Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kémnõk és kémférfiak: a hÃrszerzés meleg ágya
A szexre és a szerelemre is hagyományosan épÃtenek a titkosszolgálatok. Könnyen lehet, hogy sokak után az amerikai hÃrszerzés fõnökének bukását is ez okozta.
„A nõk erre a szolgálatra igen kitûnõen használhatók, még pedig mind a tisztességes, mind pedig a romlott nõk, és pedig azért, mert fellépésük és szereplésük nem kelt gyanút, és olyan alkalmakkor is fel tudnak fedni titkokat, amikor a férfiak tudománya csõdöt mond.” A katonai hÃrszerzés módszertanával kapcsolatos idézet egy, az egyetemi nemzetbiztonsági képzésben máig használatos munkából, Pilch Jenõ hadtörténész 1936-os könyvébõl való, amely nem hallgatja el az ellenvéleményeket sem: „a kémkedés a lehetõ legridegebb, legtárgyilagosabb foglalkozás, amelyhez elsõsorban férfitapasztalatok és férfiidegek kellenek”.
Az efféle férfipárti vélemények azóta kisebbségbe szorultak. Manapság nõi ügynökök a ranglétra csúcsára is eljuthatnak, Stella Rimington 1992–1996 között az angol katonai elhárÃtás, az MI5 fõigazgatója volt. „A nõk jobban kezelik a konfliktusokat, nem támadnak azonnal, mint a férfiak” – elemezgeti Spy Ladies (Kémhölgyek) cÃmû, 2006-os könyvében Wilhelm Dietl, a német titkosszolgálat egykori munkatársa annak hátterét, hogy miért foglalkoztatnak egyre több nõt e szakmában – bár korántsem mindenkit erotikus küldetésben.
Anõi vonzerõ sokszor hatásosabbnak bizonyul bármilyen szupermodern fegyvernél – véli Bebesi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetbiztonsági intézetének adjunktusa. Nem véletlen, hogy kémgyanú lengi be azt a – lapzártánkkor még tisztázatlan – nõügyet is, amely lemondásra kényszerÃtette az amerikai hÃrszerzés, a CIA fõnökét, David Petraeust, és amely miatt feszegetik egy másik tábornok, John Allen afganisztáni fõparancsnok, továbbá Frederick Humphries FBI-ügynök félreérthetõ kapcsolatait is.
Petraeus szeretõje, Paula Broadwell állÃtólag újságÃróként, és nem titkos kapcsolatként vált jól értesültté katonai ügyekben, de a sokszög egy másik szereplõjérõl, Jill Kelleyrõl egyelõre nem tudni, miért kereste egyenruhások társaságát. Igaz, ha fontos közéleti szereplõkrõl van szó, a gyanú is elég lehet, illetve a közvéleménynek nem is kötik feltétlenül az orrára, mi történt, illetve történhetett volna, ha nem vizsgálják ki a dolgot. Hazai példa lehet erre a 2005-ös Mucuska-ügy. A sajtóban az a hÃresztelés terjedt el, hogy egy Romániából áttelepült magyar házaspár kémkedett, a feleség minisztériumi vezetõkkel is intim kapcsolatba keveredett. A közvélemény mindmáig nem tudja, hogy a gyanú beigazolódott-e.
A hÃrszerzés és a szex összefonódásával kapcsolatban a holland Mata Harit, a száz évvel ezelõtti táncos- és kémnõt emlegetik a leggyakrabban, aki „mestere volt a saját személye körüli legendagyártásnak és a pucérsággal való hÃrnévkeltésnek, kémnek ugyanakkor nem volt túl jelentõs, de sok magas rangú emberrel volt jóban” – foglalta össze Bebesi. Kivégzését 1917-ben nem annyira nemzetbiztonsági ártalmassága indokolta, hanem inkább az, hogy a franciák példát akartak statuálni a világháborús idõkben. Az sem igaz, hogy a nõi ügynököknek kizárólag lepedõakrobatáknak kell lenniük: a második világháború egyik leghÃresebb brit kémnõje, Nancy Wake azzal is kitûnt, hogy franciaországi bevetésén állÃtólag puszta kézzel ölt meg egy német katonát.
