Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A nevetõ harmadik
A szerbiai többszintes (elnök-, parlamenti, tartományi és helyhatósági) választások eredményeivel meggyûlt a bajuk a Belgrádban tartózkodó megfigyelõknek. Az eredmények lassú, akadozó szivárgása nemegyszer ellentmondásos következtetésekre adott okot. BÓDIS GÁBOR írása.
Amit biztosra lehet venni: az eddig elnöklõ (és kormányzó), magát balközépnek tartó Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt fej-fej mellett van. Alig egy százalékkal veri a demokraták vezetõje, Boris Tadic a haladók Tomislav Nikolicát az elnökválasztáson. Nikolicék a négy évvel ezelõtti vereség után váltak ki a hágai rab, Vojislav Seselj fémjelezte radikálisokból, és lettek „európaibb” haladókká.
Szerb párbaj
Szinte mindegy is, hogy a hivatalos végeredmény kit hoz ki futamgyõztesként, a lényeg az, hogy õk ketten mérettetik meg magukat az elnökválasztás második fordulójában, május 20-án. És ez a párbaj dönti el végsõ soron Szerbia következõ négy évének politikai erõviszonyait is. Ezért már a vasárnapról hétfõre virradó éjszaka megkezdõdtek a háttéralkuk, és folytatódott a választási kampány.
Fotók: EUROPRESS/AFP
Tadicnak jó esélyei vannak
Tehát Tadic és Nikolic immár harmadszor is egymás ellen vív meg a legfontosabb szerbiai tisztségért. A közvetlenül megválasztott elnöknek szinte teljhatalma van, fõleg, ha a parlamenti többséget is az õ pártja vezeti. Ilyen esetben a miniszterelnöknek csupán háttérszerep jut: Mirko Cvetkovic eddigi kormányfõnek fõleg a gazdasági kérdésekbe volt beleszólása, de kül- és nemzetpolitikában Tadic vitte a prímet.
Szerbiában egyáltalán nem szégyenlõsek: a „minden szerbek elnöke” szerepét simán háttérbe szorítják a pártelnöki érdekek. Tadic csakis gyengélkedni látszó pártjának akart egy adrenalindózist adni azzal, hogy idõ elõtt lemondott, és így egy napon lehetett megtartani a parlamenti és az elnökválasztást (meg a tartományi és az önkormányzatikat is). Arról nem is beszélve, hogy amennyiben kitöltötte volna a második mandátumát is, harmadszorra már nem indulhatott volna.
Négy évvel ezelõtt Nikolic nyerte az elsõ fordulót, Tadic mégis lekörözte a másodikban. Méghozzá azért, mert a demokratáknak nagyobb a „koalíciós kapacitásuk”: a parlamentbe jutott pártok közül többen állnak ideológiailag vagy pártérdekekbõl közelebb Boris Tadichoz.
Furcsán hangzik, de hát Kelet-Európában nem szokatlan, hogy egy utódpárt, a szintén „Hágában végzett” Slobodan Milosevic szocialistái tûnnek az idei választások igazi gyõzteseinek. Ivica Dacic, a Tadic-csapat eddigi belügyminisztere egy jól szervezett kampánnyal, nosztalgikus húrokon játszva Tito- és Milosevic-idézetekkel fordult immár több százezres táborához. Tadic és Nikolic négy évvel ezelõtt 30 és 40 százalék közötti eredményt ért el, ez most huszonvalahányra zsugorodott. Méghozzá az agilis Dacicnak köszönhetõen, aki 16-17 százalékot szerzett. A választási éjszaka vége felé diadalittasan ki is nyilatkozta: azt nem lehet még tudni, hogy ki lesz Szerbia új elnöke, de azt már igen, hogy ki lesz a kormányfõ. Természetesen önmagára gondolt.
És a magyarok?
Az elsõ számú címzett, Boris Tadic igyekezett azzal válaszolni, hogy semmilyen zsarolásnak nem fog engedni. Ameddig nem muszáj.
Dacic nemrégen azt is kifejtette: többé nem vagyunk kommunisták, se nacionalisták, hanem szocialisták. Közismertek közeledési szándékai a Szocialista Internacionáléhoz. Ezenkívül eddig is a Tadic- (Cvetkovic-) kormányban volt koalíciós partnerként. Tehát bizonyosra vehetõ, hogy a demokratákkal akar majd elõször koalícióra lépni. Ha ezt nyélbe ütnék, akkor vagy a liberálisok vezette koalíciót veszik be még a buliba, vagy az egykori pénzügyminiszter, Mladjan Dinkic pártját, az Egyesült Régiókat. Mindkét esetben meglenne a 126 mandátum, vagyis az egyszerû többség.
A szerzõ felvétele
Ivica Dacic plakáton
A másik oldalon az euroszkeptikusokból és nacionalistákból immár óvatos Európa-pártivá vált haladók is össze tudnák hozni a kormányzó többséget, amennyiben a szocialistákat megszereznék, hiszen a volt államfõ, Vojislav Kostunica (Milosevic legyõzõje, talán a radikálisok után a legszélsõségesebb nacionalista) Szerb Demokrata Pártja természetes szövetségesük.
Végtelenül leegyszerûsítve: ha a szocialista Dacic nem kap Tadictól ígéretet nemcsak a miniszterelnöki posztra, hanem másra is (Dacicnak ki kell elégítenie a vele koalícióban levõ nyugdíjasok pártja és egy Egységes Szerbia nevû párt hatalmi igényeit is), akkor könnyen Nikolic támogatására hívhatja fel több százezres táborát.
Mire számíthatnak ilyen körülmények között a vajdasági magyar pártok? Azaz ezúttal egyetlen pártról, a Vajdasági Magyar Szövetségrõl beszélhetünk, hiszen azzal, hogy a magyar miniszterelnök teljes mellbedobással a Pásztor István vezette VMSZ-t támogatta, és hajlandó volt a finisben kampányolni Szabadkán és néhány más vajdasági településen, a többi, számbelileg és jelentõségében is sokkal szerényebb magyar párt teljesen esélytelenné vált. Sõt Orbán egyértelmû állásfoglalása zavarodottságot okozott, fõleg az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártban, amely évtizedekig élvezhette a mostani magyar kormányfõ támogatását. Csak a Magyar Remény Mozgalom nem került zavarba, hiszen õket a Jobbik támogatja.
A tiszta képre a szavazatok eloszlását illetõen még napokig kell várni, de az megállapítható, hogy Orbán látogatása után a VMSZ felemás sikert ért el. Kezdjük a legjobb hírrel: a köztársasági parlamentben eddig négy képviselõje volt a pártnak, és többször volt olyan helyzetben, hogy a mérleg nyelvét játszhatta. Néha élt vele, néha nem. Most úgy tûnik, öten lesznek. Ez siker, kétségkívül. Pásztor István elnökjelöltsége, a rendelkezésre álló számítások szerint, nem hozta a négy évvel ezelõtti 93 ezret, viszont maga a VMSZ több voksot gyûjtött, mint az elõzõ választásokon.
Még kuszább a kép az önkormányzati választások szintjén. Szabadkán a hatalmon levõ demokraták nyertek, és egyik vezetõjük úgy nyilatkozott, hogy az eddigi koalíciós partnereikkel folytatják a munkát. Magyarán: nem a VMSZ-szel. Ezen lehet korrigálni, hiszen Pásztor István „elnöki szavazótáborának” Tadic felé irányításával akár alkupozícióba is kerülhet a VMSZ. Az önkormányzati választásokat nemcsak a helyszínen kell megnyerni.
