Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Magyar királyság Európában a VIII. sz. elõtt
Norma Lorre Goodrich Medieval Myths[1] (Középkori mondák) címû könyvében a jól ismert európai õsregéket és mondákat népszerûsíti, amint ezt korábban a sumir, egyiptomi, krétai, görög, trójai, perzsiai, afganisztáni, indiai és római mondavilággal tette.
"Hungária Bertája"
A középkori mondák között tárgyalja Skandinávia Beowulf, Wales Peredur, Franciaország Roland, Ausztria Sifrit, Németország Tannhäuser, Írország Cuchulain, Oroszország Igor Herceg és Spanyolország El Cid címû, s a tudományos érdeklõdés középpontjából ki nem hagyható mondáit. Utoljára említem meg a szerzõ által ugyan ide rangsorolt Hungária Bertája címû mondát, melynek létezésérõl – tudomásom szerint, s ifjúkori tanulmányaim során – soha szó sem esett. Jelen írásom csupán e monda létezésére hívja fel a figyelmet, mely magyar és általános történelmi szempontból rengeteg eddig figyelembe nem vett tényt vet tudatunk felszínére.
Hungária Bertájának élettörténetét 1270-ben véletlenül találta meg egy korában nagy tiszteletnek örvendõ Adenes li Rois nevû belga regõs. Neve fordításban Kicsi Ádám, a regõsök királya. Életmûvét azért értékelte kora, majd az utókor is nagyra, mivel az általában csak szóban terjedõ regéket õ le is írta, ami korában igen ritka jelenségnek számított. Ezen írásai fenn is maradtak az utókor számára, mûfajukat tekintve a hõsköltemény és szerelmi költészet közötti helyet foglalják el, s legtöbbjét Charlemagne korával azonosítják. A Roland szerû hõsköltemények általában a nemesség szempontjából írták le környezetüket. Adenes jobban otthon volt a nép, s a sûrû erdõk és mezõk világában. Verseinek szóbõsége, tökéletes rímei szokatlanok e korban. Az általa elmondottakban könnyû szerrel a nyugati világ tündérmeséinek, -- mint például a Csipkerózsika, a Hófehérke – elõképét láthatjuk, mondja Lorre. De akadnak költészetében olyan elemek, melyek korukat századokkal elõzték meg, s csak a jelen kor lélektan tudományának részei.
Rosa rubicundior
Lilio candidior
Omnibus formosior
Semper in te glorior!
Rózsánál pirosabb,
liliomnál fehérebb,
alakot tökéletesebb bárkiénél,
mindig benned gyönyörködöm!
Költészetébõl vett e néhány sor nemcsak a Hófehérke meséjét juttatja eszünkbe, de a Hungáriai Berta költeményeknek is szerves része e kép.
Másik állandóan visszatérõ képként a rózsára fektet nagy hangsúlyt. Hogy õsidõkben milyen nagy fontosságú volt e virág kitûnik abból is, mondja a könyv írója, hogy a legõsibb, s legnagyobb székesegyházak, mint a Chartres-i és a párizsi Notre Dame építészetében a rózsa mindig elõkelõ helyet kapott. Részben a Szent Szûz tiszteletkörével hozzák e rózsa-tiszteletet összeköttetésbe, de eredetét korábbi idõkben kell keresni, s erre a késõbbiekben térek ki.
Maga Adenes véletlen folytán szerzett tudomást e monda létezésérõl. A történet röviden ez:
Adenes otthon unatkozván elhatározta, hogy elmegy Párizsba, hogy Szent Denis templomában imádkozhasson. Itt megismerkedett egy Savary nevû szerzetessel, aki meghívta könyvtárába, s megmutatta a Berta hagyományt magába foglaló könyvet. a regõst annyira érdekelte a történet, hogy péntektõl keddig ott maradt a szerzetes otthonában, hogy tanulmányozhassa e kötetet. Leírása szerint a történet írójának verselése oly tökéletes volt, hogy nem kerülhetett ki egy egyszerû regõs tolla alól. Maga a történet Martel Károly idejével kezdõdik, szent János napjának ünnepén, a rózsák virágzásának idején. A történet szerint amikor Martel fia számára feleséget keresett, minden tanácsadója menyasszonynak a Hungáriai Berta királykisasszonyt javasolta. A gondolatot tett követte, leánykérõi Hungáriába mentek, ahol meg is kapták királyuk számára Berta királykisasszony kezét, akinek leírása a fenti költeményrészlettel tökéletesen kifejezhetõ. Ezen túl még hangsúlyozta gödröcskés arcát, bájos mosolyát, szõke, göndör haját, mûveltségét, s jó szíve, kedvessége, szegények iránti gondoskodása volt az idegenek csodálatának központjában.