Tipikus szexügynöki feladat viszont közéleti személyiségek lejáratása. Napjainkban például az orosz titkosszolgálat nyúl gyakran ahhoz az eszközhöz, hogy kompromittáló fotókkal próbálja ellehetetlenÃteni a nemkÃvánatos ellenzékieket, újságÃrókat. Szovjet utódállamokban is ismert a módszer: a belorusz titkosszolgálat lejárató akcióját sejtették a mögött a máig tisztázatlan eset mögött, amikor tavaly az interneten kellemetlennek szánt videók jelentek meg a minszki magyar nagykövet feleségérõl egy állÃtólagos olasz szeretõ társaságában. Az efféle megbÃzatások sajátos, belsõ ellenõrzésre szánt változata, amikor saját embereinek megbÃzhatóságát teszteli kémnõk bevetésével a titkosszolgálat.
A lejáratás és a gazdasági hÃrszerzés különféle variációi napjainkban is minduntalan produkálnak hasonló eseteket. Ian Clement, a londoni fõpolgármester helyettese például abba bukott bele, hogy a pekingi olimpia napjaiban hagyta magát elcsábÃtani, és az ágya körül matató kÃnai kémnõ londoni fejlesztési terveket szedett ki a papÃrjai közül és az okostelefonjából. Mintegy a módszer hatékonyságát igazolva, Clement röstelkedve ismerte el, hogy csak magát hibáztathatja, mert a titkosszolgálat elõre figyelmeztette az efféle csapdákra. Idén augusztusban szellõztették meg ausztrál lapok, hogy évekkel ezelõtt a vietnami titkosszolgálat egy ezredese Elizabeth Masamune ausztrál gazdasági diplomata kegyeibe férkõzve szerzett üzletet.
Mint az emlÃtett esetek egyike-másika is jelzi, a titkosszolgálati zsargonban pillangókként emlegetett nõi csalik talán kevésbé ismert párjai a Rómeók, akik szexszel és érzelmekkel hálózzák be a nõket. A mûfaj máig legismertebb képviselõi az NDK titkosszolgálata, a Stasi emberei. Õket fontos nyugatnémet kormányhivatalok, sõt a titkosszolgálat olyan titkárnõire állÃtották rá, akiket terepszemle nyomán érzelmileg labilisnak, kapcsolatokban szegénynek találtak, vagyis a Rómeóknak elsõsorban lelki támaszról kellett gondoskodniuk. Ha a titkárnõk lelkében a szerelem túl heves lett, akkor titkon házasságot is köthettek. Ilyenkor semleges skandináv templomban, lelkészként és tanúként megbÃzható kommunistákat szerepeltetve a Stasi teljesen igazinak tûnõ álesküvõt szervezett.
Az NDK titkosszolgálatának iratait kezelõ levéltár honlapján olyan oktatási segédlet is látható, amely a legjobban megcsapolható információforrások, a nyugatnémet titkárnõk jellemzõ tulajdonságait vette számba. A felkészÃtést olyan módszerek is szolgálták, hogy a behálózott nõk szerelmes leveleit a kedvesnek mutatkozó pasik nyomban továbbÃtották értékelésre a Stasi pszichológusainak. A titkárnõk közül sokan csak a német egyesÃtés után leplezõdtek le. Akkor nemcsak leveleik elárulása forgatta meg a szÃvükben újból a kést, hanem az is, hogy a bÃrósági tárgyalásukon a tanúként megidézett szeretõk, võlegények, sõt férjek halvány nyomát sem mutatták egykori, tettetett érzelmeiknek.
A Rómeó-módszer alapozta meg a múlt század egyik leghÃresebb politikai merényletét, Lev Trockij meggyilkolását is. A szakadárrá nyilvánÃtott, a szovjet kommunista párt legmagasabb köreibõl számûzetésbe kényszerÃtett vetélytársat Sztálinék még külföldön is veszélyesnek tartották. Az NKVD titkosszolgálat Ramón Mercader spanyol kommunistát is felbérelte a merényletre. Õ egy belga diplomata fiának kiadva magát, 1938-ban Párizsban összeismerkedett Sylvia Ageloff-fal, Trockij egy amerikai hÃvével. Eljegyzés lett a vége, a pár 1939-ben együtt bukkant föl Mexikóban, ahol Ageloff titkárnõi teendõket látott el Trockij mellett. Bár 1940 májusában egy merényletkÃsérlet miatt Trockij már gyanakvó volt, a kapcsolatra való tekintettel Mercader bejuthatott az addigra alaposan õrzött villába. E látogatások egyike alkalmával került elõ a legendás jégcsákány, amellyel szétroncsolta Trockij koponyáját. A megtévesztett Ageloffot fölmentették, Mercader húsz évet töltött börtönben.
