Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Versek


Ezt is ma küldte egy ismerösöm s hívta fel a figyelmemet Erdélyi József "elfelejtett" verseire. Fogadjátok szeretettel...


MAGYAR ÚT
Magyarul írtak a török basák is,
magyarul írták: hitetlen kutyák,
s egy szép napon a németekhez álltak
a hajdúk és megrohanták Budát.
Inkább a német, inkább a keresztény,
inkább a császár, mint a padisa!
Bécs, mint Isztanbul!... És veszett a kontyos,
körülmetélt, igazhitû basa...
Két sír között választott a magyarság.
Tündéri volt a török sírhalom,
de rothadás, örök halál sötétlett
a belsejében: önzõ hatalom,
örök háború, hódító hadjárat,
a dzsingiszkáni kevély gondolat:
hogy egy ország legyen a földkerekség
és nyögjön a mozlim járom alatt...
Puszta sír volt a másik sír, a német,
de belsejében fény áradt, csodás:
reménysugár a Jézus öt sebébõl,
mely azt súgta, hogy van feltámadás,
Isten országát ígérte, a békét,
a birodalmat, melyben egyesül
minden ország és nemzet, amelyért Isten
egyfiát, Jézust adta kezesül.
Sír volt az is, a német sír, de benne
élt a magyar, rázta rabláncait,
egyenlõség, testvériség, szabadság
szavával vívta hõsi harcait.
Százötven évig gyászolta Mohácsot,
Buda várát, húzta a rabigát,
újabb százötven év, s megrohamozta,
visszavette a némettõl Budát.
Visszavette Budát, magyarrá tette
Budapestet, s ha nem indul a cár,
eltiporni a magyar szabadságot,
hol volna mostan a magyar határ?
Bécsnél talán! De békülnie kellett,
s ha csatáiban nagy volt a magyar,
békéiben nagyobb. Ma sem vérbosszút,
csak igazságos, szent békét akar...
Jó emlékezni mostan régiekrõl,
a hajdúkról, kik ama puszta sírt
választották, bár a török szultán is
magyarul szólt, magyar levelet írt,
s meg nem ijedni se jobbra, se balra,
keresni az utat elõre, ki,
a magyar utat, ó és új pogányság,
a sír magát akárhogy kelleti.
Magyarul szól és ír az új pogányság,
egy akolról s egy pásztorról papol,
de erõszakra épült birodalma:
a már megízlelt moszkvai pokol.
Itt az elõhad, a körülmetélt nép,
magyarul ír és magyarul beszél,
s elkövet mindent, hogy csak az õ vére,
s az õ felkentje lehessen vezér.
Óh, ez a nép rettentõbb a töröknél,
s a németnél, mert nem fegyverrel öl,
de önzésével elveszi a lelket,
a levegõt is más nemzet elõl.
Szabad, egyenlõ, testvér lett közöttünk,
száz év alatt sárkány hatalma nõtt,
legfõbb kincsünket: nyelvünket, lelkünket,
fogva tartja, mint egy rabszolganõt.
Törjük meg ezt a belsõ ellenséget,
ne hagyjuk egymást, szegény magyarok,
legyen köztünk igazság, béke, áldás,
s nem kell félnünk: akárhogy háborog,
akárhogy õrjöng a világ köröttünk,
minden népnél erõsebbek leszünk,
s akárki tör honunkra: a ránk rontó
pokol hadain is erõt veszünk.
Ifjú népek elõtt vezérlõ csillag
lesz a mi példánk, csak elõre, fel,
lássunk s tegyünk meg mindent idejében,
amit az élet tõlünk követel. –
Majd jönnek õk még menekülve hozzánk,
szabadságért, békéért csakhamar,
akkor megtudják, hogy az Isten népe,
Jézus választott népe a magyar.
Zrínyi népe, Rákóczi, Kossuth népe
a magyar nép, a lovas, a nyilas,
s megépítjük azt a szent birodalmat,
melynek határán nem fog semmi vas, –
a birodalmat, melyben egyesülnek
Európa szabad nemzetei,
s amit a pokol tátongó, démoni
kapui sem tudnak megdönteni.

ÉLÕSDIEK
Azt hiszi a rüh, a tetû,
valamint a bolha,
hogy õ az úr, s hogy az ember
alsóbbrendû, szolga.
Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy õ éljen, élõsködjön,
szaporodjon rajta.
Arra való az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
késõn vakaróddzon.
Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
a mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.
Azt hiszi a poloska is,
nagy elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva...
(Emlék – Magyar Élet kiadás –1940)

MAGYAR MÚZSA
Magyar Múzsa, szegény jobbágyleány,
kinek vérében fürdik Csejte vén
úrnõje, hogy szép legyen, mint a hold
s mint a nap május elsõ reggelén!
Magyar Múzsa, epedõ Bethlen Anna,
ki az ólban kocsislegényt ölel,
s méhét a dölyfös Sárosi Mihály úr
„mocsoktalan“ kardja hasítja fel!
Magyar Múzsa, Báthori Boldizsárné,
jön a hóhér, hagyd a babusgatást!
Fehér Anna, ki szûzlányságodat
feláldozod, hogy bátyádat kiváltsd!
Csáki Vilma, beléesel a bûnbe
s beléd szeret a zsandár-hatalom!
Mónár Julcsa, beléesel a dobba,
nincs menekvés, kegyelem, irgalom!
Magyar Múzsa, paraszt Solymosi Eszter,
kinek vérével szentel ünnepet
a babonás kazár, gyilkosaidnak
bocsánat és dicsõség teneked!
Igazság, szépség, jóság testevére,
ki százszor meghalsz és újjászületsz,
magyar szó anyja, tündér, aki engem,
földönfutó, szegény költõt szeretsz!
Szeress tovább is tündérszerelemmel,
tápláld bennem a zengõ életet,
s emelj magadhoz a halálos órán,
ne hagyj a sírban, örök Szeretet!...

SÁRGA KERESZT
Keresztelnek a papok:
Zsidót keresztelnek;
Zavarosban halászni
õk sosem restellnek.
Zavaros a keresztvíz:
Könnyû a halászat,
Nem a hit, a megtérés:
Fontos csak a látszat...
Fontos csak, hogy a sáfrány-
Csillag lekerüljön;
A zsidó juh a nyájban
Szépen elvegyüljön.
Báránybõrt vesz a zsidó
Fel a keresztséggel,
Farkas vesz a farkastól
Búsás nyereséggel...
Úgy keresztel a pap is,
Miként János: vízzel;
Nem úgy, mint a Megváltó:
Szentlélekkel, tûzzel.
Engem is úgy keresztelt,
Ha nem is cipõben,
Fagyos téli templomban,
Egy Újesztendõben...
Nem bánom én: a zsidó
Hadd legyen keresztény:
Még a sárga csillagát,
Azt is levétetném;
Csillag helyett keresztet
Adnék a hátára,
Nagy keresztet, mint Krisztus
Urunk a szamárra.
Egy nagy sárga keresztet
Adnék a testére:
Úgy küldeném Cionba,
Az õ szent földjére.
Ott legyen õ keresztény;
Arabok, zsidók közt –
Ne itt köztünk viseljen
Bélyegtelen köntöst!...

Hozzaszolasok


#1 | Perje - 2012. November 21. 20:19:15
Tartok attól, hogy az utólsó vers nem kerül bele a nemzeti alaptantervbe. Sõt a Nemzeti Színházban sem fogja elõadni senki.s_3 
Nekem tetszik. Aktuális a mondanivalója most is.
#2 | lucuska - 2012. November 21. 20:23:31
Köszönöm Gerry!
Nem ismertem a költõt.Fajsúlyos gondolatok,nem könnyû olvasmány.üdv.lucus
#3 | HUN112 - 2012. November 22. 07:22:37
Csak, hogy teljes legyen a kép: az 1963-as Magyar irodalmi lexikon (szerk. Benedek Marcell) másfél hasábban emlékezik meg Erdélyi Józsefrõl, elismerõ hangnemben. Megemlíti antiszemita verseit is.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték