Ezt is ma kĂźldte egy ismerĂśsĂśm s hĂ­vta fel a figyelmemet ErdĂŠlyi JĂłzsef "elfelejtett" verseire. FogadjĂĄtok szeretettel...


MAGYAR ÚT
Magyarul Ă­rtak a tĂśrĂśk basĂĄk is,
magyarul Ă­rtĂĄk: hitetlen kutyĂĄk,
s egy szĂŠp napon a nĂŠmetekhez ĂĄlltak
a hajdĂşk ĂŠs megrohantĂĄk BudĂĄt.
InkĂĄbb a nĂŠmet, inkĂĄbb a keresztĂŠny,
inkĂĄbb a csĂĄszĂĄr, mint a padisa!
Bécs, mint Isztanbul!... És veszett a kontyos,
kĂśrĂźlmetĂŠlt, igazhitĂť basa...
KĂŠt sĂ­r kĂśzĂśtt vĂĄlasztott a magyarsĂĄg.
TĂźndĂŠri volt a tĂśrĂśk sĂ­rhalom,
de rothadĂĄs, ĂśrĂśk halĂĄl sĂśtĂŠtlett
a belsejĂŠben: ĂśnzĂľ hatalom,
ĂśrĂśk hĂĄborĂş, hĂłdĂ­tĂł hadjĂĄrat,
a dzsingiszkĂĄni kevĂŠly gondolat:
hogy egy orszĂĄg legyen a fĂśldkereksĂŠg
ĂŠs nyĂśgjĂśn a mozlim jĂĄrom alatt...
Puszta sĂ­r volt a mĂĄsik sĂ­r, a nĂŠmet,
de belsejĂŠben fĂŠny ĂĄradt, csodĂĄs:
remĂŠnysugĂĄr a JĂŠzus Ăśt sebĂŠbĂľl,
mely azt sĂşgta, hogy van feltĂĄmadĂĄs,
Isten orszĂĄgĂĄt Ă­gĂŠrte, a bĂŠkĂŠt,
a birodalmat, melyben egyesĂźl
minden orszĂĄg ĂŠs nemzet, amelyĂŠrt Isten
egyfiĂĄt, JĂŠzust adta kezesĂźl.
SĂ­r volt az is, a nĂŠmet sĂ­r, de benne
ĂŠlt a magyar, rĂĄzta rablĂĄncait,
egyenlĂľsĂŠg, testvĂŠrisĂŠg, szabadsĂĄg
szavĂĄval vĂ­vta hĂľsi harcait.
SzĂĄzĂśtven ĂŠvig gyĂĄszolta MohĂĄcsot,
Buda vĂĄrĂĄt, hĂşzta a rabigĂĄt,
Ăşjabb szĂĄzĂśtven ĂŠv, s megrohamozta,
visszavette a nĂŠmettĂľl BudĂĄt.
Visszavette BudĂĄt, magyarrĂĄ tette
Budapestet, s ha nem indul a cĂĄr,
eltiporni a magyar szabadsĂĄgot,
hol volna mostan a magyar hatĂĄr?
BĂŠcsnĂŠl talĂĄn! De bĂŠkĂźlnie kellett,
s ha csatĂĄiban nagy volt a magyar,
bĂŠkĂŠiben nagyobb. Ma sem vĂŠrbosszĂşt,
csak igazsĂĄgos, szent bĂŠkĂŠt akar...
JĂł emlĂŠkezni mostan rĂŠgiekrĂľl,
a hajdĂşkrĂłl, kik ama puszta sĂ­rt
vĂĄlasztottĂĄk, bĂĄr a tĂśrĂśk szultĂĄn is
magyarul szĂłlt, magyar levelet Ă­rt,
s meg nem ijedni se jobbra, se balra,
keresni az utat elĂľre, ki,
a magyar utat, Ăł ĂŠs Ăşj pogĂĄnysĂĄg,
a sĂ­r magĂĄt akĂĄrhogy kelleti.
