Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Minden trükköt ismernek Amszterdam legöregebb kurvái
Job Cohen? Nahát! A 70 éves Martine és Louise Fokkens egypetéjû ikrek, és õk Amszterdam legöregebb prostituáltjai: ketten együtt már eltöltöttek száz évet a város piros lámpás negyedének kirakataiban, hívogatva a férfiakat, akik közül - állítják - összesen 355 ezerrel le is feküdtek. Martine még mindig dolgozik. Körülöttük alakult igazán naggyá és nemzetközivé az amszterdami szexpiac, most pedig azt kell végignézniük, ahogy a város megpróbálja visszaszorítani az évi százmillió dolláros üzletet.
Élénklila sapkás, kisminkelt, testes, nagymamakorú nõ sétál végig az amszterdami külvárosi utcán egy reggel. Kezében cekker, a hóna alatt apró csivava. Beáll a buszmegállóba, vált pár kedves szót egy ott álldogáló másik nénivel. A buszról villamosra vált, leszáll, és csatornák hídjain át bemegy az egyik régi belvárosi utcába. Vesz pár apróságot a vegyesboltban, aztán tovább tipeg a magas sarkú lakkbõr csizmájában. Belép egy utcafronti ajtón, elhúzza a függönyt, felkapcsolja a piros neonfényt, és kiül a vörös lámpás negyed sok száz kirakata közül az egyikbe, hogy hívogassa a szexuális szolgáltatásokért jól fizetõ férfiakat.
Martine Fokkens 70 éves és prostituált, ez pedig a róla és ikertestvérérõl, Louise Fokkensrõl szóló dokumentumfilm nyitójelenete. Õk ketten együttesen már majdnem száz éven át árulták a testüket Amszterdamban, ahol a hírhedt vörös lámpás negyed ismert figurái. Öreg szajháknak nevezik magukat, és állítják, hogy összesen mintegy 355 ezer férfival feküdtek le. Nemrégiben megírták a memoárjukat is, amelyet hamarosan angolul is kiadnak, hogy a holland bestsellerlisták után a világ is megismerje õket.
Forrás: Northfoto/Andy Oliver
A Fokkens ikrek - mindig egymást támogatták
Louise két éve nem dolgozik, mert köszvénye van, ami miatt már több pózt képtelen volt megcsinálni. Martine viszont még mindig kiül a piros fénnyel bevilágított ablakba. Abbahagyná, de túl kevés az állami nyugdíj, nem engedheti meg magának. Az sem érdekli, hogy a fiatalabb járókelõk - többnyire részeg brit stag-partizók - kigúnyolják, mert öreg. A vörös lámpás negyedben ugyanis többségében huszonéves, tökéletes testû, gyakran kelet-európai nõk közül lehet válogatni, Martine viszont idõs, eléggé pocakos, és nagyon is északinak tûnik.
A konkurencia ellenére Martine nem marad vendégek nélkül. Idõsebb férfiak a fõ vendégköre, akik kedvelik a kikötözést, vagy szívesen vesznek fel jelmezeket. A kirakata körbe van rakva extrém kinézetû korbácsokkal és ijesztõen magas tûsarkú cipõkkel, ami vonzza a fétisszexre áhítozó vendégeket. "Ismerünk egy csomó trükköt, tudjuk, mit akarnak. Tudjuk, hogyan kell velük beszélni, és hogyan kell õket megnevettetni." Martine abban reménykedik, hogy a visszajáró, jól fizetõ vendégek pénzébõl meg tudnak élni a testvérével, mivel félretett pénzük nem nagyon van.
Sosem hagyják abba a mosolygást
Az ikrek a második világháborút a megszálló nácik árnyékában élték át. Amikor szóltak a szirénák, õk is lerohantak az anyjukkal együtt a pincébe, de nem volt védõsisakjuk, úgyhogy serpenyõkkel védték a fejüket. "Nagyon viccesen néztünk ki. És jól is szórakoztunk odalenn" - mesélte a BBC-nek az egyik iker. Az ikrek önkéntelenül is ugyanúgy mozognak és gesztikulálnak, imádnak egyforma ruhába öltözni, egymás szavába vágni, és lehetõleg mindenen nevetnek. "A sorsodon úgysem tudsz változtatni, de mindjárt jobb, ha akkor is mosolyogsz, amikor szomorú dolgok történnek" - magyarázta Louise.
