Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Hol is kezjem?
Szavakba - sõt írásba - õnteni azt, ami még gondolatban is nehezen megfogható, merész vállalkozás.
Ráhangolódás nélkül nem jutottam volna el idáig a megértés szintjén, az biztos.
A taiki elõtt ezt a folyamatot úgy hívtam, hogy rá vagyok kattanva a témára.....
A ráhangolódás jobban hangzik. Elegánsabb.
A ráhangolódásnak az a lényege - értelmezésem szerint -, hogy kitölti a tudatomat egy téma, ezáltal minden élményt, információt - ami a hétköznapok normál történései közepette ér engem -, egy finom szûrõn enged át. A külvilág felé nincs hátránya, nem akadályozza a kötelezõ tevékenységeket.
A szûrõn csak az a néhány információmorzsa akad fenn, ami mozaikként kapcsolódik a tudatot kitöltõ kérdéskörhöz.
A ráhangolódás akkor mûködik, ha nem eredménycentrikus. Nem a cél lebeg a szemem elõtt, hanem élem az utat. Nincs bennem félelem, hogy nem sikerül, mert mi az, ami nem sikerülhet, ha nem akarok elérni semmit? Csupán vagyok a témában. Pontosabban: a téma vagyok.
A tudat szûrõjén fennakadó információ lehet egy hang, egy kép, egy helyzet, egy módszer, egy szó valami újság címlapján, egy félmondat valami könyvbõl, vagy filmbõl.....és még sorolhatnám. Nem kell keresni, mert akkor azt kapod csupán, amit már ismersz és tudsz, csak újszerû köntösben. Így nem jutsz elõre. A ráhangolódás nem azonos a kereséssel. Aki keres, az "valamit" keres, amirõl már információkkal rendelkezik. Ezzel átveszed a szûrõ szerepét és korlátozod magad.
Érdekes az élmény, amikor a mozaikdarabka kapcsolódik a többihez. Van egy pillanatnyi "homlokracsapós" aha-élmény, aztán - amikor gondolatokba öntenéd.....elillan. Tudod, de nem tudod megfogalmazni....Várni kell egy kicsit, amíg leszûrõdik, aztán beszélni, beszélgetni róla.....akkor fog a helyére kerülni, és megmutatja a rejtett tartalékokat is. Minden esetben vannak rejtett tartalékok. Keletkezik egy rés a falon, amelyen keresztül többet lehet látni.
Ha nem beszélgetsz róla, akkor fennáll az a veszély, hogy titkosított formában marad az információ, és majd egyszer egy másik mozaik rejtett tartalékaként mutatja meg magát.
Ebbõl számomra egyértelmû, hogy a tudatosodás párban-csapatban hatékonyabb.
A csillagkapu témájára hangolódva "rejtett tartalékként" megmutatta magát a teremtés, megmutatta magát "isten" a maga valójában....
Megmutatta magát az idõ, mint KULCS - ez a kulcs nyitja a világosság kapuját. Aki megérti az idõt, mindent újra kell értelmeznie, ami most körülvesz minket a világunkban. Egy csapásra érhetõ és világos lesz minden. Már fel tudja tenni a megfelelõ kérdést - amiben ott a válasz is.
Minden, amit itt eddig leírtam, végtelenül sok választ tartalmaz a következõkben felmerülõ kérdésekre.
Hogyan lehetséges az, hogy ebben a rohamosan tudatosodó világban megakadunk az idõ kérdésénél?
Úgy lehetséges, hogy "valakik" tudták elõre, hogy ez az egyetlen dolog, ami megváltoztathatja a megváltoztathatatlant, ezért egy egyszerû, brilliáns ötlettel bedobták a KULCSot egy mély kútba.
Gondoskodtak arról, hogy még a kút létezése is titok maradjon. Azt hitték, hogy értik a teremtést...... Tévedtek.
Az idõ valódi megértése csupán olvasás által lehetetlen.
Ezért ne olvassátok ezt most tovább, hanem készítsetek magatok elé egy hosszú papírcsíkot. Egy A4-es lapból vágjatok le 3-4 cm széles darabot, az éppen megfelelõ. Szükség lesz még némi ragasztóra, ragasztószalagra, vagy tûzõgépre. Szükség lesz még képi gondolkodásra is, ott van az elme eszköztárában, kattintsatok rá.
Megvan? Akkor kezdjük! Kissé dedósnak tûnhet a módszerem, így viszont mindenki számára érthetõ lesz.
Ha valaki a végén azt érzi majd, hogy EZT EDDIG IS TUDTAM, akkor õ már a kútban volt!
Most mászott ki onnan.
Azt tanultuk, hogy az idõ lineáris, a mútból a jelenen át haladunk a jövõ felé.
A papírcsíkra tehát írjátok fel bal oldalra, hogy MÚLT, középtájra tegyetek egy PONTot, írjátok mellé, hogy JELEN,
jobb oldalra pedig írjátok azt, hogy JÖVÕ.
A múlt cselekvéseinek a következményét érezzük a jelenben, aminek kihatása van a jövõre nézve. Logikus, hiszen ezt tanultuk.
Ha a papícsíkunkat kiterjesztjük két irányban az ezotéria útmutatása alapján, akkor megkapjuk az elõzõ életeket és a következõ életeket.
Máris a karmánál tartunk, amit ma már szinte senki nem fog megkérdõjelezni(?).
A jelen pillanat kapcsán már azt is tudjuk, hogy idõ nem létezik, hiszen az örök jelenben élünk.
Akkor most kezdjünk el gondolkodni.
Tehát a múltból menetelünk a jövõ felé. Rajzoljatok egy emberfigurát a jelen pontjára, amint halad.
A múltat ismerjük, a jövõt nem. A jövõt köd rejti elõlünk, tehát a múltba nézünk, abból indulunk ki.
Tehát háttal állunk a menetiránynak! Fordítsátok meg a figurátokat, hogy balra nézzen és jobbra haladjon.
A jelen pillanat egy nemlétezõ idõ, átlépési pont. Miért? Mire végig gondolod, hogy "jelen", már a múltról beszélünk.
Ha a jelen pillanatot vesszük egy pontnak, az egy dimenzió.
Ha a papírcsíkot nézzük, az két dimenzió.
Három dimenziós lénynek ismerjük magunkat, tehát fogjátok össze a papírcsík két végét, rögzítsétek egymáshoz.
Ha jól megnézitek a jelöléseket, már egy érdekes dolog kezd kibontakozni....
A múlt múltja a jövõ?? Hogy is van ez??
Ismeritek a farkába harapó kígyó szimbólumát?
A jelen átlépési pontját helyezzétek képzeletben a logikus helyére, a középpontba.
Hoppá! Átlépési pont középen? Ez mit is jelenthet?
A kör bármely pontjáról átléphetünk egy teszõleges pontba?
Ismeritek az életkerék szimbólumát? Vagy a tarot kártya szerencse /sors/kerekét, vagy egy horoszkóp ábrát, soroljam még?
A továbbiakban a képi gondolkodás eszköztárára hagyatkozunk.
A körünket képzeletben terjesszétek ki egy gömb formára.
A jelen átlépési pontja középen marad.
Ismeritek a tórusz formáját? Ebbõl a gondolati képbõl most nem lépünk tovább.....magatoktól is rá fogtok jönni.
Eddig biztosan érthetõ...játszatok el a gondolattal, hogy mi következhet mindebbõl és hogy nézhet ki a gyakorlatban.
Jöhetnek a kérdések.
Mit kezdjek azzal a gondolattal, hogy a múlt múltja a jövõ?
Ez esetben a jövõt nem következményként, hanem OK-ként kell értelmezni.