A vajdasági tartományi képviselõházba kétfordulós választások után jutnak be a képviselõk. Listáról a VMSZ-nek itt eddig öt mandátuma van, de az egyéni körzetekben a második forduló elõtt nem állnak a legjobban a párt jelöltjei. Nehéz lesz elérni az eddigi kilenc mandátumot. Arról nem is beszélve, hogy a zentai, magyarul is kitûnõen beszélõ Bojan Pajtic (a demokraták egyik erõs embere) szerint a DP akár az abszolút többséget is megszerezheti a vajdasági parlamentben.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
Orbán a Vajdaságban kampányolt:
Link
Amit biztosra lehet venni: az eddig elnöklõ (és kormányzó), magát balközépnek tartó Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt fej-fej mellett van. Alig egy százalékkal veri a demokraták vezetõje, Boris Tadic a haladók Tomislav Nikolicát az elnökválasztáson. Nikolicék a négy évvel ezelõtti vereség után váltak ki a hágai rab, Vojislav Seselj fémjelezte radikálisokból, és lettek „európaibb” haladókká.
Szerb párbaj
Szinte mindegy is, hogy a hivatalos végeredmény kit hoz ki futamgyõztesként, a lényeg az, hogy õk ketten mérettetik meg magukat az elnökválasztás második fordulójában, május 20-án. És ez a párbaj dönti el végsõ soron Szerbia következõ négy évének politikai erõviszonyait is. Ezért már a vasárnapról hétfõre virradó éjszaka megkezdõdtek a háttéralkuk, és folytatódott a választási kampány.
Fotók: EUROPRESS/AFP
Tadicnak jó esélyei vannak
Tehát Tadic és Nikolic immár harmadszor is egymás ellen vív meg a legfontosabb szerbiai tisztségért. A közvetlenül megválasztott elnöknek szinte teljhatalma van, fõleg, ha a parlamenti többséget is az õ pártja vezeti. Ilyen esetben a miniszterelnöknek csupán háttérszerep jut: Mirko Cvetkovic eddigi kormányfõnek fõleg a gazdasági kérdésekbe volt beleszólása, de kül- és nemzetpolitikában Tadic vitte a prímet.
Szerbiában egyáltalán nem szégyenlõsek: a „minden szerbek elnöke” szerepét simán háttérbe szorítják a pártelnöki érdekek. Tadic csakis gyengélkedni látszó pártjának akart egy adrenalindózist adni azzal, hogy idõ elõtt lemondott, és így egy napon lehetett megtartani a parlamenti és az elnökválasztást (meg a tartományi és az önkormányzatikat is). Arról nem is beszélve, hogy amennyiben kitöltötte volna a második mandátumát is, harmadszorra már nem indulhatott volna.
Négy évvel ezelõtt Nikolic nyerte az elsõ fordulót, Tadic mégis lekörözte a másodikban. Méghozzá azért, mert a demokratáknak nagyobb a „koalíciós kapacitásuk”: a parlamentbe jutott pártok közül többen állnak ideológiailag vagy pártérdekekbõl közelebb Boris Tadichoz.
Furcsán hangzik, de hát Kelet-Európában nem szokatlan, hogy egy utódpárt, a szintén „Hágában végzett” Slobodan Milosevic szocialistái tûnnek az idei választások igazi gyõzteseinek. Ivica Dacic, a Tadic-csapat eddigi belügyminisztere egy jól szervezett kampánnyal, nosztalgikus húrokon játszva Tito- és Milosevic-idézetekkel fordult immár több százezres táborához. Tadic és Nikolic négy évvel ezelõtt 30 és 40 százalék közötti eredményt ért el, ez most huszonvalahányra zsugorodott. Méghozzá az agilis Dacicnak köszönhetõen, aki 16-17 százalékot szerzett. A választási éjszaka vége felé diadalittasan ki is nyilatkozta: azt nem lehet még tudni, hogy ki lesz Szerbia új elnöke, de azt már igen, hogy ki lesz a kormányfõ. Természetesen önmagára gondolt.
És a magyarok?
Az elsõ számú címzett, Boris Tadic igyekezett azzal válaszolni, hogy semmilyen zsarolásnak nem fog engedni. Ameddig nem muszáj.
