaiban” több pénz tûnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetõk pénzébõl – a válságkezelésre biztosítani. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tõkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen „no name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezõbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentõövet igényelt. „A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs –, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerû adóparadicsomokban.”Európából Magyarország a legnagyobb kirabolt ország! Senki nem tud megelõzni bennünket…
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentõs magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe.
Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki.Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelõ Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról.
Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetõje sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentõs részét. Ebbõl a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentõövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fõ – kezében van. Õk azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezõk (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, õk az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.
A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tõkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttmûködést az országok között, hogy a pénz ne tûnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok mûködhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évrõl a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élõ ország valódi megmentésére.
Forrás: Hetek
A kérdés, hogy ki és kik voltak a felelõssek hazánkban ebben a rablássorozatban?Miért nem vonnak senkit felelõsségre? Ha valaki egy szalámit lop a boltból, azt egy életre megbélyegzik, aki milliárd dollárokat lop el az pedig az elithez tartozik.
Írja le Ön is véleményét alul a komment részben.Kapcsolat:
SoftBank
SoftBank Press Office
+ 81 3 6889 2300
vagy
Jim Barron / John Christiansen
212-687-8080 / 415-618-8750
vagy
Sprint
Bill White, Media Contact
913-794-1099 / bill.white@sprint.com
vagy
Brad Hampton, Investor Contact
800-259-3755 / investor.relations@sprint.com
Megdöbbentõ elemzés jelent meg nemrég a brit The Guardian címû lapban A jólét nem csorog le, hanem adóparadicsomokba áramlik címmel.
Nem az a megdöbbentõ, hogy a cikk által elemzett jelenség létezik, hanem az, hogy egyrészt mekkora volumenû a vagyonkimentés, másrészt, hogy mennyire tehetetlen a világ a pusztító következményeket illetõen. A cím a neoliberális mitológia azon dogmájára utal, miszerint a „jólét lecsorog”, ami azt jelenti, hogy azért kell mindig a gazdagok számára adni az adókedvezményeket, mert majd õk ezt a pénzt befektetik, ettõl gyorsul a gazdasági növekedés, és mindenki egyre gazdagabb lesz.
Az egykulcsos adó gondolata a leglátványosabb eleme ennek a mitológiának, hiszen ez értelemszerûen a legnagyobb jövedelmûeket juttatja még kedvezõbb helyzetbe. És a liberális mitológia szerint a gazdagok alig várják, hogy azt a sok ingyen pénzt, amit az adócsökkentésekkel ajándékba kapnak, a szegények javát szolgáló munkahelyteremtõ beruházásokra költsék.
Azonban az egykulcsos adó, ahogy az várható volt, nálunk sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, nem gyorsította fel a gazdasági növekedést, és nem növelte a foglalkoztatást, sõt ennek inkább az ellenkezõje következett be. Ám kétségtelen az is, hogy a gazdagok, különösen a leggazdagabbak jövedelmeit a világon mindenütt igen nehezen „fogják meg” az adóhatóságok, mert a gazdagok értik a módját annak, hogyan kell kimenteni mesés jövedelmeiket. Az adócsökkentés, vagy akár az egykulcsos adó bevezetése sem szokta meghatni õket, a kimentés ilyenkor is zavartalanul folyik tovább, ahelyett, hogy itthon tartanák, s befektetnék jövedelmeiket.
A kimentés többnyire az adóparadicsomokon keresztül megy végbe. Az adóparadicsomok olyan államok, amelyek úgy versenyeznek a külföldi pénzekért, hogy a számlatulajdonosoknak anonimitást biztosítanak. Emellett alacsony adókulcsokat állapítanak meg számukra, és sok esetben a helyi ügyvédi irodák is segítenek eltüntetni a befektetõk pénzét az otthoni adóhatóságok szeme elõl. Óvatos becslés szerint is legalább 21 ezer milliárd dollár kerülte el az elmúlt évtizedekben az adózást, de valójában az adóparadicsomokba, offshore cégekbe menekülõ tõke összege elérheti a 32 ezer milliárd dollárt is – ez pedig több mint kétszerese a teljes egyévi amerikai gazdasági teljesítménynek. Valójában a világon évente megtermelt jövedelem legalább 40–45 százaléka csorog be a globális feketegazdaságba. Ha ezt a pénzt megadóztatták volna, abból több reménytelen helyzetben lévõ, fõként ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam problémáit megoldhatták volna. De könnyedén kezelhették volna az euróválságot is – derül ki a Guardian írásából. Összesen több mint tízmillió ember tart külföldön pénzt, de a teljes összeg majdnem fele mindössze 92 ezer (tehát nem egészen 1 százaléknyi!) ember számláin összpontosul – írta a tanulmány, amit James Henry, a McKinsey tanácsadó cég korábbi vezetõ közgazdásza készített a Tax Justice Network aktivista szervezetnek.
A számokból kiderül, hogy itt nem „kispályásokról” van szó. Az összeg fele olyanok kezében van, akik csak az ilyen adóparadicsomokban fejenként legalább százmillió dollárt, vagyis körülbelül 22-23 milliárd forintnak megfelelõ összeget tartanak. És legalább ekkora, ha nem nagyobb azoknak a luxusingatlanoknak, -hajóknak, repülõgépeknek az értéke, amelyeket szintén a kisíbolt pénzeken vásároltak. Számos esetben az eddig összesen kiáramlott pénz meghaladja az adott ország éves nemzeti jövedelmét, vagy éppen a külsõ adósságállományát is.
Hazánk is ebbe a csoportba tartozik, a világ húsz legérintettebb országa közé sorolnak minket. A tanulmány becslései alapján hazánkból az elmúlt három évtizedben 242 milliárd dollárt menekítettek ki adózatlanul. Ezzel valamennyi közép-európai szomszédunkat túlszárnyaljuk, a sokkal nagyobb Lengyelország esetében ez az összeg csak 165 milliárd dollár, de még Oroszország esetében is csak 800, Kína esetében pedig 1200 milliárd. Az egy fõre esõ globális kifosztási ráta tehát Magyarország esetében kirívóan magas, csak latin- amerikai és leginkább afrikai országok elõznek meg bennünket. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen országok esetében a valóságos jövedelemkülönbségek sokkal magasabbak, mint amilyennek azt a hivatalos statisztikák mutatják.
Hazánk jövedelemkülönbség- mutatói egyébként az elmúlt harmincöt évben folyamatosan növekedõben vannak. Ez a döbbenetes adat azokat látszik igazolni, akik azt mondogatják, hogy hála istennek, a latin-amerikanizálódástól már nem kell tartanunk, mert azokat a brutális jövedelemdifferenciálódási szinteket már rég meghaladtuk, ami nálunk most zajlik, az inkább már afrikanizálódás. És valóban, aki veszi a fáradságot, és az ország keleti felében északról dél felé haladva végig járja a határtól húsz-harminc kilométerre lévõ sávot, megrendítõ tapasztalatokkal gazdagodhat. Az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás olyan sokkoló jeleivel találkozhat, ami jelentõs részben ennek a kisíbolt 242 milliárd dollárnak a negatív lenyomata.
Egyelõre valóban semmi sem utal arra, hogy cinikus uralmi elitünk szembesülne a vészjósló fejleményekkel, sõt mintha éppen a „végfelszámolás” gyorsításában lennének érdekeltek. No persze, az ember akarata szabad. Viszont újra és újra emlékeztetni kell arra, hogy a Teremtõ a jogok, a lehetõségek és a felelõsségek ügyét egy csomagban tartja. És el is érkezik majd az igazság pillanata.
Bogár professzor
Az adóparadicsomok többsége nem független szigeteken van, hanem amerikai, brit és svájci pókhálóban. Miattuk fenntarthatatlanok a költségvetéseink.
Az offshore joghatóságokkal kapcsolatban a világ polgárainak többsége drasztikus tévedésben él. Azt gondolják ugyanis, hogy ezek jelentõsége marginális, néhány gazdagabb magánember vagy vállalat játékterei. A valóságban ez egyáltalán nem így van. Központi szerepet játszanak ezek az adóparadicsomok abban, hogy a nyugati világ újraelosztó rendszerei finanszírozhatlanok, a harmadik világ országai pedig semmit nem fejlõdnek.
Általában azonban két alapvetõ problémával állunk szemben az offshore-ral kapcsolatban. Elõször is nincs egyetértés abban, hogy mit tekintünk adóparadicsomnak. A nagyvállalatok fogságában lévõ államok és nemzetközi szervezetek ugyanis igen szûk definíciókkal igyekeznek leplezni a ténylegesen adóparadicsom-szerû mûködést. Másodszor pedig a jelenség lényegébõl adódóan nincs érdemi információnk az itt parkoltatott pénzek mennyiségével kapcsolatban. Nos, Nicholas Shaxson új könyve, a Treasure Island – Tax Havens and the Men Who Stole the World (Kincses Szigetek – Adóparadicsomok és akik ellopták a világot) érdekes új információkkal szolgál. Érdemes mindenkinek elolvasni a könyvet, akit a téma érdekel. Néhány példa arról miket is állít Shaxson:
• Svájc a világ egyik legnagyobb koszos pénzeket kezelõ központja. 2009-ben 2,1 billió dollárnyi pénz feküdt ott külföldiek nevén. A globális pénzügyi krízis elõtt ez 3,1 billió volt. Ennek fele európaiaktól, akiknek 80%-a nem vallotta be ezeket a pénzeket a hazai adóhatóságának. Az olasz pénzek esetében ez az arány 99%. Az már köztudott, hogy Svájc titkosított bankszámlákat tart fenn a Khadaffihoz és Mubarakhoz hasonló diktátoroknak, orosz oligarcháknak, harmadik világbeli tömeggyilkosoknak.