Nézzük csak: mi történhet a jövõben, aminek a következményeként ma elnyomnak és egyre jobban ellenõriznek bennünket?
Vajon miért nem értjük, hogyan és miért épültek a piramisok, és miért tûnik ez mégis kulcskérdésnek? Mi van akkor, ha nem a múltban épültek, hanem a jövõben? A jövõben elképzelhetõ, hogy meglesz ehhez a technológia? Na, de akkor miért van ott a rovásírás, miért érthetõ minden magyarul?
Ha mi építettük, hogyan kerültünk most ide?
Milyen célja volt az idõszámításnak, ha addig jó volt anélkül is minden? Csak nem azért, hogy elfedjék az idõ valódi természetét?!
Miért terelik a figyelmet a múltra egyre jobban?
Most - tudomásunk szerint! - még nem létezik idõutazás. A jövõben lehetséges? Ez elképzelhetõ?
Esetleg a jövõbõl jöttek vissza azok, akik most ennyire ellenünk vannak?
Milyen a jövõ, ha ezt mindenáron meg akarja valaki változtatni?
Kik vagyunk mi valójában? Mirõl szól ez a küzdelem valójában?
Ha az idõ ezen a szemüvegén keresztül kezditek nézni a világot, minden érthetõ lesz.
Az is, hogy miért tiltották be a rovásírást, a jobbról balra való olvasást.
Azzal, hogy átszoktattak bennünket a hibás irányra, fogva tartják az elmét.
Ezért kértem tõletek a papíros modellezést, remélem, így már megbocsátható.....
Van-e olyan nép, aki ma is jobbról balra ír és olvas??
Meg kell tanulnunk újra eredeti irányban gondolkodni......ha úgy tetszik: fordítva
Ráhangolódás nélkül nem jutottam volna el idáig a megértés szintjén, az biztos.
A taiki elõtt ezt a folyamatot úgy hívtam, hogy rá vagyok kattanva a témára.....
A ráhangolódás jobban hangzik. Elegánsabb.
A ráhangolódásnak az a lényege - értelmezésem szerint -, hogy kitölti a tudatomat egy téma, ezáltal minden élményt, információt - ami a hétköznapok normál történései közepette ér engem -, egy finom szûrõn enged át. A külvilág felé nincs hátránya, nem akadályozza a kötelezõ tevékenységeket.
A szûrõn csak az a néhány információmorzsa akad fenn, ami mozaikként kapcsolódik a tudatot kitöltõ kérdéskörhöz.
A ráhangolódás akkor mûködik, ha nem eredménycentrikus. Nem a cél lebeg a szemem elõtt, hanem élem az utat. Nincs bennem félelem, hogy nem sikerül, mert mi az, ami nem sikerülhet, ha nem akarok elérni semmit? Csupán vagyok a témában. Pontosabban: a téma vagyok.
A tudat szûrõjén fennakadó információ lehet egy hang, egy kép, egy helyzet, egy módszer, egy szó valami újság címlapján, egy félmondat valami könyvbõl, vagy filmbõl.....és még sorolhatnám. Nem kell keresni, mert akkor azt kapod csupán, amit már ismersz és tudsz, csak újszerû köntösben. Így nem jutsz elõre. A ráhangolódás nem azonos a kereséssel. Aki keres, az "valamit" keres, amirõl már információkkal rendelkezik. Ezzel átveszed a szûrõ szerepét és korlátozod magad.
Érdekes az élmény, amikor a mozaikdarabka kapcsolódik a többihez. Van egy pillanatnyi "homlokracsapós" aha-élmény, aztán - amikor gondolatokba öntenéd.....elillan. Tudod, de nem tudod megfogalmazni....Várni kell egy kicsit, amíg leszûrõdik, aztán beszélni, beszélgetni róla.....akkor fog a helyére kerülni, és megmutatja a rejtett tartalékokat is. Minden esetben vannak rejtett tartalékok. Keletkezik egy rés a falon, amelyen keresztül többet lehet látni.
Ha nem beszélgetsz róla, akkor fennáll az a veszély, hogy titkosított formában marad az információ, és majd egyszer egy másik mozaik rejtett tartalékaként mutatja meg magát.
Ebbõl számomra egyértelmû, hogy a tudatosodás párban-csapatban hatékonyabb.
A csillagkapu témájára hangolódva "rejtett tartalékként" megmutatta magát a teremtés, megmutatta magát "isten" a maga valójában....
Megmutatta magát az idõ, mint KULCS - ez a kulcs nyitja a világosság kapuját. Aki megérti az idõt, mindent újra kell értelmeznie, ami most körülvesz minket a világunkban. Egy csapásra érhetõ és világos lesz minden. Már fel tudja tenni a megfelelõ kérdést - amiben ott a válasz is.
Minden, amit itt eddig leírtam, végtelenül sok választ tartalmaz a következõkben felmerülõ kérdésekre.
Hogyan lehetséges az, hogy ebben a rohamosan tudatosodó világban megakadunk az idõ kérdésénél?
Úgy lehetséges, hogy "valakik" tudták elõre, hogy ez az egyetlen dolog, ami megváltoztathatja a megváltoztathatatlant, ezért egy egyszerû, brilliáns ötlettel bedobták a KULCSot egy mély kútba.
Gondoskodtak arról, hogy még a kút létezése is titok maradjon. Azt hitték, hogy értik a teremtést...... Tévedtek.
Az idõ valódi megértése csupán olvasás által lehetetlen.
Ezért ne olvassátok ezt most tovább, hanem készítsetek magatok elé egy hosszú papírcsíkot. Egy A4-es lapból vágjatok le 3-4 cm széles darabot, az éppen megfelelõ. Szükség lesz még némi ragasztóra, ragasztószalagra, vagy tûzõgépre. Szükség lesz még képi gondolkodásra is, ott van az elme eszköztárában, kattintsatok rá.
Megvan? Akkor kezdjük! Kissé dedósnak tûnhet a módszerem, így viszont mindenki számára érthetõ lesz.
Ha valaki a végén azt érzi majd, hogy EZT EDDIG IS TUDTAM, akkor õ már a kútban volt!
Most mászott ki onnan.
Azt tanultuk, hogy az idõ lineáris, a mútból a jelenen át haladunk a jövõ felé.
A papírcsíkra tehát írjátok fel bal oldalra, hogy MÚLT, középtájra tegyetek egy PONTot, írjátok mellé, hogy JELEN,
jobb oldalra pedig írjátok azt, hogy JÖVÕ.
A múlt cselekvéseinek a következményét érezzük a jelenben, aminek kihatása van a jövõre nézve. Logikus, hiszen ezt tanultuk.
Ha a papícsíkunkat kiterjesztjük két irányban az ezotéria útmutatása alapján, akkor megkapjuk az elõzõ életeket és a következõ életeket.
Máris a karmánál tartunk, amit ma már szinte senki nem fog megkérdõjelezni(?).
A jelen pillanat kapcsán már azt is tudjuk, hogy idõ nem létezik, hiszen az örök jelenben élünk.
Akkor most kezdjünk el gondolkodni.
Tehát a múltból menetelünk a jövõ felé. Rajzoljatok egy emberfigurát a jelen pontjára, amint halad.
A múltat ismerjük, a jövõt nem. A jövõt köd rejti elõlünk, tehát a múltba nézünk, abból indulunk ki.
Tehát háttal állunk a menetiránynak! Fordítsátok meg a figurátokat, hogy balra nézzen és jobbra haladjon.
A jelen pillanat egy nemlétezõ idõ, átlépési pont. Miért? Mire végig gondolod, hogy "jelen", már a múltról beszélünk.
Ha a jelen pillanatot vesszük egy pontnak, az egy dimenzió.
Ha a papírcsíkot nézzük, az két dimenzió.