Dacic nemrégen azt is kifejtette: többé nem vagyunk kommunisták, se nacionalisták, hanem szocialisták. Közismertek közeledési szándékai a Szocialista Internacionáléhoz. Ezenkívül eddig is a Tadic- (Cvetkovic-) kormányban volt koalíciós partnerként. Tehát bizonyosra vehetõ, hogy a demokratákkal akar majd elõször koalícióra lépni. Ha ezt nyélbe ütnék, akkor vagy a liberálisok vezette koalíciót veszik be még a buliba, vagy az egykori pénzügyminiszter, Mladjan Dinkic pártját, az Egyesült Régiókat. Mindkét esetben meglenne a 126 mandátum, vagyis az egyszerû többség.
A szerzõ felvétele
Ivica Dacic plakáton
A másik oldalon az euroszkeptikusokból és nacionalistákból immár óvatos Európa-pártivá vált haladók is össze tudnák hozni a kormányzó többséget, amennyiben a szocialistákat megszereznék, hiszen a volt államfõ, Vojislav Kostunica (Milosevic legyõzõje, talán a radikálisok után a legszélsõségesebb nacionalista) Szerb Demokrata Pártja természetes szövetségesük.
Végtelenül leegyszerûsítve: ha a szocialista Dacic nem kap Tadictól ígéretet nemcsak a miniszterelnöki posztra, hanem másra is (Dacicnak ki kell elégítenie a vele koalícióban levõ nyugdíjasok pártja és egy Egységes Szerbia nevû párt hatalmi igényeit is), akkor könnyen Nikolic támogatására hívhatja fel több százezres táborát.
Mire számíthatnak ilyen körülmények között a vajdasági magyar pártok? Azaz ezúttal egyetlen pártról, a Vajdasági Magyar Szövetségrõl beszélhetünk, hiszen azzal, hogy a magyar miniszterelnök teljes mellbedobással a Pásztor István vezette VMSZ-t támogatta, és hajlandó volt a finisben kampányolni Szabadkán és néhány más vajdasági településen, a többi, számbelileg és jelentõségében is sokkal szerényebb magyar párt teljesen esélytelenné vált. Sõt Orbán egyértelmû állásfoglalása zavarodottságot okozott, fõleg az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártban, amely évtizedekig élvezhette a mostani magyar kormányfõ támogatását. Csak a Magyar Remény Mozgalom nem került zavarba, hiszen õket a Jobbik támogatja.
A tiszta képre a szavazatok eloszlását illetõen még napokig kell várni, de az megállapítható, hogy Orbán látogatása után a VMSZ felemás sikert ért el. Kezdjük a legjobb hírrel: a köztársasági parlamentben eddig négy képviselõje volt a pártnak, és többször volt olyan helyzetben, hogy a mérleg nyelvét játszhatta. Néha élt vele, néha nem. Most úgy tûnik, öten lesznek. Ez siker, kétségkívül. Pásztor István elnökjelöltsége, a rendelkezésre álló számítások szerint, nem hozta a négy évvel ezelõtti 93 ezret, viszont maga a VMSZ több voksot gyûjtött, mint az elõzõ választásokon.
Még kuszább a kép az önkormányzati választások szintjén. Szabadkán a hatalmon levõ demokraták nyertek, és egyik vezetõjük úgy nyilatkozott, hogy az eddigi koalíciós partnereikkel folytatják a munkát. Magyarán: nem a VMSZ-szel. Ezen lehet korrigálni, hiszen Pásztor István „elnöki szavazótáborának” Tadic felé irányításával akár alkupozícióba is kerülhet a VMSZ. Az önkormányzati választásokat nemcsak a helyszínen kell megnyerni.
A vajdasági tartományi képviselõházba kétfordulós választások után jutnak be a képviselõk. Listáról a VMSZ-nek itt eddig öt mandátuma van, de az egyéni körzetekben a második forduló elõtt nem állnak a legjobban a párt jelöltjei. Nehéz lesz elérni az eddigi kilenc mandátumot. Arról nem is beszélve, hogy a zentai, magyarul is kitûnõen beszélõ Bojan Pajtic (a demokraták egyik erõs embere) szerint a DP akár az abszolút többséget is megszerezheti a vajdasági parlamentben.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
Orbán a Vajdaságban kampányolt:
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.