Meet the Fokkens - trailer
A húszas éveikben mindketten szomorú és erõszakos körülmények között váltak prostituálttá, de akkor és azóta is egymásból merítenek erõt - ezt a Guardiannek mesélték. Louise lett szexmunkássá elõbb, Martine pedig takarítást vállalt ugyanabban a bordélyban. Késõbb ketten vállaltak egy vendéget, így kezdtek el együtt dolgozni, és csak az olyan esetek voltak képesek kizökkenteni õket a nyugalmukból, amikor például az anyjuk meglátta õket az utcán, kiabált velük, és egyiküket meg is ütötte. Egyébként ügyesen lavíroztak, sikerült megszabadulniuk a striciktõl, saját bordélyuk lett, sõt, még az amszterdami prostituáltak elsõ, nem hivatalos szakszervezetét is õk hozták létre.
Martine szerint 14-15 évesen õk sem gondolták volna, hogy prostituáltak lesznek. Louise biztos benne, hogy a férje verte belé - szó szerint -, hogy szexmunkásként kell dolgoznia. "Azt mondta, elhagy, ha nem adom el magam. Õ volt az életem szerelme." Louise három gyereke állami gondozásba került, a lakásukban még õriz róluk egy fotót. Martinének négy gyereke van, de õk sem lehetnek vele. Viszont nevelnek három csivavát.
Az Ouwehoeren (Meet the Fokkens) címû dokumentumfilm ismertté tette õket. Most már - úgy érzik - a legtöbb fiatalabb férfi is több tisztelettel néz rájuk. Az utcán gyakran megállítják õket egy közös fotóért, az ikrek pedig élvezik a népszerûséget.
A kivillanó boka és a kokóárus
Turisták milliói járják be minden évben Amszterdam híres De Wallen negyedét, a látható prostitúció mint világraszóló attrakció a városi becslések szerint évi mintegy 100 millió dolláros üzlet. A kereskedõvárosként fejlõdõ Amszterdamban évszázadok óta virágzott a prostitúció, amelyet hol elnéztek és nem tiltottak - például a középkorban -, hol szabályozni próbáltak - mint például a tizenhatodik században, amikor a protestáns erkölcs egyre hevesebben elutasította a prostitúciót a holland városokban.
A városban egyébként a hetvenes évekig szinte csak holland prostituáltak dolgoztak, és csak ekkor érkeztek az elsõ thaiföldi és fülöp-szigeteki nõk. A kelet- és közép-európaiak a vasfüggöny lebontása után jelentek meg Amszterdamban. Ma - egy 2008-as jelentés szerint, amelyet egy egykori prostituált és önkormányzati képviselõ, Karina Schaapman készített, a városban dolgozó 8-11 ezer szajha több mint 75 százaléka külföldi volt, ahogy a stricik legnagyobb része is. A városi statisztikák szerint ekkor 142 bordélyházat tartottak nyilván, amelyek összesen mintegy 500 kirakatot mûködtettek a városban, fõként a híres belvárosi De Wallen negyedben.
Forrás: AFP
Az amszterdami vörös lámpás kirakatoknak csodájára jár a világ
A helyi szexipar átalakulásáról az évtizedek során Martine és Louise Fokkensnek is megvan a véleménye. A róluk szóló dokumentumfilmben mondják el, hogy szerintük mennyi minden változott Amszterdamban: "A fiúk ma már mások, túl sokat isznak, kövérek és tiszteletlenek. Biciklizniük kéne, mint a többi holland fiúnak, nem csak inni megállás nélkül" - mondták például a várost elárasztó brit szexturistákra utalva. Martine szerint ugyanakkor a szajhák is megváltoztak: "Ma már kevés a holland nõ, és nincs köztük összetartás. (...) A régi idõkben a zsaruk bekopogtak a kirakaton, ha kilógott a bokánk. A lányok most kokót árulnak a kirakatból."
A múlt század második felében a bordélyok féllegális státuszban mûködhettek. A hatóságok fõként azért hagyták békén õket, mert abban hittek, hogy a prostitúcióval szembeni fellépés több kárt okozna az abban részt vevõ nõknek, mint amennyit segítene. Az ártalomcsökkentés volt a jelszó, és csak akkor avatkoztak be, ha emberkereskedelemrõl voltak információik, vagy ha a közrendet veszélyeztette valami a vörös lámpás negyedben. Ugyanígy gondolkodtak a droghasználatról is. 2000. október elsejéig kellett azonban arra várni, hogy a bordélyok teljesen legális, nyilvántartott vállalkozásokká alakulhassanak, a prostituáltak pedig munkavállalási engedélyt kapjanak.
Martine és Louise nem örülnek a változásnak. A bevételüket drasztikusan lecsökkentette a változás, mondták. "Nincs értelme, hogy csak az adóért gürcöljünk. Ezért dolgozik sok lány az interneten vagy a saját házában, mert úgy nem találják meg õket olyan egyszerûen az adóellenõrök. Addig egy egész család elélhetett volna a bevételünkbõl, most meg állandóan jön az adóhatóság, hogy fizessünk be elképesztõ összegeket."
Minden a dögkeselyûknek kedvez
Más okból, de az elmúlt években a városvezetés is belátta, hogy a rendszer nem mûködik. Éppúgy, ahogy szigorították a coffeeshopok mûködését - turisták ez év elejétõl már nem vásárolhatnak itt kábítószert -, a prostitúció terén is változtatni akarnak. Job Cohen, aki 2010-ig volt Amszterdam polgármestere, 2009-ben arról beszélt, hogy rájöttek, hogy a változtatásnak köszönhetõen már nem a "kisvállalkozók" uralják a piacot, hanem kiterjedt bûnszervezetek, amelyek nemcsak nõkkel kereskednek, hanem kábítószerrel is. Több lett az erõszakos bûncselekmény az utcákon, és nõtt a gyilkosságok száma is.
Hiába van már szobra is a szexmunkásoknak Amszterdamban, a szexpiac átalakult, és a hatóságok szerint az emberkereskedõ-bandák vették át az irányítást, akik csupa szegényebb országból hozott, félelemben tartott nõt dolgoztatnak. A holland rendõrség csak 2010-ben 500 nõt mentett meg tõlük, és a BBC-nek egy fedett nyomozó azt mondta, minden évben csak nõ az ügyeik száma. "Ez sokmillió eurós üzlet. A pénzbõl részesednek a kerítõk, az utaztatók, a stricik, éppen csak a szexmunkások nem" - fogalmazott.
Martine is ugyanezt látja az utcákon. "Az új rendszer kedvez a striciknek meg a külföldieknek, de nem segít a holland lányokon. A dögkeselyûk 2000-ben jöttek ide, mindenféle szervezett bûnözõ. Gondolták, hogy ja, most már legális, akkor jövünk" - fogalmazott.
Forrás: AFP
A vörös lámpás negyed - csökken a tér
A város ezért változtat. Bár egyelõre nem került szóba a bordélyok betiltása, igyekeznek a prostitúció mûködési területét minimalizálni, hogy a rendõrség könnyebben ellenõrizhesse. A város az elmúlt években a 482 mûködõ bordély csaknem felét akarja felvásárolni a vöröslámpás negyedben, majd bezárni õket, hogy a területeket rehabilitálja és inkább igényes hoteleket és szolgáltatóipart alakítson ki. Eddig mintegy száz kirakatot zártak be, és további százat zárnának be 2017-ig - írta a Dutch News szeptember elején.
A városi tanács szeptemberben elfogadott egy rendelkezést arról is, hogy ha a bordélyok tulajdonosai nem segédkeznek az utcai tisztaság fenntartásában, akkor elvesztik a tulajdonukat. Nem kell azonban félteni a tulajdonosokat: a Volkskrant holland lapnak a projektgazda városi tisztségviselõ azt mondta, a helyi szexipari guruk már akkor utasították az ügyvédeiket, hogy keressék meg az összes kiskaput a szabályozásban, amikor még nem is volt kész a koncepció.
A város ezzel együtt változik, bár nem mindenki örül ennek az érintettek közül. Az egyik amszterdami prostituált érdekvédõ-szervezet szóvivõje, Metje Blaak például azt mondta róluk, a város unalmasabb lesz. "Amszterdam korábban a szexrõl, a drogról és a rock 'n' rollról szólt. Most már nem lesz semmink. Se szex, se drog, se rock 'n' roll."
Link
Élénklila sapkás, kisminkelt, testes, nagymamakorú nõ sétál végig az amszterdami külvárosi utcán egy reggel. Kezében cekker, a hóna alatt apró csivava. Beáll a buszmegállóba, vált pár kedves szót egy ott álldogáló másik nénivel. A buszról villamosra vált, leszáll, és csatornák hídjain át bemegy az egyik régi belvárosi utcába. Vesz pár apróságot a vegyesboltban, aztán tovább tipeg a magas sarkú lakkbõr csizmájában. Belép egy utcafronti ajtón, elhúzza a függönyt, felkapcsolja a piros neonfényt, és kiül a vörös lámpás negyed sok száz kirakata közül az egyikbe, hogy hívogassa a szexuális szolgáltatásokért jól fizetõ férfiakat.
Martine Fokkens 70 éves és prostituált, ez pedig a róla és ikertestvérérõl, Louise Fokkensrõl szóló dokumentumfilm nyitójelenete. Õk ketten együttesen már majdnem száz éven át árulták a testüket Amszterdamban, ahol a hírhedt vörös lámpás negyed ismert figurái. Öreg szajháknak nevezik magukat, és állítják, hogy összesen mintegy 355 ezer férfival feküdtek le. Nemrégiben megírták a memoárjukat is, amelyet hamarosan angolul is kiadnak, hogy a holland bestsellerlisták után a világ is megismerje õket.
Forrás: Northfoto/Andy Oliver
A Fokkens ikrek - mindig egymást támogatták
Louise két éve nem dolgozik, mert köszvénye van, ami miatt már több pózt képtelen volt megcsinálni. Martine viszont még mindig kiül a piros fénnyel bevilágított ablakba. Abbahagyná, de túl kevés az állami nyugdíj, nem engedheti meg magának. Az sem érdekli, hogy a fiatalabb járókelõk - többnyire részeg brit stag-partizók - kigúnyolják, mert öreg. A vörös lámpás negyedben ugyanis többségében huszonéves, tökéletes testû, gyakran kelet-európai nõk közül lehet válogatni, Martine viszont idõs, eléggé pocakos, és nagyon is északinak tûnik.
A konkurencia ellenére Martine nem marad vendégek nélkül. Idõsebb férfiak a fõ vendégköre, akik kedvelik a kikötözést, vagy szívesen vesznek fel jelmezeket. A kirakata körbe van rakva extrém kinézetû korbácsokkal és ijesztõen magas tûsarkú cipõkkel, ami vonzza a fétisszexre áhítozó vendégeket. "Ismerünk egy csomó trükköt, tudjuk, mit akarnak. Tudjuk, hogyan kell velük beszélni, és hogyan kell õket megnevettetni." Martine abban reménykedik, hogy a visszajáró, jól fizetõ vendégek pénzébõl meg tudnak élni a testvérével, mivel félretett pénzük nem nagyon van.
Sosem hagyják abba a mosolygást
Az ikrek a második világháborút a megszálló nácik árnyékában élték át. Amikor szóltak a szirénák, õk is lerohantak az anyjukkal együtt a pincébe, de nem volt védõsisakjuk, úgyhogy serpenyõkkel védték a fejüket. "Nagyon viccesen néztünk ki. És jól is szórakoztunk odalenn" - mesélte a BBC-nek az egyik iker. Az ikrek önkéntelenül is ugyanúgy mozognak és gesztikulálnak, imádnak egyforma ruhába öltözni, egymás szavába vágni, és lehetõleg mindenen nevetnek. "A sorsodon úgysem tudsz változtatni, de mindjárt jobb, ha akkor is mosolyogsz, amikor szomorú dolgok történnek" - magyarázta Louise.
Meet the Fokkens - trailer
A húszas éveikben mindketten szomorú és erõszakos körülmények között váltak prostituálttá, de akkor és azóta is egymásból merítenek erõt - ezt a Guardiannek mesélték. Louise lett szexmunkássá elõbb, Martine pedig takarítást vállalt ugyanabban a bordélyban. Késõbb ketten vállaltak egy vendéget, így kezdtek el együtt dolgozni, és csak az olyan esetek voltak képesek kizökkenteni õket a nyugalmukból, amikor például az anyjuk meglátta õket az utcán, kiabált velük, és egyiküket meg is ütötte. Egyébként ügyesen lavíroztak, sikerült megszabadulniuk a striciktõl, saját bordélyuk lett, sõt, még az amszterdami prostituáltak elsõ, nem hivatalos szakszervezetét is õk hozták létre.
Martine szerint 14-15 évesen õk sem gondolták volna, hogy prostituáltak lesznek. Louise biztos benne, hogy a férje verte belé - szó szerint -, hogy szexmunkásként kell dolgoznia. "Azt mondta, elhagy, ha nem adom el magam. Õ volt az életem szerelme." Louise három gyereke állami gondozásba került, a lakásukban még õriz róluk egy fotót. Martinének négy gyereke van, de õk sem lehetnek vele. Viszont nevelnek három csivavát.
Az Ouwehoeren (Meet the Fokkens) címû dokumentumfilm ismertté tette õket. Most már - úgy érzik - a legtöbb fiatalabb férfi is több tisztelettel néz rájuk. Az utcán gyakran megállítják õket egy közös fotóért, az ikrek pedig élvezik a népszerûséget.
A kivillanó boka és a kokóárus
Turisták milliói járják be minden évben Amszterdam híres De Wallen negyedét, a látható prostitúció mint világraszóló attrakció a városi becslések szerint évi mintegy 100 millió dolláros üzlet. A kereskedõvárosként fejlõdõ Amszterdamban évszázadok óta virágzott a prostitúció, amelyet hol elnéztek és nem tiltottak - például a középkorban -, hol szabályozni próbáltak - mint például a tizenhatodik században, amikor a protestáns erkölcs egyre hevesebben elutasította a prostitúciót a holland városokban.
A városban egyébként a hetvenes évekig szinte csak holland prostituáltak dolgoztak, és csak ekkor érkeztek az elsõ thaiföldi és fülöp-szigeteki nõk. A kelet- és közép-európaiak a vasfüggöny lebontása után jelentek meg Amszterdamban. Ma - egy 2008-as jelentés szerint, amelyet egy egykori prostituált és önkormányzati képviselõ, Karina Schaapman készített, a városban dolgozó 8-11 ezer szajha több mint 75 százaléka külföldi volt, ahogy a stricik legnagyobb része is. A városi statisztikák szerint ekkor 142 bordélyházat tartottak nyilván, amelyek összesen mintegy 500 kirakatot mûködtettek a városban, fõként a híres belvárosi De Wallen negyedben.
Forrás: AFP
Az amszterdami vörös lámpás kirakatoknak csodájára jár a világ
A helyi szexipar átalakulásáról az évtizedek során Martine és Louise Fokkensnek is megvan a véleménye. A róluk szóló dokumentumfilmben mondják el, hogy szerintük mennyi minden változott Amszterdamban: "A fiúk ma már mások, túl sokat isznak, kövérek és tiszteletlenek. Biciklizniük kéne, mint a többi holland fiúnak, nem csak inni megállás nélkül" - mondták például a várost elárasztó brit szexturistákra utalva. Martine szerint ugyanakkor a szajhák is megváltoztak: "Ma már kevés a holland nõ, és nincs köztük összetartás. (...) A régi idõkben a zsaruk bekopogtak a kirakaton, ha kilógott a bokánk. A lányok most kokót árulnak a kirakatból."
A múlt század második felében a bordélyok féllegális státuszban mûködhettek. A hatóságok fõként azért hagyták békén õket, mert abban hittek, hogy a prostitúcióval szembeni fellépés több kárt okozna az abban részt vevõ nõknek, mint amennyit segítene. Az ártalomcsökkentés volt a jelszó, és csak akkor avatkoztak be, ha emberkereskedelemrõl voltak információik, vagy ha a közrendet veszélyeztette valami a vörös lámpás negyedben. Ugyanígy gondolkodtak a droghasználatról is. 2000. október elsejéig kellett azonban arra várni, hogy a bordélyok teljesen legális, nyilvántartott vállalkozásokká alakulhassanak, a prostituáltak pedig munkavállalási engedélyt kapjanak.
