Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Turullal szexelni szabad?
A felvezetés a gárdista-fajzat volt a családi inceszttel, ez most az összemosás kategória. Jól felépítették a pokolravalók. Ezt a Botond nevû cikkírót a többekkel egyetemben az elsõ körben kell oda küldeni, hogy megismerje magát belülrõl is.
A Heti Válasz címlapján védte meg a romák egy részének állítólagos szellemi leépülését a rokonok közötti nemi kapcsolat hagyományával összefüggésbe hozó Jeszenszky Gézát. A lap szerint vérvádat fogalmaznak meg a nagykövetet bírálók, ami csupán azt mutatja, hogy az újság szerkesztõségében egy ember sincs, aki tisztában lenne a kifejezés jelentésével. Idõközben befutott a Professzorok Batthyány Köre is leszögezve, hogy a Jeszenszkyt ért támadások hátterében félreértés, tájékozatlanság, szimpla rosszindulat és ideológiai vakság áll. Akkor néhány szó a tájékozatlanságról és az ideológiai vakságról.
Freisingi Ottó írta: „Ezek a magyarok visszataszító külsejûek, mélyen ülõ szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.” Mindenkivel elõfordul, hogy szerencsétlenül fogalmazza meg gondolatait. Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, egykori washingtoni, ma oslói nagykövet és egyetemi tanár botrányba keveredett. A leginkább egy tisztességben kiszolgált dán matrózra emlékeztetõ nagykövet szerint "a romák közti mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy szimpla szexuális kapcsolat". A legendás szakállú Géza bátyánk ezzel a lendülettel mondhatta volna azt is: a szex a szegény ember szórakozása.
Az a baj, hogy Jeszenszky Gézának eszébe sem jutna hasonló általánosító mondatot megfogalmazni a muszlimok, a japánok, a pakisztániak vagy az indiaiak, a hegyvidéki katolikus franciák vagy a szicíliai katolikus olaszok esetében. Az eszmefuttatás csak arra jó, hogy sokan egybõl cigányozni kezdjenek, pedig a vérrokonok közti szex és házasság létezik ez a Föld minden táján a jelenben és létezett már a múltban is.
Mi is az az Incest?
Vizsgáljuk meg alaposan, miért nem igaz a volt külügyminiszter állítása. Elõször két módszertani megjegyzésem lenne. Észrevettem, hogy a rokonok közötti szexuális viszony említésekor a szlovák és a cseh nyelvben kizárólag az "Incest" szó van forgalomban. Mindkét nyelvben létezik a jelenség archaikus, nemzeti nyelvû változata: "krvismilstvo" és "krvesmilstvo", amely szó szerint "vért és fajtalanságot" jelent és a magyar „vérfertõzés” szavunknak felel meg. Más európai nyelveken is találkozhatunk hasonló gyakorlattal: blodskam (dán), blodskam (svéd), blutschande (német). A nemzeti nyelvekben szereplõ változat a tilalomra utal és a szégyenérzetet erõsíti, amely egyébként a keresztény neveltetés egyik alapérzelme is. Ez esetben tehát, nem a politikailag korrekt beszédmód hívei helyeztek nyelvi tabut egy jelenségre, mint ahogy azt a Heti Válasz hiszi.
Az "incestus" latin eredetû szó jelentése: szemérmetlen, a latin forma kevésbé megbélyegzõ jelentésû, és másik megjegyzésem ennek a kifejezésnek a tartalmára vonatkozik. Természetesen a testvérek vagy szülõ-gyerek közötti házasságot, szexuális életet, a gyerekek elleni szexuális molesztálást, és mindenféle szexuális jellegû kínzást és visszaélést a világ egyetlen civilizált országában sem tartják normális jelenségnek. Az unokatestvérek közötti házasság azonban meglepõen sok helyen elfogadott gyakorlat ma is. Ez a társadalmi tabu a viktoriánus korabeli Angliában alakult ki, a korabeli nem túl tudományos vizsgálatok eredményeképpen. Korábban az európai, amerikai unokatestvérek – vagy a 20. századi Magyarországon, vidéken - büntetlenül köthettek házasságot. Manapság több kultúrában világszerte házasodhatnak unokatestvérek probléma nélkül, a gyakorlatot nem tekintik bizarrnak, tabunak vagy undorító jelenségnek, más szóval, nem tartják vérfertõzésnek, azaz Incestnek, mivel ez létezõ társadalmi szokásjog.
Legerõsebb tabunk: szex, rokonok között?
Nem mindegy tehát, hogy unokatestvérek közötti házasságról, vagy pedig testvérházasságról ír valaki. Az unokatestvér-házasság ugyanis elfogadott a világ nagy részén, különbözõ társadalmi közösségekben. A testvérházasság azonban mindenhol – a romák között is – tilos.
A következõkben az incest meghatározást az unokatestvérek közötti szexuális viszonyra, házasságra szûkítem. Nincs ugyanis kétségem afelõl, hogy olvasóim, miképp a társadalom, tehát a romák többségében is, létezik egy fiatalkorban kialakult „természetesnek” mondott ellenállás és szégyenérzet az egyéb vérfertõzõ kapcsolatok hallatán. Ugyanakkor iskolai tanulmányaink és késõbbi kulturális élményeink alapján beláthatjuk: a jelenség létezik. A szépirodalomtól kezdve a vallási tematikán át a filmmûvészetig közismert és világos példák állnak rendelkezésünkre.
Kezdhetjük rögtön Ödipusszal, aki miután megölte saját apját, tudtán kívül saját anyjával hált. Vagy ugorjunk az ókori Egyiptomba, ahol például Kleopátra juthat eszünkbe, két testvérének is felesége volt. Az Ószövetségbõl megismerhetjük Lót történetét is, akit az õt leitató két lányának nemzett gyermeket;s még maradjunk a zsidó-keresztény vallási hagyománynál: Ábrahám, a zsidók és az arabok õsatyja féltestvérét, Sárát vette el feleségül. Valahol itt, az emberiség õsi emlékeiben találhatjuk meg az okot, miért vált hihetetlenül erõs tabuvá a rokonok közötti házasság és szexuális élet. Akit érdekel, bibliai incest történeteket itt olvashat, itt pedig a filmmûvészet top incest jeleneteit listázták ki Luke és Leila csókjától Marty McFly romantikájáig édesanyjával.
Mítoszok napjainkban
A hamis következtetések levonása, az egyébként is elõítéletes többségi társadalomban, sajnos alkalmas lehet a romák elleni uszításra. Többen egy 1978-as Czeizel-tanulmányt idéznek, amelyben a professzor megemlíti, hogy a romák körében felülreprezentált az unokatestvéri kapcsolat: "Az elsõ unokatestvéri kapcsolat aránya tizenhatszor magasabb, mint a magyar populáció körében" – így születnek a féligazságok, a mondat nem idézett része ugyanis így folytatódik: "de a különbözõ régiókban vizsgált érték széles tartományban, 0-21% között mozog." Mi tesszük hozzá: a Czeizel tanulmány szerint a magyar populáció átlagos értéke: 2,9%. Határainkon kívülre tekintve pedig a következõket állapíthatjuk meg: Japánban, Kínában, Dél-Amerikában az Incest-érintettség: 15%, Afrikában, Indiában 20-50%, a kurdoknál 35%, nagy-britanniai pakisztániak körében 55% (!), míg az Európai Unió és az Egyesült Államok átlaga 6%.
Szintén gyakori fabula, hogy az incest csak a csak a szociálisan gyenge, szegény családoknál fordulhat elõ. Az igazság ezzel szemben az, hogy vérfertõzés minden háztartásban elõfordulhat, függetlenül annak vagyoni, etnikai, vagy vallási helyzetétõl (Weiss, 2001), a „vérfertõzés” elkövetõje lehet keresztény, ateista, orvos, jogász, politikus, segédmunkás vagy munkanélküli. Egy mindenkori többségi társadalomban ugyanolyan arányban fordulhatnak elõ rokonok között házasodók, mint akármilyen etnikai kisebbség körében. Például, Olaszországban, a 60-as években a Szicília szigetén 30-50%-os belterjességet állapítottak meg a szicíliai olaszok között! Hogy aránylanak ehhez a Czeizel-féle számok? Vagy a 20. század közepén, Franciaországban a külvilágtól szinte teljesen elzárt, hegyvidéki falvak esetében figyeltek meg az országos számokhoz képest magasabb incestarányt, mégpedig katolikus vallású, francia ajkú emberek között, az õ esetükben az ok tehát nem vallási etnikai, hanem nagyon is profán: a speciális domborzati viszonyok.
Belterjesség számtalan tudományos okból kialakulhat. Anyagi, földrajzi, társadalmi, szociológiai szempont alapján jöhetnek létre lehatárolt közösségek, ahol kimutathatók magasabb értékek, és ez bizony nem csak a romák között jellemzõ! Élek ugyanakkor a gyanúperrel: az unokatestvérek közötti házasság jelenségének elterjedtsége és az errõl szóló közbeszéd minõsége többek között a klasszifikációra (például, Amerikában rendszeresen a yokel és a hillibilly embereket vádolják meg beltenyészettel), és az idegengyûlöletre (értsd, például Jeszenszky-affér: "azok" az emberek csinálják) vezethetjük vissza. A közép-európai romák által lakott helyeken megjelenõ rokonházasságok oka a többségi társadalom idegengyûlölete, amely ha nem is hegyeket, de néhol már falakat emel a romák köré, máshol szóban vagy lélekben zárja ki magából a kisebbségét.
Másik közkedvelt hamis érvelés: „a liberálisok tabu alá akarják helyezni a cigányokkal kapcsolatos tudományos beszédet.” Sajnos, ezeknek az embereknek mindenrõl a „cigányok” jutnak eszébe, de egy liberálisnak nem a tudományos beszéddel van baja, hanem azzal, ha a rasszisták minden társadalmi problémát „cigány”-szemüvegen keresztül néznek. A témához kapcsolódó idegen nyelvû tanulmányok, könyvek léteznek, még cseh nyelven is. A közvéleményben keringõ, általános orvosi vélemények szerint az a tabu oka, hogy a rokoni kapcsolatban álló emberek hasonló génekkel rendelkeznek, amely örökletes betegségek kockázatát növelheti az utódok között, másrészt kivételes tulajdonságokkal rendelkezõ egyedet is produkálhatnak. Ugyanakkor ez a hatás néhány generáció után kikophat, mivel a beteg utódok egyre kisebb számban bukkanhatnak fel, vagy el is tûnnek teljesen. A Journal of Genetic Consulting 2002 áprilisi tanulmánya szerint az unokatestvérek közötti kapcsolatból (1.7–2.8%) származó gyerek születési rendellenességének kockázata nem nagyobb, mint egy negyven év körül szülõ nõnél (3%).
Mit ír elõ a jog?
Az incest büntethetõségét Európában még a Code Napoleon törölte el 1804-ben, az ötlet a francia felvilágosodás eredménye volt. Több ország követte a francia példát: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Portugália, Törökország, Kína, Japán, Argentína, Brazília, Oroszország, Elefántcsontpart. Olaszország szintén eltörölte az incest büntethetõségét, majd visszaállította a törvényt, hogy csak akkor büntethetõ, ha az eset közbotrányt okoz. Léteznek olyan országok is, ahol az incest büntetõtétel: Németország, Svájc, Anglia, Dánia, és az USA legtöbb tagállama. Az öreg kontinensen ma Svédország az egyetlen hely, ahol engedélyezik a féltestvérek közötti házasságot. Argentínában nem tiltott a szexuális kapcsolat rokonságban álló felnõtt emberek között, illetve a házasság harmadfokú rokonsági kapcsolattól is engedélyezett. Brazíliában nem jár büntetõjogi következményekkel a szexuális kapcsolat két, tizennégy életévét betöltõ ember között, akik rokonsági kapcsolatban állnak, amennyiben nem merül fel kényszerítés vagy megtévesztés gyanúja. Brazíliában hivatalos kapcsolatot köthet például a nagynéni/nagybácsi az unokahúggal/unokaöccssel.
A teljesség igénye nélkül: Japánban az incest "tiszteletreméltó magatartásnak" számított a hagyományos vidéki családoknál még a hatvanas években is. Kubo tanulmányából kiderül: a településen ahol az eseteket találta, a lakosság többsége erkölcsi rosszallását fejezte ki a nyílt incest házasságban élõk felé, de az az incest kapcsolatban élõk maguk nem osztották ezt a nézetet. Konkrétan: ha valamelyik családban az apa elhalálozott, gyakran vette át a fiú az "apai szerepeket", a család eltartásán kívül szexuális téren is, például: intim viszony a lánytestvérrel. A család többi tagjai elfogadták és normálisnak tartották ezt a felállást, a kutatás szerint. Vagy: nyugati kutatók szerint a mai napig (!) a japán anyák tanítják meg maszturbálni gyermekeiket. Ma egy átlagos japán együtt alszik a gyerekével, amíg az el nem éri a tizenötöt, de a japán lányok több mint húsz százaléka tizenhat éves kora után is még az apjával alszik.
Kínában az incest/házasság intézménye teljesen legális két adoptált testvérpár és saját gyerekeik között, mivel az adoptáltak sokszor házasság céljából kerültek örökbefogadásra, hogy késõbb feleségül vehessék a természetes gyerekeket. Dél-Afrika: 2007-ig vétségnek számított a rokonok közötti szex, jelenleg bûncselekmény. Afrika középsõ részérõl nincsenek adatok. Közel-Kelet: az unokatestvérek közötti házasság gyakorlatilag hétköznapos, némely országban a rokonnal kötött házasságok meghaladják az ötven százalékot is. Muszlim világ: az elsõ unokatestvér, nagybácsi/nagynéni és egy férfi és elvált nõ szintjén az incest elfogadott és törvényes, míg a férfiak addig létesíthetnek kiskorúval és más férfival is szexuális kapcsolatot, amíg nem lesznek szerelmesek. A hinduknál az elsõ unokatestvéreknél rendben van a házasságkötés (például: Arjuna és Subhadra), a buddhizmus esetében szex terén nem tudunk semmilyen megszorításról, kivéve a szexuális kényszerítések tilalmát.
*
Jeszenszky és a jobbosok általában hihetetlen bizonyossággal állítják, hogy félretolva a hamis dogmákat, rámutattak a probléma lényegére, de a Jeszenszky-affér esetében ugyanúgy nem látják a fától az erdõt, mint korábban a Pesty-affér kapcsán: a roma incest okai mi magunk vagyunk. Amennyiben létezik belterjesség, annak káros hatásait nem a szellemi visszamaradottságban, hanem kulturális és gazdasági következményekben mérhetjük le, a megoldás pedig a romatelepek felszámolása és a településeken belüli integráció felgyorsítása lehet. A Jeszenszky-féle állítás, miszerint a roma kultúra jellemzõje lenne a rokonok közötti nemi kapcsolat, egyszerûen nem igaz. De, hogy pont egy olyan ország nagykövetének jut eszébe, ilyen leegyszerûsített, ostoba módon a jelenségrõl beszélni, amelynek népe a kitalált hagyományok szerint egy laza állatszex után jött össze...
Turullal szexelni szabad?
