Volt egy mondat a szÜvegben: "Egyelþre legalåbb egy hónapig semmilyen plusz informåciót nem lehet adni." Ez azt jelenti, hogy utåna igen. Hiszen akkor ez egy jó hír.  

Mi a kĂźlĂśnbsĂŠg a tanulĂĄs ĂŠs az ismeretgyĂťjtĂŠs kĂśzĂśtt?

Az ismeretgyûjtés az, amit ma a magyarkodók csinálnak Pesten, vagyis folyamatosan elõadásokra járnak, Szántaira, Papp Gáborra, Kubinyira, Attila Király Népfõiskola, Bogár László, és sorolhatnám tovább. Az elõadás végén beszélgetnek egy kicsit. Idõnként zsidóznak. Aztán hazamennek, majd jöhet a következõ elõadás. Közben megy az idõ, és azt látod, hogy a hallottakat , már amennyiben kaptak hasznosítható információkat, nem építik be az életükbe, gondolkodásukba, nem látod a gyerekeiken, a kapcsolataikon azt, hogy egy magasabb minõségi fejlõdésen mennek át, nem tesznek semmit, akár egy hivatalos levél megfogalmazására sem, csak növelik a lufifejben az ismeret. Óriási tárházfejük lesz, benne iszonyatos mennyiségû információval, amivel azonban nem tudnak mit kezdeni. Míg tanulni azt jelenti, hogy a megismert adatokat információkat megjegyzed, rendszerezed, öszefüggésbe hozod a világ dolgaival, vagyis elmélkedsz, hagysz magadnak idõt a hallottakon, olvasottakon való gondolkodásra. És majd végül eljutsz következtetésekre . A magyar úgy mondja, hogy oszt-szoroz. Felismered a dolgok, jelenségek mûködését, belelátsz eseményekbe, megtanulsz helyesen kalkulálni, és egy idõ után kialakul egy olyan képességed, hogy ráérzel a helyes dolgokra, tenni valókra. Ez akkor alakul ki, ha az elemzést rendszeresen gyakorlod. Pl ha sokat olvasol a zs-k dolgairól, egy idõ után már elég, ha véletlenül meghallod a rádiót, már tudod a belsõ hallásoddal, hogy zs vagy nem zs az elõadó, és hogy a leadott infó hazugság, vagy igaz, vagy csak a fele igaz és melyik fele. El kezd mûködni benned egy párhuzamos világ, amelyikkel megítéled a másikat.