Történetünk tárgya népmeséink vonulatát követi: Hungária királyának és feleségének egy gyermeke volt, a gyönyörû szép Berta királykisasszony. A királyt Virágnak, feleségét Fehér Virágnak (más szóval: Béla-Virágnak) hívták. Miután a királyi pár fiatalkorában töltött valamennyi idõt nyelvtanulás céljából a franciáknál, s meg is kedvelték e népet, leányukat minden habozás nélkül oda is ígérték a francia királynak. Útra indulásakor kísérõként a királynõ saját pénzén megváltott idegen szolgálóját, annak leányát és férfirokonát is Bertával küldte, hogy állandóan vigyázzanak rá. Az idegen szolgáló leánya is gyönyörû volt, sokak szerint Berta mása. A következõ rész a Fekete menyasszony ismert története. A gonosz boszorkány saját leányát csempészte a király nászágyába, Bertát pedig rokonával sûrû erdõ közepébe vitette, hogy ott elpusztuljon. A leírás szerint abban az idõben ott nemcsak medvék, de még oroszlánok is éltek. Bertán elõször egy remete könyörült meg, néhány darabka ocsús kenyérdarabot adva neki, majd útbaigazította az erdõben élõ, jószívû rendõr és családja házába. Berta el is jutott a házhoz, ahol boldogan fogadták.
Közben a boszorkány leánya az ország kincseit mind magának akarta, keményen adóztatta a szegény népet, s általában gonoszul viselkedett környezetével. De két fiút is szült a királynak, aki ezért megbocsátotta viselkedését.
Végül eljutott Berta királyleány halálának híre Hungáriába, a királynõ elment Párizsba, hogy számon kérje a királytól leánya sorsát. A király ekkor döbbent rá a csalásra, megkereste Bertát, a boszorkányt és férfi rokonát kivégeztette, két fia anyján megkönyörült, fiainak címet, rangot adott, viszont mindhármuknak el kellett hagyniuk a királyi udvart. Ezek után boldogan élt igazi feleségével, Berta királynõvel. Berta halálának éve 783.
A rege elsõ olvasásakor már a következõ képek ragadják meg az embert:
1. Hungáriának már volt neve 783 elõtt.
2. Hungáriának királya is volt 783 elõtt.
3. Hungária királyi udvarát a rege kora legmûveltebbjének tudja.
4. A Hungáriai Berta regéjét leíró regõs korát megelõzõ verseléssel emlékezett meg róla, feltétlenül magasan mûvelt embernek kellett lennie.
5. Berta regéjét a nyugat-európai ismert mesék elõképének tartják.
6. A rege lélektani tartalma csak a XIX-XX. század Európájában talál esetleg párjára.
7. A rege õsmagyar vonalvezetése és tartalma félreismerhetetlen. A Fekete menyasszony regéje csak magyar közvetítéssel került a Kárpát-medencén kívüli területekre, például Olasz (l.: Magyar Adorján Belraggio e Bianchina története[2] és Franciaországba, ahol az átvevõknek fogalmuk sem volt arról, hogy e történetek valójában a csillagos égen játszódnak le. Berta története még ezen is túl mutat: Európa meséi is magyar gyökerekbõl táplálkoznak.