Martine és Louise nem örülnek a változásnak. A bevételüket drasztikusan lecsökkentette a változás, mondták. "Nincs értelme, hogy csak az adóért gürcöljünk. Ezért dolgozik sok lány az interneten vagy a saját házában, mert úgy nem találják meg õket olyan egyszerûen az adóellenõrök. Addig egy egész család elélhetett volna a bevételünkbõl, most meg állandóan jön az adóhatóság, hogy fizessünk be elképesztõ összegeket."
Minden a dögkeselyûknek kedvez
Más okból, de az elmúlt években a városvezetés is belátta, hogy a rendszer nem mûködik. Éppúgy, ahogy szigorították a coffeeshopok mûködését - turisták ez év elejétõl már nem vásárolhatnak itt kábítószert -, a prostitúció terén is változtatni akarnak. Job Cohen, aki 2010-ig volt Amszterdam polgármestere, 2009-ben arról beszélt, hogy rájöttek, hogy a változtatásnak köszönhetõen már nem a "kisvállalkozók" uralják a piacot, hanem kiterjedt bûnszervezetek, amelyek nemcsak nõkkel kereskednek, hanem kábítószerrel is. Több lett az erõszakos bûncselekmény az utcákon, és nõtt a gyilkosságok száma is.
Hiába van már szobra is a szexmunkásoknak Amszterdamban, a szexpiac átalakult, és a hatóságok szerint az emberkereskedõ-bandák vették át az irányítást, akik csupa szegényebb országból hozott, félelemben tartott nõt dolgoztatnak. A holland rendõrség csak 2010-ben 500 nõt mentett meg tõlük, és a BBC-nek egy fedett nyomozó azt mondta, minden évben csak nõ az ügyeik száma. "Ez sokmillió eurós üzlet. A pénzbõl részesednek a kerítõk, az utaztatók, a stricik, éppen csak a szexmunkások nem" - fogalmazott.
Martine is ugyanezt látja az utcákon. "Az új rendszer kedvez a striciknek meg a külföldieknek, de nem segít a holland lányokon. A dögkeselyûk 2000-ben jöttek ide, mindenféle szervezett bûnözõ. Gondolták, hogy ja, most már legális, akkor jövünk" - fogalmazott.
Forrás: AFP
A vörös lámpás negyed - csökken a tér
A város ezért változtat. Bár egyelõre nem került szóba a bordélyok betiltása, igyekeznek a prostitúció mûködési területét minimalizálni, hogy a rendõrség könnyebben ellenõrizhesse. A város az elmúlt években a 482 mûködõ bordély csaknem felét akarja felvásárolni a vöröslámpás negyedben, majd bezárni õket, hogy a területeket rehabilitálja és inkább igényes hoteleket és szolgáltatóipart alakítson ki. Eddig mintegy száz kirakatot zártak be, és további százat zárnának be 2017-ig - írta a Dutch News szeptember elején.
A városi tanács szeptemberben elfogadott egy rendelkezést arról is, hogy ha a bordélyok tulajdonosai nem segédkeznek az utcai tisztaság fenntartásában, akkor elvesztik a tulajdonukat. Nem kell azonban félteni a tulajdonosokat: a Volkskrant holland lapnak a projektgazda városi tisztségviselõ azt mondta, a helyi szexipari guruk már akkor utasították az ügyvédeiket, hogy keressék meg az összes kiskaput a szabályozásban, amikor még nem is volt kész a koncepció.
A város ezzel együtt változik, bár nem mindenki örül ennek az érintettek közül. Az egyik amszterdami prostituált érdekvédõ-szervezet szóvivõje, Metje Blaak például azt mondta róluk, a város unalmasabb lesz. "Amszterdam korábban a szexrõl, a drogról és a rock 'n' rollról szólt. Most már nem lesz semmink. Se szex, se drog, se rock 'n' roll."
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
aragorn
- 2012. November 09. 11:46:14
#22 |
Szofi
- 2012. November 09. 13:56:52
#23 |
postaimre
- 2012. November 10. 09:31:42
#24 |
postaimre
- 2012. November 10. 13:32:32
#25 |
jozsef toth
- 2012. November 10. 19:19:00
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.