Link
„A nõk erre a szolgálatra igen kitûnõen használhatók, még pedig mind a tisztességes, mind pedig a romlott nõk, és pedig azért, mert fellépésük és szereplésük nem kelt gyanút, és olyan alkalmakkor is fel tudnak fedni titkokat, amikor a férfiak tudománya csõdöt mond.” A katonai hÃrszerzés módszertanával kapcsolatos idézet egy, az egyetemi nemzetbiztonsági képzésben máig használatos munkából, Pilch Jenõ hadtörténész 1936-os könyvébõl való, amely nem hallgatja el az ellenvéleményeket sem: „a kémkedés a lehetõ legridegebb, legtárgyilagosabb foglalkozás, amelyhez elsõsorban férfitapasztalatok és férfiidegek kellenek”.
Az efféle férfipárti vélemények azóta kisebbségbe szorultak. Manapság nõi ügynökök a ranglétra csúcsára is eljuthatnak, Stella Rimington 1992–1996 között az angol katonai elhárÃtás, az MI5 fõigazgatója volt. „A nõk jobban kezelik a konfliktusokat, nem támadnak azonnal, mint a férfiak” – elemezgeti Spy Ladies (Kémhölgyek) cÃmû, 2006-os könyvében Wilhelm Dietl, a német titkosszolgálat egykori munkatársa annak hátterét, hogy miért foglalkoztatnak egyre több nõt e szakmában – bár korántsem mindenkit erotikus küldetésben.
Anõi vonzerõ sokszor hatásosabbnak bizonyul bármilyen szupermodern fegyvernél – véli Bebesi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetbiztonsági intézetének adjunktusa. Nem véletlen, hogy kémgyanú lengi be azt a – lapzártánkkor még tisztázatlan – nõügyet is, amely lemondásra kényszerÃtette az amerikai hÃrszerzés, a CIA fõnökét, David Petraeust, és amely miatt feszegetik egy másik tábornok, John Allen afganisztáni fõparancsnok, továbbá Frederick Humphries FBI-ügynök félreérthetõ kapcsolatait is.
Petraeus szeretõje, Paula Broadwell állÃtólag újságÃróként, és nem titkos kapcsolatként vált jól értesültté katonai ügyekben, de a sokszög egy másik szereplõjérõl, Jill Kelleyrõl egyelõre nem tudni, miért kereste egyenruhások társaságát. Igaz, ha fontos közéleti szereplõkrõl van szó, a gyanú is elég lehet, illetve a közvéleménynek nem is kötik feltétlenül az orrára, mi történt, illetve történhetett volna, ha nem vizsgálják ki a dolgot. Hazai példa lehet erre a 2005-ös Mucuska-ügy. A sajtóban az a hÃresztelés terjedt el, hogy egy Romániából áttelepült magyar házaspár kémkedett, a feleség minisztériumi vezetõkkel is intim kapcsolatba keveredett. A közvélemény mindmáig nem tudja, hogy a gyanú beigazolódott-e.
A hÃrszerzés és a szex összefonódásával kapcsolatban a holland Mata Harit, a száz évvel ezelõtti táncos- és kémnõt emlegetik a leggyakrabban, aki „mestere volt a saját személye körüli legendagyártásnak és a pucérsággal való hÃrnévkeltésnek, kémnek ugyanakkor nem volt túl jelentõs, de sok magas rangú emberrel volt jóban” – foglalta össze Bebesi. Kivégzését 1917-ben nem annyira nemzetbiztonsági ártalmassága indokolta, hanem inkább az, hogy a franciák példát akartak statuálni a világháborús idõkben. Az sem igaz, hogy a nõi ügynököknek kizárólag lepedõakrobatáknak kell lenniük: a második világháború egyik leghÃresebb brit kémnõje, Nancy Wake azzal is kitûnt, hogy franciaországi bevetésén állÃtólag puszta kézzel ölt meg egy német katonát.