Három dimenziós lénynek ismerjük magunkat, tehát fogjátok össze a papírcsík két végét, rögzítsétek egymáshoz.
Ha jól megnézitek a jelöléseket, már egy érdekes dolog kezd kibontakozni....
A múlt múltja a jövõ?? Hogy is van ez??
Ismeritek a farkába harapó kígyó szimbólumát?
A jelen átlépési pontját helyezzétek képzeletben a logikus helyére, a középpontba.
Hoppá! Átlépési pont középen? Ez mit is jelenthet?
A kör bármely pontjáról átléphetünk egy teszõleges pontba?
Ismeritek az életkerék szimbólumát? Vagy a tarot kártya szerencse /sors/kerekét, vagy egy horoszkóp ábrát, soroljam még?
A továbbiakban a képi gondolkodás eszköztárára hagyatkozunk.
A körünket képzeletben terjesszétek ki egy gömb formára.
A jelen átlépési pontja középen marad.
Ismeritek a tórusz formáját? Ebbõl a gondolati képbõl most nem lépünk tovább.....magatoktól is rá fogtok jönni.
Eddig biztosan érthetõ...játszatok el a gondolattal, hogy mi következhet mindebbõl és hogy nézhet ki a gyakorlatban.
Jöhetnek a kérdések.
Mit kezdjek azzal a gondolattal, hogy a múlt múltja a jövõ?
Ez esetben a jövõt nem következményként, hanem OK-ként kell értelmezni.
Nézzük csak: mi történhet a jövõben, aminek a következményeként ma elnyomnak és egyre jobban ellenõriznek bennünket?
Vajon miért nem értjük, hogyan és miért épültek a piramisok, és miért tûnik ez mégis kulcskérdésnek? Mi van akkor, ha nem a múltban épültek, hanem a jövõben? A jövõben elképzelhetõ, hogy meglesz ehhez a technológia? Na, de akkor miért van ott a rovásírás, miért érthetõ minden magyarul?
Ha mi építettük, hogyan kerültünk most ide?
Milyen célja volt az idõszámításnak, ha addig jó volt anélkül is minden? Csak nem azért, hogy elfedjék az idõ valódi természetét?!
Miért terelik a figyelmet a múltra egyre jobban?
Most - tudomásunk szerint! - még nem létezik idõutazás. A jövõben lehetséges? Ez elképzelhetõ?
Esetleg a jövõbõl jöttek vissza azok, akik most ennyire ellenünk vannak?
Milyen a jövõ, ha ezt mindenáron meg akarja valaki változtatni?
Kik vagyunk mi valójában? Mirõl szól ez a küzdelem valójában?
Ha az idõ ezen a szemüvegén keresztül kezditek nézni a világot, minden érthetõ lesz.
Az is, hogy miért tiltották be a rovásírást, a jobbról balra való olvasást.
Azzal, hogy átszoktattak bennünket a hibás irányra, fogva tartják az elmét.
Ezért kértem tõletek a papíros modellezést, remélem, így már megbocsátható.....
Van-e olyan nép, aki ma is jobbról balra ír és olvas??
Meg kell tanulnunk újra eredeti irányban gondolkodni......ha úgy tetszik: fordítva
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 4: 1234
#31 |
ARMOGUR
- 2012. November 26. 13:41:26
#32 |
kismaja
- 2012. November 26. 15:01:26
#33 |
ARMOGUR
- 2012. November 26. 21:06:42
#34 |
ARMOGUR
- 2012. November 26. 21:34:27
#35 |
kismaja
- 2012. November 26. 22:45:49
#36 |
gabi
- 2012. November 27. 01:40:40
#37 |
postaimre
- 2012. November 27. 12:55:22
#38 |
postaimre
- 2012. November 27. 13:00:15
#39 |
postaimre
- 2012. November 27. 13:06:57
#40 |
enid
- 2012. November 28. 06:01:20
Oldal: 4 / 4: 1234
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.