8. A regében megjelenõ rózsatiszteletet nem a Chartres-i, vagy Notre Dam-i építészetben kell keresnünk. E jelkép mély gyökerei a keresztes hadjáratokat jóval megelõzõ korban gyökereznek. Néhány ezzel kapcsolatos szempont:
a. Erdélyi Zsuzsanna által gyûjtött õsi magyar imádságok fehér rózsa Mária kezdetû imái õsemlékeinket szólaltatják meg a liliommal együtt.
b. Õseink istentiszteleti helyeként említik a rózsabástyát, melyben rózsapásztorok miséznek, s rózsalányok is vannak jelen.
c. A rózsa fordított alakja fényt jelent (pl. sárarany = fényes arany), s elõkelõ helyet kap a Szent Erzsébet legendákban.
d. A “rozetta” népi építészetünk szerves része, s innen vándorolt a Kárpát-medencén kívüli vidékre.
9. Berta királykisasszony, a szüleinek neve a B-R szócsoport része, amit Magyar Adorján õs avar-magyar nyelvjárásként tárgyal. A B, P, V-R szócsoport erõnnyel, s anyaggal kapcsolatos szavai fénnyel kapcsolatosak, s közeli rokonságban vannak a Palóc B,P,V-L szavakkal (Bar – Béla, Virág – világ, stb.).
Ezen õsavar nyelvi, majd az avar népi csoportban egyesülõ avarok embertani jellegzetessége a göndör, szõke haj, s ezt csodálták nyugaton Berta királyasszonyon a legjobban.
10. Legutoljára, de nem legutolsó sorban: Bertának a nyugatitól elütõ kedvessége, jósága, tiszta lelke magyar szellemiséget áraszt, s méltó párja szent Erzsébet királyleány legendájának.
11. A legenda Bertát hangsúlyozottan egy gyümölcsfa, vagy vadrózsa rózsaszín virágához hasonlítja. A vadrózsa avarjaink védõsáncainak volt része, s bárhol megfordultak, védelmi rendszerük e szokást fenntartotta. Franciaországban utazva, úton-útfélen mára már elvadult rózsasövényekkel találkozhat az ember éppen úgy, mint hazánkban is. Csipkerózsika szép meséje ilyen környezetet tükröz. Nyelvünk az egyedüli, mely a rózsaszín szót a rózsából, illetve annak õsalakját virágzó vadrózsa színébõl alkotta.
12. A legenda azt is elmondta, hogy Berta édesanyjának még született egy kislánya, akit Constance-nak nevezett, Berta jótevõjének emlékére, s õ lett Hungária királynõje.
13. Idõvel Berta királynõ lett Charlemagne édesanyja.
Berta királykisasszony legendájának értelmében a Hungár Királyság már a 700-as években nemcsak megalapozott volt, de az európai királyi körök példaképének számított. Hogy ez valóban így lehessen, századokra visszamenõen megalapozott, törvényes államhatalomnak kellett lennie hazánkban. A tényként említett esemény, hogy Constance lett Hungária királynõje, a férfi-nõi örökösödés közötti egyenlõséget, s emelkedett társadalmi rendszer jelenlétét árulja el. Ez õsmûveltségünk folyománya, hiszen elsõ elindulásunk nyelve már magába foglalta a feleség fogalmát.
Az Árpád-i honegyesítés elõtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bõvebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérõ „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak késõbb Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levõ hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a mûveltségrõl, mely ezt létrehozta.
Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következõképpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedõ koronázás nem hozhatott áldást e király népére.
Farkas Gábor könyvtáros úr segítségével – kinek ezért õszinte hálámat fejezem ki – sikerült megtudnom, hogy Király Ilona Szent Márton címû mûve (Budapest 1929) foglalkozik e korral, s a “nagylábú Bertával”. Amerikában élve eddig nem sikerült e könyv nyomára bukkannom. Reméljük, hogy valaki bõvebb kutatás tárgyává teszi Berta királylány elfelejtett magyar mondáját, s ennek tükrében átértékeli a nyugat-európai híres legendákat is.
Az 1240-es legenda Bertát “debonnair”-nak nevezi. Késõbbi legendái hozzák kapcsolatba a pogány Berchta lúdlábú istennõvel. Ugyan ebbõl a korból hozzák kapcsolatba -- a magyar népmesékbõl jól ismert -- aranyat fonó királykisasszony alakjával.
A Pallas Nagy Lexicon alanti, Bertával kapcsolatos bejegyzései között figyelmünkbe ajánlom a következõket:
a. 2. pont: “…vagy valamely magyar királynak a leánya…”
b. Az 1. pontban említett Kent folyónevei a legõsibb magyar nyelvi rétegeket õrzik.
c. Az említett ófelnémet Berchta, Perahta nevek õsavar fénnyel kapcsolatos értelme az átvétel idején még ismert volt, s e szerint magyarázták.
Berta (ófelnémet: Berchta, Perahta a. m. a fénylõ), több középkori félig-meddig mondai nõnek neve. E néven ismeretesek még:
1. B., Szent (Edithberga), Charitbert frank király és Ingoberga leánya, 560-ban Ethelbert, Kent királyának neje lett. Férjét és alattvalóit a keresztény vallásra térítette, amiért az egyház szentté avatta. Emléknapja: jul. 4.
2. B. (Bertrada, Berthe au grand pied, a nagylábú B., a fonó B.), Nagy Károly mondakörében Charibert laoni grófnak vagy valamely magyar királynak leánya, Kis Pipin neje. Franciaországba való utazásakor gonosz kísérõje a megvesztegetett szolgáknak adja át, megöletés végett, saját leányát pedig összeházasítja Pipinnel. A király egy vadászat alkalmával fölfedezi a valódi B.-t és nõül veszi. E házasságból született Nagy Károly. Így a mese, mely pogány Berchtára, a hattyú- vagy lúdlábú istennõre emlékeztetett. Francia és burgundi templomok még ma is látható a Peine Pédauque (a. m. Regina pedi aucoe) kõszobra. Számos költemény is emlékszik meg róla. Õ reá vonatkoznak e közmondások: Al tempo que B. filava, Die Zeit ist hin, wo B. spann, Ce n' est plus le temps ou Berthe filait, melyek az arany kor letûntét sajnálják. V. ö.: Simrock B., Die Spinnerin (Frankf. 1855). V. ö. Bertha 5.
(Megjelent: Magyarságtudományi Értesítõ, 2002. évi 13.sz. 37.old.
Link
"Hungária Bertája"
A középkori mondák között tárgyalja Skandinávia Beowulf, Wales Peredur, Franciaország Roland, Ausztria Sifrit, Németország Tannhäuser, Írország Cuchulain, Oroszország Igor Herceg és Spanyolország El Cid címû, s a tudományos érdeklõdés középpontjából ki nem hagyható mondáit. Utoljára említem meg a szerzõ által ugyan ide rangsorolt Hungária Bertája címû mondát, melynek létezésérõl – tudomásom szerint, s ifjúkori tanulmányaim során – soha szó sem esett. Jelen írásom csupán e monda létezésére hívja fel a figyelmet, mely magyar és általános történelmi szempontból rengeteg eddig figyelembe nem vett tényt vet tudatunk felszínére.
Hungária Bertájának élettörténetét 1270-ben véletlenül találta meg egy korában nagy tiszteletnek örvendõ Adenes li Rois nevû belga regõs. Neve fordításban Kicsi Ádám, a regõsök királya. Életmûvét azért értékelte kora, majd az utókor is nagyra, mivel az általában csak szóban terjedõ regéket õ le is írta, ami korában igen ritka jelenségnek számított. Ezen írásai fenn is maradtak az utókor számára, mûfajukat tekintve a hõsköltemény és szerelmi költészet közötti helyet foglalják el, s legtöbbjét Charlemagne korával azonosítják. A Roland szerû hõsköltemények általában a nemesség szempontjából írták le környezetüket. Adenes jobban otthon volt a nép, s a sûrû erdõk és mezõk világában. Verseinek szóbõsége, tökéletes rímei szokatlanok e korban. Az általa elmondottakban könnyû szerrel a nyugati világ tündérmeséinek, -- mint például a Csipkerózsika, a Hófehérke – elõképét láthatjuk, mondja Lorre. De akadnak költészetében olyan elemek, melyek korukat századokkal elõzték meg, s csak a jelen kor lélektan tudományának részei.
Rosa rubicundior
Lilio candidior
Omnibus formosior
Semper in te glorior!