Link
A Heti Válasz címlapján védte meg a romák egy részének állítólagos szellemi leépülését a rokonok közötti nemi kapcsolat hagyományával összefüggésbe hozó Jeszenszky Gézát. A lap szerint vérvádat fogalmaznak meg a nagykövetet bírálók, ami csupán azt mutatja, hogy az újság szerkesztõségében egy ember sincs, aki tisztában lenne a kifejezés jelentésével. Idõközben befutott a Professzorok Batthyány Köre is leszögezve, hogy a Jeszenszkyt ért támadások hátterében félreértés, tájékozatlanság, szimpla rosszindulat és ideológiai vakság áll. Akkor néhány szó a tájékozatlanságról és az ideológiai vakságról.
Freisingi Ottó írta: „Ezek a magyarok visszataszító külsejûek, mélyen ülõ szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.” Mindenkivel elõfordul, hogy szerencsétlenül fogalmazza meg gondolatait. Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, egykori washingtoni, ma oslói nagykövet és egyetemi tanár botrányba keveredett. A leginkább egy tisztességben kiszolgált dán matrózra emlékeztetõ nagykövet szerint "a romák közti mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy szimpla szexuális kapcsolat". A legendás szakállú Géza bátyánk ezzel a lendülettel mondhatta volna azt is: a szex a szegény ember szórakozása.
Az a baj, hogy Jeszenszky Gézának eszébe sem jutna hasonló általánosító mondatot megfogalmazni a muszlimok, a japánok, a pakisztániak vagy az indiaiak, a hegyvidéki katolikus franciák vagy a szicíliai katolikus olaszok esetében. Az eszmefuttatás csak arra jó, hogy sokan egybõl cigányozni kezdjenek, pedig a vérrokonok közti szex és házasság létezik ez a Föld minden táján a jelenben és létezett már a múltban is.
Mi is az az Incest?
Vizsgáljuk meg alaposan, miért nem igaz a volt külügyminiszter állítása. Elõször két módszertani megjegyzésem lenne. Észrevettem, hogy a rokonok közötti szexuális viszony említésekor a szlovák és a cseh nyelvben kizárólag az "Incest" szó van forgalomban. Mindkét nyelvben létezik a jelenség archaikus, nemzeti nyelvû változata: "krvismilstvo" és "krvesmilstvo", amely szó szerint "vért és fajtalanságot" jelent és a magyar „vérfertõzés” szavunknak felel meg. Más európai nyelveken is találkozhatunk hasonló gyakorlattal: blodskam (dán), blodskam (svéd), blutschande (német). A nemzeti nyelvekben szereplõ változat a tilalomra utal és a szégyenérzetet erõsíti, amely egyébként a keresztény neveltetés egyik alapérzelme is. Ez esetben tehát, nem a politikailag korrekt beszédmód hívei helyeztek nyelvi tabut egy jelenségre, mint ahogy azt a Heti Válasz hiszi.
Az "incestus" latin eredetû szó jelentése: szemérmetlen, a latin forma kevésbé megbélyegzõ jelentésû, és másik megjegyzésem ennek a kifejezésnek a tartalmára vonatkozik. Természetesen a testvérek vagy szülõ-gyerek közötti házasságot, szexuális életet, a gyerekek elleni szexuális molesztálást, és mindenféle szexuális jellegû kínzást és visszaélést a világ egyetlen civilizált országában sem tartják normális jelenségnek. Az unokatestvérek közötti házasság azonban meglepõen sok helyen elfogadott gyakorlat ma is. Ez a társadalmi tabu a viktoriánus korabeli Angliában alakult ki, a korabeli nem túl tudományos vizsgálatok eredményeképpen. Korábban az európai, amerikai unokatestvérek – vagy a 20. századi Magyarországon, vidéken - büntetlenül köthettek házasságot. Manapság több kultúrában világszerte házasodhatnak unokatestvérek probléma nélkül, a gyakorlatot nem tekintik bizarrnak, tabunak vagy undorító jelenségnek, más szóval, nem tartják vérfertõzésnek, azaz Incestnek, mivel ez létezõ társadalmi szokásjog.