Magyarul szĂłl ĂŠs Ă­r az Ăşj pogĂĄnysĂĄg,
egy akolrĂłl s egy pĂĄsztorrĂłl papol,
de erĂľszakra ĂŠpĂźlt birodalma:
a mĂĄr megĂ­zlelt moszkvai pokol.
Itt az elĂľhad, a kĂśrĂźlmetĂŠlt nĂŠp,
magyarul Ă­r ĂŠs magyarul beszĂŠl,
s elkĂśvet mindent, hogy csak az Ăľ vĂŠre,
s az Ăľ felkentje lehessen vezĂŠr.
Óh, ez a nép rettentõbb a töröknél,
s a nĂŠmetnĂŠl, mert nem fegyverrel Ăśl,
de ĂśnzĂŠsĂŠvel elveszi a lelket,
a levegĂľt is mĂĄs nemzet elĂľl.
Szabad, egyenlĂľ, testvĂŠr lett kĂśzĂśttĂźnk,
szĂĄz ĂŠv alatt sĂĄrkĂĄny hatalma nĂľtt,
legfĂľbb kincsĂźnket: nyelvĂźnket, lelkĂźnket,
fogva tartja, mint egy rabszolganĂľt.
TĂśrjĂźk meg ezt a belsĂľ ellensĂŠget,
ne hagyjuk egymĂĄst, szegĂŠny magyarok,
legyen kĂśztĂźnk igazsĂĄg, bĂŠke, ĂĄldĂĄs,
s nem kell fĂŠlnĂźnk: akĂĄrhogy hĂĄborog,
akĂĄrhogy ĂľrjĂśng a vilĂĄg kĂśrĂśttĂźnk,
minden nĂŠpnĂŠl erĂľsebbek leszĂźnk,
s akĂĄrki tĂśr honunkra: a rĂĄnk rontĂł
pokol hadain is erĂľt veszĂźnk.
IfjĂş nĂŠpek elĂľtt vezĂŠrlĂľ csillag
lesz a mi pĂŠldĂĄnk, csak elĂľre, fel,
lĂĄssunk s tegyĂźnk meg mindent idejĂŠben,
amit az ĂŠlet tĂľlĂźnk kĂśvetel. –
Majd jĂśnnek Ăľk mĂŠg menekĂźlve hozzĂĄnk,
szabadsĂĄgĂŠrt, bĂŠkĂŠĂŠrt csakhamar,
akkor megtudjĂĄk, hogy az Isten nĂŠpe,
JĂŠzus vĂĄlasztott nĂŠpe a magyar.
ZrĂ­nyi nĂŠpe, RĂĄkĂłczi, Kossuth nĂŠpe
a magyar nĂŠp, a lovas, a nyilas,
s megĂŠpĂ­tjĂźk azt a szent birodalmat,
melynek hatĂĄrĂĄn nem fog semmi vas, –
a birodalmat, melyben egyesĂźlnek
EurĂłpa szabad nemzetei,
s amit a pokol tĂĄtongĂł, dĂŠmoni
kapui sem tudnak megdĂśnteni.

ÉLÕSDIEK
Azt hiszi a rĂźh, a tetĂť,
valamint a bolha,
hogy Ăľ az Ăşr, s hogy az ember
alsĂłbbrendĂť, szolga.
Azt hiszi a szĂşnyog is,
hogy azĂŠrt van a fajta,
hogy Ăľ ĂŠljen, ĂŠlĂľskĂśdjĂśn,
szaporodjon rajta.
Arra valĂł az ember,
hogy vĂŠrĂŠvel adĂłzzon,
s arravalĂł a keze, hogy
kĂŠsĂľn vakarĂłddzon.
Mind azt hiszi, hogy az ember
GyalĂĄzatos fĂŠreg,
a mondhatatlan aljas eszkĂśz
kezĂŠben a mĂŠreg.
Azt hiszi a poloska is,
nagy elbizakodva,
s ha ĂźldĂśzik, bizonyĂĄra,
fel van hĂĄborodva...
(EmlĂŠk – Magyar Élet kiadĂĄs –1940)

MAGYAR MÚZSA
Magyar MĂşzsa, szegĂŠny jobbĂĄgyleĂĄny,
kinek vĂŠrĂŠben fĂźrdik Csejte vĂŠn
ĂşrnĂľje, hogy szĂŠp legyen, mint a hold
s mint a nap mĂĄjus elsĂľ reggelĂŠn!
Magyar MĂşzsa, epedĂľ Bethlen Anna,
ki az Ăłlban kocsislegĂŠnyt Ăślel,
s mĂŠhĂŠt a dĂślyfĂśs SĂĄrosi MihĂĄly Ăşr
„mocsoktalan“ kardja hasĂ­tja fel!
Magyar MĂşzsa, BĂĄthori BoldizsĂĄrnĂŠ,
jĂśn a hĂłhĂŠr, hagyd a babusgatĂĄst!
FehĂŠr Anna, ki szĂťzlĂĄnysĂĄgodat
felĂĄldozod, hogy bĂĄtyĂĄdat kivĂĄltsd!
CsĂĄki Vilma, belĂŠesel a bĂťnbe
s belĂŠd szeret a zsandĂĄr-hatalom!
MĂłnĂĄr Julcsa, belĂŠesel a dobba,
nincs menekvĂŠs, kegyelem, irgalom!
Magyar MĂşzsa, paraszt Solymosi Eszter,
kinek vĂŠrĂŠvel szentel Ăźnnepet
a babonĂĄs kazĂĄr, gyilkosaidnak
bocsĂĄnat ĂŠs dicsĂľsĂŠg teneked!
IgazsĂĄg, szĂŠpsĂŠg, jĂłsĂĄg testevĂŠre,
ki szĂĄzszor meghalsz ĂŠs ĂşjjĂĄszĂźletsz,
magyar szĂł anyja, tĂźndĂŠr, aki engem,
fĂśldĂśnfutĂł, szegĂŠny kĂśltĂľt szeretsz!
Szeress tovĂĄbb is tĂźndĂŠrszerelemmel,
tĂĄplĂĄld bennem a zengĂľ ĂŠletet,
s emelj magadhoz a halĂĄlos ĂłrĂĄn,
ne hagyj a sĂ­rban, ĂśrĂśk Szeretet!...

SÁRGA KERESZT
Keresztelnek a papok:
ZsidĂłt keresztelnek;
Zavarosban halĂĄszni
Ăľk sosem restellnek.
Zavaros a keresztvĂ­z:
KĂśnnyĂť a halĂĄszat,
Nem a hit, a megtĂŠrĂŠs:
Fontos csak a lĂĄtszat...
Fontos csak, hogy a sĂĄfrĂĄny-
Csillag lekerĂźljĂśn;
A zsidĂł juh a nyĂĄjban
SzĂŠpen elvegyĂźljĂśn.
BĂĄrĂĄnybĂľrt vesz a zsidĂł
Fel a keresztsĂŠggel,
Farkas vesz a farkastĂłl
BĂşsĂĄs nyeresĂŠggel...
Úgy keresztel a pap is,
MikĂŠnt JĂĄnos: vĂ­zzel;
Nem Ăşgy, mint a MegvĂĄltĂł:
SzentlĂŠlekkel, tĂťzzel.
Engem is Ăşgy keresztelt,
Ha nem is cipĂľben,
Fagyos tĂŠli templomban,
Egy Újesztendõben...
Nem bĂĄnom ĂŠn: a zsidĂł
Hadd legyen keresztĂŠny:
MĂŠg a sĂĄrga csillagĂĄt,
Azt is levĂŠtetnĂŠm;
Csillag helyett keresztet
AdnĂŠk a hĂĄtĂĄra,
Nagy keresztet, mint Krisztus
Urunk a szamĂĄrra.
Egy nagy sĂĄrga keresztet
AdnĂŠk a testĂŠre:
Úgy küldeném Cionba,
Az Ăľ szent fĂśldjĂŠre.
Ott legyen Ăľ keresztĂŠny;
Arabok, zsidĂłk kĂśzt –
Ne itt kĂśztĂźnk viseljen
BĂŠlyegtelen kĂśntĂśst!...