Rózsánál pirosabb,
liliomnál fehérebb,
alakot tökéletesebb bárkiénél,
mindig benned gyönyörködöm!
Költészetébõl vett e néhány sor nemcsak a Hófehérke meséjét juttatja eszünkbe, de a Hungáriai Berta költeményeknek is szerves része e kép.
Másik állandóan visszatérõ képként a rózsára fektet nagy hangsúlyt. Hogy õsidõkben milyen nagy fontosságú volt e virág kitûnik abból is, mondja a könyv írója, hogy a legõsibb, s legnagyobb székesegyházak, mint a Chartres-i és a párizsi Notre Dame építészetében a rózsa mindig elõkelõ helyet kapott. Részben a Szent Szûz tiszteletkörével hozzák e rózsa-tiszteletet összeköttetésbe, de eredetét korábbi idõkben kell keresni, s erre a késõbbiekben térek ki.
Maga Adenes véletlen folytán szerzett tudomást e monda létezésérõl. A történet röviden ez:
Adenes otthon unatkozván elhatározta, hogy elmegy Párizsba, hogy Szent Denis templomában imádkozhasson. Itt megismerkedett egy Savary nevû szerzetessel, aki meghívta könyvtárába, s megmutatta a Berta hagyományt magába foglaló könyvet. a regõst annyira érdekelte a történet, hogy péntektõl keddig ott maradt a szerzetes otthonában, hogy tanulmányozhassa e kötetet. Leírása szerint a történet írójának verselése oly tökéletes volt, hogy nem kerülhetett ki egy egyszerû regõs tolla alól. Maga a történet Martel Károly idejével kezdõdik, szent János napjának ünnepén, a rózsák virágzásának idején. A történet szerint amikor Martel fia számára feleséget keresett, minden tanácsadója menyasszonynak a Hungáriai Berta királykisasszonyt javasolta. A gondolatot tett követte, leánykérõi Hungáriába mentek, ahol meg is kapták királyuk számára Berta királykisasszony kezét, akinek leírása a fenti költeményrészlettel tökéletesen kifejezhetõ. Ezen túl még hangsúlyozta gödröcskés arcát, bájos mosolyát, szõke, göndör haját, mûveltségét, s jó szíve, kedvessége, szegények iránti gondoskodása volt az idegenek csodálatának központjában.
Történetünk tárgya népmeséink vonulatát követi: Hungária királyának és feleségének egy gyermeke volt, a gyönyörû szép Berta királykisasszony. A királyt Virágnak, feleségét Fehér Virágnak (más szóval: Béla-Virágnak) hívták. Miután a királyi pár fiatalkorában töltött valamennyi idõt nyelvtanulás céljából a franciáknál, s meg is kedvelték e népet, leányukat minden habozás nélkül oda is ígérték a francia királynak. Útra indulásakor kísérõként a királynõ saját pénzén megváltott idegen szolgálóját, annak leányát és férfirokonát is Bertával küldte, hogy állandóan vigyázzanak rá. Az idegen szolgáló leánya is gyönyörû volt, sokak szerint Berta mása. A következõ rész a Fekete menyasszony ismert története. A gonosz boszorkány saját leányát csempészte a király nászágyába, Bertát pedig rokonával sûrû erdõ közepébe vitette, hogy ott elpusztuljon. A leírás szerint abban az idõben ott nemcsak medvék, de még oroszlánok is éltek. Bertán elõször egy remete könyörült meg, néhány darabka ocsús kenyérdarabot adva neki, majd útbaigazította az erdõben élõ, jószívû rendõr és családja házába. Berta el is jutott a házhoz, ahol boldogan fogadták.
Közben a boszorkány leánya az ország kincseit mind magának akarta, keményen adóztatta a szegény népet, s általában gonoszul viselkedett környezetével. De két fiút is szült a királynak, aki ezért megbocsátotta viselkedését.
Végül eljutott Berta királyleány halálának híre Hungáriába, a királynõ elment Párizsba, hogy számon kérje a királytól leánya sorsát. A király ekkor döbbent rá a csalásra, megkereste Bertát, a boszorkányt és férfi rokonát kivégeztette, két fia anyján megkönyörült, fiainak címet, rangot adott, viszont mindhármuknak el kellett hagyniuk a királyi udvart. Ezek után boldogan élt igazi feleségével, Berta királynõvel. Berta halálának éve 783.
A rege elsõ olvasásakor már a következõ képek ragadják meg az embert:
1. Hungáriának már volt neve 783 elõtt.
2. Hungáriának királya is volt 783 elõtt.
3. Hungária királyi udvarát a rege kora legmûveltebbjének tudja.
4. A Hungáriai Berta regéjét leíró regõs korát megelõzõ verseléssel emlékezett meg róla, feltétlenül magasan mûvelt embernek kellett lennie.
5. Berta regéjét a nyugat-európai ismert mesék elõképének tartják.
6. A rege lélektani tartalma csak a XIX-XX. század Európájában talál esetleg párjára.
7. A rege õsmagyar vonalvezetése és tartalma félreismerhetetlen. A Fekete menyasszony regéje csak magyar közvetítéssel került a Kárpát-medencén kívüli területekre, például Olasz (l.: Magyar Adorján Belraggio e Bianchina története[2] és Franciaországba, ahol az átvevõknek fogalmuk sem volt arról, hogy e történetek valójában a csillagos égen játszódnak le. Berta története még ezen is túl mutat: Európa meséi is magyar gyökerekbõl táplálkoznak.
8. A regében megjelenõ rózsatiszteletet nem a Chartres-i, vagy Notre Dam-i építészetben kell keresnünk. E jelkép mély gyökerei a keresztes hadjáratokat jóval megelõzõ korban gyökereznek. Néhány ezzel kapcsolatos szempont:
a. Erdélyi Zsuzsanna által gyûjtött õsi magyar imádságok fehér rózsa Mária kezdetû imái õsemlékeinket szólaltatják meg a liliommal együtt.
b. Õseink istentiszteleti helyeként említik a rózsabástyát, melyben rózsapásztorok miséznek, s rózsalányok is vannak jelen.
c. A rózsa fordított alakja fényt jelent (pl. sárarany = fényes arany), s elõkelõ helyet kap a Szent Erzsébet legendákban.
d. A “rozetta” népi építészetünk szerves része, s innen vándorolt a Kárpát-medencén kívüli vidékre.
9. Berta királykisasszony, a szüleinek neve a B-R szócsoport része, amit Magyar Adorján õs avar-magyar nyelvjárásként tárgyal. A B, P, V-R szócsoport erõnnyel, s anyaggal kapcsolatos szavai fénnyel kapcsolatosak, s közeli rokonságban vannak a Palóc B,P,V-L szavakkal (Bar – Béla, Virág – világ, stb.).
Ezen õsavar nyelvi, majd az avar népi csoportban egyesülõ avarok embertani jellegzetessége a göndör, szõke haj, s ezt csodálták nyugaton Berta királyasszonyon a legjobban.
10. Legutoljára, de nem legutolsó sorban: Bertának a nyugatitól elütõ kedvessége, jósága, tiszta lelke magyar szellemiséget áraszt, s méltó párja szent Erzsébet királyleány legendájának.
11. A legenda Bertát hangsúlyozottan egy gyümölcsfa, vagy vadrózsa rózsaszín virágához hasonlítja. A vadrózsa avarjaink védõsáncainak volt része, s bárhol megfordultak, védelmi rendszerük e szokást fenntartotta. Franciaországban utazva, úton-útfélen mára már elvadult rózsasövényekkel találkozhat az ember éppen úgy, mint hazánkban is. Csipkerózsika szép meséje ilyen környezetet tükröz. Nyelvünk az egyedüli, mely a rózsaszín szót a rózsából, illetve annak õsalakját virágzó vadrózsa színébõl alkotta.
12. A legenda azt is elmondta, hogy Berta édesanyjának még született egy kislánya, akit Constance-nak nevezett, Berta jótevõjének emlékére, s õ lett Hungária királynõje.
13. Idõvel Berta királynõ lett Charlemagne édesanyja.
Berta királykisasszony legendájának értelmében a Hungár Királyság már a 700-as években nemcsak megalapozott volt, de az európai királyi körök példaképének számított. Hogy ez valóban így lehessen, századokra visszamenõen megalapozott, törvényes államhatalomnak kellett lennie hazánkban. A tényként említett esemény, hogy Constance lett Hungária királynõje, a férfi-nõi örökösödés közötti egyenlõséget, s emelkedett társadalmi rendszer jelenlétét árulja el. Ez õsmûveltségünk folyománya, hiszen elsõ elindulásunk nyelve már magába foglalta a feleség fogalmát.
Az Árpád-i honegyesítés elõtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bõvebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérõ „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak késõbb Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levõ hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a mûveltségrõl, mely ezt létrehozta.
Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következõképpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedõ koronázás nem hozhatott áldást e király népére.
Farkas Gábor könyvtáros úr segítségével – kinek ezért õszinte hálámat fejezem ki – sikerült megtudnom, hogy Király Ilona Szent Márton címû mûve (Budapest 1929) foglalkozik e korral, s a “nagylábú Bertával”. Amerikában élve eddig nem sikerült e könyv nyomára bukkannom. Reméljük, hogy valaki bõvebb kutatás tárgyává teszi Berta királylány elfelejtett magyar mondáját, s ennek tükrében átértékeli a nyugat-európai híres legendákat is.
Az 1240-es legenda Bertát “debonnair”-nak nevezi. Késõbbi legendái hozzák kapcsolatba a pogány Berchta lúdlábú istennõvel. Ugyan ebbõl a korból hozzák kapcsolatba -- a magyar népmesékbõl jól ismert -- aranyat fonó királykisasszony alakjával.
A Pallas Nagy Lexicon alanti, Bertával kapcsolatos bejegyzései között figyelmünkbe ajánlom a következõket:
a. 2. pont: “…vagy valamely magyar királynak a leánya…”
b. Az 1. pontban említett Kent folyónevei a legõsibb magyar nyelvi rétegeket õrzik.
c. Az említett ófelnémet Berchta, Perahta nevek õsavar fénnyel kapcsolatos értelme az átvétel idején még ismert volt, s e szerint magyarázták.
Berta (ófelnémet: Berchta, Perahta a. m. a fénylõ), több középkori félig-meddig mondai nõnek neve. E néven ismeretesek még:
1. B., Szent (Edithberga), Charitbert frank király és Ingoberga leánya, 560-ban Ethelbert, Kent királyának neje lett. Férjét és alattvalóit a keresztény vallásra térítette, amiért az egyház szentté avatta. Emléknapja: jul. 4.
2. B. (Bertrada, Berthe au grand pied, a nagylábú B., a fonó B.), Nagy Károly mondakörében Charibert laoni grófnak vagy valamely magyar királynak leánya, Kis Pipin neje. Franciaországba való utazásakor gonosz kísérõje a megvesztegetett szolgáknak adja át, megöletés végett, saját leányát pedig összeházasítja Pipinnel. A király egy vadászat alkalmával fölfedezi a valódi B.-t és nõül veszi. E házasságból született Nagy Károly. Így a mese, mely pogány Berchtára, a hattyú- vagy lúdlábú istennõre emlékeztetett. Francia és burgundi templomok még ma is látható a Peine Pédauque (a. m. Regina pedi aucoe) kõszobra. Számos költemény is emlékszik meg róla. Õ reá vonatkoznak e közmondások: Al tempo que B. filava, Die Zeit ist hin, wo B. spann, Ce n' est plus le temps ou Berthe filait, melyek az arany kor letûntét sajnálják. V. ö.: Simrock B., Die Spinnerin (Frankf. 1855). V. ö. Bertha 5.
(Megjelent: Magyarságtudományi Értesítõ, 2002. évi 13.sz. 37.old.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Balu
- 2012. November 13. 08:49:40
#2 |
postaimre
- 2012. November 13. 09:02:37
#3 |
Balu
- 2012. November 13. 13:28:21
#4 |
szabir
- 2012. November 13. 14:51:49
#5 |
9323
- 2012. November 13. 19:15:24
#6 |
Kore
- 2012. November 13. 20:25:04
#7 |
nyilas
- 2012. November 15. 12:20:39
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.