• A holland függõségi területeken évente 18 billió dollár csorog keresztül, ez 18-szor a holland GDP.
• A Kajmán szigeteken 25 000 lakosra 80 ezer regisztrált vállalkozás jut, köztük a hedge fundok három negyede.1,9 billió dollár fekszik itt, több mint a New York-i bankokban.
• A Tax Justice Network nevû NGO szerint 2005-ben a leggazdagabb magánszemélyek 11,5 billió dollárt pihentettek offshore megbízásokban. Ez kb. a világ teljes gazdagságának negyede, és megfelel az USA teljes évi GNP-jének. Az ezen megtakarítások meg nem adóztatása miatti adókiesések akár háromszorosa is lehetnek a teljes évi segélynek, amelyet a gazdag országok a szegényebbeknek fizetnek.
• Minden Afrikának juttatott 1 dollár után 10 dollárnyi pénz folyik ki ezekbõl az államokból offshore központokba. Ha valakit tényleg érdekel, miért nem zárkózik fel Afrika, ez a kérdés megkerülhetetlen.
• Egy tudományos felmérés szerint az USA száz legnagyobb multijából kilencvenkilencnek kiterjedt offshore telephelyhálózata van. Ami lehetséges, az onnantól fogva elkerülhetetlen, mivel a versenytársak is csinálják.
Az offshore tevékenység igen jelentõs része ténylegesen nem is távoli apró szigeteken történik, hanem olyan onshore területeken, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, Svájc, vagy Hollandia.
Az adóparadicsomok többsége NEM apró független karibi sziget!
Az adóparadicsomként mûködõ szigetek pedig nem teljesen független államok, hanem leginkább brit és amerikai függésben vannak. A britek 1973-as uniós belépésükkor külön bebiztosították, hogy a Csatorna-szigetek (Guernsey, Jersey, Isle of Man és hasonló Crown Dependencies) ne legyenek az EU részei, ne kelljen alkalmazniuk az uniós tõkepiaci jogot. Ugyanezt tették Hong Konggal és Makaóval a kínai tõke felszívására, a karibi szigetekkel (Bahama, Kajmán Szigetek, Brit Virgin szigetek) az amerikai tõke bevonzására.
Amerika a világ egyik legnagyobb onshore offshore központja. Ezen belül is kiemelkednek egyes tagállamok (Nevada, Wyomnig), és különösen Delaware. Amikor Barack Obama egyszer megemlítette, hogy a Kajmán Szigeteken létezik egy Ugland House nevû épület, ahova 12 000 vállalat van bejegyezve, Anthony Travers, a kajmáni Pénzügyi Felügyelet elnöke a következõvel válaszolt: Delaware fõvárosában, Wilmingtonban, az Orange Street 1209 alatt 217 000 vállalat van bejegyezve… A Fortune 500 vállalatainak kétharmada Delaware-ben van bejegyezve, akárcsak a 2007-es elsõdleges kibocsátások 90%-a.
Az offshore központok létezése ellehetetleníti a nemzetközi tõkebefektetések nyomon követését is. Vajon véletlen-e, hogy 2007-ben a Kínába irányuló külföldi mûködõtõke befektetések nem Japánból, az USA-ból vagy Dél-Koreából jöttek, hanem mindenkit megelõzve Hong Kongból és a Brit Virgin Szigetekrõl? Vajon véletlen-e, hogy az Indiába áramló külföldi mûködõtõke elsõ számú forrása 43%-al nem az USA, Kína vagy az Egyesült Királyság volt, hanem a brit pókhálóhoz kötõdõ Mauritius, a nemzetközi offshore rendszer új csillaga?
A Transparency International ismert nemzetközi korrupciós percepciós listáján 1993 óta folyamatosan elõkelõ helyen szerepelnek az olyan országok, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, vagy Svájc. Ez azonban csak a korrupció érzetét vizsgálja. 2009 Novemberében azonban a nemzetközi Tax Justice Network megjelentette Pénzügyi Titkossági Indexét, amely számos kulcsfontosságú szabályozás összehasonlításával jött létre, elkötelezett szakértõk közremûködésével. Kik vannak a lista tetején?
1. Egyesült Államok 2. Luxemburg 3. Svájc 4. Kajmán Szigetek 5. Egyesült Királyság
Némileg más lista. Köztük három uniós tagállam. Nem meglepõ, hogy az EU, amely lényegében egy kormányok által irányított szervezet, nem sokat tesz az offshore jogrendszerek szabályozására.
Az offshore rendszernek három fontos hatása van. A piaci hatékonyságra hivatkozva elvonja a finanszírozást a nyugati világban az 1933 és 1973 között kialakított jóléti rendszerektõl, amelyek a piaci fundamentalizmus ideológiája szerint folyamatosan 'túl drágák', ezért leépítésre szorulnak. Egészen valószínû, hogy az offshore rendszer megszüntetésével ismét fenntarthatóvá válnának ezek az újraelosztási rendszerek. Másrészt a könnyen befolyásolható adóparadicsomok létezésükkel zsarolási potenciált jelentenek az onshore nemzetállamok irányába, ahol ezen keresztül könnyedén elérhetõ az adócsökkentés, a dereguláció. Ez pedig a vagyon felfelé, a kockázatok lefelé történõ újraelosztását jelentik, illetve a jóléti rendszerekbõl történõ további forráskivonást. Harmadrészt pedig a fejlesztési pénzek töbszörösének elszivárgásán keresztül ellehetetlenítik a harmadik világbeli országok felzárkózását.
Ráadásul mivel a pénz hatalom, a névleg demokratikus államok érdemi döntéshozatalát is kiüresítik, látszólagossá teszik.
_________
Végezetül egy kis csemege az észak-koreai diktátorról, aki az EU szívében, Luxemburgban tartja a pénzét. Link itt.
Magyarországot kirabolták – itt vannak a tények…
Írta: hir.ma 2012. augusztus 7. kedd bûnügy
Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántõkét menekítettek ki a világ különbözõ adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend mégjobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között.
Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelõzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.
John Christensen a Hetek címû újságnak ma elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik.A megdöbbentõ adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!
John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.
Többéves kutatás után a héten jelent meg az elsõ átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdõ, vezetõ közgazdászokból és bankszakemberekbõl álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékû magánvagyon rejtõzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).„Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkezõ tartomány van, amelyek a nulla összegû vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára. „Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezõbb feltételek mellett forgassák a tõkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt, egyszerûen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.Az offshore ára (The Price of Offshore) címû kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a világgazdaság „fekete lyukaiban” több pénz tûnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetõk pénzébõl – a válságkezelésre biztosítani. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tõkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen „no name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezõbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentõövet igényelt. „A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs –, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerû adóparadicsomokban.”Európából Magyarország a legnagyobb kirabolt ország! Senki nem tud megelõzni bennünket…
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentõs magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe.
Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki.Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelõ Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról.
Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetõje sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentõs részét. Ebbõl a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentõövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fõ – kezében van. Õk azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezõk (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, õk az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.
A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tõkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttmûködést az országok között, hogy a pénz ne tûnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok mûködhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évrõl a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élõ ország valódi megmentésére.
Forrás: Hetek
A kérdés, hogy ki és kik voltak a felelõssek hazánkban ebben a rablássorozatban?Miért nem vonnak senkit felelõsségre? Ha valaki egy szalámit lop a boltból, azt egy életre megbélyegzik, aki milliárd dollárokat lop el az pedig az elithez tartozik.
Írja le Ön is véleményét alul a komment részben.Kapcsolat:
SoftBank
SoftBank Press Office
+ 81 3 6889 2300
vagy
Jim Barron / John Christiansen
212-687-8080 / 415-618-8750
vagy
Sprint
Bill White, Media Contact
913-794-1099 / bill.white@sprint.com
vagy
Brad Hampton, Investor Contact
800-259-3755 / investor.relations@sprint.com
Hozzaszolasok
#1 |
fapipa
- 2012. November 07. 09:21:50
#2 |
turan
- 2012. November 07. 10:44:56
#3 |
postaimre
- 2012. November 07. 11:18:42
#4 |
turan
- 2012. November 07. 11:38:19
#5 |
turan
- 2012. November 07. 11:42:22
#6 |
lica
- 2012. November 08. 19:18:35
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.