Legerõsebb tabunk: szex, rokonok között?
Nem mindegy tehát, hogy unokatestvérek közötti házasságról, vagy pedig testvérházasságról ír valaki. Az unokatestvér-házasság ugyanis elfogadott a világ nagy részén, különbözõ társadalmi közösségekben. A testvérházasság azonban mindenhol – a romák között is – tilos.
A következõkben az incest meghatározást az unokatestvérek közötti szexuális viszonyra, házasságra szûkítem. Nincs ugyanis kétségem afelõl, hogy olvasóim, miképp a társadalom, tehát a romák többségében is, létezik egy fiatalkorban kialakult „természetesnek” mondott ellenállás és szégyenérzet az egyéb vérfertõzõ kapcsolatok hallatán. Ugyanakkor iskolai tanulmányaink és késõbbi kulturális élményeink alapján beláthatjuk: a jelenség létezik. A szépirodalomtól kezdve a vallási tematikán át a filmmûvészetig közismert és világos példák állnak rendelkezésünkre.
Kezdhetjük rögtön Ödipusszal, aki miután megölte saját apját, tudtán kívül saját anyjával hált. Vagy ugorjunk az ókori Egyiptomba, ahol például Kleopátra juthat eszünkbe, két testvérének is felesége volt. Az Ószövetségbõl megismerhetjük Lót történetét is, akit az õt leitató két lányának nemzett gyermeket;s még maradjunk a zsidó-keresztény vallási hagyománynál: Ábrahám, a zsidók és az arabok õsatyja féltestvérét, Sárát vette el feleségül. Valahol itt, az emberiség õsi emlékeiben találhatjuk meg az okot, miért vált hihetetlenül erõs tabuvá a rokonok közötti házasság és szexuális élet. Akit érdekel, bibliai incest történeteket itt olvashat, itt pedig a filmmûvészet top incest jeleneteit listázták ki Luke és Leila csókjától Marty McFly romantikájáig édesanyjával.
Mítoszok napjainkban
A hamis következtetések levonása, az egyébként is elõítéletes többségi társadalomban, sajnos alkalmas lehet a romák elleni uszításra. Többen egy 1978-as Czeizel-tanulmányt idéznek, amelyben a professzor megemlíti, hogy a romák körében felülreprezentált az unokatestvéri kapcsolat: "Az elsõ unokatestvéri kapcsolat aránya tizenhatszor magasabb, mint a magyar populáció körében" – így születnek a féligazságok, a mondat nem idézett része ugyanis így folytatódik: "de a különbözõ régiókban vizsgált érték széles tartományban, 0-21% között mozog." Mi tesszük hozzá: a Czeizel tanulmány szerint a magyar populáció átlagos értéke: 2,9%. Határainkon kívülre tekintve pedig a következõket állapíthatjuk meg: Japánban, Kínában, Dél-Amerikában az Incest-érintettség: 15%, Afrikában, Indiában 20-50%, a kurdoknál 35%, nagy-britanniai pakisztániak körében 55% (!), míg az Európai Unió és az Egyesült Államok átlaga 6%.
Szintén gyakori fabula, hogy az incest csak a csak a szociálisan gyenge, szegény családoknál fordulhat elõ. Az igazság ezzel szemben az, hogy vérfertõzés minden háztartásban elõfordulhat, függetlenül annak vagyoni, etnikai, vagy vallási helyzetétõl (Weiss, 2001), a „vérfertõzés” elkövetõje lehet keresztény, ateista, orvos, jogász, politikus, segédmunkás vagy munkanélküli. Egy mindenkori többségi társadalomban ugyanolyan arányban fordulhatnak elõ rokonok között házasodók, mint akármilyen etnikai kisebbség körében. Például, Olaszországban, a 60-as években a Szicília szigetén 30-50%-os belterjességet állapítottak meg a szicíliai olaszok között! Hogy aránylanak ehhez a Czeizel-féle számok? Vagy a 20. század közepén, Franciaországban a külvilágtól szinte teljesen elzárt, hegyvidéki falvak esetében figyeltek meg az országos számokhoz képest magasabb incestarányt, mégpedig katolikus vallású, francia ajkú emberek között, az õ esetükben az ok tehát nem vallási etnikai, hanem nagyon is profán: a speciális domborzati viszonyok.
Belterjesség számtalan tudományos okból kialakulhat. Anyagi, földrajzi, társadalmi, szociológiai szempont alapján jöhetnek létre lehatárolt közösségek, ahol kimutathatók magasabb értékek, és ez bizony nem csak a romák között jellemzõ! Élek ugyanakkor a gyanúperrel: az unokatestvérek közötti házasság jelenségének elterjedtsége és az errõl szóló közbeszéd minõsége többek között a klasszifikációra (például, Amerikában rendszeresen a yokel és a hillibilly embereket vádolják meg beltenyészettel), és az idegengyûlöletre (értsd, például Jeszenszky-affér: "azok" az emberek csinálják) vezethetjük vissza. A közép-európai romák által lakott helyeken megjelenõ rokonházasságok oka a többségi társadalom idegengyûlölete, amely ha nem is hegyeket, de néhol már falakat emel a romák köré, máshol szóban vagy lélekben zárja ki magából a kisebbségét.
Másik közkedvelt hamis érvelés: „a liberálisok tabu alá akarják helyezni a cigányokkal kapcsolatos tudományos beszédet.” Sajnos, ezeknek az embereknek mindenrõl a „cigányok” jutnak eszébe, de egy liberálisnak nem a tudományos beszéddel van baja, hanem azzal, ha a rasszisták minden társadalmi problémát „cigány”-szemüvegen keresztül néznek. A témához kapcsolódó idegen nyelvû tanulmányok, könyvek léteznek, még cseh nyelven is. A közvéleményben keringõ, általános orvosi vélemények szerint az a tabu oka, hogy a rokoni kapcsolatban álló emberek hasonló génekkel rendelkeznek, amely örökletes betegségek kockázatát növelheti az utódok között, másrészt kivételes tulajdonságokkal rendelkezõ egyedet is produkálhatnak. Ugyanakkor ez a hatás néhány generáció után kikophat, mivel a beteg utódok egyre kisebb számban bukkanhatnak fel, vagy el is tûnnek teljesen. A Journal of Genetic Consulting 2002 áprilisi tanulmánya szerint az unokatestvérek közötti kapcsolatból (1.7–2.8%) származó gyerek születési rendellenességének kockázata nem nagyobb, mint egy negyven év körül szülõ nõnél (3%).
Mit ír elõ a jog?
Az incest büntethetõségét Európában még a Code Napoleon törölte el 1804-ben, az ötlet a francia felvilágosodás eredménye volt. Több ország követte a francia példát: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Portugália, Törökország, Kína, Japán, Argentína, Brazília, Oroszország, Elefántcsontpart. Olaszország szintén eltörölte az incest büntethetõségét, majd visszaállította a törvényt, hogy csak akkor büntethetõ, ha az eset közbotrányt okoz. Léteznek olyan országok is, ahol az incest büntetõtétel: Németország, Svájc, Anglia, Dánia, és az USA legtöbb tagállama. Az öreg kontinensen ma Svédország az egyetlen hely, ahol engedélyezik a féltestvérek közötti házasságot. Argentínában nem tiltott a szexuális kapcsolat rokonságban álló felnõtt emberek között, illetve a házasság harmadfokú rokonsági kapcsolattól is engedélyezett. Brazíliában nem jár büntetõjogi következményekkel a szexuális kapcsolat két, tizennégy életévét betöltõ ember között, akik rokonsági kapcsolatban állnak, amennyiben nem merül fel kényszerítés vagy megtévesztés gyanúja. Brazíliában hivatalos kapcsolatot köthet például a nagynéni/nagybácsi az unokahúggal/unokaöccssel.
A teljesség igénye nélkül: Japánban az incest "tiszteletreméltó magatartásnak" számított a hagyományos vidéki családoknál még a hatvanas években is. Kubo tanulmányából kiderül: a településen ahol az eseteket találta, a lakosság többsége erkölcsi rosszallását fejezte ki a nyílt incest házasságban élõk felé, de az az incest kapcsolatban élõk maguk nem osztották ezt a nézetet. Konkrétan: ha valamelyik családban az apa elhalálozott, gyakran vette át a fiú az "apai szerepeket", a család eltartásán kívül szexuális téren is, például: intim viszony a lánytestvérrel. A család többi tagjai elfogadták és normálisnak tartották ezt a felállást, a kutatás szerint. Vagy: nyugati kutatók szerint a mai napig (!) a japán anyák tanítják meg maszturbálni gyermekeiket. Ma egy átlagos japán együtt alszik a gyerekével, amíg az el nem éri a tizenötöt, de a japán lányok több mint húsz százaléka tizenhat éves kora után is még az apjával alszik.
Kínában az incest/házasság intézménye teljesen legális két adoptált testvérpár és saját gyerekeik között, mivel az adoptáltak sokszor házasság céljából kerültek örökbefogadásra, hogy késõbb feleségül vehessék a természetes gyerekeket. Dél-Afrika: 2007-ig vétségnek számított a rokonok közötti szex, jelenleg bûncselekmény. Afrika középsõ részérõl nincsenek adatok. Közel-Kelet: az unokatestvérek közötti házasság gyakorlatilag hétköznapos, némely országban a rokonnal kötött házasságok meghaladják az ötven százalékot is. Muszlim világ: az elsõ unokatestvér, nagybácsi/nagynéni és egy férfi és elvált nõ szintjén az incest elfogadott és törvényes, míg a férfiak addig létesíthetnek kiskorúval és más férfival is szexuális kapcsolatot, amíg nem lesznek szerelmesek. A hinduknál az elsõ unokatestvéreknél rendben van a házasságkötés (például: Arjuna és Subhadra), a buddhizmus esetében szex terén nem tudunk semmilyen megszorításról, kivéve a szexuális kényszerítések tilalmát.
*
Jeszenszky és a jobbosok általában hihetetlen bizonyossággal állítják, hogy félretolva a hamis dogmákat, rámutattak a probléma lényegére, de a Jeszenszky-affér esetében ugyanúgy nem látják a fától az erdõt, mint korábban a Pesty-affér kapcsán: a roma incest okai mi magunk vagyunk. Amennyiben létezik belterjesség, annak káros hatásait nem a szellemi visszamaradottságban, hanem kulturális és gazdasági következményekben mérhetjük le, a megoldás pedig a romatelepek felszámolása és a településeken belüli integráció felgyorsítása lehet. A Jeszenszky-féle állítás, miszerint a roma kultúra jellemzõje lenne a rokonok közötti nemi kapcsolat, egyszerûen nem igaz. De, hogy pont egy olyan ország nagykövetének jut eszébe, ilyen leegyszerûsített, ostoba módon a jelenségrõl beszélni, amelynek népe a kitalált hagyományok szerint egy laza állatszex után jött össze...
Turullal szexelni szabad?
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Perje
- 2012. November 11. 21:45:13
#12 |
Kore
- 2012. November 11. 21:59:48
#13 |
Balu
- 2012. November 12. 08:01:27
#14 |
porcica
- 2012. November 12. 10:44:09
#15 |
valahun
- 2012. November 12. 11:15:49
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.