Tipikus szexügynöki feladat viszont közéleti személyiségek lejáratása. Napjainkban például az orosz titkosszolgálat nyúl gyakran ahhoz az eszközhöz, hogy kompromittáló fotókkal próbálja ellehetetlenÃteni a nemkÃvánatos ellenzékieket, újságÃrókat. Szovjet utódállamokban is ismert a módszer: a belorusz titkosszolgálat lejárató akcióját sejtették a mögött a máig tisztázatlan eset mögött, amikor tavaly az interneten kellemetlennek szánt videók jelentek meg a minszki magyar nagykövet feleségérõl egy állÃtólagos olasz szeretõ társaságában. Az efféle megbÃzatások sajátos, belsõ ellenõrzésre szánt változata, amikor saját embereinek megbÃzhatóságát teszteli kémnõk bevetésével a titkosszolgálat.
A lejáratás és a gazdasági hÃrszerzés különféle variációi napjainkban is minduntalan produkálnak hasonló eseteket. Ian Clement, a londoni fõpolgármester helyettese például abba bukott bele, hogy a pekingi olimpia napjaiban hagyta magát elcsábÃtani, és az ágya körül matató kÃnai kémnõ londoni fejlesztési terveket szedett ki a papÃrjai közül és az okostelefonjából. Mintegy a módszer hatékonyságát igazolva, Clement röstelkedve ismerte el, hogy csak magát hibáztathatja, mert a titkosszolgálat elõre figyelmeztette az efféle csapdákra. Idén augusztusban szellõztették meg ausztrál lapok, hogy évekkel ezelõtt a vietnami titkosszolgálat egy ezredese Elizabeth Masamune ausztrál gazdasági diplomata kegyeibe férkõzve szerzett üzletet.
Mint az emlÃtett esetek egyike-másika is jelzi, a titkosszolgálati zsargonban pillangókként emlegetett nõi csalik talán kevésbé ismert párjai a Rómeók, akik szexszel és érzelmekkel hálózzák be a nõket. A mûfaj máig legismertebb képviselõi az NDK titkosszolgálata, a Stasi emberei. Õket fontos nyugatnémet kormányhivatalok, sõt a titkosszolgálat olyan titkárnõire állÃtották rá, akiket terepszemle nyomán érzelmileg labilisnak, kapcsolatokban szegénynek találtak, vagyis a Rómeóknak elsõsorban lelki támaszról kellett gondoskodniuk. Ha a titkárnõk lelkében a szerelem túl heves lett, akkor titkon házasságot is köthettek. Ilyenkor semleges skandináv templomban, lelkészként és tanúként megbÃzható kommunistákat szerepeltetve a Stasi teljesen igazinak tûnõ álesküvõt szervezett.
Az NDK titkosszolgálatának iratait kezelõ levéltár honlapján olyan oktatási segédlet is látható, amely a legjobban megcsapolható információforrások, a nyugatnémet titkárnõk jellemzõ tulajdonságait vette számba. A felkészÃtést olyan módszerek is szolgálták, hogy a behálózott nõk szerelmes leveleit a kedvesnek mutatkozó pasik nyomban továbbÃtották értékelésre a Stasi pszichológusainak. A titkárnõk közül sokan csak a német egyesÃtés után leplezõdtek le. Akkor nemcsak leveleik elárulása forgatta meg a szÃvükben újból a kést, hanem az is, hogy a bÃrósági tárgyalásukon a tanúként megidézett szeretõk, võlegények, sõt férjek halvány nyomát sem mutatták egykori, tettetett érzelmeiknek.
A Rómeó-módszer alapozta meg a múlt század egyik leghÃresebb politikai merényletét, Lev Trockij meggyilkolását is. A szakadárrá nyilvánÃtott, a szovjet kommunista párt legmagasabb köreibõl számûzetésbe kényszerÃtett vetélytársat Sztálinék még külföldön is veszélyesnek tartották. Az NKVD titkosszolgálat Ramón Mercader spanyol kommunistát is felbérelte a merényletre. Õ egy belga diplomata fiának kiadva magát, 1938-ban Párizsban összeismerkedett Sylvia Ageloff-fal, Trockij egy amerikai hÃvével. Eljegyzés lett a vége, a pár 1939-ben együtt bukkant föl Mexikóban, ahol Ageloff titkárnõi teendõket látott el Trockij mellett. Bár 1940 májusában egy merényletkÃsérlet miatt Trockij már gyanakvó volt, a kapcsolatra való tekintettel Mercader bejuthatott az addigra alaposan õrzött villába. E látogatások egyike alkalmával került elõ a legendás jégcsákány, amellyel szétroncsolta Trockij koponyáját. A megtévesztett Ageloffot fölmentették, Mercader húsz évet töltött börtönben.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték